Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-04 / 162. szám, vasárnap

X" 1954. július 4. m%m Antonín Novotný elvtársnak, a CsKP KB első titkárának felszólalása Szlovákia Kommunista Pártja Kozponti Bizottságának ülésén Elvtársak! Pártunk és vezetésé­vel országunk egész dolgozó népe megkezdte a X. kongresszuson ki­tűzött, feladatok megvalósítását. A párt X. kongresszusa hazánk szo­cialista építése útjának jelentős határköve lett. A kongresszus az eddigi eredmények kiértékelése után fő feladatul tűzte ki, hogy tovább küzdjünk országunkban a szocializmus végső győzelméért, lé­nyegesen növeljük a mezőgazda­sági termelést, teljesítsük a nép­gazdaság fejlesztésének állami ter­vét, állandóan emeljük a nép anya. gi és kulturális színvonalát és min­den erőnkkel küzdjünk a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Ezek a feladatok jelölik további előrehaladásunk távlatát. E felada­tok megvalósítása hazánk dolgozó népe előtt megnyitja a boldog és pezsdülő életnek útját. Ezért Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága mai ülésének az a fel­adata, hogy pártunk X. kongresz­szusa határozatainak értelmében megoldja a kitűzött feladatokat és biztosítsa megvalósításukat Szlová­kiában. Szent kötelességünk, hogy minden erőnket megfeszítsük a ki­tűzött feladatoknak valamennyi szakaszon való haladéktalan telje­sítéséért, hogy a szlovákiai kom­munisták lelkesen és bátran irá­nyítsák gyönyörű Szlovákiánk dol­gozó népét e feladatok teljesítésé­re. Az elmúlt 1 időszakban hatalmas sikereket értünk el köztársaságunk gazdasági építésében. E sikereket nem érhettük volna el, ha Szlová­kia megmaradt volna ugyanolyan elmaradott országrésznek, mint amilyenné a kapitalisták tették. A kapitalistáknak azonban a cseh országrészek aránylag fejlett és erős ipari termeléséhez agrárfügg­véiyre volt szükségük, amely nyersanyagot és olcsó munkaerőt szolgáltatott. Ezzel egyszersmind eszköz volt mind a cseh, mind a szlovák munkásosztály egyre na­gyobb mértékű elszegényítésére és a kapitalista nyereségek egyre na­gyobb arányú növelésére. A szlovák és cseh dolgozó nép­nek azonban, amely a Szovjet Had­sereg által való felszabadulása után a népi demokratikus államban ke­zébe vette a hatalmat, kisajátította a tőkésvagyont és sikeresen meg­kezdte a szocialista iparosítás út­ján a népgazdaság irányítását és fejlesztését, nem ilyen Szlovákiára volt szüksége. Iparunk kiépítésére és átépítésére irányuló szándékunk természetesen Szlovákia nagymé­retű iparosítását jelentette. Kitűnt, és ezt világosan látjuk, hogy ez az út helyes volt és ma is az. Igazol­ják ezt a Szlovákia iparosításában elért óriási eredmények és ezzel népi demokratikus köztársaságunk gazdaságának további megerősödé­se is. Szlovákia a kapitalizmusban és Szlovákia a népi demokratikus Csehszlovákiában — e kettő közt nagy a különbség. Novotný elvtárs a továbbiakban fölhozta Szlovákia szocialista ipa­rosításának konkrét eredményeit, majd így folytatta: „Emellett "látnunk kell, hogy Szlovákia ipari termelésének roha­mos fejlődése — ha tekintetbe vesszük az egyes ipari ágak fejlő­dését — nem mindig helyes és hasznos arányban folytatódott. Ha megvizsgáljuk az alapvető fontos­ságú ipari ágak fejlődését, azt lát­juk, hogy a gépipari, kohászati és vegyiinari termelés része Szlová­kia általános ipari termelésében lényegesen növekedett, azonban ne.n fejlődött ezzel arányosan a villanyáramfejlesztés, az érc-, vala­mint a fűtőanyagfejtés. A nyers­anyagalap, elsősorban az érc. és fűtőanyag fejtés, továbbá a villany­áramtermelés nem kielégítő fej­lesztése fékezi Szlovákia ip|rának még gyorsabb fejlődését és zava­rdkat okoz egész népgazdaságunk ­- ban. A fűtőanyag és energetikai alap lemaradása következtében napról naipra fokozódik a fűtő­anyagnak és villanyenergiának a cseh országrészekből való nem gaz­daságos szállítása. Emellett sem a villanyáramfejlesztésben, sem az ércfejtésben nem teljesítik a terv­feladatokat. Nézzük csak az érc­fejtést. A vasércfejtés még min­dig terven alul van. A mangánérc­fejtés tervét májusban csak 86.7 százalékra, a rézkoncentrátumok termelési tervét csak 74.5 százalék­ra teljesítették. Emellett összes bányáink közül éppen ezen a sza­kaszon Szlovákiában a legnagyobb a munkamulasztások száma és a munkaerőhullámzás. A , terv nem­teljesítésének további okai abban keresendők, hogy eddig még nem próbálták ki és terjesztették a ha­ladó fejtési módszereket, nem ve­zették be a pŕíbrami gyorsfejtők tapasztalatait, és a fejtés gépesíté­se sem kielégítő. A fűtőanyag-, nyersanyag- és energetikai alap kérdése ma népgazdaságunk to­vábbi fejlődésének alapvető kér­dése. Pártszerveinknek és szerve­zeteinknek, vezető helyet betöltő dolgozóinknak és az említett sza­kaszok valamennyi dolgozójának arra kell ügyelniök, hogy necsak egész köztársaságunkban, hanem főként Szlovákiában is következe­tesen teljesítsék a X. kongresszu­son kitűzött feladatokat. Ez irány­ban nem kis szerepe van a földta­ni kutatásnak, különösen Szlová­kiában. A nem megfelelő földtani kutatás az ércfejtési terv nemtel­jesítésének egyik fő oka. A földta­ni kutatás tervének eddigi teljesí­tése azonban korántsem kiclécitő." Novotný elvtárs a továbbiakban rámutatott a furóberendezések tel­jesítőképessége fokozásának, vala­mint annak szükségére, hogy a párt- es szakszervezetek, a nem­zeti bizottságok megjavítsák gon­doskodásukat a földtani kutatás dolgozóinak élet- és kulturális fel­tételeiről, továbbá rámutatott a szovjet tapasztalatok jobb felhasz­nálásának szükségére. A továbbiakban ezeket mondotta: „Komoly hiányosságok mutatkoz­nak a földtani kutatás eredmé­nyeinek kiértékelésében, mert a minisztériumok nem biztosítják eze­ket kellőképen. Ezért sok ered­mény nem olyan, mint amilyenre szükségünk volna. A fúróberende­zések gyártása sem kielégítő. Állandóan tudatosítanunk kell, hogy Szlovákia gazdaságának fej­lesztése államunk népgazdasága fejlesztésének elválaszthatatlan ré­sze. Szlovákia iparosításának sike­rei éppen úgy éreztetik hatásukat cseh országrészeken, mint a hiá­nyosságok és a szlovákiai nehéz­ségek nehézségeket okoznak a cseh országrészekben is. Ugyanez a hely­zet megfordítva is. Természetes je­lenség ez, mert az egész köztársa­ság gazdasága a cseh • és szlovák munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság és értelmiség KÖZÖS érdekeinek alapjára épülő oszthatatlan egysé­get alkot és kell is alkotnia. Szlo­vákia népgazdasága fejlődésének elvont és a népi demokratikus köztársaság szocialista i párosításá­tól elszakított értelmezése azt je­lenti, hogy egyáltalában nem értik hazánk szocialista építésének fel­adatait. A cseh országrészek és Szlovákia egyedül sohasem tudnák elérni azokat a sikereket, amelye­ket közös munkával elérünk. Nem­zeteink munkásosztálya és dolgozói érdekében továbbra is úgy fogjuk irányítani gazdaságunkat, hogy testvéri barátságban a Szovjetunió nemzeteivel a szocializmus szilárd ér bevehetetlen erődjévé építsük ki a Csehszlovák Köztársaságot. E cél eléréséért azonban szün­telenül küzdenünk kell. Ezért né­pünk érdekében össze kell egyez­tetnünk a kerületi és helyi érde­keket az országos érdekekkel, le kell lepleznünk és el kell tipor­nunk minden olyan irányzatqit, amely a helyi érdekeknek a közös­ség érdekei rovására történő ér­vényesítését szorgalmazza. Tuda­tosítanunk kell, hogy sok nehéz­ségünket gyakran gazdaságunk i legfontosabb ágai központi irányí­tása szükségének meg nem érté­se okozza. Az iparosításnak Szlovákia népe kitartó mun­kájával, a cseh munkásosztály test­véri segítségével megvalósított po­litikája virágzó ipari-mezőgazda­sági országgá fejlesztette az elma­radott agrárországot. Ezenkívül megszilárdult nemzeteink barátsá­ga, megerősödött az állam egysége, szilárdsága és védelmi képessége. Szlovákia szocialista iparosítása fé­nyesen bizonyítja, hogy népgaz­daságunk fejlesztése a kölcsönös együttműködés útján nemzeteink legsajátosabb érdeke. Dolgozóink anyagi és kulturális színvonala to­vábbi emelkedésének az alapja. Ezért továbbra is ezen az úton kell haladnunk, ezért továbbra is ezen az úton fogunk haladni. A X. pártkongresszus előtérbe állította azt a feladatot, hogy lénye­gesen fokozni kell egész mezőgaz­dasági termelésünket, harcot kell indítani mezőgazdaságunk fejlesz­téséért és fölvirágoztatásáért. ' A kongresszuson világosan és határo­zottan megmondották, hogy orszá­gunk mezőgazdasági fejlesztésé^ a legközelebbi két-három évben a csehszlovák népgazdaság fejlesztése fő részének kell tartani és hogy népünk feladata, valóban országos feladat. E feladat teljesítéséhez mindenütt azonnal és haladéktala­nul hozzá kell fogni. A kongresszus­nak a mezőgazdasági kérdésekről szóló határozatait minden egyes falu életébe át kell ültetni éppen most, amikor befejezzük a széna kaszálást és megkezdjük az ara­tást. Tartsuk szem előtt, hogy az elkövetkező időszakban gazdasá­gunk fejlődése jelentős mértékben attól függ, hogy veszteség nélkül takarítjuk-e be a szénát a rétek­ről, hogyan ápoljuk rétjeinket, hogy bő sarjútermést adjanak, mint takarítjuk be a termést az utolsó szemig minden egyes földdarabról, mint végezzük el azonnal a .tarló­hántást és vetjük el a tarlókeveré­keket. A mezőgazdaság fejlesztésének fő előfeltétele a szocialista mezőgaz­dasági nagytermelés növelése. Be­bizonyosodott, hogy a kis gazdasá­gokban, mégha a parasztoknak minden segítséget és támogatást is megadunk, nem jutunk messzire a termelés fokozásában. Ezt csupán a nagykiterjedésű táblákon és közös tenyészetekben való közös gazdál­kodással lehet elérni. A kongresszuson egyértelműleg megmondották, hogy a mezőgazda­sági termelés fejlesztésének fő elő­feltétele az EFSz-ek politikai, szer­vezési és gazdasági továbbszilárdí­tása, tagalapjaik bővitése és további EFSz-ek létesítése mindenütt, ahol erre megvannak az előfeltételek. Szlovákiában egész sor nagy terü­lettel rendelkező szövetkezetünk van. Számos EFSz földterülete meg­haladja az 1000—1500, sőt 2000 hek­tárt. Ilyenek az imelyi, marcelházai, naszvadi EFSz-ek. Ezért az egyik alapvető feladat elérni azt, hogy minden egyes EFSz jól gazdálkod­jék. Tudni kell, hogy ezt nem lehet elérni anélkül, hogy a szövetkezetet jól ne vezessék, hogy az irányítás és a munka jó tervek szerint ha­ladjon, mert csak így válhat az egyénileg gazdálkodó parasztok példaképévé. Most, amikor hozzá­fogtunk a kongresszusi határozatok megvalósításához, szükséges, hogy minden szövetkezetben összeülje­nek a funkcionáriusok, tanácskoz­zanak és késedelem nélkül megálla­pítsák elsősorban azt, hogy mi a teendő az összes helyi források és lehetőségek következetes kihaszná­lása érdekében. Elvtársak, meglát­ják, hogy az emberek milyen ter­vekkel jönnek. Olyan tervekkel, amelyeket kis költséggel meg lehet valósítani és amelyek jelentős könnyítést hoznak a növényi és ál­lattenyésztési termelésbe. Ebben az irányban kell most vezetni párt­szervezeteinket, a kommunistákat az EFSz-ekben és minden faluban; j az összes mezőgazdasági dolgozókat : meg kell nyernünk és áldozatkész i harcra kell lelkesítenünk a határo­zatok teljesítéséért. Ezzel egyidejű­leg előtérbe lép az a kérdés, hogy minden egyes szövetkezet élén jó és szilárd vezetőség álljon, tehát röviden: minden EFSz-nek jó feje legyen. Itt- rendet kell teremtenünk abban a kérdésben, hogy EFSz-ein­ket szakképzett emberekkel, tapasz­talt gazdákkal, jó szervezőkkel erő­sítsük, akik ismerik az ügyeket és biztosítékot adnak arra, hogy a szö­vetkezetek előre haladnak és az összes dolgozó parasztok példaké­peivé válnak, hogy a parasztok a szövetkezetekben valóban jobban fognak élni, mint amikor egyénileg gazdálkodtak. Ismeretes, hogy sok erőfeszítésre van szükség a mező­gazdasági csúcsmunkáknál, főleg az aratásnál, amelyet most kezdünk meg. Ezért, hogy a munka ne sánti­káljon, hogy előre haladjon minden egyes szövetkezetben és faluban, éppen a legszorgosabb munkák idején mindig időt kell találni ar­ra, hogy a szövetkezet vezetősége az egyes munkacsoportok éppen úgy, mint a szövetkezetekben levő pártcsoportok rendszeresen össze­jöjjenek, tanácskozzanak, kicserél­jék tapasztalataikat és akkor a munka gyorsabban, könnyebben fog előrehaladni. Fontos feladat, hogy keresztülvigyük a közös aratás megszervezését ott is, ahol eddig nincs egységes földművesszövetke­zetünk. A közös aratást a nemzeti bizottságoknak kell megszervez­niök. Meg kell nyernünk a parasz­tokat az összes aratási munkák kö­zös elvégzésére. Nemcsak azért, hogy az aratás sikeresen haladjon, hanem annak érdekében is, hogy a dolgozó parasztokat saját tapasz­talataik nyomán győzzük meg a kö­zös munka előnyeiről. Azokban a községekben is, ahol van EFSz, meg kell nyerni a közös munkára az ed­dig egyénileg gazdálkodó paraszto­kat. A szövetkezeti tagok nyújtsa­i nak nekik segitőkezet. Barátilag maguk közé kell őket fogadniok, ki­segíteni fogatokkal, gépekkel és a közös munkáknál ve'zetniök kell őket sikerül majd megnyerni őket a szövetkezeti gondolatnak, meg­nyerni a szövetkezetbe való belé­pésre. Minden egyes falun, minden tör­ténés fő mozgató ereje a falusi párt­szervezetek kell, hogy legyenek. A falusi szervezeteknek és az összes kommunistáknak az élen kell ha­ladniok. Teljesen érvényes itt az, hogy éppen az aratásnál-mindig időt kell találni ahhoz, hogy a szervezet bizottsága összeüljön, hogy rend­szeresen tartsanak tag- és nyilvá­nos pártgyűléseket. Szükséges, hogy a pártszervezet munkájával szünte­lenül biztosítsa a feladatok teljesí­tését, naponta áttekintése legyen arról, hogyan haladnak előre a munkák, minden szakaszon érvé­nyesítse befolyását. A falusi párt­szervezeteknek helyesen kell fel­fognia a pártalapszabályzat elveit is, amelyeket a X. kongresszus ki­egészített a vállalati vezetőség mű­ködésének ellenőrzése jogával. Ezt a jogot a termelési és kereskedelmi vállatokban, beleszámítva a gép­és traktorállomásokat és állami gazdaságokat, az ottani pártalap­szervezetekre ruházta. Úgy kell te­hát az alapszabályzatnak ezt a alapelvét értelmezni, hogy a falusi pártszérvezetek is teljes mértékben felelősek niinden egyes falu aratási munkájáért, mélyen be kell hatol­niok a mezőgazdaság összes kérdé­seibe és befolyásukkal oda kell hat­niok, hogy a munkák gyorsan és sikeresen haladjanak előre. A mezőgazdaság fejlesztésének hatalmas hajtóereje a szocialista munkaverseny. Ezt teljes mérték­ben bebizonyította a X. pártkon­gresszus tiszteletére mezőgazdasági szakaszon vállalt kötelezettségek teljesítése. A pártszervezetek hivat­va vannak arra, hogy tovább fej­lesszék a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezését, további kötele­zettségvállalások kezdeményezői le­gyenek az aratás, a cséplés, az őszi munkák idejében való- elvégzése érdekében. Novotný elvtárs továbbá kiemelte az anyagi érdekeltség elvét, amelyet mindenhol érvényesítenünk kell, főként az álattenyésztési termelés­ben; majd így folytatta: „Mezőgazdaságunkban fontos fel­adat vár a gépekre. A gépesítésnek kell megkönnyítenie a paraszt munkáját. A gépeknek az embere­ket, a szövetkezeti tagokat és az összes dolgozó parasztokat kell szolgálniok. A gépek arra vannak hivatya, hogy ne csak a paraszto­kat mentesítsék a felesleges fárad­ságtól, hanem fontos szerepet kell játszaniok abban is, hogy az eddig egyénileg gazdálkodó parasztok egyre jobban meggyőződjenek ar­ról, hogy a gépeket sokkal jobban lehet felhasználni a terjedelmes táblákon, mint az apró gazdaságok­ban. Az aratás folyamán éppen így teljesen ki kell használni az összes gépeket, valamint a fogatokat is. A gépeket a szó szoros értelmében éjjel-nappal munkába kell fogni. Ezzel összefügg az is, hogy az egyes munkák között, elsősorban az ara­tás és az őszi munkák között, nincs és nem lehet szünet. Egyúttal, ahogy betakarítjuk a termést, már számí­tanunk kell a jövő aratásra, amiben éppen az őszi munkák a döntő fon­tosságúak. Úgy cselekszünk helye­sen, ha nappal learatjuk a gabonát és mindjárt éjszaka felszántjuk a földeket és másnap elvetjük a tar­lókeverékeket, hogy így elegendő takarmányunk legyen az állatte­nyésztési termelés fejlesztésére. Az aratáshoz — hangsúlyozta to­vábbá Novotný elvtárs — minden szorgalmas kézre szükség van. A feladatok teljesítéséhez hathatósan hozzá kell járulniok az üzemi mun­kásoknak is, főként azoknak, akik a falvakon laknak, és feleségeik­nek. Az üzemi pártszervezeteknek a védnökségek tevékenységének megélénkitésére kell törekedniök, a kommunistákat arra kell rábirniok, hogy segítséget nyújtsanak a mező­gazdaságnak és ehhez az összes dol­gozók széles körét meg kell nyer­niük. Az aratásnál az üzemek véd. nökségi tevékenységének elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a munkások gondoskodjanak arról, hogy a gépek rendben legyenek, hogy megfelelő pótalkatrészek állja­nak rendelkezésre, hogy a betakarí­tással egyidejűleg gyorsan halad­jon előre a cséplés. Emellett érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az első gabona a cséplőgéptől a begyűjtési raktárba kerüljön. A begyűjtésnél főleg itt, Szlovákiában, gyakran komoly hibá­kat követtünk el. Világosan tudato­sítanunk kell, hogy a piaci kapcso­latok kifejlesztésének és a begyűj­tés egész folyamatának arra kell ve­zetnie, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövet, séget megszilárdítsa, nem pedig — mint eddig gyakran megtörtént — gyengítse. A továbbiakban Novotný elvtárs elítélte a tejnek és a tojásnak a parasztoktól való begyűjtésénél és kifizetésénél előforduló rossz szerve­zés eseteit, amelyek állandóan is. métlődnek. A parasztoknak teljes joguk van ahhoz — mondotta — hogy termékeiket idejében megfizes­sék és hogy igazságosan fizessék meg azt a minőséget, amelyet be­adnak. Másrészt a pártszervezetek ne tűrjék meg azt, hogy éppen az ő hibájukból, azért, mert a begyűj­tésről nem gondoskodnak, a begyűj­tési faladatok nem teljesülnek. E szakaszon számos hiányosság a termelésben gyökeredzik. Nagyon fontos elsősorban az állatállományok kérdésének megoldásához hozzáfog, ni. A tapasztalatok és a számítások világosan bizonyítják, hogy Szlová.­kiában 100 hektár mezőgazdasági földre sokkal kisebbszámú állatállo­mányok esnek, mint a cseh ország­részekben. A cseh országrészekhez viszonyítva Szlovákiában főleg a földművesszövetkezetek állománya sokkal kisebbek. Fordított az arány csupán a legalacsonyabb nagyságú csoportoknál, a két hektáron aluli­aknál. Mi ennek a következménye? Az, hogy például az első negyedév­ben a tej begyűjtés, beleszámítva az állami begyűjtést a cseh ország­részekben 79.2 százalékra és Szlo­vákiában 52.9 százalékra teljesítet, ték. Számos szövetkezetnél a terve­zett állományból néha többezer tyúk hiányzik. Ennek alapján a cseh or. szágrészekben a tojásbegyüjtést és felvásárlást 90.4 százalékra és Szlo­vákiában csak 59.4 százalékra telje­sítették. Az állatállomány kérdése Szlová­kiában nagyon komoly probléma, E ' kérdé s megoldásával foglalkozniok I kell az összes kerületi és járási páj^U

Next

/
Thumbnails
Contents