Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-23 / 232. szám, csütörtök

195?. szeptember 23. UJSZ0 5 Pét e r s 13 o r t s Vót egyszer egy pár fiatal emíSer. Rendes gazdák vótak. Földjük vót, marháik es vót. Gyerek csak egy vót, egy kétéves kislánykájuk. Bejött a kapáló idő, s kellett menjenek minden nap. Kellett ,vinni a kislányt es magikkal, nem vót kire hagyni. De mivel nem vót szokott a kislány a mezőn, menegetett az anyja után, sírt mindig, hogy vegye az ölibe. Az embert úgy hívták, hogy Péter, az asszonyt meg Boris. Egyszer azt mondja Péter a feleségének: — Nem fogsz holnap reggel kijünui, odahaza maradsz a kis Juliskával. így — azt mondja — több a kár, mint a haszon, mivel a kislány mind kitapossa a kukoricát. Azt mondja Boris: — Elég sajnos, mert sürgős a kapálás, mit csinálsz egyedül? — Mit csinálok? — azt mondja. — Kapálok amit birok, legalább nem hallom a sírást. Azt mondja Boris: — Az igaz, hogy nekem odahaza es van elég dolgom, mert egy aszszonynak mindig van dolga az életbe. No, hát este lett, haza mentek; még aztán vacsorát kellett csinálni Borisnak. Mikor vacsoráltak, szépen lefeküdtek. Azt mondja az asszony: — Kelj föl Péter, mert kivirradott, menj tovább. Reggelizett, tett föl ebédet, hogy ne jöjjön haza. Elmeht Péter kapálni egyedül, az asszony meg otthon maradt-Azt se tudta szegény, mihez fogjon hamarább, annyi dolga vót. Legelőbb es adott a disznóknak kukoricát, azután moslékot, levet. Akkor kiszaladt az istállóba, a tehénnek enni adott, letrágyázott, aztán a tehenet megfejte. Akkor béfutott a házba, a kislány még aludt, megágyazott, kisepregetett, azután csinált reggelit, mire felkelt a kislány, kész vót. Azután látta a többi dolgát, Volt mindig, serény aszszony volt, ügyes asszony. Mire az ura hazajött, kész volt ő minden munkájával. A tehent megfejte, a disznóknak enni adott, jó vacsorát csinált, készen várta az urát. No, azt mondja: — Péter, pihenj le, mosd meg a lábad, vacsorálj. Egyszer nagyot sóhajt Péter. Azt mondja: — Te, Boris, te panaszkodol, hogy neked es van elég dolog, de az asszonydolog, az semmi. Azt ne es számold dolognak. Hát — azt mondja — itt az árnyékba behúzod nem válnak az összes dolgozók közkincsévé. Például a Krejci elvtárs vezette kombájnnal dolgozó bányászkollektíva (a „Csehszlovák Hadsereg"-bányában) július folyamán 10.283 tonnás szénbányászati rekordot ért el. De az ostravai medence korántsem teljesítette a széntermelés tervét. A tervezett havi 115.432 tonna szén helyett csali 62.375 tonna került felszínre, A szénbányászok azért newi teljesítették a tervet, mert a többi .kombájnnal művelt fejtésben nem használták fel kellőképpen Krejči elvtárs kollektívájának tapasztalatait. Ráadásul a 21 meglévő kombájnból csak 11 dolgozott. Az élenjáró tapasztalatok elégtelen felhasználásáról népgazdaságunk más ágaiból is idézhetünk példákat. Az egyes élenjáró dolgozók rekorderedményei igen becsesek nekünk, de nem elégedhetünk meg velük. m°rt gazdaságunk további fejlesztése szempontjából nem a rekordok a döntő jelentőségűek, hanem a munkaszervezés és a termelés legjobb módszereinek tömeges elterjesz tése és felhasználása a legfontosabb, Az a feladat, hogy az élmunkások és az újítók mozgalma a lehető legtöbb műhelyre és brigádra kiterjedjen. Ez l&hetőv^ teszi az élenjáró munkások, művezetők és mérnökök gazdag tapasztalatainak, tudásának és szakértelmének teljes felhasználását. . . Másodszor, a szocialista munkaversenyben még nem vesznek részt a dolgozók széles rétegei, s a verseny még nem vált mindenütt állandó jelenséggé. A X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munlčaversenyben több mihi másfélmillió dolgozó a függönyöket, alszol, a szegény ember meg húzza a kapát a napon, izzadjon. — Na, ha így van, Péter, így beszélsz te, akkor nem úgy csinálunk. Akkor holnap elmegyek én kapálni és maradj idehaz> de végezz el mindent, úgy, ahogy én elvégzem. Nézd — azt mondja — megmondom mit csinálj. Én kimegyek reggel kapálni. Megmutatom, én bírom úgy a kapát mint te, végzek annyit mint te. De te is csinálj meg mindent itthon, úgy mint én. Nézd csak, én még annyival megsegítlek, hogy keverek kovászt aí kenyérnek. Amíg kel a kovász — azt>mondja — adj a disznóknak kukoricát es legelőbb. Aztán, amíg a kukoricát eszik, menj be az istállóba, trágyázz ki és a tehennek adj szénát, aztán menj ki, a disznóknak adj moslékot. De igyekezz, amíg a kislány alszik, addig végezd el. Aztán — azt mondja — fejd meg a tehent, a kislányt étlen ne tartsd. így rendre végezd el a dolgot, a kinn valót. Aztán, ha békerülsz a házba, gyúrd meg a tésztát. A felet hajtsd bele a dézsába és verd ki a vajat, s akkor menj hátra, kaszálj zöldet, lucernát, de megcsináld, mert én megismerem a tejről, ha nem adsz. Akkorra meg lesz kelve a tészta es, tedd bele a szakajtóba, fűts be a kemencébe, süss kenyeret. Aztán a kislányt fereszd meg, holnap vasárnap, legyen tiszta. A ruhácskáit mosd ki. Osztán csinálj jó vacsorát, én es tégedet vacsorával vártalak. De azt es megmondom, mert azt elfelejtettem, ott van két kotló, azokat ereszd le, adj nekik vizet, de gyorsan, mert a tojások kihűlnek. — Mennyit hagyogatsz nekem, x — így tudd meg, hogy tud aludni az asszony az árnyékban. Ezt én mind elvégzem. Ez, ?z én dolgom. Aztán vigyázz, ha kibúvik a csirke, tedd félre egy másik kosárba a tollú közé, ne nyomja meg a kotló. Hát így, lefeküdtek szépen. Reggel felkőt a menyecske korán, Legtlőbb es kovászt kevert, még a felet is beléhajtogatta a dézsába, avval es megsegítette az urát. — Én most elmegyek — azt mondja — aztán igyekezz, amig a kislány aluszik, addig a kinn valót végezd el. Aztán, ha a tehent megfejed, legelőbb es adj egy pohár tejet a kislánynak. vett részt, de a munkások és az alkalmazottak jelentős része még ettől a mozgalomtól is távol maradt. Be kell vonni a versenybe az elmaradó rétegeket, s fel kell emelni őket az élenjárók színvonalára. Gyakran előfordul, a szocialista munkaverseny azért lanyhul el, mert az illetékesek nem szűntetik meg idejekorán a termelésben felbukkanó nehézségeket. Ennek következtében egé.;z gyárak, vállalatok, sőt népgazdaságunk egész ágai nem teljesítik ünnepélyesen vállalt kötelezettségeiket, s adósai maradnak a köztársaságnak. A szocialista munkaverseny rendszerint fontosabb forradalmi évfordulók megünneplése idején, például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója előtt, a Szovjet Hadsereg által történt felszabadításunk ünnepe előtti időszakban, valamint május elseje előtt stb. vájik a leglendületesebbé. Az említett évfordulók tiszteletére indított munkaverseny nagyszerű hagyomány és nagyjelentőségű tényező; nem szabad azonban tűrnünk, hogy a versenymozgalom az év más időszakaiban ellanyhuljon. A szocialista munkaversenynek nem szabad kampányjellegűnek lennie, mert a munkaverseny a szocializmus építésének egyik legfontosabb módszere, amely a dolgozók nagy tömegeinek maximális kezdeményezésén és aktivitásán alapszik. Az állandó szocialista munkaversenynek, amelyben jelenleg köztársaságunk dolgozóinak százezrei vesznek részt, milliókat kell megmozgatnia. Éppen az állandó, tömeges szocialista munkaverseny a minden munkaterületen minden vonatkozásban való egyenletes tervteljesítés és túlteljesítés döntő tényezője. Mese Följegyezte: László Gyula • — Na eredj má, ne mondj többet, van má elég. Elment az asszony, s Péter otthon maradt. Megvigyázkodott, s azt gondolta, még korán van, kicsit visszabúvok még az ágyba. Hát úgy eltalált aludni, hogy bizony kilenc, tíz óra felé járt az idő rnikor felébredt. S lehet, hogy akkor se ébredt volna fel, de úgy vinnyogtak a disznók, hogy rontottak volna ki az ólból. A tehen akkorán bőgött, hogy a ház eiőtt megállrak, s néztek be, hogy mség van ott. A tyúkok meg az ólban úgy karityáltak, hogy egész veszedelem volt ott. No, hát felébredett, megvigyázkodik, nézi az órát, tíz felé jár. - Jaj istenem, hogy elaludtam. Ja.j. nem es kellett volna visszafeküdni. Eddig készen volna a kint való dolog. Legelőbb es futott a disznókhoz nehogy kirontsanak. Vitt egy kis kukoricát, beöntötte nekik. Az éhes disznók egy pillanat alatt felfalták, kellatt volna moslék nekik de nem volt idő, fi.tott a tehenhez. Adott egy kis szénát a tehénn?k, le se trágyázott, majd ha megfejt, gondolta. A leányka is sírt, felkőt, éhes vót. Megycr be a házba, veszi le a sétárt, hogy megy ÍCJ-..L A kislánynak adott e&y darab kenyeret. — Hallgass, kislányom, most megyeik fejni mindjárt kapsz tej*t es. A leánykát bent hagyta a bölcsőbe — hát ahogy fej, hallja, hogy a lányka úgy sikolt az udvaron, majd a torka szakadt ki. Megijedt, hogy mi van a leánykával. A sétárt letette a tehén utoljához. Kifut, hát látja, hogy a leánykának foly a vér az ujjacskájából, rázza a kezét. Odaszalad. A leány a bőcsőből kimászott, a kenyér a kezibe vót, a kutya kikapta belőle és a kézit es megharapta. Fövette az apja a leánykát és visszavitte a bölcsőbe. Hát a leányka odacsinált a bőcsőbe, minden csupa piszok vót. — Most mit kezdjek veled? össze-vissza hajtogatta a piszkos ruhát, azt otthagyta. Az ujját békötötte egy kis rongyocskával. — ülj veszteg, kislányom, mindjárt hozom be a tejet. Termelésünk élenjáró dolgozóinak kezdeményezése ragyogóan megnyilvánul az általuk előterjesztett értékes észszerűsítési javaslatok és találmányok nagy számában is. Ezeknek a találmányoknak és észszerűsítő javaslatoknak az ezrei a gyakorlatban is megvalósulnak, s gazdaságunknak igen nagy javára válnak. Sajnos, még sok javaslat és találmány hever felhasználatlanul intézményeink íróasztalfiókjaiban, sokukat pedig nem használjuk fel eléggé. Például a plzeni LeninMűvekben a villanyszerelők kollektívája olyan indítógombot és különleges átkapcsoló készüléket szerkesztett és alkalmazott a nagy fémmegmunkáló szerszámgépeken, amely automatikusan kikapcsolja a villamosáramot, amikor a gép 4—6 percnél hosszabb ideig nem dolgozik. Ilymódon a vállalat évente 180 ezer kilowattóra értékes villamosenergiát takarít meg. Hány millió kilowattóra villamosenergiát lehetne megtakarítani, ha ezt az automatát más üzemeink is alkalmaznák? Még sok száz és ezer példával bizonyíthatnánk az észszerűsítő javaslatok elégtelen kihasználását. Melyek a szocialista mynkaverseny. hiányosságainak az *okai? E hibáknak az a legfontosabb oka. hogy sok gazdasági szerv és felelős vezető lebecsüli a tömegek kezdeményezését és aktivitását, nem használja fel és nem irányítja a tömegek kimeríthetetlen alkotó energiáját a gazdasági feladatok megoldására. Egyes párt-, szakszervezeti, ifjúsági és más tömegszervezetek sem törődnek eléggé ezzel a fontos üggyel. Azokban az ipari üzemekben, amelyeknek a vezetői lebecsülik a tömegek kezdeményezését, általában „nyugalom" honol, eltitkolják Kiszalad az istállóba, háť a tehén belelépett a sétárba avval a ganés lábával. — Jaj —- azt mondja — most mit csináljak a leánykával? Bemegyek, kihozom a kannát, kicsöpögtetem a tőgyiből, ami még benne maradt, talán elég lesz a leánykának. Akarta fejni, de a tehén elrúgta, nem vót szokva, hogy kétszer fejjék. Úgy elrúgta, alig kapta magát. Ilyen vót az ügyes Péter. Kellett vóna menni kaszálni a tehennek, de nem vót ideje. Mindjárt dél lett vóna, de még nem reggelizett Vót. Kéne főzni, de a tészta es megkelt, kéne dagasztani. De Boriska azt mondta, a tej felit is verjem ki. Most melyikhez fogjak hamarább? Azt mondta: én nem főzök, mert ha főzök, eltelik a fél nap és minden úgy marad. Leszelt a leánykának egy szeletke kenyeret, hogy egyék. — Leánykám kiverem a vajat és csinálok vajaskenyeret. Kiment, s kezdett gondolkozni, melyiket csinálja elébb. S eszébe jutott, hogy a dézsát felköti a hátára, s ahogy mozog, dagaszt, a tej felverődik. Egy szíjáccsal a dézsát odakötötte a hátához. Vizet melegített, s hozzáfogott dagasztani. A tekenőt letette az alacsony ágyba, s hozzá fogott ő dagasztánd. Mint gyúrta a tésztát, a tej es verődött, az es készülődött. Elég az hozzá, hogy ő jobban lehajolt, mint kellett volna, s a tejfel mind kiömlötta nyakába. — Jaj, istenem, most mit csináljak? Nem elég, hogy reggel az édestej tönkre ment, most ez es kiömlött. Mit mond nekem a Boriska? Hamar leoldotta a dézsát és letette a hátáról. Félrevetette. Hozzáfogott a tésztához, hogy megdagaszsza. Aztán kiment, hozzáfogott főzni valamit, mert nagyon éhes vót. Akkor már uzsonnakor vót és még nem ett vót. Akkor eszébe jutott, hogy a tehen ződet nem kapott, de egyebet se, dére se adott neki enni. Akkor elvette a kaszát, hogy elmegy kaszálni. Hát a lucerna messzecske vót a háztól, meggondolkozott, hát ő ugyan nem kaszál. Az igen sokba jár ki neki, míg lekaszálja, előhozza, ő nem kaszál. Hát nekik a háztetőjük zsúppal vót födve, azon kinőtt a fű, vagy búza, vagy mifajta. Jó tenyeres vót. Gondolta magában, a tehent a laza normákat, nem érvényesitik 'a szigorú munkafegyelmet, nem szüntetik meg a munkaszervezés hibáit, nem ragaszkodnak a helyes gyártási módszerhez, nem harcolnak a selejt ellen, elhanyagolják a bírálatot és az önbírálatot. A párt azt a feladatot tűp a pártszervezetek és a vállalatok, meg az intézmények egyes vezető kommunistái elé, hogy harcoljanak a rothadt lazsálás ellen, a bírálat és az önbírálat fejlesztéséért, az összes hibák feltárásáért, és minden erőnek a rájuk bízott feladatok teljesítésére való mozgósításáért. Ahol ez megtörténik (és sok"üzemben valóban meg is történik), ott az újítókörök és a rohambrigádok nagy aktivitást tanúsítanak, s a művezetőkkel, a technikusokkal és a mérnökökkel együtt sikeresen oldják meg a termelés legbonyolultabb problémáit, terjesztik a legjobb munkamódszereket, teljesítik és túlteljesítik a gazdasági terveket. Éppen ezekben az üzemekben alakulnak ki politikailag érett és műszakilag fejlett munkakollektívák, s népgazdaságunk szempontjából ezek a legértékesebbek. A párt mindennapos munkája során nagy erőfeszítéseket tesz a tömegek kezdeményezésének serkentésére. A munkások, a technikusok, a mérnökök és a tudósok termékeny együttműködésének ;c vábbi megerősítéséért egy ideje műs'/aki, értelmiségi értekezletek íolynak A szakszervezetek a pái. kezdeményezésére a minisztériumokkal együtt megszervezték az ipar élenjáró dolgozóinak -*- a kiváló kazánkovácsoknak, bányászoknak, energetikusoknak, közlekedési dolgozóknak és más szakmájú élenjáró dolgozóknak — országos értekezleteit. Ezeknek az értekezleteknek a munkájában a párt felhúzza oda és lelegelteti a ződeí< Nekifogott, a tehén nyakára kötöt-: te a kötelet, s nekitámasztott egy lajtorját, s ott kezdte húzni fölfelé a tehent, hogy lerághassa a füvet a háztetőről. Mikor felcipelte másfélméternyit, a kötél elszakadott, a tehen visszagurult. S éppen akkor Boriska hazajött. Jött be a kapun. — Te, te, mit csináltál ennek a tehénnek? — Fel akartam húzni, hogy a háztetőről rágja le a ződet, s lám elszakadt a kötél. — Te, kitül láttad ezt, hogy így csinát a tehénnel? Te' szerencsétlen, azt mondtam neked, vágjál lucernát. Vágtál-e? — Nem érkeztem. — Akkor mit evett ma ez a tehén? Azt mondta: — Szénát. — Hát azok a disznók etteke délbe, hogy úgy vinnyognak? —,Egyéb dolog miatt elfelejtettem — mondta — pedig már esté vót. — Hát a kenyér ki van-e sütve? —- Dehogy van, úgy van, ahogy megdagasztottad. Boriska befutott, nézte a tésztát, hát mind ki volt folyva a tekenőből. — Jaj, te szerencsétlen, vágjál fát,, hogy gyújtsak be a kemencébe. Hát az ahelyett, hogy fát vágott vóna, ráült a tojásokra csórén. Kiált az asszony: — Hozod-e azt a fát? Bemegy a szobába, piszkosság vót ott, hogy kitakarítsa. Hát amint az ágyhoz ért, az ember kerreg az ágy alatt. — Ráültem a tojásokra, £ogy melegítsem, hátha kikelnek, mert a kotlót elfelejtettem visszatenni. A söprűvel kezdte verni az urát: A kosár fölborult, a tojások összekenték. Kiszaladt az ember a kút-, hoz, hogy mosakodnék meg. A disznók es kirontottak, érezték a tojás, meg a vaj szagát, s összerágták. Kiabálni kezdett: — Ne hagyj, Boriska, esznek meg a disznók! — így kell nelce'd, te haszontalan, semmi kutya ember, most legalább tudod, hogy nem alszok itthon. Az urát a kórházba vitte, neki egy hétig tartott, míg rendet csinált. Az ember megfogadta, "többet sose szól, hogy az asszonynak nincs dolga otthon. (Megjelent' az „Esti Budapest" irodalmi mellékletének 1 7. számában.) és a kormány vezetői is részt yettek Az értekezletek után a kombinátokban, vrösztökben és egyebütt az élenjáró dolgozók nagy aktívákat rendeznek. A dolgozók lelkesen helyeslik ezeket az értekezleteket és aktívagyűléseket, mert ezek elősegítik a tapasztalatcsere jobb megszervezését és a tömegek kezdeményezésének kibontakozását. Ilyen értekezletek és aktívagyűlések ezentúl is lesznek. Nagyobb figyelmet kell azonban fordítani a közvetlenül az üzemekben tartandó termelési értekezletek megszervezésére. Ezeken az értekezleteken hatékony gyakorlati intézkedéseket kell kidolgozni az élenjáró tapasztalatők minden módon való kiterjesztésére, s nemcsak a helyi jellegű kérdéseket kell megvitatni, hanem az egész népgazdaság fejlesztésének legfontosabb kérdéseit is. Ilymódon jelentősen fokozni lehet a dolgozók milliós tömegeinek aktivitását és a szocializmus építésének öntudatos részvevőivé lehet nevelni a dolgozókat. Ebből kell kiindulnunk az 1955. évi állami népgazdasági terv elkészítésekor és a mezőgazdasági termelésnek o legközelebbi években történő fokozásával kapcsolatos feladatoknak, valamint mindazoknak a fontos feladatoknak a megoldásakor, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa tűzött ki cié.ik, Még jobban kell serkentenünk, támogatnunk és irányítanunk a dolgozók kezdeményezését, mert cz a népgazdaságunk fejlesztésével és a szocializmus további építésével kapcsolatos újabb nagy sikereink biztos záloga. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számából.)