Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-27 / 208. szám, péntek

U J SZÖ 1954. augusztus 27. Tíz év választ el minket a Szlovák Nem­zeti Felkeléstől, amelyben a szlovák nem­zet oldalán Csehszlovákia egész népe, a szovjet nép és hadserege hatékony segítsé­gével harcba szállt a fasiszta betolakodók­kal és hazai lakájokkal. Ezzel a tettével a haladó nemzetek soraiba emelkedett, ame­lyek harcot folytattak a hitleri fasizmus ellen, a demokratikus jogokért és a nem­zeti szabadságért. Ezzel bizonyította be po­litikai és erkölcsi fejlettségét. Ez a fellépés elvi jelentőségű forradalmi fordulatot jelent a szlovák nemzet történel­mi fejlődésében. Vele kezdődik meg a sza­bad nemzeti élet időszaka, amelyről a szlo­vák nemzet legjobbjai a múltban álmodoz­tak. Megvalósult a valamikor elmaradt ag­rárország, a nemműködő gyárak, a nyomor és a kivándorlás országának iparosítása. A testvéri cseh nemzet segítségével erős ipa­rosított Szlovákia épült, amely ma már olyan fontos ipari termékeket gyárt, mint pl. acélhidakat, darukat, kotrókat, eszter­gapadokat. Az ötéves terv során 125 új ipa­ri üzem épült fel és 109 üzemet bővítettek ki. Folyamatosan eltűnnek a nadrágszíjparcel­lák, növekszik és szilárdul a gépesített szövetkezeti mezőgazdaság, amely 1953 vé­gén az egész mezőgazdasági terület 41 szá­zalékát műveli meg. A gazdasági színvonal növekedésével összhangban emelkedik a dolgozó nép élet­színvonala is. A munkatermelékenység nö­vekedésével árcsökkentések valósultak meg és fognak megvalósulni, amivel növekszik a bérek reálértéke, az ipari mezőgazdasági termékek fogyasztása. Soha nem sejtett fellendülés tapasztalha­tó kulturális téren is. Az új iskolák, szín­házak, mozgóképszínházak és tudományos intézetek a szocialista hazafiság szellemé­ben nevelik az új embert, aki büszkén ra­gaszkodik a mult forradalmi hagyományai­hoz s ezekből tanulságot merít. Szlovákia sokoldalú felvirágzása a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban világos bizonyítéka annak, hogy a szlovák nép a felkelésben döntött további sorsáról. A felkelés csak úgy játszhatta meg tör­ténelmileg haladó szerepét, hogy vezető ere­je a kommunista párt által vezetett mun­kásosztály volt. A nemzeti és szociális el­nyomás idejében a párt tántoríthatatlanul harcolt a fasiszta rabszolgaság ellen, ha­bár tagjai kegyetlen üldözésnek és börtön­zésnek voltak kitéve. A párt megállta a nagy történelmi próbát. Csehszlovákia nemzeteinek a fasiszta rab­szolgatartók ellen folytatott harcában a legnagyobb támogatást a Szovjetunió nyúj­totta. A felszabadulás és az új élet biztosí­téka az volt, hogy a Szovjetunió engesztel­hetetlenül visszautasító álláspontot foglalt el a müncheni diktátummal szemben, a nagy Honvédő Háborúban hősi harcot folytatott a fasiszta betolakodók ellen. A kommunista párt vezető szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelésben Szlovákiában a középkori sötétség kleri­kális-fasiszta kormánya uralkodott, amely a náci Németország érdekében üldözte a nemzet valamennyi haladó és demokratikus képviselőit, haláltáborokba szállította és rabszolgamunkára hajtotta őket. A fokozott nemzetiségi és szociális elnyomás időszaka volt ez. Szlovákia kincsei a hitleri háborús gepezet martalékává lettek. A gyárak több­ségé a német monopóliumok kezére került, a háborús termelés lett a döntő, míg a bel­földi piac szűkült. Árucikkhiány lépett fel, növekedtek az állam háborús kiadásai, ami­nek következtében emelkedett az árak és csökkent a bérek színvonala. Bevezették a mezőgazdasági termelés ellenőrzését, korlá­tozták a szabad piacot, növekedett a kis- és középparasztok eladósodása. Elnyomták a szlovákok nemzeti és kulturális jogait. Bar­bár rasszizmus uralkodott. Nemzeteink éle­tében ez volt az egyik legsötétebb korszak. Derék népünk megállt minden próbát. Sohasem törődött bele a fasiszta elnyo­másba. Szlovákia Kommunista Pártja veze­tésével; Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak irányelvei szellemében ádáz, könyör­telen harc kezdődött a fasizmus ellen a Csehszlovák Köztársaságnak demokratikus alapokon való felújításáért. Ebben a harcban á nép nem állt egyedül. Oldalán, a Szovjet­unión kívül, a nemzetközi proletariátus so­rakozott fel, amely saját országaiban a nem­zeti felszabadító harc élén állt. A közös fasisztaellenes harc tüzében edződött meg a harcoló nemzetek testvérisége, amely a há­borúutáni világ béketáborának egyik moz-. gató erejévé vált. Már 1939-ben fellázadtak a rózsahegyi, kézsmárki, Selmecbányái, körmöcbányai és más párosok helyőrségei, amelyek yissza-­utasították a Lengyelország elleni harcot. 1940-ben sztrájkhullám borította el Szlová­kiát. A munkások visszakövetelték elvesz­tett Jogaikat és szabadságukat. A sirki, lip­tovská-osadai, murányi, vágbesztercei, pod­brezovai és különösen a handlovai sztrájkok — ezzel válaszolt a munkásosztály a fasisz ­ta elnyomásra. A párt nehéz harcok során folyamatosan nyerte meg a becsületesen gondolkodó erőket. Az antifasiszta arcvo­nalba a cseh és a szlovák nemzeten^ kívül a magyar nemzetiségű dolgozók ezrei is be­kapcsolódtak. A München előtti köztársaság harci hagyományai szellemében — amikor­is az egész csehszlovák dolgozó néppel kö­zösen harcoltak a közös ellenség, a bármely nemzetiséghez tartozó kapitalisták ellen — most is harcot kezdtek az emberiség leg­ádázabb ellensége, a fasizmus ellen. Meg­találták helyüket az antifasiszta front so­raiban. Harcosaik sem kerülik el a fasiszta kínzókamrákat. Steiner Gábor. Kosik István. Szabó István, Schö'nherz Zoltán, csak né­hánynak neve azok közül, akiket soha el nem múló dicsőség és hála övez. Aranybe­tűkkel írták be nevüket közös történel­münkbe, hősi tetteikből, halálukból tanul­ságot merít fiatal nemzedékünk. A fasizmus elleni mozgalom állandóan nőtt, különösen akkor, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. A városokon és falvakon, ahol a kommunisták kiépítették az egészséges alapokat, nemzeti bizottságok létesültek. A hegyekben fegy­veres partizáncsoportok szervezkedtek, ame­lyek gátolták a hitleri háborús akciókat. A szlovák hadsereg sok tagja, akiket az áruló fasiszta klikk a hitleristák érdekében vágó­hídra küldött, hála a kommunista párt szorgalmas, kitartó munkájának, átállt a Szovjet Hadsereg, a partizánok oldalára. A fasiszta Szlovák Állam apparátusa bomlás­nak indult. A kommunista párt többéves munkája meghozta eredményét. 1944 augusztus végén csúcsosodott ki a forradalmi fasisztaellenes mozgalom. A par­tizánok, a nemzeti bizottságok segítségével kompakt területet ellenőriztek, amelyet nyugaton a Nyitra; délen a magyar határ, északon a Kárpátok h'egj'koszorúja határolt. Keleten elérték Kárpát-Ukrajna határát. A partizán harcosok száma nyolcezerre nőt. Megértek a fegyveres harc feltételei. Augusztus 21én Velicsko alezredes parti­zánparancsnok brigádjával megszállta Skla­bina községet. A sklabinai nemzeti bizottság a Csehszlovák Köztársaság nevében kezébe vette a hatalmat. Velicsko brigádjának tény­kedése forradalmasítja a mártoni helyőrsé­get. Augusztus 22-én Sklabinába szökik a mártoni laktanyából Ritnošik szakaszpa­rancsnok és egy színültig fegyverrel teli gépkocsit hoz magával. Augusztus 22-én a dolný-kubíni katonák egy százada átmegy a partizánokhoz. Másnap az első csehszlo­vák brigád partizánjai eltorlaszolják a streč­nói és kralovani alagutat. Augusztus 25-én a mártoni laktanyából három harckocsi megy át a partizánokhoz és még ugyanaz­nap a partizánok elfoglalják Mártont. A Já­nošík-brigád likvidálja a breznói fasiszta képviselőket és bevonul Podbrezovára. Ke­let-Szlovákiában a Čapajev-brigád számos rajtaütést hajt végre katonai szállítmányo­kon, hidakat robbant fel, ami különöskép­pen akadályozza a német katonaság és ha­dianyag utánpótlását a keleti fronton. A népi partizánmozgalom hatalmas fel­lendülése nyugtalanította a burzsoázia kép­viselőit. Különösen a partizánoknak a had­seregre gyakorolt befolyásától féltek. Ezért Golian, a burzsoázia képviselője a Szlovák Nemzeti Tanács katonai központjában a londoni csehszlovák kormánytól a követ­kezőket kéri: „A partizánok nem kívánatos akciókat hajtanak végre, amelyek sokat ár­tanak az ügynek. Kérem, parancsolják meg nekik Moszkvából, hogy rendeljék alá ma­gukat nekünk." Golian azt követeli Velics­ko alezredestől, hogy szüntesse be a parti­zántevékenységet. Még augusztus 28-án igyekszik fékezni a forradalmi megmozdu­lást habár az áruló Tiso Hitlertől már au­gusztus 25-én saját népe ellen „segítséget" kér. A burzsoázia a burzsoá-nacionalisták segítségével azon igyekezett, hogy felújítsa a kapitalista rendet. A fasizmus elleni hábo­rúban ki akarta küszöbölni a Szovjetuniót, mint döntő tényezőt. Ezt világosan bizo­nyítja Golian rádióüzenete a londoni kor­mánynak, amely 1944. június 14-én kelt és igy hangzott: „Nem akarunk átállni az oro­szokhoz, nem akarunk velük katonailag együttműködni." A nép azonban máskép döntött. Augusz­tus 26-án a partizánok likvidálták a ruttkai tábori csendőrök egyik csoportját. Ugyan­aznap sztrájk tört ki a piesoki és podbre­zovai gépgyárban. A felsőgarammenti for­radalmi nemzeti bizottságok kezükbe ve­szik a hatalmat. 28-ról 29-re virradó éjjel a Jegorov- és Jánosík-brigád elfoglalja Besztercebányát. A felkelés össznemzeti lesz. A beszterce­bányai szabad szlovák adóállomás augusz­tus 29-én hírül adja az egész világnak, hogy a szlovák nemzet harcba szállt a fasiszta betolakodókkal. A szlovák nemzet lelkesedéssel kapcso­lódik be a fegyveres harcba. Élén a kom­munista párt áll, amely a felszabadított te­rületen legálisan kezd működni, szervezi szervezeteinek hálózatát és nagy aktivitást fejt ki. A városokban és falvakon sokszáz gyűlést tartanak, amelyek fő célja mozgó­sítani minden erőt a felkelés segítségére. Nagyon fontos kérdés volt Csehszlovákia háború utáni berendezésének kérdése. Ettől függött ugyanis, hogy milyen mértékben kapcsolódik be a szlovák nép a harcba. Míg a burzsoázia és a burzsoá-nacionalisták is elhallgatják ezt a kérdést, addig a kom­munista párt kitűzi az új csehszlovák ál­lam távlatát, amelyben megszűnik a nyo­mor és a munkanélküliség. Csehszlovákia Kommunista Pártjának moszkvai vezetősége figyelmesen követi az eseményeket, a rá­dió útján nap-nap után erősíti a nemzetet harcában. A^ CsKP vezetőségének közvet­len kérelmére a Szovjet Hadsereg mégvál­toztatja eredeti sztratégiai tervét és a Kár­pátoknak fordul, hogy segítse a harcoló szlovák népet. Szlovákia Kommunista Párt­jának aktivizálása és a harci igyekezet nö­velése szempontjából nagyjelentőségű Šver­ma elvtársnak, a CsKP moszkvai vezetősé­ge képviselőjének megérkezése. Megjött ezután több más elvtárssal együtt Čulen elvtárs is, a párt ténykedése kiszélesedik, az elvtársak látogatják a járási és helyi szervezeteket, nyilvános gyűléseket tarta­nak, amelyeken kifejtik a felkelés célját és értelmét, az új Csehszlovákia távlatát. Az üzemi bizottságok értekezletének tárgyso­rozata és határozatai SQkezer kommunista és valamennyi becsületes hazafi számára kitűzték a követendő irányelvet. A felkelés során a kommunista párt érdeméből elő­ször merül fel a jelszó: „A föld azé. aki megdolgozza." Ez a jelszó igen fontos sze­repet töltött be a paraszti tömegeknek a forradalmi harcba való bekapcsolódásánál. A kommunista párt vezetőszerepet töltött be a partizán csoportokban is. Majdnem va­lamennyi csoport parancsnoka kommunista volt. önfeláldozó és hősies harcuk példája sok értékes embert győzött meg arról, .hogy egyedül a kommunista párt védi következe­tesen a dolgozók érdekeit, amikor a nem­zeti szabadságért küzd. A hegyekben, a par­tizán bunkerekben és lőállásokban nevel­kedtek a párt új harcosai. A kommunista párt a nemzeti bizottságok munkáját is irányította. Ezek legálisan kezdtek működni és teljes mértékben be­kapcsolódtak a harc szolgálatába. Átvették a hatalmat és a forradalom íratlan törvényei alapján valósították meg. Likvidálták a fa­siszta kormányszerveket, letartóztatták az árulókat és a kollaboránsokat, segítséget nyújtottak a partizán alakulatok és a had­sereg ellátásánál, gondoskodtak a rendes munkáról az üzemekben és a hivatalokban, és bekapcsolták azokat a felszabadított te­rület védelmének szolgálatába. S ami a leg­fontosabb: mozgósították a szükséges em­beri erőket és anyagot a fegyveres harc számára. A partizánok és katonák tízezrei, köztük a cseheken és a szlovákokon kívül más nemzetek hős tagjai is fegyverrel a kezükben kergették ki a fasiszta betolako­dókat, akik hét hadosztályukkal el akarták fojtani a szlovák nép forradalmi harcát. A magyar dolgozók is bekapcsolódtak a- harc­ba. A Rákosi-brigád, amelyben magyar an­tifasiszták harcoltak, nagy hősiességével és' önfeláldozásával tüntette ki magit. Telgárt és Strečnó, Istrő, Oslany és más. városok és falvak hőseinek tettei a szlovák nemzet történelmébe mentek át és népünk nem­zeti és osztálybüszkeségének forrásává let­tek. Sokan áldozták életüket a haza oltárán, a legjobb kommunisták és hazafiak ezrei. Tisztelettel fejet hajtunk emlékük előtt és forró köszönettel szívünkben gondolunk rájuk. Ők nyitották meg előttünk a sötét múltból a napsütötte mába vezető élet út­ját. A szlovák nép árulói hiába akadályozták ezt a hősi harcot. Aknamunkájukat a kö­vetkező néhány példa is bizonyítja. A nagy­szombati helyőrség, amely megerősített he­lyen várta Bratislava felől a németeket, amikor még fel sem tűntek, parancsot ka­pott, hogy hagyja el állását és vonuljon Besztercebánya felé. Ugyanezt a parancsot kapta a Trencsén mellett állomásozó hely­őrség. Augusztus 30-án Golian parancsot adott, hogy robbantsák fel Svätý Kríž mel­lett a Garam hídját, habár arra kellett vol­na átvonulnia a pöstyéni és nagyszombati helyőrségeknek. A katonák azonban nem haj­tották végre ezt a parancsot. A tapolcsányi és zemianské-kostolani helyőrségek hiába kértek segítséget a német túlerő ellen. Besztercebányáról nem támogatták őket, bár a felkelő sereg Dubravánál állt. Másként jártak el a partizánbrigádok. Azok nem várták be az ellenséget, hanem eléje siettek. Az egyik brigád fékezi az el­lenség előretörését Poprád felé. Az első csehszlovák brigád átveszi a rajeci völgy védelmét, a felsőnyitrai partizánok a tapol­csányi helyőrséggel együtt a Felső-Nyitra vidékén harcolnak, Jegorov partizánjai Strečnónál küzdenek, Veličko alakulatait egészen a déli határra küldi, a Jánošík­brigád Telgártnál küzd. Természetes, hogy a partizánok harcias fellépése hatást gya­korol a hadsereg tagjaira, akik közül so­kan a partizánok soraiba mennek át. Go­lian 1944. szeptember 23-án kelt parancsa ezt igyekszik lehetetlenné tenni: „Megtil­tom a tényleges katonai szolgálatot telje­sítő személyeknek, hogy önkényesen átáll­janak a partizánokhoz." A felkelés ennek ellenére az egész nép ügyévé lett. 80.000 népi harcos keresztül­húzta az áruló burzsoázia és segítőtársaik terveit és a további történelmi fejlődés so­rán a kommunista párt vezetésével a cseh­szlovák történelem szemétdobjára ebrudalta ki őket. A szlovák nép harca szempontjából leg­nagyobb jelentőségű a Szovjet Hadsereg duklai hadművelete volt. 80.000 szovjet ka­tona élete feláldozásával szilárdította itt meg a csehszlovákiai népek testvériségét a Szovjetunió nemzeteivel. A Szovjet Hadse­reg áttörte a Kárpátokat és minden irány­ban segítséget nyújtott a harcoló Szlovákiá­nak. Ez döntött arról, hogy a felkelés két hónapig tartotta magát ilyen nagykiterjedé­sű területen a fasiszta hadak túlerejével szemben. A szlovák nemzet oldalán a cseh haza­fiak ezrei harcoltak, harci ténykedésükkel erősítve a csehek és szlovákok testvérisé­gét. Mások a felkelés számára dolgozó ha­diüzemekben, mint szakemberek segítettek. A cseh antifasiszták ezrei a felkelés hírére partizáncsoportokat létesítettek Csehország­ban és Morvaországban. A csehszlovák nép­nek a harcokban megszilárdult egysége a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy politikai győzelme. Október végén a fasiszta hadak még sú­lyosabb támadást indítottak a felkelők el­len. šverma elvtárs és a partizán parancs­nokok azt javasolták, hogy térjenek át a partizánháború taktikájára. A burzsoázia visszautasította a kommunisták javaslatát, ^szárpára a felkelés befejeződött. Nyílt teret hagyott az SS-bandáknak Szlovákia népé­nek véres likvidálásánál. A nép számára azonban a felkelés nem fejeződött be. A kommunista párt felhívá­sára a hegyekben igen nehéz körülmények között folytatta harcát egészen a Szovjet Hadsereg megjöttéig, amely véglegesen meg­hozta szabadságát. A Szlovák Nemzeti Felkelés a hitlerista hadseregnek nagy károkat okozott. A fel­kelés következtében a németek 15.000 négy­zetkilométernyi területen nem használhat­ták a vasutakat és az országútakat. A fel­kelésben több mint 80.000 partizán és ka­tona vett részt, akik a repülőgépek, az el­lenséges szállítmányok és haditechnika, va­lamint a katonai alakulátok megsemmisíté­sével érezhetően gátolták a Szovjet Hadse­reg ellen irányuló német háborús terveket. A Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nép antifasiszta gondoskodásnak nagyszerű bi­zonyítéka. A szlovák nép a fasiszta beke­rítés veszélyével dacolva szállt harcba és így cáfolta meg a hazai fasiszták legendá­ját arról, hogy a szlovák nép elégedett a fasiszta rendszerrel. A szlovák nép harci fellépésével győzel­met aratott a burzsoázia felett is és dön­tött a felújított Csehszlovák Köztársaság jellegéről. Dr. Hučko Anna. /

Next

/
Thumbnails
Contents