Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-22 / 257. szám, péntek

2 UJSZ0 1954. október 22: Az Államosítás Napjának munkaszünetét október 30-ra tették át Amint már ismeretes, a kor­mány az Államosítás Napjára eső munkaszünetet október 28-ról, csütörtökről, október 30-ra, szom­batra tette át. A kormány határozata alapján októbar 28-a, csütörtök normális munkanap. Október 29-én, pénte­ken a munkaidőt a munkaszünet áttétele nem érinti és így ezen a napon a munkaidő változatlan. A munkaszüneti napokon a ke­reset megtérítését és az ezeken a napokon végzett munka bérét az állami bérbizottság 77/1954. szá­mú rendelete szabja meg- Ez a rendelet határozza meg a munka­szüneti nap kezdetét is. A munkaszüneti nap 24 óra és 0.00 órakor veszi kezdetét. Azok­ban az üzemekben, ahol a dol­gozók éjtszakai műszakokban is dolgoznak, a munkaszüneti nap a munkahetet megkezdő műszak el­ső órájával kezdődik. Ha a munka­hét vasárnap 22 órakor kezdődik, akkor a munkaszüneti nap 1954. október 29-én, pénteken 22 óra­kor kezdődik és október 30-án, szombaton 22 órakor ér véget. Ha az üzemben a munkahét - reggeli műszakkal kezdődik, amelyet hét­főn reggel 6 órakor kezdtek meg, a munkaszüneti nap 1954. október 30-án reggel 6 órakor kezdődik és 1954. október 31-én, vasárnap reggel 6 órakor fejeződik be. A munkaszüneti napnak októ­ber 28-ról, csütörtökről, 1954. ok­tóber 30-ra való áttétele kiküszö­böli a munkának a munkahét kö­zepén való nemkívánatos megsza­kítását és így a dolgozók számára lehetővé teszi, hogy az egymásra következő két napot pihenésre for­dítsák. A kormány egyben úgy hatá­rozott, hogy azokban az üzemek­ben, ahol tekintettel az előre le­dolgozott munkaidőre, szombaton rövidebb a munkaidő, 1954. de­cember 24-én pénteken a mun­kaidő a szombati. Ezzel kiegyenlí­tették azt a különbséget, amely az Államosítás Napja munkaszü­netének szombatra való áttételé­vel jött létre. Az ifjúmunkások aktívája Bratislavában Október 20-án az állami munkaerők tanintézete növendékeinek és a brati­slavai üzemek fiatal dolgozóinak szá­zai gyüitek össze a bratislavai Kul- i túra- és Pihenés Parkjának tágas esztrád-halljában. Az ifjúmunkások az iskolák és hivatalok fiataljaival és a • falusi CsISz-szervezetek kiküldött­jeivel eayütt vitatták meg az ifjú­munkások aktíváján a nemzetgyűlési választások kampányában rájuk váró feladatokat. Az aktíván Ján Marko mérnök, pénz­ügyi megbízott, a CsKP KB tagja mondott beszédet. — A Nemzetgyű­lésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra, valamint a CsISz­kongresszusra való következetes fel­készülés fokozza az ifjúság részvételét a CsKP KB X. kongresszusa és a CsISz Központi Bizottsága XIII. plená­ris ülése határozatainak teljesítésé­ben, amelyek teljesítésétől függ ifjú­ságunk anyagi és kulturális színvona­lának további emelkedése — mondot­ta beszédében Ján Marko. A továb­biakban hangsúlyozta, hogy lényegesen fokozni kell az ifjúság részvételét az üzemek 1955. évi tervének előkészü­leteiben és ki kell használnia az egyes CsISz-szervezetek munkájának eddigi jó eredményeit. .A választás előtti kampány második részében a CsISz­szervezetek feladata lesz megszervez­ni az ifjúság tömeges részvételét a választók nyilvános gyűlésein, amelye­ken a Nemzeti Arcvonal jelöltjei tar­tanak beszámolót. A vita során többek között felszó­lalt Tibor "hlojžita, a bratislavai agro­technikai üzemek ifjú dolgozója. Be­számolt arról, hogy CsISz-szervezetük hogyan segíti elő az üzemben a ter­melés gazdaságosabbá tételét. Az üzemben — mondotta — az ifjúmun­kások megszervezték a gazdaságosság CsISz őrségét, amelynek feladata a villanyárammal való takarékosság és a hulladékanyag felhasználásának el­lenőrzése. Szeptember hó folyamán az üzem­ben így 1000 kilowatt villanyára­mot és hulladékanyagokon 850 koro­nát takarítottak meg. Az aktíva kultúrális programmja keretében gazdag műsorral lépett fel a „Lúčnica" államdíjas együttes. Az aktíva befejezése után a CsISz-tagok táncmulatságot rendeztek. Az indiai művészegyüttes első prágai fellépése Október 20-án, szerdán tartotta meg első prágai koncertjét a Smeta­jpa Színházban az indiai művészegyüt­tes, melynek csehszlovákiai útja hoz­zájárul India jellegzetes ősi kultúrá­jának megismeréséhez. Az ünnepi hangversenyen megje­lentek a párt és a kormány képvise­lői, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájá­nak tagjai, Viliam Široký miniszterel­nök, Rudolf Barák belügyminiszter, I dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök j első helyettese, Václav Kopecký mi­niszterelnökhelyettes, a kulturális ügyek minisztere, valamint a kormány több más tagja. A díszpáholyban helyet foglalt Dharma Vira, az Indiai Köz­társaság csehszlovákiai nagykövete és Maragatham Csandraszékhar asszony, az Indiai Köztársaság központi kor­mánya egészségügyi miniszterének he­lyettese, az indiai művészegyüttes ve­zetője. A hangversenyen továbbá megjelentek a miniszterhelyettesek, a köztársasági elnöki iroda és Prága főváros központi nemzeti bizottságá­nak képviselői, valamint a közélet több más kiváló személyisége. A hangver­senyen részt vett a prágai diplomáciai testület is. Az indiai művészegyüttes első cseh­szlovákiai fellépését a közönség nagy tetszéssel fogadta, amely a csehszlovák nép nagy érdeklődését és csodálatát 1 bizonyítottá az indiai művészet és I kultúra iránt. ' v A párt és a kormány küldöttsége visszatért a Kínai Népköztársaságból Október 20-án, szerdán tért vissza Pekingből a Kínai Népköztársaság megalakulásának 5. évfordulója ün­nepségein való részvétel után a párt és a kormány küldöttsége. A küldött­séget Václav Kopecký miniszterelnök­helyettes, a kulturális ügyek miniszte­re, a CsKP KB politikai irodájának tagja vezette. A küldöttség tagjai voltak: Václav Pašek képviselő, a CsKP KB titkára és Ján Zeman altá­bornagy, a politikai főügyosztály ve­zetője. A küldöttséget a ruzini repülőtéren Rudolf Barák belügyminiszter, a CsKP KB politikai irodájának tagja, Richard Dvoŕák, külkereskedelemügyi minisz­ter, a külügyminisztérium, a nemzet­védelmi és a kulturális ügyek minisz­tériumának kiküldöttei, a CsKP Köz­ponti Bizottságának, a köztársasági elnöki iroda és a miniszterelnökségi hivatal képviselői fogadták. A fogadá­son kínai részről megjelenti Li Csin Csuan, a Kínai Népköztársaság prá­gai nagykövetségének ügyvivője a nagykövetség tagjaival. Otakar Španiel szobrászművésznek \ az „Érdemes művész" címet adományozták A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya e napokban Otakar Španiel szobrászművésznek a prágai képző­művészeti akadémia tanárának kiváló művészi tevékenységéért az érdemes művész címet adományozta. Az ér­demes múvésž cím adományozásáról szóló okiratot Lumir Čivrný, a kultu­rális ügyek minisztériumának kikül­dötte a Csehszlovák Képzőművészek Központi Szövetsége tagjainak jelen­létében október 20-án adta át Otakar Španiel tanárnak. IHHH ŠUMPERKBEN, a Szakszerve­zeti-utcában két hónappal ezelőtt nagy volt az élénkség. Megkezdték az „Első Ötéves Terv"-üzem alapjai­nak ásását. Az ásásokat Kohajda Štefan háromtagú csoportja végezte, amely szocialista kötelezettségvál­lalást tett ennek a munkának el­végzésére. Vállalásában célul tűzte ki, hogy az alapok ásását 540 óra alatt végzi el, s ezzel a normát 210 százalékra teljesíti. Kötelezettség­vállalását nemcsak teljesítette, ha­nem túl is szárnyalta és a munkát 497 óra alatt végezte el. (Girásek elvtárs leveléből.) Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában „Is­meretlen fogoly" címmel verset kö­zöltünk. Sajnálatos nyomdatechni­kai hibából kifolyólag kimaradt a költő: Milan Lajčiak neve. A KASSAI MOZDONYPARK­BAN a nehéztonnás mozgalom is­mert tagja, Vojtech Česnek október 20-án új munkasikert ért el. Cser­nőről Michalanyba 4001 tonna meg­terhelésű szerelvényt szállított. A nehéztonnás szerelvény 140 kocsiból állt, hossza 1600 méter volt. Csernő­ről Slovenské Nové Mestóra a 4001 tonnás megterhelést csak egy moz­dony vontatta, itt egy tolatómoz­donyt kapcsoltak a szerelvényhez. A megtett útszakaszon a mozdony normája 2040 tonna. AZ INDIAI MŰVÉSZEGYÜT­TES TAGJAI október 20-án az egészségügyi és a kulturális ügyek minisztériuma dolgozóinak kísére­tében ellátogattak a strašnicei Tesla nemzeti vállalatba, ahol megtekin­tették az üzemi bölcsődét. Ezen a napon az indiai művészek megnéz­ték „Az élet győzedelmeskedik a halál felett" című kiállítást. A szociáldemokrata ideológia jellegzetes vonásai A szociáldemokratizmus a mun­kásosztály és a munkáspárt soraiba beférkőzött burzsoá ügynökök el­mélete és gyakorlata. Ezek az ügy­nökök különböző leplek alatt mint reformisták, ökonomisták. men­sevikek, nemzeti szocialisták, troc­kisták, buharinisták, burzsoana­cionalisták, szlánszkysták, stb. takar­ták belülről bomlasztani és saját érdekeivel szembefordítani a mun­kásmozgalmat. A szociáldemokra­tizmus a munkásosztályt leginkább fenyegető veszély három gyökér­ből: gazdaságtani, politikai és ide­ológiai gyökérből eredt a múltban és ered ma is. A szociáldemokratiz­mus különböző formában és tarta­lommal nyilvánul meg a gazdaság­tan, a politikai gyakorlat és az ide­ológiai munka terén. Ebben a cikkben a szociáldemo­kratizmus ideológiai gyökereire s ideológiai megnyilvánulási formáira vlágítunk rá. A szocáldemokrata párt a mun­kásmozgalom történetében a marx­izmus közvetlen hatására keletke­zett. A marxizmus volt politikájá­nak elméleti alapja és a szociálde­mokrácia a marxi ideológiának kö­szönhette, hogy megnyerte a mun­kásvilág többségének bizalmát és a XIX. század vége felé figyelemre­méltó politikai, gazdasági és kultu­rális sikereket ért el a szocializmu­sért folytatott harcban. Azonban már a szociáldemokrácia fejlődésének idején, a II. Internacionálé idősza­kában megmutatkozott annak ve­szélye, hogy a szociáldemokrácia eszmei vezetői helytelenül, hiányo­san értelmezik a marxizmust. Első sorban nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokrácia teoretikusai dog­matizálták Marx és Engels tanítá­sát. Mit jelent a marxizmus dogma­tizálása? Marx és Engels sohasem állította hogy tanításuk kész, befejezett, örökre megfogalmazott, minden­esetben érvényes és kész megoldást nyújtó dogmatikus tanítás. A marx­izmus az osztályharc gyakorlati tapasztalatainak alapján a munkás­mozgalom történeti tanulságaiból leszűrt, tudományos visszatükröző­dése a munkásmozgalmi történet törvényszerűségének, amelynek fel­ismerése és legalább a munkásosz­tály legfejlettebb része által való érvé­nyesítése a munkásosztály ösztönös harcát öntudatos osztályharccá vál­toztatja. Mint a gyakorlat élő tudo­mányos vezérvonala a marxizmus a fejlődő kapitalizmusban kibontako­zó osztályharcon ellenőrizte téte­leinek helyességét, ennek kapcsán fejlődött, szervezte és vezette az osztályharcot. A szociáldemokrata teoretikusok egyáltalán nem értették meg az el­mélet és a gyakorlat dialektikus egységét, a marxizmusnak azt a ve­zérelvét, amelynek következtében a marxizmusnak épp úgy állandóan fej­lődnie és tökéletesednie kell, mintahogy fejlődik és tökéletesedik az objek­tív világ. És mivel nem értették meg dialektikus jellegét, elkerülhe­tetlenül kénytelenek voltak a marx­izmust elferdíteni, vulgarizálni és dogmatizálni. A szociáldemokrata ideológusok szájában a marxizmus a munkások számára jóhangzású jelszavak és közhelyek zengzetes, de semmitmondó tömkelegévé vált. Az idézetek gazdag forrásává, ame­lyek kész felelettel szolgáltak a legkülönbözőbb kérdésekre és pro­blémákra. A szociáldemokrata vezé­rek ahelyett hogy a marxizmus ál­tal már feltárt igazságok segítségé­vel önállóan tanulmányoznák és fel­ismernék a konkrét életből eredő helyzetet, amelyben a munkásosz­tálynak harcolnia kellett, a marxiz­TIUS alapítóinak műveit a kész vá­laszok és receptek gyűjteményének i tartották, amely a politika minden I kérdésére megoldást tartalmaz. Marx és Engels műveiből össze­keresték a szájuk ízének megfelelő idézeteket és ráhúzták a valóságra. A szociáldemokraták szemében elis­mert marxista csak az volt, aki kész­ségesen tudott idézni Marx és Engels könyveiből, aki a legügyesebben be­gyömöszölte az új és tartalmasabb valóságot a régi marxista formu­lákba. És ha ez néha nem sikerült, ha az új valóságra nem találtak kész idézeteket, ha az új tényeket semmikép sem tudták belekénysze­ríteni a régi formulába, akkor en­nek oka a szociáldemokrata dogma­tizálók szerint nem a saját korlá­toltságuk volt, nem az a tény, hogy nem értették a marxizmust, hanem maga Marx, aki véleményük sze­rint tévedett, helytelenül feltéte­lezte az események alakulását és ebből kifolyólag művét reformálni kezdték. A dogmatizmus volt a fő oka an­nak, hogy a szociáldemokrata ideo­lógusok a monopolista kapitalizmus kialakulásában a szocializmus csírá­ját, a monopolista gazdasági szer­vezetekben, mint például a kartelek, trösztök a szocializmus elemeit lát­ták, azt állították, hogy a kapita­lizmus átnő a szocializmusba stb. A dogmatizmus tette lehetetlenné, hogy megértsék az Októberi For­radalom jelentőségét és a dogma­tizmus volt az elméleti oka, amely­nek következtében fajult el a szo­ciáldemokrácia az első szocialista ál­lam legaljasabb ellenségévé. A dogmatizált marxizmusból ez­után már logiku|an következtek a szociáldemokratizmus további jel­lemvonásai, mint pl. az elmélet frázisos és formális volta és ezzel kapcsolatban a munkásmozgalom számára az elmélet jelentőségének lebecsülése, sőt néha tagadása, ugyanakkor pedig az ösztönszerű­ség, az új osztályösztön jelentősé­gének túlbecsülése a munkásmoz­galomban. De ennek a fordítottja is érvé­nyes. A szociáldemokrata teoretiku­sok dogmatizáló irányzatának Le­nin és később Sztálin általi leküz­dése az egyik fő előfeltétele volt annak, hogy a marxizmus a leniniz­mus fokáig fejlődjék, az imperia­lista időszak marxizmusává váljon, amely az Októberi Forradalomban tudományból életes valósággá lett. A proletariátus osztályharcának története azonban arra tanít, hogy a munkásmozgalomban és vezető erejében újból meg újból felbuk­kantak és felbukkannak olyan egyének vagy csoportok, akik a marxizmus-leninizmust is dogmati­zálni akarják és magasabb fejlő­dési fokon éppen olyan senkit sem kötelező frázisokat tartalmazó ta­nítássá akarják sülyeszteni a tö­ímegelí szemében, amint azt a szociáldemokraták alacsonyabb fo­kon a marxizmussal tették. A marxizmus-leninizmus dogmatizá­lása, magolása, fordulatainak és jelszavainak hangoztatása ahelyett, hogy a tanulságokat a való életből marítené, szintén szociáldemokra­tizmus. Még akkor is szociáldemo­kratizmus, ha nem szociáldemokrata párt volt tagja, hanem pártunk, szak­szervezeteink és más tömegszer­vezeteink olyan tagja teszi, aki sohasem volt tagja a szociáldemo­krata pártnak. A szociáldemokrata teoretikusok nemcsak dogmatizálták és lebe­csülték, hanem egyben vulgari­zálták is a marxizmus elméletét. Miben nyilvánul meg a marxiz­mus vulgarizálása? Marx, valamint Engels mint át­fogó tanítást alkotta meg és fej­lesztette tovább a marxizmust. Ez annyit jelent, hogy a marxizmus tartalmilag igen gazdag és sokolda­lú tanítás, amelynek egyes részei nemcsak egyszerű tartozékait al­kotják, hanem olyan részek ezek, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást és szerves egységben fór­nak össze. Ennek az egységnek szempontjából, amelyben döntő je­lentőségű a filozófiai, közgazdasági és politikai rész, nem mindegy, hogy ezt vagy azt a részt kihagy­juk-e vagy mással helyettesítjük. A szociáldemokrata ideológusok azonban a marxizmus átfogó egy­séges voltát sem ismerték fel és ezért kezükben és agyukban a ta­nítás egyes elszigetelt tényezőkre bomlott, amelyekből néhányat el­fogadtak, a többit elvetették vagy új, divatos, magukcsinálta elméle­tekkel helyettesítették. Előbb két­ségbevonták, majd tagadták, hogy a marxizmusnak saját filozófiája lenne és hogy ez a filozófia fontos szerepet játszana a marxizmus egészében. A dialektikus materia­lizmust nem tekintették tudomá­nyos világnézetnek, tudományos módszernek, a marxizmus éltető lenyegenek, amely létrehozza és élővé teszi a marxizmus egészét, és amelyen felépül a marxizmus felsőbbrendű tudományossága; a dialektikus materializmust kikü­szöbölték és metafizikával helyette­sítették. S nem véletlenségből a metafizikának mindig azzal a vál­fajával, amely éppen divatját jár­ta a burzsoá ideológusok között: Dühring mechanikus materializmu­sával, a neokantisták eklekticizmu­sával, a neohégelisták szofisztiká­jával, a mahisták enppiriokritikus idealizmusával stb. A dialektikus materializmus helyettesítése meta­fizikával a marxizmus teljes eltor­zítására vezetett, aminek következ­tében a szociáldemokrata párt po­litikai gyakorlata is károssá fajult a munkásosztály számára és elő­nyössé a burzsoázia számára. A szocáldemokrácia opportunizmusa, vagyis a munkásosztály osztály­működésének politikája a burzsoá­ziával a marxizmust hirdette osz­tályharc helyett egyenes követ­kezménye volt annak, hogy e párt ideológusai' a dialektikát mechani­kával, eklektikával és szofisztiká­val helyettesítették. Az így eltor­zított marxizmusból elkerülhetet­lenül és logikusan következik a szociáldemokrácia opportunizmusa, a munkásosztály és a szocializmus .ügyének elárulása. Hisz aki nenj

Next

/
Thumbnails
Contents