Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-17 / 199. szám, kedd

• •M ..v.-, • .U • .- • • • Az 1955. évi ferv előkészítése váljék minden dolgozó ügyévé UJSZÖ ať (Folytatás a 5. oldalról.) menetét. A technikai, ipari és pénzügyi tervek javaslatain és niegokolásain a vállalatoknak szü­net nélkül dolgozniuk kell attól az időtől kezdve, amikor a minisz­tériumok részéről az ellenőrző szá­mokat tudomásukra hozták. Emellett az állami terv jóváha­gyásának határidejéig, vagyis 1954. XII. 6-ig a vállalatok elsősorban a technikai-szervezési intézkedések rendszerét dolgozzák ki, amivel a technikai, ipari és pénzügyi terv­feladatokat biztosítják. Tehát a minisztériumok gazdasági tervja­vaslatainak előkészítése időszaká­ban, abban az időszakban, amikor ezeket a javaslatokat a szállítókkal és fogyasztókkal megtárgyalják, az üzemeket és a vállalatokat el kell látni a szükséges irányelvek­kel, arra vonatkozóan, hogy mi­lyen problémákra helyezzék a leg­nagyobb súlyt és, hogy milyen problémákra hívják fel a dolgozók figyelmét. Nem szabad megenged­ni, hogy a dolgozók aktivizálása formális és egyszeri akció legyen: a párt vezetésével, a szakszerveze­tek és az ifjúság segítségével a dolgozókat állandóan és rendszere­sen kell irányítani, hogy megis­merjék a rájuk váró fő feladato­kat, főleg a gazdaságosság felada­tait. A tervnek a kormánytól való jóváhagyása után, a minisztériu­moknak gondos előkészítés alapján meg kell valósítaniok annak idejé­ben történő elosztását az üzemek­re és ha lehetséges, akkor a de­cember 23-ra kitűzött határidőt még meg kell rövidíteniük. De nem elegendő, ha a szétírást csupán a , tecv egyes részeire vonatkozóan valósítjuk meg idejében. A vállala­toknak a kölcsönösen párhuzamba 'lozott és biztosított állami felada­tok komplex szétírását kell átadni. Ezért szükséges, hogy kiküszöböl­jük az egyes szolgálati alakulatok esetében a szétírás megvalósításá­nak eddigi gyakorlatát, szükséges, hogy a terv szétírását a tervező alakulatokra összpontosítsuk és biztosítani kell ezek pontos együttműködését a beruházási, el­látási, a pénzügyi és más alakula­tokkal. Érmek a minisztériumok és fő­osztályok dolgozói részéről a hely­színen az üzemekben nyújtott sze­mélyes segítség gyakorlatával egy­bekötött előkészítésnek a célja a technikai-ipari és pénzügyi ter­vekkel kapcsolatos munkák ide­jében való elvégzése, amelyek a népgazdaság állami tervezésének részét képezik és valamennyi dol­gozóink állami tervfeladatok teljesí­téséért indított szervezett harcá­, nak fő eszközei. Gazdaságunk terjedelme, nagy tagojtsága és magas színvonala bo­nyolult feladatok elé állít vala­mennyiünket, gazdasági és politi­kai dolgozókat egyaránt. Ezeknek a feladatoknak elbírása megköve­teli az irányítómunka minőségi megjavítását,^a gazdaság irányítá­sa és tervezése pedig elsősorban az emberekkel való rendszeres mun­kát követeli meg. Ezért szükséges, hogy a követ­kező napokban és hetekben széles­körű felvilágosító kampányt indít­sunk minden egyes minisztérium­ban és üzemben, amely megvilá­gítja az összes dolgozók előtt igye­kezetünk céljait és a feladatokat, feltárja a munkában előforduló hiányosságokat és megmutatja a megoldásokhoz vezető utat. E fel­adatok teljesítésére csak úgy le­szünk képesek, ha az üzemekben és a minisztériumokban pártszer­vezeteinkre támaszkodva mozgó­sítjuk munkásaink, földműveseink, technikusaink, mérnökeink és a többi dolgozók millióit. Ha az 1955. évi terv előkészíté­sében biztosítani tudjuk az összes dolgozók ilyenméretű széles alko­tótevékenységét és egész munkánk nagyméretű ellenőrzését, akkor meg lesz a legjobb előfeltét^e an­nak, hogy becsületesen teljesítsük azokat a nagy feladatokat, amelye­ket az 1955. évre vonatkozó terv­ben magunk elé-tűztünk. A francia kormány jóváhagyta Mendes-France terveit az „európai védelmi közösségiről Három gaulleista miniszter tiltakozásul benyújtotta lemondását érvényességének időtarta ­A francia minisztertanács éjtsza­kába ryuló pénteki ülésén — három gaulleista miniszter kivé­telével — elfogadta azokat a ter­veket, amelyeket- Mendes-France az „európai védelmi közösség"-ről szóló szerződéstervezettel kapcso ­latban beterjesztett. A miniszter­elnök javaslatainak szövegét csak az augusztus 19-én és 20-án meg­tartandó brüsszeli értekezlet után hozzák nyilvánosságra, az erre­vonatkozó értesülések azonban a francia sajtóban már napvilágot láttak. A „Paris Presse l'Intransígeará" című párizsi lap értesülése szerint a minisztertanácson pénteken éjjel elfogadott javaslatok előírják a „védelmi közösség" nemzetközi szervezetének decentralizálását, a Francia Unió Haderői egységének fenntartását, valamint az „euró­pai védelmi közösség" megrende­lései során a francia ipar érde­keinek szem előtt tartását. A lap értesülése szerint laz új javasla­tok érteimében az „európai védel­mi közósség"-ről szóló egyezményt hatályon kívül kell helyezni, ha Németország visszanyeri egységét, vagy a brit és amerikai csa­patok kivonulnak Erópából, vtagy ha esetleg idő előtt hatálytalanít­ják az atlanti szerződést. A „Le Monde'' című tekintélyes burzsoá napilap értesülései némi­leg eltérnek az előbb említett lap értesüléseitől. A „Le Monde" ar­ról ír, hogy az új francia javasla­tok azt a követelményt tartalmaz­zák, hagy „ne állapítsák meg az „európjai védelmi közösségi" szer­ződés mát, a tagországok azonban — az Északatlanti Szövetséghez hason­lóan — húsz év múlva kiléphetnek az „európai védelmi közösség"-ből. A szerződés érvénytelenné válnék­amint az atlanti szerződés lejár, vagy az amerikai és brit csapa­tok elhagyják Európát, vagy Né­metország újraegyesülése beköve' r kezik, „A módosító javaslatok to • vábbá — a ,.Le Monde" szerint — „nyolcévi átmeneti időszakot irá­nyoznak elő, ez alatt az „európai védelmi közösség" minisztert|aná­csának egyhangúlag kell határoza­tait meghoznia- A haderők terve­zett egybeolvasztását csak a Német Szövetségi Köztársaságban állomá­sozó h/aderők ,,előövezetében" ke'J végrehajtani. Német egységek nem állomásozhatnának a francia ál­lam területén..." A kormány a péntek esti mi­nisztertanácson elhatározta, hogy a kormány döntéseit haladéktalanul az „európai védelmi közösség"-bea érdekelt többi öt ország elé ter­jesztik. Három miniszter közölte, hogy nem csatlakozhat a kormány ál­tal, hozott döntésekhez, s benyújt­ja lemondását. Éjfél után bejelen­tették, hogy a miniszterelnök ter­veit ellenző három GRS (volt gaulleista) párti miniszter — Pier­re Koenig tábornok, hadügyminisz­ter, Chabkn-Delmas közmunka­ügyi miniszter és Maurice Lemaire újjáépítési miniszter — lemondo. t­Mendes-France kijelentette, hogy a három miniszter lemondása el­lenére is meg kívánja valósítan: terveit és elmegy a brüsszeli érte­kezletre. A három megüresedett miniszte­ri tárcát egyelőre nem töltik be, ideiglenesen más miniszterek ve­szik át azokat, így a hhdügym ­r.iszteri teendőket Emmanuel Temple, a volt frontharcosok ügyeinek minisztere látja majd el, az újjáépítési minisztérium veze­tését Claudius Petit munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter, a közmunkaügyi minisztérium ve­zetését pedig Bouvges-Maunouty kereskedelem- és iiparügyi minisz­ter veszi át ideiglenesen. A nyu­gati jelentések megjegyzik, hogy ezek a miniszterek az „európai védelmi közösség" hívei. Úgy tudják, hogy a kormány másik három GRS-párti tagját — Fouchet-t, a marokkói és tuniszi úgyek miniszterét, valamint Cat­roux Ulver államtitkárokat — akik nem mondtak le a kormány­ban viselt tisztségükről, pártcso­portjuk ki fogja zárni, mert nem tartották be a kormányból való kilépésre vonatkozó párthatároza­toť. Mendes-France miniszterelnök — mint a ,,Párisién Libéré" értesül — szerette volna megőrizni kor­mánya egységét, hogy „csorbítatlan tekintéllyel" vehessen részt a brüsszeli tanácskozásokon, utolsó pillanatban tett erőfeszítései azcm­í ban nem jártak sikerrel­Az „AFP" értesülése szerint a francia kormányt csak az európai kérdéseknek szentelt nemzetgyű­lési viták után "égésziti'k ki szép-, t ember első napjaiban­Az Egyesült Államok Kommunista Pártja nem engedi megsemmisíteni a pártot és a szabadságjogokat Az Egyesült Államok Kommunista Pártja nyilatkozatot tett közzé a kommunista párt törvényen kívül helyezésének kérdésében lefolyt sze­nátusi szavazás kapcsán. Az augusztus 12-i szenátusi sza. vazás, amelynek célja a Kommunis­ta párt törvényen kívül helyezése és a szakszervezetek tevékenységének aláásása — hangzik a nyilatkozat­ban — nem más, mint a mccarthyz­mus és gátlástalan zúgpolitika tör. vénytelen keveréke a választások évében. . . Ez a törvénytervezet, melyet különösebb tárgyalás és vi­ta nélkül hajszoltak keresztül a sze­nátusban. észszerütlen és alkotmány­ellenes törvényjavaslat azt a Kí­sérletet szolgálja, ho-ry „a kommu­nizmus elleni harc" hitlerista ürü. gyével aláássák a szakszervezeteket. A szervezett munkásság és a li­berális közvélemény köteles kény­szeríteni a kongresszust és az elnö. köt, hogy tiltakozzék ez ellen a fa­sizmus felé vezető lépés ellen ... A kommunista párt felszólít a tör­vényjavaslat elutasítására. „A kommunista párt — hangzik a nyilatkozatban :— csatlakozik a szervezett munkásokhoz és minden szabadságszerető amerikaihoz, hogy együttesen tiltakozzanak a kongresszusban a bíróságokon és az egész közvélemény előtt a törvény­tervezet ellen. A kommunista párt nem engedi meg, hogy megsemmisít­sék a pártot és a szabadságjogokat ezen alkotmányellenes, Amerika.el­lenes és fasiszta törvényjavaslat se­gítségével". A hisztéria hangja Megérkezett Pekingbe az Angol Munkáspárt küldöttsége Az Angol Munkáspárt nyolctagú küldöttsége szombaton délben re­pülőgépen megérkezett Pekingbe. A küldöttség — C. A. Attlee, A. Be­van, Edith rSummerskill, W. Bürke, M. Philips, S. Watson, H. Earnshaw és H. Franklin — a Kínai Népi Külügyi Intézet meghívására érke­zett Kínába. A küldöttáég üdvözlésére a re­bizottság tagja, a Kínai Demokra­tikus Liga képviseletében Csang Po-csün alelnök, továbbá Liu Ning­ji, az Összkínai Szakszervezeti Szö­vetség alelnöke, Csi Csao-ting, a nemzeti kereskedelem fejlesztését előmozdító kínai bizottság főtitká­ra, valamint más demokratikus pár­tok és szervezetek képviselői. Ott volt még a repülőtéren pülőtéren megjelentek a Kinai Népi Csang Han-fu külügyminiszter­Külügyi Intézet vezető tagjai, a tcbbi között Csang Hsžizso elnök, Vu Mao-szun főtitkár, valamint a végrehajtó bizottság tagjai. Jelen voltak még a kínai népi politikai tanácskozó testület orszá­gos bizottsága részéről Kuo Mo-zso és Csen Su-tung alelnökök, vala­mint Hszing Hszi-ping főtitkár­helyettes, Kina Kommunista Pártja részéről Liao Cseng-cse, a központi helyettes, Huan Hsziang, a külügy­minisztérium nyugateurópai és af­rikai ügyekkel foglalkozó osztály­vezetője, Vang Cso-ju protokollfő­nök, Lej Jen-min külkereskedelmi miniszterhelyettes, Ting Hszi-ling közoktatásügyi miniszterhelyettes, Csaó Csung-su, a Nagy-Britanniá­ban működő kinai kereskedelmi misszió vezetője és Peng Csen, Pe­king polgármestere. Fülsértő kiabálás hallatszik me­gint az Egyesült Államokból. Ugyan mi ez? Régi ismerősünk, William Bullitt azonnali háborút követel. Félig valódi, félig tette­tett hisztérikus görcsökben fet­reng, szemei hol kifordulnak., hol meg Nyuaat-Euróva felé sandítva lesik, miféle hatást kelt ott fül­hasogató üvöltése ? Bullitt egykor az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövete Volt. Szovjetellenes politikával akart diplomáciai karriert csinálni. Má­soknak sikerült ez, ő azonban ku­darcot vallott és azóta sem képes felvergődni. Dühében valósággal tüzet okád a szovjet népre. Azt követeli, hogy dobjanak bombát a Szovjetunióra, s moqa is hajlandó bombaként felrobbanni, de ő bizony csak afféle kellemet­len illatokat árasztó bűzbomba. Bullitt erőnek erejével magára akarja vonni a figyelmet. Itt va­gyok, élek még! — kiabál. A „Look" című reakciós amerikai folyóirat hasábjain szólalt, meg Bullitt hisztérikus kitörése és a távirali iroda most sietve végig­kürtöli vészkiáltásait az egész tőkés világban. Bullitt persze az Amerikát fe­nyegető „szovjet veszélyről" üvöl­tözik. Nincs ebben semmi újdon­ság. Sokan kiabáltak már erről: mindenféle Bullittok ordították re­kedtre torkukat, hogy a szovjet „mumussál" riogassák a népeket, akár a kisgyerekeket. A népek azonban nem kisgyerekek. A Bul­littok még az amerikai népet sem ijesztették meg, amely egyre eré­lyesebben nyilvánítja elégedetlen­ségét az Egyesült Államok agresz­szív külpolitikája miatt. Bullitt és a hasonszőrűek azért vesztették el lelki egyensúlyukat, mert nyilvánvaló, hogy a világon a béke és a nemzetközi együttmű­ködés érdekében működő erők ja­vára billent a mérleg. Bullittot görcs kerülgeti, ha a Kínai Népköztársaságra esik a pillantása. A nagy szovjet nép és a nagy kínai nép barátsága lát­tán józan eszének utolsó marad­ványai is elhagyják Bullittot, őr­jöngve követeli, hogy „változtas­sák meg az erőviszonyokat". Erő­szakkal vissza kell téríteni Kínát a kapitalizmus kebelébe — üvöl­ti. Amerikaiak által felfegyverzett zsoldosokkal szeretné visszaforgat­ni a világtörténelem kerekét. Bullitt hiú ábrándokban ringat- í ja magát. Az ázsiai népek nem akarnak vért ontani Bullitt vad lázálmánák megvalósításáért. Csak Li Szin-Manra és Csang Kai-sek­re számíthat. A pojácák, úgylát­szik, távolról is észreveszik egy­mást, akárcsak a halászok, ''Bullitt ilyen fantasztikus elképzeléssel csábítgatja az amerikaiakat: a megvert liszinmanisták és csang­kaisekisták majd utat nyitnak az amerikai imperialistáknak Kíná­ba, az amerikai pilóták pedig csak úgy szórakozásképpen röpködnek majd Korea és Kína felett, bom­bákat dobálnak, s eközben sem­miféle veszteség nem éri őket. Ez csábító, veszélytelen és elő­nyös! Ezt kiabálja Bullitt teli torok­kal, azt gondolva, hogy aki a leg­hangosabban ordít, az a legerő­sebb. Azért rángatódzik hisztéri­kusan, mivel azt hiszi, ' hogy a „hisztéria politika" egyben „erő­politika". Pedig a hisztéria a gyen­geség jele. Bullitt nem áll egye­dül ezzel az ostoba tévedésével, amely már nem egy kudarcot eredményezett az Egyesült Álla­mok külpolitikájának. Érdemes-e egyáltalában figyel­met szentelni Bullittnak, ennek a felelőtlen szájhősnek, ennek a je­lentéktelen fecsegőnek ? Ha igen, akkor is legfeljebb azért, mert kikotyogja az amerikai össze­esküvők és agresszorok szűk­körű, de befolyásos csoportjának terveit. A bullittok mögött rop­pant monopóliumok állnak, ame­lyek kalandorháborúra áhítoznak, profitjuk érdekében. A Szovjetunió és a többi béke­szerető nép erőfeszítéseinek ered­ményeképpen valamennyire eny­hült a nemzetközi feszültség. A világ népei meglátták a vitás nemzetközi kérdések békés rende­zésének reális útját. Bullitt és társai ezért hadonásznak olyan eszeveszetten. Meg akarják hiúsí­tani a tárgyalások és megegyezé­sek politikáját. Bullitt durva nyíltsága leleple­zi az amerikai politikusok kép­mutató és hazug nyilatkozatait az Egyesült Államok állítólagos bé­keszerető külpolitikájáról, leránt­ja a leplet az amerikai diplomaták ólszenteskedéséröl és kétkulacsos­ságáról. D. ZASZLAVSZKIJ (Megjelent a ..Pravda" augusz­tus 11 -i számában.) Szaúd-Arábia kormánya felmondta az Egyesült Államokkal kötött szerződését Mint az „AFP" jelenti, Szaúd­Arábia kormánya közölte, hogy sa­ját fejlődéséről pénzügyileg gon­doskodni tud, s ezért arra kérte az Egyesült Államokat, hogy ne hajtsa végre az 1951. évi egyezményt, amelynek alapján Amerika a „tech­nikai együttműködési programm" keretében szakértőket és felszere­lést küld Szaud-Arábiának. A külföldi gazdasági műveletek hivatalának Szaúd-Arábiába küldött misszióját a közeljövőben hazaren­delik. Kuomintang légikalózok újabb provokációs támadásai Kína keleti tengerpartja ellen A Taivanon tartózkodó Csang­Kai-sek banda két, amerikai gyárt­mányú, F-47-es vadászrepülőgépe augusztus 12-én behatolt a kínai szárazföld keleti tengerpartja fölé. A gépek felderítő repülést végez­tek a Csöcsiang tartományhoz tar­tozó Vuj és Kinhua felett, majd el­menekültek. Ugyanezen a napon egy csang­kaisekista repülőgép a Fucsien tar­tományhoz tartozó Pingtant és Ku­tient, egy további repülőgép pedig a Csianghszi tartományhoz tartozó Nankang és Snagjiu térségét zak­latta. Letartóztatták az Egyesült Államok Kommunista Pártjának hét vezető tagját Az Egyesült Államokban tovább dühöng a reaklió terrorja. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának hét vezető tagját letar­tóztatták és a Colorád- állambeli Denver törvényszéke vád alá he­lyezte >őket. A letartóztatottak: a Bary- és Scherrerházaspár, vala­mint Louis Martin Johnson, Ha­rold Zepelin és Patrícia Blau. A vád, mint mindig, ha az Egye­sült Államok Kommunista Pártja tagjainak jogtalan üldözéséről van szó, most is az, hogy a hét hazafi „a kormány erőszakos megdönté­sét készítette elő és ennek ér­dekében folytatott propagandáig 4

Next

/
Thumbnails
Contents