Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-08 / 219. szám, szerda

4 Coventry város tanácstagjának nyilatkozata Stringer, Coventry város tanácsa munkáspárti többségének vezére a sztálingrádi városi szovjet végre­hajtó bizottság meghivásával kap­csolatban kijelentette: „Nagy öröm­mel értesültem arról, hogy meghív­tak bennünket a Szovjetunióba. Mindig reméltük, hogy a háború idején nemzeteink között fennálló barátság a békében tartós latok felvételére vezet Coventry és Sztálingrád között." Stringer kije­lentette, hogy a sztálingrádi szov­jet végrehajtó bizottság meghívását megtárgyalja a Coventry és Sztálin­grád közti baráti kapcsolatok bi­zottságának rendkívüli ülésén. A milanovcei szövetkezet példás gazdálkodásával, a beadási kötele­zettségek teljesítésével jó példát mutat a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. A jó példát követve az egyénileg gazdál­kodók is 90 százalékon felül telje­sítették gabonabeadási kötelezett­ségeiket. Ezek közé tartozik a 27 sz. alatti Bálint István 7.69 hektáros gazda, aki az elsők között teljesí­tette 1000/o-ra beadási kötelezett­ségét. Száraz Kálmán 29 sz. alatti lakos 9 hektáros gazda szintén pél­dásan teljesítette gabonafélékből és állati termékekből a beadási köte­lezettségeket. Milanovcen vannak azonban olya­nok is, akik a dolgiozók asztalát megrövidítik, mivel nem teljesitik teadási kötelezettségeiket. Botlik Irén, aki fiával együtt 8 hektáron gazdálkodik, s az idén 64.40 mázsa gabonát csépelt ki, még mindig adósa az államnak annak ellenére, hogy saját szükségleteire 32.40 má­zsa gabonát hagyhat meg; Botlikék ilyen magatartását a község lakói elítélik. Az említett család állan­dóan panaszkodott, hogy nincs mit enniök, s az elszámoltatáskor meg­állapították, hogy Botlikék kamrá­jában 3 kg füstöltszalonna, 7 zsák liszt volt, pedig a mult évben nem kaptak vágási engedélyt, mert nem teljesítették, beadási kötelezettségü­ket. A szalonna a feketevágás bizo­nyítéka. Száraz Pál 26 sz. alatti la­kos szintén nem teljesiti beadási kötelezettségét,'10 hektáron gazdál­kodik- s a mult évben sem teljesí­tette a beadást. Meg kell említe­nünk, hogy míg Száraz Pál nem teljesíti kötelességét, testvére Szá raz Kálmán példásan teljesítette mind a gabonabeadást, mind az állati termékekből való beadást. Száraz Pálnak tudnia kellene, mi a kötelessége a dolgozó néppel szem­ben, mert leánya mint tanítónő az új szocialista társadalom gyerme­keit neveli. Száraz Anna, aki fiával 15 hektáron gezdálkodik. a mult évről még 70 mázsa gabonával ma­radt adósa az államnak, s nem tel­jesíti a húsbeadást sem. Azonkívül 2700 tojással maradt adósa az ál­lamnak. Milanovcen kevés ilyen hanyag gazdálkodó van, de ezek mégis sok kárt okoznak az államnak s a dol­gozó népnek, főleg a munkásoknak és gyermekeiknek, akik pedig az üzemekben teljesitik, sőt túlteljesí­tik a tervet. Milanovce község be­csületes dolgozói élítélik a közellá­tás ilyen szabotálóit és igyekeznek jó példájukkal a még eddig lemara­dókat is rábírni a beadási tkötele­zettségek teljesítésére. A \ falusi pártszervezet kommunistáinak és a helyi nemzeti bizottság funkcioná­riusainak elsőrendű feladata, hogy a CsKP X. kongresszusa által a mező­gazdasági termelés elé kitűzött fel­adatok teljesítését biztosítsák. Molnár Pál, Nyit* ifi SZO 1954-. szeptember 8. i­A »Sunday Chronicle« beismerése A „Sunday Chronicle" hetilap haditengerészeti megfigyelőjének jelentése leleplezi bizonyos körök zajos kampányának okát a hadi ­tengerészetügyi minisztérium au­gusztus 25-i nyilatkozata körül, amelyet a Szovjetunió haditengeré­szetével kapcsolatban tett. A meg­figyelő írja: „Nagy-Britannia terv­be vette haditengerészetének nagy­szabású kiépítését. Ez megmutat­kozik a csakhamar jóváhagyásra előterjesztendő haditengerészeti ki­adásokban is. A haditengerészeti szakértők azon a véleményen van­nak, hogy mindez fényt vet a brit haditengereszeti minisztérium léoé­sére, amely a szovjet tengerészet­ről kiadott nyilatkozatában érezhe­tő volt. Nagyon elterjedt az a nézet, hogy a kormány csakhamar közzé­teszi a haditengerészet átépítÄtének programmját, amelynek kiadásai felérnek a legutóbbi években sz egész haditengerészet építkezésére fordított összes kiadások összegével. Az amerikai mccarthysták újabb provokációja Az amerikai kormány nemrégen megtagadta a beutazási engedély kiadását az amerikai vendégszerep­lésre meghívott „Concertgebouw" nevű amsterdami zenekar négy tag­jának. A négy művész közül ugyan­is Stotijn, a zenekar első oboamű­vésze tagja a Béke-Világtanácsnak. A zenekar igazgatója egész Euró­pában keresett olyan egyént, aki helyettesíthette volna Stotijnt. A brit és francia művészek, valamint a többi európai országok művészei azonban hallani sem akartak arról, hogy ily durva módon diszkriminált művésztársuk szerepét átvegyék. Ez az incidens nagy felháborodást keltett. A zenekar igazgatóságának végül Nyugat-Németországban sike­rült oboaművészt találnia, aki Sto­tijn helyett fellép az USA-ban. A „Vrede", a holland békevédők bizottságának lapja ezzel kapcsolat­ban a következőket írta: „Ha Ame­rika hallani akarja zenekarunkat — ennek örülünk. Mindig az volt a meggyőződésünk, hogy a kulturális együttműködés hasznos. Vannak azonban olyan amerikai törvények és szabályok, melyek sértik zene­karunkat, kultúránk büszkeségét úgy, hogy a hollandiaknak ki kelle­ne jelenteniök: „Sajnáljuk, vagy el­fogadnak mindnyájunkat úgy, ahogy vagyunk, vagypedig egyi­künket se". A hetilap hangsúlyozza, hogy ez az incidens ismét bebizo­nyította, „milyen veszedelmes a mccarthyzmus amerikai bacillusa." KÜLFÖLDI HÍREK A Szovjetunió Állami Politikai Könyvkiadója kiadta V. I Lenin alapvető műveinek gyűjteményét a munkásosztály és a parasztság szö­vetségéről. Lenin műveit teljes ter­jedelmükben közlik, nagy müvei­nek csak egyes részeit vagy feje­zeteit jelenttették meg rövidített kiadásban. A gyűjteményben kö­zölt okmányokat idő szerinti sor­rendben hozzák. E műveket Lenin műveinek negyedik kiadása tartal­mazza. A gyűjtemény tömeges ki­adásban jelent meg. Az Új Kina sajtóiroda jelenti, hogy Par.dit Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterel­nöke és külügyminisztere a Kínai Népköztársaság központi népi kor­mányának meghívására október közepén baráti látogatást tesz Kí­nában. Á New Vork Herald Tribúne je­lenti, hogy Daytonban (Ohio ál­lam) egy szeptember 5-én tartott repülőbemutató alkalmával lezu­hant Armstrcng őrnagy, aki két nappal ezelőtt egy 500 kilométer hosszú légi körúton gyorsasági vi­lágrekordot állított fel. Brightonban szeptember 6-án megkezdődött a brit szakszerveze­tek 36-ik évzáró kongresszusa. A kongresszuson 3,093037 tagot számláló 184 szakszervezeti szövet­séget képviselő 973 küldött vesz rpszt. • * A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága szeptember 4-ig a Francig Cnió erőinek Észak- és Közép-Vietnambaíi fogságba ejtett összes tagjait átadta a francia fél­nek. A hadifogolycserének már szeptember 2-án be kellett volna fejeződnie, de a nagy esőzések és közlekedési nehézségek feltartóz­tatták. Ezzel szemben a Francia Unió fegyveres erői szeptember 4­én a vietnami néphadseregnek még 7511 tagját tartották fogva. E szám­ban nem foglaltatnak benne azok a hadifoglyok és hivatalnokok, aki­ket nem tüntettek fel a vietnami néphadseregnek átadott hadifo­golyjegyzékben, és akiket a Ngo Dinh Diem-kÜkk elhurcoltatott vagy meggyilkoltatott. A Párizs melletti vincennesi er­dőben szeptember 5-én megtartot­ták a „l'Humanité" — a Francia Kommunista Párt központi lapja népünnepélyét. Az ünnepély rész­vevői számára hangversenyt és sportjátékokat rendeztek. Több demokratikus szervezet kiállítást rendezett a francia nép békehar­cáról. A Francia-Szovjet Társaság n:igy kiállítást rendezett a szovjet nép békés alkotó munkájának nagy sikereiről. Az olasz békevédők szövetségé­nek ifjúsági bizottsága javasolta, hogy október végén Rómában eu­rópai ifjúsági kongresszust ren­dezzenek. A kongresszuson az eu­rópai államok ifjú képviselői ven­nének részt és ezzel igazolnák, hogy Európa ifjúsága egységesen követeli a béke szilárd biztosíté­kait, melyeket csak az európai kol­lektív biztonsági szerződés meg­kötése adhat meg. A Tonjan Thonszin délkoreai sajtóügynökség jelentése szerint a Hvanszon környezi koncentrációs táborból egy nagy csoport megszö­kött. A jelentés szerint a tábor la­kói szeptember 3-án este 8 órakor szöktek meg. A szökevények elfo­gására 2000 rendőrt mozgósítottak. Az „uYiited States News and World Riport" jelentése arról ta­núskodik, hogy az amerikai far­merek helyzete egyre rosszabb. A hivatalos statisztikai adatok sze­rint egy közepes farmer vásárló ereje ma 28 százalékkal kevesebb, mint hat évvel ezelőtt. A lap sze­rint az amerikai farmerek jövedel­me a legutóbbi két évben atlagosan 2 milliárd dollárral csökkent, míg a gazdasági gépek és iparcikkek ára s az adók lényegesen emelked­tek. * A lengyel külföldi kapcsolatok intézetének meghívására brit mun­káspárti küldöttség érkezett Var­sóba. A küldöttség tagjai Stansgate és Lord Silkin, a felsőház tagjai. John Hynd, Georges Brown, Ian Mikardo, Desmond Donelly, Hugh Delergy és Roy Maaon, az alsóház tagjai. DÍSZTAG, VAGY KULÁK? A búcsi szövetkezetről már sok szépet és jót írtunk. Megérdemlik a dicséretet, mert szorgalmas mun­kájukkal már sokszor tanúbizony­ságát adták annak, hogy szívvel-lélek­kel a közös gazdálkodás mellett áll­nak. Szövetkezetül- k nemcsak a párkányi járásban, hanem orszá­gos méretben is példaképül szol­gáihat nagyon sok szövetkezetnek. Állam iránti kötelezettségüket mindig példásan teljesítették s a szövetkezeti tagok élete is évről évre szépül. A búcsiak iparkodtak a munkákat a lehető legtökélete­sebben megszervezni, munkacso­portokat létesítettek, bevezették a pótjutalmazást, egyszóval a szö­vetkezeti alapszabályzat pontjait, egy kivételével, mind betartották. A szövetkezeti alapszabályzat 9. cikkelyének 2. bekezdésében ez áll: „Nem lehetnek a szövetkezet tagjai a kulákok és a kizsákmá­nyoló osztály egyéb tagjai." Erről a pontról úgylásztik a bú­csiak is megfeledkeztek. Lehet, ha megkérdeznénk a búcsi szövetke­zet valamelyik tagját, van-e ku­lák a szövetkezetükben, hirtelené­ben azt válaszolná, hogy nincs. Pe­dig hát van. Igaz, a kulák ügye­sen játssza szerepét. Iparkodik ma­gát úgy feltüntetni, mintha élne­halna a szövetkezetért, mintha so­ha egyéb vágya nem' is lett volna, csak a szövetkezet. Igy aztán igazi arcát leplezve, félrevezeti a becsü­letes szövetkezeti tagoxat. Iparko­dik a figyelmet magáról elterelni és úgy feltűnni, mintha igazán hí­ve volna a közös gazdálkodásnak. Igy van ez Búcson is. Még maguk a szövetkezet vezetői is szemet­húnytak afölött, hogy a kulák be­férkőzött a szövetkezetbe. A helyi pártszervezetnek, a helyi- és já­rási nemzeti bizottság funkcio­náriusainak kötelessége lett volna már régen leleplezni az egész tag­ság előtt a szövetkezetbe befura­kodott kulákot. Erről azonban éveken keresztül hallgattak. A búcsi kommunisták is hallgattak, a szövetkezet volt elnöke sem akarta tudomásul ven­ni, .és Kétyi István elvtárs is böl­csen hallgatott eddig a dolgokról­A szövetkezet irodájában ki van függesztve a tagok névsora. Már az elsők között megtalálhatjuk a bú­csiak kedvenc kulákjának a nevét. Mindenki jól ismeri őt Búcson. Is­merik azok is, akik eddig takar­gatták a létezését. Vájjon ki nem ismeri ifj. Barsi Jánost? Bizony ismeri őt mindenki! Ő az, aki ed­dig meglapult a szövetkezetben, s úgy élt, mint hal a vízben. — Hát igaz, hogy kulák volt, de­hát az alapítótagok között szere­pel — kapja az ember a választ. Ez is igaz. Barsi valóban még a kezdet kezdetén belépett a szövet­kezetbe. Vájjon miért? Talán azért, hogy ő is helyesnek látta megsza­badulni a kényelmes élettől? Mert mondhatjuk, Barsinak jól ment a sora. Nem törte fel kezét sem a kasza, sem a kapa. No, de hogy is említhetek ilyent! Jobban tudják azt a búcsiak, mint én. Cselédek dolgoztak ő helyette, nem kellett neki túrni a földet. Heremódjára élt a szegényemberek bőrén. A felszabadulás előtt még Bar­si úrnak hívatta magát. Hetven hold szántó és egy hold szőlő volt a birtokában. Ez azonban mind kevés volt Barsi úrnak. Kellett ne­ki még kocsma, fűszerüzlet, de még a hentesüzletet sem engedte más­nak. Ez volt hát Barsi úr, aki ma mint alapítótag szerepel a szövet­kezeti tagok listájának az élén. Le­het, hogy Búcson egynéhányan büszkék is arra, hogy Barsi kö­zöttük van. Mert ha ež így nem volna, már nemcsak a névsorból, hanem a szövetkezetből is kitet­ték" volna a szűrét. Emlékeznek még arra a búcsiak, amikor sok munkásember meg kis­paraszt otthagyta családját, mert jött a behívó, menni kellett kato­nának, a hazát védeni. Meg kellett védeni Barsi birtokát és az ő ké­nyelmes életét. De vájjon bevo­nult-e Barsi? Nem! Nem bizony, mert a hízódisznó és az ötszáz pen­gő többet ért mindenféle orvosi bizonyítványnál. Barsira nem volt szűkség a hadseregben. Megvál­totta a pénz és a disznó. Vájjon miért felejtik mindezt el a bú­csiak? Mit csinál a búcsi pártszer­vezet? Meddig tűri meg Barsit, az „alapító tagot" a szövetkezetben? Mikor rántják le róla a leplet? A felszabadulás után Barsi gyor­san átlátta a politikai helyzetet. Szövetkezetet alakítani, de minél hamarább — gondolta magában. Érezte, hogy nem a legszebb idők következnek most a kulákokra. Nehéz lesz majd cselédet kapni, dolgozni pedig ... — Eh, inkább a szövetkezet, majd lesz valahogy. A szövetkezeti mozgalom kezde­tén Barsi úr nyomban lemondott I a birtokáról. Nagyképűen bejelen­tette, hogy ő egész birtokát haj­landó átadni a szövetkezetnek. Igy lett Barsiból alapító tag. Át­adta a földjét, mert tudta, hogy nem igen kap már olcsó munka­erőt, de az állatait nem volt haj­landó átadni. Úgy gondolta, hogy biztosabb helyen van az állatainak az ára az ő zsebében. A nyilván­tartási lap azonban a szövetkezet irodájában arról tanúskodik, hogy mégis csak tévedünk. Mert Barsi annyira önfeláldozó és minden por­cikájával szövetkezeti és annak fej­lődését kívánó kulák, hogy egypár !ovat hajlandó volt beadni a szö­vetkezetbe. Eddig még csak ment valahogy a szövetkezetesség. Barsi látta, hogy szemethúnynak turpisságai fölött, de hát ezután következett a nagyobb veszedelem. Mint szö­vetkezeti tagnak meg kellett vol­na fognia a kasza-, vagy kapanye­lét is. Ettől aztán ments meg uram — gondolta magában. Egy Barsi, egy volt hetvenholdas gazda, fű­szerüzletes, kocsmáros, hentes, meg aztán, aki a katonaság alól is kimentette magát, mégsem foghat­ja meg a kasza nyelét. Barsi János segített magán. Szép szavakkal rábírta a szövetkezet vezetőségét, hogy ajánlják be őt a Jednotához, mint régi, lapasztalt hentest és mészárost. Ha talán a aolog nehezebben menne, hivat­kozzanak arra, hogy ö szövetkezeti tag, sót alapító tag is. A tények azt bizonyítják, hogy mégis csak jó az isten, rneg a bú­csi vezetőség, mert a kulák szépen beült a Jednotába. Kétyi István meg mrt .t kitart melle'" le, hogy a hentesüzletben Barsi nelyettesit­hetetlen. Egyszóval Ba^si, a szö­vetkezet alapító tagja, megszaba­dul; a szövetkezeti munkától is. Könnyű volt neki, mert a szövet­kezet akkori vezetősége is úgy akarta, meg a mostani is nagyböl­cr.en szemethúny a dolgok fölött. Úgy gondolják talán, hogy ha az előbbieknek jó volt így, miért ne legyen nekik is De mit csinálnak a búcsi kommunisták? Talán ők is megfeledkeztek az osztályharcról? A kuláknak sikerült a terve. Megszabadult a szövetkezeti mun­kától. A neve azonban ott szerepel a szövetkezeti tagoké között. Kétyi Istvánék azzal magyarázzák a dol­got, hogy Barsi csak „dísztagja" a szövetkezetnek. (Szép dísztagjuk van a búcsiaknak.) Ő már a Jed­nota alkalmazottja, onnan is kapja a fizetést. A dolog azonban közelebbről nézve másképpen fest. Barsi, mint a búcsi szövetkezet díszpéldánya, mint rendes szövetkezeti tag min­den évben megkapja a félhektár földet, úgy mint azok, akik becsü­letesen járnak munkába. Most hát azt kérdjük, szövetkezeti tag-e vagy a Jednota alkalmazottja a kulák? Ha Barsi a Jednota alkal­mazottja, milyen jogon élvezi a félhektár földet? Ha pedig szövet­kezeti iag, miért nem dolgozik a szövetkezetben? A helyes megol­dás azonban az, hogy minél előbb kiseprűzni a betolakodott kulákot a szövetkezetből. Ha az ember mélyebben vizsgál­ja a dolgokat, meg kell állapítani azt is, hogy Barsinak még a já­rási székhelyen is igen jól fekszik a szürkéje. Ezt az is bizonyítja, hogy a járáson még arról is gon­doskodtak, hogy a kulák szórakoz­ni is tudjon. Helyes volna ha az ille­tekes szervek választ adnának ar­ra, hogy milyen jogon kapott Bar­si fegyvertartási engedélyt? Talán jó munkája, „osztályhűsége" alap­ján érdemelte ki, hogy vadász- és fegyvertartási engedélyt kapjon? A kulák most büszke arra, hogy p kulák létére is fegyverrel a vál­lán járkál. De nem dicsekedhetnek ilyen előnyökkel azok, akik szor­galmas munkájukkal, osztályhova­tartozásuk következtében igazán megérdemelnék azt, hogy munká­juk után szórakozhassanak. Vájjon nem kérte-e Csekes Béla, vagy Papp János a vadászengedélyt? Ők nem kaphatták meg. Vagy talán a vadászengedély és a fegyvertartás kiadásához a párkányi járásban föltétlenül szükséges az is, hogy az illető kulák legyen? Szarka István. Nem nézzük el, hogy valaki ne teljesítse az állam iránti kötelezettségét * i

Next

/
Thumbnails
Contents