Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-14 / 170. szám, szerda

1954 július 14 UISZO 5 Y. M. Molotov találkozása Mendes-France-szal V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök­helyettese, külügyminiszter, július 10-én megbeszélést folytatott Men­des-France francia miniszterelnök­kel és külügyminiszterrel, aki Genfbe érkezett, hogy részt vegyen a tanácskozásokon. A megbeszélést a szovjet küldött­ség helyiségében tartották, ahol V. M. Molotov ebédet adott Mendes­France tiszteletére. Ismert mexikói személyiségek nyilatkozata a guatemalai agresszióról A „Reuter 1 1 jelentése szerint mintegy 400 ismert mexikói ügy­véd, orvos, vodi miniszter, író és tanító nyüatkozott a sajtónak a guatemalai eseményekről. A nyilatkozat aláírói kijelentik, hogy „a legutóbbi guatemalai kor­mány ellen az Egyesült Államok külügyminisztériuma támadást szí­tott Minden amerikai tudja ezt." A nyilatkozat megállapítja, hogy az USA és a latinamerikai köz­társaságok közti együttműködést „néhány nap alatt tönkretették." Az Egyesült Államok a latiname­rikai népekben bizalom helyett fé­lelmet és gyűlöletet kelt. A jó­szomszédsági politikának véget ve­tett az, amit Dulles „dicsőséges győzelemnek nevezett". „Guatemala barátainak társasá­ga", amelyhez a nyilatkozat alá­írói tartoznak, egyebek közt meg­állapítja, hogy a guatemalai ese­mények „beleütköznek a nemzet­közi jogba és sértik az amerika­közi megállapodásokat." A nyilatkozat megállapítja azt is, hogy a földreform felfüggesztésé­ve! a feudális rendszer tér vissza Guatemalába, megtagadták azt a törvényt, amelyet a nagy többség szavazott meg és bebörtönzik a sza­bad embereket. Senki sem tagadhatja — mondja végül a nyilatKozat — hogy az olyanfajta „törvények és szabad­ságjogok", amilyeneket Guatema­lában most bevezettek, elnyomják a latinamerikaiak minden törekvé­sét. Mendes-France nyilatkozata Mendes-France miniszterelnök és külügyminiszter a genfi repülőtér­re való megérkezésekor a követke­ző nyilatkozatot adta a genfi rádió számára: „önök ismerik genfi utazásom célját. Ha a. többi küldöttség közre­működésével helyre tudom ámítani a békét Távol-Keleten, ez még egy ok lesz arra, hogy nagy rokonszen-­vet érezzek az önök gyönyörű or­szága iránt, amelyhez annyi emlék fűz." Az amerikaiak uralmi tervei a Földközi-tenger medencéjében Az „A1 Ahram" című lap egy nemrég Kairóban járt, tájékozott török politikustól szerzett értesü­lésre támaszkodva azt írja, hogy az Egyesült Államok új földközi­tengeri uralmi terveken dolgozik. Amerika — írja a lap — a Föld­közi-tenger délkeleti részén csend­ben dolgozik. Az a célja, hogy ha­ditengerészeti és légitámaszponto­kat létesítsen az Égeri-tenger szi­getein. Azoknak a javaslatoknak alapján, amelyeket a nemrégiben ezen a vidéken járt amerikai ka­tonai misszió terjesztett elő, az Egyesült Államok elhatározta, hogy Kréta északkeleti részén tenger­alattjárótámaszpontot létesít. Ez lesz „a legfontosabb amerikai ha­ditengerészeti támaszpont a Föld­közi-tengeren". E támaszpont épí­tésére eddig hárommillió dollárt irányoztak elő. Az Egyesült Államoknak e kör­zetben folytatott politikája — foly­tatja a lap — ,.úgy fogalmazható meg, hogy az Egyesült Államok igyekszik Törökországot hatalmas szárazföldi támaszponttá, Görögor­szágot és szigeteit pedig haditenge­részeti és légitámaszponttá változ­tatni. Ez lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy teljesen ellen­őrzése alatt tartsa a földközitengeri hajóforgalmat." A lap szerint az említett török politikus hangsúlyozta, hogy e ter­vek megvalósítása fokozza az ame­rikaiak befolyását, a földközitenge­ri medencében viszont megnyirbál­ja az angol befolyást. Az USA — mondotta a török személyiség — „nemcsak a Földközi-tengeren és Líbiában, hanem a Vörös-tengeren is szorongatja Angliát. Abesszínia hozzájárult ahhoz, t hogy a Vörös­tenger felett uralkodó és az Arab­félszigettel szemközt fekvő Abesz­szin-fennsíkon amerikai támasz­pontok épüljenek. Az Arab-félszi­geten, mint ismeretes, hatalmas ásványolajkészletek vannak." Szovjet csapatok segítenek az árvízsujtotta osztrák lakosságnak Sajtójelentések beszámolnak az Ausztria különböző vidékeit sújtó árvíz súlyos következményeiről. Az árvíz a legnagyobb mértékben Lin­zet, Felső-Ausztria fővárosát súj­totta. Linzben több mint 1000 ház került viz alá, s hat ember meg­halt. Nagy nehézségek mutatkoz­nak a város áramellátásában. Alsó-Ausztriában nagy károkat okozott az árvíz Amstätten, Melk és Tulln térségében. E térségek­ben vasútvonalakat és gépkocsiuta­kat mosott el az ár, ezenkívül több híd és lakóház, valamint gazdasági épület pusztult el. Tirolban továbbra is hideg az idő. A hegyekből lezúduió hólavi­nák eltorlaszolják az országutakat és a hegyi legelőkhöz vezető uta­kat. Az .,Österre:chische Volksstim­me" közli, hogy július 10-én este a nagy esőzések következtében megszakadt a forgalom nyolc ausztriai vasútvonalon. Valamennyi lap beszámol arról a hivatalos közleményről, amely szerint a szovjet megszálló ható­ságok felajánlották a szovjet csa­patok segítségét az osztrák kor­mánynak- Figl külügyminiszter köm szönetét fejezte ki az ajánlatért. Az „A1 Ahram" című lap rámutat, hogy Urfurban a szovjet szervek már hathatós segítséget nyujottak a szorongatott helyzet­ben levő lakosok megmentésében és egyéb mentési munkák meg­szervezésében. Tárgyalások a délkeletázsiai egyezményről A londoni rádió közlése szerint Új-Zéland és Ausztrália Vashing­toni nagykövetei további megbeszé­léseket folytattak Bedell-Smith amerikai külügyminíszterhelyettes­sel a tervezett délkeletázsiai egyez­ményről. A Fülöp-szigetek wa­shingtoni ügyvivője ugyancsak tár­gyalt a külügyminiszterhelyettessel. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint a megbeszélések célja az volt, hogy a „baráti és ér­dekelt" országokat tájékoztassák a /. Délkelet-Ázsiával kapcsolatos je­lenlegi angol-amerikai tárgyalások­ról. További hírek arról szólnak, hogy Szingapúrban befejeződtek Nagy­Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország és Ausztrália vezér­kari tisztjeinek megbeszélései a dél­keletázsiai katonai helyzetről. Je­lentések szerint a megbeszéléseid gyakorlati kérdésekkel foglalkoz­tak és azokról nem adtak ki hiva­talos közleményt. Az atomenergia az emberiség szolgálatában Irta: E. Agyirovics, a fizika-matematikai tudományok doktora 1954 június ľ] ... A jövő törté­netírója megállapítja majd, hogy ezen a napon a Szovjetunióban üzembe helyezték a világ első atomenergiával működő villanyte­lepét, amely ma már áramot ad a környék iparának és mezőgazda­ságának. Az emberiség történeté­ben először fordul elő, hogy az ipa­ri turbinát nem a fűtőanyag ké­miai energiája, nem a leeső víz mechanikai energiája mozgatja, ha­nem az ember által felszabadított atommag energiája. Szinte törvény­szerű az, hogy éppen a Szovjet­unióban tették meg az első lépést a magenergia békés, ipari felhasz­nálása felé. Az ember fokozatosan vette bir­tokába a természet energiakészle­teit. Szolgálatába állította a vizet és a szelet, a kőolajat és a sze­net. Szóval röviden azt mondhat­juk, hogy az ember munkába ál­lította a Napot. Az erőművek ka • zánjaiban, a gőzgépekben, a belső­égésű motorok hengereiben a nap sugarak energiája szabadul fel, az az energia, amelyet a növényzet sok százmillió évvel ezelőtt tarta­lékolt. A Nap, amikor a tengerek és az óceá^k felületéről elpáro­logtatja a viret, szüntelenül felújít, ja a folyók vízenergiáját, amikor pedig egyenetlenül melegíti fel a légkör különböző rétegeit, azzal felébreszti a szelet. A Földön min­den eddig használt energiakészlet a Napnak köszönheti keletkezését. És ma szemünk láttára újfajta energiatermelés indul meg: az atommagenergiáé. A mérték még egyelőre nem túlságosan nagy, de éppen ezé az energiáé a jövő. Az atomenergia előállítását a tár­sadalom fejlődésének olyan- nagy­jelentőségű történelmi eseményé­vel hasonlíthatjuk össze, mint a tűz birtokbavétele. Engels szavai szerint, amikor az ember dörzsölés útján tüzet állítót^ elő és első ízben lett ura a termé­szet bizonyos erőinek, akkor ezzel véglegesen elválasztotta magát az állatvilágtól. Költői formában erről szól Prometheusz gyönyörű le­gendája. Az ember, miután megta­nulta, hogyan kell tüzet osiholni, lehetőséget kapott arra, hogy fel­használja az égő testek kémiai energiáját. De tíz- és tízezer évre volt szükség, hogy ennek az ener­giának közvetlenül hő formájában történő felhasználásától megtegyék az első lépést a mechanikai ener­giává való átalakítás felé, a munka tökéletesítése felé. Ekkor kezdő­dött a hőgépek, a gőz- és belső­égésű motorok kora. Még az elek­trotechnika sem ' tárt fel közvetle­nül újabb energiatartalékokat, mert hiszen a természetben nem találunk villamosenergiakészlete­ket. De az elektromosság törvé­nyeinek megismerése rendkívül ki­bővítette a fűtőanyagok kémiai energiájának, a víz és a szél me­chanikai energiájának alkalmazási lehetőségeit: az emberek megta­nulták, hogyan továbbíthatják az energiát vezetékeken keresztül sokszáz kilométer távolságra. így tehát az energiatermelés egész eddigi története tulajdonkép­pen nem más, mint annäk törté­nete, hogyan tökéletesítették a ké­miai és mechanikai energia észsze­rű kihasználásának eljárásait. Egy kilogramm urán 20 millió kilowattórát ad, vagyis annyit, amennyit 25.000 tonna legkiválóbb minőségű szén. Pedig az urán bon­tása a magenergia termelésének csak első lépése, akkor még csak az atommagban rejlő energia egy ezredrészét vonják ki. A tudomány megállapította, hogy nemcsak az uránban, plutóniumban és hidro­génben rejlik atomenergia, hanem minden körülöttünk lévő testben. Ezek az energiakészletek kimerít­hetetlenek. Az út mentén heverő kődarabban olyan mennyiségű energia rejlik, hogy ha azt sike­rülne' felszabadítani, úgy helyette­síteni lehetne velük, mondjuk, a dnyeperi vízierőművet tíz eszten­dőn át. A magfolyamatok tudományos és technikai birtokbavétele az emberi elm?ô nagyszerű győzelme. Ehhez- szükség volt arra, hogy meg­ismerjék az atommagban, a milli­méter egymilliomodrészének egy­milliomodnyi távolságában leját­szódó jelenségek törvényszerűsé­geit. Meg kellett tanulni e folya­matok irányítását, hogy aktív be­hatást tudjunk gyakorolni rájuk. E feladat sikeres megoldása újabb bizonyítéka annak, hogy az emberi felismerés lehetőségei korlátlanok, hogy az idealisták és a gnosztiku­sok állításai ellenére az emberi el­me képes behatolni olyan terüle­tekre, amelyek nem érzékelhetők közvetlenül az érzékszervek segít­ségével. Ma már tudjuk, hogy az atom­mag olyan küzdőtér, amelyen ko­losszális erők vívnak harcot egy­mással. Az atommag pozitív tölté­sű proton részecskékből és sem­leges töltésű neutron részecskék­ből áll. A protonok közt működő elektromos taszítóerő igyekszik a magot szétrombolni. Ezzel szemben a magvonzás erői összetartják a ré­szecskéket és megőrzik a mag ép­ségét. Azért tudták az uránmag energiáját először felhasználni, mert itt lehetett a legkönnyebben megteremteni azokat a feltétele­ket, amelyek mellett az elektromos taszítás erői legyőzik a magvon­zást. A magok eközben szétrombo­lódnak és a keletkező részecskék óriási gyorsasággal szerteszóród­nak. A magreaktorban (az urán­kazánban), ahol az atomenergia ipari kitermelése történik, mindez egy lassító közegben — grafitban és több más anyagban — játszódik le. j A mag szétesésekor képződő ré­szecskék áthaladnak a grafitréte­gen, közben lefékeződnek és ener­giájukat továbbadják a lassító kö­zegnek, amely ennek következté­ben felmelegszik. Az így nyert meleggel hevítik a vizet, vagy más folyadékot, amelyet átváltoztatnak gőzzé és túlhevítenek. A gőz moz­gásba hozza a generátorral össze­kapcsolt turbinát. így tehát a mag­energia átváltozik villamosenergiá­vá, amelyet továbbítanak a gyárak­ba, bányákba, kolhozokra és gép­állomásokra. Az atommag óriási erőinek bir­tokbavétele korlátlan mértékben növeli energiakészleteinket. A hű és a vízerőművek mellett dolgozni kezdenek az atomvillanytelepek. A szovjet emberek büszkén olvassák a Szovjetunió Minisztertanácsának közleményét, amely szerint üzem­behelyezték a szovjet atomenergia­termelés elsőszülöttjét, az 5000 ki­lowatt teljesítőképességű villany­telepet. Tudósaink és mérnökeink most azon dolgoznak, hogy elké­szüljenek az 50.000—100.000 kilo­watt teljesítőképességű, atomener­giával működő ipari villany tele­pek. Ezzel kapcsolatban érdekes meg­állapítani, hogy a 100.000 kilowatt teljesítőképességű, atomenergiával működő villanytelep egy nap kö­rülbelül 200—250 gramm uránt fo­gyaszt. Ugyanilyen teljesítőképes­ségű hőerőműhöz naponta sokszáz tonna szénre van szükség. Amint látjuk, ezzel szemben aránytalanul kevesebb magfűtőanyag lehetővé teszi * atomvillanytelepek építését az ország bármely részén. Ez kü­lönösen fontos a fűtőanyag- és ví­zienergiatartalékoktól messze fekvő területeken. Az atommag energiájának bir­tokbavétele nemcsak az energiater­melés óriási mértékű fejlődését je­lenti, hanem az egész technika fo­kozatos minőségi megváltozását is. A magfűtőanyagokra való áttérés idővel forradalmasítja a közleke­dést. Sok olyan feladat, amelyet a belsőégésű vagy reaktív motorok segítségével nem tudtak megolda­ni, most elérhetővé és megvalósít­hatóvá válik. A magreaktorral mű­ködő repülőgépek gyakorlatilag korlátlan távolságra repülhetnek. A minimális magfűtőanyagfogyasz­tás sokatígérő távlatokat nyit meg a tengeri, a vasúti és egyéb közle­kedési eszközök előtt. Idővel. a vüágmindenség térsé­geit is meghódíthatja az ember. A legutóbbi időkig a bolygók közötti repülést az akadályozta, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő haté­kony energiaforrás. A magfűtő­anyag megoldja ezť a problémát. Most már csak olyan anyagokat; kell találni, amelyek kibírják a magfolyamatok közben keletkező rendkívül magas hőmérsékletet E nehézségek megoldásának módját majd az idő mutatja meg. Lehet, hogy tanúi leszünk annak, amikor a Földről elindul az első bolygó­közi repülőgép... , A magfűtőanyag felhasználása lehetővé teszi, hogy a jövőben ne égessék el a szenet és a kőolajat —, a vegyiipar számos ágának legérté-. kesebb és legfontosabb nyersanya­gát. Nagyszabású fejlődésnek in­dul az új magkémia. A mag átala­kítása az atom valamennyi tulaj­donságának mélyreható megváltoz. tatásához vezet: az egyik elem át­változik a másikká, például a nit­rogén oxigénné, vagy a higany arannyá. Más szóval, a modern tu­domány megvalósítja az elemeknek azt az átváltoztatását, amelyről a középkorban az alchimisták álmo­doztak, s amelyet még nemrégiben lehetetlennek tartottak. A magkazánokban mesterségesen megteremtett ato­mok rádióaktívak. Mint ismeretes, a rádióaktiv kisugárzás megöli a baktériumokat, megsemmisíti a rosszindulatú daganatokat, mély­rehatóan megváltoztatja az anya­gok vegyi és fizikai tulajdonságát. A természetes rádióaktív elemek igen ritkák és drágák. A mag­reaktorokban olcsó, mesterséges rádióaktív elemeket állíthatnak elő olyan mennyiségben, amely meg­felel többszáz 'tonna rádiumnak. A magfizika segítséget nyújt az orvostudománynak ahhoz, hogy, megszabadítsa a lakóhelyeket a mikrobáktól, fertőtlenítse az élel­miszereket, megsemmisítse a fer­tőző betegségeket, aktív rádióterá­piát folytasson. A hatalmas kisu­gárzási források, a magreaktorok segítségével új iparágak keletkez­nek és fejlődnek ki: a fémek, a műanyagok és egyéb anyagok rá­dióaktív technilógiája. ... Az atomenergia először nem áldásként jelentkezett az emberi­ség életében, hanem a rombolás gonosz erejeként. Első lépését két város romjai és 100.000 ember ha­lála jelzik. Az óceánon túl most is vannak magukat tudósoknak ne­vező emberek, akik az újságok és folyóiratok hasábjain további rom­bolások, újabb tömeggyilkosságok lehetőségeit fejtegetik. Mások rémült félelemmel kiáltoznak a tudomány ártalmas voltáról, amely szerintük pusztulást hoz az emberiségre. Az első atomvillanytelep üzembehelye­zéséről szóló szovjet kormányköz­lemény azt mutatja, hogy az atom­energia a szovjet emberek kezében nem a rombolás eszköze, hanem az alkotásé, hogy az atomenergia nem rejt magában semmiféle különle­ges „romboló" tulajdonságokat. A Szovjetunióban ez a jóindula­tú és józan erő mostantól fogva már gyakorlatilag a kommunizmus építését szolgálja. E ragyogó cél eléréséhez az ipari erők hihetetle­nül magas színvonalú fejlődésére van szükség. Az atomenergia elő­segíti e feladat lehető leggyorsabb* megoldását. Az új és nagy erő le­hetővé teszi, hogy megváltoztassák a folyók futását, hogy lakottá és virágzóvá változtassák a jelenleg víztelen pusztaságokat, hogy fel­melegítsék az' örök fagy hpnát, hogy birtokba vegyék a föld mé­lyében rejlő kincseket. Az energia bősége fölöslegessé teszi a nehéz fizikai munkát és szabaddá teszi az embert az alkotó tevékenységre. Az atomenergiával működő első' ipari villanyetelep üzembehelyezése biztos záloga annak, hogy az atom­mag óriási és gyakorlatilag kime-. ríthetetlen készleteit békés célok­ra, az emberek javára és boldog­ságára fogják felhasználni. (A „Lityeraturnaja Gazetta" 1954. július 3. számából.). / v

Next

/
Thumbnails
Contents