Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-04 / 162. szám, vasárnap

« m %?M 1954. július '4. A kiskoszmályi határban CSENDES HÉTKÖZNAPI NYÁRI DÉLELŐTT. Kihalt ilyenkor a falu — ahogy mondani szokták. Minden • épkézláb ember a határban, ki-ki a maga munkahelyén, A szövetkezet irodájában is nagy a csend. Egy lány jön a kert felől, tőle kérdezem, hogy hol az elnök. — Mindjárt jön, elszaladt valahová — mondja mosolyogva. Kimegyek az utcára. Nézem a falu környékét, az erdőkoszorúzta völgyet, a lankás, hullámos földeket, nyugat felé a hegyhátat, rajta a szőlővel, ami innen is jól kivehető. Gazdag vidék. Míg így töprengek, egy magasnövésű ember tart felém öles léptekkel. A falusi ember határtmérő \ járása ez. Olyan emberé, akinek sietnie kell, mert hajtja a munka, a kötelesség. — Talán engem keres? — szólal meg. — Janó vagyok, a szövetkezet elnöke. Látom, hogy sietős az útja, ezér

+ igyekszem a tárgyra térni. Elmondom, hogy nagyjából láttam a határt, a termést; hogy nagyon szép Közben egy percre bementünk az irodába. Intett, hogy üljek le — Szóval tetszik a határ... De tudja mit? — töri meg a pillanatnyi csendet — menjünk ki a határba, nézzünk körül. Hadd beszéljen a határ helyettünk. Először is a krumplit, meg a cukorrépát néztük meg. Útközben szakdolgokról beszélt, a különböző műtrágyákról. Büszkén mutogatta a krompV'táblát, a cukorrépát, közötte már nem egy akadt olyan, amely 20—25 dkg-ot is nyom, csak úgy szembecslés után. — Nagyon fontos, hogy a vezető dolgozóknak szaktudásuk is legyen. Máskép néznek az emberre. Én magam is érzem ezt. Amióta iskolából hazajöttem, egyre többen fordulnak hozzám tanácsért. KÖZBEN ELINDULTUNK a falu túlsó oldalára. A határ e részében megnéztük a borsót, a rozsot, majd irányt vettünk nyugat felé, hogy körülmenve elérjük a tőlünk jó távol eső dombot, amelyen már aranysárga foltok tarkítják a zöld színt. Itt terül el a hatalmas búzatenger. A domb háta mögül mentünk fel a dűlőúton. Janó elvtárs elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt e helyen még nagyon silány volt a termés. — Nem is csoda, hisz csak tehenekkel szántottak. Nem is lehetett azt szántásnak nevezni. Hogyan is bírta volna az a szegény jószág ezt a kötött talajt. Most persze egészen más a helyzet. Traktorral szántunk. Egymás meliett álltunk, ő, a soffőr, meg én. Pillanatnyi csend táradt, figyeltem az arcát, vártam, hogy még beszélni fog. Faggatni nem akartam, csak igen :nyhe célzásokkal akartam rávezetni, milyenek a gazdasági eredmények, milyen a munkafegyelem s egyéb ilyen dologra. Nem kérdeztem gyorsan egy már után, csak úgy időközönként, beszéd közben. De ő ekkor kisiklott a kérdések elől. Hirtelen nem tudtam felfogni, hogy miért. Lehet, hogy ez a három oldalról zárt völgykatlan nem alkalmas arra, hogy szavai* szabadjára eressze, vagy talán a közelben nincs kézzelfogható bizonyíték? Az elnök egyre hallgatott. így álltunk jó. pár percig csendv ben. a természetben s a bő termésben gyönyörködve, majd hirtelen megszólalt: — Na, menjünk tovább. Elindultunk tehát délnyugati irányba a falu mögé. Mellettünk lassan elmaradozott a kukoricatábla. Jó pár száz métert tettünk meg, amikor az út baloldalán ismét kukoricát láttunk. — Háztáji földek — mondja Janó elvtárs, majd ismét megálltunk, körülnéztünk. Déli irányban az országút mentén sudárnövésű jegenyék emelkednek a magasba, balra a falu, jobra előttünk pár száz méterre a szőlődombok, apró házikókkal. Janó elvtárs végignéz a határon s mintha kicsit lélekzetet is venne, majd megszólal: — Látják ezt a termést, ez mind a miénk... — a miénk szót kissé megnyomva. Nem akartam addig beszélni egyről-másról, mig nagyjában meg nem néztük a határt Most már látták. Ez a legjobb bizonyíték. De hát ezt elérni nem volt könnyű munka. Emberek kellenek ehhez, no meg türelmes, becsületes munka. — Mióta elnöke a szövetkezetnek? — ötödik éve — feleli. — Most úiból megválasztottak. Nem dicsek. vésből mondom, de szeretnek az emberek, annak ellenére, hogy ittott egynémelyikük ki is fakad. — S a gazdasági eredmények? — Elég jól haladunk — feleli Janó elvtárs. — Igaz, hogy a haszon, nak ágyat is kell vetni. A kapálással — mondhatnám végeztünk is. Hatvan hektár kukorica, 6 hektár napraforgó rendben van. Van 13 hektár dohányunk. Már másodszor is megkapáltuk. — Igyekvő, dolgos emberek maguk — mondom. — Ez igaz, de nem ^szabad elbizakodnunk. Főleg ősszel, amikor érik a szőlő és folyik a hegy leve. Olyankor kell ám kézben tartani a vezetést. Sokszor erélyesnek is kell lenni, mert a jókedv egyeseknél nem ismer határt. Nem azért mondom, mintha szemrehányást tennék, hiszen dolgos emberek a mieink. — Nincs nagy nehézség a begyűjtéssel sem. A sertéshúst egy félévre beadtuk, a marhahússal kissé lemaradtunk, de rövidesen pótoljuk. — Na és a fiatalok? — A fiatalokkal nálunk nincs baj. Több mint húszan dolgoznak a szövetkezetben, főleg a dohánycsoportban. Ahogy mondom, részükről nincs semmi baj. De mi, a pártbizottság, keveset foglalkozunk velük, ezen változtatni kell. — Sok példás dolgozója van a szövetkezetnek? Elmosolyodik, majd folytatja: — Talán nehéz is volna így hirtelenében megnevezni őket. Lehet, hogy egyikük-másikuk meg is sértődne, ha kifelejtenők, de azéTt megpróbálom. A MEZEI CSOPORTBAN Kovács Gyula, Molnár László, Suták András, az állattenyésztésben, a sertéseknél Imre Eszter, Vranó írén, Majercsák János. Ők 317 ser. tést gondoznak, ebből 60 az anyasertés. Átlag 10 malacot nevelnek fel eg^y-egy anyasertéstől. A baromfiaknál Papp Rózsa, a farm vezetője és Janó Mária 2000 csirkéből 1650 darabot neveltek fel. A szarvasmarhatenyészetben Ubocsányi Vince és Kincsők Mihály a legszorgalmasabbak. Vannak azonban rajtuk kívül még többen is. Dolgos nép a miénk, de azért sok munkába, fáradságba, vesződségbe kerül, míg elértük e szép eredményeket. Dehát kommunisták vagyunk — mondja — és helyt kell állnunk. — És hogyan dolgoznak a kommunisták a szövetkezetben? — kérdezem. — Nincs rájuk panasz, jól megállják a helyüket. A pártbizottság rendszeresen foglalkozik a szövetkezet ügyével, támogatja azt, de a munka jórésze gazdasági dolgokat érint. A pártbizottságnak a neveléssel, a tömegszervezetekkel kell többet foglalkoznia, főleg a fiatalokkal. Tavaly felvettünk három tagjelöltet és a pártoktatásra is jártak hatan a fiatalok közül. De ez kevés, mert itt külöiíosen jó a fiatalság. Az ifjúságé a jövő, s ezért többet kell foglalkozni velük — mondja Janó elvtárs. Csodálom jezt az embert, hogy mi mindenre kiterjed a figyelme, mindenről tud, a szívén fekszik a köz ügye. DERÉK, DOLGOS NÉP a kiskoszmályi, hisz látja a szövetkezetet, a munkákat. Tudja, az úgy van — s egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát, hogy minden emberben először az embert kell látni, jó oldalával, hibáival. A szövetkezet az a hely, ahol az emberek habár ahányan vannak, annyiféle természetűek, feltalálják magukat és nevelődnek. Hat rájuk a munka, a közösségi szellem. És ez nagyon kell. öröm hallgatni, amikor pl. az egyik csoportvezető vitatkozik a másikkal, vagy élcelődnek a munkából kifolyólag. Igazi jó érzés ez. Én már hallottam őket vitatkozni. Nagyon örülök ilyenkor. Lassan délfelé jár az idő. És a nap is mintha valamennyi tűzsuga. rát kilövelte volna. Nagy a hőség. Hosszúra nyúlt a beszélgetés. így is jó. Beszélt az elnök is, beszélt a határ is. És én ezt akartam. Mielőtt elbúcsúztunk volna, még 1 megkérdeztem: — Vannak-e hiányosságaik, panaszaik? — Hiányosság, az van, — felelte Janó elvtárs — de azért vagyunk a helyünkön, hogy ne legyen. — Panasz? Hát panaszkodni nem nagyon illik, de azért csak megmondom, hogy vannak panaszaink, mégpedig a mázsára neheztelünk. — Miféle mázsára? — kérdeztem. — Elmondom azt is, hogy megértse. Úgy áll a helyzet, hogy az oroszkai cukorgyár Kálnán építtetett egy mérleget, amelyen azonban csak a szekereket lehet lemérni. Nekünk pedig teherautónk van és azon hordanánk a cukorrépát. Most képzelje el a helyzetet, hogy ősszel, amikor vetni kell és fogatok kellenek, hetekig cukorrépát kell hordani a szekereken és mind. ezt csak azért, mert nem törődnek kérelmünkkel. Fordultunk már fűhöz-fához. ígértek, de eddig még semmit sem tették. Ebből nagy anyagi kár éri a szövetkezetet Megkéshetünk az őszi vetéssel. Pe. dig ősszel kellene a legjobban igyekezni. Ehhez jön aztán még a szüretelés, ami néha-néha bizony elcsalja az embereket a munkától. Egy tucat szekéren hetekig fuvarozunk. Pedig a teherautón egykettőre elszállíthatnánk a répát. De nemcsak mi vagyunk így, hanem még néhány szövetkezetet. írja meg, hátha az segít. De a szövetkezetet és az embereket se felejtse ki, büszkék ám nagyon arra, ha csak egy sort is olvasnak munkájukról. Megérdemlik, hogy tudjon róluk az ország. Azt hiszem, ha én talán valamit el is felejtettem, a határ eleget mondott. Kezetfogunk, bólintottam, hogy kérésének eleget teszek. Gérecz Árpád Elsők a szénafelvásárlásban A galántai járás 1954 július 1-én a bratislavai kerületben és szlovákiai méretben is elsőként teljesítette * szécoafelvásárlást, éspedig 102.2 százalékra. Szlovákiában a többi járások is sikeresen teljesítik a szénafelvásárlást. így például Komárom 57 százalékra, Párkány 51 és Somorja 41.9 százalékra. Valamennyi járásnak érdeke, hogy ezeknek a legjobb járá. soknak példája nyomán igyekezzenek a felvásárlást már az első kaszálásból teljesíteni. Aratják a repcét a tőketerebesi élelmiszerkombinát gazdaságaiban A tőketerebesi Élelmiszer-kombinát gazdaságaiban 44 hektáron megérett a repce. Az egyes udvarok dolgozói jól felkészültek a repce begyűjtésére. A repcét a pieskai ós a biscai gazdaságok dolgozói kaszálták le. További öt gazdaságban folyik a kaszálás. Hogy az aratásnál minél kevesebb repce menjen kárba, kora hajnalban kaszálják, amíg harmatos. Az eperjesi kerületben is arat a kombájn Csütörtökön, július 1-én a szobránci traktorállomásról elindult az első S 4-es jelzésű kombájn és megkezdte az aratást. Kertész János kombájnvezető és helyettese, Skiba Vince, csütörtökön délután megkezdték az őszi árpa • aratását az állami gazdaság földjein. Az első két óra alatt 1.5 hektárt arattak le. Kertész János kombájnvezető munkatársával tavaly 136 hektárt aratott le kombájnnal. Az idén vállalták, hogy az aratást 10 nappal lerövidítik és 10 százalék üzemanyagot takarítanak meg. Gulyás József megértette Szövetkezetünk alaposan felkészült az idei gazdag aratásra. Mi sem bizonyítja azt jobban, minthogy az összes kapásnövényeink, 60 hektár cukorrépa, 20 hektár tatakarmányrépa, 80 hektér kukorica megmunkálását 100 százalékban elvégeztük. Takarmányunkat az utolsó szálig betakarítottuk. A betakarításban nagy része van dohánytermelő csoportunknak, Nádazsdi Lajossal az élen. A 60 év körüli Gulyás József sertésgondozó a szövetkezetben. A kíváncsiság kivitte öt a hátárba, hogy sajátmaga győződjön meg arról, amit a taggyűlésen hallott, hogy olyan szép a határunk, s olyan gazdag aratásra van kilátásunk, amilyen még ez ideig nem volt. Már éppen indulóban volt hazafelé, amilcor a gépállomás körzeti agronómusával odaértünk hozzá. Amikor meglátott bennünket, odahívott: — Gyertek csak ide, fiaim, üljetek le egy kicsit mellém az árok szélére. Mondjátok csak, hogy is lesz ez az idei aratás? — kérdezte és leült az árok szélére, mert elfáradt a határnézéstől. Leültünk. Józsi bácsi örömmel jegyezte meg, hogy már régen nem látott ilyen gyönyörű gabonát. —

xNézzétek csak ezt a tábla árpát — mondotta lelkesedéssel. — Ha. énrajtam állna, már holnap megkezdeném a kaszálását. — Igenám, — feleli a körzeti agronómus hogyha mi is azzal a módszerrel végeznénk az aratást, mint ahogy pár évvel ezelőtt arattak, mi is megkezdenénk. Azonban a mi tervünk más. Mi kombájnnal és kévekötő-aratógépekkel fogunk aratni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a gabona teljesen érett legyen, nehogy úgy járjunk, mint az elmúlt évben, hogy éretlen állapotban kezdtük meg az aratást a kombájnnál, aminek az lett az eredménye, hogy sok szem a szalmában, pelyvában maradt, sok pedig széjjelmorzsolódott. Az idei aratást agrotechnikai időben, a tanulták és a tapasztalták alapján szemveszteség nélkül akarjuk elvégezni. Nézze meg Gulyás bácsi azt a két hatalmas szovjet kombájnt a brigádközpont épülete előtt. Az egyik olyan nagy, hogy be sem fér az udvarba. Külön szalmagyűjtővel, külön pelyvagyűjtővel. Az idén már attól sem kell félni az alsószecseicknek, hogy az értékes pelyva a határban marad. Gulyás József megelégedetten vette tudomásul a felvilágosítást és búcsút véve tőlünk, csak enynyit mondott: — Úgy, úgy, fiaim, mutassátok meg, hogy nemhiába iskoláztattunk benneteket — és megelégedetten ballagott a falu felé. Az alsószecsei szövetkezet dolgozói a traktorállomás dolgozóival együtt készenlétben állnak az aratás megkezdésére. A csoportok és az egyének versenyben állnak egymással. A verseny győztesei jutalmat kapnak. Henzsel Mihály agronómus, Alsószecse Példát vehetnek róla Nyárasd község egyik legjobb faluja járásunknak. Élen járnak a hús-, tojás- és tejbeszolgáltatásban. Június 24-ig 180 százalékra teljesítették a tej beszolgáltatást. Még a hónap elajén 150 százalékban tettek eleget a tejbeadásnak és, a hónap végéig már a 105' százalékot is elérték. A tojásbeadást a hónap elején 125 százalékra, a községi tervet pedig a hó végéig 145 százalékra teljesítették. Az egyéni leg gazdálkodókat is meggyőzték a beszolgáltatás fontosságáról, úgy hogy ők is 90 százalékra teljesítették tojás-beadásukat. A marhahús és - a sertéshús beadását 100 százalékon felül teljesítették. A kertészcsoport 20 hektáron dolgozik, örömüket fejezték ki a kertészetben dolgozók, hogy megérkezett a második nagy motor az ! öntözéshez, amelyet Kamocsai Sándor é3 Hajzer Lajos boldog örömmel szerelték fel. Brasztinics Sándor, a kertészeti csoport vezetője büszkén számol be arról, hogy eredményesen teljesítet lék a korai zöldségfélék beszolgáltatását és mind a 16 munkatársával azon igyekeznek, hogy közellátásunkat idejében ellássák, jó zöldségfélékkel, uborkával, korai tőikkel, korai káposztával és karfiollal. Forró Dezsőné és Forró Erzsébet asszonyok, valamint Kamocsai Ilona és Szabó Gizella örömmel végzik munkájukat és tudatában vannak ennak, hogy szorgalmas munkájukkal elősegítik a városi lakosságának zöldséggel való ellátását. E egendő fakarm ny — sok hús Hetek óta folyik a szénakaszálás a szövetkezetek földjein. A kassakörnyékiek az idén megelégedetten végzik a kaszálást, behordást. Kora reggel kimennek a rétekre, hogy a traktorok nyomában összegyűjtsék és a szárítókra rakják az értékes takarmányt. Bizony nagyon kell sietni a munkával, hiszen nemsokára itt is elkezdik az aratást s egyéb munkákból is akad mindig bőven. Kenyhecen, Széplakon, Miglécen, Szinán s még egynéhány szövetkezetben azonban azt is tudják, hogy a kaszálás még nem minden. A szárítástól, behordástól és elraktározástól nagyon sok függ, hogy a takarmány jóminőségű legyen, s a tápértékéből semmit se veszítsen. A beszolgáltatott gabonáért és szénáért kedvező árakat kapnak a termelők, s még többet a szerződésen felüli beszolgáltatásért. A kassai járás szövetkezetei még a beszolgáltatás előtt kötelezték magukat: a takarmányalapok biztosítása érdekében a szerződéses mennyiségen felül teljesítik beadásaikat. A migléci szövetkezet például 100 mázsa jóminőségű széna tervenfelüli beadására tett ígéretet. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is túlteljesítik beadásáikat. Csány községben Tóth Ferenc gazda már teljesítette szénabeadási kötelezettségét és azonfelül még 300 kg szénát szolgáltatott be, amelyért 180 koronát kapott. A bogyai szövetkezethői A bogyai EFSz dolgozói is felkészültek az idei békearatásra. Négy csoportot létesítettek. Ezek az aratási és cséplési munkák alatt versenyben állnak egymással. A gazdasági gépek már készenlétben várják a nagyfontosságú munkák megkezdését. A szövetkezetnek egy kombájn. 5 önkőtöző-aratógép és 4 cséplőgép áll rendelkezésére. A szövetkezet tagjai a párt X. kongresszusára vállalt kötelezettségeiket százszázalékosan teljesítették. A kongresszusig elvégezték az összes kapálásokat és betakarították a takarmányt. A szövetkezet dolgozói az idén nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre is. Eddig már 100 köbméter silótakarmányt készítettek zöldtakarmányból A mult évben felépítettek két modern sertésólat és egy istállót. Jelenleg befejezés előtt áll egy istálló felépítése a növendék szarvasmarhák részére. A szövetkezetnek 8 hektár zöldséges kertje vaai, amely nagy hasznot biztosít a szövetkezet tagjainak. Patasi István, Dunaszerda hely. \