Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-15 / 171. szám, csütörtök

1954 július 15 IfISZO Fam Van Dong megbeszélései Mendes-France-szal Ä genfi értekezleten részvevő politikai megfigyelők nagy fontosságot tulajdonítanak a Fam Van Dong és Mendes-France francia miniszterelnök és külügyminiszter között lefolyt közvetlen megbeszéléseknek. Mendes-France első ízben vasárnap, július 11-én tartott megbeszélést Fam Van Dong-al. Ezen az ülésen mindkét miniszter a vietnami demarkációs vonalról és politikai kérdésekről tárgyalt. Ami a demarkációs vonalat illeti, Mendes-France javasolta, hogy a demarkációs vonal a 18; szélességi kör legyen. Mendes-France igyekezett ezt a kérdést úgy beállítani, mintha a 18. szélességi kör demarkációs vonallá való nyilvánítása Franciaországnak „nagy áldozatot" jelentene és azt állította, hogy ezáltal a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak jut az egész északi rész. Franciaországnak északon állítólag számos gazdasági érdeke van. A 18. szélességi körmeilett szólnak a „nemzetközi indokok" is, — állítja Mendes-France. Az értekezlet megfigyelői megegyeznek abban, hogy ezek a „nemzetközi indokok" nem mások, mint az Egyesült Államok érdekei. Mendes-France továbbá annak a nézetének adott kifejezést, hogy északon Franciaországnak meghagyhatnák Haifon és Hanoi városokat és Közép-Vietnamban a Vietnami Demokratikus Köztársaság kapná az úgynevezett „ötödik körzetet". Fam Van Dong Mendes-France-nak ezt a követelését elutasította és azt javasolta, hogy a demarkációs vonal az úgynevezett „Nemzeti-út" legyen, amely a 14. szélességi körön fut. A demarkációs vonalról szóló tárgyalásokkal kapcsolatban a genfi értekezlet köreiben rámutatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének arra az állásfoglalására, hogy a demarkációs vonalnak nem szabad Vietnam kettéosztását szolgálnia, hanem csupán átmeneti intézkedésekről van szó a fegyverszünet idejére. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége az egész vietnami nép érdekeivel összhangban követeli az egységes Vietnam megalakítását az általános választások alapján, amelyeket Fam Van Dong javaslata szerint a csapatok visszavonása után hat hónapon belül tartanának. Ezen az első ülésen Fam Van Dong és Mendes-France politikai kérdésekről is tárgyaltak. Mendes-France egyetértett azzal, hogy a vietnami fegyverszünet megkötése után választásokat kell tartani. Fam Van Dong ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy szükséges a választások dátumát hamarosan meghatározni. Mendes-France azonban úgy véli, hogy lassan kell eljárni. Erre Fam Van Dong azt válaszolta, hogy minden vietnami ember sürgősen óhajtja a vietnami választások gyors megtartását. Mendes-France beismerte, hogy jól tudja, hogy a vietnamiak a választások gyors megtartását óhajtják és hozzátette, azt is tudja, hogy a vietnamiak túlnyomó többsége a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya mellett van. Mendes-France továbbá rámutatott, hogy ismeretes előtte a vietnamiak többségének vágya az egység után, ami a vietnami nép legnépszerűbb követelménye. Franciaország nem cselekedhet az USA beleegyezése nélkül Fam Van Dong második megbeszélését július 12-én délben tartotta Mendes France-szal. Jólértesült körök jelentése szerint Mendes-France Fam Van Dongnak bejelentette, hogy július 13-án Párizsba repül, ahol John Foster Dulles amerikai külügyminiszterrel találkozik. „Ez a találkozás elkerülhetetlen — mondotta Mendes-France és hozzátette: „Szükségem van az amerikaiak beleegyezésére." Fam Van Dong ezzel kapcsolatban állítólag azt mondotta, reméli, hogy Mendes-France megmagyarázza az amerikaiaknak, milyen észszerű a demarkációs vonal Vietnamban. Fam Van Dong annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy „ez a párizsi találkozás nem fog túlságosan sokba kerülni". Erre Mendes-France azt válaszolta, hogy Franciaország független politikát folytat. Ezen a második megbeszélésen Fam Van Dong és Mendes-France többek között a vietnami választásokról tárgyaltak. Fam Van Dong követelte, hogy állapítsák meg a választások időpontját. MendesFrance azt válaszolta, hogy a választások dátuma a francia csapatok, valamint más érdekelt országok csapatainak távozásától függ. Mendes-France ezután első ízben jeléntette ki, hogy a franciák készek kiüríteni egész Észak-Vietnamot, beleszámítva Haifont és Hanoit. A katonai bizottságok — Mendes-France kijelentése szerint — megegyezték a két helység kiürítésében. Mendes-France emellett rámutatott arra, hogy Haifon kiürítésére több idő szükséges. A két miniszter hétfői ülésén tárgyalt továbbá a vietnami demarkációs vonalról is. MendesFrance kitartott amellett, hogy a demarkációs vonal a 18. szélességi kör legyen. Mendes-France azonban tudtul adta, hogy kész engedményeket tenni. Annak ellenére, hogy az USA, Franciaország és Nagy-Britannia külügyminisztereinek párizsi ülését a hivatalos közlemény szerint Mendes-France francia miniázterelnök és külügyminiszter kérésére tartják, a genfi értekezleten részvevő politikai megfigyelők egyetértenek abban, hogy az amerikai kormány volt az, amely kikényszerítette ezt a párizsi összejövetelt, amelyen Franciaországra és Angliára rá akarja kényszeríteni az Indokínáról szóló genfi tárgyalások meghiúsítására irányuló tervének támogatását. Ha az Egyesült Államoknak valóban érdeke az indokínai kérdés sikeres és békés megoldása — mondják az értekezlet köreiben — akkor semmi sem könnyebb annál, minthogy Dulles Genfbe jöjjön és a többi külügyminiszterrel együtt megoldja az indokínai kérdést. Az amerikaiak által kikényszerített párizsi megbeszélések egyáltalán nem tanúskodnak az amerikai politika ilyen szándékáról. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítéséért A csehszlovák küldött beszéde az ENSz gazdasági és szociális tanácsában Az „európai védelmi közösség" franciaországi ratifikálása ártana a világbéke ügyének Jules Moch válaszai egy nyugatnémet újságíró kérdéseire A nyugatnémetországi szociálde mokraták lapja, a „Neue Rhein Zeitung'* nyilatkozatát közöl Jules Mochtól, a Francia Szociáldemokrata Párt egyik vezetőjétől, aki az előző francia kormányokban hadügyminiszter és belügyminiszter is volt. „Az általános lefegyverzésért és éppen ezért az európai védelmi közösség ellen" címmel a lap közli Jules Moch válaszát egy sor feltett kérdésre. A lap tudósítója többeik között azt kérdezte Jules Mochtól, vájjon az ő elgondolása szerint van-e egy cseremegoldás, amelynek keretében Nyugat-Németország felfegyverzésére mégis sor kerülhetne. _ ' Válaszában Jules Moch a következőiket fejtegeti: „A jelenleg adott körülmények között ilyen cseremegoldás nem képzelhető el. Az „európai védelmi közösség" helyett számbavehető egyetlen cseremegoldás véleményem szerint csak a fokozatos és nemzetközileg ellenőrzött általános leszerelés lehetne. Amig ilyenről a tárgyalások még folynak, helytelen lenne ezeknek Nýugat-Németország újrafelfegyverzésével egyszerűen véget vetni. Ez vonatkozik Nyugat-Németországnak bármely formában történő újrafelfegyverzésére, azonban csak a jelenleg adott körülmények között. Az „európai védelmi közösség szerződésnek'-J Franciaország részéről való ratifikálása ártana nemcsak Franciaországnak, hanem NyugatNémetországnak, Európának és a világbéke ügyéneik. Szaúd-Arábia felbontotta az USA-val kötött »segély egy ezményeket« Mint az Al Ahbar című lap jelenti, Szaud Arábia kormánya július 10-én beje!sn

lMte az Egyesült Államok kormányának mindazoknak az Egyesült Államokkal kötött I egyezményeknek felbontását, amelyek a „Truman-programm 4. pontja" alapján nyújtandó, úgynevezett technikai „segélyre" vonatkoznak. A trieszti kérdés Cuce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete megbeszélést folytatott Eisenhower elnökkel. Luce asszony beszámolót nyújtott át az elnöknek az olaiz helyzetről. ' Ezt követően a sajtó tudósítói előtt kijelentette, hogy igen derűlátó a vitás trieszti kérdés megoldásának „lehetőségét illetően." A francia közvélemény ez ügyben annyira megoszlik, hogy véleményem szerint elképzelhetetlen, hogy a nemzetgyűlésben egy csekélyszámú többség vállalkozhatnék a párizsi szerződés ratifikálásának erőszakctósára. Úgy gondolom, hogy jelenleg a francia nemzetgyűlés többsége ellenzi a „védelmi közösségi szerződést"'. Ez már abból is kitűnik, hogy a nemzetgyűlés illetékes két bizottságában összesen 53 képviselő szavazott eddig a párizsi szerződés ratifikálása ellen és csak harmincegyen mellette, míg négyen tartózkodtak a szavazástól. Ezeket az arányokat egybevetve, azt lehet mondani, hogy csak a francia választók 35 százalékát képviselő törvényhozók voltak hajlandók a párizsi szerződés ratifikálása mellett állást foglalni a törvényhozási bizottságban. Ami pedig Nyugat - Németország ot illeti, úgy gondollom, hogy beolvasztása az úgynevezett „kis Európába" véget vetne a német egység békés helyreállítására irányuló minden lehetőségnek. A „védelmi közösség

2 létrehozása állandósítaná Európa kettészakítottságát két hatalmi tömbre. A béke ügye súlyos kárt szenvedne, mert nyugatnémetországi hadosztályok felállítása és az Odera-Neusse határ vitássátétele súlyos kockázatot jelentene a béke ügye száAz ENSz gazdasági és szociális tanácsa július 12-i plenáris ülésén folytatta az ENSz főtitkárának a világ gazdasági helyzetéről szóló beszámolójával kapcsolatos vitát. A vita eddigi lefolyása megmutatta; hogy a kapitalista világ egyre nagyobb gazdasági nehézségekbe kerül, egyre szaporodó válságjelenségekkel küzd. Számos küldött beismerte a vitában, hogy országának gazdaságát megbénítja az USA-tói való függőség és rámutattak arra, hogy kormányaik hogyan igyekeznek kiszabadulni e függőség alól azáltal, hogy kibővítik gazdasági kapcsolataikat a tervgazdálkodást folytató országokkal — a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A plenáris ülésen beszédet mondott Ing. Jifi Nősek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője is, aki beszédében rámutatott a csehszlovák gazdaság hatalmas fejlődésére és országunk kilátásaira, amely nem ismeri a kapitalista rendszer válságjelenségeit és amely széleskörű gazdasági kapcsolatok felvételére törekszik az összes országokkal a nemzetek békés együttműködése és megerősítése érdekében. Nősek nagykövet beszédében rámutatott a tervgazdálkodást folytató országok gazdasági fejlődésére. 1945 után — mondotta Ing. Nősek — ezek az országok az iparosítás hosszúlejáratú programmját tűzték ki, amely biztosítja a gazdasági fejlődést, amelynek egyetlen célja a lakosság élet- és kultúrszínvonalának állandó emelése. Kevesebb mint 10 év alatt a túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű keleteurópai népi demokratikus országok véget vetettek gazdasági elmaradottságuknak, és jelentősen fejlett ipari államokká alakultak át. Nősek nagykövet beszélt az első csehszlovák ötéves terv céljairól és eredményeiről, és rámutatott, hogy a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság és a népi demokratikus országok közötti szoros és baráti gazdasági együttműködés fontos tényező volt a Csehszlovák Köztársaság 1949—1953. évi első ötéves tervének (sikeres teljesítése szempontjából is. A csehszlovák küldött ezután a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott, és rámutatott, hogy 1953-ban bizonyos javulás állott be a nemzetközi kereskedelem fejlődésében. A nyugati gazdasági körök növekvő érdeklődése a kelettel való kereskedelem kibővítése iránt és az általános elégedetlenség e kereskedelem korlátozása miatt — azt bizonyítja, hogy fennáll a lehetőség a nemzetközi kereskede-> lem további kibővítésére. Hogy e lehetőségeket kihasználják és való-, raváltsák, elsősorban el kell távo-, lítani azokat az akadályokat, ame-. lyek e kereskedelem útjában álla-i nak, és egyben meg kell találni az eszközöket, amelyek elmélyítik az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való kapcsolatokat. Csehszlovákia részéről már több" ízben kijelentették, hogy Csehszlovákia kész e politikát folytatni. Csehszlovákia ma számos országgal folytat kereskedelmet. A kapitalista országokkal folytatott kereskedelem kibővítése az 1953-as évben és az idén ahhoz vezetett, hogy ez év első negyedében ezekkel az országokkal folytatott kereskedelem térfogata több mint 22<>/o-kal emelkedett. Csehszlovákia kibővítette kereskedelmi kapcsolatait elsősorban a gazdaságilag kevéssé fejlett országokkal, például Brazíliával, Indonéziával, Iránnal, Argentínával és másokkal, valamint a gazdaságilag fejlett országokkal is, igy Franciaországgal, Belgiummal, Norvégiával, Görögországgal, Izlanddal, Olaszországgal, Finnországgal, Dániával, Hollandiával, Svájccal és másokkal.: Jifi Nősek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője beszéde végén a következőket mondotta: „A csehszlovák kormány politikája abból az elvből indul ki, hogy nincs olyan probléma, amelyet meg ne lehetne oldani tárgyalásokkal, az országok kölcsönös megegyezésével, tekintet nélkül gazdasági és szociális rendszerükre, ál-, lami függetlenségük kölcsönös tiszteletbentartásával és egymás belügyeibe való be nem avatkozással.? Ezen a téren nagy feladatot végezhetünk a gazdasági és szociális politika terén, és ezáltal hozzájárulhatunk az alapvető nemzetközi problémák sikeres megoldásához politikai téren is. Az ENSz gazdasági és szociális tanácsa mint alapvető szerv, felelős a kérdések megoldásáért; ezen a területen fontos szerepe van és nem kevésbbé fontos feladatok állanak előtte. A csehszlovák küldöttség a békés együttélés és a békés egymásmelleit élés szellemében a világ népei széles tömegeinek jóléte érdekében, hatásosan akar hozzájárulni e feladatok teljesítéséhez. Árvíz Bajorországban és Ausztriában Nyugati hírügynökségek és rádiójelentések beszámolnak a bajorországi és ausztriai árvíz pusztításáról. Az AFP jelenti, hogy az illetékes bajorországi kormányszervek közlése szerint az áradások következtében ezer négyzetkilométernyi földterület víz alatt vaír és a kár 150 millió D-márka. Felső-Bajorországban javul, Álsó-Bajorországban továbbra is súlyos a helyzet a Duna, az Isar és az Inn mentén. Az átvízkatasztrófa főleg az Inn és a Duna egybefolyásánál fekvő Passau várost sújtja. A város területének 30 százaléka víz alatt áll. Kétezer személyt kitelepítettek a városból, míg ezerötszázán, akik nem voltak hajlandók elhagyni otthonukat, a padlásokon és háztetőkön helyezkedtek el. Az Isar mentén fekvő Schilthornban a víz 300 méter szélességben áttörte a gátat. Plattingban elrendelték a szükségállapotot. Minden 18 évesnél idősebb férfit felszólítottak, hogy vegyen részt a mentési munkálatokban. S'ajtójelentések beszámolnak az Ausztria különböző vidékeit sújtó árvíz súlyos következményeiről is. Az árvíz a legnagyobb mértékben Linzet, Felső-Ausztria fővárosát sújtotta. Linzben több mint 1000 ház került víz alá. A Duna közelében lévő egyik falu 520 lakosa harminc óra óta el van zárva a külvilágtól, ivóvize sincs. A dunamenti malmokban leállt a munka. Dr. Gleiscner, felsőausztriai tartományi főnök Linzben 200—400 I millió schillingre becsülte az árvízkatasztrófa által okozott mezőgazdasági károkat Felső-Ausztriában. Véleménye szerint csak Felső-Ausztriában 50.000 hektár megművelt terület került víz alá. Ezen a területen tönkrement a termés. Felső-Ausztriában az árvíz 130 hidat rombolt le, kétszáz úton megszakadt a közlekedés. 152 gyárban átmenetileg fed kellett függeszteni a munkát. Alsó-Ausztriában nagy károkat okozott az árvíz Amstetten, Melk, Tuln térségében. E térségekben vasútvonalakat és gépkocsiútakat mosott el az ár, ezenkívül több híd és lakóház, valamint gazdasági épület pusztult el. A víz további emeflkedésére számítanak, Bécset közvetlenül azonban csak 9.30 méteres vizállás veszélyeztetné. Bécsben a kikötői berendezések víz alatt vannak. Máris használhatatlan a Dunával párhuzamosan haladó vasútvonal, amely Bécset Kloster-Neuburg külvárossal köti össze. E külvárosban a víz szintje tovább emelkedik. Va-: sárnap óta el van vágva 25 kilo-, méteres szakaszon a Bécs-Linz vas-, útvonal, amely Németország, Svájc és Franciaország irányában folytatódik. Az Árlberg-express és a többi nyugatról jövő vonat nem megy tovább Linznél. Alsó-Ausztriában a marasztok szeriňt a búza, burgonya és cukorrépatermelés elpusztult Július 10-ke óta megszakadt" a forgalom nyolc ausztriai vasútvonalon.