Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-11 / 222. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. szeptember 11. szombat 30 fillér VII. évfolyam 222. szám. A mai számban: A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatko­zata (3. old.) A szövetkezetet választották (4- old.) Mint a fecskék a dróton... v (5- old.) Az Űj Szó postájából (5. old.) A szovjet válogatott labdarúgók remek teljesít­ménye- Szővejtunió—Svédország 7:0 (4:0) (6 old.) Város a faluérf A mezőgazdasági termelés fej • lesztése egyre több és több ember munkáját kívánja meg. Tudjuk, hogy sokan a falusiak közül, akik eddig városi, ipari üzemekbe jár­tak be dolgozni, visszatértek a rög­höz, amely ma nem jelent bizony­talanságot és nyomott, hanem biz­tos életet. Tanult mezőgazdasági szakemberek, mérnökök is közvet­lenül a íermeles szakaszán, a gép­állomásokon és az állami gazda­ságokon helyezkedtek el. Legna­gyobb reménységünk persze a fia­talság, amelynek java már szin­tén szakiskolákban készül fel nagy feladataira. Azt akarjuk, hogy fia­talságunk mestere legyen a nö­vénytermesztésnek és az állatte­nyésztésnek. Szükséges mindez, ha dolgozó népünk egyre növekvő igényit ki akarjuk elégíteni. A városiak a falu dolgozóit eb­ben a nemes törekvésükben a leg­nagyobb mértékben támogatják. Ennek a támogatásnak százféle módja van. A mezőgazdasági gé­pek, műtrágya, iparcikkek, a .fa­lusiak személyes szükségleteire szolgáló fogyasztási tárgyak fo­kozottabb forgalombahozatala, a kulturális, egészségügyi, közleke­dési szükségletek kielégítése mind egy-egy állomása az őszinte se­gítségnek. Ilyen komqly segítség az is, ha városi dolgozó tartósan letelepedik a falun. Persze a se­gítségnek ez a fajtája korlátozott. Mindenki nem költözhet falura, hogy kôzvetlenýl támogassa az ot­taniak munkáját, egész népünk közös nagy célját: a mezőgazda­sági termelés fellendítését. A mezőgazdaság szocialista át­alakulásának idején nyújtott segít­ségre a falunak szüksége van. A kommunisták mindig a munkás­paraszt osztályszövetség alapján állottak és a felszabadulás után azonnal megkezdték a segítség­adást. Földhöz juttatták azt, aki a földet megműveli, törvényes rendelkezésekkel, árpolitikával emelték a falusi dolgozók élet­színvonalát, kimentek tömegesen a falura és kezük munkájával se­gítettek a dolgozó parasztnak. A városi brigádosoknak ez a közvet­len segítsége azóta sem szűnt meg. Az ilyenfajta brigádsegítség na­gyon jelentős. Az utóbbi években kifejlődött azonban a segítségnek egy fejlettebb, magasabb formája: az EFŠz-ek, állami gazdaságok és gépállomások feletti patronáló mozgalom. Ez a mozgalom, amely­be mind több és több üzem kap­csolódik be, alkalmat nyújt arra, hogy mindenki a maga módján a leghatékonyabban segítsen mint politikai, szervezési, gazdasági, kulturális tanácsadó és csak a való helyzet a megmondhatója, milyen sokrétű lehet a városi üzemek patronáló segítsége. A napokban megírtuk, hogyan fejti ki patroná­ló "segítségét a náchodi Nejedlý­üzem. Öt EFSz felett vállaltak patronázst és főleg politikai, de persze brigádmunkájuk alapján is szövetkezeteik gazdasági mérlege állandóan javul. Ma t. i. már nem elegendő csak a kétkézi segítség, hiszen a gépesítés rohamosan ha­lad és inkább a munka megszer­vezésében, a tervek összeállításá­ban, a könyvvitelben, kultúrmű­sorok rendezésében, politikai és szaktanácsadásban kell a jó pat­ronázsnak megnyilvánulnia. Már­pedig a kollektív munka terén az ipari munkásoknak gazdag tapasz­talataik vannak. Sokat számít, ha akár csak egy-két napra is ki­megy falura a patronáló üzem egy-egy politikailag fejlett dolgo­zója. Sokat számít a falun lakó üzemi dolgozók támogatása. Per sze, nem ez az igazi patronázs mozgalom lényege. A patronázs lényege ma az, hogy állandó jel legű, rendszeres és természe tesen hatékony legyen. Bármeny nyíre is fontos az aratás, a csép lés és a beadás idején nyújtott mindennemű segítség, bármeny nyire ez a mezőgazdasági munka beteljesülése: ha ezzel a munkával elkészültünk, a patronáló üzemek figyelmes gondosságának akkor sem szabad lankadnia. Hiszen gépek állapota, az őszi munka elő készítése és rendes elvégzése szab ja meg, milyen lesz a jövő évi termés. Hiszen a szövetkezetek megszilárdítására, új tagok ,meg győzésére és új szövetkezetek lé­tesítésére most az új gazdasági év megkezdése előtt van a legkínál­kozóbb alkalom. Ilyenkor tesznek előzetes számítást a szövetkezeti tagok. A jó eredmények szárnyra kelnek és a legmeggyőzőbb érvül szolgálnak, amit aztán politikailag felhasználni dolgozóink erkölcsi kötelessége. Ilyenkor, az új gazda sági év megkezdése előtt lehet az élenjáró módszereket is legjobban népszerűsíteni. Hiszen nem isme­rétlen, hanem a mi viszonyaink között itt-ott már jól bevált mód­szerek terjesztéséről van szó. Nem zsákbamacskát árulnak a patro­náló üzemek népnevelői, hanem olyasmiért szállnak harcba, amire Dél-Sz]ovákia több falvában kéz­zelfogható, mázsában lemérhető, szemmel látható bizonyítékok van­nak. Az ilyen szemléltető agitáció feltétlenül hatással lesz, de ehhez az szükséges, hogy a patronáló üzem szervezze meg a jobb ered­ményekkel büszkélkedhető falu csoportos megtekintését. A patronázsmozgalom derék, komoly, önfeláldozó embereket kí­ván meg. A küszöbönálló feladat a patronáló tevékenység színvona­lának emelése, az egyoldalú, a fő­leg munkasegítségben megnyilvá­nuló patronázs kiszélesítése és új patronázsok létesítése. A város és falu dolgozói közötti elvtársi viszony, polgáraink erkölcsi-poli­tikai egysége, a Nemzeti Arcvonal politikájának szelleme és pártunk határozatainak mielőbbi végrehaj­tása megköveteli, hogy minden EFSz-nek, állami gazdaságnak, gépállomásnak legyen patronáló üzeme. Ma még nem ez a helyzet és sok patronázs is csak papíron létezik. Különösen csekély a gép­állomásoknak nyújtott patronáló segítség. Ez helytelen. Mert bár maga a gépállomás nagy segítsé­get nyújt mind a szocialista, mind a magánszektornak, — jelenleg még maga is támogatásra szorul. Itt az a cél, hogy minél több gép minél hosszabb ideig dolgozhasson. Különösen az őszi munkák idején lesz szükség gépkarbantartó és traktorosok kisegítő támogatásá­ra. Ki adhatja meg ezt a segítsé­get, ha nem a városi ipari üzemek gyakorlott munkásai. A városi dolgozók tettekkel bi­zonyítják, hogy hűséges szövetsé­gesei a falusiaknak. Persze túlon­túl egyoldalú lenne, ha csak a vá­ros segítené a falut. A falunak a segítséget viszonoznia kell. Meg­teheti ezt lelkiismeretes munká­jával, az állami fegyelem betar­tásával. Ebben és nem másban mutatkozik meg, ki milyen polgá­ra köztársaságunknak. A fegye­lem betartása, a pontos 1 beadás néhány járás és főleg szövetkezet jó példája dacára nem kielégítő. Ez igen figyelemreméltó jelenség, ami fölött a kommunisták és a hazafias polgárok nem hunyhat­nak szemet. Ha tehát azt mondjuk, város a faluért, arra is gondolunk: falu ^ városért. Több szenet, ércet és kőolajat a köztársaságnak Ünnepi gyűlés a Bányásznap alkalmából Prágában A csehszlovák bányászok már hatodszor ünneplik a Bányász­napot. Az ünnepély csütörtökön, szeptember 9-én kezdődött Prá­ga főváros Reprezentációs Házá­nak Smetana-termében a bányá­szok szövetsége és a kohászati ipar­és ércbányák alkalmazottai szö­vetsége központi bizottságainak ünnepélyes gyűlésével. Az ünnepiesen feldíszített emel­vényen „Több ,szenet, ércet és kőolajat a köztársaságnak" jelszó alatt mindkét szövetség elnöksé : gének tagjaival együtt helyet fog­lalt a párt és a kormány kül­döttsége, dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, Václav Pašek képviselő, a CsKP KB titkára, Josef Jonáš, tüzelő­anyag- és energetikaügyi minisz­ter és Josef Reitmajer, a kohásza­ti ipar és, az ércbányák minisztere. A • díszpáholyban a gyűlés többi vendége foglalt helyet, a Szak­szervezetek Központi Tanácsának küldöttsége Josef Tesla első tit­kár^ vezetésével és a Nemzeti Arc­vonal összes szerveinek küldött­ségei. Jelen voltak a Köztársasági érdemrenddel és a Munkaérdem­renddel kitüntetett bányászok, a szén- és ércbányák legjobb dolgo­zói és a szén- és ércüzemek leg­jobb dolgozóinak küldöttségei. A csehszlovák és szovjet himnusz elhangzása után Ján Teper kép­viselő. a Bányászati Alkalmazot­tak Szövetsége Központi Bizottsá­gának elnöke megnyitotta a je­lentőségteljes ülést­Josef Jonáš, tüzelőanyag- és energetikaügyi miniszter, beszédé­ben kiemelte azt a figyelmet, amelyet a párt és a kormány ta núsít a széniparral szemben és értékelte a Bányásznap tisztele­tére bevezetett szocialista verseny eredményeit. E verseny első díjá* a Gottwald elnökről elnevezett hornásuchai bánya munkáskol lektívának ítélték oda, am^ly a Bányásznapra tett felajánlást be csülettel teljesítette. Josef Jonáš, tüzelőanyag- és energetikaügyi miniszter, a kö­vetkezőket mondotta: „A szocia­lista versenyben tanúsított törek­vésükért hazafias buzgalmukért és lelkesedésükért, amely szénipa­runknak és égész népgazdasá­gunknak jelentős sikereket hozott, a Gottwald elnökről elnevezett hornásuchai bánya dolgozói el­nyerik a legnagyobb kitüntetést, amely a Bányásznap alkalmával a legjobb bányát illeti meg, a Köztársasági elnök vándorzászla­ját'2. Majd hozzáfűzte, hogy a má­sodik helyen a karvinai trösZt Béke-bánya kollektívája végzett és a harmadik helyre az orlovai tröszt Antonín Zápotocký-bányá­iának dolgozói kerültek. Dr. Jaromír Dolanský, a minisz­terelnök első helyettese, Antonín Zápotocký köztársasági elnök ne­vében átvette a legnagyobb ki­tüntetést, amelyért a Bányásznap alkalmával minden évben ver­sengenek a bányászok, . a köztár­sasági elnök vándorzászlaját a csehszlovák naftabányák bányá­szaitól, a vándorzászló eddigi bir­tokosaitól és átadta azt a Gott­wald elinök-bánya bányászainak. Ezután dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese szólalt fel. A beszéd elhangzása után Jo­sef Novara újító, a csehszlovák naftaüzemek igazgatója, a cseh­szlovák naftaipar dplgozóinak ne­vében tartott beszédet. A Bányásznap alkalmával üd­vözlő táviratot küldtek a szovjet bányászok, valamint a nemzetközi bányászszakszervezeti szövetség Bécsből. A táviratokat Jan Du­hajský, a bányászati alkalmazot­tak szövetsége központi bizottsá­gának vezetője oivasta fel. A jelenlevők nagy lelkesedés­sel fogadták a kínai bányászok üdvözletét, akik a csehszlovák bányászok legnagyobb ünnepének tiszteletére művészi kivitelű szép zászlót adományoztak a testvérisé­get és szolidaritást a békeharcban és a szocialista építésben kife­jező felirattal. Az összes dolgozók nevében az ünnepélyes gyűlésen a bányászo­kat Josef Tesla, a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának első titkára üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek a tár­nában és a vezető szervekben gondoskodniok kell a szocialista verseny kiszélesítéséről és kö­vetkezetesen érvényesíteniük kell a helyes gazdálkodást. Az ülés el­ső része František Kácha, a kohóv és ércbányaipar alkalmazottai szövetségének elnöke záró beszé­dével, majd utána kultúrműsorral fejeződött be. Dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettesének beszéde Kedves elvtársak, az ez idei Bányásznap alkalmá­val immár hatodszor adtuk át a magas és megtisztelő kitüntetést a köztársasági elnök vándorzász­laját — széniparunk legjobb trösztje legjobb vállalatának. A megindított versenyben az 1953. és 1954. évi Bányásznapok közti időben a köztársaságban az első helyet a karvini tröszt Gottwald elnök bányája foglalta el, amely az újító eljárások sikeres alkal­mazásával elérte a verseny fel­tételeinek magas és egyenletes túlszárnyalását Engedjék meg ezért, hogy e bánya képviselőinek és minden egyes dolgozójának, vájárjának és technikusának a köztársasági elnök, a kormány és párt Központi Bizottsága ne­vében meleg elvtársi jókívánatai­mat fejezzem ki. Tartsátok tiszte­letben ezt a zászlót és indulja­tok vele újabb, még nagyobb si­kerek felé. Legyetek tudatában annak a felelősségnek, hogy a ti bányátokat Klement Gottwald fe­lejthetetlen elnökünknek, a zász­ló nagy alapitójának büszke nevé­ről nevezték el. Ugyancsak őszinte jókívárrataimat fejezem ki a kar­vini győzelmes tröszt összes dol­gozóinak. valamint a vferseny töb­bi sikeres részvevőjének. Az utóbbi időben pártunk és kormányunk nagy figyelmet ta­núsított a szénipar iránt és egész közvéleményünket, az egész dol­gozó népet felhívta a bányák megsegítésének, mint a jelen idők egyik legfőbb feladatának fontos­ságára. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága és a köz­társaság kormánya hatalmas pénz­ügyi eszközöket áldoztak arra, hogy minél gyorsabban megte­remtsenek minden szükséges fel­tételt a széntermelés fokozására a gépesítés bevezetésével és a szénipari alkalmazottak életszín­vonalának emelésével. Ámbár téren elért eredményeinkkel még nem lehetünk teljesen megeléged ve, mégis bátran mondhatjuk, hogy még soha történelmünkben a bányászat nem foglalt el olyan megtisztelő és jelentős helyet társadalmunkban, és nem örven­dett olyan figyelemnek és gon­doskodásnak mind a kormány, mind a dolgozó nép részéről. Hála ennek a törekvésnek, há­la az áldozatos munkának, bá­nyászaink, technikusaink, mér­nökeink kezdeményezésének és fejlettségének, már eddig is je­lentős eredményeket értünk el. Teljes komolysággal és határozott­sággal kell azonban kijelentenem, hogy a legnagyobb veszély, amely eredményeinket fenyegetheti, ab­ban rejlik, ha az eddigi ered­ménnyel megelégednénk. A mi feladatunk és kötelességünk az, hogy nemcsak a terv rendes tel­jesítését biztosítsuk, hanem mind­azon felajánlások teljesítését is, amelyek a terven felüli terme­lésre vonatkoznak. És éppen ebben a tekintetben az utolsó hónapok eredménye azt mutatja, hogy en­nek előfeltételei nincsenek biz­tosítva. annak ellenére, hogy augusztusban bizonyos emelkedés volt észlelhető. Az átlagos napi széntermelés csökken, mégpedig a kőszéntermelés már április óta, a barnaszéntermelés pedig június óta. Azonkívül a teljesítmény csökkenése megfigyelhető az elő­ző hónapokkal összehasonlítva és némely körzetben a nriult évvel összehasonflítva is. A szükséges szénkészlet felhalmozásának fel­adatával széniparunk ez év augusztusáig feketeszénben 140.632 tonnával és barnaszénben 331.806 tonnával maradt adós. Széntermelésünk jelenlegi fő problémája az, hogy a nyári hó­napákban a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni annak csök­kenését, bármi áron _ is biztosítani kell a terven felüli termelés tel­jesítését és ezzel a szükséges téli készleteket. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a széntermelést emelni, a szénalap lemaradását a leggyorsabban ki­küszöbölni, hogy ezáltal gazdasá­gunk emelkedő szükségleteit a kommunista párt X- kongresszusa irányelveinek szellemében kielé­gíthessük, egyike a legfontosabb feltételeknek annak az elérése, hogy a" dolgozók életszínvonalát állandóan emelhessük. A dolgozók életszínvonalának emelése, nép­gazdaságunk állandó fejlesztése a technika előrehaladása és az árak fokozatos csökkentése által a leg­főbb cél, amelyet mind a kormány, mind a párt maga elé tűzött. A tervenfelüli széntermelés problé­mája és biztosítása éppen azért olyan fontos, mert a mezőgazda­sági alapfeladatokkal, az energe­tika és más iparágak feladatai­val együtt azokhoz a feltételekhez tartozik, amelyeknek teljesítése feltétlenül szükséges az életszín­vonal további emelésének bizto­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents