Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-13 / 196. szám, péntek

) UJSZQ 1954. augusztus 13". Dr. Ottó John sajtóértekezleten nyilatkozott a német és külföldi sajtónak Németország egységének bizottsága augusztus 11-én a berlini Sajtóházban sajtóértekezletet rendezett, ajjielyen dr. John, a nyugatnémet „alkotmány/védelmi hivatal" volt vezetője nyilatkozatot tett. A sajtóértekezleten jelen voltak a német és külföldi sajtó élenjáró képviselői. Dr. B. GirnusnaS, a bizottság elnökének rövid megnyitóbeszéde után dr. John elmondta nyilatkozatát. Dr. John nyilatkozata „Uraim! Dr. Adenauer úr augusztus 6-án a rádióban nyilatkozott a „Johnesetről" és ezt közvetlenül összekapcsolta az „európai védelmi közösség" problémáival. Ez alapjában nem vélhető tévesnek, mert az „európai védelmi közösség" bonni politikája és következményei késztettek arra, hogy itt beszéljek. Dr. Adenauer úr kijelentette: az általam eddig elmondottakból a legfontosabb az, hogy tudomásom van a közösségről szóló szerződés titkos pótegyezményeiről. Ez az állítás nagyon meglepett, mert eddig égy szót sem szóltam az „európai védelmi közösségről'' szóló szerződés titkos pótegyezményeiről. El tudom azonban képzelni, mi kényszerítétte dr. Adenauer urat arra, hogy oly szívósan cáfolja a közösségről szóló szerződés titkos pótegyezményeinek létezését. Ehhez majd később térek vissza. Legelőször is szeretném kijelenteni, hogy magam kívántam ennek a sajtóértekezletnek összehívását és azért hívtam össze, mert számomra nagyon fontos, hogy a világ nyilvánosságához forduljak. Mindjárt az elején azzal a fenntartással szeretnék élni, hogy ma nem akarok vitatkozni azokkal, akik eddig titokban rágalmaztak, ma pedig nyíltan teszik ezt Majd később fogok vitatkozni. Bármit eszeljenek is ki rólam, elhatározásaimat és tetteimet, kizáróan meggyőződésem diktálta, amely tapasztalataim és felismerésem alapján alakult ki. Szellemi téren továbbra is szabad és minden politikai iránytól független maradok, mint mindig is voltam. Aki korunk lázas élettempójának hatására még egészen nem tompult el, tudja, vagy legalább is érzi, hogy van egy hang, amelyet ugyan gyakran nem akarunk meghallani, amely azonban végül mégis csak megszólal. Hallottam ezt a han. got akkor is, amikor Frick thüringiai belügyminiszter a harmincas évek elején rendeletet adott ki, hogy az iskolákban imát vezessenek be és Krisztus nevét Hitler hevével helyettesítsék az imában. Ezt a hangot követtem a nemzeti szocializmus elleni küzdelemben és ez a hang vezetett engem ide. Ma nem első ízben történik, ho^r árulással vádolnak. Bámulatos, talán nem is véletlen, hogy éppen azok, akik ezt kürtölik, már tíz évvel ezelőtt árulással vádoltak és akkor készséggel fölakasztottak volna. Aki engem ismer, vagy legalább kissé el tud képzelni, tudja, hogy nem vagyok kommunista, hogy a kelettel hosszú éveken át folytatott együttműködésemről szóló, mos't kieszelt és terjesztett történetek teljesen badarok, és méltóságomon alulinak tartom, hogy velük foglalkozzam. A német nép sorsáért való félelemtől vezérelve jöttem ide és azért, mert nyugaton, sehol, a szövetségi köztársaságban pedig semmiesetre sem engedtek volna a szónoki emelvényre, mint itt/ A szövetségi köztársaságban túl messzire mentek azoknak az erőknek feltámasztásában, amelyek annak idején a nemzeti szocializmust uralomra juttatták. Hosszú fontolgatás után elhatároztam, hogy átmegyek a Német Demokratikus Köztársaságba és itt maradok, mert itt látom a legnagyobb lehetőséget arra, hogy Németország egyesítésének érdekébén • és az új háború veszélye ellen fejtsek ki tevékenységet. Nyugat-Németországban még sok értelmes és becsületes ember nem látja a ben1 nünket fenyegető veszélyt, mert a szövetségi kormány propagandája elvakítja őket. Hányan jelentették ki 1945-ben Németországban, hogy 1933-ban nem tudták felismerni a nemzeti szocializmus veszélyét? Ezért kötelességemiiek tartom, hogy most nyíltan és emelt hangon óvjam a német népet az őt jelenleg fenyegető veszélytől. Amikor eldördül az első lövés, akkor már túl késő lesz. Midőn 1950 decemberében átvettem hivatalomat a szövetségi köztársaságban, azzal az illúzióval fogtam a munkához, hogy az új, a nemzeti szocializmustól megtisztított Németország építése érdekében fogok működni, olyan Németország érdekében, amely minden németnek lehetőséget ad a békés életre és fejlődésre. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy Németország ma ketté van szakítva és fennforog az a veszély, hogy a kelet és nyugat közti viszályok miatt egy újabb, elképzelhetetlen szenvedéseket okozó és ezenkívül népünk nemzeti létének alapjait is elpusztító új háború színhelyévé válik. A kommunizmus — akár tetszik nekünk, akár nem — olyan tény, amely e földgolyón élő embereknek __ majdnem a felét egyesíti. Őrültség álmodozni arról, hogy „a kommunizmust ismét el lehet pusztítani" éppúgy, mint amilyen őrült volt Hitler vágya, hogy megszüntesse a kereszténységet. Helyesen fogták fel ezt az okos angolok, akik igyekeznek megtalálni a modus vivendi-t a világ kommunista felével. Nem akarják azonban ezt megérteni ag amerikaiak, akik azt hiszik, hogy kelet ellen irányuló újabb kereszteshadjárattal előbb vagy utóbb megsemmisíthetik a kommunizmust, és háborúra készülődnek. A szövetségi köztársaság a bonni és párizsi szerződés következtében az amerikai politika európai eszközévé vált. Az amerikaiaknak német katonákra van szükségük a kelet ellen folytatandó háborúban. Emellett rendkívül nagy érdeklődést tanúsítanak azok iránt, akik semilyen tanulságot nem vontak le az 1945-ös katasztrófából és akik azóta csak arra az órára várnak, midőn „megbosszulhatják az 1945-ben elszenvedett vereséget". Ezért a szövetségi köztársaságban ismét „udvarképesekké tették" a legmegrögzöttebb nácikat és militaristákat. Igy például Oberlaender miniszter, a szövetségi kormány tagja, azelőtt Lengyelországban „a hitleri németesítő politikát folytatta", azaz olyan barbár intézkedéseket foganatosított, amelyek a tisztességes németekre is szégyent hoztak az egész világon. Von Lex, a belügyminisztérium első államtitkára felháborodását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan hírhedt náci, mint Ober. laender, a kormányban ül, és nemrégen bizalmasan közölte velem, hogy ismét túl messzire mentek nálunk a nácikkal való bánásmódban. Ki meri ezt azonban nyíltan kijelenteni a szövetségi köztársaságban? Nyilvánvaló, hogy Oberlaender úr kidobta elődjének azon munkatársait, akiket igazi demokratáknak könyveltek el és helyükbe azokat a nácikat ültette, akik a megszállt keleti területek hitlerista minisztériumában dolgoztak. Mindenütt: az adminisztratív apparátusban, a gazdaságban, az iparban, az egyetemeken, ahova az emberi szem ellát, ismét nácik ülnek és velük együtt megelevenedett az a szellem, amely a német népet totális katasztrófába sodorta. Az amnesztia eredményeképpen most lehetővé tették, hogy még azokat a nácikat is rehabilitálják, akik 1945-ben elbújtak megérdemelt büntetésük elől. Egyszerűen nevetséges, hogy a szövetségi köztársaságban az „Európai Unió" szervezet élén, melynek küldetése, hogy szolgálja a német-francia kölcsönös megértést, ma egy bizonyos dr. Leverkühn, a nácipárt volt tagja áll, aki „Őrszem az örök vártán" című könyvében dicsőíti az 1923. évi hitlerista puccs egyik „véres szemtanúját", amivel leleplezi nácista gondolkozását. Nem nevetséges-e, hogy ez az ember most „elősegíti" a német-francia kölcsönös megértést, ámbátor a harmadik birodalomban a francia népnek annyi szenvedést okozó gondolatokat propagálta és valósította meg. Dr. Leverkühn nem restelte tavaly meghívni Hamburga Maurice Berdech francia fasisztát, hogy nyilvános beszédet tartson az „Európai Unió" tagjainak. Ennek alapján szintén következetethetnek arra, mit jelent a valóságban Bonnban a német-francia kölcsönös megértés. Nagyon jól tudom azt is, hogy Neumann és Achenbach urak, akikhez most a francia börtönből elengedett Abetz nagykövet is csatlakozott, intenzív tevékenységet fejtenek ki nácista terveik megvalísításán. Kitartóan és egyre fokozottabban ültetik kulcsfontosságú t pozíciókba a velük azonos nézeteket valló személyeket. Naumann ellen mindeddig nem folytatták le a bűnpert, mert a szövetségi kormánynak nem érdeke, hogy tényleg kiirtsa a nemzeti szocializmust, mert most azokat a nácikat, akik semilyen bűnbánatot nem tanúsítottak, ismét felhasználja a kelet elleni kereszteshadjáratra. Már régóta nem titok,- hogy Északrajna-Westfália . országban nácik uralkodnak a szabad demokra. ta pártban. Az a tény, hogy Arnold úr bevonta képviselőiket Északrajna.Westfália ország kormányába, azt bizonyítja, hogy újra fokozódott a nácik ismételt nyomása. Mai jelszavuk: „Még egyszer legálisan hatalomra jutni!" Ott, ahol a nácik megvetették lábukat, nyitva állnak az ajtók a militaristák előtt. Von Mannsteín volt tábornagyot alig engedték ki a Werl-erődból, dr. Adenauer manifesztációs jellegű hivatalos fogadást rendezett tiszteletére. Azok a tábornokok, akik Hitlerrel együtt már egyszer totális katasztrófába sodorták népünket, nemcsak régóta szabadlábon vannak, hanem irigylésre méltó összegű nyugdíjat kapnak. Senki sem tagadná meg tőlük megfelelő biztosításukat az adófizetők eszközeiből, ha levonták volna a tanulságot a keserű tapasztalatokból és részt vennének az új Németország békés építésében. Midőn azonban volt tábornokok, mint például Ramke úr, aki nagyobb nyugdíjat kap, mint amilyen egy aktív szolgálatot teljesítő miniszteri igazgató fizetése, beszédeikben és a sajtóban állandóan uszítanak a demokrácia ellen, és gúnyos hangnemben lépnek fel Franciaország ellen, küzdeni kell ez ellen és én nem egyszer hívtam fel erre az illetékes szervek figyelmét, akiknek részéről azonban semilyen intézkedés nem történt. Trettner volt tábornok, aki még mindig a „katonai szövetségek" kulisszái mögött működik, egyike azoknak a tiszteknek, akik sohasem tagadták, hogy meggyőződésükben mindig azok maradnak, akik voltak: führerjük fanatikus követői. Ezt egy níegbízható náciellenesnek elkönyvelt öreg tábornok mondotta „katonai szövetségükről" és szellemükről folytatott beszélgetésünk alkalmával. Egyenesen katasztrófa, hogy olyan egyén, mint Zehrer, a nemzeti szocializmus egyik legfőbb szellemi előhírnöke, ma ismét kezében tartja az egyik legnagyobb hetilapot. Azok az emberek, akiket a „Tat" című folyóirat egyesitett, melyben Zeh. rer volt az egyik fdfigura, ma ismét fölemelik a fejüket. Klaus Mehnert, aki ugyanehhez az ideológiai irányzathoz tartozott, a keresztény demokrata unió pártkongresszusán részt vett a külpolitikai beszámoló összeállításában. Ez bizonyítja azt, milyen szellem uralkodik a CDU.ban, amely Kölnben tartott legutóbbi pártkongresszusán gyakorlatilag elutasította Németország egyesítését. A javíthatatlan náci elemek ál. landó beszivárgása a szövetségi köztársaság kulcsfontosságú helyeire, Adenauer politikájának következménye, amely túlnyomóan azokra a körökre támaszkodik, amelyek már Hitlerrel együtt „ki akarták irtani a bolsevizmust". Ez a beszivárgás eddig nem pártok alapításának formájában történt az NSDAP mintájára, hanem Naumann irányelvei alapján, a náciknak a koalíciós pártokba való rendszeres beszivárgása alapján, és elsősorban azzal, hogy dr. Adenauer kormánya a békével szemben érzett vak gyűlöletében ismét bevezette Hitlernek szomszédainkkal szemben folytatott agresszív politikáját és tulajdonképpen ezt folytatja. Míg a nácirendszer számtalan ál. dozatai — az özvegyek és árvák — nyomorognak és nélkülözik az életfenntartási eszközöket, mások, mint például Sauer miniszteri tanácsos úr, noha a harmadik biroda. lomban egy újjal sem nyúltak hozzá, többezer márkát kap és kárpótlás formájában egyéb előnyöket élvez. A szövetségi köztársaság újrafelfegyverzése Blank hivatalában és Gehlen szervezetében valósul meg. Blank hivatalában és Gehlen szervezetében az SD és SS szervezetek volt tényezői működnek, akik an. nakidején az ellenállási harcosokat ítélték, vagy egyszerűen legyilkolták. Blank hivatalában és Gehlen szervezetében találtak menedékre azok, akik Hitler oldalán a háború dicstelen végéig harcoltak és akik még nem léphetnek vagy nem akar. nak előtérbe lépni előbb, mintsem joguk lenne katonai érdemrendjeiket viselni. E körökben pellengérre állítják az ellenállási harcosokat, mint esküszegőket. Von Gersdoff tábornokot, az ellenállás ismert részvevőjét, azzal a megindokolással, hogy „a július 20-i események részvevői közé tartozik", nem vették fel Blank hivatalába. Távol áll tőlem az, hogy uszítsak a volt katonák ellen. A nácikat illetően azon a nézeten vagyok, hogy azok, akik levonták a tanulságot a katasztrófából és akik igazán megváltoztak, hozzájárulhatnak és kell is, hogy hozzájáruljanak a "békés Németország újraegyesítéséhez. A szövetségi köztársaság légköre azonban a nemzeti szocialista és a militarizmus feléledését segíti elő, ami csak azért lehetséges, mert az amerikaiak a kommunizmustól való hisztérikus félelemtől nem látnak más kiutat egy kelet elleni keresz. teshadjárat előkészítésén kívül. A háborúk nem maguktól törnek ki, mint ahogyan a rossz időjárás keletkezik. Az emberek okozzák a háborúkat. Ez azonban azt jelenti, hogy az emberek meg is tudják akadályozni a háborúkat. Nekünk németeknek életérdekünk, hogy megakadályozzuk a Németország kedvéért vagy Németországban kirobbantandó új háborút. Fő feladatunk tehát: kövessünk el mindent, hogy lázárjuk annak lehetőségét, hogy a német népet újabb háborús kalandokra használják fel. Németországnak az amerikai „erő" politikára egyoldalúan irányuló, dr. Adenauer által folytatott politikája elkerülhetetlenül háború előidézésére vezet német területen. A háború után Németországból csak rádióaktív holt mező maradhat. A rettegés pszihózisa keríti hatalmába az egész nyugati vilá. got. Ez előtt Hitler okozta, most az Egyesült Államok okozza ezt. A hatalom megragadása előtt Hitler is a kommunizmus veszélyével rémítgette a német népet. 1941-ben a kommunizmus „rémével" mentegette Oroszország ellen intézett támadását s azt állította, hogy állítólag viszszaverte a Vörös Hadsereg elkövetkezendő támadását. Hitler tábor, nagyai ezen „hőstetteinek" és „vitézségének" következményeit máig is érezzük. A bolsevik veszélyről keringő hitleri és göbbelsi legendák Nyugat-Németországban azonban ma is éppúgy élnek, mint 1933-bai és 1941-ben. Adenauer és a rehábi litált nácik számára ez az egyedü alkalmas eszköz arra, hogy megfé lemlítsék és félrevezessék népünket éppúgy, mint 1933-ban. Hogy megcáfoljam ezeket a legen dákat és szembeszáll jak a rette gés hisztérikus pszihózisával most magam jöttem ebbe a »bor zalmas" kommunista világba amelytől annyira félnek. Egy hajamszála sem görbül meg és a jövőben sem görbül meg Ezt nyugodtan hiheti mindenki aki eddig rettegve látta vagy lát ja a kommunizmus „rémét" é azt állítja, hogy Hitlernek vol igaza. Ez év júniusában tett amerika látogatásom idején teljesen tuda tosítottam, hogy nekünk németek nek az amerikai politika kereté ben csak egy sorsot szántak — német katonákat kell szállítanunl a kommunizmus elleni európa háború számára. „Németek a frontra!" — ez a: amerikai jelszó vonatkozik ránk németekre. Ezt a háborút azonbar még megakadályozhatjuk, ha viszsz^utasítjuk az amerikai tervek teljesítését. A háború megakadályozása végett azonban a bonn: fegyverkezési politika igazi okail is fel kell tárnunk. ' Adenauer és az őt támogató militaristák csak eszközt látnak az „európai védelmi közösségben" hatalmas némei fegyveres erők létesítésére, amelyek túlerejüknél fogva előbb vagy utóbb elnyelik a többi szárazföldeket, köztük a francia hadsereget is, ami oda vezet, hogy Franciaország és Nyugat-Európa ismét a német militarizmus hatalmába kerülne. __ .. Ha ezt a célt elérik, ismert receptre egyszerűen érvénytelenítik az „európai védelmi közösségről" szóló szerződést. Vezérkari tisztek, mint például von Bonin ezredes, semmi titkot nem csinálnak ebből. Nem akarom takargatni, sőt ellenkezőleg nyiltan ki kell jelentenem, hogy sok német tábornok, akik nem tanultak a mult tapasztalataiból, taktikailag arra akarja fölhasználni az „európai védelmi közösségről" szóló szerződést, hogy a német alakulatokat legegyszerűbb úton átcsoportosítsák a közösség tagállamainak területére, amit elősegít az a tény, hogy az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés értelmében a tagállamok között nem kell védelmi vonalakat létesíteni. Ez irányban előkészítő szerepet játszik a Gehlen-szervezet fokozódó aktivitása Franciaországban. Ez azt jelenti, hogy új kísérletet tesznek Hitler hadászati tervének megvalósítására: háborút indítani kelet ellen úgy, hogy ez a háború a leigázott nyugatra támaszkodjék. Dr. Adenauer rádióbeszédében kategorikusan azt állította, hogy. nem léteznek semilyen titkos pótegyezmények a közösségről szólói szerződéssel kapcsolatban. Ez ellentmond azoknak a tényeknek, amelyeket mint a nyugatnémet szövetségi alkotmányvédelmi hivatal elnöke ismerek, és amelyek alapján kijelentem, hogy léteznek titkos pótegyezmények az „európai védelmi közösség" szerződésével kapcsolatban, és ezeket dr. Adenauer w^yekszik eltitkolni. Felszólítom Adenauer urat, hogy a szövetségi képviselőházzal és a német néppel ismertesse meg ezeket a titkos egyezményeket. Ha békében akarunk élni, feladatunk 3 kelet és nyugat között" elterülő egységes és békeszerető Németország békés helyreállítása. Lehetetlen, hogy a német nép a háború óta eltelt kilenc év után se találjon magára és közömbös maradjon kettészakítottságával szemben." Dr. John a következő szavakkal fejezte be beszédét: „Lényegében az a fontos, hogy mi, keletiek és nyugatiak, mindnyájan közös aktivitást fejtsünk ki és véget vessünk Németország elviselhetetlen kettészakítottságának. Ez az a feladat, amelynek most életemet szenteltem." Dr. John nyilatkozata után válaszolt a sajtó képviselőinek feltett kérdéseire. 1