Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-19 / 201. szám, csütörtök

i 1954. augusztus 19. III $20 Az utcára nyíló nagy négyabla- SZEMJON BABAJEVSZKIJ: cos szobában hat asszony sóhajtolik^ időnként odapillant az ajtóra, neiyen ' táblácska függ: „Kolhozéi, lök. Fogadás: szerdán 9-től 3-ig, >énteken 3.tól 9-ig". A kitárt ablak nellett lehorgasztott fővel cölöphöz töt ve áll egy lovacska. Rajta kopotas kozáknyereg. Most nyilik a soba ajtaja. Negyven körüli, gondterhelt férfi lép ki, i kijárat felé tart, de a legszem'ülesebbnek látszó asszony feltartózatja: — Mi lesz hát, brigádvezetö elvárs? Mikor kerül már ránk a sor? — Mikor, mikor — dünnyögte a )rigádvezető és fonott korbácsával jó. corát csapott a csizma szárára. — fán nektek nem szól ez a tábla? Azonnali fogadás nincs, punktum! — Mondd meg neki, hogy asszolyok vannak itt! — kiáltott oda igy szikár, soványarcú, hegyesorrú lő. — Ha nem enged be, bemegyünk inélkül! — Mennétek Inkább aratni... A endes emberek már régen kint van. iák a mezőn. — Nem élet ez így, hanem különilés. — Hol van a férjünk és hol varyunk mi? — Nicsak, micsoda féltékenység! — Ugyan, értik is a férfiak, hogy ni kell az asszonyoknak ... A hangoskodás az irodába is belallatszott. Alekszej Alekszejevics Jorovikov — jól megtermett, kö. 'érkés, nehezen lélekzö férfi — hátatett kézzel rótta a szobát fel és Iá, az ajtóig és vissza. Meg-meg,11 az ajtónál, hallgatja az átszűrő. íő hangokat. — Hallod, hogy lázonganak ? — ordult hozzám. — Hej, ezek az sszonyok! Micsoda féktelen népség. — Beszélj hát velük! — Miről? Százszor is beszéltem nár velük, de mindhiába. Nem disurálni kell itt, hanem cselekedni. >e én nem tehetek semmit. Nehéz, ényes ügy ez. Ezeknek az asszoyoknak a férjei traktoristák és tkerliltek a gépállomás személyi llományába, munkás lett belőlük, eléptek a szakszervezetbe... S íost meg az asszonyok is szétszé;dnének! Azt mondják: ha a férjeik szakszervezeti tagok lettek, mi » elmegyünk a kolhozból. Most épzeld el az én helyzetemet, mint olhozelnökét. A legjobb kolhozpa. ASSZONYOK rasztasszonyainktól kell megválnom. És nem hatan vannak ám, hanem hatvanan: munkacsoportvezetők és fejőnők is. Alekszej .Alekszejevics nem fejezhette be a mondókáját. Mintha léghuzat vágta volna ki, felpattant az ajtó és mind a hat kolhozparasztaszszony izgatottan, felhevült képpel felsorakozott a küszöbön. — Á! A traktorista-feleségek ? — mondta Alekszej Alekszejevics mosolyt erőltetve arcára. — Jó egészséget! Üljetek le... — Márcsak elállunk, nem va gyünk mi anyókák — mondta öszszehúzott szemöldökkel egy karcsú, élénkszemü menyecske.^ — Hát mi lesz velünk, Alekszej Alekszejevics? Meddig fogunk még kilincselni, előszobázni nálad? Bocsáss el bennün. ket békességgel, vagy magunktól elmegyünk. A férjünk mindennél kedvesebb számunkra. — Üljetek hát le, nyugodjatok már meg... Majd együtt szépen nyugodtan elintézzük ... De Alekszej Alekszejevics nem jutott a mondókája végére. Egyszerre hangzavar támad: - Mit ültetgetsz le itt bennün ket?! Mit nyugtatgatsz bennünket?! — Nekünk gyermekeink vannak, családunk van, de miféle családi élet ez?! — Engedj el — és kész! — Csituljatok már, ti csörgő szarkák! — kiáltotta Alekszej Alekszejevics zihálva, fakó arccal. Micsoda nyelvetek van. Beszéljük meg nyugodtan, s tisztázzuk ... Nehezen lélekzett, sápadt arcán elkínzott vonás jelent meg. Az aszszonyok elcsitultak, leültek. Alákszej Alekszejevics végigtörölte zsebkendőjével elfehéredett arcát és csendesen így szólt: — A heveskedés bizony, kedveseim, nem segit az ügyön. Nyugodtan és logikusan meg fogjuk vitat, ni. Szó se róla, persze, a kolhoz nehezen boldogul majd ilyen derék csoportvezetőnök és fejőnők nélkül, de a kolhozélet nélkületek sem sor vad el, nem áll meg. Ezt tudnotok kell... Nem is erről van szó. Azt hiszitek, hogy másutt is olyan kedvező helyzetetek lesz, mint amilyent most mindenáron el akartok dobni magatoktól? Zojka, te vagy a legfiatalabb és a legharciasabb — fordult egy szép szempillájú menyecskéhez. — Két éve élsz a férjeddel és jól teszed, ha vigyázol rá és nem akarsz megválni tőle. Emlékszem a lakodalmatokra, emlékszem, hogyan segített az egész kolhoz, hogy fészket rakhassatok. Hála a kolhoznak, saját házatok van, mellette vagy félhektárnyi konyhakert. De kié ez a föld? A kolhozé. Ezen a földön ültettétek a gyümölcsöst, láttam én azokat a gyönyörű almafákat, a sárgabarack fákat meg a körtefákat. Micsoda gazdagság lesz ebből két-három év múlva! De ki adta nektek ezt a gazdagságot ? Megint csak a kolhoz. Egyszerűen bámulatos, hogyan tud. tad ezt ilyen gyorsan elfelejteni? Ügylátszik elvtársnők ti mindnyájan megfeledkeztetek ezekről a dolgokról. De jusson eszetekbe amíg nem késő. El akarjátok szakítani azt a fonalat, amelyik a szövetkezeti élethez kapcsol titeket. Mindegyikötöknek van tehene, üszője. Hol legelnek ezek most? A kolhoz legelőin. Arról már beszéltünk a napokban, hogy megkezdjük a munkaegységekre járó széna szétosztását, télen siló takarmányt is adunk a tehénkéitek számára... És a munkaegységekre járó pénz meg gabona? A termésből máris látszik, hogy az idén ugyancsak megduzzad a munkaegység. És a fejőnők pré. miuma? Ne húzogasd a szemöldököd Zojka, hiszen másfélezer kiló tejet számoltak el neked... És a munkátok becsülete ? Különösen a tiétek, gabonatermesztőké. A terméseredményekért ősszel jön a felterjesztés a kormánykitüntetések, re, a jó termésért. És az emberek, akikkel együtt nőttetek fel és hoszszú éveken át együtt dolgoztatok? Mindezt faképnél akarjátok hagyni és odébbállni? Még ha a férjetek valahová messzire került volna. És ha munkás lett is belőlük, de ők a mi munkásaink, a falu munkásai, a gépállomásé, amelyik itt van a mi területünkön, itt a szomszédban! Hová akartok hát menni, miféle jobb életet kerestek ? Alekszej Alekszejevics duzzadt ujjaival megnyomkodott egy szopókás cigarettát, majd rágyújtott. Az aszszonyok lehorgasztott fővel ültek és hallgattak. — Dehát minek is beszéllek itt rá benneteket, mint a gyerekeket — szólt Alekszej Alekszejevics. — Ezeket a dolgokat amúgysem a kolhoz, elnök dönti el, hanem a közgyűlés. Ahogyan a tagság dönt, úgy fog történni. Nekem vajmi kevés szerepem van ebben. Kivett a fiókjából egy iskolai füzetet, kitépett belőle hat 'lapot és odaadta az asszonyoknak. — Itt a papír, üljetek le az asztálhoz, itt a toll, írjátok meg a nyi. latkozatot a közgyűlésnek. Ezt írjátok: Én, X. Y„ önként kilépek a kolhozbői... Lemondok minden kedvezményről és a kolhozélet minden előnyéről. Kérem hogy ... Az asszonyok szótlanul álltak, kezükben ott fehérlettek a papírlapok. — Nos mi lesz? Üljetek le az asz. tálhoz és írjátok ... — Ilyen hirtelenében írjuk meg? — szólalt meg egy idősebb kolhozparasztasszony, aki az egész idő alatt hallgatott. — Meg kell azt előbb szerkeszteni... Át kell gondolni... — Az én fiacskám mestere az üyesminek, valóságos Puskin. Tiszta ötös... — Nekem még nincs fiam — szólt mogorván Zojka, még mindig az ablakon kinézve — de úgylátom, hogy egy kicsikét várni kell a do. loggal. Odament az elnökhöz: — Minek ez a sietség Alekszej Alekszejevics? Meg kell azt beszélni a férjeinkkel, át kell gondolnunk a családban. Minek hamarkodnánk el hebehurgyán? — és az asszonyokhoz fordult: — Nem igaz asszonyok? — Majd otthon nyugodtan megírjuk. — Lassan járj, tovább érsz ... — Nekem amúgy sem kenyerem az írás. — Az én fiam az olyan író, hogy egyszerre mindent le tud írni. Cso. dálom, hogy is marad meg minden a fejében ... Talpraesett fickó! — Hát akkor el is mennénk — szólt Zojka. — Csak ülésezünk itt, üldögélünk tétlenül, feltartjuk ... megbocsásson Alekszej Alekszejevics ... Persze az asszonyoknak fáj, hogy a férj ott, az asszony meg itt, aztán jön a mindenféle féltékenykedés, sértődés... Elmúlt egy hónap. A minap találkoztam Alekszej Alekszejeviccsel a kerületi szovjet ülésén. Beszélget, tünk. Kérdem, mi van a traktoristafeleségekkel, Alekszej Alekszejevics nevet: — Még mindig írják és tanácskoznak a férjükkel. Helyén van ám a mi asszonyaink feje. nyám mosolyog Paszulyt szemezett az édesanyám sok-sok évig a major udvarán. Kapálta földjét másnak, harmadán. Elfáradt szegény, elfáradt nagyon. Piros tüzek égtek szeme tükrén, hogy éjfélutánig még ránk mosott, s alig bóbiskolt, hajnal idején kezdődött máris újra a robot. — Paszulyt szedeget most is az anyám délutánonként, aprót dalolva. Pihenhetne, szabad már a hazám. Ha szólok, ő rám néz, mosolyogva. Gyurcsó István étkeztetésre jutott, hogy más nódszerekkel kell megmunkálni a alajt. Elhatározták, hogy nem vésznek minden évben mélyszánást egy-egy növény vetése előtt, íanem csak sekélyszántást, tarlóíántást.' Még 1943-ban végezték •-a, "amelyet kétszer hántott, de án. A kísérlet során a tavaszi búa, amelyet kétszer hántott, de •zántatlan talajba vetettek, jobban izetett, mint a mélyen felszánott talajba vetett tavaszi búza. — A további kísérletek bebizolyitották — mondotta a kolhozudós, — hogy csak hántott, szán atlan talajban is lehet legalább <lyan, sőt sok esetben jobb ternést is elérni, mint szántott taajban. S ráadásul a talaj szerkeete lényegesen javul, mert az egynyári növények _gyökérmaradrányai az alsórétegek összetömőlött talajában nem oxigén jelenétében bomlanak el. Fontos azonban a mélyebben ekvő talajrétegek művelése, hogy talaj minél vastagabb rétegében cedvező legyen a víz, levegő és áplálékforgalom. Ezzel kapcsolaton komoly jelentőséget nyer a záníási réteg mélysége 4G-50 centiméteres mélyszántás kormánylemez nélküli ekével A bő termés érdekében mennél Mélyebb szántási rétegre van •züksé;. Ezért, amikor új talaj nűyelésj módszer kidolgozásán fá•adóztunk, nagy figyelmet; szeneitűnk annak a kérdésnSk. hogy nekkora legyen a szántási réteg nélysége. Mi a legalább 40—50 :entiméter mélyszántást tartjuk cívánatosnak Ennél a talajműveési -föd-'prnél algpfe'téte' a? ilőhántó és kormánylemez nélküli, ialajforgatás nélküli szántás. Az alsó talajrétegeket nem szabad a felszínre fordítani. íyz. ilyen szántást az teszi szükségessé, hogy általában a felső talajréteg tartalmazza a gyökér és 'szerves tarlómaradványok zömét. Ha ezeket a gyökér és szerves tarlómaradványokat mélyre forgatjuk, a felső talajréteg szervesanyagokban szegény lesz, s a növények kevesebb táplálékhoz jutnak, holott a mi aszályos száraz éghajlatú vidékünkön az élettevékenységet kifejtő /gyôkérrendszer zöme egész éven át a felső talajrétegben van. Amellett ha az alsó talajrétegeket, amelyek a növényekre nézve ártalmas vegyületeket is tartalmaznak, a felszínre fordítjuk: azt tapasztaljuk, hogy évekig lényegesen rosszabb aj termés. Ha kormánylemez nélküli ekével szántunk, a talaj rétegei csak jelentéktelen mértékben keverődnek, zömük a helyén marad. Kezdetben az Urálon túl az tette szükségessé egy új agrotechnikai rendszer kidolgozását, hogy a füves vetésforgók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, már maguknak az évelőfüveknek, a füvesvetésforgók alapjainan ingadozó, bizonytalan terméseredményei miatt sem mozdították elő a talajerő egyenletes fokozódását Az évelőfüvek termőerő-fokozó hatása ilyen módon nem érvényesülhetett a vetésforgó minden szakaszában. Mi ezekután arra a következtetésre jutottunk, hogy megfelelő körülmények kőzött az egynyári növények is gazdagíthatják a talajt szerves anyagokkal s temékenyebbé tehetik, mint vetésük idején volt. Ebből kiindulva azt a nézetet valljuk, hogy felesleges a vetésforgóknál különbséget tenni a szerkezet tönkremenésének és helyreállításának szakasza között, mert mindegyik növény javítja a talajt, s ennek eredményeként a talaj termőereje állandóan fokozódik. — Kísérleti állomásunk, — folytatta Ty. Malcev — amely 1950ben a Szovjetunió minisztertanácsának határozata alapján alakult a „Lenin Végakarata" kolhoz mellett, azon fáradozik, hogy gyakorlatilag és elméletileg megoldja az új talajművelési rendszer problémáját. Kísérleti állomásunk egész munkáját a kolhoz földjein, a kolhoz és a gépállomás erejével és eszközeivel végzi. Három tudományos munkatárs van ármányunkban. A mi talajművélési módszereink értelmében az ugarokat legalább 40— 50 centiméter mélyen kormánylemez nélküli ekékkel kell felszántani, s az utána következő 3—4 esztendőben szántatlan talajba tarlóhántás után kell elvetni a gabonaneműeket és más egynyári növényeket. Szik javítás az új módszerrel Különösen a hasábos struktúrájú szikes talajokban eredménye? a kormánylemez nélküli szántás — mondotta Ty. Malcev. — Ez a szántási mód véleményünk szerint minden alacsony termőképességű talajnemnél, pl. a gyepes — podzol talajokban eredményesebb a közönségesnél. Ha a szerkezet nélküli szikes talajokat a rendes módon mélyen szántjuk, erősen sziksós rétegeket fordítunk ki a talajfelszínre; amelyek az egész felszántott területek évekre alkalmatlanná teszik mezőgazdasági növények termesztésére. Ha kormánylemez nélküli ekékkel 40—50 cm mélyen vagy ennél is mélyebben szántfik, az oszlopos színt porhanyóssá válik, megszakad a kapcsolata az alatta fekvő talajrétegekkel, s a szikestalaj fokozatosan művelt talajjá váük, kezdi elveszíteni szikességét. Malcev elmondotta, hogy a fel nem szántott tarlóba már öt éve vetnek búzát, árpát, mustárt, egyéves füveket, silónövényeket és más növényfajtákat. — Ezekből a vetésekből jó terméseket kapunk — mondotta, — Búzából pl. 1950ben 20—40 mázsát takarítottunk be hektáronként. A következő esztendők aszályosak voltak, ennek ellenére mégis 1951-ben 17—20, 1952-ben 12.5, 1953-ban pedig 12— 22 mázsa búzát arattunk hektáronként. Most is jó termés van beérőben, különösen azokon a parcellákon, ahol már három esztendeje nem végeztünk szántást. Új szántóföldi vetésforgó Ezután arról beszélt, hogy szélesebbkörű kísérletek folytatására a kolhozban két rövidfordulós szántóföldi vetésforgót vezettek be, évelőfüvek nélkül. Az egyik vetésforgó négyparcellás, (mindegyik parcella 570 hektár). A parcellákon az egyes növényfajták a következőképpen váltakoznak: 1 ugar, 2. tavaszi búza, 3. szénának es magnak vetett egynyári füvek, 4. tavaszi búza. Szükség esetén a harmadik parcella egy részét vagy az egész parcellát egynyári fiivék helyett gabonafélékkel vagy kapásnovényekkel is bevethetjük. A másik vetésforgó ötparcellás (mindegyik parcella 420 hektár). Ebben a vetésforgóban a növényfajták igy váltakoznak: 1. ugar, 2. őszibúza, 3. zab, 4 egynyári füvek szénának és magnak. 5. tavaszibúza Szükség esetén mind a két vetésforgóban az egyéves füveket hüvelyesekkel, vagy kalászosokkal is helyettesíthetjük Az állattenyésztéshez szükséges takarmánytermelésre a kolhozban két takarmányvetésforgót vezettünk be- Az egyik réti-legelői, a másik pedig a gazdaságkörüli vetésforgó. A réti-legelői vetésforgó hat parcellás, összesen 600 hektár kiterjedésű. Ebben a vetésforgóban két parcellán szemestakarmányt, 4 parcellán pedig árvarozsnokkal keverve lucernát termelünk. A gazdaság-körüli vetésforgó 160 hektáros és 8 parcellából áll. Vetésforgóink és kidolgozott agrotechnikánk — állapította meg Malcev — a talaj termékenységének növelését célozzák. Teljes mértékben biztosítják, hogy a kolhoz teljesítse a vetássel,, a mezőgazdasági termények állami beadásával, a magvak tárolásával kapcsolatos tervfeladatait. A kolhoz meg tudja teremteni a szükséges alapokat, elegendő mennyiségű takarmányt termel az állattenyésztéshez és nagy jövedelmet ad a kolhozparasztok munkaegységeire. Az egynyári növényfajtákkal bevetett földeken a növények elhalása kezdetéig a talajszerkezet alakulásának folyamata fölényben van a bomlással szemben. Az életképes gyökerek nagy tömege a talaj felső rétegében helyezkedik el. A gyökerek körüli mikronövényzet oly gyorsan fejlődik, hogy a levegő idekerülő összes oxigénjét elnyeli és sajátságos „gátat- alkot, amely nem engedi a levegő oxigénjét a talaj mélyebb rétegeibe. Amikor pedig a gyökerek életképessége gyengül, vagy később, amikor megszűnik, a gát működése abbamarad, s létrejönnek a feltételek ahhoz, hogy a levegő oxigénje mélyebbre hatoljon a talajba. Megkezdődik az oxigén igénylési folyamat és a talajszerkezet bomlása. Az évelőfüvekkel elfoglalt parcellák talajszerkezetének mégha-