Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-12 / 223. szám, vasárnap

5-954. szeptember 12 JJSZ0 Terebesi László építkezik A kaposvajkóci állomás rakodója igen élénk. Építőanyagot, t teherautókat, fogatokat, pótkocsikat raknak le. Itt találkozunk a kaposvajkóci EFSz lir^l A beszélgetés a termésre terelődött. Majd a szövetkezeti tagok jutalmazásáról beszélgettünk. Terebesi eldicsekedhet. — A családommal együtt kb. 900 munkaegységet dolgoztunk le. Több mint 40 mázsa gabonát kaptunk. — Mit csinálsz ennyi gabonával? Az elnök elmosolyodik. — Az államnak eladtam 21 mázsa felesleget, 4.898 koronát kaptam érte. Terebesiék: apa, anya, hat gyerek és a nagymama örülnek, hogy új házba költözhetnek. Most már nem szalmatetős lesz a házuk. Az új ház sokkal több napfényt kap, mint a régiTerebesiék gyermekeit boldog jövő várja. — A mult csak nyomorúság volt. Ma mindenünk megvan — mondja Terebesi Anna. — Mint állatgondozó elnökével, Terebesi Lászlóval. Vele van 16 éves fia is. Mészért jöttek. Terebesiék ugyanis építkeznek. Az öreggel beszédbe elegyedünk. Homlokát megsimítja és megigazítja sapkáját. — Szép dolog egy családiház, de miért nem építhető fel egyszerre. — Tulajdonképpen mikor kezdtetek építkezni ? — Már több mint egy hónapja. Közben aratás, cséplés volt, meg sok gond. — Szép összeg. — Sokat segít a családiház építésénél. — Igen, elkel a pénz nagyon, hiszen húszezer korona hitelt vettem fel. Az állomásról Kaposvajka felé indultunk. Látni akartuk az új családi házat és beszélni akartunk a szövetkezeti elnök családjával. igyekszik mindig jobb munkát végez ni, hogy a családnak mindene megle gyen. Az öreg Terebesi, a szövetkezeti elnök sem enged a munka üteméből. Amint az új házra néz, megjegyzi: — Arra kell törekednünk, hogy minden szövetkezeti tagnak jobb élete legyen. Hlabács András Eperjes. \ Varga István nyilatkozott Bratislavától Alszószeliig vonattal és autóbusszal mindössze három óráig tart az utazás. Aki azonban ezenkívül még az alsószeli traktorosbrigád vezetőjével is szót szeretne váltani, annak bizony' néha még nyolc óra is kevés e cél elérésére. Én legalábbis reggeltől estig ennek az egyszerűnek látszó célnak a megvalósításán fáradoztam, és még ügyesnek is mondhatom magam, hogy délután fél hat felé végre sikerült megtalálnom őt Galántán. Furcsa fiúk ezek az alsószeli traktorosok! Az egész galántai járás tele van jó munkájuk hírével, ha azonban elfog az ember egyetkettőt közülük és munkájukra tereli a beszédet, úgy elhallgatnak, mintha szólni se tudnának. Ma reggel, amidőn megérkeztem Szelire és felkerestem a brigádközpontot, szívesen, sőt mondhatni kedvesen fogadott az itt dolgozó két-három olajos ruhájú, borostásarcú férfi. Amikor azonban elmondtam, hogy a nyilvánosság részére szeretnék pár felvilágosítást kapni jó munkájukról, egyszerre elkomorodott az ábrázatuk, olyan szótlanokká váltak, mintha a legféltveőrzöttebb titkaik iránt érdeklődtem volna. — Mi nem tudunk semmit, menjen a brigádvezetőhöz. — dünynyögték kórusban, s attól a pillanattól kezdve levegő lettem számukra. — Dehát a jó ég áldja meg magukat, — törtem ki végül, türelmet vesztve, — éppen most mondták, hogy a brigádvezető a több mint 15 kilométerre lévő alsóhatárba ment! Hát nem kívánhatják, hogy odakutyagoljak utána. — Akkor várja meg idehaza, — bökte felém csendesen a legközlékenyebbnek látszó traktoros, — kettőre Galántára kell mennie, addig majd csak hazavetődik a Pista! Mit tehettem hát egyebet, nyakamba vettem a falut és innen is, onnan is gyűjtögetni kezdtem az adatokat, ha már egyszer Alsószelire jöttem. A lakosoktól megtudtam aztán, hogy az alsószeli brigádközpont tagjai egytől-egyig családos emberek és mindannyian már évek óta ebben a brigádban dolgoznak. A vezetőjüket Varga Istvánnak hívják, 43 éve?. Tizenhároméves korától egészen 1949-ig egy helybeli nagygazdánál cselédeskedett, 1950-ben lett traktoros és a következő évben szorgalma és ügyessége miatt már a brigád vezetője. Szűkszavú, inkább zordtekintetű, a brigádot vasfegyelemmel tartja kezében. A brigád bármelyik tagja is tűzbe menne érte, mert soha igazságtalanul feddő szó még nem hagyta el ajkát. A legjellemzőbb tulajdonsága Várgának az, hogy családján kívül csak a munka és a motor létezik számára. A tavasszal pl. két hónapig olyan beteg volt, hogy ágyban kellett vonla maradnia. Felesége ezzel szemben azzal töltötte a két hónapot, hogy folyton a határban keresgélte drágalátos urát, mert ha valahol elromlott a traktor, nem volt olyan hétfejű sárkány, amely visszatartotta volna a gép megjavításától. De nemcsak Varga, hanem a brigád minden tagja él-hal a traktorért Sés a traktorosmunkáért. Igaz, hogy náluk minden egyes traktoros négy-öt éve egy és ugyanazon traktoron dolgozik, s mikor a téli javításokra kerül a sor, nemcsak a traktorok „gazdái", de még a brigádvezető is Galántán tanyázik, nehogy csak egy percre is „idegenek" kezébe kerüljön hűséges vasparipájuk. Messze környéken az a hír járja, hogy az alsószeli traktorosok csak azért nem viszik éjjelre is ágyaikba a traktoraikat, mert éjtszaka is dolgoznak velül^ Igaz, meg is látszik a 'földeken a munka eredménye. Az idei aratásnál pl. a Csehországból jött két kombájnnak csak harmincnyolc hektárt kellett learatnia, a többit a brigád két kombájnja aratta le. A cséplésnél 230 mázsás napi átlagot értek el és ezenkívül 530 hektáron idejében elvégezték a tarlóhántást is. Igy aztán a brigád a nyári munkák tervét 140.6 százalékra teljesítette, s a nyári munkáknál, — mintahogyan ezt már megszokták náluk, — elsők lettek a járásban, s emellett 830 kg üzemanyagot is sikerült megtakarítaniok. Az sem elhallgatni való dicsőség ám, hogy a brigád egyik traktorosa, — Szabó Gyula — olyan egyéni teljesítményt végzett, hogy most őt tartják a galántai gépállomás és az egész járás legjobb kerekestraktor vezetőjének. — No, ezek után már tényleg érdemes megismerkednem ezekkel a derék traktorosokkal, — döntöttem el magamban' és úgy 12 óra felé visszaballagtam a brigádközpontba. Itt azonban még a reggeli három traktorost sem sikerült elcsípnem, mindössze egy ügyeletes foltozgatott valami ponyvafélét. Tőle se tudtam azonban többet kicsikarni, mint azt a jó tanácsot, hogy ha már minden áron beszélni akarok a brigádvezetővel, menjek el a lakására, hiszen kettőkor gyűlése van Galántán, s ebédre már csak mégis hazaugrik egy pillanatra. Ámbár egészen a gyűlés kezdetének időpontjáig Varga portáján leselkedtem, bizony ez a furcsa ember még az ebédjéről is megfeledkezett. A 15 kilométerre lévő alsóhatárról egyenesen a galántai gyűlésre irányította kerékpárját. Utána kellett utaznom és itt is csak azzal tudtam kicsalni egy pillanatra, hogy előzőleg egy beküldött cédulán becsületszavamra megígértem, hogy csak egyetlen kérdésre kérek tőle feleletet. Mikor aztán megnyílt végre a szentély ajtaja és kilépett azon egy hatalmas, 90 kilós atléta, bizony nem mertem megszegni adott szavamat. Feltettem hát azt az egyetlen kérdést, amelynél okosabbat nemigen lehetett ilyenkor kitalálni, hogy árulja el már Varga elvtárs, mi a titka brigádjuk jó munkájának? — Keveset beszélünk és sokat dolgozunk, — válaszolta Varga elvtárs gondolkozás nékül és mosolyogva visszasietett a gyűlésterembe. Én azonban nem szeletem, ha egy beszélgetésben nem enyém az utolsó szó és ezért emigyen zárom be eléggé egyoldalú beszélgetésünket: Kívánom, hogy sok-sok ilyen traktorosbrigádtól és brigádvezetőtől kelljen nyilatkozatot kérnem a nyilvánosság számára. Csehszlovák érdemrendekkel tüntettek ki szovjet partizánparancsnok&kat Antonín Zápotocký köztársasági elnök a kormány javaslatára a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának ünnepségein részt vevő szovjet partizánparancsnokok küldöttségének tagjait csehszlovák érdemrendekkel tüntette ki. Azokért a katonai és parancsnoki tettekért és azért a személyes bátorságért, amelyekkel a Nagy Honvédő Háború éveiben ä Csehszlovák Köztársaság felszabadításához hozzájárultak, a következő partizánparancsnokok lettek kitüntetve: Szidor Artemovics Kovpak vezérőrnagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Fehér Oroszlán-rend tulajdonosa „A Győzelemért" érem első fokozatával; Alekszej Nikitovics Aszmolov vezérőrnagy a trocnovi Ján Zižka csehszlovák parancsnoki rend I. fokozatával; Alekszej Szemjonovics Jegorov ezredes a Szovjetunió Hőse a trocnovi Jan Zižka csehszlovák parancsnoki rend II. fokozatával; Mihail Illarijonovics Sukajev alezredes, „A Szabadságért" csehszlovák érdemrend I. fokozatával; Vjacseszlav Antonovics Kvetyinszklj őrnagy, a Szovjetunió Hőse „A Szabadságért" csehszlovák érdemrend I. fokozatával; Jurij V. Murzln őrnagy, „A Szabadságért" csehszlovák érdemrend I. fokozatával; VszevoUid Ivanovies Kiokov kapitány, a Szovjetunió Hőse a Szlovák Nemzeti Felkelés érdemrendjének I. osztályával; Dimltrij Mironovics Rezuto kapitány, a Szovjetunió Hőse a Szlovák Nemzeti Felkelés éndemrendjének I. osztályával. A csehszlovák érdemrendeket a köztársasági elnök nevében dr. Jaromír Dolanszký, a miniszterelnök első helyettese adta át a szovjet partizánoknak. Szeptember 10-én, pénteken a miniszterelnökség hivatalában megtartott ünnepélyes átadáson részt vettek: Antonín Novotný, a CsKP KB első titkára, Rudolf Barák belügyminiszter, Václav Dávid külügyminiszter, N. P. Firjubin, a Szovjetunió prágai nagykövete, Václav Kratochvíl vezérezredes, vezérkari főnök, a nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a párt, a kormán^, a szovjet nagykövetség és a közélet számos képviselője. A szénfejtési terv teljesítése Szeptember 9-én a kőszénfejtési tervet Karvina 101, Orlova 101.9, Ostrava-Észak 96.7, Ostrava-Dél 98, Kladno 90.7, Plzeň 98.4, Trutnov 103.7, Rosince 88.3 százalékra teljesítette. A kőszénfejtési tervet összesen 98.8 százalékra teljesítették. A barnaszénfejtési tervet Chomútov 101, Most-Dél 84.2, Most-Észak 93.7, Duchcov fJJ>.7, Bilina 89.9, Teplice 109.5, Sokolov 108, Handlova 102, Kékkő 93.4 százalékra teljesítette. A barnaszén fejtési tervet összesen 95.5 százalékra teljesítették. Kém a bíróság előtt A prágai kerületi büntetőbíróság hazaárulásért és az amerikai kömszolgálat ügynökeként kifejtett tevékenységéért elitélte Vladimír Kŕivohlavyt és társát, Jaromír Hubnát. Krivohlavy 1951-ben, 20 éves korában Nyugat-Németországba szökött. Az a vágy hajtotta, hogy „szabad vállalkozó" lehessen. Erre az elhatározásra a fennálló rendünkkel szemben negatív álláspontot elfoglaló egyénekkel való érintkezés és a „Szabad Európa" rádió híreinek hallgatása késztette. Németországba érkezése után a CIC amerikai kémszolgálat kihallgatta. Mint a „Csehszlovák AEROKkib" volt funkcionáriusa és instruktora, elmondta, amit az egyes repülőterekről tudott. Vallomása után rideg valóság várt rá: a „Walka"-tábor. Az élétért való legnyomorúságosabb és emberhez legméltatlanabb dulakodások színhelyére került. Kérvényt adott be ezért, hogy a nyugati országokba köitözhessék. A „rabszolga kereskedőhöz'' küldték. Igy hívják ugyanis a tábor lakosai a munkaerő-toborzókat. Ezek a toborzók különféle országokba gyűjtenek munkásokat, olyan munkahelyekre, ahol az elviselhetetlen körülmények miatt, a benszülöttek nem akarnak dolgozni. A „rabszolga kereskedő" egy kanadai megbízott volt. Megtapogatta Krivohlavy izmait, megnézte a fogait és azt ajánlotta, a „szabad" Vladimír Krivohlavynak (aki még mindig bízott abban, hogy egyszer kapitalista vállalkozó lesz) — hogy kössenek kétévi szerződést a kanadai őserdőkben végzendő nehéz favágó munkára. Krivohlavy elutasította azonban ezt az ajánlatot, mert nem akart kizsákmányolt lenni. Ennek az ajánlatnak a visszautasításával egyszersmind lemondott a kivándorlásról is. Nem maradt számára más, csak a „Walka"-tábor. Munkát keresett hát a tábor környékén. Ekkor Jaroslav „toborzó" vállveregetés közepette ajánlatd.. tett Kfivohlavynak. Krivohlavy, a kapitalista vállalkozásról álmodozó és tervet szövő ember típusa, a CIC kémügynökség kémszolgálatába állt, amelynek külföldi csoportjait az áruló Moravec volt tábornok vezeti. Krivohlavy önművelését" az úgynevezett diverziós munkatanfolyamon késgyakorlattal kezdte — nyíltan kimondva — tanulgatta, hogy kell tőrrel, egy hang nélkül gyilkolni. A tőrrel kezdte és két év múlva kém lett. Amerikai vezetői repülővel Angliába vitték, ahol egy igazolványt állítottak ki neki arról, hogy a Brit Királyi Légierők vendége és szabad belépése van az angol katonai repülőterekre. Ott tanulta meg a léggömb repülést. Nyugat-Németországba való yiszszatérése után fegyvert és leadókészüléket kapott. 1953. október 30-án azzal a paranccsal érkezet^ Roudnicére, hogy Nyugat-Csehországban illegális csoportokat szervezzen és a CIC kémügynökség számára főleg katonai jellegű híreket szerezzen. Ő repülte át elsőként a Csehszlovák határt léggömbbel. Amikor a megérkezéséről szóló hírt galambpostŐval elküldte; felszerelését elásta, a léggömböt szélnek eresztette és Nižborba indult, hogy ott felkeresse Jaromír Hubna barátját. A 25 éves Jaromír Hubna annaí idején tagja volt „az USA baráti szövetségének", állítása szerint azért, mert ot$ ingyen tanították az angol nyelvet. Volt barátját és kollegáját magánál tartotta éjtszakára és ezért 1500 koronát kapott. Nem volt hajlandó azonban Kfivohlavynak további működésében segédkezni és nem adta oda neki azt a ruhát sem, amelyet ez a kém tőle kért'.j Megegyeztek abban, hogy Krivohlavy nyugatra való szerencsés viszszatérése után „.Dušičky"-jelszó alatt hírt ad a „Szabad Európa" rádión keresztül. Krivohlavy reménye, hogy sikerül felforgató csoportot szerveznie, szertefoszlott. Nem talált munkatársakat. Hubnától Nyugat-Csehországba ment, rádió-távíró érintkezésbe lépett a külfölddel és katonai jellegű híreket küldött a CIC kémügynökségnek. Tizenhat nap múlva, amikor megkísérelte Nyugat-Németországba való visszatérést, a nemzetbiztonsági szervek elfogták. Mindkét vádlott teljesen beismerte bűntetteit. KXivohlavyt életfogytiglani szabadságvesztésre, Hubnát 10 évi szabadságvesztésre ítélték. Továbbá mindkét vádlott vagyonát elkobozták, Kfivohlavyt életfogytiglan, Hubnát 5 évre megfosztották állampolgári jogainak gyakorlásától^