Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-15 / 171. szám, csütörtök

4 SIJSZ0 1954 .július 15 Nehru nyilatkozata az indokínai' háborúról és a hidrogénbombakísérletekről Az „ÁFP" jelenti, hogy Nehru indiai miniszterelnök egy Allah­abadban tartott nyilvános gyűlésen az indokínai háborúról és az atom­és hidrogénbomba-kísérletekről nyilatkozott. Nehru annak a reménynek adott kifejezést, hogy rövidesen befeje­íődik az indokínai háború és .hely­reáll a béke ezen a területen. Az indiai miniszterelnök üdvözölte Mendes-France 'miniszterelnöknek azt az elhatározását, hogy véget akár vetni az indokínai konflik­tusnak. Nehru erélyesen síkra­szállt az atom. és hidrogénbomba ­kísérletek ellen és újból hangoz­tatta, hogy „be kell tiltani ezeket .a kísérleteket". A francia kormány betiltotta a francia dolgozók hagyományos július 14-i felvonulását A francia kormány betiltotta azt a felvonulást, amely a július 14-i nemzeti ünnepen már hagyomá­nyossá vált annak emlékére, hogy a főváros forradalmi népe 1789­ben ezen a napon lerombolta a Bastille-t, a reakció börtönét. A felvonulás rendőrhatósági be­tiltását Francois Millerand UDSR­párti belügyminiszter a követke­ző hivatalos közleménnyel próbálta megindokolni: „Akkor, amidőn Mendes-France miniszterelnök döntő tárgyalásokat folytat Genfben az indokínai béka helyreállítására, kívánatos, hogy nemzeti összefogás jusson kifeje­zésre a július 14-én, a köztársa­ság elnökének védnöksége alatt végbemenő hazafias ünnepségeken. Ezért a belügyminiszter úgy dön­tött, hogy Franciaország nemzeti ünnepén betilt minden más tünte­tést." A demokratikus sajtó ezzel kap­csolatban emlékeztet arra, hogy az elmúlt hónapokban a francia reak­ció és sajtója mindent elkövetett, hogy nyomást gyakoroljon Men­des-France kormányára a tüntető felvonulás betiltása érdekében. Joggal tartott ugyanis attól, hogy a felvonulás várható hatalmas ará­nyaiban újból meg fog nyilvánulni a kormány atlanti-politikája ellen tiltakozó tömegmozgalom ereje. Köztudomású az is, hogy a volt gaulleisták mindkét frakciójához tartozó hangadó képviselők köve­telték a belügyminisztertől, hogy tiltsa be Párizs népének békés fel­vonulását, nehogy abban kifejezés­re jusson a tömegek gyorsan nö­vekvő akcióegysége. A svájci kormány betiltotta egy amerikai bizottság" genfi vizsgálatát A „Tribúne de Genéve" közli: A svájci kormány megtiltotta, hogy egy Eisenhower elnök kezdemé­nyezésére alakított hattagú ame­rikai bizottság, amelynek vezetője Pierce Gerety connecticuti ügyvéd, Svájc területén felülvizsgálja az ENSz genfi hivatalánál működő 40 amerikai tisztviselő „politikai meg­bízhatóságát" és az Egyesült Álla­mok iránti lojalitását. A svájc'. kormány kijelentette, hogy az ilyen vizsgálat ellenkeznék Svájc sem­legességének elvével. Az amerikai bizottság a svájci kormány állás­foglalása után elhatározta, hogy a mccarthyista felülvizsgálatot fran­cia területen, valószínűleg Lyonban ejti meg. Szabotőröket és kártevőket ítéltek el az NDK-ban Mint a berlini demokratikus saj­tó közli, az odera-frankfurti bün­tetőbíróság most hirdetett ítéletet egy szabotőr- és kártevőbanda pe­rében. A banda tagjai bűncselek­ményt követtek el az emberiség ellen és a polsseni állami mező­gazdasági kombinátban gazdasági kárt okoztak a Német Demokrati­kus Köztársaságnak. A bírósági tárgyalás során bebi­zonyosodott, hogy a vádlottak ál­latvész előidézésével és a mező­gazdaságban elkövetett kártevé­sükkel két és félmillió márka kárt okoztak az államnak. A bíróság W. Wolff elsőrendű vádlottat halálra, Ó. Wolffot élet­fogytiglani fegyházra, W. Holzot 15 évi börtönre ítélte, öt további vádlottat pedig négytől kilenc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta. Kairóban ismét angol-egyiptomi tárgyalások kezdődtek a Szuezi-csatornaövezet kérdéséről Kairóban ismét megkezdődtek az angol-egyiptomi tárgyalások a Szuezi csatornaövezet kérdéséről. Nasszer ezredes, egyiptomi mi­niszterelnök, aki az értekezleten az egyiptomi küldöttséget vezette, nem volt hajlandó kommentálni a tárgyalásokat. Az egyiptomi kül­döttség egyik tagja azonban kije­lentette, hogy „nincs ok a túlzott optimizmusra". A tárgyalások folytatására újabb időpontot nem tűzték ki. A kínai felségvizekre behatolt kilenc angol tengerészt átadták a brit kormány hongkongi képviselőjének A Hong-Korigból kínai felségvi- I nált csónakok visszaszolgáltatásá­zekre behatolt kilenc angol tenge­részt, akit a kínai partvédelmi őr­ség letartóztatott, július 10-én át­adták B. Trevornak, a brit kor­mány hongkongi képviselőjének. Az angol tengerészek által hasz­ról most folynak a tárgyalások. A tengerészek átadását megelő­zően Humphrey Trevelyan, az Egyesült Királyság pekingi ügyvi­vője sajnálkozását fejezte ki a be­hatolás miatt és kérte a kilenc em­ber szabadonbocsátását. Finn lapok a szovjet hadihajók baráti látogatásáról A finn sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet hadihajók egy csoportja baráti látogatásának. A lapok beszámolnak a szovjet hadi­hajók Helsinkibe érkezéséről. A „Vapaa Sana" című lap rámu­tat, hogy a szovjet hadihajóknak ez a látogatása a Szovjetunió és Finnország között egyre erősödő barátság újabb megnyilvánulása. A Szovjetunió hadserege és flottája nem követ agresszív célokat. A Szovjetunió politikája mindig a yalamennyi néppel egyenjogúság alapján való baráti kapcsolatok megteremtésére és fenntartására épült — írja a „Vapaa Sana". A „Suomen Sosialdemakraattii" című lap szerkesztőségi cikket szentel a szovjet hadihajók láto­gatásának. Az „Ordzsonikidze" cir­káló és két torpedóromboló finn­országi látogatása — írja a lap — elősegíti a Szovjetunió és Finnor­szág közötti kapcsolat erősödését Ezek a kapcsolatok a függetlenség és a kölcsönös megbecsülés alap­jára épülnek. A békéért, a nemzetek közti barátságért, emberiség nemes törekvéseiért Kínai, lengyel és angol film a fesztiválon Két színes vígjátékfilm és egy izgalmas történet szerepelt a fesz­tivál második napjának műsorán. A verseny tehát ezen a napon a szó­rakoztatás jegyében állt. Mindkét vígjáték, a lengyel és az angol is, a mából meríti tárgyát, mégis hom­lokegyenest ellenkeznek egymás­sal, mintha két különálló, egymás­sal semmiféle közös vonást fel nem mutató világról volna szó bennük. A lengyel vígjáték olyan emberek életét mutatja, akik tegnap úgy­szólván elképzelhetetlenek voltak, akik mindkét lábukkal a mában állnak. A Varsót építő szocialista emberek mindennapjának derűs csillogású tükrét tárja elénk a len­gyel film, az angolnál pedig az az érzésünk, mintha egy idegen boly­gón készült volna, talán a Marson, noha felismerjük London jellegze­tes városképét, a Westminster­hidat, a Parlamentet, az angol tá­jat jól ápolt épületeivel. Külsejük­kel ránk hasonlító emberek ágál­nak benne, nem pedig egy Wells fantáziájával alkotott holdlakók, mégis azt, hogy a történet napjaink­ban játszódik le, abból kell elhin­nünk, hogy alakjai a mát is emle­getik. „Genevieve" az angol film neve és gyártási esztendeje 1953, tehát a legfrissebb angol produkcióról van szó, mely a gondtalan mulat­tatás szándékával készült és a lon­doni fiataloknak mai életét szán­dékozik megmutatni. De nézzük meg közelebbről — és tegyük hozzá minden nagyképű­ség nélkül — miféle gondjai van­nak ennek a világháborút és Lon­don borzalmas bombázásait bizo­nyára átélt angol fiataloknak? Egy Alan nevű ifjú londoni ügyvéd büszke tulajdonosa az 1904-ben, tehát ötven évvel ezelőtt készült Genevieve nevű gépkocsinak. Ezzel az ásatag kocsival minden esztendő­ben részt vesz a London és Brigh­ton közti hagyományos versenyen, melyen néhány tucat hasonló vete­rán-kocsi indul. Az ötlet egymaga alapjában véve nem rossz, mert alkalmat adna mu­latságos körülmények közt a tradí­ciót becsülő angol jellemről egyet­mást feltárni, azonban a filmvígjá­ték készítőinek korántsem volt ilyen jellemábrázoló szatirikus szándékuk. Szatíra helyett egy úti és szállodai kalandokkal teli ver­senynek történetét adja a film, amely Alan és rendkívül csinos hitvese, Ambrose nevű barátja és annak legfrissebb szívbéli választott­ja közt folyik le. Nem tagadható, hogy a film elég mulatságosan in­dul és az első félórában furcsasá­gaival, remek technikai kivitelezé­sével lebilincsel, de aztán unalom, halálos unalom telepedik a szóra­kozni vágyó és minden magasabb igényről lemondó nézőre. Nem azt kérdi magától, hogy mit keresnek ezek az ásatag figurák egy 1953-ban készült filmben, — hiszen kitűnően szórakozunk egy Wilde vígjátékon, amely a mult századvég embereit tárja elénk — de nem értjük, egy­szerűen nem értjük ezeknek a mai angol fiataloknak hétvégi gondjait és problémáit. Nem értjük a szó­rakozásnak ezt a formáját, ezt a lapos humort és tegyük hozzá, az angol fiatalok erkölcsét sem. Ezzel szemben a lengyel film az élet teljébe, a mi életünk, min­dennapunk teljébe vezet. A játék kitűnően indul: egy falusi tánc- és énekegyüttesnek az újjáépülő Var­sót mutatja be egy gyorsan hadaró, a városképet néző falusiakat egy pillanatig pihenni nem engedő ide­genvezető. Olyan mulatságos és eredeti ötlet ez, amely felvillanyoz­za a nézőt, felcsigázza érdeklődését és igényt támaszt. A folytatás azon­ban már nem tudja megtartani a megütött remek szatirikus alaphan­got és a történet maga szokványos marad. Hanka Ruczajová, aki az együttessel először jár Varsóban, megismerkedik a marienstadti — Varsó egyik újjáépülő negyede ez — építkezés egyik élmunkás kő­művesével, Janek Szatlinszkival. Hanka e találkozás után már nem tudja folytatni falusi életét, meg­ejtette a városépítés hatalmas üte­me, visszamegy Varsóba és itt be­áll az építők sok tízezres hadsere­kító Wu Zs-nának és a Szangput játszó En Che-sennak játéka. A fesztiválon jelenlévő Wu Zs­nát, ezt a fiatal mongol művésznőt a közönség lelkesen megtapsolta „A sztyeppe népe" című kínai filmből. gébe. A filmvígjáték vége nem két­séges a néző előtt az első pillanat­ban: Hanka és Janek sok félreér­tés és közbeeső harag és vetélkedés után egymásé lesznek. Sematikus történet? Minden bi­zonnyal az. De a történetet a ma adja és csak a forgatókönyv íróján, a rendezőn múlott, hogy ebiben a könnyed vígjáték formában nem érik el a fesztivál első napján be­mutatott szovjet vígjáték művészi színyonalát. Pedig ebben a lengyel filmben is felmerül a régi és új közti ellentét, itt is konfliktus tá­mad a maradi és a haladó nézetek közt, ám amíg a szovjet vígjáték­nak sikerül mesteri művészettel a jellemekből,kibontakoztatni a kon­fliktust, a lengyel film ezzel adó­sunk marad, beéri a külsőséges áb­rázolással. Azonban a szokványos mese ellenére is lebilincsel és mu­lattat ez a lengyel film, mert sok jelenetében életszerű, jól pergően fordulatos. Egy sikerült szlovák filmet, a Katkát idézi emlékeze­tünkbe, azzal a különbséggel, hogy ez a színes lengyel film technikai­lag már tökéletesebb és zenei alá­festése hangulatosabb. > A harmadik film „A sztyeppe népe" kínai alkotás Mondanivalója mélyen megkap bennünket nemcsak magával ra­gadó technikai felkészültségével és a színészi játék meglepően magas művészi színvonalával, hanem esz­mei tartalmával is. A film egy iz­galmas történet keretében meg­mutatja, hogyan küzdi ki magának a tehetséges és dolgos mongol nép a békés és boldog életet Mao Ce­tung körültekintő nemzetiségi poli­tikája alapján, a Kína Kommunista Pártja és a népi kormány vezeté­sével. Belső Mongóliában a nomád pásztornép megalakítja első szö­vetkezetét és ez ellen indul meg az ellenség aknamunkája, mely végül lelepleződik és az új életet építő juh és lótenyésztők teljes győzel­mével végződik. A szabotázsakciók egész íorát mutatja ez a kínai film és annyi­ban különbözik az évekkel ezelőtt nálunk készült, vagy bemutatott hasonló témájú filmektől, hogy a kínai film egy pillanatig sem hagy kétségben afelől, ki van a közös gazdálkodás ellen, ki vágja el kés­sel a váratlan hóvihar idején a karám kapujának kötelét, ki önt mérget a kútba és ki gyújtja fel végül a sztyeppe száraz füvét. Az ellenség tehát a néző előtt mind­járt a film elején lelepleződik, a történet így alapjában véve átlát­szó, mégis izgalmas mar^d, a jó és a rossz harca, és ez jórészben a bravúros rendezői munka érdeme, nemkülönben a színészi teljesítmé­nyeké, amelyek mélyen átéltek és művészien meggyőzőek. Különö­sen magas színvonalú a film két I fiatal szerelmesének, a Zarent ala­mélyen átélt játékáért, lovasbra­vurjáért és megejtő énekhangjáért. A film rendezőjének sikerült a történet sablonos mivoltát és a pár­beszédek kezdetlegességét feledtet­ni a nézővel azzal, hogy lelket, éle­tet önt a játékba. Ezeket a juhál­lományukat és ménesüket féltő no­mád mongol pásztorokat közel érez­zük magunkhoz, ismerjük a vágyai­kat és törekvéseiket, szeretjük melegen érző szívüket, a közös munka gondolatával eltelt lelküle­tüket, ahogy gyűlöljük boldog éle­tük kerékkötőit, a régi életet, az urak és kizsákmányolók rendjét visszakívánó szabotálókat s idegen ügynököket. A sztyeppén ma ugyanaz a harc folyik, mint hazánk szövetkezetei­ben, de ott a Távol-Keleten a küz­delem keményebb formákat ölt, ahogy maga az élet is keményebb, viszontagságosabb, mert nem­csak ember ellen, hanem az ele­mek, az éghajlat ellen is fo­lyik az ádáz harc. És e nomád nép bátran és szilárdan állja. a harcot, melynek végső célja az, hogy meg­szűnjön a nomád élet, hogy kőből emelt házaikban villany világítson és géjbek könnyítsék a fáradságos munkát. Szű Tsao, a film rendezője régi forradalmi harcos, egyik lelkes ala­pítója a haladó kínai filmnek. Pá­lyáját több mint két évtizeddel ez­előtt, mint egy színjátszó csoport szervezője és vezetője kezdte. Csan­kajsek terroruralma alatt ezt a ha­ladó szellemű színjátszócsoportot kitiltották a színpadokról. Szű Tsao, a japán imperializmus ellen harcoló első katonai művészegyüttes veze­tője lett. Ez időben sok darabot írt, melyeket a katonák és parasztok nagy lelkesedéssel fogadtak. 1939­ben Szű Tsaot elfogták a kuomin­tangisták és csak Japán kapitulá­ciója után szabadult ki a börtönből 1945-ben. A háború után más hala­dó filmdolgozó társaságában film­vállalatot létesített és 1952-ben Sanghájból a népi kormány észak­ra küldte, hogy ott a népi színját­szókkal megalkossa „A sztyeppe népe" című filmet Szű Tsao nehéz feladat előtt ál­lott, apróra meg kellett ismerked­nie Belső Mongólia életével és a nemzetiségi kérdéssel is, mert hi­szen a filmben nemcsak egy izgal­mas és kalandokban bővelkedő tör­ténetet kellett megjelenítenie, ha­nem meg kellett mutatnia a kom­munista párt embert és népet for­máló hatalmas munkáját, Belső Mongólia lakosságával folytatott nemzetiségi politikájának helyessé­gét is. Szangpuban, a bátor lovas­ban és szerelmesében, Zarenben sikerült két olyan fiatalt a néző elé állítania, akik legigazibb képviselői a földjüket, hazájukat forrón sze­rető mai mongol fiatalságnak. „A sztyeppe népét" ezért az út­törő filmeknek kijáró elismerés il­leti meg. Egri Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents