Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-11 / 222. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. szeptember 11. szombat 30 fillér VII. évfolyam 222. szám. A mai számban: A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata (3. old.) A szövetkezetet választották (4- old.) Mint a fecskék a dróton... v (5- old.) Az Űj Szó postájából (5. old.) A szovjet válogatott labdarúgók remek teljesítménye- Szővejtunió—Svédország 7:0 (4:0) (6 old.) Város a faluérf A mezőgazdasági termelés fej • lesztése egyre több és több ember munkáját kívánja meg. Tudjuk, hogy sokan a falusiak közül, akik eddig városi, ipari üzemekbe jártak be dolgozni, visszatértek a röghöz, amely ma nem jelent bizonytalanságot és nyomott, hanem biztos életet. Tanult mezőgazdasági szakemberek, mérnökök is közvetlenül a íermeles szakaszán, a gépállomásokon és az állami gazdaságokon helyezkedtek el. Legnagyobb reménységünk persze a fiatalság, amelynek java már szintén szakiskolákban készül fel nagy feladataira. Azt akarjuk, hogy fiatalságunk mestere legyen a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek. Szükséges mindez, ha dolgozó népünk egyre növekvő igényit ki akarjuk elégíteni. A városiak a falu dolgozóit ebben a nemes törekvésükben a legnagyobb mértékben támogatják. Ennek a támogatásnak százféle módja van. A mezőgazdasági gépek, műtrágya, iparcikkek, a .falusiak személyes szükségleteire szolgáló fogyasztási tárgyak fokozottabb forgalombahozatala, a kulturális, egészségügyi, közlekedési szükségletek kielégítése mind egy-egy állomása az őszinte segítségnek. Ilyen komqly segítség az is, ha városi dolgozó tartósan letelepedik a falun. Persze a segítségnek ez a fajtája korlátozott. Mindenki nem költözhet falura, hogy kôzvetlenýl támogassa az ottaniak munkáját, egész népünk közös nagy célját: a mezőgazdasági termelés fellendítését. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának idején nyújtott segítségre a falunak szüksége van. A kommunisták mindig a munkásparaszt osztályszövetség alapján állottak és a felszabadulás után azonnal megkezdték a segítségadást. Földhöz juttatták azt, aki a földet megműveli, törvényes rendelkezésekkel, árpolitikával emelték a falusi dolgozók életszínvonalát, kimentek tömegesen a falura és kezük munkájával segítettek a dolgozó parasztnak. A városi brigádosoknak ez a közvetlen segítsége azóta sem szűnt meg. Az ilyenfajta brigádsegítség nagyon jelentős. Az utóbbi években kifejlődött azonban a segítségnek egy fejlettebb, magasabb formája: az EFŠz-ek, állami gazdaságok és gépállomások feletti patronáló mozgalom. Ez a mozgalom, amelybe mind több és több üzem kapcsolódik be, alkalmat nyújt arra, hogy mindenki a maga módján a leghatékonyabban segítsen mint politikai, szervezési, gazdasági, kulturális tanácsadó és csak a való helyzet a megmondhatója, milyen sokrétű lehet a városi üzemek patronáló segítsége. A napokban megírtuk, hogyan fejti ki patronáló "segítségét a náchodi Nejedlýüzem. Öt EFSz felett vállaltak patronázst és főleg politikai, de persze brigádmunkájuk alapján is szövetkezeteik gazdasági mérlege állandóan javul. Ma t. i. már nem elegendő csak a kétkézi segítség, hiszen a gépesítés rohamosan halad és inkább a munka megszervezésében, a tervek összeállításában, a könyvvitelben, kultúrműsorok rendezésében, politikai és szaktanácsadásban kell a jó patronázsnak megnyilvánulnia. Márpedig a kollektív munka terén az ipari munkásoknak gazdag tapasztalataik vannak. Sokat számít, ha akár csak egy-két napra is kimegy falura a patronáló üzem egy-egy politikailag fejlett dolgozója. Sokat számít a falun lakó üzemi dolgozók támogatása. Per sze, nem ez az igazi patronázs mozgalom lényege. A patronázs lényege ma az, hogy állandó jel legű, rendszeres és természe tesen hatékony legyen. Bármeny nyíre is fontos az aratás, a csép lés és a beadás idején nyújtott mindennemű segítség, bármeny nyire ez a mezőgazdasági munka beteljesülése: ha ezzel a munkával elkészültünk, a patronáló üzemek figyelmes gondosságának akkor sem szabad lankadnia. Hiszen gépek állapota, az őszi munka elő készítése és rendes elvégzése szab ja meg, milyen lesz a jövő évi termés. Hiszen a szövetkezetek megszilárdítására, új tagok ,meg győzésére és új szövetkezetek létesítésére most az új gazdasági év megkezdése előtt van a legkínálkozóbb alkalom. Ilyenkor tesznek előzetes számítást a szövetkezeti tagok. A jó eredmények szárnyra kelnek és a legmeggyőzőbb érvül szolgálnak, amit aztán politikailag felhasználni dolgozóink erkölcsi kötelessége. Ilyenkor, az új gazda sági év megkezdése előtt lehet az élenjáró módszereket is legjobban népszerűsíteni. Hiszen nem ismerétlen, hanem a mi viszonyaink között itt-ott már jól bevált módszerek terjesztéséről van szó. Nem zsákbamacskát árulnak a patronáló üzemek népnevelői, hanem olyasmiért szállnak harcba, amire Dél-Sz]ovákia több falvában kézzelfogható, mázsában lemérhető, szemmel látható bizonyítékok vannak. Az ilyen szemléltető agitáció feltétlenül hatással lesz, de ehhez az szükséges, hogy a patronáló üzem szervezze meg a jobb eredményekkel büszkélkedhető falu csoportos megtekintését. A patronázsmozgalom derék, komoly, önfeláldozó embereket kíván meg. A küszöbönálló feladat a patronáló tevékenység színvonalának emelése, az egyoldalú, a főleg munkasegítségben megnyilvánuló patronázs kiszélesítése és új patronázsok létesítése. A város és falu dolgozói közötti elvtársi viszony, polgáraink erkölcsi-politikai egysége, a Nemzeti Arcvonal politikájának szelleme és pártunk határozatainak mielőbbi végrehajtása megköveteli, hogy minden EFSz-nek, állami gazdaságnak, gépállomásnak legyen patronáló üzeme. Ma még nem ez a helyzet és sok patronázs is csak papíron létezik. Különösen csekély a gépállomásoknak nyújtott patronáló segítség. Ez helytelen. Mert bár maga a gépállomás nagy segítséget nyújt mind a szocialista, mind a magánszektornak, — jelenleg még maga is támogatásra szorul. Itt az a cél, hogy minél több gép minél hosszabb ideig dolgozhasson. Különösen az őszi munkák idején lesz szükség gépkarbantartó és traktorosok kisegítő támogatására. Ki adhatja meg ezt a segítséget, ha nem a városi ipari üzemek gyakorlott munkásai. A városi dolgozók tettekkel bizonyítják, hogy hűséges szövetségesei a falusiaknak. Persze túlontúl egyoldalú lenne, ha csak a város segítené a falut. A falunak a segítséget viszonoznia kell. Megteheti ezt lelkiismeretes munkájával, az állami fegyelem betartásával. Ebben és nem másban mutatkozik meg, ki milyen polgára köztársaságunknak. A fegyelem betartása, a pontos 1 beadás néhány járás és főleg szövetkezet jó példája dacára nem kielégítő. Ez igen figyelemreméltó jelenség, ami fölött a kommunisták és a hazafias polgárok nem hunyhatnak szemet. Ha tehát azt mondjuk, város a faluért, arra is gondolunk: falu ^ városért. Több szenet, ércet és kőolajat a köztársaságnak Ünnepi gyűlés a Bányásznap alkalmából Prágában A csehszlovák bányászok már hatodszor ünneplik a Bányásznapot. Az ünnepély csütörtökön, szeptember 9-én kezdődött Prága főváros Reprezentációs Házának Smetana-termében a bányászok szövetsége és a kohászati iparés ércbányák alkalmazottai szövetsége központi bizottságainak ünnepélyes gyűlésével. Az ünnepiesen feldíszített emelvényen „Több ,szenet, ércet és kőolajat a köztársaságnak" jelszó alatt mindkét szövetség elnöksé

: gének tagjaival együtt helyet foglalt a párt és a kormány küldöttsége, dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, Václav Pašek képviselő, a CsKP KB titkára, Josef Jonáš, tüzelőanyag- és energetikaügyi miniszter és Josef Reitmajer, a kohászati ipar és, az ércbányák minisztere. A • díszpáholyban a gyűlés többi vendége foglalt helyet, a Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttsége Josef Tesla első titkár^ vezetésével és a Nemzeti Arcvonal összes szerveinek küldöttségei. Jelen voltak a Köztársasági érdemrenddel és a Munkaérdemrenddel kitüntetett bányászok, a szén- és ércbányák legjobb dolgozói és a szén- és ércüzemek legjobb dolgozóinak küldöttségei. A csehszlovák és szovjet himnusz elhangzása után Ján Teper képviselő. a Bányászati Alkalmazottak Szövetsége Központi Bizottságának elnöke megnyitotta a jelentőségteljes üléstJosef Jonáš, tüzelőanyag- és energetikaügyi miniszter, beszédében kiemelte azt a figyelmet, amelyet a párt és a kormány ta núsít a széniparral szemben és értékelte a Bányásznap tiszteletére bevezetett szocialista verseny eredményeit. E verseny első díjá* a Gottwald elnökről elnevezett hornásuchai bánya munkáskol lektívának ítélték oda, am^ly a Bányásznapra tett felajánlást be csülettel teljesítette. Josef Jonáš, tüzelőanyag- és energetikaügyi miniszter, a következőket mondotta: „A szocialista versenyben tanúsított törekvésükért hazafias buzgalmukért és lelkesedésükért, amely széniparunknak és égész népgazdaságunknak jelentős sikereket hozott, a Gottwald elnökről elnevezett hornásuchai bánya dolgozói elnyerik a legnagyobb kitüntetést, amely a Bányásznap alkalmával a legjobb bányát illeti meg, a Köztársasági elnök vándorzászlaját'2. Majd hozzáfűzte, hogy a második helyen a karvinai trösZt Béke-bánya kollektívája végzett és a harmadik helyre az orlovai tröszt Antonín Zápotocký-bányáiának dolgozói kerültek. Dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, Antonín Zápotocký köztársasági elnök nevében átvette a legnagyobb kitüntetést, amelyért a Bányásznap alkalmával minden évben versengenek a bányászok, . a köztársasági elnök vándorzászlaját a csehszlovák naftabányák bányászaitól, a vándorzászló eddigi birtokosaitól és átadta azt a Gottwald elinök-bánya bányászainak. Ezután dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese szólalt fel. A beszéd elhangzása után Josef Novara újító, a csehszlovák naftaüzemek igazgatója, a csehszlovák naftaipar dplgozóinak nevében tartott beszédet. A Bányásznap alkalmával üdvözlő táviratot küldtek a szovjet bányászok, valamint a nemzetközi bányászszakszervezeti szövetség Bécsből. A táviratokat Jan Duhajský, a bányászati alkalmazottak szövetsége központi bizottságának vezetője oivasta fel. A jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták a kínai bányászok üdvözletét, akik a csehszlovák bányászok legnagyobb ünnepének tiszteletére művészi kivitelű szép zászlót adományoztak a testvériséget és szolidaritást a békeharcban és a szocialista építésben kifejező felirattal. Az összes dolgozók nevében az ünnepélyes gyűlésen a bányászokat Josef Tesla, a Szakszervezetek Központi Tanácsának első titkára üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek a tárnában és a vezető szervekben gondoskodniok kell a szocialista verseny kiszélesítéséről és következetesen érvényesíteniük kell a helyes gazdálkodást. Az ülés első része František Kácha, a kohóv és ércbányaipar alkalmazottai szövetségének elnöke záró beszédével, majd utána kultúrműsorral fejeződött be. Dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettesének beszéde Kedves elvtársak, az ez idei Bányásznap alkalmával immár hatodszor adtuk át a magas és megtisztelő kitüntetést a köztársasági elnök vándorzászlaját — széniparunk legjobb trösztje legjobb vállalatának. A megindított versenyben az 1953. és 1954. évi Bányásznapok közti időben a köztársaságban az első helyet a karvini tröszt Gottwald elnök bányája foglalta el, amely az újító eljárások sikeres alkalmazásával elérte a verseny feltételeinek magas és egyenletes túlszárnyalását Engedjék meg ezért, hogy e bánya képviselőinek és minden egyes dolgozójának, vájárjának és technikusának a köztársasági elnök, a kormány és párt Központi Bizottsága nevében meleg elvtársi jókívánataimat fejezzem ki. Tartsátok tiszteletben ezt a zászlót és induljatok vele újabb, még nagyobb sikerek felé. Legyetek tudatában annak a felelősségnek, hogy a ti bányátokat Klement Gottwald felejthetetlen elnökünknek, a zászló nagy alapitójának büszke nevéről nevezték el. Ugyancsak őszinte jókívárrataimat fejezem ki a karvini győzelmes tröszt összes dolgozóinak. valamint a vferseny többi sikeres részvevőjének. Az utóbbi időben pártunk és kormányunk nagy figyelmet tanúsított a szénipar iránt és egész közvéleményünket, az egész dolgozó népet felhívta a bányák megsegítésének, mint a jelen idők egyik legfőbb feladatának fontosságára. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a köztársaság kormánya hatalmas pénzügyi eszközöket áldoztak arra, hogy minél gyorsabban megteremtsenek minden szükséges feltételt a széntermelés fokozására a gépesítés bevezetésével és a szénipari alkalmazottak életszínvonalának emelésével. Ámbár téren elért eredményeinkkel még nem lehetünk teljesen megeléged ve, mégis bátran mondhatjuk, hogy még soha történelmünkben a bányászat nem foglalt el olyan megtisztelő és jelentős helyet társadalmunkban, és nem örvendett olyan figyelemnek és gondoskodásnak mind a kormány, mind a dolgozó nép részéről. Hála ennek a törekvésnek, hála az áldozatos munkának, bányászaink, technikusaink, mérnökeink kezdeményezésének és fejlettségének, már eddig is jelentős eredményeket értünk el. Teljes komolysággal és határozottsággal kell azonban kijelentenem, hogy a legnagyobb veszély, amely eredményeinket fenyegetheti, abban rejlik, ha az eddigi eredménnyel megelégednénk. A mi feladatunk és kötelességünk az, hogy nemcsak a terv rendes teljesítését biztosítsuk, hanem mindazon felajánlások teljesítését is, amelyek a terven felüli termelésre vonatkoznak. És éppen ebben a tekintetben az utolsó hónapok eredménye azt mutatja, hogy ennek előfeltételei nincsenek biztosítva. annak ellenére, hogy augusztusban bizonyos emelkedés volt észlelhető. Az átlagos napi széntermelés csökken, mégpedig a kőszéntermelés már április óta, a barnaszéntermelés pedig június óta. Azonkívül a teljesítmény csökkenése megfigyelhető az előző hónapokkal összehasonlítva és némely körzetben a nriult évvel összehasonflítva is. A szükséges szénkészlet felhalmozásának feladatával széniparunk ez év augusztusáig feketeszénben 140.632 tonnával és barnaszénben 331.806 tonnával maradt adós. Széntermelésünk jelenlegi fő problémája az, hogy a nyári hónapákban a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni annak csökkenését, bármi áron _ is biztosítani kell a terven felüli termelés teljesítését és ezzel a szükséges téli készleteket. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a széntermelést emelni, a szénalap lemaradását a leggyorsabban kiküszöbölni, hogy ezáltal gazdaságunk emelkedő szükségleteit a kommunista párt X- kongresszusa irányelveinek szellemében kielégíthessük, egyike a legfontosabb feltételeknek annak az elérése, hogy a" dolgozók életszínvonalát állandóan emelhessük. A dolgozók életszínvonalának emelése, népgazdaságunk állandó fejlesztése a technika előrehaladása és az árak fokozatos csökkentése által a legfőbb cél, amelyet mind a kormány, mind a párt maga elé tűzött. A tervenfelüli széntermelés problémája és biztosítása éppen azért olyan fontos, mert a mezőgazdasági alapfeladatokkal, az energetika és más iparágak feladataival együtt azokhoz a feltételekhez tartozik, amelyeknek teljesítése feltétlenül szükséges az életszínvonal további emelésének bizto(Folytatás a 2. oldalon.)