Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

ÉLJEN A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 10. ÉVFORDULÓJA MILOŠ GOSIOROVSKÝ államdíjas: Az 1944. évi antifasiszta Szlovák Nemzeti Felkelés Már tíz éve annak, hogy a szlovák nép a kommunista párt vezetésével és a Szovjetunió áldozatkész támogatásával fegyveres, felkeléssel szembeszállt a hitleri tasizmussal és annak szlovák kiszolgálóival. Az 1944. évi Szlovák Nemzeti Felkelés . a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának tetőpontja volt. A müncheni egyezménnyel 1938 őszén Csehszlovákia nemzetei ki voltak szolgáltatva a hitleri fasizmus kénye-kedvének. München után világos volt, hogy az ú. n. második köztársaság időszaka átmeneti időszak, amelyben a hitleri fasizmus előkészíti a talajt ahhoz, hogy a csehszlovák állami függetlenség maradványait minél könnyebben felszámolhassa. Ebben az időszakban, amikor a cseh és a szlovák burzsoázia sárba taposta a demokratikus szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, a cseh országrészeket és Szlovákia dolgozó népeit fokozatosan megfosztották burzsoá-dfemokratikus jogaitól és élcsapatát, a kommunista pártot illegalitásba űzték. Szlovákiában a hitleri-fasizmus _ szlovák ügynöksége, a Hlinka-párt vette át a hatalmat. Ennek a hathatós segítségével és a nyugati imperialisták csendes beleegyezésével 1939. március 14-én és 15-én Hitlernek sikerült teljesen szétvernie a Csehszlovák Köztársaság megcsonkított maradványát is. A szlovák faeiszta-burzsoáziát ezért a szolgálatáért az önálló állam cégérével ajándékozták meg. Ennek a bábállamnak egyetlen rendeltetése volt: segíteni a hitleri Németországot imperialista hódító háborújában. Természetesen Hitlernek kedvezett, hogy amíg a többi meghódított országban megszálló hadsereget kellett tartania, itt ezt a munkát a szlovák fasiszták végezték el, akik lehetőséget adtak neki arra, hogy a világ felé bizonyítsa, hogy ő — Hitler — nem akar rosszat a nemzeteknek. A szlovák fasiszták Hitler kiszolgálásának politikáját sikeresebben folytathatták, mint például Hácha hívei Csehországban éspedig azért, mert többé-kevésbbé ügyes nacionalista demagógiával sikerült nekik Szlovákiában bizonyos tömegbázisra is szert tenniök. Široký elvtárs erről 1946. március 29-én Csehszlovákia Kommunista Pártja VIII. kongreszszusán ezt mondta: „... míg Csehországban a megszállás idején egyetlen fasiszta pártnak sem volt tö.megbázisa, addig be kell ismernünk, hogy Sziovákiában a reakciós ideológia, amelyet ä Hlinka párt terjesztett, a szlovák nyilvánosság bizonyos köreire jelentősen hatfist gyakorolt." A fasiszta szlovák állam létrehozásával és a cseh országrészek közvetlen meghódításával a Csehszlovák Köztársaságot teljesen összezúzták. Szlovákiában más politikai fejlődés kezdődött mint a cseh országrészekben. Ezért volt szükség arra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának szlovák része szervezetileg függetlenné váljék, s így jött létre Szlovákia Kommunista Pártja, amelynek élén 1939 márciusától a Központi Bizottság állott. A Szlovák Kommunista Párt Szlovákia területén mint a szlovák nemzet egyetlen szervezett ereje kezdte kifejteni tevékenységét a fasizmus, a hitleri Németország és hazai cinkosai ellen. Munkáját kezdettől fogva az egész munkásosztály széleskörű egységének a megteremtésére összpontosította, hogy szabotázs és sztrájkok szervezésével sikerüljön megtörni, majd megbénítani a hitleri fasizmus segítőtársainak háborús erőfeszítéseit. Arra törekedett, hogy a szabotázs- és sztrájktevékenység végül az egész nemzetnek a szabadságért folyó felkelésében érje el tetőfokát. Attól a tudattól és mély meggyőződéstől áthatva., hogy Csehszlovákia a szocialista Szovjetunió és annak hadserege segítségével felszabadul, a kommunista párt is kidolgozta a fasizmus elleni harc, i cseh és szlovák nemzet felszabadító harcának koncepcióját. E koncepció szerint a munkásosztálynak fokozatosan meg kellett nyernie a nemzet összes elnyomott rétegeit és a nemzet élére állva magamögé felsorakoztatni a parasztságot, az értelmiséget és általában a nemzet mind ama rétegeit, amelyek bármilyen oknál fogva is készek részt venni a nemzeti felszabadító harcban. A munkásosztály és a kommunista pári koncepciójával szemben, amelyet'elsősorban Klement Gottwald elvtárs fogalmazott meg, ott áll a cseh és szlovák burzsoázia, amely mint az első világháború idején — ismét két vasat tartott a tűzben: egyik része HitLörincz Gyula plakátja a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójára A hitleri Németország gálád háborúja a Szovjetunió ellen és a szlovák fasiszta rendszer részvétele a háborúban új helyzetet teremtett Szlovákiában. Annak következtében, hogy ez a háború havonta 150 millió koronába került, Szlovákia gazdasági helyzete elképzelhetetlen mértékben roszszabbodott. Mérhetetlenül nőttek az adók, rohamosan süllyedt a dolgozók reálbére. Minthogy a termelést teljesen a hadigazdálkodásra állították át, több közszükségleti cikknek csökkent a termelése. A mezőgazdasági termelésnél ellenőrzést vezettek be. Az egész szlovák nemzetgazdaság 1941. június 22-e után csak arra volt beállítva, hogy teljes gőzzel kizárólag a hitleri Németország' hadiszükségleteinek dolgozzék. A Szovjetunió belépése a háborúba és a szovjet kormány által elismert londoni csehszlovák kormány, valamint a nemzetközi és hazai vonatkozású egyéb események hozzájárultak ahho?, hogy a Szlovák Kommunista Párt a harcosok egyre nagyobb mértékben szélesedő frontját tudta szembeállítani a hitleri- és a ludák fasizmussal és egyre nagyobb sikereket érhetett el. Az 1942-es és 1943-as évek nemcsak a partizánmozgalom állandó növekedésének az évei, hanem ekkor jöttek létre a politikai harc egységes szervezetei is. Ilyen szervezetekké váltak a városban és a falun egyre szaporodó nemzeti bizottságok. Jelentős sikereket ért el a'Szlovák Kommunista Párt a hadseregben és főleg a fronton kifejtett antifasiszta munkájában, amelynek eredményeképpen állandóan emelkedett a Vörös Hadsereg és a szovjet partizánok oldalára átálló szlovák katonák száma. E hősök soraiban olyan nevek, mint a Szovjetunió Hősének, Ján Nálepka kapitánynak a neve, örökre a szlovák nemzet büszkeségei lesznek. Igy kezdődött Szlovákiában a fasiszta rendszer hatalma döntő részének, a hadsereg-: nek szétesése. Ez .további -biztosítéka annak, hogyan szűkül össze a szlovák fasizmus tömegbázisa, ami lehetővé tette a nemzeti felszabadító harc még magasabb színvonalra való emelését. ler felé orientálódott, számítva az ő győzelmére, a másik része a nyugati imperialisták felé, arra az esetre, ha a közeledő világháborúban, amelynek eljövetelében München után egyetlen reálpolitikus sem kételkedett, a nyugatiak győznének. Közben a burzsoázia mindkét csoportja valójában továbbra is együttműködött egymással. A kommunista párt előtt az a feladat állott, hogy necsak vezesse a fasizmus és hazai burzsoá cinkosai elleni nemzeti felszabadító harcot, hanem, hogy helyes politikával meghiúsítsa a cseh és a szlovák burzsoázia eme második garnitúrájának cselszövéseit. A szlovákiai fasiszta rendszer tömegbázisának első próbája a második világháború kezdete volt 1939 őszén. A Lengyelországnak szóló hadüzenettel — annak a Lengyelországnak, amelynek szövetségére a szlovák burzsoázia azelőtt annyit hivatkozott — a szlovák fasiszta rendszer, a történelem legszörnyűbb háborújában vett részt: az igazságtalan hóditó háborút viselő hitleri fasizmus oldalán. A Szlovák Kommunista Párt a hadseregben erős antifasiszta tevékenységet fejtett ki, amelynek eredménye volt például a katonaság zendülése Kézsmárkon, Lőcsén, Körmöcbányán és Zólyomban. Ezek a zendülések bizonyították, hogy a fasiszta rendszer tömegbázisa kezd szétesni. A Lengyelország elleni háború és minden vele kapcsolatos következmény, mint a közszükségleti cikkek árának addig soha nem tapasztalt emelkedése, némely közszükségleti cikk s-zabad eladásónak fokozatos korlátozása, a fekete kereskedelem elharapózása stb. — mindez kiváltotta a néptömegek antifasiszta hangulatát. A szlovák nép antifasiszta hangulatának fokozódását bizonyítja a handlovai bányászok 1940. évi októberi nagyarányú megmozdulása, amikoris nagy sztrájkkal tiltakoz. tak az ellen, hogy a handlovai szénmedence német tulajdonba kerüljön. A handlovai bányászok sztrájkjának, amelyet megelőzött egész sor kisebb sztrájk, 1940 tavaszán és nyarán nagy visszhangja támadt egész Szlovákiában. A. sztrájk különösen a munkásosztály öntudatát fokozta, s ez segítette a kommunista pártot abban, hogy még sikeresebben szervezzen egész sor harci feladatot, melyek révén a szlovák nép nemzeti szabadságharca magasabb színvonalra emelkedett. A szlovák nép nemzeti szabadságharcának első döntőjelentőségű határköve 1941. június 22-e, az a nap, amikor a hitleri Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót. A Nagy Honvédő Háború, amellyel a szovjet nép válaszolt az orvtámádásra, nemcsak a Szovjetunió becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért vívott háború volt, hanem a szovjet nép, hatalmas küzdelme a civilizált világ megmentéséért, a fasiszta igába és rabszolgaságba hajtott nemzetek felszabadításáért. Erről Sztálin elvtárs 1941 július 3-i történelmi jelentőségű beszédében — többek között —

1 ezt mondotta: „Ennek a fasiszta elnyomók elleni össznépi honvédő háborúnak a célja nemcsak elhárítani a hazánkat fenyegető veszélyt, hanem segíteni minden nemzetnek, amelyik a német fasizmus igája alatt szenved." Igy a szlovák nép nemzeti felszabadító harca, amelyet a Szlovák Kommunista Párt vezetett, elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújával és új szakaszba lépett. Amikor a moszkvai rádió szlovák adása közölte Sztálin elvtárs említett beszédét, amelyben — egyebek között — azt is mondotta, hogy „az ellenség által megszállt országokban partizánegységeket kell szervezni, diverzánácsoportokat kell létrehozni az ellenséges hadsereg egységei elleni faarcra, hogy a partizánháború mindenütt, minden helységben kitörjön, hidak, országutak elpusztítására, a telefon és távirati összeköttetés megsemmisítésére, az erdők, raktárak és utánpótlás felégetésére," akkor a Szlovák Kommunista Párt ebben a szellemben irányította tovább a munkáját. Ettől az időtől kezdve a Szlovák Kommunista Párt egyes központi bizottságai, amelyek a tagok időnkénti letartóztatása miatt egymást követték (az első központi bizottsággal tartóztatták le Široký elvtársat, aki röviddel a háború kitörése előtt tért vissza Szlovákiába), fő feladatuknak tekintették a partizánmozgalom megszervezését és szüntelen erősítését. A Vörös Hadsereg fokozatos közeledésével nőtt a szlovák nép elemi erejű ellenállása. A hitleri hadsereg visszavonulása szovjet területről Szlovákiában az államapparátus jelentős részére is hatást gyakorolt. Ez szintén kezdett szétesni, A Szlovák Kommunista Párt egyes szervezetei és a partizánegységek ezáltal könnyebben építették ki a kapcsolatot a hadsereggel, melynek katonái csendőrállomásokkal együtt átálltak a partizánokhoz. Különösen Kelet-Szlovákiában, amely a legközelebb volt a közeledő Vörös Hadsereghez, bontakozott ki nagyarányban a partizánmozgalom. A partizáncsoportok megtámadták a hitleri katonai egységeket és megsemmisítették azokat, megrongálták a vasútvonalakat, amelyeken keresztül a hitleri hadsereg a hadianyagot szállította, r^egsemmisítették a hitleristák távíró, és telefonösszeköttetéseit, stb. A Szovjetunió már akkor jelentős segítséget nyújtott a szlovák nép nemzeti felszabadító harcához. A Csehszlovák Kommunista Párt moszkvai vezetőségének a kezdeményezésére Ukrajna partizánmozgalma mellett különleges ejtőernyős partizániskolát hoztak létre, amely szervezőket nevelt a csehszlovákiai partizánmozgalom számára.: 1944 elején kezdtek megjelenni Szlovákiában az ebben az iskolában kiképzett szer-, vezők. A Szlovák Kommunista Párt szervezetei és általában a szlovák nép nagy szeretettel fogadták ezeket a szervezőket, minden tekintetben gondjukat viselték, segítették tevékenységüket. A párt legjobb funkcionáriusai átmentek a partizánalakulatokhoz, munkások és parasztok jelentkeztek soraikba. Igy pl. az a csoport, amelynek a parancsnoka Jegorov szovjet partizánparancsnok volt és amelynek a létszáma szlovák területre érkezésük idején huszonhárom főt számlált, egyetlen hét. leforgása alatt 850 főre szaporodott. 1944 nyarán Szlovákiának nem volt egyetlen vidéke sem, ahol ne működött volna valamilyen partizánegység. Igy szlovák földön összefüggő partizánterület jött létre. 1944 augusztusában már teljesen világos /Folytatás a 4. oldalon.)