Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-07 / 191. szám, szombat

U J szo 1954. agusztus 1, A Turkesztán-Szibériai vasútvonal sipunovi állomásán szálltunk ki a vonatból. Erről a távoli állomásról vezet az út a sztyeppébe. Köröskörül sem folyó, sem tó nem látható. Mindenütt a nagy pusztaság. Csak a szél tépázza meg néha a bokrokat és az út mentén magányos emlékművek láthatók. Az állomástól körülbelül 30 kmre egy halastó kék tükre csillan fel. E körül karcsú nyárfák állanak s a leveles fák között házak fehérlenek. A sztyeppében bárányokat, teheneket és lovakat lehet látni. Valahol a falu szélén az áramfejlesztő telep motorja búg. A rétről alig hallhatóan dohog a traktor. SzteJj község utcáján utazunk keresztiJT. Barhaulban, a kerületi központban azt mondották, hogy a községnek 323 háza és 975 lakosa van. Az utcák szélesek és egyenesek. A jegenyefák árnyékában terülnek el a lakóházak, a középiskola, a kórházak és az óvoda. Az autó egy magas, fehérfalú, a nyárfasor szélén álló épület előtt állt meg. A kertben a jegenyefák friss illatát lehetett érezni, amelyeknek koronáját hatalmas sapka formában Vágták le. Az épület homlokzatán a következő feliratot olvassuk: Az altáji kerületi sipunovi járásbeli Molotov-kolhoz irodája. A felirat felett a Vörös zászló érdemrend jelvényét látjuk. A tetőn a helyi hangszóró antennája feszül. Elsősorban a kolhoz elnökét, Fjodor Mitrofanovics Grinykot, a Légfelső Szovjet képviselőjét, munkaérdemrendes dolgozót kerestük. Ő azonban nem volt az irodahelyiségben. EGY ALTÁJI KOLHOZBAN Üj kolhozfalu — A határban tizenöt kilométer hosszú és széles gabonatáblák — Gyümölcsfeldolgozó-üzem, téglagyár, malom, olaj prés — Évi 6 millió rubeles jövedelem A bejárat melletti padon ülő öreg ember a következőket mondotta: — Mi jut eszetekbe, a mi elnökünket a földeken, az ültetvényeken, vagy az istállókban találhatjátok. Üljetek le, gyújtsatok rá, körülbelül egy óra múlva jön meg. Az öreg beszédes volt és sokáig mesélt a falu életéről. Amikor azonban a fasorban feltűnt a „Pobjeda". rendkívüli tisztelettel mondotta: — Fjodor Mitrofanovics jön már. Csak beszéljetek vele, jól ismeri az embereket és a gazdaságot. Mindent megmond, értelmes, gondos ember. Grinyko erős, idősebb ember, gyermekkorában jött Ukrajnából az altáji kerületbe, ahol letelepült, de még ma is ukrán tájszólással beszél. Ma már szibériainak vallja magát. Teljes szívből megszerette a sztyeppét és már körülbelül 30 éve a Molotov-kolhoz vezetője. Ö az altáji kerület legidősebb kolhozelnőke. Már Moszkvában is találkoztunk vele, a Legfelsőbb Szovjet ülésezésén. Csak ebből az alkalomból öltötte magára a ruhát a munkaérdemrendes kitüntetésekkel, ma egyszerű falusi öltözetében láttuk a kitüntetések nélkül. Fjodor Mitrofanovics megállt egy percre az irodában. Ugyanolyan őszinteséggel fogadott bennünket, mint ahogy a kolhoz-parasztokkal bánik, s meghívott magához.Házának szobái szépen ki vannak festve, s ízléses bútorral berendezve. A fogadóhelyiségbe mentünk. Az asztalon tálcát és hamutartót látunk. amelyeket lengyel mesterek készítettek. Ezek mellett két fényképalbum feküdt. Az egyiket a kolhozelnök a krakkói zc-.'eohqikus intézettől kapta, a nv ík

r a következő felírást olvashatjuk: „Kedves barátainknak, a szovjet kolhozparaszt küldöttség tagjainak, akik nekünk, a Népi Demokratikus Lengyelország parasztjainak megmutatták az új élet felé vezető vitat. Varsó 1950. szeptember." Fjodor Mitrofanovics ezeket az ajándékokat, mint kedves emlékeket tartogatja, mert a baráti Lengyelországra emlékeztetik. Még más emléktárgyakat is mulatott, könyveket, melyeket 1951ben adtak ki Prágában cseh és orosz nyelven. Egyik a cseh és szlovák parasztoknak, traktorosoknak, gépes traktorállomások vezetőinek naplója, akik 1950-ben a Szovjetunió altáji kerületében, a Molotovkolhozban voltak. A könyv címe: „A boldog országban voltunk.. . " — Ezek az ajándékok, mondja Fjodor Mitrofanovics, a nagy és örök barátság jelképei, amelyek népünket Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a többi demokratikus állammal összekötik. Fjodor Mitrofanovics egy történetet mondott el a kolhoz alapításával kapcsolatban. Azon a helyen, ahol most a falu fekszik, amely ugyanazt a nevet viseli, mint a kolhoz, egy kulák majorja volt, amelynek tulajdonosa csak nyáron tartózkodott itt, amikor már másodszor szántották, vetették és aratták gabonáját. Télen a városban lakott, ahol magas áron árusította a betakarított gabonát. Amikor a kisparasztok megkezdték a kolhoz-alapítást, a kuláknak befellegzett. — Akkor teljesen szegények voltunk, — emlegeti Fjodor Mitrofanovics. — Mint juh- és baromfitenyésztő szövetkezet kezdtük meg a gazdálkodást. Úgyszólván egyikünk sem tudott irni-olvasni. Földjeink puszták voltak, erdő sem volt, a gyér bokrok nem állíthatták meg a szárító szeleket, amelyek a délkažahsztáni sztyeppekről jöttek és I csaknem teljesen leperzselték földjeinket. A párt és a kormány állandó segítségének és szorgalmas munkánknak köszönhetjük, hogy az ötéves terv folyamánw a kolhoz élenjáró, példás, altáji gazdasággá fejlődött. Olyan lelkesedéssel, mint amilyennel az építész beszél az épülő palotáról, beszélt az elnök a kolhozgazdálkodásról. A szövetkezeti tagok kollektívája megtanulta a sztyeppe fekete termőföldjének kihasználását és a gabona, zöldség (melegágyi és üvegházi) továbbá a gyümölcs termelését, tehénistállókat, sertés- és juhólakat, baromfitelepet és méntelepet létesített, azonkívül megkezdte a méh- és haltenyésztést is. A kolhoznak különféle üzemei, zöldség- és gyümölcsfeldolgozó vállalatai, olajpréselöje, malmai, téglagyárai, esztergályos üzemei, gépészmühelyei vannak. A gazdálkodás fő ágai a növénytermelés és az állattenyésztés. Ezek alapján fejlődött ki a kolhoz-termelés többi ágazata is. — A mi kolhoztermelésünk jellemző vonása, — folytatta Grinyko — hogy minden gazdasági ág szélesméretű és gépesített, ez biztosítja a nagy terméshozamot és a termelés magas színvonalát. A szövetkezet gazdálkodása állandóan fejlődik. 1952-ben a kolhoz jövedelme 2.4 miltlió rubel volt és 1953-ban a rossz termés ellenére is túlhaladta a 3 millió rubelt. Ez idén a szűztalaj megművelésével kapcsolatban a kolhoz 6.3 millió rubel pénzjövedelemre számít. A kolhoz jó jövedelme lehetővé teszi a közös gazdálkodás kiterjesztését és a kolhozparasztok jólétének emelését. A Molotov-kolhoz hatalmas területen gazdálkodik, amely örök időkre az ő bérmentes tulajdona. A kolhozföldek körülbelül 15 kilométer hosszúságban terülnek el, ami több mint 11.000 hektárt jelent s ebből 9600 hektár a szántóföld. 1953-ban 4353 hektárt vetettek be gabonával,, ipari növényekkel és zöldségfélékkel. A fennmaradt területekből réteket és legelőket csináltak. A pártnak és a kormánynak a kolhoztermelés további fejlesztéséről szóló határozatával kapcsolatban a kolhoz ellenőrizte a vetési területeket és feltárta a gabona és az ipari növények vetési területe alapjának kibővítéséhez szükséges tartalékokat. A parlagon heverő földek és barázdák felszántásával a kolhoz a vetési területeket 7000 hektárral bővítette. — Mindenekelőtt bővítettük az értékes altáji búza vetési területeit, amely termény a gabonafélék gyöngye. — magyarázza Babarykin agronómus. — 2000 hektárral nagyobb területen vetettük el az idén, mint tavaly. A mi kisérletezőink, a kolhoz-micsunnisták újfajta gabonafélék kitermelésével kísérleteznek. Azt vizsgálják, hogy mekkora a hektárhozamuk, menynyire állják a szárazságot s milyen az új búzafajtából őrölt liszt minősége és a belőle készített sütemény. Nem feledkezünk meg egyéb értékes terményről eem, amelyre az államnak és a kolhoznak szüksége van. Bővítjük a cukorrépa, a nap4 M>olotov-kolhoz. gyümölcsösében raforgó, a len és egyéb ipari növények vetési területét, hogy minden vetésforgóban megtarthassuk az egyensúlyt. Babarykin megállította a „Pobiedát" annak a földterületnek a végén, amelyen 85 hektáron a mult évben elvetett bükköny zöldéit. — Ez a 'bükkönnyel bevetett lerület hektáronként 60 mázsás termést hoz. A kolhoz takarmányalapjának bővítését fűfélék, muhar, kukorica, napraforgó és bükköny silózásával valósítja meg. Ez idén takarmányrépát, burgonyát, dinnye- és tökféléket termelünk 400 hektárral nagyobb területen, mint 1935-ben. Számítunk arra, hogy egy-egy tehén részére 6 tonna silótakarmányt és 2 tonna kapásnövényt biztosíthatunk. Úgy hiszem, hogy nem lesz elég széna, szalma és egyéb takarmány a hoszszantartó kemény szibériai télen át. A búzaföldek mögött erdősávok emelkednek. 12 méter szélesek és keletről nyugat felé húzódnak. Nagyrészt nem magas, de erős jávorfák, jegenyék és kisebb bokrok találhatók itt. Ezeket az erdősávokat a kolhoz-parasztok néhány évvel ezelőtt létesítették. Amikor az erdősávok mellett haladunk el, az agronómus a következőket mondja: —, A vetési területek bővítése még nem minden. A főcél a hektárhozamok növelése. A mi kolhozparasztjaink állandóan harcolnak J a sztyeppeken az elemi csapások elj len. Igyekszünk a földek nedvességét megtartani. Az erdősávok a hó, a csapadék megtartásában segítenek. E sávokat a termőföldeken sakktáblaformában létesitettük a szélirány ellenében. Ősszel újabb erdősávokat létesítünk földjeink megvédésére. De nemcsak a szélfogókra támaszkodunk, hanem igyekszünk minden agrotechnikai intézkedést a lehető legpontosabban betartani. Jól előkészített földbe vetünk s műtrágyával, meg baromfitrágyával trágyázunk. A trágyázást repülőgéppel végezzük. A cukorrépaföldeket beporozzuk, hogy kipusztítsuk a kártevőket. Elvégezzük a kapásnövények és a len sarabolását. A Molotov-kolhozban három mezei munkacsoport három brigáddal dolgozik, amelyeket a gép- és traktorállomás küldött ki. Terveiket és feladataikat pontosan összeegyeztették. A nehéz munkákat tapasztalt gépészek végzik. A mezei munkacsoport tagjainak feladata a bevetett területek gondozása, a terménybg^akaritási agregátok kezelése, a tfaktorok üzemanyagszükség, letének szállítása, a kenőanyagokról és a hűtőtartályok részére szükséges vízről való gondoskodás. A tavaszi vetés idején éjjel is szántottak, boronáltak. Egy-egy traktor 14—16 hektárt szántott fel egy műszak alatt, így a normát 150o/o-ra teljesítette. Nappal folytatták a vetést. A vetőgépeket hármasával kapcsolták össze és egymás után haladtak velük. Az agregátokkal naponta 80—100 hektárt vetettek be. • A búzát csakis sűrűés keresztsorosan vetették be. A kol. hoz először termel silókukoricát, amelyet fészkes-négyzetes módon vetettek. B. Zsirnojfc i