Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-02 / 214. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. szeptember 2. csütörtök 30 fillér VII. évfolyam 214. száin. A mai számban: Anton Nedved elvtárs, a Megbízottak Testülete elhunyt alelnökének állami temetése (2. old.) Hiányosságok a pártfegyelem, az instruktorok munkája és a mezőgazdasági dolgozók pártba való felvétele körül (3. old.) A francia nemzetgyűlés határozatának sajtóvisszhangja (4- old.) A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 9. évfordulója (5- old.) A Magyar Területi Színház űj idénye elé (6. old.) Űszó Európabajnokságok Torinóban (8. old.) Az őszi szánfás-vetés Betákarítottuk az idei gabonatermést. Nem hallatszik már a határban a kombájnok dohogása és az aratógépek kerepelése. Néhány késedelmeskedő községen kívül hazánk déli vidékén már csaknem mindenütt elhallgattak a cséplőgépek is. Soronlévő munka most az őszi szántás-vetés és a kapásnövények betakarítása. Népünk életszínvonalának szüntelen növelése megköveteli, hogy az egyéb mezőgazdasági termékek — hús, tej, vaj, tojás, zsír — biztosítása mellett növeljük a hektárhozamokat, megalapozzuk a jövő évi jó termést, mert az országnak egyre több kenyérre van szüksége. Azt pedig minden jó gazda tudja, hogy nagy termést csakis úgy takaríthatunk be a jövő esztendőben — amiről az idén is sok szövetkezetben meggyőződtek — ha már most, az ősz elején alaposan felkészülünk a kenyérgabona vetésére. A felületesen gondolkozó emberek azt is mondhatnák: „Fölösleges a nagy készülődés, hisz minden megy majd a maga módján. Ha eljön az ideje szántunk, ha vetni lehet, hát vetünk." No, a? efféle gondolkozásnak, késlekedésnek mindig megvan a maga hátránya. Elég sok tapasztalat van arról, hogy azokban az EFSz-ekben, traktorállomásokon vagy állami gazdaságokban, ahol készületlenül, szervezetlenül, csak úgy tesséklássék fogtak neki az aratásnak, cséplésnek, igen vontatottan haladt a munka, amiből aztán sok kár keletkezett. Most annál is inkább kell a jó felkészültség, hogy idejében elvethessünk, mert azt mindenki tudja, hogy ha a mag nem kerül idejében a földbe, akkor nem számíthatunk nagy termésre. Az idén is bebizonyosodott, hogy az idejében elvetett őszi vetemények sokkal jobban ellenálltak az időjárás viszontagságainak — még a szokatlanul kedvezőtlen időjárás, a májusi fagyok, az aratás előtti éjjeli lehűlések sem tettek. különösebb kárt a korai vetésű gabonafélékben. Természetesen az idei hosszantartó tél, a hideg tavasz általában befolyásolta a terméseredményeket, ez /azonban nem ürügy arra, hogy csupán ezért volt gyengébb sokhelyen a gabonatermés a tavalyihoz viszonyítva. Mert ha annak rendje és módja szerint minden szövetkezet, állami gazdaság, vagy egyénileg dolgozó paraszt idejében vetette volna el az őszieket, egészen bizonyos, hogy olyan jó eredményeket értek volna el, mint az ekecsi szövetkezetben, vagy a baj esi, nyárasdi állami gazdaságban. Az ekecsi szövetkezetben pl. 25 mázsa búza termett hektáronként, árpából egy-egy hektárról 34 mázsa ömlött a zsákokba. Ez nem égi csoda és azt is elhiheti mindenki, hogy az ekecsi határban sem az égből potyogott a műtrágya a földekre. Ez a szép eredmény a jó felkészültség és az idejében végzett munka bizonyítéka. Most tehát az első legfontosabb tennivaló a jó felkészültség, a jó magágy készítése és a földterület helyes kiválasztása az ősziek alá. Különösen jó munkát igényel a talajelőkészítés. Ezen a téren még sok hiányosság mutatkozik, mert az eddigi tapasztalatok szerint sablonosan, szinte receptet adtunk a talaj előkészítésére anélkül, hogy figyelembe vettük volna az egyes vidékek időjárásában és ta Iajában mutatkozó különbségeket. Ezeken a hibákon okulva ügyei • jünk tehát arra és a helyi viszonyoknak megfelelően döntsük el, milyen eszközökkel, hogyan végezzük a szántást, a talajelőkészítést. Természetesen a fő cél az, hogy morzsalékos, ülepedett magágyat készítsünk, mert csak az ilyen talajban csírázik gyorsan és sorol ki egyenletesen az elvetett mag. Másik igen fontos dolog, hogy azokról a földekről, amelyekbe búzát akarunk vetni, minél gyorsabban betakarítsuk a kapásnövényeket. A kukorica időben való betakarítása már azért is áldásos dolog, mert elsilózott kórója jóminőségű takarmány az állatállomány számára. A répa és a krumpli szedésénél élenjáró szerep jut a traktorállomásoknak. Ezért már jóelőre meg kell tárgyalniok a szövetkezetekkel, mennyi gépet tudnak beállítani a répa- és krumpliszedéshez. Hogy a nap minden percét és óráját gazdaságosan kihasználhassuk, a traktorállomásokra vár az a feladat is, hogy biztosítsák a kétváltásos munkát. Ezen a téren nagy haladást mutat fel a bratislavai és a nyitrai kerület, amelyekben 400 traktorosbrigád dolgozik majd az őszi munkák alatt két váltásban. A kassai kerület eddig 250. a besztercebányai 200, a zsolnai szintén 200 traktorosbrigádot biztosít a kétváltásos munkára. A kenyérgabona vetéséhez jó vetőmagot készítsünk, mert a közmondás szerint „aki ocsút vet, szemetet arat". Az idén a vetőmagnak szánt gabona több helyen befulladt, apadt a szeme, s az ilyen vetőmag nem csíraképes. Kiváltkép vonatkozik ez olyan vidékekre, ahol az árvíz veszélye következtében vagy túlkorán, vagy nagyon elkésve vágták le a vetőmagnak szánt gabonát. Államunk errevaló tekintettel jó, csírázóképes, tiszta vetőmagot ad cserébe. Ahogy a dunaszerdahelyi, somorjai és a nagymegyeri járásokban csere útján szerzik be a kenyérgabona* vetőmagot a nagy termés érdekében, használja ki ezt a lehetőséget minden szövetkezet, egyénileg dolgozó paraszt, ha nincs megfelelő vetőmagja. Nagy munka előtt állunk, — az őszi kenyérgabona elvetése előtt. E munkák lelkiismeretes, becsületes elvégzésétől függ jórészt a dolgozó parasztok jövő évi boldogulása, az ország kenyerének biztosítása. A járási nemzeti bizottságokban alakult szántás-vetési I bizottságok, a helyi nemzeti bizottságok, a szövetkezeti elnökök, agronómusok, állami gazdaságokvezetői, traktorállomások igazgatói és az egyénileg dolgozó parasztok tehát erejük teljes bevetésével kövessenek el mindent a jövő évi nagy termés érdekében, az őszi szántási-vetési munka sikeres j. végrehajtására. j MEGNYÍLTAK AZ ISKOLÁK KAPU Első nop az iskolában... i Szeptember elseje. A nyárutó reggelén ragyogó meleg napsütés' fogadja a diákok százait, akik frissen, lesülve, jókedvűen, tele derűlátással sietnek az iskolába, ki-ki a maga helyére. Az utcákat ma a fiatalság uralja. Ahová csak tekintünk, mindenfelé piroskendős pionírcsoportok, páros sorokban fiúk és lányok, akik tanáraik kíséretében igyekeznek a megnyitó ünnepségekre. A Zoch-utca keskeny, itt különösen nagy a forgalom, hisz az utcában több iskola működik. A magyar tannyelvű nyolcéves iskola ünnepi terme már zsúfolásig megtelt gyerekekkel és szülőkkel. Az iskola épülete bár régi, azonban belül tiszta és világos; ápolt tantermek virágokkal, jelszavakkal díszítve fogadják a gyermekeket. A legnagyobb szeretet és gondoskodás nyilvánul meg lépten-nyomon. Az iskolaévet Jávor Gyula igazgató nyitja meg, aki meleg szavak, kai üdvözli a megjelenteket, értékeli a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és közvetlen szavakkal szól a legkisebbeKhez, akik ma először lépték át az iskola kapuit. Nagy Kató kis diáklány „Újra az iskolában" című verset szavalja el, majd a pionírok üdvözlik az .elsőosztályosokat és virággal ajándékozzák meg őket. Befejezésül a körzeti nemzeti bizottság küldöttje üdvözli a gyermekeket, szülőket és pedagógusokat. A bensőséges ünnepély után a gyermekek elfoglalják helyeiket az osztályokban és megkapják az utasítást további munkájukra. Szeptember 2-án megkezdődik a rendes iskolai oktatás. Megtelik a szívünk melegséggel, amikor a gyermekek tarka seregében gyönyörködünk. Életszínvonalunk emelkedését ők bizonyítják a legjobban. Testileg-lelkileg jólfejlettek, tisztán, szépen öltözöttek mind, valóban nincs különbség gyerek és gyerek között; nem úgy mint a múltban, amikor sápadt arcocskájuk és foltos ruhájuk az első pillanatban elárulta a munkásosztály gyermekeit. Meglátogatjuk az első elemistákat. Már padjaikban ülnek és az első félénkség és bizalmatlanság elszáll. Elégedetten fogyasztják a habos süteményt, amellyel az iskola az első napon megvendégelte őket. Tiborka az ünnepség alatt sírt, tekintete fájdalmas volt, könnyei szűnni nem akarón folydogáltak arcocskáján. Tekintete állandóan édesapján függött és ki lehetett olvasni belőle a kérést, hogy ne hagyja őt itt. Lent az osztályban már mosolyogva ül és barátkozik a többiekkel. A gyerek lelke megérzi a szeretetet. Érzik ezek az elsőosztályosok is, hogy iskolájuk úgy várja őket, mint népünk legdrágábbjait. Az ünnepen részt vett a szülői tanács elnöke és a védnöki üzem két képviselője. A Zoch-utcai magyar tannyelvű iskola védnöke az Építőipari n. v., amelynek üzeme az Októberi győzelem terén van. Ez az üzem eleget is tett és bizonyára a jövőben is eleget fog tenni védnökségi tisztjének. Az iskolát kifestette a saját költségén, úgyszintén a mellékhelyiségeket is rendbehozatta, azaz új berendezéssel látta el, hogy a higiéna követelményeinek megfeleljenek. A szülői tanács is megérti, hogy a szocialista ember nevelésében müyen fontos feladat hárul rája. Megárti azt, hogy a nevelés csak úgy lehet eredményes és célravezető, ha a szülők a pedagógusokkal kéz a kézben, egymást segítve és teljes megértésben dolgoznak. A szülői tanács segítségével sikerült a Zoch-utcai iskolában egy politechnikai műhelyt berendezni, amely a szovjet pedagógia nyomán hathatós segítséget nyújt az oktatásban. A pedagógusok, a szülők, a nemzeti bizottság és a védnökségi üzem közös munkája és gondoskodása biztosan meghozza azt az eredményt, amelyet pártunk és kormányunk elvár. T. M. A jövő tanítói körében A bratislavai magyar tannyelvű 1 pedagógiai iskola folyosóin tegnap kétféle diákot láttunk: nyugodtakat — ezek természetesen a másod- és harmadévesek — és türelmetleneket, izgatottakat — az elsősöket. Nagy Laci már a második A-ba jár ez idén és nyugodtan társalog barátja édesanyjával a folyosón. Az „öregdiák" már túl van a lakásgondokon, a beosztás izgalmain, neki már semmi sem új. Minden úgy megy, mint tavaly. Persze, csak a tanulásban keíl majd jobban megnyomni a dolgotCsiliznyárasdról jött Bratislavába tanulni Csicsay Alajos. Az első A osztályba került. A csilizradványi iskolát jeles előmenetellel fejezte be és — legalábbis úgy mondja — nem fél egyáltalán az új iskolától. De azért a biztonság kedvéért mégis az utolsó padba ül. Gerhardt Mária Fodor Lacival az ösztöndíj kérdőívének kitöltésén fáradozik. Nem lesz baj az ösztöndíj körül, hiszen jó előmenetel és jeles magaviselet kell hozzá. Az pedig mindeddig megvolt. Marika édesanyja azt akarja, hogy tanítónő legyen a leányából. Hát az anyu kedvéért, no meg az ösztöndíjért már érdemes jól tanulni — mondja. Az első A osztály főnöknője Heim elvtársnő, A másodévesektől az elsősök is megtudták már, hogy matematika a tantárgya. Ez úgy titokban egy kis szorongást kelt bennük. Heim tanárnő azonban a biztosítéka annak, hogy a számtan érdekes lesz és talán nem is olyan nehéz. Heim tanárnő elmondja, hogy a mértani szerkesztésben hiányosságokat talált a felvételi vizsgák folyamán. Nagyobb gondot kellene fordítani a vidéki iskolákban erre a tantárgyra is. Ezt a hiányosságot kell elsősorban kiküszöbölni. Az V első hét tehát ismétlés lesz. Semmi izgalom, Marika, Laci, Zoli... De mi az? Az elsősök izgalmát nemcsak mi figyeljük? A kulcslyuknál két másodikos leány les be az osztályba. Vagy talán a másodikosok az izgatottabbak? Ejnye, ejnye. — Csak •.. látni akartuk, milyenek az elsősök ... Mi is. Azért írtuk meg, hogy ne | kelljen máskor a kulcslyukon belesni. V. G. Az I. A osztály ta nulói tantermükben