Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-09 / 166. szám, péntek

UISZ0 195,4". Csou En-la j megbeszélései Ho Si Minh-hel Az új Kína sajtóiroda közle­ményt tett közzé Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság állami admi­nisztratív tanácsának elnöke és külügyminisztere, valamint Ho Si­Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke között lefolyt megbeszélésekről. A közlemény így szól: „Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság ál­lami adminisztratív tanácsának elnöke és külügyminisztere, vala­mint Ho Si-Minh, a vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke 1954. július 3. és 5-e között meg­beszéléseket folytattak a kínai­vietnami határon. Csou En-laj és Ho Si-Minh részletes véleménycse­rét folytattak a genfi értekezlet­ről, tekintettel az indokínai béke helyreállításának kérdésére és az ezzel összefüggő kérdésekre. A megbeszéléseken részt vett Hoan Van-Hoan, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság Kínai Népköztár­saságbeli nagykövete és Csiao­Huan-hua, a Kínai Népköztársa­ság genfi értekezleten részt vevő küldöttségének tanácsadója. Csou En-iaj miniszterelnök Ho Si Minh elnökkel folytatott tanácskozásai után visszaérkezett Pekingbe Čsou En-laj, a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség vezetője, a Kínai Népköztársaság miniszter­elnöke és külügyminisztere július 6-án délután megérkezett Peking­be, miután az indiai és burmai lá­togatásról hazatérőben a kínai­vietnami határon megbeszélést folytatott Ho Si Minh-hel, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság elnökével. Csou En-laj repülőgépén érke­zett Pekingbe Hoang Van Hoan, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság pekingi nagykövete is. Csou En-laj miniszterelnököt a repülőtéren több mint nyolcszázán fogadták, köztük Csu Te, Liu Sao­csi, Szung Csing-ling és Li Csi­sen, a központi népi kormány al­elnökei, Lin Po-csu, a központi népi kormány főtitkára, Tung Pi­vu, Csen Jun, Kuo Mo-zso, Huang Jen-pej és Teng Hsziao-peng, a népi közigazgatási tanács alfelnökei, Sen Csun-zsu és Csen Su-tung, a kínai népi politikai tanácskozó tes­tület országos bizottságának alel­nökei, a központi népi kormány több tagja és sokan mások. Megjelent a repülőtéren több mint 80 diplomata is, köztük U Hla Maung burmai nagykövet, Sztaniszlav Kiryluk lengyel nagy­követ, Jugo Wistrand svéd nagy­követ, Jacob Cotoveanu román nagy­követ, Bajanbatorin Ocsirbat mon­gol nagykövet, Arnold .Mononutu, indonéz nagykövet, Johannes Koe­nig, a Német Demokratikus Köz­társaság nagykövete, Csoj Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság nagykövete, A. Greger­sen dán nagykövet, V. V. Vaszkov ideiglenes szovjet ügyvivő, továb­bá Pakisztán, a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság, a Csehszlo-' vák Köztársaság, a Magyar Népköz­társaság és Svájc ideiglenes ügy­vivője, valamint H. Trevelyan an­gol ügyvivő, végül Hollandia és Norvégia tárgyaló képviselője. A kínai-vietnami határról visz­szatérve Csou En-laj miniszterel­nök egy órára megszakította útját Vuhanban. A repülőtéren a közép­délkínai közigazgatási körzet, Hu­pej tartomány és Vuhan város ve­zető pártfunkcionáriusai, közigaz­gatási és katonai vezetői üdvözöl­ték. Az Indokínában folyó katonai értekezlet megállapodása értelmében július 14-én megkezdik a sebesült és beteg hadifoglyok átadását Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, a vietnami néphad­sereg főparancsnokságának és a Francia Unió indokínai haderői fő­parancsnokságának az Indokiná­ban folyó katonai értekezleten részvevő küldöttsége a következő együttes közleményt adta ki az értekezlet július 5-i üléséről: „Az indokínai Trung-Giában folyó ka­tonai értekezlet részvevői 1954. jú­lius 5-én délután megvitatták a sebesült, illetve beteg hadifoglyok átadásának kérdését, hogy megva­lósíthassák a genfi katonai érte­kezleten hozott határozatokat. A két küldöttség megállapodásra jutott, a hadifoglyok átadásával kapcsolatos elvekben és módoza­tokban. A hadifoglyok átadását 1954. jú­lius 14-én kezdik meg " A Vietnami Tájékoztató Iroda közli, hogy az elfogadott határozat alapjául szolgáló javaslatot a viet­nami néphadsereg főparancsnok­ságának küldöttsége terjesztette elő, s azt a Francia Unió indokí­nai haderői főparancsnokságának küldöttsége elfogadta. A katonai értekezlet negyedik ülését július 6-án délelőttre tűzték ki, amikor a hadifoglyok életkö­rülményei megjavításának kérdé­sét vitatták meg. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti továbbá, hogy a vietnami néphadsereg főparancsnokának és a Francia Unió indokínai haderői fő­parancsnokságának küldöttsége a Trung-Giában folyó katonai érte­kezleten megállapodássá jutott a hadifoglyok kérdésének részletes napirendjében. • A genfi értekezleten megállapí­tott feltételek keretein belül a ha­difogolykérdés napirendje a követ­kező: a) a sebesült és beteg hadifog­lyok kicserélése; b) a hadifoglyok életkörülmé­nyeinek megjavítása; c) a hadifoglyok leveleinek köl­csönös kicserélése; d) gyógyszerek küldése a hadi­fogolynak. • Zárt ülés az indokínai kérdés­ben. Kedden a genfi értekezlet rész­vevői zárt ülésen foglalkoztak az indokínai kérdéssel. A legközelebbi ülést július 9-én, pénteken tartják. Átadták e nemzetközi Sztálin-békéd íjat Le»n Kruczkowski lengyel írónak Moszkvában a Kreml Szverdlov­termében ünnepélyes keretek kö­zött átnyújtották „A népek közöt­ti béke megszilárdításáért" című Sztálin-díjat Leon Kruczkowski lengyel írónak. Az ünnepségen megjelentek a szovjet főváros társadalmi szerve­zeteinek képviselői, a moszkvai gyárak és üzemek munkásai, tu­dósok, írók és művészek. Ilja Erenburg író, a Nemzetkö­zi Sztálin-békedíjat odaítélő bizott. ság tagja az oklevél és az arany­érem átnyujtásakor többek között a következőket mondotta: „A béke védelmében kifejtett szenvedélyes és nemes munkássá­gát egyöntetűen elismerte a Nem­zetközi Sztálin-békedíjat odaítélő bizottság. A nemzetközi Sztálin-bé­kedíjat első ízben kapja meg len­gyel állampolgár és számomra kü­lönösen megtisztelő, hogy ezt ön­nek, a lengyel írónak nyújthatom át. Ön azt az irodalmat képviseli, amelyre az egész emberiség büszke ehet, amely Mickiewicztől és Slo­'ackitól kortársainkig a becsület, lelkiismeret és az igaz szíx iro­ualma volt és marad. Ön azt az országot képviseli, amely kedves minden szovjet em­bernek. A nagy megpróbáltatások közel hozták egymáshoz népein­ket. Együtt voltunk a baj éveiben. Együtt vagyunk most is, a nagy reménységek idején. Együtt védel­mezzük a békét, az önök békéjét, a mi békénket, az egész világ bé­kéjét." Erenburg ezután alkotóerőt, lel­kesedést és boldogságot kívánt jeon Kruczkowskinak. A kiváló lengyel írót beszédében üdvözölte még Szergej Geraszimov filmrendező, a Szovjet Békevédel­mi Bizottság elnökhelyettese, Kon­sztantyin Szimonov, a Szovjet írók Szövetségének titkára, Zinaida Troickaja, a Szovjet Nők Antifa­siszta Bizottságának képviselője, valamint Jurij Zavaszkij. Kruczkowski válaszbeszédében kijelentette: A nagy kitüntetés, amelyben ré­szesítették, a legörvendetesebb ese­mény, amely egy mai írót érhet. Korunk haladó eszméit szolgálni — számomra ez az a feladat, amelyért érdemes élni. Engedjék meg, kedves barátaim, hogy ma, amikor átveszem ezt a magas kitüntetést az önök jelen­létében a nagy szovjet nép képvi­selőinek jelenlétében ígéretet te­gyek arra, hogy még jobban és teljesebben megérdemeljem a nem­zetközi Sztálin-békedíjat. Leon Kurczowski ezután a világ népeinek barátságát éltette. Churchill és Eden hazaérkeztek Washingtonból Churchill brit miniszterelnök és Eden külügyminiszter a Queen Eli­sabeth óoeánjárón Southampton­ba érkeztek, ahonnan különvona­ton az angol fővárosba utaztak. Churchill megérkezésekor nyi­latkozatot adott, s mint az AP hír­ügynökség tudósítója jelenti — „vi­lágosan utalt arra, hogy külpoliti­kai téren még mindig vannak el­simításra váró angol-amerikai né­zeteltérések". A brit miniszTerelnök a többi kö­zött ezt mondotta a sajtó munka­társainak: „Kijelenthetem, biztos vagyok benne, hogy míg egyrészről min­dent elkövettünk az Egyesült Álla­mokban a Jó egyetértés és szi'iárd megállapodások létrehozására, addig másrészről... hiba lenne azt gon­dolni, hogy minden egyszerre meg­történhet.^ Az AP tudósítóvá ezeket fűzte hozzá a nyilatkozathoz: „A hazaté­rő miniszterelnök úgy fogja találni, hogy honfitársainak: nagy többsé­ge szilárdan támpgatjá politikáját, amely abtiól áll, tfogy-íargyalni kell a kommunistákl^áf, különösen Pe­kinggel:" Katonai értekezlet kezdődött Szingapúrban A „DPA a jelenti, hogy Szinga­púrban katonai értekezlet kezdő­dött délkeletázsiai katonai problé­mákról.; Az értekezlet részvevői angol, amerikai, francia és auszt­ráliai tisztek. A megbeszélések egy hétig folynak majd zárt ajtók mögött, Hivatalos körök „szokásos érte­kezletnek" nevezik a megbeszélé­seket, azonban megfigyelők úgy vé­lik, hogy a Szingapúrban kidolgo­zandó javaslatok és tervezetek ala­pul szolgálhatnak majd a délkelet­ázsiai katonai tömb felállítására vonatkozó jövőbeni tárgyalásokon. AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Becsüljük a néptulajdont — vasúti kocsikat Dolgozóink drága pártjának, Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa a mezőgazda­sági termelés lényeges növelésén és javításán kívül komolyan foglalko­zott életünk minden ágával — a termeléssel, a kultúrával, a tudo­mánnyal, stb. Tárgyalásai folyamán nagy gondot fordított az emberről való gondoskodás megjavítására, ami egész építőmunkánknak a célja. Ez hatotta át a kongresszusi beszá­molókat és felszólalásokat. A kon­gresszuson megtárgyaltak mindent, ami az ember javát szolgálja. Ide tartozik a közlekedés is, különösen a vasúti közlekedés, amelyről az SzKPKB 1953. július 10. határozata megállapítja, hogy az állam gazda­sági életének legfőbb idegszála. A CsKP KB és köztársaságunk kor­mánya nemrégen foglalkozott a vasúti közlekedéssel, 1954. V. 26-án határozatot hozott a vasúti for­galom színvonalának emelésére te­endő intézkedésekről. Ez a határo­zat komoly feladatokat tűz ki, me­lyeknek teljesítése kiküszöböli a vasúti közlekedésben eddig felme­rülő hiányosságokat. Ez a határo­zat pontos irányelveket ad a vas­utasoknak. E feladatok teljesítésé­nek súlypontja ugyan az ő munká­jukban van, de a határozat minden egyes polgárra is vonatkozik. A ha­tározatban többek között szó van arról is — hogy az egyes utazók­nak helytelen a viszonya a népi tulajdonhoz. Megrongálják a kocsi­berendezéseket és eltulajdonítanak belőle részeket. A pályaudvarokon és a vonatokban nem ügyelnek a tisztaságra, fegyelmezetlenek, a fel­szállás és kiszállás alkalmával kés­leltetik a vonat indulását. A hatá­rozat kitér arra is, hogy a teherra­kodási munkálatok alkalmával megrongálják a vagonokat. Továb­bá arra, hogy éjjel-nappal, a mun­kaszünet napjaiban is biztosítania kell a vagonok ki- és berakását, hogy idejében kell. biztosítani va­gonokat a közlekedés számára, hogy biztosítani kell gyors forgalmukat. Hisz a vasút munkája sohasem szü­netel, munkanap-ünnepnap egy­aránt folyik. Mi valamennyien tiszta szerelvé­nyeken akarunk utazni és nem tet­szik nekünk, ha piszkos fülkébe lépünk. Hiszen ez természetes és érthető — mivel nálunk napról napra nagyobbak a polgárok igé­nyei és a vasút mindenkié. Ezért szükséges, hogy az utasok a szerel­vényekben otthonosan érezzék ma­gukat, de az is szükséges, hogy úgy is viselkedjenek, mint otthon. A vonattisztító elvtársak és elvtárs­nők naponta rendbeszedik a kocsi­kat. A vasúti kocsik a kiinduló ál­lomásokról tisztán indulnak útnak, de többnyire nagyon tisztátalan ál­lapotban térnek vissza. Nemcsak a folyosók, fülkék, az ülések alatti részek, illemhelyek, mosdóhelyisé­gek, ablakok és a kocsik más ré­szei aránytalanul piszkosak, de ezenkívül még károkat is okoznak, ellopják a villanykörtéket és más berendezést, amit aztán pótolni kell. Az ilyen villanykörtére szükség van az úton és ha valaki azt elsa­játítja, a másik utas nem világíthat és sötétben kell utaznia, ami nem kellemes dolog. A tisztátalanság is árt az utasoknak. Ártalmas az egészségre, terjeszti a betegségeket, stb. Ha a rendre és tisztaságra va­lamennyien gondot fordítunk, ha az utasok törődnek majd ezzel, tisz­ták lesznek a szerelvények, úgy­hogy minden egyes út után nem lesz szükséges nagy takarítást ren­dezni a kocsikban, hanem elegendő lesz a kocsik előírt tisztítása, úgy­hogy naponta lehetővé válik majd minden egyes kocsinak rendes ki­takarítása és így elérjük azt, hogy. olyan tiszta szerelvényeink lesznek, amilyeneket pártunk és kormá­nyunk 1954. május 26-i határozata előír. Megjegyzem, hogy nálunk, Bratislavában a vasúti alkalmazot­takból álló brigádok elvégezték a személykocsik generális tisztítását, hogy az utazók valóban tiszta sze­relvényeket kapjanak és ezért el­várjuk az utasoktól is, hogy eze­ket a szerelvényeket, amelyek szo­cialista tulajdont képeznek, ugyan-: ilyen tisztaságban meg is tartsák: És ez igazán csekélység. Nem kell ehhez más, csak a szocialista és tár­sadalmi tulajdonunkhoz való pozi­tív viszony. Minden egyes elsajá­tított vagy elrontott villanykörte hiányát megérezzük valamennyien: Veszteség ez nemzeti tulajdonunké ban, amit közös nemzeti jövedel­münkből kell pótolni.­A továbbiakban meg akarom em­líteni az utazóközönséggel kapcso­latban a fegyelem kérdését. Az utasok gyakran egy vagy néhány kocsiba tódulnak, és ezzel késlelte­tik a vonat indulását és vétenek a közlekedési biztonság és pontosság ellen. Ezt is ki lehet küszöbölni az­zal, ha idejében kimegyünk az ál­lomásra. Az állomásokon elég ideig tartózkodnak a vonatok azért, hogy az egyes kocsik ne legyenek túl­zsúfolva, hogy helyet találhassunk: Mert nem helyes az, ha az egyik kocsi túlzsúfolt, ha az utasok a lépcsőkön ülnek, míg a másik félig üres. A kocsik ki- és berakása terén is fontos feladat jut gazdaságunk minden ágazata dolgozóinak és a polgároknak általában. Az állomá­son álló rakománnyal telt minden egyes kocsi ellensége a forgalmi eszközök gyors forgalmának, gyak­ran akadályozza a normán felüli készletek akadálytalan felszámolá­sát, amihez kocsikra van szükség. Azt a kocsit, amelyik az állomáson áll, a vasút nem utalhatja ki a szál- ' lítóknak, akiknek arra szükségük van. A szállítás és a kocsik kiuta­lása is tervszerű. Ezenkívül pönálék fizetésének okozásával is károkat szenvednek szállítóink és egész gazdaságunk. A vasútnál nem a pönálé a fontos, hanem a kocsik gyors körforgása. Ez egész népgaz­daságunk érdeke. Dr. Vyčislík Lajos, ČSD. Bratislava Ä „Fiatal Gazdák Versenye" eredményei Végetért az 1953—54-es iskolai év takarékossági akciója,, melyet ez évben a „Fiatal Gazdák Versenye" cimen folytattak az iskolák. A besz­tercebányai kerület valamennyi já­rásának beérkezett jelentései alap­ján a besztercebányai kerületi bi­zottság kiértékelte az elmúlt isko­lai év takarékossági munkáját és ennek alapján megállapította, hogy a kerület 16 járásából a losonci járás érte el a legszebb eredményt, s az iskolai takarékosság terén a kerületben 111.4 ponttal az első helyet foglalta el. A járások közül nyolc járásnak sikerült már nem­csak valamennyi iskolát, de az iskolák valamennyi tanulóit is be­vonni a takarékossági akcióba. A járások versenyében az alábbi ered­mény alakult ki: •1. Losonci járás 111.4 pont 2. Karponai járás 106.5 " 3. Ipolysági járás 104.7 " 4 Rimaszombati járás 103.9 " 5. Poltári járás 103.5 " 6. Šafarikovói járás 102.8 „ stb. Ä kerületi kiértékelésnél meg­állapították, hogy a besztercebányai kerületből 742 iskola vett részt a takarékossági versenyben 64.325 ta­nulóval, akik az állami takarék­pénztárainkban betétkönyvecskékre összesen 3,759.375.15 koronát helyez­tek el. Ä „Fiatal Gazdák Versenyében" részt vett egyes iskolák közül az első és legjobb négy iskola részt vesz a szlovákiai versenyben is. A nemzeti iskolák közül az ipolysá­gi járáshoz tartozó Sudince nemzeti iskolája nyerte el az első helyet a besztercei kerületben a losonci já­ráshoz tartózó Gregorová Vieska nemzeti iskolája előtt. Itt a he­lyezés a következő volt: 1. Sudincei nemzeti iskola 180 pont 2. Gregorová vieskai n. isk. 177 „ 3. Polomi nemzeti iskola 164 „ * 4. Ladzanyi nemzeti iskola 161 „ Itt említjük meg, hogy az érsek­újvári Gazdasági Iskola Juilön ver­senyre hívta ki Szlovákia valameny­nyi gazdasági iskoláját a Csehszlo­| vákiai Ifjúsági Szövetség díjáért. Ezt a versenyt a losonci Gazdasági Iskola nyerte meg. Sómol László, az ŠTSP dolgo?' :

Next

/
Thumbnails
Contents