Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-08 / 219. szám, szerda

4 Coventry város tanácstagjának nyilatkozata Stringer, Coventry város tanácsa munkáspárti többségének vezére a sztálingrádi városi szovjet végrehajtó bizottság meghivásával kapcsolatban kijelentette: „Nagy örömmel értesültem arról, hogy meghívtak bennünket a Szovjetunióba. Mindig reméltük, hogy a háború idején nemzeteink között fennálló barátság a békében tartós latok felvételére vezet Coventry és Sztálingrád között." Stringer kijelentette, hogy a sztálingrádi szovjet végrehajtó bizottság meghívását megtárgyalja a Coventry és Sztálingrád közti baráti kapcsolatok bizottságának rendkívüli ülésén. A milanovcei szövetkezet példás gazdálkodásával, a beadási kötelezettségek teljesítésével jó példát mutat a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. A jó példát követve az egyénileg gazdálkodók is 90 százalékon felül teljesítették gabonabeadási kötelezettségeiket. Ezek közé tartozik a 27 sz. alatti Bálint István 7.69 hektáros gazda, aki az elsők között teljesítette 1000/o-ra beadási kötelezettségét. Száraz Kálmán 29 sz. alatti lakos 9 hektáros gazda szintén példásan teljesítette gabonafélékből és állati termékekből a beadási kötelezettségeket. Milanovcen vannak azonban olyanok is, akik a dolgiozók asztalát megrövidítik, mivel nem teljesitik teadási kötelezettségeiket. Botlik Irén, aki fiával együtt 8 hektáron gazdálkodik, s az idén 64.40 mázsa gabonát csépelt ki, még mindig adósa az államnak annak ellenére, hogy saját szükségleteire 32.40 mázsa gabonát hagyhat meg; Botlikék ilyen magatartását a község lakói elítélik. Az említett család állandóan panaszkodott, hogy nincs mit enniök, s az elszámoltatáskor megállapították, hogy Botlikék kamrájában 3 kg füstöltszalonna, 7 zsák liszt volt, pedig a mult évben nem kaptak vágási engedélyt, mert nem teljesítették, beadási kötelezettségüket. A szalonna a feketevágás bizonyítéka. Száraz Pál 26 sz. alatti lakos szintén nem teljesiti beadási kötelezettségét,'10 hektáron gazdálkodik- s a mult évben sem teljesítette a beadást. Meg kell említenünk, hogy míg Száraz Pál nem teljesíti kötelességét, testvére Szá raz Kálmán példásan teljesítette mind a gabonabeadást, mind az állati termékekből való beadást. Száraz Pálnak tudnia kellene, mi a kötelessége a dolgozó néppel szemben, mert leánya mint tanítónő az új szocialista társadalom gyermekeit neveli. Száraz Anna, aki fiával 15 hektáron gezdálkodik. a mult évről még 70 mázsa gabonával maradt adósa az államnak, s nem teljesíti a húsbeadást sem. Azonkívül 2700 tojással maradt adósa az államnak. Milanovcen kevés ilyen hanyag gazdálkodó van, de ezek mégis sok kárt okoznak az államnak s a dolgozó népnek, főleg a munkásoknak és gyermekeiknek, akik pedig az üzemekben teljesitik, sőt túlteljesítik a tervet. Milanovce község becsületes dolgozói élítélik a közellátás ilyen szabotálóit és igyekeznek jó példájukkal a még eddig lemaradókat is rábírni a beadási tkötelezettségek teljesítésére. A \ falusi pártszervezet kommunistáinak és a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusainak elsőrendű feladata, hogy a CsKP X. kongresszusa által a mezőgazdasági termelés elé kitűzött feladatok teljesítését biztosítsák. Molnár Pál, Nyit* ifi SZO 1954-. szeptember 8. iA »Sunday Chronicle« beismerése A „Sunday Chronicle" hetilap haditengerészeti megfigyelőjének jelentése leleplezi bizonyos körök zajos kampányának okát a hadi tengerészetügyi minisztérium augusztus 25-i nyilatkozata körül, amelyet a Szovjetunió haditengerészetével kapcsolatban tett. A megfigyelő írja: „Nagy-Britannia tervbe vette haditengerészetének nagyszabású kiépítését. Ez megmutatkozik a csakhamar jóváhagyásra előterjesztendő haditengerészeti kiadásokban is. A haditengerészeti szakértők azon a véleményen vannak, hogy mindez fényt vet a brit haditengereszeti minisztérium léoésére, amely a szovjet tengerészetről kiadott nyilatkozatában érezhető volt. Nagyon elterjedt az a nézet, hogy a kormány csakhamar közzéteszi a haditengerészet átépítÄtének programmját, amelynek kiadásai felérnek a legutóbbi években sz egész haditengerészet építkezésére fordított összes kiadások összegével. Az amerikai mccarthysták újabb provokációja Az amerikai kormány nemrégen megtagadta a beutazási engedély kiadását az amerikai vendégszereplésre meghívott „Concertgebouw" nevű amsterdami zenekar négy tagjának. A négy művész közül ugyanis Stotijn, a zenekar első oboaművésze tagja a Béke-Világtanácsnak. A zenekar igazgatója egész Európában keresett olyan egyént, aki helyettesíthette volna Stotijnt. A brit és francia művészek, valamint a többi európai országok művészei azonban hallani sem akartak arról, hogy ily durva módon diszkriminált művésztársuk szerepét átvegyék. Ez az incidens nagy felháborodást keltett. A zenekar igazgatóságának végül Nyugat-Németországban sikerült oboaművészt találnia, aki Stotijn helyett fellép az USA-ban. A „Vrede", a holland békevédők bizottságának lapja ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Ha Amerika hallani akarja zenekarunkat — ennek örülünk. Mindig az volt a meggyőződésünk, hogy a kulturális együttműködés hasznos. Vannak azonban olyan amerikai törvények és szabályok, melyek sértik zenekarunkat, kultúránk büszkeségét úgy, hogy a hollandiaknak ki kellene jelenteniök: „Sajnáljuk, vagy elfogadnak mindnyájunkat úgy, ahogy vagyunk, vagypedig egyikünket se". A hetilap hangsúlyozza, hogy ez az incidens ismét bebizonyította, „milyen veszedelmes a mccarthyzmus amerikai bacillusa." KÜLFÖLDI HÍREK A Szovjetunió Állami Politikai Könyvkiadója kiadta V. I Lenin alapvető műveinek gyűjteményét a munkásosztály és a parasztság szövetségéről. Lenin műveit teljes terjedelmükben közlik, nagy müveinek csak egyes részeit vagy fejezeteit jelenttették meg rövidített kiadásban. A gyűjteményben közölt okmányokat idő szerinti sorrendben hozzák. E műveket Lenin műveinek negyedik kiadása tartalmazza. A gyűjtemény tömeges kiadásban jelent meg. Az Új Kina sajtóiroda jelenti, hogy Par.dit Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának meghívására október közepén baráti látogatást tesz Kínában. Á New Vork Herald Tribúne jelenti, hogy Daytonban (Ohio állam) egy szeptember 5-én tartott repülőbemutató alkalmával lezuhant Armstrcng őrnagy, aki két nappal ezelőtt egy 500 kilométer hosszú légi körúton gyorsasági világrekordot állított fel. Brightonban szeptember 6-án megkezdődött a brit szakszervezetek 36-ik évzáró kongresszusa. A kongresszuson 3,093037 tagot számláló 184 szakszervezeti szövetséget képviselő 973 küldött vesz rpszt. • * A vietnami néphadsereg főparancsnoksága szeptember 4-ig a Francig Cnió erőinek Észak- és Közép-Vietnambaíi fogságba ejtett összes tagjait átadta a francia félnek. A hadifogolycserének már szeptember 2-án be kellett volna fejeződnie, de a nagy esőzések és közlekedési nehézségek feltartóztatták. Ezzel szemben a Francia Unió fegyveres erői szeptember 4én a vietnami néphadseregnek még 7511 tagját tartották fogva. E számban nem foglaltatnak benne azok a hadifoglyok és hivatalnokok, akiket nem tüntettek fel a vietnami néphadseregnek átadott hadifogolyjegyzékben, és akiket a Ngo Dinh Diem-kÜkk elhurcoltatott vagy meggyilkoltatott. A Párizs melletti vincennesi erdőben szeptember 5-én megtartották a „l'Humanité" — a Francia Kommunista Párt központi lapja népünnepélyét. Az ünnepély részvevői számára hangversenyt és sportjátékokat rendeztek. Több demokratikus szervezet kiállítást rendezett a francia nép békeharcáról. A Francia-Szovjet Társaság n:igy kiállítást rendezett a szovjet nép békés alkotó munkájának nagy sikereiről. Az olasz békevédők szövetségének ifjúsági bizottsága javasolta, hogy október végén Rómában európai ifjúsági kongresszust rendezzenek. A kongresszuson az európai államok ifjú képviselői vennének részt és ezzel igazolnák, hogy Európa ifjúsága egységesen követeli a béke szilárd biztosítékait, melyeket csak az európai kollektív biztonsági szerződés megkötése adhat meg. A Tonjan Thonszin délkoreai sajtóügynökség jelentése szerint a Hvanszon környezi koncentrációs táborból egy nagy csoport megszökött. A jelentés szerint a tábor lakói szeptember 3-án este 8 órakor szöktek meg. A szökevények elfogására 2000 rendőrt mozgósítottak. Az „uYiited States News and World Riport" jelentése arról tanúskodik, hogy az amerikai farmerek helyzete egyre rosszabb. A hivatalos statisztikai adatok szerint egy közepes farmer vásárló ereje ma 28 százalékkal kevesebb, mint hat évvel ezelőtt. A lap szerint az amerikai farmerek jövedelme a legutóbbi két évben atlagosan 2 milliárd dollárral csökkent, míg a gazdasági gépek és iparcikkek ára s az adók lényegesen emelkedtek. * A lengyel külföldi kapcsolatok intézetének meghívására brit munkáspárti küldöttség érkezett Varsóba. A küldöttség tagjai Stansgate és Lord Silkin, a felsőház tagjai. John Hynd, Georges Brown, Ian Mikardo, Desmond Donelly, Hugh Delergy és Roy Maaon, az alsóház tagjai. DÍSZTAG, VAGY KULÁK? A búcsi szövetkezetről már sok szépet és jót írtunk. Megérdemlik a dicséretet, mert szorgalmas munkájukkal már sokszor tanúbizonyságát adták annak, hogy szívvel-lélekkel a közös gazdálkodás mellett állnak. Szövetkezetül- k nemcsak a párkányi járásban, hanem országos méretben is példaképül szolgáihat nagyon sok szövetkezetnek. Állam iránti kötelezettségüket mindig példásan teljesítették s a szövetkezeti tagok élete is évről évre szépül. A búcsiak iparkodtak a munkákat a lehető legtökéletesebben megszervezni, munkacsoportokat létesítettek, bevezették a pótjutalmazást, egyszóval a szövetkezeti alapszabályzat pontjait, egy kivételével, mind betartották. A szövetkezeti alapszabályzat 9. cikkelyének 2. bekezdésében ez áll: „Nem lehetnek a szövetkezet tagjai a kulákok és a kizsákmányoló osztály egyéb tagjai." Erről a pontról úgylásztik a búcsiak is megfeledkeztek. Lehet, ha megkérdeznénk a búcsi szövetkezet valamelyik tagját, van-e kulák a szövetkezetükben, hirtelenében azt válaszolná, hogy nincs. Pedig hát van. Igaz, a kulák ügyesen játssza szerepét. Iparkodik magát úgy feltüntetni, mintha élnehalna a szövetkezetért, mintha soha egyéb vágya nem' is lett volna, csak a szövetkezet. Igy aztán igazi arcát leplezve, félrevezeti a becsületes szövetkezeti tagoxat. Iparkodik a figyelmet magáról elterelni és úgy feltűnni, mintha igazán híve volna a közös gazdálkodásnak. Igy van ez Búcson is. Még maguk a szövetkezet vezetői is szemethúnytak afölött, hogy a kulák beférkőzött a szövetkezetbe. A helyi pártszervezetnek, a helyi- és járási nemzeti bizottság funkcionáriusainak kötelessége lett volna már régen leleplezni az egész tagság előtt a szövetkezetbe befurakodott kulákot. Erről azonban éveken keresztül hallgattak. A búcsi kommunisták is hallgattak, a szövetkezet volt elnöke sem akarta tudomásul venni, .és Kétyi István elvtárs is bölcsen hallgatott eddig a dolgokrólA szövetkezet irodájában ki van függesztve a tagok névsora. Már az elsők között megtalálhatjuk a búcsiak kedvenc kulákjának a nevét. Mindenki jól ismeri őt Búcson. Ismerik azok is, akik eddig takargatták a létezését. Vájjon ki nem ismeri ifj. Barsi Jánost? Bizony ismeri őt mindenki! Ő az, aki eddig meglapult a szövetkezetben, s úgy élt, mint hal a vízben. — Hát igaz, hogy kulák volt, dehát az alapítótagok között szerepel — kapja az ember a választ. Ez is igaz. Barsi valóban még a kezdet kezdetén belépett a szövetkezetbe. Vájjon miért? Talán azért, hogy ő is helyesnek látta megszabadulni a kényelmes élettől? Mert mondhatjuk, Barsinak jól ment a sora. Nem törte fel kezét sem a kasza, sem a kapa. No, de hogy is említhetek ilyent! Jobban tudják azt a búcsiak, mint én. Cselédek dolgoztak ő helyette, nem kellett neki túrni a földet. Heremódjára élt a szegényemberek bőrén. A felszabadulás előtt még Barsi úrnak hívatta magát. Hetven hold szántó és egy hold szőlő volt a birtokában. Ez azonban mind kevés volt Barsi úrnak. Kellett neki még kocsma, fűszerüzlet, de még a hentesüzletet sem engedte másnak. Ez volt hát Barsi úr, aki ma mint alapítótag szerepel a szövetkezeti tagok listájának az élén. Lehet, hogy Búcson egynéhányan büszkék is arra, hogy Barsi közöttük van. Mert ha ež így nem volna, már nemcsak a névsorból, hanem a szövetkezetből is kitették" volna a szűrét. Emlékeznek még arra a búcsiak, amikor sok munkásember meg kisparaszt otthagyta családját, mert jött a behívó, menni kellett katonának, a hazát védeni. Meg kellett védeni Barsi birtokát és az ő kényelmes életét. De vájjon bevonult-e Barsi? Nem! Nem bizony, mert a hízódisznó és az ötszáz pengő többet ért mindenféle orvosi bizonyítványnál. Barsira nem volt szűkség a hadseregben. Megváltotta a pénz és a disznó. Vájjon miért felejtik mindezt el a búcsiak? Mit csinál a búcsi pártszervezet? Meddig tűri meg Barsit, az „alapító tagot" a szövetkezetben? Mikor rántják le róla a leplet? A felszabadulás után Barsi gyorsan átlátta a politikai helyzetet. Szövetkezetet alakítani, de minél hamarább — gondolta magában. Érezte, hogy nem a legszebb idők következnek most a kulákokra. Nehéz lesz majd cselédet kapni, dolgozni pedig ... — Eh, inkább a szövetkezet, majd lesz valahogy. A szövetkezeti mozgalom kezdetén Barsi úr nyomban lemondott I a birtokáról. Nagyképűen bejelentette, hogy ő egész birtokát hajlandó átadni a szövetkezetnek. Igy lett Barsiból alapító tag. Átadta a földjét, mert tudta, hogy nem igen kap már olcsó munkaerőt, de az állatait nem volt hajlandó átadni. Úgy gondolta, hogy biztosabb helyen van az állatainak az ára az ő zsebében. A nyilvántartási lap azonban a szövetkezet irodájában arról tanúskodik, hogy mégis csak tévedünk. Mert Barsi annyira önfeláldozó és minden porcikájával szövetkezeti és annak fejlődését kívánó kulák, hogy egypár !ovat hajlandó volt beadni a szövetkezetbe. Eddig még csak ment valahogy a szövetkezetesség. Barsi látta, hogy szemethúnynak turpisságai fölött, de hát ezután következett a nagyobb veszedelem. Mint szövetkezeti tagnak meg kellett volna fognia a kasza-, vagy kapanyelét is. Ettől aztán ments meg uram — gondolta magában. Egy Barsi, egy volt hetvenholdas gazda, fűszerüzletes, kocsmáros, hentes, meg aztán, aki a katonaság alól is kimentette magát, mégsem foghatja meg a kasza nyelét. Barsi János segített magán. Szép szavakkal rábírta a szövetkezet vezetőségét, hogy ajánlják be őt a Jednotához, mint régi, lapasztalt hentest és mészárost. Ha talán a aolog nehezebben menne, hivatkozzanak arra, hogy ö szövetkezeti tag, sót alapító tag is. A tények azt bizonyítják, hogy mégis csak jó az isten, rneg a búcsi vezetőség, mert a kulák szépen beült a Jednotába. Kétyi István meg mrt .t kitart melle'" le, hogy a hentesüzletben Barsi nelyettesithetetlen. Egyszóval Ba^si, a szövetkezet alapító tagja, megszabadul; a szövetkezeti munkától is. Könnyű volt neki, mert a szövetkezet akkori vezetősége is úgy akarta, meg a mostani is nagybölcr.en szemethúny a dolgok fölött. Úgy gondolják talán, hogy ha az előbbieknek jó volt így, miért ne legyen nekik is De mit csinálnak a búcsi kommunisták? Talán ők is megfeledkeztek az osztályharcról? A kuláknak sikerült a terve. Megszabadult a szövetkezeti munkától. A neve azonban ott szerepel a szövetkezeti tagoké között. Kétyi Istvánék azzal magyarázzák a dolgot, hogy Barsi csak „dísztagja" a szövetkezetnek. (Szép dísztagjuk van a búcsiaknak.) Ő már a Jednota alkalmazottja, onnan is kapja a fizetést. A dolog azonban közelebbről nézve másképpen fest. Barsi, mint a búcsi szövetkezet díszpéldánya, mint rendes szövetkezeti tag minden évben megkapja a félhektár földet, úgy mint azok, akik becsületesen járnak munkába. Most hát azt kérdjük, szövetkezeti tag-e vagy a Jednota alkalmazottja a kulák? Ha Barsi a Jednota alkalmazottja, milyen jogon élvezi a félhektár földet? Ha pedig szövetkezeti iag, miért nem dolgozik a szövetkezetben? A helyes megoldás azonban az, hogy minél előbb kiseprűzni a betolakodott kulákot a szövetkezetből. Ha az ember mélyebben vizsgálja a dolgokat, meg kell állapítani azt is, hogy Barsinak még a járási székhelyen is igen jól fekszik a szürkéje. Ezt az is bizonyítja, hogy a járáson még arról is gondoskodtak, hogy a kulák szórakozni is tudjon. Helyes volna ha az illetekes szervek választ adnának arra, hogy milyen jogon kapott Barsi fegyvertartási engedélyt? Talán jó munkája, „osztályhűsége" alapján érdemelte ki, hogy vadász- és fegyvertartási engedélyt kapjon? A kulák most büszke arra, hogy p kulák létére is fegyverrel a vállán járkál. De nem dicsekedhetnek ilyen előnyökkel azok, akik szorgalmas munkájukkal, osztályhovatartozásuk következtében igazán megérdemelnék azt, hogy munkájuk után szórakozhassanak. Vájjon nem kérte-e Csekes Béla, vagy Papp János a vadászengedélyt? Ők nem kaphatták meg. Vagy talán a vadászengedély és a fegyvertartás kiadásához a párkányi járásban föltétlenül szükséges az is, hogy az illető kulák legyen? Szarka István. Nem nézzük el, hogy valaki ne teljesítse az állam iránti kötelezettségét * i