Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-30 / 184. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952. július 30, péntek 30 fillér VII. évfolyam, 184. szám A mai számban: Levél Komáromba (2. oki.) Az első győzelem (3. old.) A kínai katonai együttes köztársaságunk minden kerületében fellép (3. old.) A Szovjetunió Európa kollektív biztonságát szolgáló javaslatának visszhangja (4. old.) Az olvasásról (5. old.) Bel- és külföldi sportesemények (6. old.) A rimaszombati járás szövetkezetesei teljesítik a X. kongresszus irányelveit Široký elvtárs 1954. április 29-én nagyjelentőségű beszédében ismertette népünkkel, hogy milyen hatalmas sikereket értünk el hazánk szocialista felépítésében. A rimaszombati járás 55 községében kb. 4000 dolgozó a legnagyobb lelkesedéssel hallgatta široký elvtárs beszámolóját. Az árleszállítás örömére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Az egységes földművesszövetkezetekben dolgozó parasztok kötelezettséget vállaltak, hogy beadási tervüket idejében teljesítik, sőt túlteljesítik és emelik a mezőgazdasági termékek hozamát. Baktin kötelezettséget vállaltak, hogy a sertéshúsbeadást az első félévben 150 százalékia teljesítik. Jó munkaszervezéssel és az állatállomány növelésével elérték, hogy kötelezettségvállalásukat magasan túllépték és 180 százalékra teljesítették a sertéshúsbeadást. Járásunkban élenjárnak a sertéshúsbeadásban. Baktin a napokban nyilvános népgyűlést tartottak, ahol megvitatták pártunk X. kongresszusának irányelveit. Főleg a mezőgazdasági termelés emelésének fontosságáról volt szó. A gyűlésen részt vettek a nemzeti bizottság, a nőszövetség tagjai és az EFSz dolgozói is. Ibos elvtárs részletesen ismertette a pártnak és kormánynak a nyári munkálatok sikeres elvégzésére vonatkozó irányelveit. A vitába legaktívabban Sztruhár elvtársnő kapcsolódott be, aki rámutatott arra, hogy az EFSz-ben nagyobb gondot kell fordítani a hiányosságok kiküszöbölésére. Bírálta az EFSz vezetőit is, akiknek a mai napig sem sikerült meggyőzni feleségeiket, hogy részt vegyenek a szövetkezet munkálataiban. Elmondotta, hogy elsősorban nekik í kellene jó példát mutatniok, nekik kellene az élen járni. A gyűlés magas színvonalon folyt, bátran foglalkoztak a hibákkal, amelyeket egyes HNB funkcionáriusok elkövettek és a felmerülő hiányosságokkal. Az új vezetőség sokkal aktívabban dolgozik s iparkodik a régi HNB által elkövetett hibákat helyrehozni. A népgyűlés sikerrel zárult. Az EFSz tagjai és a magángazdálkodók kérték, hogy a járási pártbizottság gyakrabban küldjön ki előadókat és nyújtson segítséget a szövetkezetnek és a falu dolgozóinak egyaránt a hiányosságok eltávolításé ban. A járás többi szövetkezetei is szépen eleget tettek félévi beadási kötelezettségeiknek. Bátka, Cserencsény, Hor. Zahorany, Lipovce, Pádár, Szútor, Sárköz, Simonyi stb. községek már 110—168 százalékban eleget tettek első félévi sertéshúsbeadási kötelezettségüknek. A felsősziklási szövetkezet július 30-ig marhahúsbeszolgáltatási kötelezettségét 433 százalékra teljesítette. Kociha község szövetkezetesei 234 százalékra teljesítették marhahúsbeadási kötelezettségüket. A tojásbeadás terén a rimaszombati EFSz vezet. Ez ideig már 182 százalékban tettek eleget beadási kötelezettségüknek. A tej beadásánál a slizkei szövetkezet vezet. A beadást 110 százalékra teljesítette. Az egyes magángazdálkodóknál és a községeknél súlyos és komoly hiányosságokat észlelhetünk a beadásban. Például Darnyán, ahol még nem folytatnak szövetkezeti gazdálkodást, a magángazdálkodók nem teljesítik beadási kötelezettségüket. A községben vannak olyan gazdák is, akik 2—3 éven át nem teljesítették a beadást. A község összbeadásának első félévi teljesítése sertéshúsból 10 százalék, marhahúsból 21 százalék, tojásból 65 százalék és tejből 25 százalék, annak ellenére, hogy a tervezett marha- és sertésállományuk megvan. Lauko Gyula pl., aki 16.63 hektáron gazdálkodik, még egy gramm sertéshúst sem adott be ebben az évben. Zsófi Sándor 10.77 hektáros gazda csupán 68 kg sertéshúst szolgáltatott be, marhahúst még egyáltalán nem adott be. Jénei Sándor 9.35 hektáros gazda még semmit sem szolgáltott be. Előfordul az is, hogy egyes gazdák ezt mondják: „Decemberben majd beadom.'' Arra nem gondolnak, mi lenne akkor, ha nekik is azt mondanák az üzletekben, hogy decemberben kapnak majd árut. Az ilyen községekben természeteseri semmivel sincsenek megelégedve. Mindenben hibát keresnek és nem veszik észre, hogy saját maguk követik el a legnagyobb hibát akkor, amikor a kormányrendelet semmibevevésével nem teljesítik kötelezettségüket. Adamec József, a rimaszombati járási pártbizottság dolgozója. A bátkai állami gazdaság dolgozói határidő előtt befejezték az aratást A bátkai állami gazdaság dolgozói örömmel és lelkesedéssel dolgoztak az aratás alatt. Bő termés volt az idén, olyan, amilyenre már évek óta nem emlékeznek. A terv szerint 21 nap alatt kellett volna learatniok, de a munkák jó megszervezése mellett ezt az időt jóval lerövidítették. A csoportok vezetői Pacsek, Pagonyi, Péntek és Molnár elvtársak versenyben álltak egymással, ami hozzásegítette őket, hogy idő előtt végezzenek az aratással. Az állami birtok dolgozói örömmel szemlélték az aratógépek munkáját, amelyek után könynyű volt a munka. A traktorosok dicséretet érdemelnek munkájukért, külön Bodon elvtárs, a traktorosbrigád vezetője, aki mindig a gépek nyomában volt és szükség ecetén, ha valamelyik gép elromlott,' azonnal kijavította. A bátkai határban vannak oiyari helyek is, ahol nem lehetett géppel aratni: ezeken a helyeken kézierővel végezték el az aratást. Az aratással egyidőben megindult a cséplés is. Két csoport csépelt. A gazdaság dolgozói versenyben állnak a szabadkai gazdasággal, folyik a verseny a vándorzászlóért. Reméljük, hogy úgy mint tavaly, az idén is a bátkaiaké marad a versenyzászló. A X. pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kitűzött feladatokat idejében teljesítsék, amit ez ideig becsületes munkával teljesítettek is. Az állatgondozók is rhagukévá tették a párt határozatait. A kongresszus befejezésétől számítva a napi tejhozamot 9.5 literre emelték mostanáig. Karcog József, Bátka. Kicsépelt Balog István dunaradványi kisparaszt A nagy szikár ember a nyomasztó gondtól felszabadultan, a kertifák árnyékába húzódva nézegeti a formás szalmakazlat, a kalitkába rakott zsákokat és a napba, a világba hunyorogva tűnődik. Mit adott ez az év?... Ilyenkor keü azt lemérni, amikor a zsákban a mag, vagy a hombárban, amikor a kazlat megrakták és az emberek véleményét is meghallgatta. Még hozzá olyan formán, hogy mit adott ö a földnek és mit adott az neki. Mind a kettőnek hosszú sora van, amit až öreg csak a f a vastag derekához támaszkodva tud magában meghányni-vetni. Mert szó ami szó, lelkiismetesen bánik a földdel. A magot őszi szántásba vetette el, még hozzá úgy, hogy megfelelő mennyiségű trágyával is ellátta. Tavasszal meg a dúsan fakadó vetésben az „irtást" is megcsinálta az asszonnyal. Kicsi volt a vetés területe, mindössze 40 kereszt gaborw. termett rajta, ami nem sok egy négyhektáros kisparasztnál. Igaz, a termés jobb lehetett volna, ha a fullasztó forróságban nem sül meg a gabona szeme, ha a szövetkezeti földek tagosítása után nem keriil idegen föld a birtokába. De nem lehetett az másképpen, csak így, ahogyan van, nyugtatgatja magát Balog István úgy, hogy kalapját a szemére tolja, nehogy a ragyogó nap meglesse szemében elégedetlenségét. Mert 26 mázsa gabonaterméssel nem lehet megelégedni, s most hirtelen arról gondolkodik, hogy ez a rruenynyiség is valami, azért derék bányász fiánqk érdemes volt hazajönni. Ö úgysem bírta volna a kaszát, fáj már a dereka, karja, hasogat benne valami. Nem különös betegség ez, az idő okozza. 6 ľ év soknak nem sok, de nem is kevés. Már az idén a kaszát, amely hosszú évtizedekig az ö kezéhez szokott, a fiának adta, szokja meg, próbálja meg ő is, arasson vele. Na, de utána van az aratásnak, hordásnak /és cséplésnek, és ennek örül csak igazán. A termés ugyan asztagban is jó helyen volt. De idegesítette, kifárasztotta, ha az aprójószág kapirgált benne. így a legjobb, hogy kicsépelt, hogy a helyi vezetőség gondoskodott a cséplésről. Tűnődik, enűékezik az öreg.. Nem bánja, hogy nyakát, szemét, meg •mindenét marja a por, mert jó,hogy segítettek kicsépelni a szomszédok, hogy formás kazlat raktak, de az nem jó, hogy csak 26 mázsa gabonája termett. Ezzel nem sokat kezdhet az ember. A gond odalopakodik a szemébe, a homlokán párhuzamosan futó vonalakba. Hallgat Balog István, a múltban, a jelenben hallga tódzik, és szenved belülről, hogy ebben az évben csak ennyi és nem több termett. Mert hát olyan ember ő, aki sohasem elégedett, aki mindig többet és jobbat akar. tgy született, így nevelték, így is hal meg. Töprengéséből szekérzörej . rázza jel. A fia, Sándor fordul be a kapun a kocsival. Úgy tesz, miközben tekintetét egy percre sem veszi le a gyerekről, mintha szundított volna -az árnyékon. Nyújtózik, karját lóbálva néhány lépést tesz a fia elébe, aki a lovakat a kazalhoz fordulva állította meg. Azt mondja neki: — Eridj még a raktárba azzal a gabonával! — Majd később — válaszol a szőkehajú, megnyúlt arcú fiú. — Most eridj, ha mondom — mondja nyomatékkal még egyszer és fogja a zsák fülét, a szemével meg int, hogy a fiú is nyúljon hozzá. Azután a szekérre dobálják a zsákokat, amelyeket beadásra szántak. Utána van hát ennek is. Ezt már a kapuban gondolja, ahová azért állt ki, hogy láthassa, szemmel kísérhesse jó darabon a fiút és a gabonával poroszkáló lovakat. Aztán ballag, lassan befelé és pislog a szomszédokra, hogy lopva meglesse, látták-e, tudják-e, hogy a fia éppen az imént hajtott el a gabonával. Mert az öreg Balog csak akkor éled, ha a szomszédok és a világ szemeláttára megadhatja azt, amit kívánnak tőle. Hamar vitte a gabonát a fiú, de^késön ahhoz, hogy a beadásban Kurucnét és Víg Dezsőt megelőzze. Ez bosszantja, kellemetlenül érinti még akkor is, ha életében nemcsak a sikerhez, hanem az ilyen apró-cseprő vereséghez is hozzászokott. Amióta él, mindig arra törekedett, hogy szebb búzát, árpát, zabot termeljen, mint. a szomszédai. De hát lesz még frissebb is, gyorsabb is Kurucnénál meg Vijj Dezsőnél. Ezzel a gondolattal ballag befelé. Nem a konyhába, hanem az eresz alá, ahol a bejárat közelében a lócára telepedik. Poros kalapiát maga mellé teszi. Az aratás, cséplés utáni gondtól való szabadulás örömében jól esik pihenni a hűvösön. És mert az asszony nem jön ki hozzá, a konyKa gőzében mossa az edényeket, hát nagy hanggal beszél: — Elhajtott a gyerek a gabonával. Az asszony úgy veszi tudomásul ezt, hogy nem válaszol. — Nincs már erre sem gond. Az asszony kijön az ajtóba, leeresztett karokkal, fáradtan és igy tudakozódik: — Aztán mennyit vSt be a gyerek? — Kilenc mázsát. — Mi maradt nekünk? — Tisztán hét mázsa, a vetőmagot nem számítva. — Ezért nem volt érdemes tűrni magunkat. — Megvan a fejadag, bőségesen — jelenti ki Balog István és szemrehányóan néz az asszonyra. Ez nem. szól. Tudja, hogyha szólna, a régebbi életüket mondaná, azt, hogy ha megtermett a gabona, annyira kellett a pénz, hogy csak zsáknyit hagytak a hombárban, a tSbbit eladták Bergernek. Eladták, hogy pénzük legyen, hogy később kisebb adagokban visszavásárolhassák. Most meg a hét mázsa gabona elég kenyérnek. Ezt fejezi ki az öreg az asszonyra nézve, aki megérti az urát és zavartan besomfordál, hogy tovább csinálja 'dolgát. Balog meg ül még egy kicsit. Ül, pihen, de az esze azcm jár, hogy jól szántódik majd a tarló és hogy a dohányt törheti-e. Munka nélkül, lázas igyekezet nélkül nem tud ö élni: A maga kevés földjén töri magát, hogy családjának és az országnak eleget tegyen. M. J. Az ipolybalogi löldmüvesek nem maradnak adósai az államnak Ipolybalog a kékkői járás délnyugati részében fekszik. Határában jóminőségű acélos búza és jó bor terem. Lakossága szorgalmas földműves nép. Már kora reggel üres a falu. Csak a legöregebb embereket és a gyerekeket találjuk otthon. Mindenki a mezőn dolgozik: ki arat, ki kapál, ki pedig a szőlőben szorgoskodik. A faluban még nem alakult meg a szövetkezet. A magángazdálkodók azonban szépen és eredményesen dolgoznak. Mindenben betartják az agrotechnikai határidőket, becsületesen teljesítik az állam iránti kötelezettségüket. Szép is a balogi határ. Csak a szűk, kis parcellák tarka-barkasága bántja a szemet. Itt egy nadrágszíj szélességű, érétt gabona, mellette egy kis parcella takarmány, ott távolabb, szintén zöld és sárga keveréke a színeknek, ahogyan a vetemények minősége szerint váltakoznak. Megtaláljuk itt az összes gabonaneműeket, ipari és takarmánynövényeket és a szőlőt egynéhány gyümölcsfával. Ipolybalog dolgozói, magángazdálkodói elsők voltak a járásban a beadási kötelezettség teljesítésében. A párt X. kongresszusára vállalt kötelezettségeiket hiánytalanul teljesítették.^Az évi tej- és tojásbeadásukat 100 százalékra teljesítették, a sertés- és marhahúst 50 százalékra, burgonyából ez ideig 60 százalékot szolgáltattak be. A mezőgazdasági munkákkal a gyakori esőzések miatt sem maradtak le. Az aratást már befejezték, most javában folyik a cséplés. Az esetleges kapálásokat is végzik, Az iga a még kintlevő takarmány behordásával van elfoglalva, megkezdődött a tarlóhántás is. A HNB tagjai mindenben segítségére vannak a gazdáknak. Szabó László, Ipolybalog. Büszkén jelentik... A szenei áňami birtok dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságához Prágába táviratot intéztek, amelyben közlik, hogy a napokban befejezték a cséplést. A kombájnkezelők és a többi alkalmazottak áldozatos segítségének és az állami birtokon dolgozó kommunistáknak köszönhető, hogy a termény betakarítását gyorsan és veszteség nélkül valósították meg. Az aratás folyamán a szovjet kombájnok nagyon jól beváltak. A dolgozók sikeréhez nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny is, amelyet a munkák idejének megrövidítéséért és a munka minőségének javításáért indítottak. A szenei állami birtok dolgozói a termésbeadás tervét is teljesítették, mégpedig 130 százalékra. A CsKP KB-hez intézett táviratukban ígéretet tettek, hogy munkájukban a CsKP X. kongresszusa irányelveihez igazodnak és hogy a mezőgazdasági termelés emelésére fognak törekedni.