Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-15 / 171. szám, csütörtök

2 1954 július 15 A rakodás, kirakodás tervének és a személyíorgalom grafikonjának teljesítése a csehszlovák vasutakon július 1-töl 10-ig A rakodás, kirakodás tervének és a személyforgalom grafikonjá­nak teljesítése a csehszlovák vas­utson j&ius 1-től 10-ig. A személvforga­lom grafikonjá­nak teljesítése o/o-ban Cg S O > Kassai Bratislavái Ostravai Prágai Űstí Plzeni c cC rfS w •a o tó 98.9 97.3 92.1 112.3 95.5 93.2 « ä W •a •a o M a c3 • CB "O W SS .5 a >"S c <" SS-® 89.3 93.4 93.0 100.1 86.2 84.3 87.7 88.4 88.5 100.9 77.1 73.1 98-5 89.3 86.7 97.0 91.2 89.7 94.9 87.2 85.4 összesen a csehszlovák vasutakon 96.6 A teherszállítás állami tervét a csehszlovák államvasutak a nem megfelelő rakodás következtében csak 96.60/o-ra teljesítették. A rossz rakodás főleg a szénnél és az építőanyagoknál mutatkozott meg az ostravai, plzeni és az ústi vonalakon. Emelett a szállítás állami ter­vét a kocsik veszteslésével zavar­ták. Főleg a következő üzemekben: a kunčicei Klement Gottwald Új Kohóüzemben 1081 kocsi, a nera­tovicei Spolanában 438 kocsi, a rokicani vasművekben 291 kocsi, a trineci V. M. Molotov vasművek­ben 231 kocsi, a vitkovicei Kle­ment Gottwald Vasművekben az ostravai főpályaudvaron 189 kocsi. A személyforgálom grafikonjá­nak teljesítése országos viszony­latban csekély javulást mutat Az egyes vasútvonalak tekintetében a kassai és bratislavai vasútvonalak­nál mutatkozik rosszabbodás. A orágai vasútvonal, amely teljesí­tette a szállítási tervet, ami a gra­fikon teljesítését illeti, állandóan a legrosszabb eredményeket mutat­ja fel. A közlekedési grafikon jobb tel­jesítése megnehezített feltételek mellett is lehetséges. Ezt mutatja a tábori vasutasok kezdeményezésé­nek példája, akiknek a grafikon 100% -os teljesítésére vonatkozó fölhívását elfogadták a plzeni vas­utak összes csomópontjainak vasutasai, és a grafikon teljesítése az egész szakaszon lényegesen megjavult Szükséges, hogy a vas­úti közlekedés színvonalának eme­lése érdekében a vasutasok — kom­munisták kövessék a plzeni vas­utak dolgozóinak példáját, és a grafikon 100%-os teljesítéséért in­dított mozgalmat átvigyék a töb­bi szakaszokra is. A jó példa többet ér minden szónál A hradec-královei kerületben lévő pŕedméŕici egységes földmű­vesszövetkezetben tavaly sokat se­gítettek a különben csak a háztar­tással foglalatoskodó asszonyok a növénytermelésben. A gazdasági és pénzügyi elszámolásnál munká­jukért ugyanolyan jutalmat kap­tak, mint a szövetkezeti tagok Meggyőződtek azonban arról, hogy az EFSz-nek lényegesen nagyobb segítséget nyújthatnak, ha tagok lesznek. Ezért elsőnek Ružena Ka­čerovská — aki tavaly- 259 munka­egységet dolgozott le — és Ľudmi­la Dubská, már az év elején tag­nak jelentkezett. Később Marié Teutorová, majd még három asz­szony csatlakozott hozzájuk. Idén már valamennyien mint szorgalmas szövetkezeti tagok dol­goznak és segítenek EFSz-üknek biztosítani a magas terméshozamot. A kritika mindig segít Olvasóink — nagyon helyesen — egyre inkább közlik észrevételeiket, jóakaratú és bosszús kritikai meg­jegyzéseiket lapunk szerkesztőségé­vel. Szerkesztőségünk mindent el­követ, hogy a levelek elintézést nyerjenek. Olvasóink megköszönik a kedvező elintézést és mi jóleső érzéssel dolgozunk tovább, ha lát­juk, hogy közbenjárásunk eredmé­nyes volt. Olvasóink már azt is tudják, hogy nem minden kritikai megjegyzésük kerül az újságba. Sok módja van annak, hogy a panaszt megvizsgál­juk és elintézés céljából az illetékes hely tudomására hozzuk. Az elin­tézésnek tehát nem egyetlen módja, hog5' a kritikai észrevételt tartal­mazó levelet lapunkban közöljük. Az újságíró, aki hivatása . teljesí­tése közben ide is, oda is eljut, szintén gyakran feldolgozza kriti­kai észrevételeit.. Nemrégen éppen a bratislavai Bazárral kapcsolatban írtunk néhány jóindulatú és segítő szót. Adósai maradnánk az igazság­nak, ha nem írnánk meg, hogy a Bazár nemzeti vállalat cikkünk megjelenése után haladéktalanul válaszolt és elnézését kérte, amiért a kirakatrendező — előző nap — tévedésből magánál felejtette a ki­rakat kulcsát és ezért a Bazár Leningradská-utcai alkalmazottai nem tudták a keresett árucikket a kirakatból kivenni és eladni. Tévedni — emberi dolog. Tudo­másul vesszük a Bazár válaszát. És ha előző cikkünkben azt írtuk, hogy a Bazár azzal nevel takaré­kosságra, hogy különféle érthető és érthetetlen okokból időnként nem árusít, most szívesen hozzá­tesszük még, hogy főleg azzal nevel takarékosságra, ha minél gyakrab­ban vehetjük igénybe szolgálatait. Nálam például már tradíciónak számít, hogy minden bratislavai látogatásom alkalmával meglátoga­tok egy Bazár-fiókot és jutányos áron vásárolok valamit. Jó Sándor A szénfejtési terv teljesítése Keden, július 13-án a szénfejtés tervét a következőképpen teljesí­tették: • Kőszén: Karvina 101.4, Orlava 101.7, Ostrava-Észak 96.2, Ostrava­Dél 100, Kladno 93.6, Plzeň 85,9, Trutnov 114.2, Rosice 97.6%. A kőszénfejtés tervét összesen 99.4 százalékra teljesítették. Barnaszén: Chomútov 101.9, Most Dél 105-5, Most-Észak 102-7, Duch­cov 90-6, Bilina 94.6, Teplice 104.4%. Az északcsehországi barna­szénkörzet mélybányái 98.2, kül­színi bányái 102:8, Sokolov 66.1, Handlova 79.4, Kékkői Szénbányák 114.4%. A barnaszénfejtés tervét 91.7 százalékra teljesítették. Lignit: Cseh Lignit-üzemek 89, Délmorvaországi lignit-üzemek 88.3, Nováky 87.9 százalék. A lignitfejtés tervét 88.4 százalékra teljesítették. Egy régi aratás Vannak emlékek, amelyek \ iszapként rakódnák a szív fene­kére, hogy sötét éjjeleken, mint bolygó lidércfények újból és új­ból felvillanjanak és zokogva pa­naszolják: ime, ez volt az élet! Ez volt az élet, sem több, sem keve­sebb; a mások élete s a miénk; bánat volt az emlője, amelyen re­ménytelenül csüngtek az öröm kertjéből kitaszított, megfáradt emberek, a szegények és elha­gyottak. Most, amikor a^forró nyár az élet bőségétől terhes, s már el­indulták a szabad párasztok, hogy rendre gyűjtsék munkájuk gyü­mölcsét, szívemben is föltámad egy eltemetett emlék, emlék egy régi aratásról.. . Nyár volt. Rekkenő meleg nyár. A föld megrepedezett, mint a nap­számosok tenyere, akik hajnali két órákor ösztövéren, szótlanul már ott poroszkáltak a porban. Mentek leszegett fejjel, elől a fér­fiak kaszával a vállukon, nyomuk­ban sötétbőrű, szomorú tekintetű asszonyok, batyuval, álmos gye­rekkel. Bús hajnali processzió! A gyér harmat még ott reszketett a füvek hegyén, s az álom még ott bódított a fáradt végtagokban, hi­szen alig aludtak egy-két órát, alig pihentek az aratók, már meg­koccant az ablak: indulás, indu­lás! Bagi Tóth Péter földjein korán kezdődött ám a hájnál, még a nap is ágyában forgott, de ő már kiverette napszámosait a határba. — Lusta népség — ismételte napjában százszor is kedves sza­vajárását — lusta népség, ugye kiforgatnátok mindenemből, ha nem vigyáznék? Hosszú ám a i nap, s rövid a kolbász, a drága napszámért mutatni is kell vala­mit, hát csak nekigyürkőzni em­berek, nekigyürkőzni! — Botos János útközben a nagy­gazda szavaira gondolt, s nagyon keserű lett a szájaíze. Beesett arcán sötét árkokat húzott a mun­ka és a gond. Ma különösen nagy fáradságot érzett testében s a mellkasa táján, mintha tűvel szúr­kálná valaki. Tegnap délután há­romszor is megszédült. Az asz­szonynak azonban nem árulta el. Minek ijessze. — Ej, majd elmú­lik, — küzdötte le rosszullétét és szinte emberfeletti akarattal pa­rancsolt menést lábainak. Egy­kettő, egy-kettő — emelkedett és huppant a rongyos bakancs. Egy­kettő, egy-kettő — sípolta a tüde­je. Kissé meglassította lépteit, hátfatekintett. Az asszony nyugod­tan bandukolt nyomában, karján a kisebb poronty, s až ötéves Pis­tit kezénél fogva vezette. Hátán hol jobbra, hol balra biccent a ba­tyu, ahogy lépegetett. Botos Já­nosnak mosoly villant az arcára, és arra gondolt, hogyha minden jól megy, e télen nem kell éhez­•niök. Nem, nem, biztosan nem. Megkeresik a kenyérnek valót. Amikor kiértek a tagba, még letelepedtek egy negyedórácskára, ettek néhány falatot. Kenyeret vöröshagymával. Itt-ott szalonna is került. Az asszonyok helyet csinálták a gyerekeknek. De már harsant is Bagi Tóth Péter első béresének recsegő hangja „Álljunk be, emberek, álljunk be!" Meg­pendültek a kaszák, suhogva dőlt a búza, rendre omolt a más bú­zája. Az első béres volt a sereg­hajtó, és ugyancsak meg kellett markolni a kaszanyelet, hogy nyomában maradhassanak. Hiszen bírhatta is erővel, ott lakmáro­zott mindennap a nagygazda asz­talánál, s került házához bőven liszt, zsír és szalonna is. Az első béres mögött nem volt tanácsos lemaradni, mert könnyen kiadták az útját az embernek, s aztán me­hetett koldulni. Helyébe még száz éhes is került. Folyt hát az aratás szorgosan, csorgott a verejték, de nem buggyant dal az aratók szí­véből. Némára szorultak az ajkak. Délfelé Bagi Tóth Péter is ki kocsizott, lustán mászkált a tar­lón, pörölt és káromkodott. Bo­tos János hirtelen valami hideget érzett a szíve táján, szédelegve baktatott a mezsgyére, hogy egy kis vizet igyék. Mikor a korsóért lehajolt, meleg nedvesség gyűlt a szájába. Megszédült s lehanyat­lott a tarlóra. Szája szögletéből keskeny csíkban folydogált a vár. Rémület és fájdalom rángott át a mezőkön. Botos Jánosné jajga­tása a konok földet s a még kono­kabb eget ostromolta. Jó uram, jaj, édes jó uram! Mikor Botos Jánost szekérre rakták, már alig pislákolt benne az élet. Felesége és kisfia könny­ben fuldokolva mentek a szekér után. A szikár asszony karján bé­késen aludt alig féléves kislánya. A faluban delet harangoztak, s künn a földeken tovább arattok a? pmberek. Dénes György Harcoljunk a bürokratizmus ellen i. (L. T.) A bürokratizmus elleni küzdelem megkívánja, hogy ismer­jük mindazokat a formákat, ame­lyekben az megnyilvánul, s hogy tudjuk a m&dját is, hogyan kell ellene; harcolnunk. A legáltalánosabb vélemény az, hogy a bürokratizmus nem más, mint aktázás, iktatás, pecsételés, irattározás és az ügykezelés egyéb formaságai. Persze a bürokratizmus sok tünete megnyilvánul az elavult ügykezelési módszerekben is, de ez távolról sem a lényeg. Az intézke­dések egyik-másik helytelen mód­szere inkább csak felületi tünete a bürokratizmusnak. Ezt azért kell mindjárt hang­súlyozni, mert sokan úgy érzik, hogy úgy számolnak le a bürokra­tizmussal, ha nem intézkednek Írás­ban, nem iktatják az érkező ira­tokat. Az ilyen nézetekből komoly bajok származhatnak. Ilyesféle túl­zásra vezethető vissza, hogy számos intézkedésnek nem akad gazdája, így például az eperjesi kerület Kendice községe 1950-ben rádiót kapott a mezőgazdasági feladató-te idejében való teljesítéséért. 1953­ban a rádióüzlet számlát nyújtott be a községnek a rádióért. A nem­zeti bizottság elnöke ez ügyben volt a kerületi és járási nemzeti bizott­ságon, de semmiféle írást nem tud­tak előteremteni, nem tudták meg­állapítani, '#.'gy voltaképpen kinek a megbízásroól történt ez az aján­dékozás. A községet a vállalat be­perelte. Mindez azért történt, mert helytelenül fogják fel a bürokra­tizmus ellen folyó harcot, és min­den írásbeli bizonylatot bürokratiz­musnak minősítettek. Az ilyen túlzásba vitt cseleke­detek sokat árthatnak. Erre fel­hívta figyelmünket a CsKP X. kon­gresszusa is. Ezért tehát gondol­kodnunk kell azon, hogy nem minden „írás" jelent bürokratiz­must. A bürokratizmus ellen folyó harc helytelen értelmezése sokszor a szocialista törvényesség, az állami fegyelem megszegésére, visszaélé­sekre vezetett. így pl. a svidniki járásban, Rovné községben a helyi nemzeti bizottság a házasulandókat összeadta, és nem követelt tőlük semmiféle iratot, mert „ez büro­kratizmus." Gyakran fordul elő az is, hogy bizonyos előírások már elavultak, és érvényüket vesztik * megváltozott körülmények miatt. Erről értesíteni kell a felsőbb ha­tóságokat, s csak az ő határoza­tuk alapján szabad mellőzni az elő­írásokat. Ha ezt nem tartják be a hivatalok, úgy könnyen bekövet­kezhetik az, hogy a hivatalok sa­ját kényelmük, közönyösségük miatt gyakran még az érvényes és hasznos előírásokat sem tartják be azon a címen, hogy az előírás bü­rokratikus. Az üyen felfogás ellen harcolni kell, mert ez ellenkezik a nemzeti bizottságok rendszerének alapvető elvével, a demokratikus centralizmussal, mely megköveteli a rendeletek pontos teljesítését. A bürokratizmus elleni harc leple alatt gyakran visszaélések is tör­ténnek, megszegik az állami fe­gyelmet. Ez leggyakrabban a költ­ségvetésre és a takarékosságra vo­natkozó szabályoknál fordul elő, amikor ezeket az egyes funkcio­náriusok és dolgozók figyelembe se veszik, hanem bürokratikusnak nyilvánítják, és nagy összegeket elpazarolnak szükségtelen dolgok­ra a költségvetésen kívül. A nyit­rai kerület egyik községében a be­vonulók ünnepélyes búcsúztatására zenés lakomát rendeztek, persze a község pénztárából. Az ellenszegü­lő alkalmazottat megcsontosodott bürokratának minősítették, s egy községi gyűlésen emiatt kritizál­ták. A bürokratizmus az, ha az állam­igazgatás dolgozói intézkedéseik­ben elszakadnak az élettől, a reá­lis lehetőségektől, és gépiesen vég­zik feladataikat. Bürokratizmus az. ha felsőbb utasítást anélkül hajtanak végre, hogy azzal mélyeb­ben foglalkoznának, hogy a hatá­rozat hozatalára okot adó körül­ményeket mérlegelnék s a helyi viszonyokat tekintetbe vennék. Pl. a žilinai kerületi nemzeti bizott­ság a námestovoi járás nemzeti bi zottságának előirta 150 kg ennivaló gesztenyének a beadását, holott az egész járásban egyetlenegy ilyen gesztenyefa sincs. A reális lehető­séget a kerületi nemzeti bizottság tehát egyáltalán nem vette figye­j lembe, hanem csak gépiesen ren­delkezett. Ezért a rendeletek, utasítások, előírások mindig a valósághoz, a reális lehetőségekhez alkalmazkod­janak, Csak > így lesz meg a szoros kapcsolat az élettel az államigaz­gatás és a polgárok között. Bürokratikus általában a rende­letek és utasítások kiadásának az a módszere is, mely nem tesz kü­lönbséget abból a szempontból, hogy a rendelet kinek szól, hanem min­dent általánosít. Gyakran megtör­ténik, hogy ahelyett, hogy az egyes vidékek helyi adottságainak meg­felelően konkrét határozatokat dol­goznának ki, a felsőbb szervek irányelveit egyszerűen megküldik až alsóbb szerveknek. Gyakran még a szövegen sem változtatnak, s •végrehajtási utasításokat sem ad­nak ki. így az alsóbbfokú helyi szervek gyakran távlati, vagy po­litikai irányelveket kapnak kézhez, s nem tudják, mily módon fognak hozzá megvalósításukhoz. A rendeleteket, utasításokat kon­krét formában kell kidolgozni és csak úgy továbbítani az alsóbb szer­veknek. „Minden vezető, kezdve a miniszterektől, igazgatóktól egészen a művezetőig, mesterig, — mondot­ta Novotný elvtárs a X. kongresz­szuson — világos, érthető, egysze­rű utasításokat aolgpzzon ki". Sen­ki se küldjön ki olyan intézkedést, amit maga sem ért meg, hanem tegye félre kényelmességét, s kér­jen utasítást a /elsőbb szervektől, hogy mi a lényeg, hogyan kell meg­valósítani a kapott utasítást Ha ezt betartjuk, akkor a felsőbb szer­vek utasításai sohasem válnak ..pa­pirossá", formasággá. A bürokratizmus egy másik meg­nyilvánulása a feleslegesen sok ta­nácskozás és ülésezés. Mindez sok időt rabol el az operatív munká­tól. Helyesen csak akkor járnak el a hivatalok, vállalatok, intéz­mények dolgozói, ha tanácskozást, üléseket csak akkor hívnak egybe, ha valóban kollektív határozatra van szükség, vagy ha ezt az ügy fontossága megkívánja, de ne hív­janak ösSze értekezleteket, ülése­ket, ha a megtárgyalandó ügyről egy ember is felelősségteljesen ha­tározhat. Bürokratikus a sok, vagy feles­legesen aprólékos statisztika, nyil­vántartás, adatszolgáltatás követe­lése. Annál is inkább, mivel az adatkérések néha a nevetségessé­gig fajulnak. A felesleges adatok­nak a kérése egyrészt nevetséges­. sé, komolytalanná teszi az egész nyilvántartást, de elvonja a figyel­met más, fontos teendők intézésé­től is, és rászoktatja az állam­igazgatás dolgozóit, hosv más. csakugyan komoly nyilvántartá­sokkal komolytalanul foglalkozza­nak. A statisztikai szolgálat bürokra­tizmusa abban is megnyilvánul, hogy a felettes szervek gyakran nem adnak a községi nemzeti bi­zottságoknak időt arra. hogy az adatokat helyesen feldolgozzák. Sokszor postafordultával kérnek oly adatokat, amelyek beszerzése legalább- 3—4 napot vesz igénybe. Ez azt eredményezi, hogy az ada­tokat jól-rosszul, hiányosan küldik be. Sok adat feldolgozatlan marad, tehát kár is kérni és megterhelni vele az alsóbbfokú nemzeti bizott­ságok dolgozóit. Nem egyszer a reakció is kihasználja a felesleges és kellő megfontolás nélkül vég­rehajtott adatgyűjtést. Néha meg­kérdezik a nemzetiséget, vallást, eredeti foglalkozást, holott ez az adatgyűjtés eredeti céljával nin­csen összefüggésben. Gyakran oly adatokat kér a sta­tisztikai szolgálat, amire válaszol­ni csak hozzávetőlegesen, találom­ra lehet. A becslésszerű válasz egé­szen megtévesztő eredményeket ad. amelyet felhasználni úgysem aján­latos, tehát kár is kérni. A statisztikai szolgálatban meg­nyilvánuló bürokratizmus ellen harcolni kell, de itt sem szabad végletekbe bocsátkozni. Nem sza­bad alábecsülni a pontos nyilván­tartást, a számbeli áttekintéseket, mert enélkül nem lehet hatéko­nyan és gyorsan intézkedni. Hogy a statisztikai szolgálat hi­báit és bürokratizmusát kiküszö­bölhessük, óvatosan kell bánnunk a kérdőívek és a bennefoglalt kér­dések számával. A kérdőívek tar­talmazzanak bőv^n útmutatásokat, és leg-yenek világosan, egyszerű stílusban megszerkesztve; ne le­gyenek túl részletesek, ne tartal­mazzanak lényegtelen, vagy az adat­szolgáltatáshoz egyáltalán nem szükséges kérdéseket, sem olya­nokat, amelyekre lehetetlen, vagy csak becslésszerű a felelet. A másik bürokratikus gócpont a községi ielentések. időszaki beszá­molók és nyilvántartások körül van. Ajánlatos volna átvizsgálni az összes községi nyilvántartáso­kat. időszaki beszámolókat. A régi, elavult nyilvántartásokat ki kell hagyni. Mindebhez azonban a fel­sőbb szervek hozzáiárulása szük­séges, s nem szabad egvoldalúan, önként határozni az egves nyil­vántartások felszámolásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents