Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-01 / 213. szám, szerda

1954 szeptember 1. III SZO 5 A második világháború tanulságai William Z. Foster: A munkásosztály és a nemzet pártja Részlet a szerző „Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története" című könyvéből Harmincöt évvel ezelőtt, 1919 szeptember elsején alakult meg az Egyesült Államok. Kommunista Pártja. A Kommunista Párt a szocializmus pártja. A kommunista pártok ezt a világ különböző részeiben a gyakorlatban bebizonyították. A szociáldemokrata pártok a kapitalizmus pártjai és ezzel a rendszerrel együtt halálra vannak ítélve. Amint láttuk, ez is világosan bebizonyosodott számos országban. A világkapitalizmus általános válságával egyidejűleg, amely még teljesebben fogja éreztetni hatását az Egyesült Államok tőkés rendszerére, a dolgozó tömegek — a munkások, a néger nép, a farmerek, az értelmiségiek és mások — hatalmas mértékben meg fogják erősíteni gazdasági és politikai szervezeteiket és egy nagy monopóliumellenes koalíciót fognak kiépíteni. Ez a tömegmozgalom csak akkor harcolhat eredményesen és szállhat szembe végül döntő küzdelemben a kapitalizmussal, ha politikai vezetői marxisták-leninisták, ha vezetője a kommunista párt. Mint Sztálin mondotta 1929. május 6-án: „Az Amerikai Kommunista Párt a világnak azon igen kevés kommunista pártja közé tartozik, amelyet a történelem a forradalmi mozgalom szempontjából döntő fontosságú feladatokkal bízott meg." Nem könnyű feladat az Egyesült Államokban, a világkapitalizmus szívében egy tömegeket magábanfoglaló Kommunista Pártot felépíteni. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fennállása óta sok nehéz elméleti és gyakorlati kérdéssel kellett megbirkóznia. E problémák között a legnehezebben megoldható és a legbonyolultabbak azzal a jellegzetes elképzeléssel függtek össze, amely úgy tüntette fel, mintha Amerika „kivétel'* lenne. E makacs és veszélyes elképzelés szerint, mint már kprábban megjegyeztük, az amerikai kapitalizmus haladó jellegű és alapvetően különbözik minden más ország tőkés rendszerétől, Ez a nemzedékeken át vallott téves nézet az amerikai kapitalizmus másodlagos, sajátosan nemzeti vonásait hibásan olyan tulajdonságokká nagyította fel, amelyek az amerikai kapitalizmust állítólag döntően megkülönböztetik a világ többi országának tőkés rendszerétől. Ennek a sfelfogásnak a szellemében hangoztatják a mai amerikai rendszer védelmezői, hogy az amerikai kapitalizmus nem imperialista; hogy a rendszerben nincs uralkodó osztály és nincs osztályharc; hogy nem zsákmányolják ki a munkásokat s tulajdonképpen szó sincs kapitalizmusról. Ezt a nótát fújják különböző változatokban a reakciósok, a liberálisok és a szociáldemokraták. Ez az Amerika kivételes helyzetét hirdető jellegzetes elmélet sohasem volt mérgezőbb hatású és veszélyesebb mint ma. Nemcsak azért, mert olyan színben tünteti fel az amerikai imperializmust országink és az egész világ népA finn dolgozók megünnepelték a kommunista párt fennállásának 36. évfordulóját. A demokratikus sajtó cikkekben foglalkozott e nagyjelentőségű eseménnyel. A „Työkansan Sanomat" vezércikkében foglalkozik Finnország Kommunista Pártja megalakulásának történetével és fennállásának 36 éve alatt a dolgozók érdekeiért vívott harcával. A „Vapaa Sana" augusztus 30-án részletesen beszámolt a helsinki Alppila parkban tartott ünnepségekről. A lap kiemeli, hogy az ünnepségeken a finn főváros tömegei előtt, mintha az teljesen mentesülne a kapitalizmus általános válsága alól. Ez az elmélet ezenfelül még azt is hirdeti, hogy az amerikai" imperializmus mindenható és áldásos népi rendszer, amelyet az az önzetlen elhatározás vezérel, hogy biztosítsa a világon a demokráciát és a békét. Azzal, hogy a Kommunista Párt hosszú harcot vívott a „kivételesség" ábrándja ellen, rendkívül nagy szolgálatot tett a munkásosztálynak. A Kommunista Párt egy egész nemzedéken át tartó harca folyamán természetesen számos hibát követett el. A marxizmus-leninizmus ugyanis nem séma, amelyet mechanikusan lehet alkalmazni, hanem vezérfonal, ano^lyet hozzáértéssel kell követni. 'Ä párt által elkövetett komolyabb hibák között, melyeket röviden áttekintettünk, a legtöbb az „amerikai kivételességet" hangoztató elmélet elfogadásával függ össze. Ennek az eltévelyedésnek az volt a következménye, hogy túlbecsülték az amerikai imperializmus erejét és lebecsülték reakciós jellegét. Azonkívül lebecsülték a munkásságnak és szövetségeseinek az erejét. Ez a jellegzetes amerikai elhajlás a pártban hol mint „baloldali" szektásság, hol mint jobboldali opportunizmus ütötte fel a fejét- A párt által elkövetett legsúlyosabb hiba az volt, hogy átmenetileg eltűrte Browder revizionizmusát; ez éppen az Amerikát kivételnek feltüntető téves nézetből következett. Browder odáig vitte ezt az elméleti téveszmét, amely az amerikai szociáldemokratákat és a burzsoá elemeket egyaránt áthatja, hogy az amerikai monopoltőkét haladónak és demokratikusnak kiálthatta ki. Mint láttuk, pártunknak és a régebbi marxista csoportoknak egyik hagyományos fogyatékossága az volt, hogy következetesen a „baloldali'- szektásság felé hajlottak. Történeti szempontból ez a szektáns irányzat, mely abban nyilvánult meg, hogy a marxizmust dogmának, nem pedig vezárfonalnak tekintették, főleg a munkásmozgalmon belül érvényesülő jobboldali opportunizmussal szemben fellépő éretlen politikai reagálásként keletkezett. Ez az irányzat nagymértékben hátráltatta az egészséges politikai tevékenység kibontakozását és a lehetséges szövetségesekkel — a konzervatívabb munkásokkal, a néger néppel, a katolikus tömegekkel, a farmerekkel, a haladó értelmiséggel és másokkal — való széles egységfront létrejöttét. A párton belüli jobboldali és „baloldali" elhajlás veszélye ellen az a legfőbb orvosság, ha magasabbra emeljük a párt tagságának és vezetőségének elméleti színvonalát. A párt ereje ,abban rejlik, hogy a nagy Lenin szellemében beismeri, hibáit és tanul belőlük. Ezt egyetlen más párt sem teszi. Erre vonatkozóan Lenin a következőket mondja: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolysátöbb mint 10.000 dolgozója vett részt. Az ünnepségeket Paavo Koskinen, Finnország Kommunista Pártja helsinki és hylandi körzeti szervezetének titkára nyitotta meg. Kijelentette, hogy Finnország Kommunista Pártja fennállása 36. évfordulójának ünnepségei egybeesnek a hitleri fasizmus elnyomása alól való felszabadulásuk 10. évfordulójával. Az ünnepségek részvevőihez beszédet intézett Mauri Ryöma, a „Työkansan Sanomat" főszerkesztője. gának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szííte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is'2. A Kommunista Párt ereje azonkívül abban rejlik, hogy a munkásosztály legjobb harcosait egyesíti soraiban. Könyörtelenül megtisztítja sorait az opportunistáktól, a gyáváktól, a gyengéktől, a zavaros elméletek terjesztőitől, a köpönyegforgatóktól, a renegátoktól és azoktól a besúgóktól, akik időnként saját anyagi érdekeik által vezetve befurakodnak a pártba, eppan úgy, mint a munkásság minden harcos szervezetébe. Ebben a tekintetben a Kommunista Párt alapvetően különbözik a szocialista párttól, amely termőtalaja a legkülönfélébb munkásellenes elemeknek. A mi pártunk növekedése folyamán eltávolította soraiból a Cannonokat, a Loveatonokat, a Browdereket és a hozzájuk hasonlókat. Az efféle 1 emberek kizárása nem veszteséget, hanem nyereséget jelentett a pártnak. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja ugyanúgy, mint minden más ország kommunista pártja, a tőkésosztály efféle ügynökei ellen folytatott harcokban fejlődik és erősödik. A Kommunista Párt. egy nemzedéken át tartó kemény harc után lerakta az alapját annak a pártnak, amely később az Egyesült Államok hatalmas tömegpártjává fog válni. Megteremtette a képzett marxisták-leninisták szilárd, elpusztíthatatlan magját. Ez a legdöntőbb eredmény Igaz, hogy a párt aránylag kicsi, de valamennyi többi kommunista párthoz hasonlóan gyors növekedésre képes, ha a politikai helyzet megkívánja. Ma számos országban — a Szovjetunióban, Kínában, Csehszlovákiában. Lengyelországban és másutt — a kommunista pártok állnak a népek élén; más országokban pedig, mint Olaszországban és Franciaországban a legnagyobb politikai pártok. De volt idő, amikor ezek a pártok is igen kicsinyek, megvetettek, és üldözöttek voltak, s felületesen nézve a dolgot, látszólag mintegy legyőzhetetlen ellenállással találták magukat szemben. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja ezeknek a kommunista pártoknak a szellemében működik és növekszik Tudja, hogy a marxizmus-lWÉuizmus elveit követve egy nap majd vezetni fogja az amerikai munkásosztályt és a nemzetet, ugyanúgy, ahogyan ma is a nép érdekeinek legjobb képviselője. És a fennhéjázó tőkés reakció minden hatalma sem fogja az Egyesült Államok Kommunista Pártját megakadályozni abban, hogy ezt a történelmi feladatát végrehajtsa Terjed a mozgalom az angol-egyiptomi szerződés ellen Sajtójelentések szerint a „Muzulmán Testvériség" elnevezésű befolyásos vallási szervezet küzd a Szuezi-csatorna övezetéről kötött angol-egyiptomi egyezmény ellen, amelyet a mult hónap végén írtak alá. Kairói laphírek szerint a szervezet tagjai augusztus 27-én tüntetést rendeztek Kairóban. A rendőrség és a tüntetők között összecsapásra került sor, amelyben mindkét részről többen megsebesültek. Az „A1 Misri" egyiptomi sajtóügynökség jelentette, hogy a „Muzulmán Testvériség" több tagját letartóztatták. 1939. szeptember 1-én, a hajnali órákban indultak el Hitler hordái Lengyelország ellen. Ettől a tizenöt évvel ezelőtti eseménytől szokás számítani a mindnyájunk emlékezetében élő második világháború kezdetét. Valójában a második világháború ekkor már évek óta tartott. Igazi kezdetét a harmincas évek elején kell keresni, amikor Japán megtámadta Kínát s elszakította tőle Mandzsúriát. Folytatódott Abesszínia olasz leigázásával, a német-olasz intervencióval a köztársasági Spanyolország ellen, Ausztria bekebelezésével Csehszlovákia megcsonkításával, majd teljes megszállásával, Albánia elfoglalásával. Lengyelország megtámadása 1939. szeptember 1-én csak egy további, — igaz, igen lényeges láncszeme volt a második világháborút bevezető eseménynek, amely két évvel később a Szovjetunió megtámadásában csúcsosodott ki. A német-lengyel háború harmadik napján a Lengyelországgal szövetséges két burzsoá nagyhatalom, Anglia és Franciaország hadat üzent a hitleri Németországnak. Hadat üzent, de ezzel a demonstratív lépéssel be is érte: kezdetét vette a francia-német határon az úgynevezett „különös háború", amelyben a szembenálló milliós hadseregek hosszú hónapokon át tartózkodtak minden lényegesebb hadművelettől. Sokan nem értették — gyakran még a jóhiszemű polgári hazafiak sem — ennek a közéi egy évtizedet betöltő, számos egymásnak ellentmondó jelenséget felmutató háborús eseménysorozatnak igazi okait. Érthetetlen volt számukra, hogy a kapitalista országok vezető burzsoá rétegei, — bár világosan kellett látniok, hogy a japán, olasz és német imperializmus a világ újrafelosztására, tehát a meglevő gyarmattartó hatalmak birtokainak elvételére törekszik, mégsem tesznek semmit a támadó fasiszta hatalmak megállítására vagy megfékezésére. Ennek a jelenségnek a magyarázata abban rejlik, hogy a kizsákmányoló burzsoázia még a konkurrens imperialista hatalmaknál is jobban félt saját munkásosztályától és a szocializmust építő hatalmas Szovjetuniótól. Ezért inkább szemet húnyt a fasiszta terjeszkedési kísérletek felett, meghunyászkodott a támadók előtt. Ezek a kapitalista uralkodó körök a fasizmusnak elsősorban népellenes, kimondottan szovjetellenes jellegét .látták maguk előtt s ezért a fasiszta _ fenevadnak nemcsak más népeket és országokat, — mint Mandzsúriát, Abesszíniát, Spanyolországot, Ausztriát, Csehszlovákiát és Albániát dobták oda áldozatul, hanem még támogatták és bíztatták is Hitlert és cinkosait, hogy terjeszkedési politikájuk végcéljaként támadja meg a Szovjetuniót. Ha tehát 1939. szeptember 3-án Anglia és Franciaország — közvéleményük nyomására — formálisan háborút is üzent Hitlernek, ténylegesen nem tett semmit sem Lengyelország megmentésére, sem pedfg a fasizmus támadó politikájának megfékezésére, megtörésére. Igy a nagybirtokosok Lengyelországénak sorsa hetek, alatt beteljesedett s a tőkés nyugati nagyhatalmak elérték fő céljukat: Hitler közvetlen felvonulási és támadási területhez jutott a Szovjetunió ellen. Hitlert a siker elvakította. Látta, hogy a nyugati kapitalista államok politikusai félnek saját munkásosztályuktól és mindent megtesznek, hogy lehetővé tegyék a Szovjetunió elleni felvonulását. Másrészt még nem érezte magát elég erősnek olyan hatalmas ellenfél, mint a Szovjetunió megtámadására. Ezért előbb, 1940 tavaszán az európai szárazföld országait rohanta le, egyiket a másik után, vagy tette őket más úton „szövetségesévé". Elég, ha Franciaország sorsára gondolunk: ismeretes, hogyan ásta alá a francia burzsoázia a francia nép ellenállását csak azért, hogy mentse saját sápjából, ami még menthető és hogy erősítse, támogassa Hitlert a háború fő céljában, a Szovjetunió megtámadásában. Csak az érti meg a második világháború kitörését megelőző évtized eseményeit, magáijak a háborúnak lefolyását egészen a Szovjetunió megtámadásáig, sőt azon túl is, a fasizmusnak a Szovjet Hadsereg által történt meg-, semmisítéséig, aki szem előtt tartja Lenin és Sztálin tanítását az imperializmus lényegéről. Csak a marxizmus-leninizmus ad helytálló magyarázatot az elmúlt évtizedek számtalan ellentmondónak látszó eseményére, csak az magyarázza meg, hogy a kapitalista hatalmak egyrészt szükségszerűen, a tőkésrendszer lényegéből kifolyóan harcban állanak egymással a világ újrafelosztásáért, ugyanakkor azonban egyetértenek egymással és szövetségesek a dolgozó nép minél alaposabb, minél tartósabb kizsákmányolására való törekvésükben, a dolgozók elleni osztályharc minél kíméletlenebb vezetésében, egyetértenek egymással és segítik egymást a jogaiért, nemzeti és szociális • felszabadulásukért harcoló népek és nemzetek legnagyobb támasza, a Szovjetunió elleni harcban. Az imperializmusnak ez a kettős arculata magyarázza meg az 1939— 1940. év teléň a francia-német határon folyó „különös háborút", ez magyarázza meg a második front megnyitásának éveken át való halogatását, hogy a számos látszólag „érthetetlen, ellentmondó" esemény közül csak á legközismertebbeket említsük. Csak az érti meg, s tud helyesen állást foglalni a második világháború előzményeinek és lefolyásának sokszor zavarosnak látszó eseményeiben, aki így marxista szemmel figyeli és ítéli meg az eseményeket. Az imperializmusnak említett kettős vonása a második világháború befejezése után sem szűnt meg. A Szovjetuniót a világ kapitalista államainak évtizedek óta tartó harca sem tudta megsemmisíteni. Ellenkezőleg, e harc kicsúcsosodásából, a Szovjetuniónak Hitler által való megrohanásából, a második világháborúból a Szovjetunió győztesen, megerősödve került ki. Mi több, a győztes Szovjet Hadsereg »zámos országot szabadított fel a fasizmus igája alól és elősegítette a kinai nép nemzeti felszabadító harcának diadalát is. A világnak a tőkések kezén lévő része döntő módon össze, szükült. Ennek következtében még élesebb lett a harc az egyes kapitalista országok között a világ megmaradt piacainak újrafelosztásáért. Ugyanakkor fokozódott az imperialistáknak — elsősorban az impéria, lista államte élén álló Amerikai Egyesült Államoknak — közös harca a Szovjetunió, Kína és a többi, szocializmust építő állam ellen. Mindennél élesebben mutatják ezt a fejlődést azok a mesterkedések, amelyeket az amerikai monopolisták vezetésével a nyugateurópai álla. mok agresszív körei folytatnak napjainkban saját dolgozó népüknek, minél hathatósabb együttes kizsákmányolásáért és a német militariz. mus feltámasztásával a Szovjetuniónak és a vele egy táborban levő szo. cialista országoknak újból való megtámadásáért. Látjuk, hogyan igyekszenek a nyugatnémet, belga, holland, francia és olasz agresszív körök új, közös támadó hadsereget összekovácsolni a béketábor ellen s ebből a célból hajlandók a történe. lem minden keserves és véres tanulságát félrerúgva vezető szerepet biztosítani a revánsért, nagyhatalmi helyzetének visszaszerzéséért li. hegö német militarizmusnak. Ez az értelme a franciaországi eseményeknek, ahol a burzsoázia egy része mindent, még hazája függetlenségét is hajlandó kardcsapás nélkül kiszolgáltatni legnagyobb el. lenségének, a német militarizmus, nak. i De éppen a legújabb franciaországi ecemények mutatják, hogy a nép mind szélesebb tömegei ismerik fel helyesen az imperializmus lényegét, ellentmondásait és szervezik meg annak megfelelően ellenállásukat ha. zájuk függetlenségének, Európa és a világ békéjének biztosításáért. A finn dolgozók megünnepelték Finnország Kommunista Pártja megalakulásának 36. évfordulóját i