Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-29 / 210. szám, vasárnap

2 IIS2Ö 1954. augusztus 29. A Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi iilése vák Köztársaság helyreállításáért az egyetlen helyes út, amelyen el. érik és biztosítják nemzeti szabad­ságukat. Ezért keltek fegyverre a csehszlovák zászlók alatt, ezért fo­gadták a német fasiszta betolako­dók és szlovák lakájaik ellen indított harccal a felszabadító Szovjet Had­sereget. A szlovák nép nemzeti felkelé­sével egyszcrsmindenkorra megsza­badult a reakciós erők befolyásától, és fegyverrel a kesében utat tört magának a haladás táborába, a Szovjetunió vezette fasisztaellenes arcvonalba. Harcát ezért koronázta siker. A diadalmas Szovjet Hadse­reg megszabadította hazánkat a fasiszta német megszállóktól és a Szovjetunió hatalmas védelme alatt biztosítottuk köztársaságunk népei, iiek szabadságát és függetlenségét. Igy teljesedett be végre először népünk évszázados vágya, hogy sza­bad nemzeti életet élhessen. Népünk )oha nem felejti el, hogy szabadság­rágyó törekvései és harca csak azért végződhetett győzelemmel, mert fennáll a Szovjetunió, a világ első szocialista állama, a nemzetek sza­badságának hatalmas és legyőzhetet­len támasza, védelmezője. E vágyak és e harc győzelmes beteljesedése csak annak köszönhető, hogy a Szovjet Hadsereg a Nagy Honvédő Háborúban oly következetesen és mindvégig teljesítette nemes, fel­szabadító küldetését. A mai ünnep­napon ezért mindenekelőtt a hála és a szeretet forró szavait intézzük a szovjet néphez, hős felszabadító hadseregéhez, amely oly hallatlan áldozatokat hozott hazánk szabad­ságáért és függetlenségéért. Már hazánknak a Szovjet Hadse­reg által való felszabadítása igazol, ta annak az útnak a helyességét, amelyre népünk nemzeti felszabadí. tó harcában lépett, és az egész to­vábbi fejlődés még fokozta a Szov­jetunióhoz fűződő szövetségünk és barátságunk döntő jelentőségét köztársaságunk önállóságára és füg. getlenségére, nemzeteink szabadsá­gára. A második világháború befe­jezése után kiderült, hogy a hitle­rista Németország veresége nem szüntette meg az imperialista le­igázás veszélyét a szabadságszere, tő nemzetek, tehát Csehszlovákia nemzetei szempontjából sem. Az Északamerikai Egyesült Államok imperialista körei ismét az erőszak, a kihívások és a támadások politi­kájának útjára léptek. Az ameri­kai imperialisták törekvése, amely, nek célja a német militarizmus és nácizmus feltámasztása, Nyugat­Németországban a revansiszta moz­galom szítása, senkibén sem hagyhat kétséget aziránt, hogy az imperia­lista támadó egyik célkitűzése a Csehszlovák Köztársaságnak mint államnak a megsemmisítése és nem­zeteinek leigázása. Az egész háború utáni időszak ezért annak a harcnak a jegyében áll, amelyet az agresszív erők ellen, a békéért, a nemzetek szabadságá. ért és baráti egyenjogú együttélésé, ért vívunk. E nagy történelmi küz­delem élén a Szovjetunió áll. A Szovjetunió nemzetközi tekintélye hallatlanul megnőtt. Békepolitikája a világ minden országában helyes­lésre és rokonszenvre talál, a béke. szerető nemzeteket tevékeny harc­ra mozgósítják a békéért, szabad­ságuk és függetlenségük megvédé­séért. A Szovjetunió vezetésével jött létre, erősödött és forrt össze a vi­lág béketábora, amely sikerrel hiú. sítja meg az imperialisták minden támadó szándékát. Köztársaságunk, amely szüárdan támaszkodik a Szov­jetunióhoz fűződő szövetségére és élvezi a világ minden békeszerető erőinek támogatását, sikerrel szem­beszállt és szembeszáll minden csel­vetéssel és fondorlattal, Szabadsága és függetlensége teljes mértékben és tartósan biztosítva van. Ezért mindenki, aki szereti népét, aki szereti hazáját, az szereti a Szovjet­uniót, felszabaditónkat, amelyhez a barátság és a szövetség örök köte­lékei fűznek és e kötelékek soha el nem szakadnak. A béke erői a legutóbbi időben jelentős sikert értek el. A ' genfi értekezleten megegyezés jött létre a vietnami háború befejezéséről, noha az Amerikai Egyesült Álla­mok, amely Vietnamot a világ konfliktus újabb gócpontjává akarta .tenni, elkeseredetten küz­döttek mánden megegýezési tö­rekvés ellen. A létrejött megegye­zés arról tanúskodik, hogy az Amerikai Egyesült Államok „erő­politikájukkal" elszigetelődtek és hogy a szovjet kormány elve a vitás kérdések békés rendezéséről egyre több támogatóra talált a kapitalista államok uralkodó kö­reiben is. Ez a megegyezés a ka­pitalista államokkal való keres­kedelmi kapcsolatok felélénkülé­sével együtt továbbá azt mutatja, hogy egyre erősebben előtérbe lép a nemzetközi feszültség enyhíté­sére irányuló törekvés, amelynek célja egyben az is, hogy normá­•is gazdasági kapcsolatok jöjjenek létre az egyes államok között, tár­sadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. Azt bizonyítja végül e megegyezés, hogy nincs erő, amely gátat vethetne az ázsiai, afrikai és a világ más részeiben élő gyar­mati és félgyarmati nemzetek tö­rekvésének, amelynek célja a nemzeti szabadság kivívása. A genfi értekezlet sikere arra lelkesíti (a sízabadságszerető né­peket, ' hogy még sizívósabban küzdjenek a nemzetközi feszült­ség további enyhítéséért, minden vitás kérdés, köztük a német kérdés békés megoldásáért, az atomfegyver és más tömegpusztí­tó fegyverek betiltásáért, az ál­talános leszerelésért, hogy még kitartóbban törekedjenek a sza­bad népek egyenjogú együttélé­sén alapuló tartós béke megterem­tésére. E törekvés jelenleg az európai kollektív biztonsági szer­ződés megkötésére irányul, amely a szovjet kormány javaslatán ala­pul és amelyben- a mi népünk is a béke biztosításához, az európai nemzetek biztonságához vezető legjobb utat látja. A szlovák nép, amely tíz esz­tendővel ezelőtt a nemzeti sza­badság kiharcolásának és a Cseh­szlovák Köztársaság helyreállítá­sának jelszavával fogott fegyvert, ma azzal az örömteli tudattal emlékezik meg e fontos évfordu­lóról, hogy nemzeti szabadságá­nak ügyét végleg győzelemre vit­te. Ezért szilárd egységbe tömö­rülve a párt és a kormány körül, továbbra is mindent megtesz an­nak érdekében, hogy erősítse a béketábort, biztosítsa a békeharc további sikereit, szilárdítsa és el­mélyítse barátságát és szövetségét a Szovjetunióval, hazánk szabad­ságának és függetlenségének leg­főbb támaszával. A széles néptömegek fegyveres felkelése Tisoék fasiszta rendsze­re ellen és a partizánmozgalom hatalmas arányú fellendülése az egész világ szeme előtt rávilágí­tott az ú. n. szlovák állam szél­hámosságára és bebizonyította, hogy a szlovák nép a cseh ha­zafias erőkkel vállvetve küzd és hogy nemzeti szabadságának ügyét elválaszhatalannak tartja a Cseh­szlovák Köztársaságnak, a csehek és a szlovákok közös államának helyreállításáért vívott harctól. A szlovák nép túlnyomó többségét nem tévesztették meg sem a néppárti szeparatisták, sem a bur­zsoá rendszer idején elszenvedett sérelmek emlékei. E nép a kom­munista párt vezetésével nemcsak a Csehszlovák Köztársaság felsza­badulásáért harcolt, hanem az új, népi demokratikus rendszer ura­lomrajuttatásáért is, amely a cse­hek és szlovákok testvéri egyen­jogú együttélésén alapul és amely a szlovákoknak megad minden le­hetőséget arra, hogy felvirágoz­tassák nemzeti életüket. A népi demokratikus állam­rend győzelmével, a szocialista or­szágépítés megindulásával és a lenini-sztálini nemzetiségi politika valóraválásával valóra vált a cse­hek, a szlovákok és a többi nem­zetiség testvéri, egyenjogú együtt­élése. Igaz, az elmúlt tíz eszten­dő során nem egy kísérlet tör­tént arra, hogy megzavarják a csehek és a szlovákok testvéri együttműködését. A Nemzeti Arc­vonal szerveibe befészkelődött burzsoá reakció közvetlenül a fel­szabadulás után minden igyekeze­tével azon volt, hogy egymás el­len uszítsa a cseheket és a szlo­vákokat, a Szlovákia Kommunista Pártjába megbújó, alattomos ak­namupkát végző szlovák burzsoá­nacionalisták támogatásával arra törekedett, hogy Szlovákiát a reakció bástyájává tegye. A szlo­vák nép 1948 februárjában hatá­rozottan feleletett adott a burzsaá reakciónak. A szlovák munkás­osztály és vele szilárd szövetség­ben dolgozó parasztságunk elszán­tan a cseh dolgozó nép mellé állt. A reakció, amely nemzetiségi vi­szályokra számított, megsemmi­sítő vereséget szenvedett és a tör­ténelem szemétdombjára került. Meghiúsítottuk a Szlovákia Kom­munista Pártjának soraiba befész­kelődött burzsoá-nacionalisták fondorlatait is, akik burzsoá­nacionalista ideológiát terjesztet­tek és minden eszközzel a cseh és a szlovák dolgozó nép egységének meggyengítésére törekedtek. A szocializmus felépítésére irá­nyuló együttes igyekezetben, a burzsoá nacionalizmus ideológiája ellen folytatott harcban erősödött és elmélyült a csehek és a szlo­vákok baráti, testvéri együttmű­ködése, a csehszlovákiai munkás­osztály megbonthatatlan egysége. A csehek és a szlovákok új vi­szonyának jellemző kifejezője min­denekelőtt Szlovákia szocialista iparosítása, az a törekvés, hogy Szlovákia gazdasági és társadalmi színvonalát a cseh országrészek színvonalára emeljék. A szocialista iparosítás végrehajtása során Szlo­vákia óriási segítséget kapott a cseh munkásosztálytól és hála e segítségnek, gyors ütemben küzdi le ga/dasági elmaradottságát. Más­részt Szlovákia évről-évre nagyobb mértékben járul hozzá köztársa­ságunk gazdasági gyarapodásához. A testvéri együttműködés áldásos eredményei Szlovákia gazdasági és kulturális építésének minden sza­kaszán megnyilvánulnak. A szocialista országépítés együt­tes nagy művében elmélyül a cse­hek és a szlovákok együvétartozá­sának tudata. A szlovákok ugyan­olyan büszkeséggel és örömmel kísérik figyelemmel az ostravai és a mosti bányavidék, a moldvai vízierőművek felépítésének nagy művét, mint a garammenti építke­zéseket, a vágmenti vízierőművek, az új gépgyárak, villanyművek és az ötéves terv keretében Szlovákia területén végrehajtott egyéb épít­kezések előrehaladását. Magukévá teszik a cseh nemzeti felmérhetet­len gazdagságú kulturális öröksé­gét, történelmi hagyományait, iro­dalmát, ugyanakkor pedig a cseh közönség megismeri a szlovák iro­dalom és művészet nagyszerű ér­tékeit, a tehetséges szlovák nép sokféle alkotómunkájának ered­ményeit. A csehek és a szlovákok testvéri egyenjogú együttélése gondolatának győzelme a közös né­pi demokratikus köztársaságban tagadhatatlan tény. Amikor tíz esztendővel ezelőtt a nép széles tömegei fegyvert fog­tak Tisóék rendszere ellen, e fel­kelés megsemmisítő vereséget mért a néppártiak szeparatista ideoló­giájára, amelynek jegyében Szlo­vákiát a német imperializmus rab­ságába döntötték. De a néppárti hazaárulók és mindenféle más csődbe került burzsoá-politikusok nem akartak beletörődni abba, hogy a szlovák nemzet szabadon él, hogy a maga sorsának ora lett, megszabadult a néppárti piócáktól és minden más élősditől. Nem akarnak beletörődni ebbe a tény­be és új, amerikai gazdák szolgá­latában minden erejükből arra tö­rekszenek, hogy a szlovák nép megint csak az urakra robotoljon, zsellér legyen a saját földjén és e szennyes célkitűzések érdekében hazug, nacionalista jelszavakat puf­fogtatnak. Csakhogy változtak az idők! A szlovák dolgozó nép tíz esztendő alatt megismerte az igazi szabadság értékét, meggyőződött róla, hogy a Csehszlovák Köztár­saság nem mostohája többé, ha­nem gondos, szerető édesanyja. Szlovákia dolgozó népe büszke ar­ra, hogy győzelemre vitte dicső szabadságharcát, éberen őrködik csehszlovák hazájának iérthetet­lensége fölött és könyörtelenül le­számol mindenkivel, aki orvul ke­zet emelne szabadságára. Igaz, helytelen volna tagadni, hogy a burzsoá-nacionalizmus ideo­lógiája nem irtható ki könnyen az emberek gondolkodásából és tudatos vagy öntudatlan megnyil­vánulásai különféle szakaszokon és formákban még mindig tapasz­talhatók. Ezért semmi esetre sem lanyhulhat el harcunk a burzsoá­nacionalizmus ideológiája ellen. Ellenkezőleg, továbbra is fáradha­tatlanul arra kell törekednünk, hogy életünk minden szakaszán el­mélyítsük és szilárdítsuk nemze­teink testvéri barátságát. Ma, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés tizedik évfordulóját ün­nepeljük, a szlovák nemzeti élet teljes, azelőtt elképzelhetetlen fel­virágzásának vagyunk tanúi. Meg­emlékezünk erről az évfordulóról mindnyájan, szlovákok, csehek, ukránok, lengyelek, magyarok, akiket szilárd és törhetetlen egy­ségben fog össze hazaszeretetünk, a Szovjetunió iránt táplált odaadá­sunk és hűségünk, együttes harcos igyekezetünk, hogy győzelemre vi­gyük a béke és a szocializmus ügyét. A szlovák nép ebben a szel­lemben köszönti ma a testvér cseh nemzetet és biztosítja arról, hogy harcban és munkában vállvetve törhetetlenül halad vele előre, hogy győzelemre vigye a szocializmust hazánkban. A Szlovák Nemzeti Felkelés na­pirendre tűzte Szlovákia égető szo­ciális problémáit is. Munkások, zsellérek, parasztok és dolgozó ér­telmiségiek azzal a szilárd elszánt­sággal fogtak fegyvert, hogy a helyreállított köztársaság nem le­het többé az urak köztársasága, amelyben a dolgozó széles tömegek sorsa ismét a nyomor, az éhség és a munkanélküliség lesz. Ebben a meggyőződésben indultak harcba tízezren és tízezren, ebben a meg­győződésben áldozták sokan életü­ket. Tudták, hogy vágyaikban nem csalatkoznak. Ennek biztosítékát abban a tényben láttuk, hogy a nemzeti felszabadító harc vezető­ereje a munkásosztály volt, élén a kommunista párttal. De még sok kemény harcot kellett megvívni, hogy e vágyak valóra váljanak. Emlékezzünk csak vissza, mennyit küzdöttünk az ipar és a pénzin­tézetek államosításáért, a nagyke­reskedelem államosításáért, a nagybirtokok felosztásáért, a spe­kuláció, a feketézés ellen, az ál­lami és szövetkezeti gazdálkodás felépítéséért. A kommunista párt vezetésével valóra váltottuk népünk, harco­saink vágyait. A régi kapitalista rendet könyörtelenül és követke­zetesen lépésről-lépésre felszámol­tuk. A gyárakat, bányákat, banko­kat, nagykereskedéseket, közleke­dést államosítottuk, ezek a válla­latok ma az egész nép tulajdoná­ba kerültek. Az állami tulajdoiv tulajdon, termelő- és fogyasztási szövetkezetek formájában. Fal­vainkban megvetettük a szocia­lizmus szilárd alapjait, állami gaz­daságokat, gép- és traktorállomá­sokat létesítettünk, a kis- és kö­zépparasztok egységes földműves­szövetkezetekbe tömörülnek. Szlovákia földje, amely megsza­badult a hazai és külföldi kizsák­mányolóktól, feltárja felbecsülhe­tetlen kincseit. Hozzáfogtunk Szlo­vákia szocialista iparosítása nagy­szerű művének megvalósításához. Megszűnt- a munkanélküliség. Nyomtalanul eltűnt a nyomor és az éhség. Megindult az alkotó, or­szágépítő munka. Szlovákia dol­gozó népe nem robotol többé ide­geneknek, magának dolgozik. Ugyanakkor a kapitalista államok­ban fokozódik a munkanélküliség, elmélyül a gazdasági válság, süly­lyed a dolgozók életszínvonala. Könnyen elképzelhetjük, hogyan is festene ma Szlovákia, ha nem vetettük volna végét a burzsoá­rendnek. Nem nehéz elképzelni, hogy Szlovákia ismét a tömeges munkanélküliség, a reménytelen nyomor és az éhínség földje lenne. Nem nehéz elképzelni, hogy a dol­gozók verítékén és vérén isméi hazai és külföldi élősdiek híznának kövérré. Népünk meggyőződött a szocia­lista rend előnyeiről és a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóját az első gottwaldi ötéves terv si­keres teljesítése után ünnepli, mi­után nagy eredményeket ért el a gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális építőmunka minden sza­kaszán. A népgazdaság fejlesztésé­ben elért sikerek alapján jelentő­sen emelkedett a dolgozók anyagi és kulturális színvonala. Szlovákia dolgozó népe a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóját abban a tudatában ünnepli, hogy a jólét és a kultúra további szüntelen fejlő­désének nagyszerű távlata nyílik meg előtte. Az elmúlt években a szocialista országépítés hatalmas mértékben negváltoztatta Szlovákia képét. Az országgál együtt megváltozott népe s. Idézzük fel legalább nagy vona­lakban, hogyan is alakult át első­sorban Szlovákia gazdasági alapja. Tíz évvel ezelőtt a nehézipar egyes ágazatai szánalmas képet mu­tattak. A német megszállók kímé­letlenül kizsákmányolták szén- és ércbányáinkat kezdetleges fej tő­módszerekkel. Az energetika csak jelentéktelen mértékben használta lei a meglévő vízierőforrásokat. Gép­ipari üzemeink javarésze alacsony műszaki színvonalat ért el. A ne­hézipar részesedése az egész ipari termelésben csekély volt. Ma a nehéz iparágak vezető he^ lyet foglalnak el a szlovákiai ipar­ban. A fogyasztási cikkek termelé­sének egyidejű fejlődése mellett a termelőeszközök termelése az egész termelés 58.3 százalékát teszi ki. Szénbányászatunkban jelentősen ki­bővítettük és tovább bővítjük a nyitra-nováki bányavidéket, kiépít­jük harmadik barnaszén körzetün­ket a kékkői járásban. Sok re­ményre jogosító lelőhelyeket fedez­tünk fel Kelet-Szlovákiában is, Szénbányáinkat korszerű gépekkel szereljük fel. Ugyanígy korszerűsít­jük ércbányáink gépi berendezéseit is és igyekszünk megteremteni to­vábbi fejlődésük előfeltételeit. Az­energetikai ipar szakaszán üzembe­helyeztük a nyitrai-nováki villany­telepet, amelynek teljesítőképessé­ge — ha majd az egész villanyte­lep felépül — felülmúlja a közhasz­nú villanytelepek rendszerében tíz évvel ezelőtt működő valameny­nyi hőerőműtelep együttes teljesí­tőképességét. Jelentősen növeke­dett a vízierőműtelepek teljesítőké­pessége, számos további villanyte­lep épülőben van. Lényegében tel­jesen új iparágat építettünk fel, a színesfém kohászatot és a vasönt­vények termelését. Gépiparunkban sok új üzemet létesítettünk, a régi gyárakat korszerűsítettük, új gé­pekkel szereltük fel. Jelentősen kiépítettük és korszerűsítettük ve­gyiiparunkat. Felépítettük a mű­fonalfeldolgozó iparágat. Az élelmiszeriparban felépítettük a tejüzemek hálózatát, jól felszerelt mellett gyarapodik a szövetkezeti^ ^pékségeket és néhány húsfeldolgo­zógyárat, amelynek ma már valóban iparágat jelentenek. Korszerűsítet­tük és kibővítettük sörgyárainkat. A könnyűiparban jelentősen kibőví­tettük a készruha, a kötött- és szövöttáruk gyártását. A faiparban új iparágként kiépí­tettük a bútorgyártást és a mü­anyaglemezek gyártását. Kelet-Szlo­vákiában befejezés előtt áll egy új nagy cellulóze-üzem építése. Az építőanyagok szakaszán jelen­tősen növeltük a tégla- és cement­gyártást. Az idén helyezzük üzem­be a keletszlovákiai, bystrái új ce­mentgyárat. Az ötéves terv folyamán össze­sen 125 új üzemet építettünk, 103 üzemet korszerűsítettünk. Az ipar Szlovákia népgazdaságának vezető ágazata lett és egyre határozottab­ban szabja meg Szlovákia gazdasági életének arculatát. Tíz éve a szlovákiai mezőgazda­ságot kezdetleges technika jelle­mezte, a gépesítés mértéke jelen­téktelen volt. A traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek a nagybirto­j kosok és a kulákok kezében voltak. Szlovákia mezőgazdaságának ma már nagy és egyre gyarapodó gép­(Folytatás az 346. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents