Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-09 / 166. szám, péntek

1954. júliu s 9. (JJSZ0 Nehru nyilatkozata a Csou En-lajjal folytatott tárgyalásokról Az india lapok július 7-én kö­zölték Nehru levelét, amelyet az indiai nemzeti kongresszus ural­kodó . pártja bizottsági elnökeihez intézett azokról a tárgyalásokról, amelyeket Csou En-laj-jal, a Kí­nai Népköztársaság állami admi­nisztratív tanácsának elnökével folytatott. Nehru emlékeztet arra, hogy Csou En-lajjal folytatott tárgya­lásai után közös nyilatkozatot ad­tak ki és hogy hasonló nyilatko­zatot adtak ki a Csou En-laj és a burmai miniszterelnök között le­folyt tárgyalások után is. Meg vagyok győződve arról, — mondja továbbá, a levél — hogy ezek a nyilatkozatok nemcsak az illletékes országok szempontjából fontosak, hanem nagy jelentősé­gűek ennél sokkal szélesebb érte­lemben, is. Meggyőződésem az is, hogy <*zek a nyilatkozatok nyil­vánvaló történelmi változásokról tanúskodnak, amelyek az ázsiai erőviszonyokban beállottak. A mvflt­ban több évszázadon keresztül az ázsiai problémákat főleg Ázsián kívül oldották meg. Ez a szándék most is fennáll. Azonban egyre több ember tudatosítja, hogy a jö­vőben már nem lesz lehetséges figyelmen kívül hagyni azt, hogy mi a véleményük az ázsiai orszá­goknak saját sorsukról, vagy szom­szédaikról. Nem kétséges, hogy országunk néptömegei üdvözlik ezt a közös nyilatkozatot. Ez főleg azt bizonyítja, hogy ezek a nyilatkozatok megfelelnek a kor szellemének és népünk meg­győződését tolmácsolják. Ezek a nyilatkozatok külpolitikánk termé­szetes fejlődéséből következnek. Nehru továbbá rámutat arra, hogy az indiai külpolitika fő elve a többi nemzetekkel való barátság, hogy ez a politika a gyarmati rendszer vagy az egyik ország ural­mának a másik felett való rend­szere ellen irányul és hogy az indiai politika mindig békepoliti­ka volt. Mai külpolitikánk — mondja to­vábbá a levél — ezekből az elvek­ből indul ki, így tehát a világbéke biztosítására és a háború elhárítá­sára irányul. Számunkra ez nem­csak természetes eszmény, hanem az észszerű önzés diktálja azt ne­künk. Ebből szükségszerűen az kö­vetkezik, hogy elutasítjuk a nagy­hatalmak csoportosulásában való tagságot. Az ilyen csoportosulásokhoz va­ló csatlakozás azt jelentené, hogy mások politikájához kötnénk ma­gunkat és alárendelnénk magun­kat más országok kívánságainak vagy határozatainak. Országunk és a többi ázsiai or­szágok jövőbeni előrehaladása fő­leg a béke megőrzésétől függ — írja továbbá a levélben. Éppen ez természetes szándékaink mellett oka annak, hogy első helyre állít­juk a béke utáni vágyat. Senki sem kezeskedhetik a korlátlan évekig tartó békéért de úgy véljük, hogy néhány évi béke is megéri azt, hogy elérésére törekedjünk és mi­nél tovább fog tartani ez a békés időszak, annál kisebb lesz a hábo­rú keletkezésének veszélye a jö­vőben. Nem szükséges, hogy rá­mutassanak a jelenkori háború bor­zalmas kilátásaira, amelyet atom­és hidrogénbombákkal és más fegy­verekkel vívnának meg. Nehru továbbá a különböző szo­ciális rendszerű országok bäkés egymásmellett élésének lehetősé­gével foglalkozik, majd így foly­tatja: A békét csupán békés módsze­rekkel lehet megőrizni. A fenye­getésekkel fenntartott béke nem lesz szilárd, főleg akkor, ha< az az ország, amelyet fenyegetnek, nem gyenge. A béke nem tartható fenn a szüntelen háborús készü­lődés légkörében. Ezért a békét és a biztonságot a legjobban a kol­lektív békére, a háború megaka­dályozására való törekvéssel lehet megőrizni. Úgy véljük, — mondja a levél zárórésze — hogy a nemrégiben India, Kína és Burma nevében tett közös nyilatkozatokat örömmel fo gadják majd azért is, mert hala­dást jelentenek a szélesebbkörű politika felé. El kell azonban is merni, hogy bármilyen reális po­litikának tekintetbe kell vennie az Ázsiában és az egész világon fenn­állott erőviszonyokban beállott vál­tozásokat. V. M. Molotov elvtárs fogadta az indiai közéleti személyiségek küldöttségét Július 5-én V. M. Molotov, a célzó stockholmi nemzetközi érte-: Szovjetunió külügyminisztere fo­gadta azokat az indiai közéleti sze­mélyiségeket, akik részt vettek a naiazetközi feszültség enyhítését Terror Guatemalában A „Daily Worker" közli Gerar­do Unzuetának, a „La Voz de Mexico" cimü mexikói lap egyik vezető munkatársának cikkét. A cikk beszámol arról, hogy július 4-én Mexikó-Cityben 12.000 mexi­kói munkás és diák tiltakozott az ellen, hogy „Guatemala új fasiszta vezetői agyonlőtték a guatemalai banánültetvényeken dolgozó mun­kások nemrég sikerrel végződött sztrájkjának 45 vezetőjét. Unzueta így ír: „A Latinameri­kai Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége közölte, hogy amikor Cas­tillo Armas ezredes erői bevonul­tak Moralez guatemalai városba agyonlőttek Guatemala szakszerve­zeti vezetőit, köztük a sztrájkbizott­ság valamennyi tagját." A Latinamerikai Dolgozók Szak­szervezeti Szövetségének megállapí­tása szerint ezek az események ar­ról tanúskodnak, hogy a Guatemala ellen elökészitett intervenció a gua­temalai „munkásosztály és a nép összes vívmányainak megsemmisíté. sére irányult." Unzueta közli, hogy a Mexiko-Ci­tyben megtartott tüntetés részvevői összegyűltek a Nemzeti Palota előtt, ahol Ruiz Cortines elnök irodája van és elégettek egy kitömött bá­but, amely az amerikai imperializ­must jelképezte. A „Daily Worker" vezércikkében megbélyegzi a Guatemalában tom­boló terorrt. Dullesnak az a kijelentése, hogy az Egyesült Államoknak nincs része a guatemalai fordulatban — írja a lap -— hiábavaló kísérlet annak lep­lezésére, amit minden latinamerikai tud. A cikk hangsúlyozza: az ameri­kaiaknak „követelniök kell a kül­ügyminisztériumtól, hogy vessen vé­get annak a véres leszámolásnak, amely most kezdődött Guatemalá­ban". A korm-oyjunta a szétosztott földek visszavételére készül Monzon ezredes sajtóértekezletén ismertette az amerikai segítséggel kormányra jutott katonai junta po­litikájának főbb irányvonalait. Mint az AFP jelenti, Monzon min­denekelőtt azt állította, hogy a jun­ta „gyarmatosítóellenes" politikát kíván folytatni, ugyanakkor sietett hozzátenni; hogy „garanciát nyújt azonban mind a hazai, mind a kül­földi tökének abból a célból, hogy fokozhassák guatemalai beruházá­saikat." Az ezredes bejelentette a továb. biakban, hogy több mint ezer kom­munistát letartóztattak. A londoni rádió értesülései szerint Monzon a továbbiakban közölte az új guatemalai kormányjuntának azt a döntését, hogy „megszakítja a di­plomáciai kapcsolatokat a Szovjet­unióval és más kommunista orszá­gokkal" és hogy a junta aláírja azt a kommunistaellenes határozatot, amelyet az Egyesült Államok ter­jesztett a legutóbbi oaracasi ameri­kaközi értekezlet elé. Mint ismere­tes, a caracasi értekezlet részvevői közül a demokratikus Arbenz.kor­mány volt az egyedüli, amely a kommunistaellenes határozat ellen szavazott. Monzon a továbbiakban leszögez­te, hogy „Guatemala egybehangol­ja általános külpolitikáját a Nyu­gatéval; folytatja együttműködését mind az ENSz-el, mind az Amerikai Államok Szervezetével." A kormányjunta vezetőjének nyi­latkozatából világosan kitűnik az is, hogy a hatalom bitorlói Guatemalá­ban nemcsak külpolitikájukkal, ha­nem belpolitikai intézkedéseikkel is az amerikaiak guatemalai pozíciójá­nak megerősítésére törekszenek. Monzon az alkotmányos szabad­ságjogok felfüggesztésével kapcso­latban kijelentette: „Nem tudjuk, A szovjet kormány kémkedés miatt »nem kívánatosa személynek minősített két amerikai diplomatát A szovjet szervek megállapítot­ták, hogy H. Felchlin alezredes, az Egyesült Államok katonai attasé­jának helyettese és W. McKinnev őrnagy, az Egyesült Államok légi attaséjának helyettese a Szovjet­unióban való (tartózkodását kém­kedésre használta fel és ily módon olyan tevékenységet folytatott, amely összeegyeztethetetlen a dip­lomáciai státusszal. Ezzel kapcsolatban H. Felchlin alezredest és W. McKinney őrna­gyot „persona non grata"-nak (nem kívánatos személynek) nyil­vánították és a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma követelte az Egyesült Államok moszkvai nagy­követségétől, hozzon intézkedése­ket mindkettőjüknek a Szovjet­unióból való azonnali visszahívá­sára. Az Egyesült Államok nagykövet­ségének közlése szerint H. Felchlin alezredes azonnal elhagyja a Szov­jetunió területét, a jelenleg szabad­ságon levő W. McKinney őrnagy pedig nem tér vissza a Szovjet­unióba. mikor fogjuk ezeket visszaállítani." Különös figyelmet érdemel Mon zonnak az a bejelentése, hogy — mint a londoni rádió jelenti — „a kormányjunta felülvizsgálja azt a törvényt, amely szerint a földe­ket a többi között a United Fruit Co. földtulajdonát kisajátították és szétosztották a földnélküli parasz­tok között. Monzon végül bejelentette, hogy módosítják az ország alkotmányát, hogy „valóban demokratikus" (értsd: az amerikai érdekeknek a legmegfelelőbb) kormány jöhessen létre. Az AFP Guatemala-Cityből szár mazó jelentése szerint a Monzon ez. redes vezetése alatt álló katonai junta hétföröl-keddre virradó éjt­szaka megalakította az új guatema­lai kormányt. Az új kormánynak kilenc tagja van. A kormányzó junta tagjai közül hárman: Monzon, Dubois és Cruz ezredesnek hétfőn éjtszaka ünnepé lyesen kötelezettséget vállaltak, hogy nem jelöltetik magukat a mintegy tíz nap múlva megtartandó elnök választáson. Az AFP tudósítója ehhez az érte­süléshez hozzáfűzi: „így tehát valószínű, hogy Castil lo Armast jelölik az elnöki tiszt­ségre. Armas ezredes máris kézben tartja a végrehajtó hatalmat. A guatemalai agresszió kérdése az angol alsóház előtt Az angol alsóház július 5.1 ülésén a Selwyn Lloyd külügyi állammi niszterhez kérdéseket intéző mun káspárti képviselők élesen bírálták Anglia magatartását azzal a panasz szal kapcsolatban, amellyel Guate mala 1 a biztonsági tanácshoz fordult Mint a Press Association hirügy. nökség közli, a munkáspárti képvise lők rámutattak, hogy a Guatemala elleni agressziót az Egyesült Államok hajtotta végre és hogy az Intervenció, valamint az államcsíny sugalmazója az TJnlted Fruit Company nevű amerikai mo nopóllnm. Egyes parlamenti képviselők tájé koztatást kértek a Guatemalában bombatámadásokat és géppuskatá madásokat végrehajtó repülőgépek hovatartozásáról. Wigg munkáspárti képviselő ezt kérdezte: „Igaz-e, hogy amerikai személyzet vezetésével amerikai re pülőgépek géppuskázták Guatemala békés lakósait és napalmbombákat dobtak le rájuk? Van-e tudomása a kormánynak erről a tényről? Selwyn Lloyd kitérő választ adott , erre a kérdésre. V. M. Molotov villásreggelit adott Kekkonen finn külügyminiszter tiszteletére V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 6-án vil­lásreggelit adott Uiiho Kekkonen finn külügyminiszter tiszteletére. A (villásreggelin jelen voltak: G. M. Puskin, a Szovjetunió külügy­minisztériuma kollégiumának tag­ja, V. Z. Lebegyev, a Szovjetunió finnországi követe, valamint R. Énekel, Finnország ideiglenes moszkvai ügyvivője. ff kezleten. A küldöttség a Szovjet Beke­védelmi Bizottság és a VOKSZ meghívására látogatott el Moszk­vába. Mendes-France bsszéde a francia nemzetgyűlésben A francia nemzetgyűlés július 7-i ülésén beszédet mondott Mendes­France francia miniszterelnök. Megemlékezett azokról a katonai intézkedésekről, amelyeket kormá­nya Indokínában foganatosít. Men. des-France mindenekelőtt bejelen­tette, hogy Genfbe készül utazni, ahol tárgyalásokat folytat majd az indokinai háborús akciók megszün­tetéséről és reményének adott ki­fejezést, hogy e tárgyalások sike­resen végződnek. Mendes-France a következőket mondotta: Megmondottam már, hogy elég előfeltételünk van ah­hoz, hogy reméljük a tárgyalások becsületes eredményét. Ma is ez a véleményem. Mendes-France a továbbiakban kijelentette, hogy „a remény és a bizonyosság között távolság van, amelyet le kell győzni" és hogy „a kormánynak mindent egyidejűleg előre kell látnia, hogy képes le­gyen állást foglalni bármilyen vé­letlennel szemben". Mendes-France emellett hozzá­tette, hogyha július 20-ig nem ér­nek el egyezményt a háborús ak­ciók beszüntetéséről, a francia kor. mány kénytelen lesz „biztosítani az expedíciós hadtest védelmét es elegendő erős katonai apparátust fenntartani a helyszínen..." A francia miniszterelnök azutáni azt állította, hogy az Indokínában levő expedíciós hadtest megszilár­dítására irányuló katonai intézke­déseket arra az esetre foganatosít­ják, ha a háborús akciók megszün­tetéséről szóló tárgyalások nem járnának sikerrel és ha „Indokíná­ban kiújulna-, a háború, akkor a hivatásos katonaság tagjainak al­kalmazása riem volna elegendő ah­hoz, hogy az expedíciós hadtestet oly jelentősen megerősítsék, ameny­nyire szüksége volna a további har­cokhoz. „Az egyetlen módszer, amely most lehetővé teszi az adott pro­bléma megoldását, tehát azt, hogy a Távolkeletre további alakulato­kat küldjünk, amelyeket e célból a volt kormány alakított meg. Ezekben az egységekben olyan ka­tonák vannak, akik a törvény sze­rinti tényleges katonai szolgálatu­kat végzik, más szavakkal, a rendes hadsereg alakulatairól van szó." Háborús bűnös náci mint tanú egy kommunistaellenes terrorperben A karlsruhei szövetségi bíróság tárgyalja Oskar Neumann, a Né­metország Kommunista Pártja el­nökségének tagja, valamint Kari Dickel és Emil Bechtle kommunista funkcionáriusok elleni bűnpert. Adenauer államügyészsége az 1952—53-ban végrehajtott nyugat­németországi békenépszavazás meg­szervezése miatt állította bíróság elé Németország Kommunista Párt­jának e három funkeonáriusát. Az államügyész indítványára két olyan terhelő tanút hallgattak ki, aki valóban méltó Adenauer e ter­rorperéhez. Az első tanú Walter Gehrkens, az „Adolf Hitler' 2 nevű SS-hadosztály egykori főhadnagya volt, aki súlyos háborús bűncselek­ményeket követett el. Amikor a vádlottak padján ülő Oskar Neu­mann a tanú fejére olvasta dicste­len múltját, Gehrkens felállt és ki­jelentette: „Az említett adatok megfelelnek a valóságnak. Multam­ra büszke vagyok!" A bíróság né­mán elsiklott e szavak felett. A második felvonultatott tanú, Hans Tezhetin 26 éves diák a védő kérdésére beismerte, hogy a braun­schweigi rendőrség egy sikkasztási ügyben büntetlenséget helyezett részére kilátásba, ha „megfelelő" vallomást tesz a karlsruhei politi­kai perben. ir A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében Jac­ques Duclos levelet intézett Oskar Neumannhoz, amelyben üdvözletét küldi az Adenauer terrorbírósága előtt álló bátor békeharcosnak. „A vád, — hangzik a levél — ame­lyet önök ellen emeltek, újra alá­húzza azt a tén t, hogy Nyugat­Németország az amerikai maccart­hyk befolyása alatt egyre növekvő mértékben fasizálódik. Az önök ellen indított per arról tanúskodik, hogy az Adenauer-kormány kész törvényen kívül helyezni Német­ország Kommunista Pártját, mert e párt Németország demokratikus és békés alapon történő újraegyesíté­séért küzd. A francia nép, — hang­zik végül a levél — amely eltökél­ten harcol az európai védelmi kö­zösség ellen, az önök oldalán áll." Az ipar helyreállítása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói sikeresen ál­lítják helyre iparukat. A kanszeni acélolvasztóüzem, a phenjani tex­tilgyár, a nampói üveggyár, a hvan­ghei kohászati üzem és több más n gyipari vállalat üzem behelyezé­se után július 4-én megkezdte munkáját a helyreállítás alatt ál­ló nampói színesfém-üzem első részlege. Kelet-Bengáliában betiltották a kommunista pártot Amint a karcsi rádió közli, július 5-én Dakkában közleményt hoztak nyilvánosságra, amely szerint a tartományi kormány Kelet-Bengá­liában betiltotta a kommunista párt tevékenységét. A rakodómunkások sztrájkja a Délafrikai Unióban Sajtójelentések szerint Durban­ban (Délafrikai Unió) egy hete tart már a munkabéremelést követelő néger rakodómunkások sztrájkja. Július 5-én 7000 sztrájkoló meg­tagadta lakásának elhagyását, ami­kor rendőrosztagok megkísérelték őket kilakoltatni. A sztrájk követ-, keztében a kikötő élete szinte telje­sen megbénult. Július 5-én 29 hajó vesztegelt a kikötőben. Hüm

Next

/
Thumbnails
Contents