Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-25 / 234. szám, szombat

UJSZO Í&54. szeptember 23. Fejvesztettség az olasz kormánykörökben A szocialista párt lemondásra szólította fel a Scelba-kormányt jA római fellebbviteli bírósá

0 mellett működő vizsgálóbíróság elnökének, Sepe vizsgálóbírónak parancsára kedden este letartóztattak Pier o Piccionit, a pár napja lemondott olasz külügyminiszter fiát és barátját Ugo Montagna kalandor ál-őrgrófot. Polito, volt római rendőrfőnököt szabadlábon helyezték vád alá. A hivatalos közlések szerint Piero Piccionit többszörös súlyosbító körülmények mellett gondatlanságból elkövetett emberöléssel .vádolják, több lap híradása szerintt az egyik súlyosbító körülmény kábítószerek használata. Ugo Montagna ellen a vád az, hogy az emberölést saját lakásának rendelkezésre bocsátásával és saját személyében előmozdította, ugyancsak súlyosbító körülmények mellett; Polito volt római rendőrfőnököt pedig bűnpártolás és a római rendőrfőnöki állásából folyó hivatali kötelességeinek elmulasztása címén helyezték vád alá. Politonak szombaton kell megjelennie a vizsgálóbíró előtt, hogy feleljen a terhére rótt bűncselekményekért. A letartóztatások híre valósággal bomba szerűen hatott. A lapok még éjjel 11 órakor rendkívüli kiadásokat adtak ki, amelyeket az utolsó példányig szétkapkod tak. Az olasz közvélemény nagy megelégedéssel és elismeréssel vette tudomásul, hogy a demokra tiikus sajtó által a Montesi-ügyben folytatott leleplező hadjárat meghozta eredményét. Karmánykö rökben viszont fejvesztett pánik uralkodik. A klerikális párt vezetői kedden este tanácskozásra ültek össze. Ennek végeztével Manzini államtitkár szánalmas nyilatkozatot olvasott fel az újságírók előtt, amelyben a kor mány a vizsgálat által elért ered ményt saját sikerének (!) akarja feltüntetni és amelyben még mindig célozgat a sajtó egy része által folytatott „hajszára" A kormány kétségbeesett védekezése Az olasz lapok szerdán reggel Amikor most a kormány minCsinom Palkó a kassai Nemzeti Színházban az egész első oldalt átfogó, óriási betűkkel nyomtatott címekben számolnak be az eseményekről. Az egyedüli kivétel a kereszténydemokrata párt hivatalos lapja, az ,,11 Popolo", amely ezúttal is megmutatta igazi arcát. Ez a lap egéöz jelentéktelen kis címek alatt közli a hírt, a címben Pictioni s Montagna neve nem is szerepel. A kormánysajtóból egyébként világosan kitűnik, hogy a Scelbakormány hogyan szándékozik védekezni. Először is minden felelősséget át akar hárítani Piccioni volt külügyminiszterre, aki — mint ezek a lapok írják — „jóhiszeműen vagy túlzott atyai szeretet folytán megtévesztette minisztertársait'-í. A „Corriera della sera" című burzsoá lap azonban megállapítja, hogy „kormánykörökben nem titkolják azoknak az intézkedéseknek súlyosságát, amelyeket a vádhatóság egy olyan volt miniszter fia ellen hozott, aki még tegnap a kormány tagjai között foglalt helyet és az utolsó percig esküdött fia ártatlanságára, sőt kapva-kapott minisztertársai ama kollegiális sugalmazásán, hogy maradjon meg felelősségteljes állásában.*' • den felelősséget Piccionira akar áthárítani, egyszerűen meg akar feledkezni azokról az ismételt hivatalos nyilatkozatokról, amelyek bsn szolidaritást vállal a volt külügyminiszterrel és fiával. meg akar feledkezni arról, hogy hivatalos jelentésekben is védelmére kelt annak a képtelen feltevésnek, amely szerint Vilma Montesi lábmosás közben fulladt a tengerbe. Meg akar feledkezni a kormány arról, hogy a szociáldemokrata Saragat miniszterelnökhelyettes, csak néhány nappal ezelőtt jelentette ki, hogy „nincs semmiféle Piccioni-úgy'í. A második védelmi vonal, amelyet a kormány most nagy sebtében ki akar építeni, azon a viharos szenátusi ülésen bontakozott ki, amelyen Tarrazini kommunista szenátor támadására válaszolva a kormány körülbelül ilyenformán válaszolt: Lám, a mi demokratikus rendszerünkben az igazságszolgáltatás egy miniszter fiával szemben is érvényesül. Nyilvánvaló, hogy aki ilyen módon védekezik, az el akarja terelni a közvélemény figyelmét néhány alapvető fontosságú tényről: A vádoló tények 1. Az olasz rendőrség, amely | kenységéről, amikor a fclháboroScelba belügyminiszter legfőbb | dott közvélemény nyomására kenyirányítása alatt áll, igyekezett a Montesi-ügyet a „lábmosási elméleti' papírhalmaza alá temetni és ebből a célból a vizsgálatot szándékosan téves vágányra terelte. Polito római rendőrfőnök, akit ezért felelősség terhel, közvetlen alárendeltje volt Seelba belügyminiszternek. Kinek a parancsára és kinek a kedvéért cselekedett így Polito? Ezt a kérdést az „II Paese'i című lap is felteszi vezércikkében és rögtön válaszol is rá, mégpedig úgy, hogy vádat emel az olasz közigazgatási apparátus legfőbb irányítója, vagyis maga Seelba miniszterelnök és belügyminiszter ellen. 2. Hivatalból eljárást indítottak Muto újságíró ellen, mert lapjában súlyos leleplezéseket tett közzé Vilma Montesi halálával kapcsolatban. A megölt római leány ügyében indított vizsgálatot pedig kétízben is nagy sietve lezárták. A demokratikus sajtó által indított kampány nélkül a bűntényt kétségtelenül el is titkolták volna. Ezért hoztak intézkedéseket a baloldali sajtó ellen. Ezek az intézkedések még ma is érvényben vannak: a kommunista újságírókat kitiltották a fő hírforrások színhelyéről, vagyis a miniszterelnökség és a minisztériumok palotáiból. 3. Az olasz kormány szolidaritást vállal Polito római rendőrfőnökkel, akit nyilt dicséretben részesített; szolidaritást vállalt ezenfelül ._,Pavone, volt országos rendőrfőnökkel, a kalandor Montagna bizalmas barátjával is, és még akkor is elismerően nyüatkozott tevételen volt állásából elmozdítani. Végül a kormány az utolsó pillanatig megtartotta helyén Piccioni külügyminisztert, az emberöléssel vádolt Piero Piccioni apját. 4. A kormány nem volt hajlandó parlamenti vizsgálatot indítani, nolott ezt az ellenzék nyomatékosan követelte. Ehelyett a kormány De Caro minisztert beU-ő vizsgádat lefolytatásával oízía meg; ei a vizsgálat olyan eredmenyekhei vezetett, amelyek a parlament és a közvélemény kigúnyclását jelsutik. A fenti tények ismeretében — és ezekre a tényekre az olasz sajtó már szerdán is nyomatékosan felhívta a figyelmet — csak pevetni lehet a kormánynak azon az állításán, hogy az igazság azért győzött, mert a kormány teljesítette kötelességét. Szerdán este egyébkér; közölték, ho.gy a szociaľsta pári parlamenti csoportjának vezetősége rcnäk Vili ülést tartott és ezen foglalkozott a Montesi-ügyben bekövetkezett súlyos fejlem-') yekkel. A szi.cial.-ta párt pari: menti csoportjának vezetősége „megállapítja, hogy a felelősség közvetlenül és teljes mértékben Seelba miniszterelnököt és belügyminisztert terheli, mint ň rendőrség közvetlen főnökét és az egész kormányt, mely hivatalában tartotta Piccioni külügyminisztert egészen fia vád alá helyezéséig. A szocialista párt parlamenti csoportja ezért arra a következtetésre jut, hogy a kormánynak be kell nyújtania lemondását és az ügyben parlamenti vizsgálatot kell indítani". Giorgio Colorni. Ma, szeptember 25-én mutatja , be a kassai Nemzeti Színház Pár- ' kas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző daljátékát, a Csinom Palkót. A darab szövegét Dékány András és

1 Bálint Lajos írták. A daljáték a budapesti bemutató után nagy sikerrel járta be a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária városainak színpadjait. A moszkvai, leningrádi, vilnai, magdeburgi, plaueni és szófiai előadások feledhetetlen sikert hoztak. Farkas Ferenc a budapesti zeneművészeti főiskolán végezte tanulmányait, majd Rómában Respighi tanítványa volt. A fiatal tehetséges zeneszerző odahaza nehezen érvényesíthette tudását. Rossz idők jártak a fiatalokra akkor. Színházi zongorista, énekkarvezető volt hosszú ideig, míg a fővárosi zeneiskolában tanári álláshoz jutott. 1945 után nevezték ki a zeneművészeti főiskola tanárává. Azcta itt dolgozik, s fáradhatatlanul alkot. Több klasszikus és modern színműhöz szerzett színpadi zenét, filmzenét, legutóbb a karlovy vari filmfesztiválon kitüntetett filmhez, Rákóczi hadnagyához. A felszabadulás ünnepére írt szimfóniája, lírai kantátája, hár'"akoncertje, az egri hősök emlélére írt kantáta, fuvóskvintett és jgyebek, mindmegannyi értékes alkotása az új magyar zeneművészetnek. A népművészeti együttesek műsorain is gyakran szerepelnek a szerző kórusművei, s ezek a tömegdalok nagyon közkedveltek. Farkas Ferenc most a Tátrában tölti szabadságát családjával. Örömmel értesült a kassai bemutatóról, s kétszeresen örül annak, ' ogy a bemutatón személyesen is részt vehet. A kassai nemzeti színház kollektívája nagy gonddal készítette elő a darabot. A Csinom Palkó kassai bemutatója újabb bizonyítéka a Csehszlovákia és Magyarország, a két népi demokratikus ország között mindinkáb elmélyülő barátságnak. Mészáros Gyula L. Kiss Ibolya: LUHACOVICEI LEVÉL Aki méq nem járt erre, elképzelni sem tudja, mit jelent ez a szó: Luhačovice. Természeti szépség, kultúra, földmélyéből előtörő gyógyforrások, gyógyszállók, elsőrangúan berendezett rekreációsotthonok és még sok száz és száz dolog jellemző erre a gyönyörű telepre, amely nagyságban és szépségben Marianské Láznevál hasonlítható csak össze. Olyan ez a fürdő, mint egy gondosan csiszolt ékkő: ragyog, fénylik. Ahol a fürdőigazgatóság, mintha erdei tündérekkel szövetkezne, akik már hajnalban letörlik még a fűszálakról is a porszemeket... Szimfonikus koncertek, előadások, olvasóterem áll a szórákozók s tanulnivágyók rendelkezésére, társasgépkocsikkal pedig a közeli városokat, várromokat lehet olcsópénzen kirándulások keretében megtekinteni. Engemet különösen a közeli Uhersky Brod, Uherské Hradište, Kunovice érdekeltek, melyek kis távolságokra fekszenek egymástól s mind a három magyar vonatkozású nevet visel. Sajnos, a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt csak az első helyre • jutottam el, s bár nem tudtam meg semmi érdemlegeset a város nevének eredetére vonatkozóan, mégis nagy élményben volt részem. Megtekintettem a város büszkeségét, a Komenský-múzeumot, melyben össze vannak gyűjtve Ján Amos Komenský, a nagy emberbarát, pedagógus és iskolareformátorra vonatkozó emlékek képben és írásban, egykori kéziratokban lerögzítve. A hazájából kiüldözött zseniális tudós, mint tudjuk, éveket töltött exiliuma idején Sárospatakon, ahol mint önmaga írta: „a fiatalság buzdítását, a kezdetleges műveltségnek magasabb foícra való emelését" tűzte ki célul. Itt adta ki az „Orbis pictus" című világhírű könyvét, melyet a fiatalságnak szánt, s melyet már 1672-ben lefordítottak dánra, 1680-ban svédre, hogy nem sokkal ezután csaknem az összes nyelveken napvilágot lásson a mű, melynek az előszavában ezt írta Komenský: „A tudatlanság gyógyszere a tanulás!" Négy évet töltött Sárospatákon, ahol Rákóczi Zsigmond meghívására tanárként működött, hogy aztán Rákóczi halála után kivándoroljon Lengyelországba. Érdekes megemlítenünk az uhersky brodi múzeumban őrzött felhívást, melyet a Habsburgokkal tartó, reformációt üldöző két főpap adott ki, Leleszen, június hóban, szt. Bonifác napján 1654. évben s mely szól eképpen: „Mi, Somogyi Ferenc prépost és Simándy István a szent kereszt társaság apátja Leleszen, kérjük a nemességet s urakat, hogy Komenský Ámos, aki eddig Rákóczi Zsigmond és felesége Lorántffy Zsuzsanna kegyében állott s mint iskolafelügy elő volt Sárospatakon alkalmazva, ez említett Koménius, aki Michalovics de Secsno és báró Láky Donáth társaságában Lengyelországba, Lesnóba fog utazni, hogy neki semminemű menedéket, vagy segítséget ne nyújtsanak, hogy ez a kíséret ne tudjon a mi vidékünkön hosszabb ideig tartózkodni". Ám hiábavaló volt a két elfogult főpap intelme, a tudós reformátor mégis eljutott Lengyelországba, ahonnan több évi munkálkodás után Londonba, majd Svédországba hívták katedrára, hogy végül sokat hányatott élete Hollandiában kapjon megérdemelt tisztségeket. Itt is húnyt el 79 éves korában, mint a tudománynak, « nevelésnek lánglelkű, a haladó világ által elismert zseniális úttörője. Naraomban van eltemetve a sárospataki tanár, akinek arcvonásai Rembrandot arra ihlették, hogy arcképben örökítse meg a muú5 test vonásait, az emberbarátét, aki „megvetette alapját a magyar nyelv irodalmi művelésének". Ady Endre: A nacionalizmus alkonya Ady Endre alább közölt cikke a „Budapesti Napló" 1905. április 8-i számában jelent meg. Nem is kell, hogy Matuzsálem legyen valaki: megérhet egy gyönyörű földi dolgot, egy örvendetes elmúlást. Öregnek csúfolt, de egyre ifjódó Európánk lehesseget végre egy utálatos lidércet a melléről: a nacionalizmust. Lidércnek mondjuk, de több mint lidérc. Egyik boldogtalansága az emberiségnek. Valami csodálatos élősdi növénye az emberi kultúrának, mely gyökereit mélyre ereszti hírhedt bagolyvárak földjén. Rómában, Tibetben, Moszkvában, Sztambulban és más helyeken. Fojt és öl milliom karjával. Mennyi históriai gazság történt már általa. Népek összeúszítása, világosságoltás, szaba.dságtiprás. Csoda, hogy addig eljutott az emberiség, ameddig eljutott. Beszédes, hatalmas jelek most azt hirdetik, hogy itt a leszámolás ideje. Ahol nem csak frázis a ha ladás, ott már mindenütt erős marokkal készül a lelkében világosulni kezdő nép. hogy az emberiség herbáriumából kitépje ezt a mérges élősdi növényt. A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non.ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsületes, munkás emberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli. Egy ősi ámítás leleplezése előtt áll a világ. Nem véletlenség az, hogy Pobjedonoszcev lezuhan a főprókátori trónról, s a harmadik francia köztársaság, mint egy óriás, tapos el ugyancsak most egy, a nacionalizmusra spekuláló, összeesküvő, bonapartista hangyabolyt. És a dolgozó Németország ugyancsak most és most is újra kijelenti, hogy a dühödt hazafiság nevében nem kapható cézári őrületek támogatására. Ugyancsak most figyelmezteti népét egy nagy író, Björnsterne Björnson, hogy a nacionalista apostolok által ne téríttesse el magát az igazi haladástól s kultúrfejlődéstől. Tele van nagyszerű jelekkel a világ. A nacionalizmus alkonyán vagyunk. Körülbelül Pobjedonoszcev fekete, de nem titkolózó lelkében obszerválható legjobban a nacionalizmus. Ő nem öltött álarcot. Átkozta a szabadságot, a kultúrát. Ultramontánabb volt a középkor pápáinál. A cáré és az igazhitű papoké legyen a világ. Legyen háború és dögvész inkább, mintsem gondolkozzék, akarjon a nép. Ez a nyers típus. Őszintébb a dalai lámánál, mindenesetre jóval őszintébb például Vilmos császárnál, Galiffet tábornoknál avagy Dérouledenál. Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégben, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak különkülön a nacionalizmusról azok, akiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzék az oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki s mihez van joga. Franciaországban erre már lehetetlen volna a pobjedonoszcevi brutális őszinteség. Itt köztársaságiként veri a mellét az ultramontán. Sőt a szabadgondolkodással is kacérkodik. De alapjában minden nacionalizmus közös gyökerű. És ha gúnyolódni kedvünk volna, a nacionalizmusnál internacionálisabb erő és idea nincs. A népek kezdenek látni s ha Európát itt-ott néha elfogja egyegy nacionalista rángatózás, ez vitus-tánc. Az elmúlás ellen rúgkapál a nacionalizmus. Talán már nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon. Még Oroszországban is megindult a leszámolás. Meddig késik még — nálunk?