Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-21 / 230. szám, kedd

2 U J SZ Ö 1954. szeptember 24. Mezőgazdaságunk felvirágoztatása elsősorban a szövetkezeti nagytermelés (Folytatás az 1. oldalról) lépett be az egységes földműves­szövetkezetekbe. A szövetkezetek egyre szilárdulnak, gazdálkodásuk eredményei javulnak. Nem kivé­teles eset, hogy a jól dolgozó szö­vetkezetekben a munkaegység ér­téke 30 koronát, sőt egyes esetek­ben még többet elér. Mindenki előtt világos, mit mondanak ezek a szövetkezeti tagok, ha kezükbe kerülnek az áruló kémek, min­denféle Fejerábendek, Černik és mások uszító röpcédulái. Hisz ezek a szövetkezeti tagok még jól em­lékeznek azokra az időkre, amikor a kis- és középparasztokat az ag­rár monopódiumok nyomorgatták és az utolsó csepp vért is kiszi­polyozták belőlük. Ma nemcsak a •szövetkezeti tagok, hanem az egyé­nileg gazdálkodó kis- és közép­parasztok is munkájuk eredménye nyomán egyre javíthatják, egyre gazdagabbá tehetik életüket, Antonín Novotný elvtárs, a CsKP KB első titkára beszéde to­vábbi részében rámutatott arra hogy a népünk elérte sikerek egyre veszettebb dühre gerjesz­tik külföldi ellenségeinket és az egykori gyárosok, nagybirtokosok és egyéb élősdiek soraiból kike­rült csatlósaikat, majd így foly­tatta: Ezek az emberek azonban nagyonis tévednek, ha azt képze­lik, hogy alááshatják államren­dünket, megzavarhatják az állami fegyelmet és külföldről jövő uta­sításaikat követve esetleg kártevő szabotázs cselekményeket hajthat­nak végre.'Címükre e nyílt és ke­mény szavakat intézzük: nem tűr­jük, a köztársaság ellen irányuló bűntetteiket, nem engedjük, hogy megsértsék törvényeinket és min den törvénysértővel könyörtelenül leszámolunk. Ebben egy velünk köztársaságunk minden becsületes és hű polgára, ebben egyek ve­lünk kis- és középparasztjaink is Antonín Novotný elvtárs, a CsKP KB első titkára a továb­biakban leleplezte az ellenséges propaganda különféle uszitó ha­zugságait. Biztosíthatom önöket, elvtársaim és barátaim, — jeleniette ki — hogy valutánk szilárd és hogy so­ha azelőtt nem volt szilárdabb pénzünk. Mert mondják meg ma­guk elvtársak, hol szilárdabb a valuta? Ott, ahol leszállítják a közszükségleti cikkek árait, vagy ott, ahol felemelik az árakat? Ott. ahol növekszik a munkások reál­bére és a parasztok jövedelme, vagy ott, ahol csökken?. Bizo­nyára ott szilárdabb a valuta, ahol az árakat leszállítják és ahol a dolgozók ugyanazért a pénzért több árut vásárolhatnak, önök mindnyájan tudják, hogy az el­múlt év folyamán átlag egytize­dével csökkentettük az élelmisze­rek árát, az iparcikkek árát pedig átlag egyötödével, — önöket, pa­rasztokat pedig elsősorban az iparcikkek árai érdeklik, hisz túl­nyomórészt ezeket vásárolják. És most mondják meg maguk, hol akad a kapitalista világban olyan ország, ahol leszállítanák az árakat és ezzel növelnék a mun­kások béreinek és a parasztok jö­vedelmének az értékét? Hisz a ka­pitalista világban éppen ellenke­zőleg az történik, hogy feleme­lik az árakat és ugyanakkor le­szállítják a munkások bérét, a mezőgazdák jövedelmét; ugyanak­kor növekszik a munkanélküliség, fokozódnak az adóterhek és kol­dusbotra jutnak munkások, alkal­mazottak, parasztok egyaránt. Látják tehát, hogy nálunk Cseh­szlovákiában és mindenekelőtt a Szovjetunióban, valamint a több; népi demokratikus országban a fejlődés éppen fordítottja annak, ami a kapitalista országokban. Egész népgazdaságunk azt a célt követi, hogy emeljük a dolgozók életszínvonalát; a Sapitailisták gaz­dálkodásának célja azonban a profit növelése, tehát a dolgozók megnyomorítása. Láthatják, hogy minden hiányosságunk ellenére, amelyeket nem tagadunk le ós amelyekről nyíltan beszélünk, gaz­daságunk egészséges alapokon nyugszik és az út, amelyen gazda­ságunkat fejlesztve megindultunk, további fellendülésének kérdése helyes út. Tovább akarunk halad­ni előre ezen az úton, a dolgozók életszínvonala tartós emelésének útján, az árleszállítások útján. De ez nem függ csupán a párt és a kormány jószándékától. Ez első­sorban attól függ, mennyit tudnak majd termelni önök, mennyi me­zőgazdasági terméket adnak a tár­sadalomnak, hogyan teljesitik a beadási feladatokat. Azá't szentelünk annyi fáradságot és anyagi esz­közt a mezőgazdasági termelés növelésére, hogy gazdagabb legyen dolgozóink asztala, azért fordí­tunk annyi erőt és figyelmet a szénfejtésnek, iparunk eme alap­vető tényezőjének fejlesztésére. Az elmúlt években nagy' feladatokat oldottunk meg és ezeket a felada­tokat is meg fogjuk oldani. Mun­kásosztályunk, műszaki dolgo­zóink, szövetkezeti tagjaink és pa­rasztjaink megtesznek mindent a feladatok teljesítése érdekében. HiáMvnló ezért az áruló szöke­vények és segítőik minden törek­vése. akik dollársáoért nemzetün­ket az amerikai imperializmus csizpaája alá vetnék. Az ellenség szándékai meghiúsultak, s meg fognak hiúsulni a jövöben is, a mi földünkben sohasem zsendül szárba a vetéáuk. Végeredményben e tétel igazsá­gát találóan bizonyítja az önök járásának példája is. Nemcsak si­kerrel teljesítették — a megsza­bott határidő előtt — a gabona begyűjtését, hanem a járás össze­sen 88 községe közül 63-ban va­lamennyi íöldművesszövetkezet egyre szilárdul, taglétszámuk nö­vekszik ég így kialakulnak új szö­vetkezetek megalakításának elő­feltételei is. A szövetkezeti tagok, a kis- és középparasztok teljesí­tik és túlteljesítik az állami be­adást, a kulákok azonban ártani akarnak és nem teljesítik beadási kötelességüket. Köztársaságunk­ban senkit sem állítunk bíróság elé és nem büntetünk meg csak azért, mert kulák az illető. Dc nem tűrjük, hogy a kulákok ne teljesítsék kötelezettségüket az állam iránt, sőt kártevő, szabotázs tevékenységet fejtsenek ki. Csakis az EFSz-ek biztosíthatják tartósan a termékek bőségét A párt és a kormány s minden dolgozó törekvése tántoríthatat­lanul arra összpontosul, hogy fel­építsük országunkban a szocializ­must. Ez az egyetlen helyes út is, amellyel biztosíthatjuk a ter­melés szüntelen gyarapodását és az egész nép életszínvonalának emelkedését. Ezzel kapcsolatban éppen ma rendkívül fontos szere­pet játszik mezőgazdaságunk. És itt meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaság fejlődése minde­nekelőtt attól függ, hogy egyre nagyobb mértékben áttérjünk a felaprózott mezőgazdasági kister­melésről a szövetkezeti szocialista nagytermelésre. A napnál is vilá­gosabb, és a tapasztalatok is iga­zolták, hogy mezőgazdasági nagy­termelés nélkül, jól gazdálkodó egységes földművesszövetkezetek nélkül nem biztosíthatjuk a mező­gazdaság nagyarányú fellendülé­sét. Csakis a földművesszövetke­zetek biztosíthatják tartósan né­pünk számára a növényi és állati termékek bőségét, iparunk szá­mára a nyersanyagellátást. Erre nem egy bizonyíték akad az önök járásában és egész országunkban is. Az utóbbi időben dolgozóink egyre nagyobb igényeket támasz­tanak közellátásunkkal szemben, elsősorban az állati termékek vo­nalán. Nézzük,, hogyan elégitik ki ezeket az igényeket a földműves­szövetkezetek. Ez év első felében a földművesszövetkezetek országos méretben egy tehéntől 440 liter tejet adtak be közellátásra. A mo­ravskobudejovice járásban a föld­művesszövetkezetek ezer mázsa sertéshúst és 279 mázsa marhahúst adtak be terven felül. Az egyéni­leg gazdálkodó parasztok viszont a hús- és tejbeadással egyaránt adó­sak maradtak. Az idei termés be­gyűjtése is világosan bizonyítja, hogy a dolgozók közellátásában egyre nagyobb részük van az egy­séges földművesszövetkezeteknek. Szeptember 16-ig országos méret­ben 84.2 százalékra teljesítettük a gabonabegyűjtést, va földművesszö­vetkezetek azonban eddig az idő­pontig már több mint száz százalék­ra teljesítették beadási kötelezett­ségüket. Ez azért van így, mert a szövet­kezeti földeken a parasztok többet termelnek, mint az egyes kis gaz­daságokban. Az önök járásában pl. a sasovicei szövetkezetben egy is­tállózott tehén átlagos napi tejho­zama 8-3 liter, a dudericei szövetke­zetben 7.18 liter. A jakubovoi szö­vetkezeti tagok égy hektár földről 29.5 mázsa rozsot takarítottak be, a lesonicei szövetkezetben egy hek­táron több mint 34 mázsa búza és 36 mázsa árpa termett. Elvtársak, barátaim, mit monda­nak ezek a számok? Maradhatnak-e fenn kétségek az­iránt', hogy a mezei gazdálkodás melyjk formája előnyös kis- és kö­zépparasztjaink, valamint egész népgazdaságunk számára? Lehet-e kétségünk aziránt, helyes-e a szö­vetkezetek építésének útja? Bizony nem! Az eredmények világosan be­szélnek. A szocialista szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés építé­se, a földművesszövetkezetek épí­tése helyes út, amelyen megindult és továbbhalad falvaink népe. És ez elsősorban minden kis- és közép­paraszt legsajátabb érdeke, mert a jól gazdálkodó földművesszövetke­zetek biztosítják jólétüket, meg­elégedett életüket. A paraszt nem könnyen határoz­za el magát a szövetkezeti közös gazdálkodásra. „Olyasmire adjam a fejem, amit még nem ismerek, vagy maradjak meg inkább a réginél?" Ezért elsősorban a szövetkezeti ta­goknak, akik már meggyőződtek a mezőgazdasági nagytermelés elő­nyeiről, kell a szó szoros értelmé­ben kézenfogni a többieket, elve­zetni őket a szövetkezetbe, meg­mutatni nekik, hogy a közös gaz­dálkodással a jobb jövőt biztosítják. Nem kevés az olyan kézenfekvő példa, amelyekkel meg kell ismer­tetnünk a kis- és középparasztokat, mert e példák meggyőzik őket a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A kis. és középparasztok ezekután nem dönthetnek és nem is dönte­nek majd máskép, mint hogy meg­indulnak a közös szövetkezeti gaz­dálkodás útján. A szövetkezetben végzett közös munka széles távlatokat nyit meg a parasztok előtt, olyan lehetősége­ket biztosít, amelyeket felaprózott kis parasztgazdaságaikban soha sem érhetnének el. A földművesszö­vetkezetekben sokkal nagyobb munkatermelékenységet érhetnek el, lényegesen növelhetik a terme­lést és ezzel valamennyi paraszt jö­vedelmét is. Ez év első felében az elmúlt év megfelelő időszakához képest a munkaegységekre kifizetett előlegek átlaga minden szövetkezet­ben kereken 44 százalékkal emel­kedett. A szövetkezeti tagoknak egy hektár termőföldre eső pénz­beli jövedelme 1953-hoz képest 73 százalékkal nőtt meg. Százszámra akadnak olyan szövetkezetek, ahol a jó gazdálkodás révén a tervezett­nél nagyobb jövedelmet értek el. Az önök járásában például a t?be­lovicei szövetkezet ez év első felé­ben a tervezettnél 301.000 koroná- j val, a slatinai szövetkezet 213.000 koronával, a bližkovicei 170.000 koronával nagyobb jövedelmet ért el. Ennek megfelelően emelkedik a szövetkezeti tagok jövedelme is. A párt és a kormány minden le­hető módon támogatja és támogatni fogja mezőgazdaságunkat. Elsősor­ban fokozzuk mezőgazdaságunk gé­pesítését, a gépek pedig teljes mér-~ tékben csakis a nagy, összefüggő táblákon, együttes állattenyészetek­ben alkalmazhatók és járulhatnak hozzá a nehéz testi munkák meg­könnyítéséhez. Mezőgazdaságunk már most is sok gépet kap és egy­re több korszerű gépet fog kapni, hála munkásaink "igyekezetének és a Szovjetunió segítségének. Az ilyen gépek nehezen alkal­mazhatók aprócska földeken, és az egyénileg dolgozó parasztok az­előtt sohasem szerezhették volna be őket. Mindnyájan jól tudják, mi­lyen nehéz és fárasztó munka 'pél­dául a cukorrépa és a burgonya betakarítása. Ezekben a 'fárasztó munkákban a szövetkezeti tago» kat egyre nagyobb mértékben se­gítik majd a'gépek. Mindez azt bizonyítja, hogy az egységes földművesszövetkezetek a kis- és középparasztok számára a gazdálkodás egyetlen helyes 'for­máját jelentik,, amely lehetővé teszi, hogy többet termeljenek és jobban éljenek. Ezért még határo­zottabban folytatjuk az egységes földművesszövetkezetek kiépítését, A szövetkezetek jó gazdálkodásának feltételei Tudjuk, vannak egyes szövetke­zetek, amelyek nem gazdálkodnak jól. Mi ennek az oka? Ne menjünk messzire és vegyük szemügyre az önök kerületét, a jihlavait. Az opatovai földműves­szövetkezet a tŕebiči járásban és a dešnái földművesszövetkezet a da­čicei járásban nagyjából azonos termelési feltételekkel rendelke­zik. Mégis mennyire eltérők az eredményeik: az opátovi szövetke­zeti tagok 262 hektár termőföldön gazdálkodnak. Rendszeresen betart­ják a munkatervet, ellenőrzik és értékelik minden feladat teljesíté­sét., határozott kézzel oldják meg a szövetkezet életének valamennyi kérdését és az egyes szövetkezeti tagok problémáit. Merészen ter­jesztik a termelés új, haladó mód­szereit, a közös istállókban túllép­ték a tervezett állatállományt. Ter­ven felül már 2.400 kg húst, 11.000 tojást adtak be és teljesítették a gabonabeadást. Ugyanakkor a ter­melési költségeket a tervhez ké­pest 80.000 koronával csökkentet­ték. Szeptember végéig a szövetke­zet jövedelme eléri a 425.000 koro­nát, ehhez járul még a beadott ga­bona ára. A szövetkezet jó gazdál­kodása példát mutat a többi pa­rasztnak is, akik ez idén beléptek a szövetkezetbe. Ezzel szembén a dešnai szövet­kezeti tagok több mint kétszer akkora földön gazdálkodnak, föld­jük talán jobb is, de az eredme­nyeik bizony nem jók. A szóvet­kezet állatállománya több tucattal marad el a tervezettől. A munka rossz megszervezése arra vezet, hogy a haszonállatok hozama cse­kély, a földek hozama is alacsony. Sok szövetkezeti tag csak a ház­táji gazdaságával törődik és nem viseli szívén, hogy az egész szö­vetkezet is jól gazdálkodjék. A munkát órák szerint díjazzák, nem pedig aszerint, ki miit vég­zett valóban. Természetes, hogy az efféle gazdálkodás eredményei nem kielégítők. Elég, ha néhány ilyen alapvető adat áll rendelkezésünkre két szö­vetkezetről és tüstént megállapít­hatjuk, hogyan orvosoljuk a ba­jokat. Elsosorban a szövetkezeti tagok feladata, hogy rendet te­remtsenek szövetkezetükben és jól gazdálkodjanak. A jó gazdál­kodás biztosítja a becsületes mun­ka megfelelő ellenértékét, a ta­gok egyre növekvő jövedelmét is. A szövetkezet sikeres gazdálko­dásának elkerülhetetlen előfelté­tele, hogy a szövetkezet élén hoz­záértő, erőskezű vezetőség álljon. A szövetkezet vezető tisztségeit tapasztalt és jó gazdákkal kell be­tölteni, akik a tagság bizalmát él­vezik. Ugyanakkor a szövetkeze­tekben minden áldozatot meg keil hozni az emberek szakmai és po­litikai nevelése érdekében. A szö­vetkezet jó gazdálkodásának elő­feltétele végül, de nem utolsó sorban az, hogy a szövetkezeti ta­gok teljes figyelmüket a szövet­kezeti földeken való közös gaz­dálkodásra fordítsák, hisz ez a legfőbb forrása a termelés és a jövedelem növelésének is, amelyet semmiféle háztáji gazdálkodás sem pótolhat. A háztáji gazdaság csak a szövetkezeti tag jövedelmének kiegészítését szolgálhatja. Összpontosítsuk figyelmünket az állattenyésztésre Minden szövetkezetben a leg­nagyobb gondot a termelés növe­lésére. jelenleg pedig glsősorban az állattenyésztés fejlesztesére kell összpontosítani. Ennek az az elő­feltétele, hogy minden szövetke­zetben bevezessék a helyes díjazá s rendszerét a munkaegységek, a tényleg elvégzett munka alapján. Egyetlen szövetkezetben sem tűr­hetjük az igazságtalan egyenlős­dit, a munkaórák alapján, amely arra vezet, hogy a becsületes dol­gozó háta mögött megbúvik a semmirekellő lajhár is. Helyes, ha a prémiumrendszert vezetjük be a termelés növeléséért és a munká­nak állandó munkacsoportok alapján való következetes meg­szervezésével hozzájárulunk ahhoz­hogy a szövetkezet gazdálkodása fejlődjék. Ezeknek a munkacso­portoknak állandó földterületet, munkaeszközöket és istállókat je­lölünk" ki. Sok nehézséget okoz, hogy szétszórtan istállózzák a ha­szonállatokat. Annál fontosabb te­hát, hogy felépítsük a földműves­szövetkezetek közös létesítmé­nyeit, csakúgy, mint a siló- és raktárépületeket és ezzel megte­remtsük a közös állatállomány haszna növelésének és általában a z állattenyésztés fejlesztésének minden előfelételét. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy megteremtsük az egységes földmű­vesszövetkezetek gazdálkodásá­nak további fejlesztéséhez szük­séges gazdasági és pénzügyi ala­pokat is. A szövetkezetek megszilárdulá­sának és jó gazdálkodásának múl­hatatlan előfelétele, hogy a szö­vetkezeteket megtisztítsuk a ku­iákoktól. Olyan a kulák a szövet­kezetben, mint az ember vérér hízó tetű. A kulákból sohasem lesz jó szövetkezeti tag. csak azér lépett a szövetkezetbe, hogy ott megbújva ártson a közösnek. Kulák semmi esetre sem való a szövetkezetbe. A szövetkezet meg­erősítése azt jeleníti, hogy növel­jük a tagok létszámát, türelme­sen meggyőzzük és megnyerjük a kis- és középparasztokat a szövet­kezetbe való belépésre. Határozot­tan helytelen, ha egyes helyeken a szövetkezeti tagok félvállról néznek az egyénileg gazdálkodó parasztokra és neim ápolnak ve­lük valóban baráti, szívélyes kap­csolatokat. Értsük meg, a még egyénileg gazdálkodó parasztot azzal nyerjük meg, hogy mi ma­gunk az EFSz-ben jól gazdálko­dunk és példát mutatunk neki. Értsük meg, hogy a szövetkezeti tagok úgy nyerik meg a szövet­kezet számára az egyénileg gaz­dálkodó parasztokat, ha baráti kapcsolatokat tartanak fenn ve­lük és türelmesen meggyőzik őket a közös gazdálkodás előnyeiről. Novotný elvtárs a szövetkezeti tagok és parasztok lelkére kötöt­te, hogy az aratás során szerzett jó tapasztalatokat alkalmazzák az őszi munkák idejénvaló elvégzésé­ben és az elegendő takarmányalap biztosításában. Beszéde végén eze­ket mondta: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának és hazánk a hős Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása 10. év­fordulójának tiszteletére indítsa­tok széleskörű szocialista munka­versenyt, vállaljatok kötelezettsé­geket a mezőgazdasági termelés lényeges növelésére. Az idén tartjuk noeg a nemzet­gyűlési választásokat. A választá­sok előkészítése és lefolytatása keretében álljunk csatasorba a földművesszövetkezetek további fejlesztéséért és egész gazdasá­gunk nagyszerű felvirágoztatá­sáért

Next

/
Thumbnails
Contents