Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-14 / 170. szám, szerda

4 SIJSZ0 1954 .július 15 Családi házat építünk Kormányunk gondoskodásával kiterjedt a családi házak egyéni építésének akciója. Ennek az akciónak a keretében 1953-ban 5000, 1954. ben pedig 10.000 családi ház építését kezdték meg. A nemzeti vállalatok (üzemek), közüzemek, a III. és IV. típusú EFSz-ek az illetékes megbízotti hivataloktól bizonyos számú családi házat kaptak. Ezeket aztán az üzemi tanács együttműködésével szét. osztották alkalmazottaik között. A szétosztásnál a példás dolgozók, újítók, a kitüntetések és államdíjak viselői részesültek előnyben. Milyen feltételek mellett lehet építeni? Mindenkinek, aki építeni akar, 6000 korona készpénzének kell lennie, vagy ilyen értékű telekkel vagy építőanyaggal kell rendelkeznie: ilyen értékekben és ilyen előfeltétel mellett kérheti 36.000 korona ere. jéig az államkölcsönt, amelyet 20 év alatt kell visszafizetni 2.5 száza, lékos kamattal. Az üzemek, vállalatok, EFSz-ek s az illetékes nemzeti bizottságok kötelessége, hogy az építtetőnek, tehát annak az alkalmazottnak, akinek mint legjobb dolgozónak a házat juttatták, ingyenes segítséget nyújtsanak a telek megszerzésében, a mintaterveknek az építkezési te. lek feltételeihez való alkalmazásában, a telek beépítésével kapcsolatos engedélykérésben és a saját épí. tés engedélyezésénél, a takarékpénztártól való kölcsönkérésnél és az építőanyag megrendelésénél. A vállalat (üzem), az EFSz, amely az építtetőnek kiutalta a házat, köteles az építtető érdekében ingyenes technikai felügyeletet gyakorolni és kölcsönöznie kell az elő. írások alapján való építkezéshez szükséges jogosítványt. Ott, ahol a vállalatnak vagy EFSz-nek nincsen ilyen jogosítványa, az illetékes járási nemzeti bizottság bocsátja azt az építkező rendelkezésére. Abban az esetben, ha a vállalatnak nincsen saját építkezési felügyelője, akkor az építkezés fölötti felügyeletet a közüzemeknek vagy valamelyik más vállalatnak kell átadnia. Az építkezési felügyeletet nem az építtető, hanem a vállalat köteles fizetni. A vállalatok (üzemek), az EFSz. ek é

s a nemzeti bizottságok az építkezők rendelkezésére bocsátják saját szállítóeszközeiket, az építkezési anyagnak az építkezési helyre való szállításánál, s támogatják őket a speciális építési munkák megvalósításában. A szállítás díjaként csupán az önköltséget számlázzák, nyereség hozzászámítása nél. kül és olyan előfeltétel mellett, hogy a segítségnyújtás ne zavarja az üzem tervteljesítését. Az építkezéshez szükséges eszközöket és szerszámokat (az építkezési vállalatoknál) ingyen kölcsönzik olyan feltétellel, hogy az építtető ezeket rendben visszaadja. x A nemzeti bizottságok a vállalattal (az üzemmel), EFSz-szel együttműködve megfelelő telkeket bocsátanak az építtető rendelkezésére, mégpedig vagy kisajátítás vagy „építkezési jog" engedélyezé. sének biztosításával: elsősorban olyan telkeket, amelyeken már közberuházások vannak, csatomázás, vízvezeték, utak, stb. A családi házak egy- vagy két lakásosak; tizenhárom különböző típusra dolgoztak ki tervet, úgyhogy az építtetők választhatnak kö. zülük 2—4 szobás házakat, mellékhelyiségekkel együtt. Mindenki, még a legigényesebb építtető is, talál magának a tizenhárom típus között olyat, amely megfelel igényéinek. A házak értéke 74.000 koronától 122.000 koronáig terjed, és teljes mértékű önsegély esetén 40.000 koronától 64.000 koronáig terjedő költséggel föl lehet őket építeni. Amina a fentemlítettekből kitűnik, olyan házak építésében, amikor az építtetőnek nincsen elegendő kész. ^énze és a kölcsön csak részben elég az anyag megvásárlására, valamint ! i szerelési és .villanyszerelési szakínkák fedezésére, szükséges, hogy \z építtető családja, barátai és ismesőáei is részt vegyenek, hogy ezáltal csökkenjen a bérkifizetésekre eső költség. Az egyéni építkezés is elvtársi segítségen alapul, amikor a munkatársak gyakran kitanult kőművesek, ácsok, festők és külön, böző mesteremberek és így közösen végzik el a földmunkát, kőműves-, betonozó- és más munkákat, hogy a családi ház építése gyorsan haladjon. Fő felügyeletet az a személy gyakorol, akit a vállalat építkezési felügyelőnek kijelölt, és aki felelős azért, hogy az építkezést az összes biztonsági előírások alapján, szak. szerűen végzik el. Ami az építőanyagot illeti, minden egyes vállalat megkapja a kiutalt anyagot a házak száma és típusa szerint (egy ház építéséhez átlagosan 24.000 tégla szükséges) és ezt szétosztja az építtetők kö. zött. Ezt az anyagot a vállalat az illetékes anyagellátó alapnál rendeli meg az építkező részére. Mivel egyes anyagfajtákban szűk keresztmetszet mutatkozik, szükséges betartani a legnagyobb mértékű gazdaságosságot. Azok a vállalatok (üzemek), esetleg EFSz.ek, melyek építőanyaggal rendelkeznek, kisegíthetik az építtetőket, hogy az építkezés anyaghiány miatt ne késlekedjék és ha az anyagellátóalap a megrendelt anyagot leszállítja az építőnek, azt az anyagit, amelyet építőnek kölcsönzött, megtartja a vállalat. Az építkezéshez szükséges anyagot nagykereskedelmi ára. kon számlázzák. Ebben az akcióban nemes és fontos feladata van az üzemi tanácsnak, amely a lakás-szociális bizottság mellett ellenőrző csoport keretében ügyel fel iaz egyéni építkezésekre. E csoport tagjai a vállalat vezetőségével együtt kötelesek figyelemmel kísérni a

z építkezés egész menetét. Segíteniök kell a te. lek és az építkezési engedély megszerzésében, valamint a kölcsön engedélyezésével kapcsolatos nehézségek és az építkezés folyamán előforduló összes nehézségek kiküszöbölésében. A vállalatban az üzemi tanács az a tényező, amelynek meg kell szerveznie az építtető munkatársaiból az önkéntes brigádokat az alapok ásására, a tégla, homok és egyebek szállítására. A vállalat (üzem), EFSz vezetősége az üzemi tanáccsal együtt köteles minden hónapban jelentést tenni az illetékes megbízotti hivatalnál, hogy a kormány értesülve le. gyen arról, hogyan haladnak az építkezések. Mária Smídžárová Megegyezés jött létre a hadifogolykérdésben Indokínában A „Vietnami Tájékoztató IrodaE július 11-én jelentést adott ki, amely szeriint a vietnami néphadsereg és a Francia Unió' indokínai haderői főparancsnokságának a helyszínen tárgyaló küldöttségei az északvietnami Trung Giaban megtartották 5. ülésüket, melyen a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának kérdéseivel foglalkoztak. Július 10-én — közli a „Vietnami Tájékoztató Iroda" — nyilt ülést tartottak, amelyen felolvasták a két főparancsnokság küldöttségének együttes közleményét a hadifogolykérdéssel kapcsolatos tárgyalások eredményeiről. Az együttes közlemény teljes szövege a következő: A vietnami néphadsereg és a Francia Unió indokínai haderői főparancsnokságának küldöttségei a Trung Giaban július 5-én megnyílt értekezleten megvitatták a genfi katonai értekezleten a hadifogolykérdésben hozott gyakorlati döntések végrehajtásának módozatait. A tárgyalás kedvező : légkörben folyt. Megállapodás jött létre a következő pontokra vonatkozóan: 1. A két fél egymástkövető csoportokban adja át a beteg vagy sebesült hadifoglyokat, előnyben részesítve a súlyosan betegeket vagy sebesülteket. . 2. Mindkét fél olyan élelmezésben, ruházatban és elhelyezésben részesíti az örizetében levő hadifoglyokat, mint amilyenben saját hadseregének katonái részesülnek. 3. A két fél ígéretet tesz arra, hogy eltilt minden olyan intézkedést, mely fizikai szempontból káros vagy erkölcsi szempontból sértő lehet a hadifoglyokra. A hadifoglyokat nem használják fel katonai tevékenységre. Ugyancsak tilos a hadifoglyok vérét vérátömlesztés céljára felhasználni. 4. A két fél számára lehetővé teszik, hogy orvosságot küldjenek a hadifoglyoknak. Megteremtik a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a két fél hadifoglyai meghatározott időszakonként írhassanak és kaphassanak levelet, valamint csomagokat családjuktól. Mindkét fél intézkedéseket tesz arra, hogy az első postai küldemények 1954. július 31. előtt megérkezzenek a hadifogolytáborokba. A két fél ígéretet tesz arra, hogy teljes ynértékben végrehajtja a felsorolt pontokban foglalt megállapodást. A felsorolt tényeket közlik a hadifoglyokkai az összes táborokban. A hadifoglyok és családjaik számára közleményeket hoznak nyilvánosságra az újságokban és a rádióban is. Van Tien Dung dandártábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoksága küldöttségének ve. zetöje, Ler.nuyeux ezredes, a Francia Unió indokínai haderői főparancsnoksága küldöttségének vezetője. A genfi értekezlet új szakasza előtt A genfi értekezlet új szakaszának megkezdésével kapcsolatban különböző politikai tényezők érkeznek Genfbe. Krisna Menőn, Pandit Nehru indiai miniszterelnök különleges követe meglátogatta Fam Van Dongot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányelnökhelyettesét és külügyminiszterét. Krisna Menőn vásárnap délután érkezett Genfbe, és első látogatását Fam Van Dongnál, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetőjénél már vasárnap este végezte. Vasárnap, július 11-én este Genfben Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársa ^ig kormányelnökhelyettese találkozott Mendes-Franceval, Franciaország kormányelnökével , és külügyminiszterével. Több mint egy órán át tartó megbeszélésük szívélyes légkörben folyt le. Vasárnap délután Genfbe érkezett repülőgépen Douglas Dillon, párizsi amerikai nagykövet is, aki mindjárt megérkezése után találkozott Mendes-Franceval és ugyan, aznap délután visszarepült Párizsba. A genfi értekezlet megfigyelői e találkozóval kapcsolatban megjegyzik, hogy az amérikaiak a francia kormányra minden módon nyomást gyakorolnak, hogy megakadályozzák az indokínai kérdés sikeres megtárgyalását Genfben. Ezt a célt szolgálta az USA nagykövetének vasárnapi genfi látogatása V. Hl Molotov megbeszélése Csou En-laijal Július 12-én V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese és külügyminiszter újabb megbeszélést tartott Csou En-lajjal, a Kínai fíépköztársaság állami adminisztratív tanácsának elnökével és külügyminiszterével, aki visszatért Genfbe a külügyminiszterek értekezletére. Molotov találkozása Edeonel Július 12-én V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a szovjet küldöttség épületében megbeszélést tartott Anthony Edennel, | részt vegyen a külügyminiszterek Nagy-Británnia külügyminiszteré- értekezletén, vei, aki visszatért Genfbe, hogy I Angol-amerikai nézeteltérések Kína ENSz-heii jogainak helyreállítása kérdésében Verseny az elektromosenergia magtakarítását célzó legjobb újítójavaslatért A tüzelő- és energetikaügyi minisztérium és a Központi Szakszervezeti Tanács titkársága felhívást adtak ki az elektromosenergia megtakarítását célzó legjobb újítójavaslatért indított versenyre, amelyben a következőkről van szó: Üzemeinkben még számos lehetőség van arra, hogyan csökkentsük lényegesen az elektromosenergia fogyasztását a munka jobb szervézésével és az elektromosenergia megtakarítását _ céilzó újítójavasdatok érvényesítésével. Ezért a tüzelő- és energetikaügyi minisztérium, valamint a Központi Szakszervezeti Tanács országos versenyt hirdet a legjobb újító; .vaslatért, amely az elektromosén ergiával való takarékosságot, a fogyasztás egyenletes elosztását és csökkentését, valamint az elektromosenergiával való folyamatos ellátást célozza. Elsősorban azokat az intézkedéseket kell szem előtt tartanunk, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan takarékoskodjunk az elektromosenergiával, hogyan csökkentsük a villanyáram fogyasztási normáit és hogyan érjük el a fogyasztás egyenletes elosztását. Az elektromosenergiával való takarékosságot célzó legjobb újítójavaslatokat az erre vonatkozó kormányrendeletben foglalt jutalmon kívül még 500—5000 koronáig terjedő összeggel jutalmazzák. A különösen nagyjelentőségű újítójavaslatokat magasabb összegekkel is jutalmazhatják. Az összes szektorok dolgozói saját üzemükben adják be az újítójavaslatokat a megszokott módon éi annak a feltüntetésével, hogy az elektromos energiával való takarékoskodást célzó újítójavaslatok versenyéről van szó. Mint a sajtóközleményekből kitűnik, fokozódnak az angol-amerikai nézeteltérések a Kínai Népköztársaság ENSz-beli tagságának kérdésében. A People című lap szerkesztőségi cikke arról ír, hogy a béke távlatait elsötétítő legnagyobb ostobaság az a vita, hogy be lehet-e bocsátani Kínát az ENSz-be. A lap a következőket írja: „Természetes, hogy be kell bo-. csátand. Éppen úgy be kell bocsátani, ahogy a világ bármely országát, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete elnevezés jelent valamit. Úgylátszik, hogy a Kína bebocsátása ellen tiltakozó amerikaiak számára ezek a szavak valami egészen mást jelentenek. Ök úgy vélik, hogy ehhez a szervezethez csupán azok az országok tartozhatnak, amelyek tagságához hozzájárul az USA.3 A Sunday Chronicle azt írja, hogy a Kína az ENSz-be való bebocsátásáról szóló, ősszel megvitatásra kerülő indítványt csupán közvetlen amerikai nyomásra vehetik le a napirendről. Egy ilyen lépés azonban „olyan benyomást kelt, hogy az ENSz csupán egy amerikai uralom alá tartozó szervezet. Az ENSz tekintélye nem olyan nagy, hogy ezt a szégyent megengedhesse -magának. Röviden: „a kommunista Kína tagságának kérdése komoly hatást gyakorolhat a nyugati egység egész rendszerére." ———— / A „boldog guatemalaiak 1 a Jacques Soustelle gaulleista politikus a ,,Combat"-ban gúnyos és szenvedélyes hangon ír az amerikaiak guatemalai agressziójáról. Cikkét némi rövidítéssel közöljük. Most, hogy a vihar már elült és béke van Guatemalában, végre kiderül, hogy e napsütötte kis ország lakóinak valóban szerencséjük van. Borzasztó elgondolni, mi történhetett volna, ha az együttérzö és nagylelkű északi testvér nem repült volna a szabadság segítségé, re: „repült" a helyes kifejezés, minthogy főképpen Tegucigalpában és Manguában (Honduras, illetve Nicaragua fővárosa) „bérelt" amerikai repülőgépek állították helyre a demokráciát néhány éppoly emberséges, mint felszabadító bombá. zás segítségével. Arbenz elnök sötét terveket forralt és a békét veszélyeztette; mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a készenlétben álló fegyveres erők görbe késsel a szájukban arra vetemedtek, hogy nyolc napon át ellenálltak! Csak helyeselni lehet Dullesnak, a kiváló amerikai külügyminiszternek azt a beszédét, amelyet az Arbenz-kormány bukása után mon. dott. E beszéd tele van komolysággal, mérséklettel és őszinteséggel. Valóban guatemalainak kell lenni ahhoz, hogy összetévesszük a szabad világ védelmét a kis nemzetek szuverenitásával és hogy az Egyesült Államoknak az United Fruit elleni szokásos magatartására hivatkozzunk. Mi, akik nem tegnap születtünk és nem Quetzaltenangóban — mi értünk a szóból. A Guatemalát megtámadó kipróbált demokraták megtették a szük. séges intézkedéseket: agyonlőtték az izabali banánültetvények szakszervezeti vezetőit, felfüggesztették a földreform végrehajtását, elmozdították és üldözik a megdöntött kormány valamennyi tisztviselőjét (elsősorban Miguel Angel Austuriast, a nagy írót). Egyszóval tehát a demokráciának tág tere nyílik. Latin-Amerika borzadva látja' felmerülni a láthatáron a „bunkósbot" politikáját, amely miatt a trópusokon annyi vér és könny hullott; az Egyesült Államok felfedezi a kommunizmust ott is, ahol nincs; az ENSz semmit sem nyert azzal, hogy szándékos közbe nem lépésével bűnrészessé vált egy kis védtelen ország ellem agresszióban. Pokolba ezekkel a siralmakkal! — válaszolják a realisták. Nem az történik-e itt, hogy akaratuk ellenére boldoggá teszi a guatemalaiakat ? Más lelkek, akik felületesek, amilyenek csak európaiak lehetnek odáig mennek, hogy a Guatemala elleni amerikai akcióban a „kolonializmus" bűnét vélik felfedezni. Mélységesen tévednek. A kolonializ. mus tévelygéseinek szerencsére semmi közük az olyan egészséges demokratikus politikához, amüyet a United Fruit Company követ. Mindehkí a maga helyére: a hegyipásztorok munkába, a dollárok Boston, ba és le az európai kolonializmussal

! Nyilvánvaló, hogy a legsúlyosabb és a legkínosabb felelősség, amely egy népre hárulhat, az, hogy meg kell választania kormányát. Hála az égnek és Peurifoy úrnak, a guatemalaiak végre megszabadultak ettől a gondtól: elvégzik ezt mások helyettük. Boldog guatemalaiak! Kommunisták, anélkül, hogy tudnák, felszabadultak anélkül, hogy akarták volna, bombázták őket a béke nevében, agyonlőtték a szabadság nevében. Nemde, büszkék lehetnek, hogy országuk végre kikerült a sötétségből és a nagy északamerikai demokrácia kedvenc gyermeke lehet? Ilyen nagy megtiszteltetés nem ér meg némi áldozatot? Nyilvánvalóan sehol sem törődnek többé olyan elavult fogalmakkal, mint nemzeti szuverenitás, és függetlenség, amelyeket Franciaországban egyesek csökönyösen védelmeznek. Halad, junk a korral és ismerjük el kertelés nélkül, hogy a gyengének soha sincs igaza, hogy a pénznek és a fegyvereknek mindig igaza van és Guatemala boldog lehet, hogy felszabadult önmagától.