Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-03 / 215. szám, péntek

1954. szeptember 4. UJSZO III szo Színészeink katanáknak, fátizanak Sűrű erdővel körülvett gyönyö­rű helyen áll a szabadtéri szín­pad. Szívesen járnak ide a nyári ki­képzőtáborba az ország legkiválóbb művészei, hogy a kiképzés utáni szabad órákban művészetükkel megörvendeztessék a katonákat. Szívesen jöttek ide a komáromi magyar színház művészei is. Büsz­kék arra, hogy a hadáereg meg­hívta őket. • A díszleteket állítják össze. Ki kell fejezniök annak a vidéknek a jellegét, amely keleten hazán­kat a Szovjetunióval határolja. Ott épül a híd, amelynek dolgo­zóiról szól Ladislav Mňacko ál­lamdíjjal kitüntetett színdarabja. Kifejezők, találók a díszletek. De itt a természet alkotta a legszebb kulisszákat Jó lesz a szülésiek­nek. Szabadabban játszhatnak majd, a szerző elképzelése szerint, korlátok nélkül A „nézők" már egész nap tü­relmetlenek. Napi munkájuk kö­zött is egyre a színpad felé néz­degélnek. Este 8 órakor kezdődik az előadás, de aki csak teheti, már délután hat óra óta ott set­tenkedik. Helyet biztosít magának és barátainak, hogy egyetlen szót se veszítsen el. Pedig sok a hely, csakhogy ma rekordlátogatásra számítanak Ezért a nagy izgalom. Senki se szorulhat ká. legfeljebb, akinek nem jut rendes ülőhely, Mii — a tábori élet Nillemszabá­lyainak megfelelően — széles körben a földre, a színpad köré, ezzel is emelve az előadás termé­szetességét és meghittségét. A hadsereg képviselője üdvöz­li az együttest. Majd Fellegi Ist­ván igazgató elvtárs üdvözli a ka­tonákat és elmondja, hogy az együttes tagjai nagy szeretettel készültek erre az előadásra. Bol­dogok, hogy a hadsereg méltányol­ja munkájukat. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelés előestéjén meg­emlékezett a felkelés nagy törté­nelmi jelentőségéről és jókíván­ságait fejezte ki a katonáknak. Szavait hatalmas éljenzés fo­gadja. • Folyik az előadás Mňačko da­rabja és a művészek nagy sikert arattak. A nézők az első pillanat­tól a színészekkel együtt átélték a cselekményt. Együtt örültek, együtt szomorkodtak a szereplők­kel. Az öreg Hulejt rögtön a szí­vükbe zárták. A szünetekben arról folyt a vita, mi lesz Vargoncsik­kal, hogyan alakul az emberek­hez. Vilmához és a munkához va­ló viszonya. Lesték Fabó, Fabóné minden szavát, mozdulatát. • A felvonások és az előadás után szűnni nem akaró taps. Szívélyes, meleg ünneplés. „Éljen a hadse­reg!" „Hurrá!" „Éljen a magyar színház!" „Éljen Komárom!" — kiáltások tarkítják a búcsú pilla­natait. A színészek talán még nem nyújtottak ilyen szép játékot. Sí­pos Jenő, aki Kis főmérnököt játszotta, azt mondta az előadás után, hogy jó játékuk a nézők forró hangulatának eredménye Hatással lesz ez a továbbá előadá­sokra is. Az együttes az előadást vasár­nap és hétfőn más-más helyen nagy sikerrel megismételte. A Magyar Területi Színház elő­adásainak látogatottságával kap­csolatban egy alkalommal valaki azt mondta, hogy minden üres széken a reakció ül. Jelenthetem, hogy a katonáinknak tartott elő­adásokon a reakciónak nem volt keresnivalója. Jó Sándor. A traktorállomások feladata a mezőgazdasági termelés fellendítésében A népművészeti sziniegyüttesek országos találkozója Hronovban Augusztus 21-én megnyílt a cseh­szlovákiai népművészeti együtte­sek országos találkozója Hronov­ban. Az immár hagyományos XXIV. találkozón tíz " kiválasztott műkedvelőcsoport mutatta be, mit tud, mennyit fejlődött az utóbbi időkben. Nagy kitüntetés részt venni a hronovi ünnepsé­geken, ahová valóban csak a leg­jobbak jutnak el. Elsőnek a liptószentmiklósi egészségügyi dolgozók Ján Palá­rik „Aratási kaland" című vígjá­tékát mutatták be. A darab esz­mei tartalma, nyelve, a humoros helyzetek,, a magabiztos játék nagy hatással voltak a nézőkre. A másnapi vita során kiderült, hogy a csoport egyik-másik tag­ja évtizedek óta játszik, jórészben ez a siker titka. A miklósi járási egészségügyi intézmény színész­csoportjában lelkesen együttmű­ködnek az orvosok, az egészség­ügyi alkalmazottak, a felszolgáló leányok, akiknek majd mind szí­vén fekszik a nemzeti kultúra ápolása. A miklósiakon kívül még két szlovák együttes vett részt a ta­lálkozón. Érdekes körülmény, hogy a Kassa melletti Stószról az ot­tani állami fürdő üzemi klubjának csoportja került Hronovba. Tajov­ský „A pénz nem boldogít" című színmüvét mutatták be. A Szlovák Bazaltbányák losonci csoportja Kukučín egyfelvonásosát játszotta A losonci színjátszók előadását különös érdeklődés előzte meg, mert már tavaly nagy sikerrel szerepeltek a prágai Realista Színházban. A cseh üzemi együtteseket a now-jičini Tonak-kalapgyár, a brnói Gottwald-üzemek, a prá­gai Tatra, egy katonai, egy isko­lai és a brnói kerület egyik jó termelési eredményeket elérő földművesszövetkezetének szín­játszó csoportja képviselte. Nagy érdeklődés kísérte a cseh­szlovák rokkantszövetség sükat tagjainak pantomimikai feldolgo­zásában színrekerülő játékát. Az élőadott darabok legnagyobb része klasszikus volt. Azonkívül szovjet szerző műve és a hazai élő írók közül Ján Drda állam­díjas mesejátéka szerepelt a mű­soron. Sajnálatos véletlen, hogy egyetlen darab sem foglalkozott mai életünkkel. A népi művé­szeknek így nem volt alkalmuk a ma emberének bemutatására. A találkozó szeminárium-jelle­gű volt. A kitüntetett együttese­ken kívül részt vettek a nemze­ti bizottságok hivatott munkatár­sad, a népnevelésügyi felügyelők, műkedvelő rendezők stb Az egyes előadások után rendezett magas­színvenalú Viták, a komoly kri­tika és a záróértekezlet megse­gítette az együtteseket, hogy megtalálják a helyes utat a nép­tömegek bekapcsolásához, a népi művészet színvonalának emelésé­hez. Az' idei hronovi ünnepségek jel­szava „A népi színház hazánkat és a békét szolgálja" volt. Hogy állandóan jobban és jobban szol­gálhassa, ahhoz egyre több népi színjátszó csoportra van szüksé­günk. Már a tavalyi szeptember 15-i kormánynyilatkozat is kie­melte a népi műkedvelő színház fontos szerepét új életünk épí­tésében Sajnos, sok helyen elha­nyagolják ezt a kérdést, pedig kell, hogy több magyar színjátszó csoportunk legyen. Különösen most időszerű ez a kívánság, mert közeledik hazánk felszabadításá­nak 10. évfordulója, közeledik a jubileumi >?XV. hronovi találko­zó és mi őszintén szeretnénk, ha eredményes kul túrmunkája alap­ján jövőre meghívást kapnának a legjobb magyar színjátszó cso­portjaink is. J. S. Mezőgazdaságunk fejlesztésében fontos szerépet töltenek be a gép­és traktorállomások. Erre a fontos feladatra rámutatott Široký elvtárs is a CsKP X. kongresszusán elhang­zott beszámolójában: „A mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlődésében döntő sze­rep jut a gépállomásoknak. A gépállomások fontos esz­közt jelentenek a munkásosz­tály kezében, amely segíti a pa­rasztságot, hogy áttérjen a mező­gazdasági termelés fejlettebb szo- I cialista formáira és emelje mű­szaki színvonalát." , Pártunk és kormányunk a mező­gazdaság szocialista átszervezéséről szóló sztálini tanításra támaszkodva, a szovjet tapasztalatok alapján egyre bővíti és szilárdítja a gép- és traktorállomásokat. A gépesítési eszközök állapotát, valamint a pártnak és kormánynak a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséről való gondoskodását az alábbi táblázat mutatja: Év: 1949 1950 1951 1952 1953 1954 Traktorok mennyisége 2.024 4.967 5.174 5.243 5.769 5.887 Arató- és cséplőkombájnok 24 24 83 144 250 521 Gép- és traktorállomások általános teljesítményei hektárban: 164.473 742.436 1,438.322 1,696.396 2,455.912 Egy traktor teljesítménye hektár­ban: 162.3 223.5 566 323.2 425.7 Hányféle munkát gépesítettek: 18 26 28 40 49 61 A gép- és traktorállomások aratási munkateljesítménye hektárban: 25.836 97.638 162.065 211:815 264.084 Az is nagy haladás és örvendetes dolog, hogy gép- és traktorállomá­saink a jövő évben 450 arató-csép­lőkombájnt, 1200 traktort és egyéb több mint 250 millió értékű gépet kapnak. A gép- és traktorállomások gép­parkjának helyes kihasználásával állandóan jobb eredményeket érünk el, ami megmutatkozik a hektárho­zamok növelésében. Ezt bizonyítják a galántai járás szövetkezeteinek az elmúlt három évi eredményei EFSz-növény 1951 1952 1953 Tallós búza 19.0 21.0 22.83 rozs 3 7 15.01 ősziárpa — 11 21.40 tavasziárpa 14 16 21.40 Alsószeli búza 21.5 22.5 25.16 tavasziárpa 18.6 22.5 25.25 Királyfa rozs — 23.8 23.87 tavasziárpa 14.3 20.8 19.2 zab 12.5 15 19.31 Minél nagyobb tért hódit a gépe­sítés, annál több szakember van a falun, s állandóan változik a falu osztályrétegeződése. A régi kapita­lista értelmiség, a kulákok és jegyzők helyett ma nagytudású szakértő szocialista értelmiség nő fel a falvakon: kombájnosok, trak­torosok, brigádosokj könyvelők, csoportvezetők, agronómusok. A szocialista értelmiség állandó fejlő­désével egyre szilárdabb a munkás­paraszt szövetség is és emelkedik a dolgozó nép életszínvonala. A gépesítés nagymérvű fejlődé­sén kívül azonban vannak még rej­tett tartalékok is, ami a gépek nem kielégítő kihasználásában nyilvánul meg. Pl. a lánctalpas traktorok közül a nyári munkák folyamán, — ame­lyekből 1292 van — csak 230 dol­gozott. Az első félévben a trakto­rok 52 százaléka működött, 12 szá­zalékát javították és 36 százalé­kát egyáltalán nem használták ki. Hogy a gép- és traktorállomások a szövetkezetek további fejlődését elősegíthessék, meg kell javítaniok munkájukat. Egyes gép- és trak­torállomások munkájában sok hiba fordul elő, pl. a gépek nem kielé­gítő felhasználása, az agrotechnikai határidő szakszerűtlen megállapí. .Jása. Ez megtörtént különösen a tarlóhántásnál, amelyet 20 napos késéssel végeztek el. A gép- és traktorállomásokon sok a gépek ja­vítására és az üzemanyagra fordí­tott költség. Hogy a gép- és trak­torállomások megjavíthassák mun­kájukat, a CsKP X. kongresszusa feladatukul tűzte ki a fő mezőgaz­dasági munkák gépesítésének foko­zását, a gépesítési eszközök jobb kihasználását. Miben rejlik a hiányok oka és hogyan lehet ezeket eltávolítani, azzal a X. kongresszus is foglalko­zott. A hiányosságok oka főként abban kereshető, hogy a gép- és traktorállomásokon eddig a munka megszervezése és a feladatok telje­sítésének biztosítása még nem érte el a kellő színvonalat. Pedig a gép- és traktorállomások élenjáró dolgozóinak tudniok kel­lene, hogy a traktorosbrigád az alapfokú termelési egység és hogy a tervteljesítés eredményei a gépek kihasználása, szétosztása főként a traktorosbrigádoktól függ. A traktorállomások élenjáró dol­gozói azonban még mindig nem törődnek eléggé a brigádok szerve­zési és politikai munkájával. Hogy az EFSz-ek és a traktorosbrigádok közötti összeköttetés megszilárdul­jon, s hogy a brigádok teljesíthes­sék feladataikat, ahhoz helyes ve­zetésre, ellenőrzésre és nevelésre van szükség. A vezetők nagy rpsze jelenleg nem dolgozik, vagy csak időnként dolgozik, mert nincs sem­miféle rendszer a munkájában, aminek következménye, hogy az eredményeket sem ellenőrzik kellő­képen, s a traktorosokat sem ta­nítják a gépekhez való helyes vi­szonyra, az agrotechnikai határidők betartására. A pártnak és kor­mánynak 1952. évi a gép- és trak­torállomásokról szóló határozata szerint a traktorosbrigádoknak he­tenként egyszer központi tanácsko­zásra ke}l összejönniök, ahol ielen van a szövetkezeti elnök és a helyi nemzeti bizottság elnöke is, és ahol kiértékelik a brigád szerződéses munkáját. A gép- és traktorállo­mások ezt a határozatot azonban nem tartják be, s ebből adódnak a legnagyobb hibák. Hogy milyen nagyjelentőségű a központi tanács ülésezése, azt bizonyítja a szenei gép- és trak­torállomás brigádvezetőjének, Ga­rai elvtársnak a példája, akinek vezetésével a brigád tagjai 1953­ban az első helyre kerültek a köztársaságban. A tavaszi munká­kat 158, a nyári munkákat 190, az őszi munkákat 175 százalékra, az évi tervet 161 százalékra telje­sítették 916 normálhektár meg­művelésével, 11.445 liter üzem­anyag megtakarításával. A központi tanácsok a trakto­rosbrigádok legmegfelelőbb szer­vezési formái a kitűzött feladatok biztosításának. A gép- és traktorállomások üze­mi pártszervezeteinek és igaz­gatóinak feladata még jobban megszilárdítani a központi ta­nácsokkal való kapcsolatot, hogy a feladatokat sikeresen tel­jesíthessék A központi tanácsokba a gép- és traktorállomások legjobb dolgo­zóit. kommunistáit kell kiküldeni, akik segítenek és tanácsot ad­nak a traktorosbrigádoknak. Sokszor azzal indokolják a köz­ponti tanácskozások elhanyagolá­sát, hogy azokon nem jelennek meg a szövetkezetek elnökei, tehát nincs miről vitatkozniok, nincs mit megoldaraiok. Az ilyen és eh­he hasonló nézetek nagyon ká­rosak és rossz vért szülnek. Ez a helyzet Púchovon (zsolnai ke­rület). ahol tavasztól még egyet­lenegyszer sem jött össze a köz­ponti tanács. Ez azért van így, mert az elvtársak nem értékelik eléggé a szövetkezetek és a trak­torosbrigádok közti kapcsolat je­lentőségét E hiba kiküszöbölése céljából minden brigádközpontban meg kell tanítani a traktorosbri­gád vezetőjét arra, hogy a köz­ponti tanács összehívása előtt dol­gozza ki a napirendi pontokat, amelyek a traktorosbrigád legfon­tosabb feladataira vonatkoznak A köznonti tanácskozásokon meg kell vitatni és ki kell ér­tékelni a szövetkezetekkel kötött szerződések teljesítését, a mun­ka minőségét, a gépek karban­tartását, a költségeket és a szo­cialista munkaverseny eredmé­nyeit. A központi tanácskozások lebe­csülése a töibbi járási szerv mun­kájában előforduló hibák oka is. A járási nemzeti bizottságok dolgozói sokszor ellátogatnak a falvakba, hogy segítséget nyújt­sanak a mezőgazdasági dolgozók­nak, de a traktorosbrigádokról leg­többször megfeledkeznek. A trak­torosbrigád munkájának elhanya­golása nagy károkat okoz a me­zőgazdaságoknak és a szövetkeze­teknek. Még nem érezhető eléggé, hogy az aratást, a cséplést, a tar­lóhántást, a kapásnövények veté­sét és betakarítását és a többi' munkákat ma már a gép- és fcrak­torállomások gépei végzik. Itt nemi elég csak megemlíteni a hektár­hozamok nagyságát, hanem törőd­ni kell azokkal az emberekkel, akik ezt a munkát végzik, tehát a traktorosbrigádok, a gép- és trak­torállomások dolgozóival. El kell távolítani az eddigi hibákat, s eí kell érni, hogy az igazgató és az élenjáró dolgozók, az agronómusok, a gépészek és a könyvelők gyű­léseit rendszeresen hívják össze. A X. kongresszus határozata ér­telmében és az ipari üzemek ta­pasztalatai alapján a gép- és trak­torállomások igazgatóinak rend­szert kell bevezetniök a munká­ba, biztosítaniok kell a termelési gyűlések betartását, ahol a felada­tokat szétosztják és ellenőrzik, majd segítséget kell nyujtaniok a dolgozóknak a munka megszervezé­sében. Az igazgatók törődjenek az­zal, hogy a vezető agronómusok hetenként egyszer összehívják a részlegagronómusokat, vezető gé­pészeket, szakaszmechanikusokat, műhelyvezetőket és normázókat. A részlegagronómusok és a szakasz­mechanikusok sokszor azonkívül, hogy egész héten motorkerékpár­ral látogatják a munkahelyeket, semmi mást nem végeznek. A munkafegyelem megszilárdí­tásában és a terv teljesítésében jó példát mutatnak az eperjesi kerület gép- és traktorállomá­sain dolgozó kommunisták, de a többi dolgozók is. Komplexbri­gádokat állítottak össze, melyek­| nek tagjai a részlegagronómus, gépész, könyvelő, esetleg egy-két mühelybeli dolgozó, akik elláto­gatnak a traktorosbrigád körébe, részletesen megvitatják a bri­gádvezetővel a munkatervet és utasítást adnak annak teljesíté­sére. Szükség van rá, hogy a többi gép­és traktorállomás dolgozói is • ha­sonlóan biztosítsák a jövőben a gép- és traktorállomások munká­jának ellenőrzését. A járási pártbizottságok feladata, hogy a gép- és traktorállomások üzemi pártszervezeteit, valamint a falusi pártszervezeteket úgy irá­nyítsák, hogy javuljon a gépekről, emberekről és a traktorosbrigád­ról való gondoskodás A kommu­nistáknak meg kell érteniök, hogy a hektárhozamok a traktorosbri­gád munkájától, a gépek kihasz­nálásától függnek. Ferenci István, a gép- és traktorállomások szlovákiai igazgatója,

Next

/
Thumbnails
Contents