Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-05 / 217. szám, vasárnap

1954. szeptember 4. UJSZO III szo NÉPHADSEREGÜNK - A BEKE ŐRE REPÜLŐINK ÜNNEPE A tavalyi prágai repülőnapon öttagú repülőcsoport nagyszerű mutatványaival kápráztatta a né­zőket Akrobatikus mutatványai­kat lökhajtásos vadászgépekkel vé- | gezték és ezeken mutatták be a műrepülés legmagasabb formáit is. Mutatványaik pilótáink állan­dóan növekedő tudását bizonyí­tották. Az idén újra öttagú cso­port fog repülni a Légierők nap­ján. A pilóták Kukel tiszt veze­tésével szorgalmasan készülnek erre a napra, igyekeznek kikü­szöbölni minden apró hiányossá­got. Munkájuk \ eredményét a re­pülőnapon dolgozóink tömegei követik majd figyelemmel De nemcsak a repülőnapon sze­replő pilóták készülnek szorgal­masan a Légierők napjára. A pi­lóták munkájának sikerét a me­chanikus és más egységek kato­nái felelősségteljes munkájukkal segítik és biztosítják. ' A légierő egységeinek tagjai minden vona­lon készülnek nagy ünnepükre. Néhány nappal az ünnep előtt látogattunk el az egyik kaszár­nyába Az egység tagjai nem vesznek részt a repülőnapon, ame­lyet dolgozóink tömegei tekinte­nek meg. Az ünnepet azonban munkájuk fontosságának tudatá­ban. a harci és politikai felké­szültségben elér* sikereik tuda­tosításával ünnepelik meg. + A gépkocsivezetők a kocsik fe­lülvizsgálására készülődnek. N. szakaszvezető ellenőrzi a gépeket, ő pedig — ezt az őrs tagjai nagyon jól tudják — nem nézi el a leg­kisebb hiányosságot sem A ko­csik ragyognak a tisztaságtól, mintha díszszemlére készülnének. Ez mindennapos jelenség N. sza­kaszvezető őrsében. A parancsnok igényessége biztosítja, hogy a gépkocsik a nap minden percé­ben útrakészen állnak. De nemcsak mint igényes pa­rancsnokot ismerik N szakaszve­zetőt. Mindenki bizalommal for­dul hozzá, ha nem ért valamit, vagy tanácsra van szükség vala­mely munkánál Ö maga a példás katona jelvény viselője, és úgy szolgálatban, mint szolgálaton kí­vül, szabadidejében is arra törek­szik, hogy őrsének tagjait példás katonákká nevelje. Szabó őrvezetőnek nehézségei voltak a szolgálati nyelv elsajá­tításában. Azt mondhatnánk, hogy a gépkocsivezetőnek gépéhez kell értenie és ez elég is Ha ezt tar­totta volna Szabó elvtárs is, bizo­nyára nem érte volna el azokat a szép eredményeket, amelyekkel ma dicsekedhetik. Kitartó mun­kájával. az egység CsISz szerve­zete é s a bajtársak segítségével kitűnően megtanulta a szolgálati nyelvet és nagyszerű eredménye­ket ért el a harci és a politikai felkészültség terén is. Klicka elvtárs is példás ka­tona. Munkáját parancsnoka jel­lemezte legjobban, aki ezt mondta róla: — Klicka elvtársat akármilyen feladattal megbízhatom. bizonyos vagyok, hogy azt pontosan és ide­jében elvégzi A hadsereghez való viszonyáért, a harci és politikai felkészültség­ben elért eredményeiért Klicka elvtársat a X. pártkongresszusi* megelőző napokban pártunk tag­jelöltjévé választották. Klicka sza­kaszvezető az elvtársak bizalmát újabb példás katonák nevelésével hálálja meg. Az egység legjobb katonái a prágai repülőnapon mint nézők vesznek részt. Klicka elvtárs a ruzirii repülőtéren légierőnk dísz­szemléjén, rnint kitüntetett kato­na, munkája eredményét néa majd. A gyorsszárnyú suhanó re­pülőgépek még jobban megerősí­tik néphadseregünkbe vetett bi­zalmát és hathatósan segítik to­vábbi munkájában. Vilcsek Géza. Kis barátom Egyszerre csak megállt előttem. Kis gumicsizmája egészen a tér­déig ért. A bal sebes volt. Kere­kezés közben történt vele a bal­eset, ahogy később, mikor m^r bizalmasan ölelte körül nyakamat, megtudtam, megsúgta titkait. ' Piros tréning nadrágja, amely akkora volt' mint az én' zsebken­dőm, maszatos volt. A pataknál malmot épített és közben sározta be magát. Kék trikója feszült kis mellkasán. Vüágos. göndör haia kakastaréjba volt fésülve. — Anyuka fésült így meg — magyarázta fontoskodva. Én a mezőn, egy szénakazal mellett ültem és cigarettáztam. A szövetkezetben brigádon voltunk a szakasszal. Néhányan közülünk magas létrákon éppen befejezték a szénarakást, mások a közeli me­zőn kévékbe rakták a gabonát. Ebédszünet van. Kis barátomat Jeníknek hívják. Jenda Žilovec­nek. Beszélgetünk. Én kérdezős­ködöm Néhány perc múlva már sok mindent tudok. Az apja a közeli kerámia­gyárban dolgozik, a mamája segít az EFSz-ben. Az apa is rövidesen az EFSz-ben fog dolgozni. Jeník a szünidő letelte után óvodába megy. Akkor már négyéves lesz. Édesanyjától új cipőt kapott. Idő­sebb nővére az iskolával nyaralni ment. — Idehallgass, katona bácsi — szakítja félbe váratlanul a mon­datot — nem vagy te túlságosan kíváncsi? Igazat adtam neki. A csöppség szemben állt velem, kezében fűz­?avesszőig tarttttt és suhogtatta a Toŕró nyári levegőben Egyszerre csak eldobja a fűzfa­vesszőt, az ölembe ül, körülfogja a nyakam és a legnagyobb ko­molysággal kijelenti: — Katona bácsi, ne légy kí­váncsi, mert hamar megöregszel! — és közben diadalmasan néz rám. — Hm, te meg ne fecsegj any­nyit, nehogy valakinek olyasmit mondjál, amit nem kellene! — és sokatmondóan a mutatóűjjam a számhoz teszem. — Hm, — feleli kis barátom, miközben ő is a mutatóujját aj­kához emeli, — apuka ugyanezt mondja! Ezután pár percre elhallgattunk. Hogy megtörjem a csöndet, meg­kérdeztem, akar-e katona lenni? — Akarok. — felelte. — Nem jönnél ma velünk a laktanyába? — Hiszen oda csak katonák me­hetnek, — felelt^ olyan meggyő­zően, hogy majdnem elszégyeltem magam. — Hát puskát akarsz-e? — fag­gattam tovább. — Nagyon nagy, — felelte ismét nyugodtan. — És ha kicsit hoznék neked? — kérdeztem újból. Az arcocskán visszatükröződnek a gondolatai. — Egész kicsit — ismétlem. Hát jó, erről lehet szó. — vetette oda. — de mint az iga­zinak, olyannak kell lennie. — Olyan lesz — mondom én. Aztán még a golyószórókról és az ágyúkról beszélgettünk. Ágyút nem akart. Amikor azonban a tankokról kezdtem beszélni, izga­tottan félbeszakított: — Tankot szeretnék! Egy fiú­nak sincs a faluban! A zsebemből kihúztam egy váll­pántot. Látni kellett volna, hogy fel­ragyogott a szeme. Utána a fü­lembe súgta: — Tudsz lovacskázni? — Tudok — mondtam és még mielőtt bármit is tehettem volna, a hajamba kapaszkodva a nya­kamba ült. Sapkámat felpróbálta. Persze nagy volt neki, egészen a füléig csúszott és kiabálni kez­dett: — Gyí, te fakó, gyi, gyi! Felkeltem és már indultunk is. Egészen anyukáig jutottunk, aki éppen szénát gyűjtött — Megállni! — vezényelte fon­I toskodva és levétette magát a Jobbágy Károly: ,,/Qľiyám, yíladár!..." (Reggel a vnukovói repülőtéren.) „Anyám, madár!..." jut eszembe a régi mese. Az izmos gép ma felidézi, mert, mint egy sas, a reggel sugarán át ezüstös zölden terjesztgeti szárnyát. S mennyi madár! Vagy ötven. Mint a ludak, (talán csomóba bújva itt aludtak) úgy tollászkodnak, felszállnak — leülnek ... Egész tavaszi reggel ez a fülnek. S hogy' zúgnak! Hersen, harsog a táj ettől - a levegőben röpködő seregtől. S hogy' porzik a föld, amíg erre arra futnak az arany felhőt felkavarva. Félóra még! és egynek széles hátán túlleszek már a főváros határán és mint az Üjkor új János — Vitéze, szállok a tenger irányába — Délre. , /. 2. (Egy óra múlva a gép orrában.) Két motor száll a levegőben egymás mellett mint két sirály. Az egyik bőg, morajlik bőszen, a másik dobog s meg nem áll. örvényt kelt a gép pörgő karja, a tonnás test beléremeg. Amáz csendben, ha úgy akarja, a világot kavarja meg. S mikor már ezt a rozsda ette s ölébe senki be nem ül, az győztesen elszáll fölötte tovább ... dobogva ... egyedül. nyakamról. Azután egész délután vizet hordott, cigerettát hozott Este elbúscúztunk. Eszembe juttat­ta, el ne felejtsek kis puskát hoz­ni. — És ha nem hoznék? , Kizártnak tartotta ezt az eshe­tőséget. — Te nem hazudhatsz, — mond­ta bizalommal. Egész éjjel kínlódtam az aszta­losműhelybien, míg elkészítettem a kis puskát. Mikor másnap oda­adtam neki. örömében egy puszit adott érte. — Én is hoztam neked vala­mit — mondta titkozatosan, kis öklében egy gyufaskatulyát tart­va. — Tele volt tücskökkel.. -. Újabb barátot szereztem. Az óvodás Jendát. (Az Obrana Lidu-ból); Jlftí KLEN. tiszt: Egy szakaszparancsnok tapasztalatai a magyar nemzetiségű katonákkal Magyar énekkart szerveztek Ez a vitaest nagyjelentőségű volt Gyakorlati eredményekkel járt: sokkal nagyobb figyelmet kell .szentelni a Talnagy tizedes által vezetett szlovák nyelv tanu­lásával foglalkozó csoportnak A beszélgetés nem csak abban segí­tett. hogy a magyar elvtársakat helyes útra terelte, hanem abban is, hogy megoldást talált arra, hogy szabad idejükben saját éle­tüket éljék. Magyar énekkart ala­kítottunk. Gyurica , é s Tanocky katonák kitűnő szólistáknak bizo­nyultak és Gróf katona remekül harmonikázott. Az énekkar később részt vett a „Frontsoffőr" együt­tes keretében a hadsereg népmű­vészeti alkotásénak versenyében és szereplésével a hadsereg nép­művészeti alkotás vei senye máso­dik csoportjában az első helyre került. Érdemes volt részt venni e versenyben Fellépésük az egyik agitációs központ zsúfolt termé­ben a választások előtt folyt le. Olyan tapsot kaptak, hogy meg kellett ismételniük ének- és tánc­számukat. Hogy csillogott a sze­mük, hogy örültek annak, hogy népviseletük, dalaik és táncaik tet­szenek, hogy dolgozó népünk sze­reti őket. Én magam a beszélgeté­sen elvállaltam, hogy magyar­nyelvű politikai és szakanyagot szerzek, hogy a szolgálati nyelv tanulása mellett anyanyelvükön is képezhessék magukat. Ugyanak­kor a magyar elvtársak figyelmez­tettek, hogy az Űj Szót rendszer­telenül kapják Azonnal gondos­kodtunk róla. hogy a jövőben ez ne történjék meg. Első eredmények A beszélgetés után a szakasz­ban a helyzet minden téren lé­nyegesen javult. A „nem tudom 1' lassan eltűnt, a magyar elvtársak szótárából. A következő lövészeti gyakorlaton megleptek a puska és az automatafegyver hibátlan le­írásával még azok is, akiknek va­lóban nehézséget okozott a szlo­vák nyelv. A tanteremben is meg­változott az ülésrend, magyarok, csehek és szlovákok egymás mel­lett ültek. Hasonlóan a szlovák nyelvben is közeledtek egymás­hoz az elvtársak. Az alakulat CsIS/.-csoportjának következő taggyűlésén részletesen megtárgyaltuk és elemeztük a ta­nulás kérdését. Ezen már az elv­társak önkritikát gyakoroltak és bírálták azokat, akik a tanulás és a szolgálati nyelv • elsajátítása iránt csekély érdeklődést tanúsítottak. Néhány elvtárs a gyűlésen köte­lezettséget vállalt, hogy megszer­vezi a üéldás gépkocsivezető jelvé­nyét. Azok az elvtársak, akik az egyes tárgyakban jobbak voltak, felajánlották, hogy segítenek a gyengébbeknek a tanulásban. A gyűlésen határozatot szavaztak meg, amely szerint autókonstruk­cióval és katonai tárgykörrel fog­lalkozó kiegészítő tanulóköröket létesítenek. Ezenkívül két politi­kai ismeretekkel foglalkozó ér­dekkör alakult. Az egyik magyar nyelven magyarok részére. Szop­ko tizedes. Otčenáš, Tanocký, Saks és Farkas katonák vállalták az érdekkörök vezetését. Ezenkívül Otčenáš és Tanocký elvtársak fel­ajánlották, hogy a közlekedési forgalmi szabályokat lefordítják magyarra. Felajánlásukat teljesí­tették. A gyűlésen bírálat alá vet­ték a CsISz-csoport bizottságának eddigi munkáját is. A bizottság összetételét megváltoztatták. El­nökül a tehetséges és minden te­kintetben megfelelő magyar nem­zetiségű Tanocký elvtársat válasz­tották meg, aki mindkét nyelvet jól beszéli. A vita folyamán Oberman ka­tona is szót kért és bírált néhány cseh és szlovák katonát, hogy ki­nevetik a magyarokat, ha beszéd közben hibát ejtenek A gyűlés légköre azt bizonyította, hogy bi­zonyos pozitív eredmények dacá­ra, a nemzetiségi kérdés a sza­kaszban nem tisztázódott még tel­jesen. A múltban gyakran ismét­lődő szándékosan előidézett nem­zetiségi súrlódások mindnyájukban mélyebb nyomot hagytak, mint ahogy azt első pillanatban gon­doltuk volna. Ugyanakkor a be­szélgetés alatt kitűnt, hogy né­hány elvtárs öntudatos és fejlett" CsISz-tag. Ezekből olyan aktívát szerveztem, _ akikre munkámban támaszkodhattam. A beszélgeté­sek, a viták a szobákban is foly­tatódtak, az elvtársak kérdések­kel fordultak hozzám A legény­ség politikai oktatásában is na­gyobb aktivitás mutatkozott. (Folyatása következik/

Next

/
Thumbnails
Contents