Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-04 / 162. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. július 4. vasárnap 30 fillér VII. évfolyam, 162. szám. A mai számban: A kiskoszmályi határban (2. old.) Antonín Novotný elvtársnak, a CsKP KB első titkárának felszólalása Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén (S—4. old.) A genfi értekezlet tárgyalásai (6. old.) Ma vasárnap 17 órakor a berni Wankdorf-stedionban Magyarország—Nyugat-Németors zág (6. old.) Néphadseregünk — a béke őre (7. old.) Rádióműsor . (8. old.) Jelentés Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1954. július 2-án Bratislavában teljes ül£st tartott. Az ülésen részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége: Antonín Novotný elvtárs, a CsKP KB első titkára és Vratislav Krutina elvtárs, a CsKP KB titkára. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülésén Karol Bacílek elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára tartott beszámolót „Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában" — címmel. A vita során 16 elvtárs szólalt fel. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése nagy figyelemmel hallgatta meg Antonín Novotný elvtársnak, a CsKP első titkárának nagyjelentőségű felszólalását. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése egyöntetűen jóváhagyta Karol Bacílek elvtárs beszámolóját a CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének Szlovákiában való biztosításáról. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése megválasztotta Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának irodáját. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjaivá a következő elvtársakat választották: 6. Rudolf Strechaj 7. Štefan Šebesta 8. Viliam Široký 9. František Zupka 1. Karol Bacílek 2. Michal Bakuľa 3. Marek Čulen 4. Pavol Dávid 5. Pavol Majling Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának póttagjaivá a következő elvtársakat választották: 1. Ľudovít Benada 2. Fraňo Kráľ BEERETT Két műszakban fognak csépelni A perbenyiki állami gazdaságban június 28-án learatták az őszi árpát és 29-én megkezdték a repce aratását. A terv szerint július 5-én meg. kezdik az őszi árpa és a repce cséplését. Ennek elvégzése után azonnal megkezdik a többi termények aratását, amit két hét alatt szeretnének elvégezni. Az aratással egyidőben fogják csépelni a gabonát, közvetlenül a keresztekből hordják mfajd gépre a termést. A cséplési munkálatokat két csoport végzi, az egyik csoport Bélán András, a másik csoport pedig Rontó József vezetése alatt. Az egyik csoport reggel 4 órától déli 12 óráig, a másik csoport déli 12 órától este 20 óráig végzi a cséplést. A cséplömunkások és a behordó kocsisok kötelezettséget vállaltak, hogy a cséplést a tervezett 14 nap helyett 10 nap alatt végzik el. Amikor a cséplési tervet elkészi. tették, felmerült az a. kérdés, hogy mivel » gazdaságnak csak 10 pár lov

a van, hogyan tudják majd teljesíteni a kocsisok feladataikat. Ezt is megoldották Kanda Péter, a kocsisok vezetője, munkatársaival kötelezettséget vállalt, hogy reggel 3 órától este 21 óráig fognak dolgozni, hogy a cséplés zavartalanul folyhasson. A kocsisok, névszerint Ballóg János, Horváth Gyula, Szűrös János, Pitenyák János, Orosz Mihály, Weiszlenlein József, Fetykó Sándor, Kondás Lajos és Pósa Miklós egy nyilatkozatot írtak alá, hogy kötelezettségvállalásukat becsülettel teljesítik. Zelenák István, Perbenyík Jók a gépek, nagy a munkakedv A muzslai szövetkezetben négy aratógép kezdte meg az őszi árpa aratását. Az aratógépeken, a traktorokon a szövetkezet tagjai ülnek. Szorgalmuk határtalan, mert ők is érdekeltek ám abban, hogy minél kevesebb szemveszteséggel takaríthassák be a gazdag termést. Az aratócsoport élén Porubský Boldizsár haladt traktorával. Porubský Boldizsár egyike azoknak a traktorosoknak, akiket igazán szeretnek a szövetkezeti tagok. Fáradhatatlan munkájával nagy megbecsülésre tett szert a muzslaiak előtt. Az ö példáját követik a többi traktorosok is és jó munkájukkal akarják megszerezni a szövetkezeti tagok bizalmát és szeretetét. Az aratógépek nyomában sűrűn hevernek az árpakévék. Gál Kálmán szövetkezeti csoportvezető meg-megemeli a kévéket. Megállapítja, hogy jól össze vannak-e kötve. A tarlót is vizsgálja. Vájjon nem hagynak-e magas tarlót. Úgy látszik, megvan elégedve az aratókkal, mert arcán mosoly suhan át, amikor egy egy kövér kévét felemel a földről. MES Kombájn aratja az őszi árpát Kétyi István a búcsi szövetkezet elnöke már nem mai gyerek, megette már kenyere javát. Kétyi Istvánt a faluban, már a múltban is, mint jó gazdát ismerték. A faluban mindenki tudta róla, hogy ért a gazdálkodáshoz. Szereti a földet, az állatokat. Azt is tudták róla, mikor a szövetkezet elnökévé választották, hogy nem tűri a rendetlenséget maga körül. Szükség van az ilyen keménykezű, rendetlenséget nem tűrő jó szakemberre a szövetkezet élén. A bajuszos, őszülő fejű elnök azonban beteg a lábára. Már pár hete csak az egyik lábára tud lábbelit húzni, a másikat fehér kötés takarja. Az aratás megkezdésének napján azonban nem bírt megmaradni a szövetkezet irodájában. Húzta valami ki a határba, a napsugárban fürdő árpaföldek felé, ahol a kombájnok aratják a sárgára érett termést. Idegesen simogatta ezüstszálakkal teleszőtt bajuszát, végre határozott. — Ki akarok menni a mezőre — szólt a helyetteséhez, a jóval fiatalabb Cserepes Jánoshoz. Rövid idő múlva már robogott is a kocsi az elnökkel és helyettesivel. Utánuk hatalmas porfelhő kerekedett. Nem messze a falutól a legelő szélén van a szövetkezet repcéje. A 36 hektáros terület nem is olyan régen még legelő volt. De milyen legelő? Olyan, hogy az állatok éhen dögölhettek rajta — adja meg a választ Cserepes János. Az elnök is bólint, ezzel akarja jellemezni, hogy egyetért azzal, amit helyettese mondott. Az említett kopár területen a jó megmunkálás következeiében és a műtrágya használata nyomán az idén olyan gazdag repcetermést értek el, amilyenre példa az egész párkányi járásban nincsen. A repce aratását a szövetkezet 14 aratógéppel kezdte meg. A dús repce aratása nem könnyű dolog. Az aratógépek úgy küzdenek az embermagasságú repcében, mint a viharba került hajó a hullámokkal. A gépek csak lépésben tudnak haladni, így is'sokat állnak. Amikor az elnök a repceföldre érkezett, több mint a fele a gépeknek tétlenül vesztegelt. Jó munkát végeznek azonban azok a gépek, amelyiken olyan emberek vannak, akik mesterei foglalkozásuknak, érezni tudnak a gépekkel. Kenyeres János például azok közé a traktorosok közé tartozik, akik állják a sarat. Nem erőltetik a gépet, de nem is állnak egy percig sem. Kenyeres János még csak 23 éves, de túltesz a nálánál sokkal idősebbeken is. Izmos, fiatal testén feszül a kék ing, amint napbarnított, izmos karjával biztosan tartja a kormányt. A sapkája alól előtörő fekete hajfürtjeit játékosan cibálja a forró nyári szellő. Néha-néha hátratekint és valamit mond az aratógépen lévő Kiss Józsefnek, aki még csak 17 éves, de a munkában túltesz a 30 éveseken is. Mind a ketten tagjai a szövetkezetnek. Mindkettőjüknek az a célja, hogy minél jobb munkát végezhessenek, minél hamarább betakaríthassák a nemzetgazdaság szempontjából igen fontos növényt. /í mikor Kenyeresek találkoztak a szövetkezet elnökével, köszöntötték egymást és egy pár percre megálltak. — Haladtok valahogy — kérdezte Kétyi István. — Nehéz, de valahogy majd csak megbirkózunk vele — felelte a traktoros. — Rajtunk bizony nem fog ki ez a repce, akármilyen nagy is — toldotta meg Kiss József. Kenyeres József fiatal kora ellenére az idén már az ötödik aratásban vesz részt. Ismeri a gépet, mint ötven évi házasság után a férj a feleségét. Úgy bánik vele, mint a gondos gazda lovával. Reggel mielőtt munkába állna alaposan átvizsgálja. Munka után megolajozza és ha kisebb sérülést észlel, azt azonnal kijavítja. Kenyeres János nemcsak vezetni tudja a traktort, hanem ha szükséges, meg is tudja javítani. Ötéves traktoros múltja után már rájött arra is, hogy az még nem traktoros, aki csak vezetni tudja a gépet. Ahhoz, hogy valaki azt mondhasha magáról „traktoros vagyok; alcir posan ismernie kell a gépet. Feleslegesen nem erőlteti a gépet és ezzel az alkatrészek törését a minimálisra csökkentette. Bizony ha a köbölkúti traktorosok is úgy gondolkoztak volna mint Kenyeres János, akkor a 14 gép közül 7 nem állna tétlenül szerteszéjjel a repceföldön. Kétyi Istvánék rövid beszélgetés után elbúcsúztak a traktorosoktól és elindultak az ősziárpaföldek felé. Az elnökék kocsija döcögve poroszkált végig a hepehupás mezei úton. Megálltak az árpaföldek végénél. Kétyi István tenyerével ellenzőt csinált a szeme fölé és úgy kémlelte a beláthatatlan sárga tengert. Az egyik kombájn, éppen a búcsiaké, feltűnt a láthatáron. Először csak az elevátorjának a teteje látszott. A kombájn meszsziről olyan volt, mint valami tengeri hajó. Lassan, méltóságteljesen közeledett és egyre nőtt. Már ki lehetett venni azt is, hogy négy ember van rajta. Négy szövetkezeti tag. A zúgás is egyre erősödött. Cserepes János, az elnök helyettese leszállt a kocsiról és a kombájn elé ment. Néha-néha lehajolt, mintha keresne valamit a földön. Amikor visszatért az elnökhöz, örömmel jelentette: — Pompásan dolgoznak a fiúk. Még kézi kaszával sem tudnánk alaposabban levágni. — Tavaly úgy láttuk, hogy sok szemet szórt szét a kombájn — mondta az elnök, mintha nem is hallotta volna, amit Cserepes elvtárs mondott. — Annál kevesebbet az idén — válaszolt Cserepes. Megnéztem ám azt is. Mondhatom, hogy még a galamb is nehezen lakna most jól a tarlón talált szemekből. A kombájn méltóságteljesen közeledett, már ott szuszogott, zúgott az elnök közelében. A kombájnon lévők csak éppen intettek az elnök felé, de nem álltak meg. Nincs most idejük a beszélgetésre, mert minden perc drága. Amikor a kombájn már messze benn járt az árpaföldeken, az elnök újból megszólalt. — Nem hiába volt iskolában a Vilmos. Érti a mesterségét. A. kombájn lassan eltűnt a látóhatáron. A szövetkezet elnöke is a falu felé irányította a kocsiba fogott szürkét. Nyugodt szívvel indult hazafelé, mert látta, hogy nincs veszélyben a dús termés. Szarka Isfváa