Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

2 UJSZO 1954. augusztus 28. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulója bratislavai ünnepségeinek műsora Mesterkedések az «európai védelmi közösségi) szerződés párizsi parlamenti vitája előtt Szlovákia ünnepi díszbe öltözött fővárosiban, Bratislavában a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 10. évfordu­lójának ünnepségei ma, augusztus 28-án délelőtt a Szlovák Nem­zeti Tanács ünnepi ülésével kez­dődnek Délután 15-órakor a Szlo­vák Egyetem aulájában és föld­szinti helyiségeiben megnyitják a „Szlovák Nemzeti Felkelés a kép­zőművésMtben 1' kiállítást, ame­lyet a kultúrmegbizotti hivatal a Csehszlovák Képzőművészek Köz­ponti Bizottsága szlovákiai tagoza­tával együtt rendez. A bratislavai dolgozók augusztus 28-án 17 óra­kor a Slavínon megkoszorúzzák az elesett hősök emlékművét. Az ünnepségek első napja 20 órakor a Nemzeti Színházban megtartan­dó ünnepi esttel ér végét­Augusztus 29-éi^ vasárnap dél­előtt 10 órakor á Sztálin-téren tartják meg a dolgozók ünnepi manifesztációját, amelyet a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 10. évfordu­lója országos ünnepségei kereté­ben a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága rendez. A brati­slavai dolgozókat a manifesztáción a szlovákiai partizánharcok egyik szovjet réizvevője fogja üdvö­zölni, A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának országos ünnepsé­gei keretében számos kulturális és sportesemény zajlik le Bratisla­vában. Ma, 18 órakor a kultúra és pihenés parkjában kiállítás nyílik meg e park építéséről és , este ugyanott táncmulatságot rendez­nek. A Sztálin- és Hviezdoslav­tereken, valamint a Főpályaudvar előtti térségen az ünnepség első napján este népművészeti együt­tesek lépnek fel. A bratislavai Ko­vosmalt Spartak pályáján ma dél­ben megkezdődik a Szlovák Nem­zeti Felkelés serlegéért rendezett röplabdaverseny. A Klement Gott­waldról elnevezett Pionír-ház 18 órakor a Szlovák Nemzeti Felkelés serlegéért rendezett III. kerék­párverseny célpontja lesz. Vasárnap délelőtt Ligetfalun a kultúra és pihenés parkjában és Vaskutacskán népmulatságokat rendeznek, amelyeken fellépnek a népművészeti együttesek. Az ál­lamdíjas Szlovák Népművészeti Együttes vasárnap 16 órakor lép fel a vár amfiteátrumában- A Hadsereg Művészegyüttes 20 óra­kor rendezi műsorát a kultúra és pihenés parkjában. A Slovan — Központi Nemzeti Bizottság pályá ján 15.30 órakor megrendezik az ifjúság spartakiádáját és a. Szlo­vák Nemzeti Felkelés serlegéért folytatott labdarúgómérkőzések döntőjét/ A Szlovák Nemzeti Felkelés 10 évfordulójának ünnepségei vasár­nap 21 órakor a Dunaparton ren­dezett tűzijátékkal érnek véget. Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének levele Coty francia köztársasági elnökhöz A Német Demokratikus Köztár­saság elnöke, Wilhelm Pieck fo­lyó hó 25-én levelet intézett a Francia Köztársaság elnökéhez, René Cotyhoz, amelyben többek között a következőket mondja: „A német nép ellene van Aden­auer fegyverkezési és Háborús előkészületeket folytató politiká­jának. A német nép nem akar há­borút, ellenkezőleg békét és ba­rátságot óhajt fenntartani a fran­cia néppel éppúgy mint minden más néppel. A német és a fran­cia népnek egyaránt érdeke az európai béke fenntartása. Ezért erősen hiszem, hogy a francia parlament sohasem hagyja jóvá a bonni és párizsi szerződéseket." „A történelem arra tanít ben­nünket, hogy a német militariz­mus nagy veszélyt jelent Francia­országra és hogy Franciaországot, Németországot és más államokat is igen veszélyes kalandokba so­dorná. Ha Franciaország segíteni akar e veszély leküzdésében, úgy számára csak egyetlen út van: el-* utasítani a bonni és párizsi szeri­ződések jóváhagyását, és helyette hozzájárulni ahhoz, hogy egész Németországban megvalósuljanak az előfeltételek a német és a francia nép békés együttélésére." „Elnök úr, biztosíthatom Önt és a francia népet, hogy a Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz azért, hogy a német nép­ben erősödjék a békeszerető Fran­ciaországgal való barátság és bé­kés együttélés gondolata. A Né­met Demokratikus Köztársaság minden körülmények között min­dent megtesz, hogy a békét akaró erők egész Németországban oly mértékben erősödjenek, hogy a nyugatnémet militarizmusnak ne legyen módjában Franciaországra politikai nyomást gyakorolni és új revánsháborút előkészíteni.' 1 A franoia minisztertanács keddi ülése után Mendes-France többek között a következő kijelentéseket tette: „Mérleget vontunk aközött, amit Franciaország kért Brüsszel­ben és a partnereink által előter­jesztett javaslatok között, s össze­hasonlítottuk őket. Minisztertársaim osztották csalódásomat, tekintettel arra a nagy különbségre, amely a Franciaország által előterjesztett kérelmek és a Franciaországnak tett javaslatok között fennáll. A kormány úgy véli, hogy ez a helyzet mindazonáltal nem aka. dályozhatja a'/ augusztus 28-ra kitűzött parlamenti vita megkez­dését." Mendes-France ezután kijelentette, hogy a nemzetgyűlés a Jules Moch által . előterjesztett jelentés alapján kezdi meg a vitát, aki, mint isme­retes, határozottan ellenzi a z „eu­rópai védelmi közösség" jóváhagyá­sát. A miniszterelnök azt is bejelen­tette, liogy a kormány — jóllehet az amerikai körök követelték — nem veti fel a bizalmi kérdést, mert nem akar nyomást gyako­rolni a képviselőkre. „A kormány — mondotta a minisz­terelnök — a legközelebbi tanács­kozás során, amely valószínűleg pén. teken lesz, még esetleg megvitatja a parlamenti eljárás bizonyos vo­natkozásait." Francia lapjelentések szerint ed­dig már harminckilenc szónok irat­kozott fel a francia nemzetgyűlés szombatra kitűzött ratifikációs vi­tájára. Franciaországban egyre szélesebb méreteket ölt a ratifikálás elleni népi tömegmozgalom. Eddig 150 tiltakozó küldöttség járt a külügy, minisztériumban. A Seine-et-Oise megye küldöttsége például 120.000 aláírással ellátott tiltakozást nyuj. tot be a ratifikálás ellen. A megye területén 400 tömeggyűlést tartot­tak és tucatszámra keresték fel a küldöttségek a megye képviselőit, hogy őket a ratifikálás elutasításara szólítsák fel. Két további képviselő, akik eddig a ratifikálás mellett voltak, az őket felkereső küldöttségeknek kijelentet­ték, hogy a szerződések jóváhagyá­sa ellen szavaznak. Az is jellemző, hogy Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, magas kora ellenére Lyonból sPá­rizsba utazott. Ismeretes, hogy a köztiszteletben álló államférfiú is. mételten állást foglalt a szerződések jóváhagyása ellen s most részt kí­ván venni a szombati vitában. Az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés hívei fokozzák mes­terkedéseiket céljuk elérése érdeké, ben. Ebben a tekintetben jellemző a ,,Le Monde" című francia lapnak a híre, amely szerint azok a francia miniszterek, akik a párizsi szerző­dés jóváhagyását pártolják, a szom­bati vita előtt az együttes lemondás gondolatával foglalkoznak, hogy annak szerintük „nem kedvező idő. pontban" való tárgyalását elodázzák. A tengeren túlról újra fokozódik a fenyegetés, hogy Franciaország elveszti a dollárhiteleket, ha nem hagyja jóvá a párizsi szerződést. TJnos-untalan ismétlik fenyegetései, ket „Franciaország elszigeteléséről". Ugyanilyen értelemben beszélt Dul­les amerikai külügyminiszter is leg­utóbbi sajtóértekezletén. Nehru Ázsia népeinek kollektív biztonságáról Schmidt-Wittmack sajtóértekezlete Berlinben Kari Franz Schmidt-Wittmack, a nyugatnémet parlament képviselő­je, aki családjával együtt a Német Demokratikus Köztársaságba távo­zott folyó hó 26-án Berlinben saját kérésére sajtóértekezletet tartott. Ezen többek között a következőket jelentette ki: „Alapos megfontolás után arra az elhatározásra jutottam, hogy Bonn­ból Berlinbe távozom és megkérem a német demokratikus kormányt, tegye lehetővé, hogy mint a ke­reszténydemokrata unió parlamenti csoportjának tagja és mint a par­lament európai biztonság él össznémet kérdések tanulmányozá­sára alakult bizottságának tagja az egész német közvéleményhez szól­hassak. Mint a parlamentnek és az említett bizottságoknak tagja, módomban volt az utóbbi időben mélyebben belelátni Adenauer kan­cellár politikai módszereibe és cél­jaiba. Arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy Adenauer politikája nagy veszélyeket rejt magéban a német nép jövője szempontjából és komo­lyan veszélyezteti a békét, Mint is­meretes, az úgynevezett Bl»nk-fé­le hivatalban (nyugatnémet had­ügyminisztérium) előkészületek folynak egy 400.000 főből álló, ti­zenkét hadosztályba szervezett had­seregnek, 80.000 főnyi repülőcsa­patnak, valamint 20.000 főnyi ha­ditengerészetnek felállítására. Ezek az adatok azonban nem felelnek meg a tényeknek. Az Egyesült Ál­lamok és a szövetségi köztársaság megbízottai ez év júniusában és jú­liusában Bad Gpdesbergben és Bonnban kétszer akkora, vagyis 24 hadosztályból álló német hadsereg terveit dolgozták ki. Ehhez még további 24 tartalékhadosztály fel­állítása járulna. Amerikai részről Günther tábornok, ez atlanti had­erő katonai főparancsnoka, német részről Heusinger és Gruevell tá­bornokok amerikai és német szak­emberekből álló bizottságot bíztak meg azzal, hogy legkésőbb folyó évi november l-ig kidolgozzák a szükséges részletes terveket. Ezeken a tárgyalásokon elsősorban támadó német légierők, valamint speciális ejtőernyős osztagok felállítását ha­tározták el. Adenauer birodalmi kancellár ezekről az előkészületek­ről a parlamentnek még semmiféle jelentést nem tett. Ennek az új hadseregnek a sze­mélyzetét Blank hivátala aszerint válogatja ki, hogyan váltak be a másadik világháború folyamán. En" gem és kollegáimat elsősorban az nyugtalanított, hogy mindezek az előkéssületek titokban, teljesen a parlament kikapcsolásával folynak és őket alkotmányos úton nincs módunkban befolyásolni. Mindössze a kereszténydemokrata unió kép­viselőinek szűk köre, akik feltét­len hívei az újrafelfegyverzésnek és az „európai védelmi közösségnek", vannak a dolgokba jobban beavatva. Ezek a körök arra számíta­nak, hogy az „európai védelmi kö­zösség'* révén vezető szerephez jutnak Európában, miután a részt vevő többi állam nem tud felállíta­ni és felszerelni hasonlószámú had­osztályt. A mult hónapban Heusinger tá­Nyuffatnémet politikai körök továbra ís követelik az üjrafelfegyverzést Franciaország ellenállása ellené­re a bonni politikai körök Nyugat. Németersaág gyors felfegyverzését követelik. A kormányt támogató úgynevezett szabad demokratikus párt plfl^ke, Dehler kijelentette, hogy b brüsszeli konferencia kudar. ca után azonnal meg kell kezdeni a tárgyalást Washingtonnal és Lon­donnal Nyugat-Németország újra. felfegyverzése céljából. A párt alelnöke, Euler is megfe nem hagyja jóvá a szerződéseket, Németország felfegyverzését „íhás módon" kell megvalósítani. ,,Frat}; ciaorspág magára vessen az így ke­letkező helyzetért". Hogy milyen legyen a német üjra. fejfegyverzésnek ez az „új alakja", arra fényt vet az a hír, hogy a bonni amerikai küldöttség érintke­zésbe lépett a Blank által vezetett úgynevezett „biztonsági hivatallal", nyegette Franciaországot, hogy j ami nem egyéb, mint a nyugatnémet amennyiben a francia nemzetgyűlés | állam hadügyminisztériuma. bornok az „európai védelmi közös­ség" parlamenti bizottságában elő­adást tartott az atomháborúról. Ki­jelentette, hogy Nyugat-Németor­szágban harminc atomágyú van föl­szerelve, amelyekkel a leghatható­sabban meg lehet semmisíteni a közszükségletek kielégítésére szol gáló üzemeket. Világos tehát, előt­tem, de a többi képviselő előtt is, hogy ez az atomháború elsősorban német földön játszódnék le Európá­ban. Mindez gondolkodóba ejtett bennünket, de a legszűkebb körön kívül senki sem mert a képviselői körökben ezekről a dolgokról nyíl­tan beszélni. Ha valamelyik képvi­selő elienzi Adenauer politikáját, akár csak egy alárendelt kérdés­ben is, azonnal félreállítják. Amint megért bennem a való helyzet felismerése, megkíséreltem Bonnban rábírni parlamenti klu bunk befolyásosabb tagjait, hogy szilárd álláspontot foglaljanak el Adenauerrel szemben. Kijelentet­tem, hogy minden áron meg kell akadályozni az „európai védelmi közösség" létrejöttét. Adenauer po­litikája, „az erő politikája", zsákut­cába vezet, amint azt Brüsszel is bebizonyította Ezért elhatároztam, hogy nem várok tovább, és nyíltan kiállók álláspontom mellett." Terv: a nyugat­"néaet csapatok bevonása az "eu­rópai hadseragbe" Nehru miniszterelnök augusztus 25-én az indiai parlamentben kül­politikai kérdésekkel foglalkozott. A koreai kérdésről a következő­ket mondotta: „Ázsia és az egész világ nyugalma, valamint a béke megőrzése érdekében a koreai kér­dést meg kell oldani. Folytatni kell a koreai béke létrehozása érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseket." Indokína kérdésében Nehru a következőket mondotta: „Az indo­kínai kérdés megoldását tényleg tárgyalások útján érték el. Nem tekinthető győztesnek sem az egyik, sem pedig a másik fél, mert az igazi győztes a béke ügye. Az indokínai kérdés megoldásának legfőbb jellemzője az, hogy három független államot — Vietnam, La­osz és Kambodzsa — teremtett és biztosítja függetlenségüket, kölcsö­nös sérthetetlenségüket és azt, hogy kölcsönösen nem avatkoznak bele egymás belügyeibe, valamint, nem lépnek katonai szövetségre más államokkal. így remélhetjük, hogy az indokínai államok helyü­ket a kollektív békerendszerben, nem pedig a háborús szerződések­ben találják meg. Az indokínai kérdés rendezése következtében Ázsiának nagy reményei vannak, hogy a béke és a biztonság fenn­marad." Csou En-lajnak, a kínai kor­mány elnökének látogatásával kap­csolatban Nehru a következőket mondotta: „Az g fogadtatás, ami­ben őt részesítettük, egészen ter­mészetes volt és kifejezte népünk­nek azt a törekvését, hogy egyet­értésben és békében akar élni. Ez a fogadás egyben nemzeteink ázsiai közösségének kifejezése volt. A látogatás élősegítette az országaink közötti kölcsönös megértés további fejlődését. Az a közös nyilatkozat, amit Csou En-lajjal együtt adtunk ki, az egész világon feltűnést kel­tett. A nyilatkozat öt alapelve a béke kollektív megszervezéséből adódik. A legközelebbi közös szomszédunk — Burma — elfo­gadta ezeket az alapelveket és Délkelet-Ázsia többi országai is tá­mogatják őket. Megegyezésünk nem irányul semilyen ország, sem pedig az országok semilyen cso­portja ellen. Remélem, hogy ez a kölcsönös egyetértés a kollektív béke példájának magvát tartalmaz­za, amely az egyetlen lehetséges el­lentéte a katonai készenlétnek és az egyetlen komoly terve az igazi biztonságnak. Szeptember elején a Fülöp-szigeteken értekezlet nyí­lik, amely Délkelet-Ázsia katonai megszervezését tűzte ki feladatául. Kijelentettük, hogy nem vehetünk részt ezen az értekezleten, mert az a benyomásunk, hogy ez az In­dokínában kötött megegyezés ellen irányul. Minden, ami fokozza a fe­szültséget, eltávolít benünket a bé­kétől. Ezért annak az aggodal­munknak adunk kifejezést, hogy a tervezett délkeletázsiai szervezet jelenleg több kárt okozna, mint hasznot.'' Tovább tart a nyugatnémetországi dolgozók sztrájkja Baloldali kép: Európai csapatok. Ki kit „von be"? Jobboldali kép: A nyugatnémet hadsereg. Ahogyan a franciák látják. (A „Nation" című amerikai lapból) A bajor fémmunkások sztrájkjá­nak kiéleződése, valamint a kom­munális vállalatok, közlekedési és hírszolgálati dolgozók nyugatnémet szakszervezetének harca munka­adóikkal komolyan nyugtalanítják a nyugatnémetországi vállalkozói és hivatalos köröket. Egyes bajor fémipari vállalko­zóknak az a kísérlete, hogy a strájktörők és a rendőrség segítsé­gével megtörje a dolgozók sztrájk­harcát, eredménytelen maradt. Ezek a terrorakciók csak erősítet­ték a sztrájkolok harci elszántsá­gát. Augsburgban 6000 munkás tüntetett a hivatalok és a vállala­tok önkényességei ellen, A tüntető munkásokat a' rendőrség szét akar­ta verni, miközben erőszakhoz for­dult és számos dolgozót megsebe­sített. A kommunális vállalatok alkal­mazottai, valamint a közlekedési és hírszolgálati dolgozók általános szavazással döntöttek a munkaadók „béremelési ajánlatáról": aztazösz­szes szavazatok 70.1 százalékával mint elfogadhatatlant elvetették. A burzsoá sajtó aggodalmát fejezi ki, hogy a dolgozóknak e? a szak­,/ervezeti csoportja is, amely kö­rülbelül 800.000 tagot számlál, sztrájkba lép.

Next

/
Thumbnails
Contents