Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-02 / 214. szám, csütörtök

1954 szeptember 2. UJSZ0 7 A tőrei kertészek panasza Két éve,, hogy Tőrén jártam, s megnéztem a szövetkezeti kertészetet. Jól emlékszem még arra, hogy Szkacsan István csoportvezető milyen büszkén mutogatta csaknem kutyafej nagyságú paprikákat, az ökölnyi szép piros paradicsomokat. Bizony akkor soksok befőttes üvegei kellett előkészíteniük a tőrei asszonyoknak, mert különben nem tudták volna télire elrakni a nagy paprikákat... Mintha még most is hallanám Szkacsan elvtárs szavait: „Egy-két év múlva olyan kertészet lesz itt, hogy az egész ország csodájára jár." S miért csak egekét év múlva? Arra is megfelelt akkor a csoportvezető. Minden alapfeltétel megvan arra, hogy jó kertészetet létesítsünk, csupán a legfontosabbak egyikét, a vízellátást kell megoldani. Na, nem éppen a vízről van itt szó, mert abból nincs hiány, csupán egy motort kell beszerezni, amely majd a vizet adja a kertészetnek. Abban a villanymotorban volt a tőreieknek a legnagyobb reményük, amit két évvel ezelőtt vásároltak. Igen ám, ýe a villanymotorhoz vezeték és áram is kell, m.ert azt benzinnel nem hajtathatják. No, de ami késik az nem múlik, bíztattuk egymást annak idején. Nagyobb örömmel csak a jelesre érettségizett diák mehet szülei elé, mintáhogy én Tőrére mentem az elmúlt héten, hogy megtekintsem, mennyit fejlődött azóta a szövetkezet kertészete. Útközben már szinte magam előtt láttáin Szkacsan elvtárs sudár alakját és elképzeltem, ha megérkezem, milyen boldogan magyarázza majd: — Látod elvtárs, mennyivel más itt minden azóta. Nem mondom, Szkacsan elvtárs ma is büszke a kertészetre, s mégis úgy veszem észre kézlegyintéseiből, hogy valami nincs rendben. Nem tudom elképzelni, mi is lehet annak az oka, hogy Szkacsan elvtárs kissé nyomott hangulatban van. De bes,zélnj. kezdett s én megértettem mindent. Leírom úgy, ahogy Szkacsan elvtárs elmondotta. A. hogyan már szó volt róla. a 27 lóerős villanymotort két évvel ezelőtt vette a szövetkezet. Azután nyomban kérték, hogy vezessék a villanyt a kertészethez. Két év örgása alatt jártak Ponciustólátusig, hogy a tervük minél iTőbb sikerüljön. Ez nem is ütközött volna túlságos nehézségekbe, hisz a faluban már évek óta van villany, honban valahol mégis baj volt, mert sök-sok kérvény megírása után sem történt az ügyben semmi. Néha már olyan hangok is hallatszottak, hogy a kertészethez nem lehet a villanyt eb vezetni, ha lehetne is, akkor is hiába, mert a Jközségben lévő transzformátor nem bírná a megterhelést. Mondjuk rá, hogy a tőrei kertészek belenyugodtak volna a .,lehetetlenbe" s el is határozták, hogy vesznek egy 27 lóerős benzinmotort, de a növényeket akkor sem hagyják tönkremenni. Az idén júniusban történt a csoda. Szerelők jöttek, beásták az oszlopokat, s kihúzták a vezetéket. Június 23án már az utolsó simításokat végezték a szerelök. No, hála istennek, — mondotta örömmel Szkacsan elvtárs. — Most még megmenthetjük a növényeket a pusztulástól, s túlteljesítjük a tervünket is. Olykor-olykor ezekután is elvették a csoportvezető kedvét. Mert néha az a hír jártd, hogy hiába van a vezeték, a transzformátor nem bírja. Szomik András villanyszerelő a faluban lakik, s ő is azt erősítgette, hogy gyenge a transzformátor, s kár volt az eddigi munkáért, meg a sok költségért. Huszonnégyezer koronába került az egész „villany-história". Mégis bízott Szkacsan elvtárs egy emberben, Bíró elvtársban, a nyitrai kerület villanyosítási osztályának vezetőjében, aki annak idején megmondotta, hogy nem kell félni, mert a transzformátorral nem lesz baj. Amikor a vezeték elkészült, kijött Bíró elvtárs is. Persze az elnök meg a csoportvezető rögtön elmondották neki, hogy mii beszélnek, no meg azt sem hallgatták el, mit mondott a járási villanyszerelő: Hiába van a vezeték, a villanyt nem lehet bekapcsolni, nem bírja a transzformátor. — Ne hallgassanak az efféle avatatlan emberekre, — mondotta Bvró — én vagyok és az isten, senki más. Mondani sem kell, hogy menynyire örültek a tőreiek. Ha már az isten is azt mondja, hogy legyen áram, hát lesz áram. Június 23-a óta már kevesebben látogattak Tőrére. Néha ugyan ki-kijöttek a járásról megmondani, hogy már csak egy-két napot kell várni és bekapcsolják a villanyt. Bíró elvtárs, aki azelőtt istenként jött a villanyügyben egyre ritkábban jelentkezett Tőrén. Talán kapcsolt, hogy mégsem bírja majd a transzformátor. Egyszer mégis, valószínűleg véletlenül Tőrén keresztül vitt az útja. A kertészek megállították, tudni szerették volna, mikor kapcsolják már be a várva-várt villanyt. — Hát mi vagyok én, kis isten, — felelte felháborodva — menjenek a kerületi nemzeti bizottságra, ott majd megmondják. Ezek szerint nem sokáig tartott Bíró elvtárs istensége, csak addig, amíg ö is .rájött arra, hogy elhamarkodtak a dolgot, s talán arról is meggyőződött, hogy i szóbanforgó transzformátor tényleg nem bírja a túlterhelést. Azzal sem törődnének a tőreiek, hogy egyelőre nincs is áram, illetve nem lehet a villanyt bekapcsolni, mert

x úgy gondolják, hogy idővel majdcsak kicserélik transzformátort, s hoznak helyette megfelelőt. Más bántja most tőreieket. Az, hogy ha mindezt előre tudták volna, akkor a huszonnégyezer koronáért vettek volna egy 27 lóerős Slávia-benzinmotort, s akkor egész bizonyos, hogy az idén víz hiányában nem ment volna tönkre 4.000 korona értékű karfiol, 4.000 korona értékű káposzta, ugyanennyi uborka és nem hiányozna a paprikából sem 10.000 korona érték. Ez már magában fedezi a „villany-história" költségeit. Kára van ebből a rosszul tervezett munkából nemcsak a tőreieknek, hanem a közellátásnak is, s ezért szeretnénk szólni a tőrei szövetkezeti tagok és kertészek nevében az illetékesekhez; ha már ď vezeték' kész és csupán azért nem lehet a villanyt bekapcsolni, mert nem bírja el a transzformátor a nagy megterhelést, úgy szereljenek fel olyan transzformátort, amely bírja, hogy a kertészek minél előbb öntözhessenek a két évig ..parlagon hevert" jó erős villanymotorral. Méry Ferenc Érdemes jól dolgozni Az aratás és cséplés befejezése után a szövetkezetekben megkezdték a félévi elszámolást. A szövetkezeti gazdálkodás eredménye abba^ tükröződik vissza, hogyan teljesítették az egyes EFSz-ek a gabonabeadást, hogyan biztosították a vetőmagot és mennyi gabona maradt a tagok jutalmazására. Ha a szövetkezet jól gazdálkodott, idejében elvégezte a vetést, s betartotta az agrotechnikai utasításokat, akkor kedvező eredményeket ért el. Erről tanúskodik az ebedi EFSz példája, ahol a búzatermésből jóval túllépték a hektárhozamot, beszolgáltatási kötelezettségüknek száz százalékban eleget tettek s a tagok meg vannak elégedve jutalmukkal, a ledolgozott munkaegységeik után kaptak. Babiak János juhász több mint 700 munkaegységet dolgozott le az első félévben: 17 mázsa gabonát kapott. Ez a gabonamennyiség egész évre elegendő egy hattagú családnak, tehát a másik félévben ledolgozott munkaegységek után kapott gabonamennyiséget Babiak János előnyös áron eladhatja s igy növelheti pénzbeli jövedelmét. Meg van elégedve Komenda Rudolf is, aki több mint 10 mázsa kenyérgabonát kapott ledolgozott munkaegységei után. Komenda Rudolf azelőtt 5 hektár földön gazdálkoddtt. Most elmondotta, hogy azelőtt, míg magángazdálkodó volt, sohasem volt ennyi gabonája. A többi EFSz-tagok is hasonló természetbeni jutalmazásban részesültek. A bélai szövetkezetben Takács Márton az első félévben ledolgozott munkaegységei után 19 mázsa, Sykora Jakab 21 mázsa, Csapcsik János 17 mázsa, Mókus István pedig 16 mázsa gabonát kapott. Ezek a tagok azelőtt báró Ullman nagybtrtokán éhbérért dolgoztak. Ma örömmel újságolják egymásnak, hogy ilyen életük soha sem volt, mint most, amióta a szövetkezetben dolgoznak. Tamás Vince, Párkány. Peíruk Kornél a szenei fárás legjobb begyűjtési dolgozója Egyes helyeken még. búgnak a cséplőgépek, de a déli járásokban a dolgozó parasztság túlnyomó része már befejezte a cséplést. Még ott is, ahol az időjárás késleltetett, igyekeznek behozni a késést, hogy minél hamarabb biztos helyre kerüljön a kenyérnekvaló. A becsületesen dolgozó kis- és középparasztok is nyomban a cséplőgéptől a begyűjtő raktárba szállítják a beadási kötelezettségükként meghatározott gabonamennyiséget, hogy leróják adósságukat az ipari dolgozókkal szemben. A minap kint jártam a szenei járásban, ahol már a cséplést befejezték ugyan, de a gabonabegyűjtés még javában folyik. Az elmúlt hét végéig 90 százalékra teljesítette a járás a gabonabegyűjtés tervét, de minden jel arra vall, hogy a begyűjtésben dolgozó elvtársak jó munkája lehetővé teszi, hogy pár napon belül a még hiányzó tíz százaiékot is begyűjtsék. Azokban a falvakban, ahol a begyűjtési dolgozók értelmesen meg tudják magvarázni a kis- és középparasztoknak, hogy miért fontos, hogy eleget tegyenek beadási kötelezettségeiknek, ott különösen szép eredményeket érnek el. A szenei járásban legjobb begyűjtési dolgozó Petruk Kornél, akit körzetében minden dolgozó paraszt kedvel, tanácsot kérnek tple, sőt több esetben olyan dolgokkal is hozzáfordulnak, ami nem is függ össze szorosan a begyűjtési munkával. A parasztok tényleg meglátták benne a népnevelőt, s minden ügyes-bajos dolgukban hozzáfordulnak segítségért. Petruk elvtárs rajon.iába öt falu tartozik. Pontosan. terv szerint látogatja a falvakat, s minden nap meglátogat egy-egy községet, ahol aztán ott tartózkodik egész napon keresztül. Az ő községei. Nagyfödémes. Szenckirályfa, Nagyborsa. Jánosháza és Újtelep, a legjobbak az egész járásban. A járásban neki van a legnagyobb körzete, s csupán csak két hivatalos felvásárlást kellett végrehajtani Nagvfödémesen két kuláknál, akik nem hallgattak a szép szóra, úgy gondolták, hogy nekik nincs kötelességük az állammal szemben. Jó tanácsokkal segíti a szövetkezeteket is. Munkakészsége meglátszik azokban a falvakban, ahol dolgozik Itt a legjobbak a szövetkezetek. Elfoglaltsága mellett arra is jut ideje, hogy napról napra felvilágosítsa a gazdákat a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és ennek hatása alatt sokan lépnek be a szövetkezetbe. Nagy érdeme van abban is. hogy Újtelep összes gazdálkodói a szövetkezetben dolgoznak, hogy ez a szövetkezet a járás legjobban gazdálkodó szövetkezetei közé tartozik. Minden begyűjtési dolgozó példát vehet Petruk elvtárstól. H. A. Pár nap múlva megkezdik az ősziek vetését A királyhelmeci járásban manapság sok szó esik a szőlőskei szövetkezetről. Ez a szövetkezet aránylag kis földterületen gazdálkodik. Szántóterületük 204 hektár. A tagok száma 28. A kis szövetkezet szép eredményeivel jó hírnévre tett szert. Beadási kötelezettségüket példásan teljesítették és a szövetkezeti tagok boldogan élnek. Az aratást és cséplést nemcsak a királyhelmeci járásban, de az egész kassai kerületben az elsők között végezték el. Sikerük titka az, hogy a szövetkezet aprajanagyja szívvel-lélekkel bekapcsolódott a munkába. A szövetkezeti tagok örültek, mert jól fizetett az árpa, gazdag termést hozott a búza. Az elcsépelt gabonát a cséplőgépektől egyenesen a begyűjtőhelyre szállították. Július 29-re teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket, mégpedig 105 százalékra. Már a cséplés idején biztosították a vetőmagkészletet. A cséplés befejezése után úgy látták, hogy még előíráson felül is adhatnak gabonát az államnak. Ha most valaki beszédbe elegyedik akármelyik szövetkezeti' taggal, az el nem mulasztaná megemlíteni, hogy ők még terven felül is adtak jí'abonát az államnak. Dombi János, a szövetkezet egyik kocsisa örömmel újságolja: — Kilenc és félhektár földdel léptem a szövetkezetbe. Eleinte még magam sem hittem abban, amiről már személyesen meggyőződtem. Dombi Jánost a faluban mindenki szorgalmas embernek ismeri. Amíg egyénileg gazdálkodott, addig is szép volt a gazdasága. Most, hogy belépett a szövetkezetbe, szintén becsületesen végzi munkáját. Nem tűri a rendetlenséget, nem szereti, ha valaki hanyagul végzi a munkáját. A tagsági gyűléseken szemtől szembe, az egész tagság előtt megmondja észrevételeit. Dombi Jánosnak a családja is derekasan bekapcsolódott a munkába. Nem is bánták meg. Nem ám, mert a gabonaelosztáskor 29 mázsa gabonát szállítottak haza. — Amíg egyénileg gazdálkodtam — mondja Dombi János — még a leggazdagabb években is csak fele jövedelmem volt. Nemcsak Dombiék dicsekedhetnek ilyen gazdag jövedelemmel. Megelégedett Szőlőskén minden egyes szövetkezeti tag. Üveges Sándorék is majdnem 30 mázsa gabonát kapták a ledolgozott munkaegységeik után. A szövetkezeti tagok a ledolgozott munkaegységek után kapott gabonából eddig több mint másfél vagon gabonát adtak az államnak, természetesen szabadpiaci áron. Dombi János négy és félmázsát, Üveges Sándor 12 mázsát, özv. Horváth Lajosné 8 mázsát adott be. így lehetne még jónéhány szövetkezeti tag nevét felsorolni, akik, gabonafeleslegüket az államnak adták. Az állati termékek beadásának teljesítésére is büszkék a szőlőskeiek. Húsból, tejből, tojásból már eleget tettek egész évi kötelezettségüknek. S ez nem kicsiség. Az egész évi húsbeadási kötelezettség teljesítésén felül már szabadáron is adtak el állati termékeket. Már eddig 30 mázsa disznóhúst adtak el 16 koronás áron. Marhahúsból 25 mázsát adtak eW szabadon. A tejet is augusztus 1-től szabadpiaci áron értékesítik. Tojásbeadási kötelezettségüket is százszázalékra teljesítették már. Ezek az eredmények azonban nem születtek maguktól. Nem véletlen az, hogy mindenből határidő előtt teljesíteni tudták egész évi beadási kötelezettségüket. Ehhez szükség volt a tagok szorgalmára és arra, hogy betartsák a szövetkezeti alapszabályzat pontjait. A szövetkezet megalapításakor a szőlőskeiek nem törekedtek mindjárt új istállókra, modern dohányszárítókra. Fő céljuk volt. hogy a földterülethez mérten biztosítsák a szükséges állatállományt. Dombi János, mint tapasztalt középgazda, a tagsági gyűléseken mindig hangsúlyozta, hogy ha azt akarják, hogy eredményesen gazdálkodhassanak, először az állattenyésztés növelésére kell gondot fordítani. Megfelelő mennyiségű állat nélkül a szövetkezeti gazdálkodás nem hozhatja meg a várt eredményt. A föld termőképességének növeléséhez szükség van istállótrágyára. A szövetkezet fő bevétele az állattenyésztésből ered, különösen, ha szabadon is értékesíthetik az állati termékeket. A szövetkezeti tagok hallgattak a tapasztalt gazdákra. Az idén már olyan erősnek érzik magukat, hogy minden segítség nélkül felépíthetnek egy száz férőhelyes istállót. A szövetkezet vezetősége is mindig alaposan meggondolja, mire adja ki a pénzt. Mindig a legszükségesebb gazdasági felszereléseket vagy gazdasági kellékeket veszik meg. Az egyik alkalommal a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy vesznek egy pár lovat. Meghányták-vetették a dolgot, s már csak az volt hátra, hogy kire bízzák a lovak megvételét. Addig törték fejüket, míg úgy döntöttek, hogy menjen az elnök lovat venni és vigye magával Dombi Jánost. Dombi ért a lovakhoz, no meg „több szem, többet lát". Amikor már sor került volna arra, hogy nyélbeüssék a vásárt, Dombi félrehívta az elnököt: — Kár ezekért a lovakért annyi pénzt adni, mondta az elnöknek — azt hiszem, egyelőre nincs is rá olyan égető szükségünk. Az lett a vége, hogy a lovakat nem vették meg. Megmaradt 11.000 korona. A térmésbetakarítási munkákat így is el tudták végezni, csak jobban kihasználták a traktorokat és a meglévő lovakat. Ebből azt Táthatjuk, hogy alaposan megfontolják, mire is' költsenek pénzt. A mult tavasszál a szövetkezet vezetősége felvetette azt a kérdé-ť, hogy jó volna megpróbálkozni a juhtenyésztéssel. Az indítványhoz Dombi is örömmel csatlakozott, mert jól tudta, hogy a szőlőskei határ nagyon alkalmas juhtenyésztésre. Azonnyomban meg is vásárolta a 300 darab állatot. A mai napig sem bánták meg ezt az elhatározásukat, mert már a mult évben annyi pénzt kaptak a gyapjúért, hogy a gyapjú árából fedezni tudták az első félévre tervezett munkaegységek értékét. Az állattenyésztés további növelése céljából nagy gondot fordítottak arra is, hogy legyen mit adni az állatoknak. A száraz takarmány- ' félék mellett bőségesen készítettek silótakarmányt is. Hét hektáron vetettek tarlótakarmányt. Lassan már azt is kaszálják. Az aratási és cséplési munkák befejezése után most már készülnek az őszi vetésre. A traktorok már végzik a talaj előkészítését és ha minden jól megy, rövid idő múlva meg is kezdik az ősziek vetését. Az idei sikeres gazdálkodás, a szép eredmények nemcsak arra voltak jók, hogy a tagok körében megelégedettséget váltsanak ki. Nagy jelentősége van az idei sikeres gazdálkodásnak a szóvetkezet további megszilárdításában is. A tavaszon egynéhány szövetkezeti tag arra határozta el magát, hogy ilép a szövetkezetből. Be is adták a felmondásukat annak rendje és módja szerint. Bodnár István és Stofira Vince is úgy gondolták, hogy kilépnek a szövetkezetből. A természetbeni jutalmazás szétosztása után azonban megváltozott a véleményük. Fejenként 18—18 mázsa gabonát vittek haza. Ez az eredmény minden beszédnél jobban hatott rájuk. A szövetkezet vezetősége és a tagok úgy gondolják, hogy a két tagtársuk továbbra is közöttük marad. Továbbra is közös erővel küzdenek, hogy életük szebb és boldogabb legyen. Szarka István.