Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-17 / 199. szám, kedd

« UJSZO 1954. augusztus '17. szakképzett mérnökök számának növekedéséről volna szó. A valóságban azonban e nöyekedés mögött egyrészt adminisztratív .hivatalnokoknak a mérnökök és műszaki dolgozók kategóriájába való átvezetése, tehát az ladminisztrác os erők Jzámunak leplezett növekedése rejlik, másrészt a dolgozókat kellő szakképzettség nélkül ültetik funkciókba. Ez irányban a nem ipari termelési szektorokban is kedvezőtlen a helyzet. A fogyasztási szövetkezetek központi szövetségében ez év első negyedében a kiskereskedelem és a közös étkezés 10 dolgozójára 6.6 dobozó esett a felsőbb szervekben, azaz az igazgatási apparátusban, a nagykereskedelemben és a forgalomban. Ezért a minisztériumok és központi szervek kötelessége, hogy foglalkozzanak a fölösleges adminisztratív erők száma csökkentésének, az adminisztrátív és irányító apparátus könnyebbé tételének és munkájuk valamennyi fokon való javításának kérdéseivel. Az önköltségek és kiadások csökkentésének nagy feladata a népgazdaság valmennyi szakaszán feltételezi, hogy a tervjavaslat kidolgozása előtt a takarékosság minden lehetőségét részletesen elemezzék. Ennek az egyes minisztériumok által a kormány elé terjesztett tervjavaslattal kapcsolatos indokolási anyag minőségének javulásában is meg kell mutatkoznia. A gazdaságosság feladataival kapcsolatban még egy komoly problémára, éspedig a normánfelüli készletekre kell felhívnom a figyelmet. Már többször rámutattunk arra, milyen óriási veszteséget okoznak a normánfelüli készletek egész népgazdaságunknak. Ez év első felében (ha kizárjuk a kereskedelmi készleteket) csökkentek a normánfelüli készletek. A gépipari, erdő- és faiparügyi minisztériumban növekedtek a normánfelüli készletek, míg a többi minisztériumokban csökkentek. Ez mind komoly hiányosságokra mutat a gépipari minisztériumban, melynek készletei mind a félkésztermékekben, mind a késztermékekben növekedtek. A gépipari minisztérium adatainak elemzéséből kitűnik, hogy az árutermelés növekedésének nagy része a késztermékek raktáron levő mennyiségét növeli. Ez a hiányosság is bizonyos mértékben összefügg a gépipari, valamint a kohászati és ércbányaipari minisztériumok együttműködés, másrészt a gépipari minisztérium üzemei közti belső együttműködés hiányosságaival. E hiányosságokat nagyrészben a beruházó minisztériumok is okozták rossz tervezési felkészültségükkel, a gépek és termelési berendezések rossz és késedelmes megrendelésével, igényléseik gyakori változtatásával. A normánfelüli készletek elosztásának elemzése azt mutatja, hogy aránylag kevés nagyüzemben összpontosulnak. Ezért a normánfelüli készletek ellen folytatott általános küzdelemről át kell térni arra, hogy terveket dolgozzanak ki ezen legfontosabb üzemek normánfelüli készleteinek felszámolására. Emellett a normánfelüli anyagkészleteket fel kell használni a fogyasztási cikkek, a mezőgazdasági szerszámok és a gépek termelésének bővítésére, az általános karbantartás megjavítására, s hasonlókra. Anyagfogyasztási normák Az életszínvonal jövő évi tervezett emelkedésének biztosítása szintén megköveteli, hogy az anyagfogyasztás terén bevezessük a legfokozottabb gazdaságosságot. Ez a feladat csak azzal a feltétellel teljesíthető, hogy az anyagiműszaki ellátás tervezését és az anyagfogyasztást tudományos alapon kidolgozott haladó nyersanyag-, anyag-, fűtőanyag- és villanyáramfogyasztási normák, azaz olyan szükségleti normák segítségével fogják irányítani, amelyek megfelelnek a technika jelenlegi színvonalának, üzemeink legjobb dolgozói ismereteinek és tapasztalatainak. ^ Tekintettel arra, hogy az eddigi fogyasztási normák nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, a CsKP X. kongresszusa és a köztársaság kormánya kötelességünkké lette, hogy az új fogyasztási normák felülvizsgálásával és kidolgozásával nyersanyagban és anyagban 5 százalékot, fűtőanyagban és villanyáramban 10 százalékot megtakarítsunk. Ez a feladat mozgósító jellegű és teljesítése megköveteli, hogy gazdasági dolgozóink minden figyelme erre összpontosuljon. Az állami tervhivatal és a minisztériumok munkatársai által eddig végrehajtott nórmafelülvizsgálással eddig nem értünk el kielégítő eredményeket. A hengerelt anyagszükséglet terén például csak 2.3 százalék, a csöveknél 1.2 százalék, a gyapotszöveteknél 2.8 szászalék megtakarítást értünk el. A felülvizsgálat alkalmával sok esetben igyekezet mutatkozott a normák lazítására. Miben rejlenek a normák felülvizsgálása és kidolgozása során előforduló hibák legfőbb okai? Elsősorban abban, hogy üzemeink dolgozóinak megismertetése e feladattal és e faladat biztosítása későn és nagyon elégtelenül történik. Sok esetben ez úgy történik, hogy a felsőbb váUalatok szervei írásbeli formai utasítást adnak ki. Ez azzal a következménnyel jár,'hogy a ncrmák felülvizsgálása és kidolgozása a vállalatokban csak az üzem néhány dolgozójának ügyévé lett. A fogyasztási normák felülvizsgálása és kidolgozása ennek következtében csak formálisan, sőt néha elavult műszaki alapok segítségével történik, mint például raktári lapok felfektetésével, anyagkiadó lapok, könyvelői és egyéb eszközök bevezetésével, ahelyett, hogy a munkásokkal és a legjobb dolgozókkal szorosan együttműködve tüzetesen elemezték volna a termelés technológiáját, a munka megszervezését, a felhasznált anyag megfelelő voltát a selejt előfordulásának okait, bizonyos termék szerkezetét és a tényleges anyágfogyasztást. Hogyan magyarázhatók másként azok az elégtelen normajavaslatok, amelyeket az egyes minisztériumok felülvizsgálás végett az állami tervhivatalnak beküldtek? Ugyanis nom fordulhatott volna elő, hogy pl. a könpyűipari minisztérium hat fűtőanyag, és villanyerőfogyasztási normajavaslatot terjesszen elő, melyek közül az egyik normánál 0.14 százalékos lazítást, a többi öt normánál pedig általános lazítást javasol annyira, hogy ez a lazítás az egyik normánál elérte volna a 25 százalékot. A könnyűipari minisztérium most ismételt felülvizsgálás után az Állami Tervhivatal javaslatára a norma 3 százalékos átlagos szilárdítását javasolta. Ez nem egyedülálló eset. Más minisztériumokban is előfordulnak ilyen hiányosságok. Igy pl. az erdő- és faipari minisztérium javaslatot tett az Állami Tervhivatalnak, hogy vizsgálja felül a deszkagyártáshoz szükséges gömbfa 1953-as tényleges szükséglethez viszonyítva 16.9 százaiókkal nagyobb és a lécgyártáshoz szükséges deszkafa 1953hoz viszonyítva 15 százalékkal nagyobb fogyasztási normáját. Pedig az volna rendjén, hogy az erdő- és faipari minisztérium legyen úttörő a deszkafogyasztás csökkentésében. E tényből kiindulva a kormány 1955-re megszabta, hogy a deszkafaszükséglet normáját átlagban 8 százalékkal, az építészetben 14 százalékkal szilárdítsák. A normafelülvizsgálásban elérendő megtakarítások érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a legjobb dolgozók tapasztalatainak és a jó munkamegszervezés példáinak kölcsönös átadására, a szovjet termelési módszerek és dokumentációs anyag, valamint az újítójavaslatok és találmányok felhasználására. E téren szintén jelentős hiányosságaink vannak. A ryehnov-u-jablonicei megmunkáló gépeket gyártó üzemben 1954. január 1-ével Strejc elvtárs újítójavaslatára bevezették a rúdacél vá'gására szolgáló vágólemezeket, melyek a nyírólemezekhez hasonlítanak. Bevezetésükkel 4 százalékos megtakarítást értek el. A gépipari üzemek és a gépipari minisztérium dolgozói a normázóknak márciusban Prágában megtartott aktíváján részletesen megismerkedtek ezzel a javaslattal. Ez az anyagnak termeléshez való előkészítésére szolgáló módszer azonban nem terjedt el a többi gépipari üzemekben, annak ellenére, hogy megvalósításához nem kell semilyen költség, csak éppen a szervezési intézkedéseket kell végrehajtani. Hasonló hiányosságok kiküszöbölésének és a X. kongresszus ama határozatai teljesítésének, amelyek az anyagfogyasztási normák felülvizsgálására vonatkoznak, a minisztériumok, a foosztályok, a vállalatok és üzemek dolgozóinak egyik elsőrendű feladatává kell válnia az 1955. évi terv összeállítása előkészületeinek időszakában. A beruházási építkezés egyes kérdései Az állami beruházási építkezés terve már 1953 óta ugyanazon a színvonalon áll, teljesítése azonban nem kielégítő. Továbbra is elaprózzák az építkezések nagy számára előirányzott eszközöket, hátráltatják a termelési kanacitások üzembehelyezését és növelik az építkezések költségvetési árát. Az ötéves terv folyamán fennmaradt, be nem ruházott összeg meghaladja a kormány által az 1955. évre vonatkozó ellenőrző számokban meghatározott évi beruházások felét. A beruházási építkezést legroszszabbul a tüzelőanyag- és energetikaügyi minisztérium hajtja végre. amely 1952 és 1953 folyamán a kormánytól és az állami tervben rendelkezésére bocsátott eszközökből nem ruházott be egy évi, 2,400.000 tonna kapacitású nagy kőszénbánya értékének, az energetikai ipar terén pedig egy 200 MW teljesítőképességű hőhajtású villanyáramfejlesztő-telep értékének megfelelő összeget. Hasonlóképpen a kohászati és ércbányaipari minisztérium 1953. végéig nem hajtotta végre az érckikészítőkre előirányzott beruházásokat. Az érckikészítőket már 1952ben és 1953-ban üzembe kellett volna helyezni. A földművelésügyi minisztérium sem használt fel az 1952. és 1953. években olyan összeget, amelyben 110 tehénistálló, vagy 11 gép- és traktorállomást építhetett volna. Ez év első felében a földművelésügyi minisztérium még rosszabbul teljesítette a beruházási tervet. Annak ellenére, hogy az új lakások építése valamennyi minisztérium egyik legfőbb követelménye volt, a legutóbbi két évben a lakásalap bővítésére előirányzott tételből jelentős összegeket nem használtak föl. Mult év első felének végén nem használták fel az iskolaügyi minisztérium beruházásait, amelyek 10 nemzeti iskola költségeinek felelnek meg. Továbbá az egészségügyi minisztérium beruházásait, amelyek három 240 férőhelyes kórház építési költségeit fédezik. Ezeket a komoly károkat a beruházó. és anyagszállító minisztériumok, tervező szervezetek és nemzeti bizottságok munkájában előforduló hiányosságok okozzák népgazdaságunknak. Az a tény, hogy az 1949—1953. években elégtelenül teljesítették a beruházási tervet, arra késztette a kormányt, hogy az 1955. évi állami beruházási építkezés térfogatát 1954-es színvonalon ellenőrző számokban állapítsa meg, és megszabja az egyes minisztériumok túl nem léphető határát. Ezeket a határokat úgy szabták meg, hogy lehetővé tegyék a fűtőanyag-, energetikai és ércalap gyors fejlesztésének biztosítását, hogy biztosítsák a mezőgazdasági termelés összes szükségleteit, valamint a kommunális, lakás, szociális, kulturális és egészségügyi építkezés további fokozását. E határokat úgy szabták meg, hogy az anyagi eszközök szükségszerűen azokra az építkezésekre összpontosuljanak, amelyeknek rendeltetése, hogy újabb szükséges termelési kapacitásokat eredményezzenek népgazdaságunknak. Alapjában meg kell változtatni az állami eszközök kiadásával szem. ben tanúsított könnyelmű magatartást, főleg azzal, hogy megjavul a minisztériumok munkája az új beruházások szükségéről való döntésben, a beruházási feladatok előkészítésében és a tervek műszakigazdasági felülvizsgálásában. Több változatban kell kidolgozni olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy valóban jövedelmező és eredményes megoldásra jussanak mind saját beruházásaik, mind a más ágakban eszközlendő beruházások tekintetében, amiről eddig nagyon gyakran megfeledkeztek. Véget kell vetni annak, hogy a tervbe egyáltalán nem jövedelmező beruházásokat iktassanak be, mint az a mult években sokszor előfordult. Lényegesen fokozni kell a minisztérium felelősségét a tervezett beruházások előkészítéséért és végrehajtásáért, mert mint Molotov elvtárs mondotta, a ma beruházásai döntik el a . szocializmus holnapját. A beruházási eszközökkel ellátott minisztériumoknak idejében meg kell egyezniök a gépek és berendezések leszállítására, az építkezés harmonogrammjaira, s ügyelniök kell arra, hogy a szállítók betartsák a költségvetési árakat. Az építkezéseken rendszeres beruházási felügyeletet kell végezni. A munkát és a szállításokat jó minőségben és pontos mennyiségben vegyék át. Nem szabad tűrni, hogy olyan munkálatokat és szállítmányokat számlázzanak, amelyek nem felelnek meg a megállapított áraknak. Elengedhetetlenül fontos továbbá, hogy véget vessenek a tervezési felkészületlenségnek. A tervező szervezetek sok rajzolót, műszaki dolgozót, mérnököt és építészt foglalkoztatnak. A tervező szervezetek dolgozóinak állománya 1952 óta 52 százalékkal nagyobbodott. Noha a tervező intézetek általában túlteljesítik a tervet, nem adják le idejében a beruházóknak a szükséges terveket és költségvetéseket. Ezt az okozza, hogy a kapacitás nagy részét még azoknak a terveknek átdolgozására fecsérlik, amelyek a beruházók előtt nem egészen tiszták. Ezt továbbá az okozza, hogy kevéssé használják fel az újtípusú és ismételt terveket és hogy a kis építkezésekre is fölösleges számú tervrajzot dolgoznak ki. Ezzel szemben kevés figyelmet fordítanak a költségvetésekre. A tervező szervezetek nem tartják fenn a szoros kapcsolatot az építkezéssel, kevéssé hatnak az építőanyagtermelésre, és kisfokú gazdaságosságot érnek el terveikben. Ezért minden irányban meg kell javítani a tervezők munkáját és fokozni kell munkájuk termelékenységét. Biztosítani kell, hogy még ebben a félévben kidolgozzák az 1955-ös tervben szereplő bányák, villanytelepek, mezőgazdasági építkezések és lakások terveit és költ; ségvetéseit. A beruházási tervek előkészítésének megjavítása azonban csak az első lépés a beruházási terv sikeres teljesítésében és önmagában nem sokat érne, ha nem küszöbölnénk ki az építészeti és szerelői munkák elvégzésében mutatkozó hiányosságokat. A haladó építkezési módszerek lassú bevezetése és az építkezési helyek rössz munkamegszervezése nem mozgósítja a munkásokat és műszaki dolgozókat teljesítményeik növelésére. Legjobb építkezéseink mintájára valamennyi építkezésen be kell. vezetni a műszaki-üzemi terveket, anyagfogyasztási normákat és a modern technológiai eljárásokat. Az építészeti és szerelő vállalatok szervezetének alkalmazkodnia kell az új lakásépítési feladatokhoz. Területileg szervezett vállalatokat kell létesíteni, amelyek fölösleges kooperáció nélkül minden szükséges munkát elvégeznek. Az építőipari minisztérium, valamint a fűtőanyag- és energetika ipari minisztérium építő szervezetének fő feladata, hogy a munkásokból állatidó munkakollektívákat szervezzen és tartson fenn, s a téli hónapokban is biztosítson számukra munkát. Noha az ellenőrző számok feltételezik az épitőanyagtermelés jelentős növelését ez a termelési mérleg jelentősen feszült. Ezé rí. minden lehetőséget fel kell használni a téglagyártás, cserép- és mészgyártás növelésére, éspedig úgy, hogy az idényüzemekben maximálisan meghosszabbítják a termelést és ezeket az üzemeket gyorsan átállítják egész évi termelésre. A szárítók bővítésével, a félszáraz állapotban való préselés fejlesztésével ki kell küszöbölni a szárítók és a kemencetérség kapacitása közti aránytalanságot. E célból megfelelő beruházásokat keik eszközölni, és még ez évben műszaki és szervezési intézkedéseket kell tenni. Főként a kerületi nemzeti bizottságoknak kell elősegíteniük, hogy kerületeikben minden lehetőséget felhasználjanak az építőanyagtermelés fejlesztésére. Meg kell azonban akadályozni azt, hogy a szállításnál hanyag kezeléssel, az építkezéseken pedig adogatás közben tönkretegyék a kitermelt téglákat és cserepeket és ezért téglaketrecekben szállítsák a téglát és cserepet, hogy ezzel minimumra csökkentsék a veszteséget. Mivel az utóbbi időben növekszik a jogtalanul átvett vagy az állami építkezésekről eltulajdonított anyagból „feketén" végzett építkezések száma, fontos, hogy a nemzeti bizottságok szigorúan büntessék ezeket a törvényellenes cselekedeteket. A mezőgazdaság feladatai A gazdasági fejlődés legfontosabb kérdése a jövő évben a mezőgazdasági termelés fellendítése. A mezőgazdasági termelés lényeges fokozódása érdekében pártunk X. kongresszusa részletes irányelveket adott ki, amelyek az 1955. évi mezőgazdasági termelési terv ellenőrzőszámainak alapjai. Ezt a tervet az Állami Tervhivatal és a kerületi nemzeti bizottságok javaslatai alapján a legközelebbi napokban megtárgyalják a kormánybari és rögtön azután szétírják az egyes kerületkre. Igy a földművések és szövetkezeti tagok megismerik még ebben az évben az őszi munkák megkezdése előtt 1955. évi feladataikat. A mezőgazdasági terv szétírását ebben az évben új módszerrel végzik. A kerületek é^a járások a kormány által jováhagyott terv alapján kidolgozzák saját tervüket, amely a

z egykori tervekhez viszonyítva körülbelül egy negyed rész mutatóval lett kisebb; de amellett a szövetkezetekre és az egyénileg gazdálkodó földművesekre a tervet lényegében még kisebb mutatószámokkal írják szét. A földművesek így sokkal szabadabban termelhetnek vetésterületükön és érvényesíthetik kezdeményezésüket. Az 1955. évi terv a mezőgazdasági termelés jelentős növelését jelenti, ami mellett a súlypont az állattenyésztési termelésre helyeződik. Itt is ki kell emelnünk, hogy az állattenyésztési termelés jövő évi nagy feladatainak teljesítéséről már ezekben a napokban döntenek a szénagyűjtés sikeres és teljes mértékű befejezésével, a takarmánymagvak veszteségnélküli betakarításával, az összes alkalmas növények silózásával, a kapásnövényeknek silógödrökben, raktárakban, vermekben való helyes elraktározásával, az EFSz-ekben és az állami birtokokon az istállók és más gazdasági épületek gazdaságos építésével, a tehenek, anyasertések es anyajuhok tervszerű hágatásával a gazdasági állatállomány megfelelő növekedésének biztosítása céljából az 1955. évben. De ki kell emelnünk, hogy mezőgazdaságunknak fokoznia kell igyekezetét az 1955. évi feladatok előkészítése terén: egyes szövetkezetek és állami birtokok, valamint egyes egyénileg gazdálkodó földművesek nem biztosították mostanáig megfelelő módon a begyűjtést. A jó szövetkezetek példái, amelyek betakarították az egész szénát, most végzik a takarmányfélék második kaszálását és a gépés traktorállomásokkal együttműködve idejében behordják aj jó magtermést, tervszerűen készülnek a kapásnövények betakarítására — azt mutatják, hogy a legkedvezőtlenebb időjárás mellett is el lehet *