Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-29 / 210. szám, vasárnap

2 IIS2Ö 1954. augusztus 29. A Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi illése park áll rendelkezésére, a szövetkezeti mezőkön, ahol azelőtt a földművelés kezdetleges színvonalon volt, ma már az agrotechnika haladó módszereit alkalmazzák. Emelkedett az egyéni parasztgazdaságok műszaki színvonala is. Tíz évvel ezelőtt Szlovákiában jelentéktelen volt a gépkocsik, nevezetesen a teherjárművek száma. Személyi., teher-, szállító és különleges jármüveink száma azóta néhányszorosára emelkedett és biztosítja a népgazdaság egyre növekvő igényeinek kielégítését. Jelentősen kiépült vasúti közlekedésünk is. Tíz éve az építőiparban kisipari munkamódszerek voltak túlsúlyban, csak a legegyszerűbb gépeket ismerték és alkalmazták. Ma építőiparunk nagyszámú különféle géppel rendel, kezik és megteremtjük az építőipar i gépesítésének minden feltételét. Ezek a vonások szabják meg Szlo. vákia népgazdaságának mai képét. A népgazdaság helyzetének alakulása messzemenő változásokra vezetett a lakosság szociális összetételében is. A burzsoáziától elvettük gazdasági alapját és eltekintve a falusi burzsoá elemek maradványaitól, a burzsoázia mint osztály megszűnt létezni. A szlovák nemzetet ma a dolgozók társadalma alkotja, a munkások, parasztok és értelmiségiek szövetsége. Mindezek az osztályok és társadalmi rétegek maguk is mélyreható változásokon mentek keresztül. i Megnőtt és megerősödött a munkásosztály, népi demokratikus államrendünk vezető társadalmi ereje. Csak az ipari üzemekben több mint kétszeresére nőtt a munkások száma. De nemcsak számbeli gyarapodásról van itt sző. Munkásosztályunk ma már nem az, ami tíz éve volt. Hallatlanul megnőtt osztá, lyunk öntudata, politikai és eszmei érettsége. Az állami és gazdasági apparátusban ezer meg ezer munkásra bíztunk fontos szervező és vezető tisztségeket és nagyrészük sikerrel megállja helyét. Az üzemekben a munkások-, ezreit vontuk be különféle tanfolyamokba és ok. tatásokba, hogy gyarapítsák szakképzettségüket, kiszélesítsék politikai látókörüket; ugyancsak ezerszámra vesznek részt a munkások tevékenyen közéletünkben is. Jelentős változásokon ment keresztül a dolgozó parasztság is. A szlovák falvakat nagy lakosságfeleslegek jellemezték, amelyek az egyre aprózódó földeken nem találhattak megélhetést. Ma falvainkban már nincs lakosságfelesleg, sőt egyes vidékeken a lakosság áramlása oly erős volt, hogy a falvakon munkaerőhiány tapasztalható. Meg. szűnt a falusi szegénység is, amely a kapitalizmus idején oly szembe, szökően jellemezte a szlovák falut, nincsenek földnélküli parasztok vagy törpebirtokosok, akik naprólnapra elkeseredetten viaskodtak az élettel, sokat éheztek és csak néhanapján laktak jól. Azelőtt a legtöbb faluban a zsíros paraszt szava döntött. Ma falvainkban a kis- és középparasztok hallatják szavukat, akik kiszabadultak, vagy kiszabadulnak a kulákok gyámkodása alól és egyre világosabban látják a munkásosztállyal való harci szövetségük jelentőségét. A legfontosabb változást azonban falvainkon az egységes földmüvesszövetkezetek építése jelentette. Szövetkezeteink, ben már tízezer számra fogtak ösz. \ sze a parasztok, akik a szocialista falu építésének lelkes úttörői. Százszámra akadnak köztük nagyszerű szervezők, akik biztosítják a szövetkezeti nagyüzemi termelést, a nagy hektárhozamok mesterei, kiváló állattenyésztők, akik nagyfokú hasznosságot érnek el. Az egységes földmüvesszövetkezetekben a tegnapi parasztok új, szocialista gazdákká fejlödnek, akik fokozatosan megszabadulnak magánvállalkozói gondolkodásuk csökevényeitől és ezer, sőt tízezerszámra kapcsolódnak be öntudatosan hazájuk szocialista építésébe. Az egységes földműves, szövetkezetek ma már a termőföld jelentős részén gazdálkodnak. A szlovák falu határozottan és feltartóztathatatlanul megindult a szocialista szövetkezeti nagytermelés útján. Szerfölött fontos és örvendetes ez a tény, amit a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóján büszkén állapítunk meg. ' , Ű j arcú lett értelmiségünk Is. Szlovákiában a burzsoá értelmiséget a korlátolt nacionalizmus szellemében nevelték. Az értelmiségiek nagyrésze elidegenedett a néptől és könnyű zsákmánya lett a néppárti demagógoknak. A gazdasági és kulturális élet pangásának és hanyatlásának körülményei között az értelmiségnek nem nyílt alkalma rá. hogy fejlessze tehetségét. Műszaki értelmiségünk majdnem teljesen hiányzott és a meglévő néhány műszaki értelmiségi is csak nehe. zen helyezkedhetett el szakmájában. Noha a főiskolai képzettségű szak. emberek száma néhányszorta kisebb volt, mint ma, az ú. n. értelmiségi felesleg problémája a kapitalista Csehszlovákiában soha sem került le a napirendről. Egészen más ér. telmiségünk képe ma, amikor társadalmunk vezetöereje a munkásosztály lett. A burzsoá társadalom nevelte értelmiségiek mellett, akik becsületesen bekapcsolódtak az országépítés munkájába és tehetségüket, tapasztalatukat a szocializmus építésének szolgálatába állítják, új, nagyszámú és sokoldalú értelmiségünk nő fel, amelynek soraiban egyre fontosabb szerepet ját. szik a műszaki értelmiség. Ez új értelmiségiek között nem kevés a munkás, akiknek népi demokratikus köztársaságunk lehetőséget nyújtott arra, hogy magas képzettséget sze. rezzenek. Gazdasági és kulturális országépítésünk minden szakaszán széleskörű munkaterületet találnak mérnökeink, természettudósaink, nemzetgazdászaink, tanáraink és tanítóink, orvosaink stb., akik teljes mértékben érvényesíthetik és továbbfejleszthetik tehetségüket. Az új értelmiség nevelését ma 96 tizenegyéves iskola, 184 alsóbb és felsőbbfokú szakiskola szolgálja. Fiatalságunk előtt szélesre tártuk a művelődés kapuit. Dolgozó értelmiségünk hűséggel és odaadással viseltetik a szocializmus ügye és a nép iránt, megérti fontos küldetését a szocializmus építésében és minden tehetségét, erejét a népnek, a nép érdekeinek és igényeinek szolgálatába állítja. Mindezek a változások arra vezettek, hogy a szlovák nemzet ma már távolról sem az, ami tíz évvel ezelőtt volt. Tanúi és részesei vagyunk társadalmunk átalakulásának, annak a mélyreható folyamatnak, amelynek során a társadalom életfeltételeinek megváltozásával és újjáteremtésével maga is átalakul. De ez a folyamat, a szocialista önt'jdatosodás folyamata, nem megy végbe önmagától. És egyáltalán nem szándékozunk eltitkolni, hogy ez a folyamat még sok akadályba, társadalmunk sok negatív jelenségébe ütközik. E folyamat gyorsasága és mélyrehatósága az állam kulturális nevelőmunkájától függ. És itt meg kell állapítanunk, hogy kulturális nevelőmunkánk mai szinvonala jelentősen elmarad a korunk támasztotta követelményektől. Még nem fejtünk ki elégséges igyekezetet a dolgozók nevelésében, hogy elsajátítsák a munkához, a társadalmi tulajdonhoz való új szocialista viszonyt, távolról sem törekszünk kielégítően arra, hogy egész népünket öntudatos állami fegyelemre neveljük. Nem fordítunk elég figyelmet arra sem, hogy kifejlesszük a szocialista ember erkölcsi tulajdonságait, amelyeknek a munkában, a közéleti tevékenységben, ugyanakkor, azonban a magánéletben és az emberek kölcsönős viszonyában is meg kell nyilvánulniuk. Társadalmunk átalakulásának folyamatára jelentős hatással van ifjúságunk, amely évente beleolvad dolgozó népünk különféle rétegeibe. Ifjúságunk a mi büszkeségünk és reménységünk. Ifjúságunkra, fiatal munkásainkra, parasztjainkra és értelmiségeinkre nagy feladatok várnak, mert ők az új szocialista társadalom úttörői. Az ifjúságot jobban és gondosabban kell e feladatra előkészítenünk. E megállapításunk elsősorban iskolaügyünk és a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség dolgozóira vonatkozik, akik követendő példaként maguk előtt látják a szovjet ifjúság nevelésének nagyszerű művét. A burzsoá politikusok megszokták, hogy a népet öntudatlan tömegnek tekintsék, amelyet kényükkedvük szerint becsaphatnak. Minél öntudatlanabb a nép, annál könynyebben uralkodhatnak rajta és annál nagyobb befolyást gyakorolnak rá. A népi demokratikus rendszer ereje a nép öntudatosságában, társadalmi és politikai aktivitásában van. Ezért az államnak a szó legtágabb értelmében vett kulturális nevelő munkáját, a legszélesebb -néptömegek szocialista öntudatosítását egyik legkomolyabb feladatunknak kell tekinteni. Az elmúlt évtized nagy vívmányai közé tartozik a kultúra és a tudomány felvirágoztatása is. Az irodalom, a dráma, film-, képzőművészet és zene terén talán nincs olyan szakasz, amelyen ne jöttek volna létre értékes alkotások, ne nőttek volna fel új, reményteljes tehetségek. Nemzeti kultúránk évről-évre új művekkel gyarapodik, amelyek szerzőit a szocialista realizmus alkotó módszere ihleti. Ugyanakkor rendszeresen törekszünk arra is, hogy közönségünk számára hozzáférhetővé tegyük multunk kulturális kincseit, amelyeket a burzsoá korszakban bűnös módon elhanyagoltak és elfeledtek. Népünk tüzetesebben megismeri a cseh kultúrát, mélyreható tanulságokat merít a szovjet kultúrából és magáévá teszi á világirodalom legkiválóbb alkotásait. Mai nemzeti életünk jellemző vonása a nagy dolgozó tömegek kulturális színvonalának rohamos emelkedése városokban és falvakon egyarányt, kulturális életük szüntelen gyarapítása. Erről nemcsak az iskolák, színházak, könyvtárak stb. egyre növekvő száma tanúskodik, hanem — és ez a legfontosabb — a dolgozók növekvő kulturális igényei és szükségletei is. A nemzeti élet felvirágzását semmi sem tanúsíthatja meggyőzőbben, mint a tudásnak és a művelődésnek ez az egyre növekvő vágya, amely nélkül elképzelhetetlen a szocializmus sikeres építése. Márpedig nemrég a kultúra Szlovákiában egy maroknyi értelmiségi ügye volt csupán. Nemzeti kultúránk alkotói írók, költők, képzőművészek, zenészek, stb. abban az örömteli tudatban alkotnak, hogy minden szavukra, minden művükre az emberek ezrei és tízezrei várnak türelmetlenül és jól tudják azt is, hogy munkájukban nem tartottak lépést a dolgozók követelményeivel, akiknek nemcsak szükségletei, hanem igényei is megnőttek. Alkotó művészeink megtisztelő és kitüntető feladata, hogy minél nagyobb mértékben kielégítsék ezeket a követelményeket és valóban a lélek mérnökeivé váljanak. Sikeresen fejlődik a tudományos és kutató munka is, amelynek legfőbb szervezete a Szlovák Tudományos Akadémia. Ugyanakkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy tudományos dolgozóink jelentős figyelmet fordítanak a természettudományok és műszaki tudományok fejlesztésére. Tudományunk, kultúránk és egész nemzeti életünk szocialista szellemű fejlődésében döntő jelentőségű az a tény, hogy munkánk minden szakaszán fokozatosan, egyre inkább tért hódít a marxista-leninista világnézet, Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan tanítása. Fiatal és idősebb tudósok kutatómunkájukban egyaránt egyre alaposabban elsajátítják a dialektikus materalizmus módszerét A marxista-leninista elmélet magasabb művészi és eszmei színvonalra emeli íróink, művészeink alkotásait, kibővíti nevelőink, népművelő és kultúrmunkásaink, mérnökeink és közgazdászaink, látókörét. A marxistaleninista elmélet mindannyiunknak segítségére van abban, hogy mélyrehatóbban megértsük és elsajátítsuk a szovjet kultúra és tudomány vívmányait, amelyek megvilágítják előttünk további előrehaladásunk útját. Meg kell emlékeznünk nemzeti életünk fejlődésének egyik fontos eseményéről, az idei nemzeti bizottsági választásokról. Az a fejlődés, amely a forradalmi nemzeti bizottságoktól, a nemzeti felszabadító harc szerveitől a mai nemzeti bizottságokig, az államhatalom helyi szervéig vezetett, eseményekben gazdag története annak, hogyian tanulta meg népünk a kormányzás művészetét, hogyan védelmezte és védte meg nemzeti bizottságait a reakció minden rohamával szemben és hogyan érte el végül azt, hogy a nemzeti bizottságok népi demokratikus államrendünk alapköveivé váltak. Az új nemzeti bizottságok megalakulása demokratikus választások alapján, összefügg az államhatalom gyakorlásának további jelentős decentralizációjával. A burzsoázia, mint ismeretes, még a megcsonkított önkormányzatot sem bízta a nép képviselőire és nyakukba ültette jegyzőit, járási főnökeit. A mi népi demokratikus köztársaságunk alapelve ellenkezően az, hogy a nemzeti bizotságok az államhatalom helyi szerveiként a legnagyobb felelősséggel intézkedjenek minden hatáskörükbe tartozó ügyben és a közügyek intézésébe, irányításába bevonják a polgárok százezreit. Az új nemzeti bizottságok munkája kétségtelenül jelentősen hozzájárul népünk politikai aktivitásának, öntudatának, ideológiai^ és kulturális színvonalának további gyarapításához. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának ünnepségei tehát azon eszmék diadalmas térfoglalásának jegyében állnak, amelyek nevében a szlovák nép fegyvert fogott, amelyek nevében a kommunista és pártonkívüli hős harcosok ezrei életüket áldozták a harctereken Szlovákia hegyei között, a duklai szorosban, Belaja Cerkevnél, Kievben, a belorussziai erdőségekben és a náci betolakodók ellen vívott harc más frontjain, amelyek nevében sok derék elvtársunkat halálra kínozták és meggyilkolták a fasiszta börtönökben és koncentrációs táborokban. Mivel magyarázható, kedves elvtársak, drágái barátaim az a tény, hogy történelmileg oly rövid időszakban gazdasági és kulturális országépítésünk minden szakaszán ennyire átütő sikereket értünk el? Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével megszüntette a burzsoá kizsákmányoló rendszert, szilárd nemzeti arcvonalba tömörült és alkotóerői megszabadultak a kapitalizmus béklyóitól. Ezek a sikerek továbbá azzal magyarázhatók, hogy népi demokratikus köztársaságunk a nemzetek testvériségén és barátságán, a kölcsönös együttműködésen épül fel, hogy a szlovák nép messzemenő segítséget kapott a cseh munkásosztálytól és hogy. a cseh országrészek fejlett ipara Szlovákia gazdasági fejlődésének alapjául szolgál. E sikerek végül azzal magyarázhatók, hogy köztársaságunk nagy-' vonalú, önzetlen támogatást kapott a Szovjetuniótól, hogy elsajátíthattuk a szovjet népnek a szocializmus és a kommunizmus építésében szerzett gazdag tapasztalatait és hogy országépítésünkberi felhasználhattuk a szovjet tudomány és technika vívmányait. Szlovákia további sikeres gazdasági és kulturális felvirágoztatásának biztosítása érdekében a szlovák nép szoros egységbe tömörülve a párt és a kormány körül, baráti együttműködésben és megbonthatatlan egységben a cseh dolgozó néppel és a többi nemzetiség dolgozóival, tovább folytatja a szocializmus építését. Még tüzetesebben, még jobban el kell sajátítanunk a szovjet tapasztalatokat gazdasági és kulturális országépítésünk minden szakaszán. Elvtársak, drága barátaim! A' Szlovák Nemzeti Felkelés messzemenően és forradalmi módon éreztette hatását az egész szlovák nép életében. Ez csak azért volt lehetséges, mert a Szlovák Nemzeti Felkelés fennkölt haladó forradalmi eszméket követett. A Szlovák Nemzeti Felkelés vezéreszméje az volt, hogy tevékenyen helytálljon az emberiség jelenlegi fejlődése leghatalmasabb és leghaladóbb erőjének, a Szovjetuniónak oldalán és öntudatosan támogassuk törekvését, hazánk felszabadítását a fasiszta reakció uralma alól. Felkelésünket az az eszme vezette, hogy a Csehszlovák Köztársaságot a népi demokrácia alapjain építsük fel. Ezek az eszmék, amelyek teljes mértékben kifejezték a legszélesebb néptömegek élettapasztalatait, érdekeit, szükségleteit és vágyait, öntudatos, aktív forradalmi tevékenységre ragadták népünk százezres tömegeit. A szlovák nép történelmének új szakaszába, mint e történelem öntudatos alkotója lépett. A marxizmus-leninizmus hangsúlyozza a néptömegek döntő szerepét a történelemben. A fejlődés annál gyorsabban halad előre, minél széleskörűbb és tevékenyebb a néptömegek közvetlen részvétele a társadalmi történésekben. Már Marx és Engels hangsúlyozta, hogy minél mélyrehatóbb egy történelmi esemény, forradalmi fordulat, annál széleskörűbben vonja be a tömegeket a tevékeny cselekvésbe, mint a fordulat végrehajtóit. Ezért az emberiség történelmének jelenlegi korszaka, amikor a dolgozó tömegek a munkásosztály vezetésével megdöntik a kapitalista rendet és vele véglegesen megszüntetik az ember ember által való kizsákmányolásának időszakát, egýben a néptömegek alkotóereje hatalmas arányú fellendülésének korszaka is, amelyben a tömegek öntudatosan irányítják történelmük alakulását. A Szlovák Nemzeti Felkelés — mint a nagy Szovjetunió vezette világméretű fasisztaellenes felszabadító harc elválaszthatatlan része, mint a világon végbement és végbemenő mélyreható forradalmi folyamatok láncszeme — az a történelmi tett, amely a szlovák dolgozó népet sorsának öntudatos irányítójává tette. A forradalmi út, amelyen a szlovák nép nemzeti felkelésével megindult, a szocializmus építéséért vívott harcok útja, az az út, amelyen egyre szélesebb tömegek kapcsolódnak be a társadalmi eseményekbe. És csakis ezen az úton, csakis a néptömegek növekvő részvételével és aktivitásával valósíthatjuk meg a szocialista országépítés minden nagyszerű feladatát. Minél nagyobb és szélesebbkörű lesz népünk kezdeményező részvétele iparunk és mezőgazdaságunk fejlesztésében, államunk igazgatásában, annál könynyebben és annál előbb győzünk le minden nehézséget, annál gyorsabban haladunk előre törekvésünkben, amelynek célja az egész lakosság életszínvonalának szüntelen emelése. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemrég tartotta X. kongresszusát, amely kitűzte a szocialista országépítés feladata|nak irányvonalát az első gottwáldi ötéves tery sikeres teljesítése után. A kongresszus irányelvei mindenekelőtt a legközelebbi két-három évben kötelességünkké teszik, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést. Még erőteljesebben kell folytatnunk az alapvető iparágak fejlesztését. Az irányelvek nagy figyelmet fordítanak a közszükségleti cikkek termelésére, minőségük megjavítására és választékuk kibővítésére. Feladatul tűzik ki a lakásépítés messzemenő kibővítését, iskolák, valamint egyéb kulturális, szociális és egészségügyi intézmények létesítését. Mindezek a feladatok arra a célra irányulnak, hogy biztosítsuk a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további szüntelen emelkedését. A kongresszus irányelvei egyben határozottan felhívják figyelmünket azokra a komoly fogyatékosságokra, amelyek munkánk sok szakaszán tapasztalhatók és felszólítanak, harcoljunk még hathatósabban e fogyatékosságok ellen. Megkövetelik elsősorban, hogy fokozott erővel törekedjenek a munkatermelékenység fokozására, a termelés, a közlekedés és a ke(Folytatás az 5. oldalon.)