Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcoló hős népnek! — • • • — (Folytatás a 3. oldalríl.) volt, hogy a hitleri Németország katonai veresége elkerülhetetlen. A Vörös Hadsereg Lengyelországban Lodz térségében nagy offenzívát indított, amely a Kárpátok mentén Ostrava felé irányult. Délen összeomlott a német front és a szovjet katonaság feltartóztathatatlanul behatolt a nagy magyar Alföldre. Bulgária és Finnország előkészületeket tett a kapitulációra. Várható volt a Vörös Hadsereg új, nagy offenzíyája a Kárpátok mentén és délről Magyarországon keresztül, amely bekerítéssel fenyegette a hátráló hitleri hadsereget.'Igy vált Szlovákia életfontosságú, stratégiailag életjelentőségű területté a németek számára, amelyet a döntő pillanatban elfoglalni készültek. Csak az egész nemzet fegyveres felkelésével lehetett meghiúsítani a németek eme szándékát Ezért a partizánegységek, melyeket kipróbált szovjet parancsnokok vezettek és amelyeket a szlovák nép legszélesebb tömegei támogattak, ideszámítva a szlovák katonák tömegeit is, 1944 nyarán nyílt partizánháborúba kezdtek. A Szlovákián átvonuló hitlerista katonai egységeknek kárt okoztak, megsemmisítették utánpótlásukat és közlekedési vonalaikat. 1944. augusztus 20-tól 29-ig Szlovákiában több partizánakciót hajtottak végre a hitlerista felfegyverzett erők, utánpótlás, vasútvonalak stb. ellen, mint a nemzeti felszabadító harc egész addigi időszaka alatt. Ezért elmondhatjuk, hogy a fasiszta rendszer tömegbázisa a nemzeti felszabadító harc eredményeképpen teljesen széthullott, a szlovák fasiszták 1944. augusztus 23-ári katonai segítséget kértek a hitleristáktól a partizánok ellen. Ennek a híre, valamint az a hír, hogy a hitlerista egységeket már régebben összpontosították Szlovákia határain, hogy az országot mint stratégiailag fontos területet egy kedvező időpontban elfoglalják, a partizánok ellenintézkedéseit váltotta ki. A partizánok a hegyekből leereszkedtek és egész sor várost és falut foglalták el. Igy 1944. • augusztus 25-e és 28-a között elfoglalták Turócszentmártont, Liptószentmiklóst, Rózsahegyet, Breznót és más helységeket, ahol a helyőrségek teljes számban az oldalukra álltak. 1944. augusztus 28-ról 29-re virradó éjjelen a katonák és a partizánok Túrócszentmártonban elfogták, majd ellenállás megkísérlésekor lelőtték a német katonai miszsziót, élén egy tábornokkal. Ennek az eseménynek a híre futótűzként terjedt el Szlovákiában. 1944. augusztus 29-én az esti órákbari a szlovák fasiszta kormány bejelentette a rádióban, hogy meghívására hitlerista egységek érkeznek a partizánok ellen és felszólította a szlovák katonaságot, hogy barátságos magatartást tanúsítson. A szlovák nép azonban ellenállt és már aznap fegyveres harcra került sor az előrenyomuló hitleri egységekkel szemben. Igy vált 1944. augusztus 29-én a szlovák nép széleskörűen szervezett partiznámozgalma szolvák nemzeti felkeléssé. 1944. augusztus 30-án a felkelt szlovák nép birtokba vette az akkoŕi déli határoktól északon a Magas Tátráig, nyugaton a Nyitra folyóig, keleten a Kézsmárkig és Lőcséig terjedő területet. A felkelés központja Besztercebánya lett. A felszabadított városokban és falvakban minden hatalmat a forradalmi nemzeti bizottságok kezdtek átvenni, a felszabadított föld ura a nép lett. A felkelés egyedüli szervezett ereje a kommunista párt volt. A pártot olyan szervezetek vették körül, amelyeknek tagjai kemény illegális munkában, börtönben, koncentrációs táborokban és sztrájkokban álltak helyt. Annak következtében, hogy a felkelés lelke a kommunista párt volt és hogy a felkelés kezdettől fogva a Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségét élvezte, több mint két hónapig közel 80.000 népi harcos, (több mint 60.000 katona és 14.00(0 partizán) küzdött a hitleri hadsereg túWeje ellen. *** A szlovák nép határtalan lelkesedéssel küzdött az egész nemzetet átfogó fegyveres harcban. Ez volt már kezdettől fogva a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik legfőbb erőforrása. Ezzel az erővel egyáltalában nem számolt a hitleri katonai vezetés, amikor a felkelés gyors leverése érdekében kezdetben négy SS-hadosztályt vezényelt ide. Ezeknek a hadosztályoknak a parancsnoka már 1944. szeptember elsején levelet írt főnökének (az SS birodalmi vezetőjének), amelyben azzal kérekedett. hogy négy nap alatt likvidálja a felkeléstA szlovák nép a felkelés során megmutatta, hogy a háborúban nem csupán az anyagi, technikai és mennyiségi túlerő dönt. A szlovák felkelők a .felkelés első napjaiban a következő erőkkel rendelkeztek: 16 zászlóalj, 10 gyalogsági század, 13 tüzérüteg, 26 különböző repülőgép és 10 tank. A felkelő csapatok többségét tartalékosok képezték, akik nem rendelkeztek olyan harci tapasztalattal, mint az ellenük vezetett SS-hadosztályok. Ennek ellenére a felkelő harcosok olyan bátorsággal és lelkesedéssel vetették magukat a hitlerista megszállók elleni küzdelembe, hogy azok csak mérhetetlen veszteségek árán nyomulhattak be a felszabadított területre. Már az első harcok megmutatták, milyen hősiességre képes a nép, ha tudja, miért harcol. A szlovák nép hősies harcához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Szovjetunió. Már 1944. szeptember 2-án közölte a Szovjetunió népbiztossága Csehszlovákia akkori moszkvai követével, hogy a szovjet kormány „úgy véli, hogy a szlovák felkelésnek össznemzeti jellege van és vannak feltevések, amelyek indokolt reményt nyújtanak a sikerre," „és hogy ezért segítséget kell nyújtani". Egy nap múlva Gottwald elvtárs Molotov elvtárshoz írt részletes levelében világította meg a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai hátterét és kifejtette annak jelentőségét. A Szovjetunió azonnal végrehajtott néhány fontos intézkedést a harcoló szlovák nép érdekében. Sztálin elvtárs személyesen adott parancsot arra, hogy változtassanak a Vörös Hadsereg stratégiai tervén. A Vörös Hadsereg egységei már szeptember 8-án nagy offenzívát kezdtek a nehezen bevehető kárpáti szorosok mentén. Több mint 80.000 szovjet katona vére, akik egy egész hónapig tartó offenzívában együtt estek el y szovjetunióbeli csehszlovák hadtest több mint 6000 tagjával, a legkifejezőbb bizonyítéka annak, hogy a szovjet nép még rendkívüli áldozatok árán is támogatta a szlovák nép nemzeti felszabadító harcát. A duklai hágóért kezdődő harccal egyidejűleg, melyet a Vörös Hadsereg 1944. október 6-án elfoglalt, szovjet repülők mindén éjjel — ha az időjárás engedte — a felszabadított területre a legkülönbözőbb fegyvereket dobták le (kivéve nehézfegyverzetet, melyet — sajnos — légiúton nem lehetett szállítani). Igy került a felszabadított területre a Szovjetunióból a csehszlovák ejtőernyősbrigád, mely a hős Vörös Hadsereg oldalán gazdag harci tapasztalatokat szerzett, kitűnő felszereléssel rendelkezett és amely ezért rögtön nagyon eredményesen avatkozott a harcokba a front legnehezebb szakaszain, ahol mindenütt példaképe lett a többi harcosoknak. Az ukrán partizánmozgalom vezérkarától, Kijevből Szlovákiába repült Oszmolov ezredes (most tábornok) és vezérkari főnöke lett a szlovákiai partizánegységeknek. Ily módon a Szovjetunió a Vörös Hadsereg kipróbált, magasrangú tisztjeivel is segítette a Szlovák Nemzeti Felkelést. A felkelésben megmutatkozott a dolgozók nemzetközi szolidaritása is, mert a szlovák és szovjet felkelők oldalán a cseheken kívül harcoltak franciák, bolgárok, lengyelek, szerbek, magyarok és más nemzetiségűek, sőt a körmöci kerület német lakossága „Ernst Thällmann"-ról elnevezett német partizánegységet állított ki. A szlovák nép tömegméretű fellépése a német fasizmus ellen a Szlovák Kommunista Párt vezetésével, a harcoló partizánok és katonák sokoldalú támogatása a felszabadított terület egész lakossága részéről, a Szovjetunió döntő segítsége, a proletárinternacionalizmus széllemében más nemzetek fiainak részvétele a harcokban — mindez eldöntötte a Szlovák Nemzeti Felkelés átütő sikerét. *** A szlovák felkelők reguláris frontharcai két teljes hónapig tartottak, de Besztercebánya elestével nem ért véget a felkelés. A felkelők visszahúzódtak a hegyekbe, ahol minden harcoló egységet összefogott a partizánmozgalom főparancsnoksága, élén Oszmolovval, aki úgy szervezte újjá a partizánbrigádokat és egységeket, hogy Szlovákia minden részében több partizáncsoport működhetett. És így, miután a felkelést a hegyekbe szorították, csakhamar egész Szlovákiában ismét fellobogtak a partizánháborúk kiolhatatlan lángjai. A Szovjetunió magasra' értékelte a szlovákiai partizánháborút. Igy pl. még 1944. december 26-án mondotta Visinszkij, hogy „a szovjet kormány mindent elkövetett, ami lehetséges volt és továbbra is segítséget fog nyújtani, mert a szlovák ellenállás továbbra is betölti fontos szerepét". Ezért a szovjet vezetés nem szűnt meg repülőgépekről ellátni a felkelőket fegyverrel, élelemmel, gyógyszerrel, lábbelivel és más hasznos felszereléssel. Hála a Szovjetunió segítségének és hála annak a kifogyhatatlan támogatásnak, amely" ben úgyszólván az egész szlovák lakosság részesítette a partizánokat, azok megsemmisíthették a hitleri megszállók egységeit, azok utánpótlását, megzavarhatták a közlekedést az összes fontosabb vasútvonalakon és más közlekedési utakon, szétrombolhatták a távirati- és telefonösszeköttetést, stb. Ezáltal Szlovákia nagy megszálló erőket kötött le, illetőleg semmisített meg, amelyeket éppen ezért a német hadvezetés már nem tudott felhasználni más összeomló frontszakaszain. A partizánháború érdeme, hogy többé soha nem sikerült éegújítani — még a megszállt területen sem — a fasiszta hatalmi rendszert, mert a lakosság döntő többsége már csak az illegális szervekre: a nemzeti bizottságokra, a \partizánalakulatokra, és a Szlovák Kommunista Párt szervezeteire hallgatott. A szlovákiai partizánháború, amelyet a kommunista párt és a szovjet partizánparancsnokság szervezett, egybefolyt a felszabadító Vörös Hadsereg előrenyomulásával, amelyet a kárpáti hágók átlépése után kétszázhetvenöt kilométer szélességben nehéz harcokban véglegesen felszabadította a szlovák területeket, a hitlerista megszállóktól. A partizánegységek úgy nyújtottak segítséget a Vörös Hadseregnek, hogy hátbatámadták a hitlerista alakulatokat, lehetetlenné tették, hogy idejekorán visszavonulhassanak, szétrombolták a közlekedést, stb. A Vörös Hadsereg gyors előnyomulása szempontjából hallatlan jelentőségű volt a partizánalakulatok hh szolgálata. A Vörös Hadsereg egységei rádió-távíró útján megbízható értesüléseket szereztek a hitlerista állásokról, az ellenséges csapatösszevonásokról. A Vörös Hadsereg előnyomulásával némely partizánegység felvette az érintkezést a szovjet csapatokkal, tagjai beléptek a csehszlovák hadtestbe, amely velük együtt nyomult előre. Némely partizánegység továbbhaladt a hitlerista ellenség hátában egészen a cseh országrészekbe, hogy ott is megerősítsék a partizánmozgalmat. Ezek az egységek előőrsei lettek a felszabadító Vörös Hadseregnek. A Vörös Hadsereg, amely hatalmas csapásokkal szétverte a hitlerista haderőt, Szlovákia területén diadalmasan nyomult előre. A Vörös Hadsereg 1944. november 23-án felszabadította az első járási székhelyet. A téli hónapokban és tavasszal a Vörös Hadsereg keresztültört Szlovákia legnehezebb hegyi terepén. 1945. április 4-én felszabadította Szlovákia fővárosát, Bratislavát és 1945. május 1-én egész Szlovákia felszabadult. A szlovák nép lelkesedéssel fogadta felszabadítóját, a hős Vörös Hadsereget, amellyel együtt hazaérkeztek a csehszlovák katonai egységek, a híres partizánok, a Szlovák Nemzeti Felkelés állhatatos harcosai. A Vörös Hadsereg által felszabadított területen a hatalmat ismét átvették a nemzeti bizottságok, mint olyan szervek, amelyeket a nép a nemzeti felszabadító harc időszakában hozott létre. Bratislava felszabadításának napján, 1945. április 4-én a feslzabadult Kassán a csehek és szlovákok nemzeti frontjának kormánya vette át az egész államhatalmat, mint egy új típusú állam, a népi demokratikus állam kormánya. Igy a nemzeti felszabadító harc a Csehszlovákia Kommunista Pártja koncepciójának teljes győzelmével, egyben pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés teljes győzelmével végződött. Csehszlovákia felszabadítása idején a Vörös Hadsereg hadműveleteivel betetőzte a hitleri Németországra mért katonai vere-< séget. 1945. május 9-e, a csehszlovák főváros, Prága felszabadulásának a napja, egyben a Hitler-ellenes katonai koalíció győzelmének napja lett. A német fasizmust, amely megindította a második világháborút, katonailag tönkreverték. A Szovjetunió, amely a Nagy Honvédő Háborúban a legnagyobb áldozatokat hozta és amelynek döntőszerepe volt abban, hogy a Hitlerfasizmust totális katonai vereség érte, nagy győzelmét ünnepelte, örökké megtisztelő a szlovák népre nézve, hogy azoknak az erőknek az oldalán sorakozott fel, amelyek a Szovjetunióval az élen a világ népei számára a békés élet perspektíváját nyitották meg. *** „A Nemzeti Felkeléssel és a partizánháborúval, amely csaknem az egész szlovák területre kiterjedt, a szlovák nemzet megdönthetetlen " bizonyítékát adta politikai érettségének," — mondotta Široký elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt 1945. évi augusztusi konferenciáján. A Nagy Honvédő Háború időszakában, amely háború az egész emberiség halálos ellenségének a vereségéért folyt, az összes haladó erőknek az egész világon elsőrendű feladata volt, hogy hatékonyan hozzájáruljanak ehhez a vereséghez. Büszkén mondhatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés értékes hozzájárulás volt a fasiszta ellenség katonai vereségéhez. Abban az időben, amikor a hitleristák nem tudták honnan vegyenek erőket, hogy összeomlott frontjukat Romániában, Magyarországon, Lengyelországban és a nyugati fronton tartani tudják, a hitlerista csapatok hatában új hadszíntér keletkezett. A felkelés kiragadta Hitlerék tartalékából a szlovák hadsereget és néhány-hónapon keresztül — a kezdettől a győzelmes végig — lekötött több különleges hadosztályt, amelyeket a német fasiszták nem tudtak más frontokon felhasználni. Ezek a fasiszta hadosztályok a szlovákiai harcokban több mint 50.000 katonát és tisztet vesztettek, ezenkívül nagymenynyiségű felszerelést és hadianyagot. A felkelés kikapcsolta a hitleri katonai vezetés terveiből Szlovákia egész közlekedése hálózatát, amelyre azért volt szükségük, hogy visszavonják hadfelszerelésüket a keleti frontról és a Balkánról, ahonnan katonai egységeik tömeges visszavonulást hajtottak végre. Igy „a szlovák nép, amelyet dicső kommunista pártja vezetett, a felkelts révén úgy kapcsolódott be a német fasiszta megszálló és a Tiso-rendszer elleni fegyveres harcba, mint az antifasiszta front és a szabadságszerető • nemzetek frontjának aktív harcosa" — mondotta Široký elvtárs. Mindenekelőtt ebben áll a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége továbbá abban áll, hogy az nem csupán a hitleri fasizmusra mért csapás volt, hanem meghiúsította az angol-amerikai imperialisták cselszövéséit, akik számoltak azzal, hogy csehszlovák ügynökségük segítségével a német imperializmus örökébe léphetnek Csehszlovákiában. De a szlovák nép világosan megmutatta, hogy nem azért kelt fel a hitleri fasizmus és szlovák segédcsapata ellen, hogy a nyugati imperialisták rabszolgaságába kerüljön. A szlovák nép azért is fogott fegyvert, hogy megmutassa az egész világnak, hogy soha nem azonosította magát a szlovák fasizta burzsoázia 1938—39-es árulásával. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége abban áll, hogy a csehszlovák államterület egyik részén, amely korábban a hitleri-fasizmus igáját nyögte, újjáteremtette a Csehszlovák Köztársaságot. Természetesen a szloyák nép, amely a Csehszlovák Köztársaság megújításáért ment harcba, nem azért kelt fel, hogy a köztársaságba visszatérjenek a München előtti kapitalista viszonyok és hogy a köztársaság a nyugati imperializmus függvénye legyen A szlovák nép azért kelt fel, hogy elválaszthatatlan kapcsolatban a baráti cseh néppel és Csehszlovákia többi népeivel olyan államot építsen fel magának, amelyben valamennyi nemzeti és szociális reménye valóra válik és amely az ő védelmezőjére és felszabadítójára, minden nemzet igazi szabadságának védőpajzsára, a Szovjetunióra fog támaszkodni. A Szlovák Nemzeti Felkelés közvetlen eredménye volt a Csehszlovák Köztársaság megújítása, új alapokra helyezése. Ezt a tényt a legtalálóbban Klement Gottwald elvtárs értékelte, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulójakor ezt mondott$: „Tény, hogy van új köztársaságunk, létrejött az egyenrangú csehek és szlovákok állama, a dolgozó nép állama, köztársaság, amelyben a dolgozó nép saját országa és nemzete sorsának ura, megbonthatatlan kapcsolatban a hatalmas Szovjetunióval — ezt tekintem a Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának". Igy a Szlovák Nemzeti Felkelés „alapvető fordulatot jélent a szlovák nemzet történelmi-fejlődésében," mert „új korszalí kezdetét jelenti, a szabad nemzeti élet korszakát, a szocialista építés korszakát « Csehszlovák Köztársaságban",