Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-14 / 197. szám, szombat

1954. augusztus 14. UJSZO A puqte fofyé 'éti meséj/e Fan Sui-tyüan a kínai operafilmről A régi kínai dráma tele van jelképekkel, amelyeket ismerni kell, különben a néző nem érti meg a cselekményt, nem tudja követni a mese fonalát. Tánclépésben jelenik meg például a lovas és rojtokkal díszített bot van a jobbjában. A bot a lovat jelképezi és ha a színész eldobja, ez annyit jelent, hogy a lovas leszállott lováról. A feudális hadvezér színes köntösének hátán libegő zászlócskák a haderő nagyságát jelzik. Ahány zászló, annyiszor tízezer harcos felett rendelkezik a generális. Díszletei csak újabban vannak a színpadnak és ez már a hagyomány felszámolását jelenti, az európai, legfőképpen pedig a szovjet színjátszóstílus meghonosodását. A régi kínai dráma függönyök előtt játszódik le és a színész játéka pótol mindent, a kellékeket is. Kézmozdulatainak jelentősége van és a néző tudja, mit akar velük kifejezni. Ugyanúgy az arc színezéséről, a maszkról leolvassa a szereplő jellemét. Maguk a darabok százévesek, sőt vannak ezer- és kétezerévesek is. Szerzőik ismeretlenek, aipáról fiúról öröklődtek, szinésznemzedékeken keresztül. Mindezt a júliusban köztársaságunkban időző kínai filmküldöttség egyik tagja, Fan Sui-tyüan, a karlovy vari nemzetközi filmfesztiválon a színezés első diját elnyert kínai operafilm egyik főszereplője mondotta el. Érdekelt, miféle hagyományok fejlesztették ki az újabban annyira népszerű énekes játékokat és hogyan készült film belőlük. A kínai államdíj' első fokával kitüntetett énekesnő érdekes előadásából a következőket sikerült feljegyeznem: Kína bizonyos vidékein igen elterjedt az operának egyik faja. Ellentétben a drámákkal, ezeknek az énekes játékoknak nincsen nagy multjuk. A Jangce folyó mentén keletkezett az első 1910ben. Népi muzsikusok és énekesek formálták, egyszerű földművesek, akik szabad óráikban a munkájukról, nehézségeikről, az életükről daloltak. — Miféle tartalmuk volt a daloknak? — Többnyire a földesuraikat gúnyolták ki bennük, aztán nehéz életüket keseregték el és az ország, a nép kizsákmányolását panaszolták fel. Ez a panasz, amelyet a nyomorban élő nép szívesen hallgatott meg, kiváltotta a földesurak és a zsírosparasztok haragját. Az énekeseket kiüldözték a falvakból. így kezdődött ezeknek a népiénekeseknek vándorlása. Eleinte csak ketten-hárman jártak együtt, idővel azonban megnőtt a számuk. A vándorló színjátszókat nagyon megszerette a nép és megvédelmezte a földesurak üldözése elől. Fan Sui-tyüan elmeséli, hogy 1914-ben az egyik földesúr elfogatott egy énekesekből, színészekből álló csoportot, s börtönbe vetette és éheztette a nép művészeit. De a falu tanítójának sikerült megszerveznie deákjait, pénzt gyűjtöttek és addig ostromolták a hivatalokat, míg azok kénytelenek voltak szabadon engedni az egész csoportot. — Idővel olyan elviselhetetlenné vált a nyomás. — folytatja az énekesnő, — hogy el kellett kerülni a falvakat és a nagyobb városokat keresték fel, ahol az ott működő operaszínpadok művészileg formálni kezdték kezdetleges játékaikat. — Mi volt a meséje ezeknek a játékoknak? — Nagyjában ugyanaz, mint a daloké. Felvilágosították a népet a feudális urak kegyetlenségéről, de a kínai történelem hősi alakjait is megelevenítették. Ezek az együttesek azonban ' a városokban is csak a művészet mostohagyerekei maradtak. Nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást csupán 1942 óta kaptak, amikor is az illegális kommunista szervezetek siettek a segítségükre. Kína felszabadulása, a népi Kína megalakulása meghozta aztán 1949-ben ennek az operaművészetnek fellendülését. Azóta állandóan élvezzük a párt és a kormány támogatását. Két esztandővel ezelőtt, 1953 őszén Pekingben megtartottuk ezeknek a vidéki operáknak a fesztiválját. 23 együttes vett részt a versenyen és 170 játék került előadásra. Ekkor énekeltük el a „Liang San-po és Tsu Jing-csai" című operát, amelyből aztán színes film készült és amelyet öt díjjal tüntettek ki. — Az opera meséje ugyebár ősi történet? — kérdem. — Igen, a Jangce folyó mentén keletkezett valamikor a VIII. századbán. az opera megható, ősi története. Arról szól, hogy a 16 esztendős Tsu Jing-csai a városba vágyódik, hogy annak híres iskolájában tanulhasson. Miután azokban a feudális időkben lányok nem tanulhattak, az apa megtagadja a lány kérelmének teljesítését. De Tsu Jing-csai túljár édesapja eszén, fiúruhába öltözik és ezzel meggyőzi, ha ő nem ismerte fel, más sem sejt benne majd lányt. Az apa végül beleegyezik, hogy Tsu Jing-csai fiúnak öltözve a városba mehessen. Még az úton Ling Sanpoval találkozik, akivel barátságot köt. Tsu Jing-csai titokban beleszeret a fiúba és ebből adódnak aztán a bonyodalmak. Három esztendő múlva a lány hazatér és a fiú megtudja az egyik tanító feleségétől, hogy barátja voltaképpen lány és hogy szerelmes belé. Liang San-po azonnal útnak indul, hogy megkérje a lány kezét, de már későn jön. Az apa a prefektus fiának Ígérte oda a lányt. Liang San-po fájdalommal eltelt szivvel hazavándorol és ott, bánatában meghal. Az opera megható története tragikusan cseng ki: a lány egyetlen vágya a házasság megkötése előtt, hogy szerelmese sírját láthassa. Az apa nem tagadja meg a kérést és amikor Tsu Jing-csai megjelenik a sírnál, vihar támad, a sír megnyílik, a lány a hantok közé veti magát és a sír újból bezárul. A két szerelmes,- akitől, a feudális világ megtagadta a boldogságot, a mese sierint pillangók képében találkozik a virágoktól elborított mezőn. Érdekessége ennek az operának, hogy valamennyi szereplőjét nők A kínai népi f elszabadító hadsereg együttesének fellépése játsszák és éneklik. A kínai zene szokatlan és fárasztó az európai fülnek. Az énekhangokat különböző fa ütőhangszerek és különös dobok, cintányérok, vonóshangszerek fülünknek idegen ritmusa kíséri. A szokatlan dallamokból azonban érezni, hogy pontosan a hangulat kifejezői, a dobok vad ritmusú zenéje például a hős lelki vívódásait ecseteli, az olykor felcsendülő lágy furulyaszó és hegedű a mese érzelmi részeit festi alá, a cintányérok a harci szellemet éreztetik. Nehéz zene ez számunkra — sokszor egyhangúnak is tűnik — de a film kápráztatóan szép és meleg színei meghozzák a műélvezetet és a drámában kicsúcsosodó érzelmes játék is gyönyörködtet. — Új témái, korszerű problémái nincsenek játékaiknak? — teszem fel a kérdést. — Természetesen vannak teljesen korszerű drámáink is teljesen mai tartalommal. Az egyik operában például a férj és az asszony este munka után találkoznak otthonukban. A vacsoránál elmondják, hogy beiratkoztak az esti tanfolyamra, hogy elsajátíthassák az írás és olvasás tudományát. Bonyodalom támad ebből: ki ügyel majd a házra, ha az asszony is elmarad esténként? A megoldást a szomszédasszony hozza meg, aki vállalja, hogy este gondját viseli a háznak, de kiköti, hogy cserébe aztán megtanítják a betűvetés mesterségére. Egy másik operában — ennek töriénete Koreában játszódik le — két kínai önkéntest beszállásolnak egy özvegy házába. Az egyik köztük súlyos sebesült. Az asszony ajándékokat hoz a katonáknak, azok azonban semmit sem fogadhatnak el ingyen a lakosságtól. Végül mégis sikerül az asszonynak harisnyát elfogadtatnia a harcosokkal és azok egy gyapjútakarót hagynak a házban. Amikor az asszony észreveszi az ajándékot — a katonák már messze járnak. Egyszerű kis történet ez, de mélyen és költőien beszél a legnemesebb emberi tulajdonságokról. Megmutatja, hogy nemcsak külsőleg, de lelkileg is átalakul, nemesedik a nép és a forrongás állapotában lévő művészete lépésről lépésre követi ezt a nagy átalakulást. Ahogy az új technika évezredes elmaradottságából. virágzóvá teszi a népi Kína földjét, új tartalommal telik meg művészete is. A népi Kína kiállításán fametszeteket láthatunk, amelyek a régi formát új virágzásnak indítják. A haladó európai művészetek megtermékenyitik a szobrászatot, festészetet és építészetet. Irodalomban és filmben a nagy felszabadító harc sok hősi cselekménye, a japán és más idegen betolakodók barbár kegyetlensége kerül kifejezésre. Költők megéneklik a hősi multat és az új honfoglalásnak, a nagy országépítésnek hőstetteit, a parasztok helytállását a felszabadított földeken, a munkások vetélke dését a gyárakban. Kína élete és egész művészete megújul. És ez a művészet irodalomban, színjátszásban, képzőművészetben hűségesen megőrzi sajátos nemzeti jellegét. Megőrzi a filmben is, ahogy ezt az első színes operafilmjük is bizonyítja. Egri Viktor Dórok unokái, viôjelek magasbal 7 Kik rövidlátók voltatok eddig, legyetek most már messzenézők, nagyok és bölcsek, állhatatosak, zászlótartók és vezérlök! Sorsunkat, kemény és harcos életünket mi öntjük formába, miénk a haza; hegyek lankái, síkok tája integet és mosolyog felénk. Pórok unokái nőjetek hát magasba, mint sudaras tölgyek zengő bérc alatt, s mint egykor Toldi a súlyos szálfával, mutassátok meg ti is a

z utat! Vár rátok, ifjú harcosokra — népünk. Kell a hit, tudás, vezérlő akarat. Kell az ifjúság, jövőnk kovásza, a dalolva küzdő nagyszerű csapat. Jertek munkásak, parasztok fiai, álljatok ide, az első sorokba, titeket illet a tudás, az élet, szükségünk van új, kemény harcosokra! Kik rövidlátók voltatok eddig, legyetek most már messzenézők, nagyok és bölcsek, állhatatosak, zászlótartók és vezérlők! Dénes György Szlovákia népe nagy érdeklődéssel várta a kínai népi felszabadító hadsereg ének- és táncegyüttesét, amely Csehországban aratott nagy sikerei után Szlovákiába is ellátogatott. Első fellépését augusztus 12-én tartotta a bratislavai vár zsúfolásig megtelt amfiteátrumában. Már jóval a fellépés megkezdése előtt nagy embertömegek tartottak a várba Bratislavából és környékéről, hogy üdvözöljék a hősi kínai népi felszabadító hadsereg művészeit és megtekintsék gazdag műsorukat. Az együttes fellépésén részt vettek Karol Bacilek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Központi Bi-. zottság tagjai, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és több tagja, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke és számos tagja, a bratislavai konzuli testület tagjai és a hadsereg, képviselői. A bratislavai közönség lelkesen üdvözölte becses vendégeinket és éltette nemzeteinknek és a nagy Kína népének megbonthatatlan barátságát. Jozef Tokár nemzetgyűlési képviselő, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára, üdvözölte a kínai népi felszabadító hadsereg ének- és táncegyüttesének tagjait; Hosszantartó éljenzés után Cshen-I tábornok, az együttes vezetője üdvözölte a jelenlevőket. Az est gazdag műsorát az énekegyüttes nyitotta meg Liu Szing „Mao Ce Tung zászlaja alatt előre a győzelemért" cimű szerzeményével, amelyet a közönség hosszantartó lelkes tapssal és a kínai nép nagy fiának, Mao Ce Tungnak éltetésével fogadott. A műsor további részében az énekegyüttes tökéletes művészi előadásban előadta Alekszandrov Sztálin-kantátáját, továbbá a „Sztálin-Mao Ce Tung" dalszerzeményt, valamint az „Irány Prága" és „GottwaldérJ előre" cseh énekszámokat, amelyeknek csehnyelvű előadását a közönség lelkes tapssal jutalmazta. A kínai népi felszabadító hadsereg ének- és táncegyüttesének bratislavai fellépése, amely a kínai nép és népünk megbonthatatlan barátságát manifesztálta, megmutatta a kínai ének-, tánc- és zeneművészet gazdagságát és szépségét. Az előadás végén a közönség virágcsokrokkal árasztotta el a kínai művészeket és emléktárgyakat nyújtott át nekik. A komáromi Csemadok-csoport az árvízkárosultakért Újra csendes a Duna. Csak a komáromi sziget fáin néhol embermagasságig lerakódott szürke iszap mutatja, hogy pár héttel ezelőtt Komárom városát is fenyegette a haragos ár. A város lakói ásót, lapátot ragadtak és hősiesen küzdöttek, hogy gátat emeljenek a duzzadó víztömegnek. Most, hogy elmúlt a veszély, újra nyugodtan dolgoznak munkahelyükön, de nem feledkeznek meg kárt szenvedett embertársaikról sem. A Csemadok helyi csoportja augusztus 7-én és 8-án, szombaton és vasárnap műsoros estet rendezett, melynek jövedelmét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Komárom közönsége is megértette és támogatta e nemes elhatározást. Szabadtéri előadás volt. s így a szúnyogokkal is küzdeniök kellett, mégis megteltek a sorok: szépszámú közönség nézte végig az előadást. — Az árvízveszély napjaiban mi, az itt fellépő szereplők és a közönség soraiban ülők ásóval, kapával n kezünkben együtt voltunk, hogy védjük városunkat. Most, az árvízveszély elmultával, ismét összejöttünk, hogy segíthessük árvízkárosultjainkat — mondotta Czibulka József megnyitó beszédében. De nemcsak a nemes cél érdemel dicséretet, hanem maga a műsor is. Nemcsak segíteni akarásával szolgálhat példaképül a Csemadok komáromi helyi csoportja a Csemadok többi csoportjainak, hanem színes és gazdag műsorával is. Három ízben lépett színpadra és nagy sikert aratott a Csemadok ének- és zenekara. Schmidt Viktor vezényletével Strauss „Déli rózsák" című keringőjét. Dunajevszkij „Kubányi aratódalát" adta elő valamint Kacsóh Pongrác „János vitéz" c. daljátékából részleteket. Ha az énekkar összetételét nézzük, találunk itt öregeket és fiatalokat, húszéves lányokat és hatvanéves férfiakat. Foglalkozásul: is különböző. — Vannak köztünk kétkézi munkások és doktorok is — mondj". Lelkes Rudolf, az énekkar egyik tagja. — Ha letesszük a kalapácsot, tollat vagy egyéb szerszámot, szabadidőnket szívesen áldozzuk fel, hogy egy-egy énekszámot betanuljunk, és kultúrszórakozást nyujtsunk a dolgozóknak. Valóban dicséretet érdemel az ének- és zenekar tagjainak munkája. Igyekezetüknek meg is van az eredménye. A legnehezebb darabok begyakorlására és művészi előadására is képesek. A legfejlettebb énekkarok közé sorolhatjuk a Csemadok komáromi helyi csoportjának énekkarát Az est fénypontja Kostecká-Horváth Anna, bratislavai operaénekesnő verdégszereplése volt. Kálmán Imre „Csárdáskirálynő" és „Marica" grófnő című operettjeiből adott elő részleteket, valamint Strauss „Denevér" című operettjéből énekelte a „Nevető áriát" Komlós kultúrtárs zongorakíséretével. Hangjával és előadásmódjával valósággal elbűvölte a közönséget. Az egyes számok után felzúgó és szűnni .nem akaró lelkes tapsvihar számai megismétlésére késztette a művésznőt s egyben azt mutatta, hogy Komárom dolgozói a szívükbe zárták, A változatos műsorszámok közül ki kell emelnünk a kis Czibulka Dodó énekszámát. Érces, csengő hangján, szovjet katonai egyenruhában a „Pilótaindulót-' adta elő. Nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is volt Veleba Antal „Jegyzőkönyv?' című paródiája. Egy magyar nyelven megirt, de szlovák szavakkal teletűzdelt „jegyzőkönyvet'' olvasott fel, nevetségessé téve azt a keveréknyelvet, amit sajnos, nemcsak a mindennapi beszédben, hanem hivatalos fogalmazásokban is gyakran használnak egyesek, örvendetes már maga az a tény is, hogy végre nyelvészeti tárgyú szám is szerepel a Csemadok műsorán, mert ebből azt láthatjuk, hogy maguk a dolgozók is szívükön viselik nyelvünk védelmének és tisztaságának ügyét. Felsorolhatnánk és megdicsérhetnénk még a további számokat is: Magyaricsné, Hüttinger László, Gaborek Zsazsa, Palotai Kornél. Kovács Zoltánné, Lohner J'zsefné énekszámait. Somogyi és Lohner kultúrtársak zongorakíséretét, Szűcs Sándor és Hollósi József humoros előadását. Dicséret illeti a rendezőséget is, e műsoros est megrendezéséért. Elérték kettős céljukat: Komárom dolgozói megértéssel segítettek kárt szenvedett embertársaikon, a műsor után pedig a legnagyobb megelégedéssel távoztak. Nemcsak adtak, hanem kaptak is. Jakab István. \ 4 \ l