Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-16 / 172. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. július 16, péntek 30 fillér VII. évfolyam, 172. szám A mai számban: Jelentés a bratislavai központi árvízbizottság üléséről <2- old.) A genfi értekezlet körül (3. old.) A népi demokratikus állam a szocializmus felépítéséért folyó harc legfontosabb fegyvere (4.—5.—6- oMO Vessünk véget a formalizmusnak a szocialista munkaversenyben A CsKP X. kongresszusa tiszteletére ez év első felében indított szocialista munkaverseny hatalmas fejlődést ért el. Számos üzemben fokozta az alkalmazottak munkaaktivitását úgy, hogy magasan túlteljesítették a havi terveket, megjavították a termékek minőségét és érvényesítették a legnagyobbfokú gazdaságosság elvét. De mégis mindezen sikerek ellenére még több olyan ipari üzemünk van, ahol a szocialista mumkaverseny mostanáig csak tengődik és nincs befolyással a gazdasági eredményekre. Pártunk X. kongresszusa rámutatott ennek az állapotnak okaira az egyes vállalatokban és a szocialista munkaverseny fékezőjeként a formalizmus és bürokratizmus összes megnyilvánulásait jelölte meg. Rámutatott arra. hogy ipari sikereink sokkal nagyobbak lehetnének, ha a szocialista munkaversenyben a bürokratizmus különféle megnyilvánulásai nem fékeznék és nem nyomnák el már csírájában a dolgozók kezdeményezését. A szocialista munkaverseny átható erejét mostanáig sok helyen gyengíti a formalizmus. Ez abban mutatkozik meg, hogy a verseny magáért a versenyért van, azért, hogy a jelentésbe be lehessen írni, hogy a kötelezettségvállalásokat ennyi és ennyi ember írta alá, hogy a versenyben az alkalmazottak bizonyos százaléka részt vesz. Néha felülről, a munkások tudta nélkül előírt kötelezettségvállalások kihirdetésében nyilvánul ez meg. Az ilyen kötelezettségvállasok nem emelhetik magasabb fokra a termelést, mivel a munkások nincsenek meggyőződve helyességükről és hatásosságukról, legfeljebb meglepődnek azon, hogy olyan kötelezettségvállalást kell aláíirniok, amiről nem tudják, miért kell teljesíteni és hogyan. Az ilyen „kötelezettségvállalások^ nem fejlesztik az emberek kezdeményezését, hanem inkább sértik a dolgozók önérzetét, mivel a kötelezettségvállalások bürokrata alkotói a zöldasztal mellett valószínűleg azt gondolják, hogy üzemük dolgozói nem képesek arra, hogy maguk állapítsák meg a kötelezettségvállalásokat. A munkaverseny megszervezésének ilyen kezelési módját nem nevezhetjük a kezdeményezés fejlesztésének, hanem fölösleges papírháborúnak, aminek semmi értelme sincs. Sőt ellenkezőleg, megtéveszti az embereket és szemükben a munkaversenyt fölösleges, mellékes dolognak tünteti fel. De a szocialista munkaverseny nem öncélú dolog. Hiszen az e^ső ötéves terv nagyszerű eredményeit nagyrészt éppen a szocialista munkaversenynek köszönhetjük, amely a dolgozók öntudatosságából, hazaszeretetéből, azon örömteli élet utáni vágyából ered, amely hazánkban fejlődik és amelyet a munkások és technikusok munkájukkal még jobbá akarnak tenni. Ez nem a papírháború következtében jön létre és semmiféle papír-kötelezettségvállalás nem eredményezi több tonna szén fejtését, egyetlenegy lakásegységgel sem épít föl többet, nem termel olcsóbb anyagokat, lábbelit és más árut sem. A formalizmu*. a munkaversemyben vagy olyan nem konkrét kötelezettségvállalásokban mutatkozik meg, mint például „igyekezni fogunk a legjobb minőség elérésére", vagy olyanokban, hogy a dolgozók elhatározták, hogy teljesítik azt, ami magától értetődő kötelességük, m!int például „feladatainkat a megszabott határidőre teljesítjük, normánkat 100%-on felül teljesítjük^ és hasonlók. Az ilyen kötelezettségvállalások nem használnak sem az egésznek, de az egyesekenek sem. Rossz bizonyítvány ez mind az üzem vezetősége, mind a szakszervezet részére és a tanácstalanságot, felületességet vagy az érdeklődés hiányát bizonyítja a dolgozóknak a gazdasági problémákba való beavatása terén, amely problémákban éppen ők játsszák a döntő szerepet. Ezek a kötelezettségvállalások senkit sem köteleznek és nehezen ellenőrizhetők. Ilyen például az az összüzemi kötelezettségvállalás, amelyet a Vltan/amenti kőiparí nemzeti vállalat a CsKP X. kongresszusa tiszteletére tett, amely szó szerint a következőket tartalmazza: „A szocialista munkaversienybe bekapcsoljuk az összes alkalmazottakat, kihasználjuk a gépi berendezést és érvényesítjük a haladó munkamódszereket. Takarékoskodni fogunk az anyaggal és fokozni fogjuk a mipika minőségét. Minden egyes szakaszon fokozzuk a munkabiztonságot^. Hogyan lehetséges ellenőrizni a kötelezettségvállalás e pontjainak teljesítését, ha konkréten nincsenek feldolgozva, teljesítésük határideje és azok az eredmények, amelyeket el kell érniök, ismeretlenek. Egyes üzemekben pedig a formaiság abban nyilvánul meg, hogy a kötelezettségvállalásokat nagyon alacsonyra szabják, alacsonyabbra, mint amilyenek az üzem lehetőségei. A szocialista munkaversehy fejlődésének komoly fékezője az is, hogy számos gazdasági dolgozó nem tekinti olyan erőnek a szocialista munkaversenyt, amely képes legyőzni a tervteljesítésben a legnagyobb akadályokat is. Hogy milyen gyönyörű eredményeket lehet elérni a termelésben, ha számításba vesszük a tervteljesítésnél a szocialista munkaversenyt, mutatja a piesoki gépüzem példája. Az elvtársak itt arra a megállapításra jutottak, hogy egyedül a helyesen irányított szocialista munkaversennyel lehet meggyorsítani a forgalmi eszközök körforgását. A munkahelyeken végzett felvilágosító munkával sikerült a versenybe bekapcsolniok az üzem dolgozóinak többségét. Az eredmény az, hogy a forgalmi eszközök körforgása gyorsabb lett, a pénzügyi tervet példásan teljesítik. A helyesen irányított szocialista munkaversenyt lehetetlen elképzelni ellenőrzés nélkül. A rendes ellenőrzés és a gondos értékelés a siker biztosítéka. Ezért ott, aihol a versenyt, nem ellenőrzik és nem értékelik ki rendszeresen, ahol a kötelezettségvállalás teljesítését nem kísérik figyelemmel, a bürokratizmus és a formalizmus ütött tanyát, amely szerint a kötelezettségvállalás aláírásával befejeződött a versenyre fordított minden gondoskodás. A rossz ellenőrzés ós a verseny rendszertelen értékelése következtében iparunkban a jó kötelezettségvállalások egész sora teljesítetlenül marad. A szocialista munkaversenyben uralkodó bürokratizmus és formalizmus fékezi előrehaladásunk útját. Ezért szükséges, hogy a kommunisták minden egyes munkaszakaszon könyörtelen harcot indítsanak ellenük. Jó munkát végez az idén a királyhelmeci traktorállomás A királyhelmeci gép -és traktorállomás dolgozóinak munkája állandóan javul. A javulás különösen a tavaszi munkálatok során volt érezhető. Idejében a földbe tették a tavaszi vetemények magvát, a növényápolási munkákat sikeresen elvégezték és nagy segítséget nyújtottak a járás szövetkezeti tagjainak a takarmánybegyüjtési munkálatokban. A növényápolási munkát 1303 hektáron végezték el, a széna és egyéb takarmányfélék kaszálását pedig 1934 hektáron. A gépállomás június 25-ig 124 százalékra teljesítette a tavaszi munkák tervét. A tavaszi munkálatokban a leleszi, bacsaki, szomctqri, vajkai és a nagytárkányi traktorosbrigádok értek el szép eredményt. Ezek a brigádok 120—166 százalékra teljesítették a tavaszi munkák tervét és jelentős mennyiségű üzemanyagot takarítottak meg. A leleszi traktorosbrigád például 6013 liter, a bacskai 7324 liter, a szomotori pedig 6224 liter üzemanyagot takarított meg. Az érsekújvári járásban 17 szövetkezet teljesítette a szénabeadást A szénabeadás teljesítésében a nyitrai kerületben eddig az érsekújvári járás áll az első helyen. Július 14-ig már mind a 17 szövetkezet teljesítette idei szénabeadási feladatát a járásban és ilymódon járási viszonylatban 89 százalékra I teljesítették a szénabegyűjtés tervét. A magánszektorban a jászfalui, koltai, szemerei, csehi és udvardi magántermelők maradnak el leginkább. A régen parlagon heverő föld az idén már termést ad A szántóföld mezőgazdaságunk alapvető termelési eszköze, ezért a CsKP X. kongresszusának irányelvei a többi között a parlagon heverő földek, valamint az alacsony hozamú rétek és legelők területének fokozatos megművelését is előírják. A libereci kerületben ez a terület 10.000 hektárt tesz ki. Közel 1000 hektár eddig parlagon heverő földet — melyről tavaly még senki nem gondoskodott— már szép termést ígérő különböző növények tarkítanak. A gép- és traktorállomások dolgozói már tavasszal gondjaikba vették ezt a földet, megtrágyázták, felszántották és előkészítették a vetéshez. 108 hektárba burgonyát ültettek, a többibe árpát, zabot és takarmánykeveréket vetettek. Ezzel nagymértékben hozzájárultak ellátásunk javításához, mert minden megművelt 100 hektár — ha csak 10 q minimális hozamot számítunk is — elegendő 20.000 kg sertéshús, vagy 200.000 liter tej kitermeléséhez. A libereci traktorosok ezenkívül még olyan réteket és legelőket is megműveltek, amelyeknek ugyan volt gazdájuk, de vagy nem termettek, vagy nagyon kis termést adtak. Ezeket a földeket is nagyrészt tavasziakkal és takarmánykeverékkel vetették be. Csak a doksi járásban 660 hektárral gyarapították ilymódon a szántóföldek területének nagyságát. Amíg a traktorosbrigádok tagjai kint a> földeken harcoltak a munkák idejében való elvégzéséért, a magas hektárhozamok biztosításáért, addig bent a gépállomás területén a javítómunkások idejében befejezték a kévekötők, kombájnok, cséplőgépek, elevátorok és egyéb mindenfajta gépieszköz javítását, hogy így biztosítsák az idei gabonatermés gyors és veszteségmentes begyűjtését. A kombájnnal végzett aratás rendkívül gazdaságos. Mintegy 50 ember munkáját végzi el a gép és nem áll fenn az a veszély, hogy a gabona a keresztekben vagy asztagokban kicsírázik. A királyhelmeci járás szövetkezeti parasztsága már eddig is nagyon megbecsülte a kombájn munkáját, csupán azt hiányolta, hogy szalma, pelyva maradt a földeken, ami akadályozta a tarlóhántást és összeszedése kellemetlen munkát jelentett. A gépállomás főagronómusa, Kocsmarik József sokat törte a fejét, hogyan lehetne a szövetkezeti parasztság munkáját megkönnyíteni. Mosí újfajta szalmagyüjtőkocsit készítettek a kombájn után. A szalmagyüjtőkocsi három gumikerékeri gördül. Hosszúsága hat méter .szélessége 2.60 méter, alváza vasból készült. Ebben van a deszkabetét. A kombájn elevátora ebbe. hordja a szalmát. Egy korrvbájnhoz két szalmagyüjtőkocsit szereltek. Amikor az egyik megtelik, leakasztják és odakapcsolják a másikat. Közben a telt kocsit a szalmakazlakhoz vontatják. Itt egy nyolc méter magas állványt állítottak fel, amely sínpáron fog a kazal hosszában mozogni. Ezen az állványon emelő lesz, amely kiemeli a deszkabetétet a benne lévő szalmával és ráborítja a kazalra. Az emelőszerkezetet Csernőri készítették. Egész vasárnap dolgoztak, hogy mielőbb befejezzék. Az új munkaeljárást a leleszi szövetkezetben fogják kipróbálni és ha beválik, a jövőben már tömegesen fogják alkalmazni ezt az új módszert. ^ Farkas Kálmán Ha géppel nem tudnak aratni, igénybe veszik a kézi kaszát Nehéz, sötét felhők tornyosulnak Pinc község felett. A sok esőtől már napok óta nem lehet a földekre lépni. Az emberek nyugtalanul járják a faluközt. Kora reggel egymást kérdezik, hova megyünk ma dolgozni, mit fogunk csinálni? Az asszonyok szintén így tesznek. A csoportvezetők a szövetkezet irodája előtt tanácskoznak, hogy mit lehetne ma elvégezni. A szürke esőfelhők nem oszlanak széjjel, minden percben várni lehet, hogy megered az eső. A szövetkezet elnökének és az agronómusnak minden tudását össze kell szednie, hogy e nehéz helyzetben megfelelő utasítást tudjanak adni. Ügy egyeztek meg, hogy az asszonyok és lányok a napraforgót egyelik, ha puha is a föld. Ez már el lenne valahogy intézve, de nehezebb a fogatosokkal. Úgy határoztak, hogy a kocsisok Losoncra mennek abrakért az állatoknak. Valahogy megoldódott volna a délelőtti munka. Délelőtt 11 órakor kitisztult az ég s kisütött a nap. Ilyenkor minden percet ki kell használni. Az árpa már érett, lehet aratni, csak ott a nagy hiba, hogy a puha földre aratógépek nem mehetnek. Ekkor az aratócsoport úgy határozott, hogy kézierővel látnak neki az aratásnak. így is lett. Délután 13 pár már aratta is az őszi árpát. Pinc lett az első a losonci járásban, ahol megkezdték az aratást. Kelemen Béla Széo jövedelemhez jutottak A kolini szövetkezeti tagok már július első napjaiban 350 q új burgonyát szolgáltattak be és ezzel teljesítették tervüket. Ezenfelül még 13 vagonnal adtak be, aminek nagy részét a kolini üzemi konyhák kapták. Július 4-én vasárnap a kolini I szövetkezeti tagok még 300 q űj burgonyát takarítottak be. Az új burgonyának idejében való beadásával a szövetkezet pénztárának bevétele lényegesen gyarapodott. A tagok számíthatnak arra, hogy így jutalmuk munkaegységekként 2 Kčs-val több lesz. Jól dolgozik az aratógép a felsőpéíi határban A felsőpéíi határban nyüzsög a nép. Közvetlenül a falu közelében az új szarvasmarhaistálló és a nagy takarmánykazal mellett a helyi nemzeti bizottság elnökével, Macák elvtárssal találkozunk. Macák elvtárs figyelmezteti a kazalrakókat, hogy úgy rakják, hogy az be ne ázzon. Az istálló és a vasút között van a szövetkezet rétje. A rétről az utolsó szénaboglyákat rakják a szekerekre. A takarmánykazlaktól kb. 500 méternyire 23 hektár árpatábla terül el. Távolról hallatszik Szobotszki Gyula Škoda 30-as traktorának egyenletes búgása. Egy kissé távolabbról szintén motorbúgás hallatszik, " ez Spanyák elvtárs DT 54-es traktorának hangja. Spanyák elvtárs már a tarlóhántást végzi. A tarlóra érve látjuk, hogy Szobotszki traktora áll. Kérdően nézünk öszsze Juhász elvtárssal, a szövetkezet könyvelőjével. De mintha az összenézést megértették volna a tőlünk nem messze álló elvtársak, Varga Károly felel néma kérdésünkre. Azt mondja. — Nincsen semmi baj, csak spárgát tesznek a ládába. A traktor elindul s a kévekötő aratógép egymásután hányja ki magából a kévéket. Mi hárman még ott állunk és a kévekötő aratógép munkájában gyönyörködünk. Varga elvtárs kezdi meg a beszélgetést. A gépet dicséri. Elmondja, hogy amikor a földbirtokos Neumannál aratott, 10—14 pár arató mennyit szenvedett, verítékezett egy ilyen tábla aratásánál. Most meg két ember géppel két nap alatt learatja az egészet. Juhász elvtárssal jónéhány kévét átnéztünk, de semmi hibát nem találtunk. Hozzánk csatlakozik Gál Zsigmond és özv. Sívó Mihályné. Ők a sarkokat aratják körül. Gál elvtárs már 63 éves, Sivóné is már úgy a hatvanadik felé halad. De a munkában oly frissek és erőteljesek, mint a fiatal munkások. Tóth Zsigmond, Surár^