Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-27 / 208. szám, péntek

1954. augusztus 27. UJSZÖ ILJA ERENBURG: A szl Új győzelmek nyugaton csakis a szovjet vérpatakok árán voltak lehetségesek. Hogy Párizs felkelt és a felkelésben győzött, csalás azért történt, mert Leningrád nem adta meg magát. Hogy a szövet­ségesek néhány nap alatt legyűr­ték a Párizs és Lotharingia kö­zötti távolságot és Belgiumba tör­ték be, azért történt, mert né­hány hónapig tartó rettenetes harc folyt a sztálingrádi Pálház birtoklásáért. A szeptemberi érett alma tompa ütéssel éri a földet, de mielőtt beleharapsz az almá­ba, gondold csak el, mily sokáig nőtt az almafa. A francia partizánok a sžôvet­ségesek segítségével befejezik Franciaország felszabadítását, a délszláv katonák, akik oly hősie­sen harcoltak hosszú éveken át, már hallják a közeledő Vörös Hadse­reg dübörgését. A békeszerető földművesek és pásztorok-hazája a németek és magyarok által rab­igába döntött és körülkerített Szlovákia augusztus 29-én felkelt. A falvak és városok népe feles­küdött a Csehszlovák Köztársa­ságra. Néhány városon kívül, egész Szlovákia, melyen áthullám­zik a lelkesedés, a felszabadító hadsereg kezén van. Hitler, aki­nek minden katonával számolnia kell, hat hadosztályt volt kény­telen Szlovákiába küldeni. A ma­gyarok délről támadnak. Erős har­cok dúlnak. A szlovák nép jószívű, bátor, önzetlen. Szlovákia, vagy mint ahogy őt a szlovákok nevezik: a „szlovák nővér" nem mondhatdj gazdag országnak. Sok fiának kel­lett tengeren túlra vándorolnia, hogy megélhetést találjon, de bi­zony ez nemes ország. A szlovák nép réges-régen igazságra és igazságosságra vágyott. Dalaiban hősként ünnepli a nagylelkű rab­lót. aki a gazdagoktól vett es a szegényeknek adott. Kik voltak azok a gazdagok? A hódítók, ma­sziovak nover // gyárak és németek. Leigázták a szlovákot, elvették anyanyelvét, elvitték termőföldjét és a hegyek közé űzték. Szlovákiában kevés a nagy város, Szlovákia a földmű­vesek hazája. Nehéz leírni, hogyan szeretik a szlovákok Oroszországot. Gyakran láthatsz orosz nagyságokról elne­vezett utcákat és mindenütt meg­találhatod Szlovákia szeretetének nyomait az idősebb orosz testvér­rel szemben. Mihelyt felszabadult Csehszlovákia, Szlovákiában ismét bevezették az orosz nyelv tanítá­sát és szovjet írók munkáit szor­galmasan fordították szlovák nyelvre Amikor a németek megszállták Szlovákiát, széltében-hosszában ouislinget kerestek. Meg is talál­ták- Ismerem. Mint iró kevésbé volt ismert, annál jobban ismer­ték mint részeges alakot. Amikor elterjedt a híre, hogy politikával kezd foglalkozni, nagyon sokan megmosolyogták, kinevették. Dalt is szerzett, kérte a választókat, hogy szavazzanak rá, a cigányok­kal huzattá és énekeltette nótá­ját. Semmi sem használt. Ez a kétes alak a németek támogatá­sával propagandaminiszter lett. Nos. nem a propaganda volt az, ami a németekkel a hatalmat bi­torottatta. A gépfegyverek voltak a hatalom támaszai. Hitler elég merész volt a szlo­vákokat Kubányba küldeni, hogy harcoljanak az oroszok ellen. A vége az lett, hogy Szovjetorosz­országban csehszlovák katonai egység létesült, a szlovákok ugyan­is átmentek a Vörös Hadsereghez. A szlovák hegyekben rövidesen partizán csoportok létesültek, ille­gális sajtó kezdte meg működé­sét és a felkelők érintkezésbe lép tek a Csehszlovák Köztársaság kormányával. Puskaporos volt a hangulat. A történelem majd meg­mondja, honnan jött a szikra­Augusztus végén Szlovákia fel­kelt A szlovák hadsereg egységei a partizánokhoz csatlakoztak. Megalakult a Szlovák Nemzeii Tanács, hogy a köztársaság kor­mányát helyettesítse a felkelők által felszabadított területen. A Protektorátusból csehek jöttek át, hogy harcoljanak a szlovák fel­kelők alakulataiban. Szlovákiában sok francia volt — fogoly katonák és munkások — akiket a németek hurcoltak át Franciaországból. Ezek most a szlovákok oldalán nyugtalanítják a németeket­Zsolna már többször cserélt gaz­dát. A németek megkísérelték a szlovák egységek felgöngyölését az eperjesi körzetben. Északról és délről támadtak, de a Kassa felől támadó német hadcsoportot a fel­kelők szétverték. Pozsonyban utcai harcok dúlnak. A németek csak németek maradnak, s ha már má­son nem lehet, az asszonyokon és gyermekeken töltik ki bosszúju­kat. Kínozzák a fiatal nőket és megölik az öregeket. A szlovák városkákat éjjel-nappal bombáz­zák. Besztercebánya szenvedett a legtöbbet A németeknek van harckocsijuk, tüzérségük, önmű­ködő ágyújuk, és repülőgépjük, de, a szlovákok tartják magukat. Mi ad erőt a szlovák földműves­nek, tanítónak, bányásznak és pásztornak a motorizált hadosztá­lyok támadásainak visszaverésére? A bátorság, kitartás és a kelet felől sugárzó fény erejébe vetett rendíthetetlen bizalom! Nehéz harcok folynak a Kárpá­tokban, Eperjes környékén és másutt, ahol sok orosz sír emlé­keztet az első világháborúra. Az oroszok már akkor győzedelmes­kedtek a német és magyar elnyo­mók felett ugyanazon a helyen. A háború változatokkal van tele. A győzelemhez vezető út nem könnyű, de Szlovákia tudja, hogy Oroszország megsegíti — igen, az orosz eljön! Miloš Krno: Parii zctM-em lék Eszemben még: habzó szájjal szaladt, viharként szállt, emlékszem még a lóra, mikor ólomtűk a Prašivá alatt piros szálakat öltöttek a hóba. Golyók fütyültek, felbőgött az akna, mindenhol vér, füst, robbanás és láng, megállt a ló és ott feküdt alatta merev testtel, holtan a partizán. Szeme kitárva, kucsmája félrecsúszva, vörös csillag díszlett szíve felett. Távolról jött. A szíve idehúzta. Kellenek, tudta, a segítő kezek. Távolról jött — s kívüle még megannyi hogy segítsen kivívnunk szép jövőt... A hó alól egy rögöt kapartam ki, melyet önzetlen vére öntözött. \ Szívemen hordtam. Harcunk végetért, mezsgyéinket felszántotta a traktor, s széthintettem a szentelt televényt a földeken. De szép tavasz volt akkor'. Sose fpledd, hogy kinek áldott vére növeszti meg kalászunk, gabonánk! Büszke vagyok szövetkezetünk földjére: elsők közt van, sok búzát, magot ád. Viharként szállt, emlékszem még a lóra, eszemben még: tél volt zord fergeteggel, tudom, hogy mennyi vér hullott a hóra, hogy földerengjen, eljöjjön a reggel. Fordította: Fügedi Elek | Minden nemzeti szabadságharc nemcsak egy nemzet ügye. hanem közös harca min­den nemzet szabadságszerető fiának. Az 1848.as magyar szabadságharcban, az 1871­es francia kommünben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, a magyar kom­münben, a spanyol nép demokratikus harcá­ban más nemzetek hozzátartozói is vettek részt. Mert a szabadságért és az emberi ha­ladásért egyaránt kell harcolni mindenkinek. A Szlovák Nemzeti Felkelésben, amelynek 10. évfordulóját most ünnepeljük, húsznál több nemzet antifasiszta harcosa vett részt. Oroszok, gruzinok, ukránok, franciák és len­gyelek, bolgárok, németek, csehek és nem utolsó sorban magyarok is harcoltak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés zászlaja alatt a felke­lő nemzet hívására saját szabadságukért. 'Ez a nemzetközi értelemben vett jelentősége a Szlovák Nemzeti Felkelésnek legjobban jel­lemzi a szlovák nemzeti szabadságharc hala. dó forradalmi tartalmát, nemzetközi nagy­ságát és jelentőségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés az elnyomott nép hősi megmozdulása a német nácista el­nyomás és a hazai fasiszta rendszer ellen a kommunista párt sokéves nemzetnevelö és ébresztő munkájának eredménye volt. „A mi számunkra — írta Široký elvtárs a börtön­ből — a nemzet szabadságának ügye nem mellékes dolog". A csehszlovák burzsoázia, amelynek nemzetáruló politikája előidézte a fasiszta megszállást, nem akarta, hogy a nép harcbaszálljon a megszállók ellen, szabotálta a nemzet harcát. Ne tegyetek semmit — üzente Beneš Londonból, ne tegyetek semmit, — haiíogatta Sanyó Mach, a fasiszta minisz­ter, ne tegyetek semmit, — ez volt a kom. munista pártba beszivárgott burzsoá-naciona­listák áruló vonala is. De a nép nem hall­gatott rájuk. Szlovákia lakossága követte a Emlékezés a Szlovák Nemzeti Felkelésre kommunista párt harcba hívó szavát. Az úri politikusok akarata és elodázó tevékeny, sége ellenére tört ki a nemzeti felkelés és a kommunisták vezették harcba a szovjet par­tizánok oldalán a nép szabadságszerető fiait. Érdekes és nagyon jellemző, hogy a fel­kelés nem egy helyen tört ki. Besztercebá­nyán, Martinban, Liptómiklóson, Vrutkin majdnem egyidöben lángolt fel a harc. Egy­szercsak mindenütt ott voltak a partizánok és a nép harcának nemzeti és vörös lobo. gói. Egyszerre csak minden falon ott volt a kommunista párt vörös plakátja, a Felhívás, a felhívás mindenkihez, aki szabadon akar élni, aki gyűlöli a fasizmust, a rabságot, a kizsákmányolást. A nép tudta mi a kommu­nista párt. Ismerte ezt a pártot, amely a Szlovákia munkásainak bérharcait vezette, kenyeret követelt a munkanélkülieknek, egyenjogúságot Csehszlovákia minden nem­zetiségének, a nép ismerte ezt a harcos pár­tot, amelynek tagjai százával sínylődtek a burzsoázia börtöneiben és haltak vértanúha­lált a nép jogaiért. És büsake volt mindenki, aki együtt harcolhatott abban a nagy nem­zeti és nemzetközi antifasiszta szabadság, harcban, amelynek élén Sztálin elvtárs állt, és úgy érezte minden harcos, hogy vele har­col a halálrakínzottak, a bebörtönzöttek tör­hetetlen forradalmi szelleme. • . Emlékezünk és sohse felejtjük el a felkelés harcos napjait. Emlékezünk a halottakról és élőkről, akikkel együtt voltunk és akikre büszkén emlékezhetünk. Büszkék vagyunk Nógrádi Sándor elvtársra, akit ott láttunk a zólyomi várban a II. csehszlovák partizán­brigád parancsnokságán és innen szervezte Magyarország népének felkelését a Horthy. és Szálasi rezsim ellen. A zólyomi nyomdá­ban nyomták a magyarnyelvű röpcédulákat, (Keleti Ferenc elvtárs, a Szlovákiai Magyar Fiatalok Szövetségének egykori titkára), amelyeket Magyarország területén közösen . terjesztettek orosz, szlovák és magyar par. tizánok. „Fogjon fegyvert minden egészsé­ges magyar katona, hogy ne kelljen majd később szégyenkeznie a szabadságszerető vi­lág előtt... Látjátok milyen hősiesen har. col a maroknyi szlovák nép a német hiénák ellen, milyen hősiesen tisztítja meg hazáját az idegen és hazai fasiszta szörnyetegtől." Fegyverrel a kezükben harcoltak a magyar dolgozók is a szovjet, szlovák és cseh par­tizáriokkal együtt. Emlékezünk Fábry Jó­zsefre, aki orosz fogságból jött mint ejtőer­nyős Szlovákiába és partizáncsapatba szer­vezte a magyar fiúkat Rozsnyó környékén. Jól harcoltak a Rozsnyó vidékiek, foglyo­kat ejtettek, ellenséget pusztítottak, hidakat robbantottak. A II. csehszlovák partizánbri­gád (Valjanszkij kapitány parancsnoksága alatt) kötelékébe tartozott a Petőfi Sándor partizáncsoport. Végigjárta a hegyeket, a határvidéket, mélyen bekerült Magyaror­szág területére és verte hősiesen a iiépnek közös ellenségét. Otec.nek, apának nevezték parancsnokukat a kézsmárki születésű Adler Károly főhadnagyot a Petőfi-gyerekek. Az „Otec" sok győzelmes harcba vezette őket, amíg a fasiszták kezébe került és elrettentő példaképpen felakasztották Dobsina főterén. De az „Otec" halála nem úgy hatott, ahogy azt az ellenség elképzelte. A II. brigád és enne a Petőfi-csoport két hónappal a sza­bad terület felgönygyölitése után a Murányi fennsíkon. Čierna Lehotán képviselte a szabad Csehszlovákiát. Zólyom mellett a Tri duby repülőtéren éj­jel.nappal szálltak le szovjet repülőgépek. Hozták a testvéri segítséget, embert és fegy­vert. Harcokban edzett, öntudatos szovjet polgárt, harcban kipróbált fasiszta pusztító fegyvert. Köztársaságunk népe sohse felejti el ezt a segítséget, sohse felejti el azokat, akik a mi szabadságunkért ontották vérü­ket. Nemzetközi nagy és örökös barátság született a Szlovák Nemzeti Felkelés min. den frontján. Partizánok és katonák saját vérükkel írták alá a tűzvonalban a Szovjet­unió népeinek, cseheknek, szlovákoknak, ma­gyaroknak örökreszóló baráti szerződését. Tíz év mult el a Felkelés kitörése óta. Gondokkal telt, nem könnyű tíz év volt, de örömteljes építő élet. Csehszlovákia ma sza­bad polgárok országa, akik testvéri egyet­értésben építik a dolgozó nép szocialista ha­záját. üj gyárak, új falvak, épülő városok vannak ma ezen a földön, amelynek min­den rögét a hős szabadságharcosok vére áz­tatta. Háborút, atombombákat, kapitalista rabságot hirdetnek a nyugati tőkések és az ö szolgálatukban az áruló, földönfutó emigráció. Ök a háborít készítik elő zsoldosaikkal. Mi önként saját érdekünkben építjük a békét. Azt a békét, amelyért közösen harcoltunk és amelyet szentnek tartunk. A népek sza­badságszerető harcos szelleme nem fél az árulók ármánykodásától, a kapitalisták fe­nyegetéseitől. Hazánk népe sokat szenvedett és sokat harcolt. Es a harcokban megtanult nemcsak verekedni, de győzni is. A népek szabadságának, a békés együttélésnek szelle­mében szocialista jelenünk és jövőnk zász­laja alatt ünnepeljük legyőzhetetlen erőnk tudatában közös szabadságharcunk, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés tizedik évfordulóját. Martin J. \ j

Next

/
Thumbnails
Contents