Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcoló hős népnek! — • • • — (Folytatás a 3. oldalríl.) volt, hogy a hitleri Németország katonai veresége elkerülhetetlen. A Vörös Hadsereg Lengyelországban Lodz térségében nagy offenzívát indított, amely a Kárpátok men­tén Ostrava felé irányult. Délen összeom­lott a német front és a szovjet katonaság feltartóztathatatlanul behatolt a nagy ma­gyar Alföldre. Bulgária és Finnország elő­készületeket tett a kapitulációra. Várható volt a Vörös Hadsereg új, nagy offenzíyája a Kárpátok mentén és délről Magyarorszá­gon keresztül, amely bekerítéssel fenye­gette a hátráló hitleri hadsereget.'Igy vált Szlovákia életfontosságú, stratégiailag élet­jelentőségű területté a németek számára, amelyet a döntő pillanatban elfoglalni ké­szültek. Csak az egész nemzet fegyveres felkelé­sével lehetett meghiúsítani a németek eme szándékát Ezért a partizánegységek, melye­ket kipróbált szovjet parancsnokok vezet­tek és amelyeket a szlovák nép legszéle­sebb tömegei támogattak, ideszámítva a szlovák katonák tömegeit is, 1944 nyarán nyílt partizánháborúba kezdtek. A Szlová­kián átvonuló hitlerista katonai egységek­nek kárt okoztak, megsemmisítették után­pótlásukat és közlekedési vonalaikat. 1944. augusztus 20-tól 29-ig Szlovákiában több partizánakciót hajtottak végre a hitlerista felfegyverzett erők, utánpótlás, vasútvona­lak stb. ellen, mint a nemzeti felszabadító harc egész addigi időszaka alatt. Ezért elmondhatjuk, hogy a fasiszta rend­szer tömegbázisa a nemzeti felszabadító harc eredményeképpen teljesen széthullott, a szlovák fasiszták 1944. augusztus 23-ári katonai segítséget kértek a hitleristáktól a partizánok ellen. Ennek a híre, valamint az a hír, hogy a hitlerista egységeket már régebben összpontosították Szlovákia hatá­rain, hogy az országot mint stratégiailag fontos területet egy kedvező időpontban el­foglalják, a partizánok ellenintézkedéseit váltotta ki. A partizánok a hegyekből le­ereszkedtek és egész sor várost és falut foglalták el. Igy 1944. • augusztus 25-e és 28-a között elfoglalták Turócszentmártont, Liptószentmiklóst, Rózsahegyet, Breznót és más helységeket, ahol a helyőrségek teljes számban az oldalukra álltak. 1944. augusztus 28-ról 29-re virradó éjje­len a katonák és a partizánok Túrócszent­mártonban elfogták, majd ellenállás meg­kísérlésekor lelőtték a német katonai misz­sziót, élén egy tábornokkal. Ennek az ese­ménynek a híre futótűzként terjedt el Szlo­vákiában. 1944. augusztus 29-én az esti órákbari a szlovák fasiszta kormány bejelentette a rádióban, hogy meghívására hitlerista egy­ségek érkeznek a partizánok ellen és fel­szólította a szlovák katonaságot, hogy ba­rátságos magatartást tanúsítson. A szlovák nép azonban ellenállt és már aznap fegy­veres harcra került sor az előrenyomuló hitleri egységekkel szemben. Igy vált 1944. augusztus 29-én a szlovák nép széleskörűen szervezett partiznámozgalma szolvák nem­zeti felkeléssé. 1944. augusztus 30-án a fel­kelt szlovák nép birtokba vette az akkoŕi déli határoktól északon a Magas Tátráig, nyugaton a Nyitra folyóig, keleten a Kézs­márkig és Lőcséig terjedő területet. A fel­kelés központja Besztercebánya lett. A felszabadított városokban és falvakban minden hatalmat a forradalmi nemzeti bi­zottságok kezdtek átvenni, a felszabadított föld ura a nép lett. A felkelés egyedüli szervezett ereje a kom­munista párt volt. A pártot olyan szerve­zetek vették körül, amelyeknek tagjai ke­mény illegális munkában, börtönben, kon­centrációs táborokban és sztrájkokban áll­tak helyt. Annak következtében, hogy a felkelés lelke a kommunista párt volt és hogy a felkelés kezdettől fogva a Szovjetunió fel­becsülhetetlen segítségét élvezte, több mint két hónapig közel 80.000 népi harcos, (több mint 60.000 katona és 14.00(0 partizán) küz­dött a hitleri hadsereg túWeje ellen. *** A szlovák nép határtalan lelkesedéssel küzdött az egész nemzetet átfogó fegyveres harcban. Ez volt már kezdettől fogva a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik legfőbb erőforrása. Ezzel az erővel egyáltalában nem számolt a hitleri katonai vezetés, ami­kor a felkelés gyors leverése érdekében kezdetben négy SS-hadosztályt vezényelt ide. Ezeknek a hadosztályoknak a parancs­noka már 1944. szeptember elsején levelet írt főnökének (az SS birodalmi vezetőjé­nek), amelyben azzal kérekedett. hogy négy nap alatt likvidálja a felkelést­A szlovák nép a felkelés során megmu­tatta, hogy a háborúban nem csupán az anyagi, technikai és mennyiségi túlerő dönt. A szlovák felkelők a .felkelés első napjai­ban a következő erőkkel rendelkeztek: 16 zászlóalj, 10 gyalogsági század, 13 tüzér­üteg, 26 különböző repülőgép és 10 tank. A felkelő csapatok többségét tartalékosok képezték, akik nem rendelkeztek olyan har­ci tapasztalattal, mint az ellenük vezetett SS-hadosztályok. Ennek ellenére a felkelő harcosok olyan bátorsággal és lelkesedéssel vetették magukat a hitlerista megszállók elleni küzdelembe, hogy azok csak mérhe­tetlen veszteségek árán nyomulhattak be a felszabadított területre. Már az első harcok megmutatták, milyen hősiességre képes a nép, ha tudja, miért harcol. A szlovák nép hősies harcához felbecsül­hetetlen segítséget nyújtott a Szovjetunió. Már 1944. szeptember 2-án közölte a Szovjetunió népbiztossága Csehszlovákia akkori moszkvai követével, hogy a szovjet kormány „úgy véli, hogy a szlovák felke­lésnek össznemzeti jellege van és vannak feltevések, amelyek indokolt reményt nyúj­tanak a sikerre," „és hogy ezért segítséget kell nyújtani". Egy nap múlva Gottwald elvtárs Molotov elvtárshoz írt részletes le­velében világította meg a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai hátterét és kifejtette an­nak jelentőségét. A Szovjetunió azonnal végrehajtott né­hány fontos intézkedést a harcoló szlovák nép érdekében. Sztálin elvtárs személyesen adott parancsot arra, hogy változtassanak a Vörös Hadsereg stratégiai tervén. A Vörös Hadsereg egységei már szeptember 8-án nagy offenzívát kezdtek a nehezen bevehe­tő kárpáti szorosok mentén. Több mint 80.000 szovjet katona vére, akik egy egész hónapig tartó offenzívában együtt estek el y szovjetunióbeli csehszlovák hadtest több mint 6000 tagjával, a legkifejezőbb bizonyí­téka annak, hogy a szovjet nép még rend­kívüli áldozatok árán is támogatta a szlo­vák nép nemzeti felszabadító harcát. A duklai hágóért kezdődő harccal egy­idejűleg, melyet a Vörös Hadsereg 1944. október 6-án elfoglalt, szovjet repülők min­dén éjjel — ha az időjárás engedte — a felszabadított területre a legkülönbözőbb fegyvereket dobták le (kivéve nehézfegy­verzetet, melyet — sajnos — légiúton nem lehetett szállítani). Igy került a felszabadított területre a Szovjetunióból a csehszlovák ejtőernyős­brigád, mely a hős Vörös Hadsereg oldalán gazdag harci tapasztalatokat szerzett, ki­tűnő felszereléssel rendelkezett és amely ezért rögtön nagyon eredményesen avatko­zott a harcokba a front legnehezebb szaka­szain, ahol mindenütt példaképe lett a töb­bi harcosoknak. Az ukrán partizánmozgalom vezérkarától, Kijevből Szlovákiába repült Oszmolov ez­redes (most tábornok) és vezérkari főnöke lett a szlovákiai partizánegységeknek. Ily módon a Szovjetunió a Vörös Hadsereg kipróbált, magasrangú tisztjeivel is segí­tette a Szlovák Nemzeti Felkelést. A felkelésben megmutatkozott a dolgo­zók nemzetközi szolidaritása is, mert a szlo­vák és szovjet felkelők oldalán a cseheken kívül harcoltak franciák, bolgárok, lengye­lek, szerbek, magyarok és más nemzetisé­gűek, sőt a körmöci kerület német lakos­sága „Ernst Thällmann"-ról elnevezett né­met partizánegységet állított ki. A szlovák nép tömegméretű fellépése a német fasizmus ellen a Szlovák Kommu­nista Párt vezetésével, a harcoló partizá­nok és katonák sokoldalú támogatása a felszabadított terület egész lakossága részé­ről, a Szovjetunió döntő segítsége, a prole­tárinternacionalizmus széllemében más nemzetek fiainak részvétele a harcokban — mindez eldöntötte a Szlovák Nemzeti Fel­kelés átütő sikerét. *** A szlovák felkelők reguláris frontharcai két teljes hónapig tartottak, de Beszterce­bánya elestével nem ért véget a felkelés. A felkelők visszahúzódtak a hegyekbe, ahol minden harcoló egységet összefogott a par­tizánmozgalom főparancsnoksága, élén Osz­molovval, aki úgy szervezte újjá a partizán­brigádokat és egységeket, hogy Szlovákia minden részében több partizáncsoport mű­ködhetett. És így, miután a felkelést a he­gyekbe szorították, csakhamar egész Szlo­vákiában ismét fellobogtak a partizánhá­borúk kiolhatatlan lángjai. A Szovjetunió magasra' értékelte a szlo­vákiai partizánháborút. Igy pl. még 1944. december 26-án mondotta Visinszkij, hogy „a szovjet kormány mindent elkövetett, ami lehetséges volt és továbbra is segítséget fog nyújtani, mert a szlovák ellenállás tovább­ra is betölti fontos szerepét". Ezért a szovjet vezetés nem szűnt meg repülőgépekről ellátni a felkelőket fegy­verrel, élelemmel, gyógyszerrel, lábbelivel és más hasznos felszereléssel. Hála a Szovjetunió segítségének és hála annak a kifogyhatatlan támogatásnak, amely" ben úgyszólván az egész szlovák lakosság részesítette a partizánokat, azok megsem­misíthették a hitleri megszállók egységeit, azok utánpótlását, megzavarhatták a közle­kedést az összes fontosabb vasútvonalakon és más közlekedési utakon, szétrombolhat­ták a távirati- és telefonösszeköttetést, stb. Ezáltal Szlovákia nagy megszálló erőket kötött le, illetőleg semmisített meg, amelye­ket éppen ezért a német hadvezetés már nem tudott felhasználni más összeomló frontszakaszain. A partizánháború érdeme, hogy többé so­ha nem sikerült éegújítani — még a meg­szállt területen sem — a fasiszta hatalmi rendszert, mert a lakosság döntő többsége már csak az illegális szervekre: a nemzeti bizottságokra, a \partizánalakulatokra, és a Szlovák Kommunista Párt szervezeteire hallgatott. A szlovákiai partizánháború, amelyet a kommunista párt és a szovjet partizánpa­rancsnokság szervezett, egybefolyt a fel­szabadító Vörös Hadsereg előrenyomulásá­val, amelyet a kárpáti hágók átlépése után kétszázhetvenöt kilométer szélességben ne­héz harcokban véglegesen felszabadította a szlovák területeket, a hitlerista megszállók­tól. A partizánegységek úgy nyújtottak se­gítséget a Vörös Hadseregnek, hogy hátba­támadták a hitlerista alakulatokat, lehetet­lenné tették, hogy idejekorán visszavonul­hassanak, szétrombolták a közlekedést, stb. A Vörös Hadsereg gyors előnyomulása szempontjából hallatlan jelentőségű volt a partizánalakulatok hh szolgálata. A Vörös Hadsereg egységei rádió-távíró útján meg­bízható értesüléseket szereztek a hitlerista állásokról, az ellenséges csapatösszevoná­sokról. A Vörös Hadsereg előnyomulásával némely partizánegység felvette az érintke­zést a szovjet csapatokkal, tagjai beléptek a csehszlovák hadtestbe, amely velük együtt nyomult előre. Némely partizánegység to­vábbhaladt a hitlerista ellenség hátában egészen a cseh országrészekbe, hogy ott is megerősítsék a partizánmozgalmat. Ezek az egységek előőrsei lettek a felszabadító Vö­rös Hadseregnek. A Vörös Hadsereg, amely hatalmas csa­pásokkal szétverte a hitlerista haderőt, Szlovákia területén diadalmasan nyomult előre. A Vörös Hadsereg 1944. november 23-án felszabadította az első járási székhe­lyet. A téli hónapokban és tavasszal a Vö­rös Hadsereg keresztültört Szlovákia leg­nehezebb hegyi terepén. 1945. április 4-én felszabadította Szlovákia fővárosát, Brati­slavát és 1945. május 1-én egész Szlovákia felszabadult. A szlovák nép lelkesedéssel fogadta fel­szabadítóját, a hős Vörös Hadsereget, amellyel együtt hazaérkeztek a csehszlovák katonai egységek, a híres partizánok, a Szlovák Nemzeti Felkelés állhatatos harco­sai. A Vörös Hadsereg által felszabadított te­rületen a hatalmat ismét átvették a nem­zeti bizottságok, mint olyan szervek, ame­lyeket a nép a nemzeti felszabadító harc időszakában hozott létre. Bratislava felsza­badításának napján, 1945. április 4-én a feslzabadult Kassán a csehek és szlovákok nemzeti frontjának kormánya vette át az egész államhatalmat, mint egy új típusú állam, a népi demokratikus állam kormá­nya. Igy a nemzeti felszabadító harc a Csehszlovákia Kommunista Pártja koncep­ciójának teljes győzelmével, egyben pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés teljes győzel­mével végződött. Csehszlovákia felszabadítása idején a Vö­rös Hadsereg hadműveleteivel betetőzte a hitleri Németországra mért katonai vere-< séget. 1945. május 9-e, a csehszlovák fővá­ros, Prága felszabadulásának a napja, egy­ben a Hitler-ellenes katonai koalíció győ­zelmének napja lett. A német fasizmust, amely megindította a második világhábo­rút, katonailag tönkreverték. A Szovjetunió, amely a Nagy Honvédő Háborúban a leg­nagyobb áldozatokat hozta és amelynek döntőszerepe volt abban, hogy a Hitler­fasizmust totális katonai vereség érte, nagy győzelmét ünnepelte, örökké megtisztelő a szlovák népre nézve, hogy azoknak az erőknek az oldalán sorakozott fel, amelyek a Szovjetunióval az élen a világ népei szá­mára a békés élet perspektíváját nyitották meg. *** „A Nemzeti Felkeléssel és a partizánhá­borúval, amely csaknem az egész szlovák területre kiterjedt, a szlovák nemzet meg­dönthetetlen " bizonyítékát adta politikai érettségének," — mondotta Široký elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt 1945. évi au­gusztusi konferenciáján. A Nagy Honvédő Háború időszakában, amely háború az egész emberiség halálos ellenségének a vereségéért folyt, az összes haladó erőknek az egész világon elsőrendű feladata volt, hogy hatékonyan hozzájárul­janak ehhez a vereséghez. Büszkén mond­hatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés értékes hozzájárulás volt a fasiszta ellenség katonai vereségéhez. Abban az időben, ami­kor a hitleristák nem tudták honnan vegye­nek erőket, hogy összeomlott frontjukat Romániában, Magyarországon, Lengyelor­szágban és a nyugati fronton tartani tud­ják, a hitlerista csapatok hatában új had­színtér keletkezett. A felkelés kiragadta Hitlerék tartalékából a szlovák hadsereget és néhány-hónapon keresztül — a kezdet­től a győzelmes végig — lekötött több kü­lönleges hadosztályt, amelyeket a német fa­siszták nem tudtak más frontokon felhasz­nálni. Ezek a fasiszta hadosztályok a szlo­vákiai harcokban több mint 50.000 katonát és tisztet vesztettek, ezenkívül nagymeny­nyiségű felszerelést és hadianyagot. A fel­kelés kikapcsolta a hitleri katonai vezetés terveiből Szlovákia egész közlekedése háló­zatát, amelyre azért volt szükségük, hogy visszavonják hadfelszerelésüket a keleti frontról és a Balkánról, ahonnan katonai egységeik tömeges visszavonulást hajtottak végre. Igy „a szlovák nép, amelyet dicső kommunista pártja vezetett, a felkelts ré­vén úgy kapcsolódott be a német fasiszta megszálló és a Tiso-rendszer elleni fegyve­res harcba, mint az antifasiszta front és a szabadságszerető • nemzetek frontjának aktív harcosa" — mondotta Široký elvtárs. Min­denekelőtt ebben áll a Szlovák Nemzeti Fel­kelés jelentősége. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége továbbá abban áll, hogy az nem csupán a hitleri fasizmusra mért csapás volt, hanem meghiúsította az angol-amerikai imperia­listák cselszövéséit, akik számoltak azzal, hogy csehszlovák ügynökségük segítségével a német imperializmus örökébe léphetnek Csehszlovákiában. De a szlovák nép világo­san megmutatta, hogy nem azért kelt fel a hitleri fasizmus és szlovák segédcsapata ellen, hogy a nyugati imperialisták rabszol­gaságába kerüljön. A szlovák nép azért is fogott fegyvert, hogy megmutassa az egész világnak, hogy soha nem azonosította magát a szlovák fa­sizta burzsoázia 1938—39-es árulásával. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége ab­ban áll, hogy a csehszlovák államterület egyik részén, amely korábban a hitleri-fa­sizmus igáját nyögte, újjáteremtette a Cseh­szlovák Köztársaságot. Természetesen a szlo­yák nép, amely a Csehszlovák Köztársaság megújításáért ment harcba, nem azért kelt fel, hogy a köztársaságba visszatérjenek a München előtti kapitalista viszonyok és hogy a köztársaság a nyugati imperializ­mus függvénye legyen A szlovák nép azért kelt fel, hogy elválaszthatatlan kapcsolat­ban a baráti cseh néppel és Csehszlovákia többi népeivel olyan államot építsen fel magának, amelyben valamennyi nemzeti és szociális reménye valóra válik és amely az ő védelmezőjére és felszabadítójára, minden nemzet igazi szabadságának védőpajzsára, a Szovjetunióra fog támaszkodni. A Szlovák Nemzeti Felkelés közvetlen eredménye volt a Csehszlovák Köztársaság megújítása, új alapokra helyezése. Ezt a tényt a legtalálóbban Klement Gottwald elvtárs értékelte, amikor a Szlovák Nem­zeti Felkelés 5. évfordulójakor ezt mon­dott$: „Tény, hogy van új köztársaságunk, lét­rejött az egyenrangú csehek és szlovákok állama, a dolgozó nép állama, köztársaság, amelyben a dolgozó nép saját országa és nemzete sorsának ura, megbonthatatlan kapcsolatban a hatalmas Szovjetunióval — ezt tekintem a Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának". Igy a Szlovák Nemzeti Felkelés „alapve­tő fordulatot jélent a szlovák nemzet tör­ténelmi-fejlődésében," mert „új korszalí kezdetét jelenti, a szabad nemzeti élet kor­szakát, a szocialista építés korszakát « Csehszlovák Köztársaságban",

Next

/
Thumbnails
Contents