Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-15 / 171. szám, csütörtök

4 SIJSZ0 1954 .július 15 Nehru nyilatkozata az indokínai' háborúról és a hidrogénbombakísérletekről Az „ÁFP" jelenti, hogy Nehru indiai miniszterelnök egy Allahabadban tartott nyilvános gyűlésen az indokínai háborúról és az atomés hidrogénbomba-kísérletekről nyilatkozott. Nehru annak a reménynek adott kifejezést, hogy rövidesen befejeíődik az indokínai háború és .helyreáll a béke ezen a területen. Az indiai miniszterelnök üdvözölte Mendes-France 'miniszterelnöknek azt az elhatározását, hogy véget akár vetni az indokínai konfliktusnak. Nehru erélyesen síkraszállt az atom. és hidrogénbomba kísérletek ellen és újból hangoztatta, hogy „be kell tiltani ezeket .a kísérleteket". A francia kormány betiltotta a francia dolgozók hagyományos július 14-i felvonulását A francia kormány betiltotta azt a felvonulást, amely a július 14-i nemzeti ünnepen már hagyományossá vált annak emlékére, hogy a főváros forradalmi népe 1789ben ezen a napon lerombolta a Bastille-t, a reakció börtönét. A felvonulás rendőrhatósági betiltását Francois Millerand UDSRpárti belügyminiszter a következő hivatalos közleménnyel próbálta megindokolni: „Akkor, amidőn Mendes-France miniszterelnök döntő tárgyalásokat folytat Genfben az indokínai béka helyreállítására, kívánatos, hogy nemzeti összefogás jusson kifejezésre a július 14-én, a köztársaság elnökének védnöksége alatt végbemenő hazafias ünnepségeken. Ezért a belügyminiszter úgy döntött, hogy Franciaország nemzeti ünnepén betilt minden más tüntetést." A demokratikus sajtó ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az elmúlt hónapokban a francia reakció és sajtója mindent elkövetett, hogy nyomást gyakoroljon Mendes-France kormányára a tüntető felvonulás betiltása érdekében. Joggal tartott ugyanis attól, hogy a felvonulás várható hatalmas arányaiban újból meg fog nyilvánulni a kormány atlanti-politikája ellen tiltakozó tömegmozgalom ereje. Köztudomású az is, hogy a volt gaulleisták mindkét frakciójához tartozó hangadó képviselők követelték a belügyminisztertől, hogy tiltsa be Párizs népének békés felvonulását, nehogy abban kifejezésre jusson a tömegek gyorsan növekvő akcióegysége. A svájci kormány betiltotta egy amerikai bizottság" genfi vizsgálatát A „Tribúne de Genéve" közli: A svájci kormány megtiltotta, hogy egy Eisenhower elnök kezdeményezésére alakított hattagú amerikai bizottság, amelynek vezetője Pierce Gerety connecticuti ügyvéd, Svájc területén felülvizsgálja az ENSz genfi hivatalánál működő 40 amerikai tisztviselő „politikai megbízhatóságát" és az Egyesült Államok iránti lojalitását. A svájc'. kormány kijelentette, hogy az ilyen vizsgálat ellenkeznék Svájc semlegességének elvével. Az amerikai bizottság a svájci kormány állásfoglalása után elhatározta, hogy a mccarthyista felülvizsgálatot francia területen, valószínűleg Lyonban ejti meg. Szabotőröket és kártevőket ítéltek el az NDK-ban Mint a berlini demokratikus sajtó közli, az odera-frankfurti büntetőbíróság most hirdetett ítéletet egy szabotőr- és kártevőbanda perében. A banda tagjai bűncselekményt követtek el az emberiség ellen és a polsseni állami mezőgazdasági kombinátban gazdasági kárt okoztak a Német Demokratikus Köztársaságnak. A bírósági tárgyalás során bebizonyosodott, hogy a vádlottak állatvész előidézésével és a mezőgazdaságban elkövetett kártevésükkel két és félmillió márka kárt okoztak az államnak. A bíróság W. Wolff elsőrendű vádlottat halálra, Ó. Wolffot életfogytiglani fegyházra, W. Holzot 15 évi börtönre ítélte, öt további vádlottat pedig négytől kilenc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta. Kairóban ismét angol-egyiptomi tárgyalások kezdődtek a Szuezi-csatornaövezet kérdéséről Kairóban ismét megkezdődtek az angol-egyiptomi tárgyalások a Szuezi csatornaövezet kérdéséről. Nasszer ezredes, egyiptomi miniszterelnök, aki az értekezleten az egyiptomi küldöttséget vezette, nem volt hajlandó kommentálni a tárgyalásokat. Az egyiptomi küldöttség egyik tagja azonban kijelentette, hogy „nincs ok a túlzott optimizmusra". A tárgyalások folytatására újabb időpontot nem tűzték ki. A kínai felségvizekre behatolt kilenc angol tengerészt átadták a brit kormány hongkongi képviselőjének A Hong-Korigból kínai felségvi- I nált csónakok visszaszolgáltatásázekre behatolt kilenc angol tengerészt, akit a kínai partvédelmi őrség letartóztatott, július 10-én átadták B. Trevornak, a brit kormány hongkongi képviselőjének. Az angol tengerészek által haszról most folynak a tárgyalások. A tengerészek átadását megelőzően Humphrey Trevelyan, az Egyesült Királyság pekingi ügyvivője sajnálkozását fejezte ki a behatolás miatt és kérte a kilenc ember szabadonbocsátását. Finn lapok a szovjet hadihajók baráti látogatásáról A finn sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet hadihajók egy csoportja baráti látogatásának. A lapok beszámolnak a szovjet hadihajók Helsinkibe érkezéséről. A „Vapaa Sana" című lap rámutat, hogy a szovjet hadihajóknak ez a látogatása a Szovjetunió és Finnország között egyre erősödő barátság újabb megnyilvánulása. A Szovjetunió hadserege és flottája nem követ agresszív célokat. A Szovjetunió politikája mindig a yalamennyi néppel egyenjogúság alapján való baráti kapcsolatok megteremtésére és fenntartására épült — írja a „Vapaa Sana". A „Suomen Sosialdemakraattii" című lap szerkesztőségi cikket szentel a szovjet hadihajók látogatásának. Az „Ordzsonikidze" cirkáló és két torpedóromboló finnországi látogatása — írja a lap — elősegíti a Szovjetunió és Finnország közötti kapcsolat erősödését Ezek a kapcsolatok a függetlenség és a kölcsönös megbecsülés alapjára épülnek. A békéért, a nemzetek közti barátságért, emberiség nemes törekvéseiért Kínai, lengyel és angol film a fesztiválon Két színes vígjátékfilm és egy izgalmas történet szerepelt a fesztivál második napjának műsorán. A verseny tehát ezen a napon a szórakoztatás jegyében állt. Mindkét vígjáték, a lengyel és az angol is, a mából meríti tárgyát, mégis homlokegyenest ellenkeznek egymással, mintha két különálló, egymással semmiféle közös vonást fel nem mutató világról volna szó bennük. A lengyel vígjáték olyan emberek életét mutatja, akik tegnap úgyszólván elképzelhetetlenek voltak, akik mindkét lábukkal a mában állnak. A Varsót építő szocialista emberek mindennapjának derűs csillogású tükrét tárja elénk a lengyel film, az angolnál pedig az az érzésünk, mintha egy idegen bolygón készült volna, talán a Marson, noha felismerjük London jellegzetes városképét, a Westminsterhidat, a Parlamentet, az angol tájat jól ápolt épületeivel. Külsejükkel ránk hasonlító emberek ágálnak benne, nem pedig egy Wells fantáziájával alkotott holdlakók, mégis azt, hogy a történet napjainkban játszódik le, abból kell elhinnünk, hogy alakjai a mát is emlegetik. „Genevieve" az angol film neve és gyártási esztendeje 1953, tehát a legfrissebb angol produkcióról van szó, mely a gondtalan mulattatás szándékával készült és a londoni fiataloknak mai életét szándékozik megmutatni. De nézzük meg közelebbről — és tegyük hozzá minden nagyképűség nélkül — miféle gondjai vannak ennek a világháborút és London borzalmas bombázásait bizonyára átélt angol fiataloknak? Egy Alan nevű ifjú londoni ügyvéd büszke tulajdonosa az 1904-ben, tehát ötven évvel ezelőtt készült Genevieve nevű gépkocsinak. Ezzel az ásatag kocsival minden esztendőben részt vesz a London és Brighton közti hagyományos versenyen, melyen néhány tucat hasonló veterán-kocsi indul. Az ötlet egymaga alapjában véve nem rossz, mert alkalmat adna mulatságos körülmények közt a tradíciót becsülő angol jellemről egyetmást feltárni, azonban a filmvígjáték készítőinek korántsem volt ilyen jellemábrázoló szatirikus szándékuk. Szatíra helyett egy úti és szállodai kalandokkal teli versenynek történetét adja a film, amely Alan és rendkívül csinos hitvese, Ambrose nevű barátja és annak legfrissebb szívbéli választottja közt folyik le. Nem tagadható, hogy a film elég mulatságosan indul és az első félórában furcsaságaival, remek technikai kivitelezésével lebilincsel, de aztán unalom, halálos unalom telepedik a szórakozni vágyó és minden magasabb igényről lemondó nézőre. Nem azt kérdi magától, hogy mit keresnek ezek az ásatag figurák egy 1953-ban készült filmben, — hiszen kitűnően szórakozunk egy Wilde vígjátékon, amely a mult századvég embereit tárja elénk — de nem értjük, egyszerűen nem értjük ezeknek a mai angol fiataloknak hétvégi gondjait és problémáit. Nem értjük a szórakozásnak ezt a formáját, ezt a lapos humort és tegyük hozzá, az angol fiatalok erkölcsét sem. Ezzel szemben a lengyel film az élet teljébe, a mi életünk, mindennapunk teljébe vezet. A játék kitűnően indul: egy falusi tánc- és énekegyüttesnek az újjáépülő Varsót mutatja be egy gyorsan hadaró, a városképet néző falusiakat egy pillanatig pihenni nem engedő idegenvezető. Olyan mulatságos és eredeti ötlet ez, amely felvillanyozza a nézőt, felcsigázza érdeklődését és igényt támaszt. A folytatás azonban már nem tudja megtartani a megütött remek szatirikus alaphangot és a történet maga szokványos marad. Hanka Ruczajová, aki az együttessel először jár Varsóban, megismerkedik a marienstadti — Varsó egyik újjáépülő negyede ez — építkezés egyik élmunkás kőművesével, Janek Szatlinszkival. Hanka e találkozás után már nem tudja folytatni falusi életét, megejtette a városépítés hatalmas üteme, visszamegy Varsóba és itt beáll az építők sok tízezres hadserekító Wu Zs-nának és a Szangput játszó En Che-sennak játéka. A fesztiválon jelenlévő Wu Zsnát, ezt a fiatal mongol művésznőt a közönség lelkesen megtapsolta „A sztyeppe népe" című kínai filmből. gébe. A filmvígjáték vége nem kétséges a néző előtt az első pillanatban: Hanka és Janek sok félreértés és közbeeső harag és vetélkedés után egymásé lesznek. Sematikus történet? Minden bizonnyal az. De a történetet a ma adja és csak a forgatókönyv íróján, a rendezőn múlott, hogy ebiben a könnyed vígjáték formában nem érik el a fesztivál első napján bemutatott szovjet vígjáték művészi színyonalát. Pedig ebben a lengyel filmben is felmerül a régi és új közti ellentét, itt is konfliktus támad a maradi és a haladó nézetek közt, ám amíg a szovjet vígjátéknak sikerül mesteri művészettel a jellemekből,kibontakoztatni a konfliktust, a lengyel film ezzel adósunk marad, beéri a külsőséges ábrázolással. Azonban a szokványos mese ellenére is lebilincsel és mulattat ez a lengyel film, mert sok jelenetében életszerű, jól pergően fordulatos. Egy sikerült szlovák filmet, a Katkát idézi emlékezetünkbe, azzal a különbséggel, hogy ez a színes lengyel film technikailag már tökéletesebb és zenei aláfestése hangulatosabb. > A harmadik film „A sztyeppe népe" kínai alkotás Mondanivalója mélyen megkap bennünket nemcsak magával ragadó technikai felkészültségével és a színészi játék meglepően magas művészi színvonalával, hanem eszmei tartalmával is. A film egy izgalmas történet keretében megmutatja, hogyan küzdi ki magának a tehetséges és dolgos mongol nép a békés és boldog életet Mao Cetung körültekintő nemzetiségi politikája alapján, a Kína Kommunista Pártja és a népi kormány vezetésével. Belső Mongóliában a nomád pásztornép megalakítja első szövetkezetét és ez ellen indul meg az ellenség aknamunkája, mely végül lelepleződik és az új életet építő juh és lótenyésztők teljes győzelmével végződik. A szabotázsakciók egész íorát mutatja ez a kínai film és annyiban különbözik az évekkel ezelőtt nálunk készült, vagy bemutatott hasonló témájú filmektől, hogy a kínai film egy pillanatig sem hagy kétségben afelől, ki van a közös gazdálkodás ellen, ki vágja el késsel a váratlan hóvihar idején a karám kapujának kötelét, ki önt mérget a kútba és ki gyújtja fel végül a sztyeppe száraz füvét. Az ellenség tehát a néző előtt mindjárt a film elején lelepleződik, a történet így alapjában véve átlátszó, mégis izgalmas mar^d, a jó és a rossz harca, és ez jórészben a bravúros rendezői munka érdeme, nemkülönben a színészi teljesítményeké, amelyek mélyen átéltek és művészien meggyőzőek. Különösen magas színvonalú a film két I fiatal szerelmesének, a Zarent alamélyen átélt játékáért, lovasbravurjáért és megejtő énekhangjáért. A film rendezőjének sikerült a történet sablonos mivoltát és a párbeszédek kezdetlegességét feledtetni a nézővel azzal, hogy lelket, életet önt a játékba. Ezeket a juhállományukat és ménesüket féltő nomád mongol pásztorokat közel érezzük magunkhoz, ismerjük a vágyaikat és törekvéseiket, szeretjük melegen érző szívüket, a közös munka gondolatával eltelt lelkületüket, ahogy gyűlöljük boldog életük kerékkötőit, a régi életet, az urak és kizsákmányolók rendjét visszakívánó szabotálókat s idegen ügynököket. A sztyeppén ma ugyanaz a harc folyik, mint hazánk szövetkezeteiben, de ott a Távol-Keleten a küzdelem keményebb formákat ölt, ahogy maga az élet is keményebb, viszontagságosabb, mert nemcsak ember ellen, hanem az elemek, az éghajlat ellen is folyik az ádáz harc. És e nomád nép bátran és szilárdan állja. a harcot, melynek végső célja az, hogy megszűnjön a nomád élet, hogy kőből emelt házaikban villany világítson és géjbek könnyítsék a fáradságos munkát. Szű Tsao, a film rendezője régi forradalmi harcos, egyik lelkes alapítója a haladó kínai filmnek. Pályáját több mint két évtizeddel ezelőtt, mint egy színjátszó csoport szervezője és vezetője kezdte. Csankajsek terroruralma alatt ezt a haladó szellemű színjátszócsoportot kitiltották a színpadokról. Szű Tsao, a japán imperializmus ellen harcoló első katonai művészegyüttes vezetője lett. Ez időben sok darabot írt, melyeket a katonák és parasztok nagy lelkesedéssel fogadtak. 1939ben Szű Tsaot elfogták a kuomintangisták és csak Japán kapitulációja után szabadult ki a börtönből 1945-ben. A háború után más haladó filmdolgozó társaságában filmvállalatot létesített és 1952-ben Sanghájból a népi kormány északra küldte, hogy ott a népi színjátszókkal megalkossa „A sztyeppe népe" című filmet Szű Tsao nehéz feladat előtt állott, apróra meg kellett ismerkednie Belső Mongólia életével és a nemzetiségi kérdéssel is, mert hiszen a filmben nemcsak egy izgalmas és kalandokban bővelkedő történetet kellett megjelenítenie, hanem meg kellett mutatnia a kommunista párt embert és népet formáló hatalmas munkáját, Belső Mongólia lakosságával folytatott nemzetiségi politikájának helyességét is. Szangpuban, a bátor lovasban és szerelmesében, Zarenben sikerült két olyan fiatalt a néző elé állítania, akik legigazibb képviselői a földjüket, hazájukat forrón szerető mai mongol fiatalságnak. „A sztyeppe népét" ezért az úttörő filmeknek kijáró elismerés illeti meg. Egri Viktor