Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-27 / 181. szám, kedd

m 1954. július 29 U J SI® 3 k szovjet kormány jegyzéke az európai kollektív biztonsággal kapcsolatban Franciaország, Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz Á szovjet lapok július 25-én közölték a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonsággal kapcsolatban Franciaország, NagyBritannia és az USA kormányaihoz intézett jegyzékét. V.- M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 24-én fogadta Le Roy urat, franciaország szovjetunióbeli ügyvivőjét, W. Hayter urat, Nagy-Britannia szovjetunióbeli nagykövetét és W. Walmsley urat, az USA szovjetunióbeli ügyvivőjét és átadta nekik az európai kollektív biztonságról szóló jegyzéket, amely a szovjet kormány válaszát tartalmazza Franciaország, Nagy-Britannia és az USA 1954. máju^7-i jegyzékére. A francia kormány 1954. május 7-i jegyzéke Franciaország nagykövetsége tiszteletét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztériuménak és a következőket közli: 1. A francia kormány tanácskozásokat folytatott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia kormányaival és a többi érdekelt kormányokkal, nevezetesen az Északatlanti Egyezmény Szervezete tagállamainak kormányaival a négy külögyminiseter berlini értekezletéi* AltaIáno» megbeszélés tárgyát képező európai biztonság problémája megoldásának kilátásairól, amelyekre a szovjet kormány március 31-i jegyzékében ismételten felhívta a francia kormány figyelmét. 2. A francia kormány már hoszszú idő óta a fegyverzet általános csökkentésére törekszik, ami magában foglalja az atomfegyver, a tömegpusztító fegyverek tilalmát és az atomerőfelhasználás ellenőrzésének bevezetését. A francia kormány az ENSz atomerőügyi bizottságában, az ENSz-nek a közön, séges fegyverek használatával foglalkozó bizottságában, valamint lefegyverzési bizottságában igyekezett elősegíteni a lefegyverzésről szóló nemzetközi egyezmény megkötését, hogy ezzel véget vessenek a világ nemzeteinek vállára oly sú. lyos terheket rovó lázas fegyverkezésnek. E tekintetben egyedül a fokozatos és kiegyensúlyozott lefegyverzéssel és bárhonnan eredő agresszió veszélyének kiküszöbölésére adott hatékony biztosítékokkal érhető el megegyezés. A francia kormány kész erejétől telhetően mindent megtenni, hogy siker koronázza az Eisenhower elnök kezdeményezésére megindult tárgyalást, valamint az ENSz-ben a lefegyverzésről közeljövőben megkezdődő tárgyalást. A francia kormány reméli, hogy a szovjet kormány konstruktívan hozzájárul az említett kérdések megoldásához. 3. A tárgyalások sikere érdekében legelőször is meg kell teremteni a biztonság és bizalom légkörét. A francia kormány e szempontból ismét gondosan felülvizsgálta az európai biztonság ügyében tett szovjet javaslatokat, melyeket a szovjet kormány Berlinben előterjesztett és most jegyzékében megismételt. A szovjet kormány ezekben a javaslatokban nem kísérli meg az európai feszültség igazi okainak kiküszöbölését és ehelyett új kollektív biztonsági szerződést indítványoz, amely nyilvánvalóan Németország_ semlegesítésén és kettészakítottságának fenntartásán épülne fel és változás nélkül meghagyná a szovjet kormánynak a keleteurópai országok felett gyakorolt egyoldalú politikai, gazdasági és katonai ellenőrzését. Ennek következtében Európa mai bizonytalansága és kettészakítottsága hosszú időre megmaradna. E javaslatok még akkor sem válhatnának az igazi biztonság alapjává, ha abban az értelemben módosítanák őket, hogy megengedik az USA részvételét. 4. Ha az ENSz mellett egy olyan szervezet létesülne, amely a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból és az összes európai országokból állna, ez semmiképpen sem erősítené a már meglevő biztonsági világszervezetet. Nemcsak használhatatlanná, hanem veszélyessé is válna, mivel elkerülhetetlenül az ENSz tekintélyének aláásására vezetne. A francia kormány ezért nem fogadhatja el a szovjet javaslatot. A kollektív biztonságot legjobban az biztosítaná, ha a szovjet kormány lehetővé tenné az ENSz-nek alapokmánya értelmében való működését. 5. A szovjet kormány szintén amellett foglalt állást, hogy a javasolt kollektív biztonsági egyezményt az Atlanti Egyezménynek kibővítése kövesse a Szovjetuniónak e szerződéshez való csatlakozásával. Felesleges volna hangsúlyozni az ilyen javaslat irreális jellegét. A javaslat ellentmond azoknak az alapelveknek, amelyekre a kölcsönös bizalom szoros szálaival egymáshoz fűződő nyugati nemzetek védelmi törekvése és biztonsága felépül. Az Északatlanti Szerződés Szervezete, amely valamivel több, mint katonai egyezmény, a személyi szabadság elvén és a jogok tiszteletben tartásán épül fel. Tagjainak egyesített védelmi eszközei mindnyájuk biztonságát biztosítják. Ezt a biztonságot egyikük sem tudná külön kivívni, tekintettel a Szovjetuniónak 1945 óta Európában meglevő katonai fölényére és a Szovjetunió ellenőrzésének teljesen alárendelt gazdasági, politikai és katonai rendszernek nyugati irányban való kiterjesztésére. Az Északatlanti Szerződés Szervezete kizárólag védelmi jellegű. A szervezet tagjai szabadon és teljes mértékben kicserélhetik információikat. A szervezet összes határozatait egyhangú beleegyezéssel fogadják el. 11a a Szovjetunió a szervezet tagjává válna, lehetősége lenne vétót emelni a, szervezet minden egyes határozata ellen. A tagállamok egyike sem engedheti meg, hogy ilymódon megserrftnisítsék biztonságának kollektív rendszerét. 6. Európa és a világ biztonsága nem szilárdítható meg az azonos elveket valló államok védelmi csoportosulásának meghiúsításával és újabb illuzórikus biztonsági szervezetekkel való helyettesítésére irá1 nyúló kísérletekkel. A francia kormánynak továbbra is az a meggyőződése, hogy egyedül minden kérdés következetes megoldása oszlatja el a világot uraló bizonytalanságérzetet. A francia kormány nem tartja lehetségesnek a kérdések tartós megoldását egy újabb biztonsági szerv létesítése útján, amely csupán a komoly nehézségek és egyenetlenségek fennállását kendőző spanyolfal lenne. 7. A nyugati nagyhatalmak ebből a szempontból indultak ki, midőn Berlinben olyan tervet indítványoztak, amely az első lépés lehetne a német kérdés megoldásának útján. A szovjet kormány még e terv megtárgyalásába sem egyezett bele. Hasonlóképpen, a nyugati nagyhatalmak javaslatokat tettek az európai biztonságnak a meglevő egyezmények alapján való megszilárdítására. A szovjet kormány ezeknek a javaslatoknak tárgyalását is visszautasította. A nyugati nagyhatalmak indítványozták, hogy fogadják el az Ausztriával való államszerződés összes vitás cikkelyeinek szovjet szövegét. A szovjet kormány nemcsak nem volt hajlandó a maga szabta feltételek mellett aláírni a szerződést, hanem újabb elfogadhatatlan követelményekkel állott elő, amelyek teljesen megváltoztatták volna a szerződés jellegét, s a szabadságról és függetlenségről szó • ló szerződést idegen csapatok korlátlan időkre szóló megszállására vonatkozó szerződésre változtatták volna. « 8. A szovjet kormány megismételte Berlinben az európai védelmi közösség terveivel kapcsolatban elhangzott bíráló megjegyzéseit. A francia kormány ebben az ügyben már kifejezte álláspontját és nem érthet egyet azzal, hogy ez a korlátolt jelentőségű tervezet lenne az oka Európa kettészakítottságának, vagy pedig fokozná a háború veszélyét. Európa kettészakadását a szovjet kormány okozta. Az, hogy elutasította Németország szabad választások alapján való egyesíté" se kérdésének megtárgyalását, az egyik tényező, amely elősegíti e kettészakítottságának tartós állapottá válását. E feltételek közepette a Német Szövetségi Köztársaság annál kevésbbé hagyható védelem nélkül, mert maguknak Kelet-Németország vezető tényezőinek beismerése szerint is, Kelet-Németország jelentős fegyveres erőkkel rendelkezik. A francia kormány úgy véli, hogy az összes érdekelt országok szempontjából Németország védelemben való részvétele kérdésének megoldásában a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb módszer olyan szövetkezés megteremtése lenne, amely már jellegével megakadályozná, hogy Németország bármilyen egyoldalú fegyveres akcióba kezdjen. 9. A francia kormányt továbbra is az a meggyőződés tölti el, hogy sürgősen meg kell javítani az államok egymás közti kapcsolatait és biztosítani kell kölcsönös biztonságukat. A francia kormány úgy véli, hogy a nemzetközi feszültség okainak megszüntetését leginkább elősegítené az, hogyha a Szovjetunió kormánya konkrét bizonyságát adná jóakaratának azzal, hogy csatlakozna Franciaország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányaihoz, hogy: a) minél előbb megoldják az osztrák kérdést ügy, hogy teljes szuverenitást és függetlenséget; biztosítsanak Ausztriának; b) tartósan és elfogadhatóari megoldják a német kérdést; c) a közeljövőben egyezményt kössenek az általános, fokozatos, arányos és ellenőrzött lefegyverzésről, mely egyezmény főleg az atomfegyver és más tömegpusztító fegyvernemek használatának tilalmát, valamint a megfelelő sítékok megadásával az fölötti ellenőrzés bevezetését tal mázná; d) a genfi értekezleten megoldják a legégetőbb távolkeleti problémákat; e) az Egyesült Nemzetek Szerve, zetében az Alapokmánynak megfelelő álláspontra helyezkedjenek, ami lehetővé tenné, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete teljesítse küldetését és szervezze a kollektív biztonságot. legpusztíatának ti- 1 lelő bizto5 atomerö tését tar-: A szovjet kormány 1954. július 24-i jegyzéke A szovjet kormány fontosnak tartja, hogy a francia kormány május 7-i jegyzékével kapcsolatban a következőket jelentse ki: A francia kormány említett jegyzékéből kitűnik, hogy a francia kormány nem osztozik a szovjet kormánynak március 30-i jegyzékében megvilágított nézeteiben, egyrészt az európai kollektív biztonságról szóló általános európai szerződés, másrészt a szovjet kormánynak ama nyilatkozata tekintetében, hogy hajlandó az érdekelt államokkal együtt megtárgyalni a Szovjetunió Északatlanti Szerződés ben való részvételének jkérdését. A francia kormány azonban semilyen javaslatot nem tett az európai országok biztonságának biztosítására. A francia kormánynak ez a magatartása az európai biztonság biztosításának fontos kérdésével szemben semmivel sem menthető, ha a béke megszilárdításának érdekét tartjuk szem előtt. Az említett jegyzékből kitűnik, hogy a francia kormány ugyan hivatkozik érdekére az európai biztonság biztosításában, azonban olyan álláspontra helyezkedik, amely a valóságban nem szolgálhatja ezt a célt, mert az európai biztonság biztosításának ürügyével az államok szűk, zárt csoportosulásokba szervezkednek, melyekből kizárják a többi államok részvételét. Franciaország álláspontja, mellyel az „északatlanti szerződés" és az „európai védelmi közösség" mintájára ajánlja az „azonos elveket valló államok csoportosulásának" megteremtését, ugyanis lényegéberí semmi mást nem jelent. Ebből kitűnik, a francia kormány ahelyett, hogy elismerné: társadalmi rendszerére való tekintet nélkül biztosítani kell minden egyes európai állam biztonságát, olyan álláspontra helyezkedett, hogy egyes, szűk csoport érdekeinek alárendelt és a más társadalmi berendezésű államok ellen irányuló politikát folytató államok zárt csoportosulását teremtsék meg. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az ilyen csoportosulások agresszív háborús szövetségekké válnak és nem biztosíthatják a békét és a nemzetközi biztonságot. Az ilyen csoportosulás a többi államok ellen irányul és elkerülhetetlen következménye a lázas fegyverkezés és a nemzetközi kapcsolatoknak újabb háborúkba vezető elmérgesedése. Ha tehát a francia kormány a zárt katonai csoportosulások létesítésének politikáját folytatja, cselekedete ellentmond az összes európai államok biztonsága érdekeinek és ezzel a valóságban úgy viselk&ik, mint egész Európa biztonsága biztosításának ellenzője. Az agresszív jellegű zárt csoportosulások alakítása ellentétben áll az ENSz alapokmányával, mert az ENSz az államoknak társadalmi és politikai rendszerük tekintetbe vétele nélkül való csoportosulása alapján alakult meg és feladata a nemzetek békéjének és biztonságának megőrzése az államok együttműködésének és kollektív erőfeszítésének alapján. Éppen a zárt katonai csoportok forgatják fel az ENSz alapjait és ássák alá nemzetközi tekintélyét. Ilyen agresszív katonai csoportosulás az Északatlanti Egyezmény nem egyszer rámutatott arra, hogy az Északatlanti Szerződés Szervezete egyáltalán nem védelmi jellegű. Ez a szervezet teljesen figyelmen kívül hagyja a német agreszszió megismétlődésének veszélyét és nem tartja feladatának ennek megakadályozását, annak ellenére, hogy mind Franciaország, mind Anglia kölcsönös szerződésük és a Szovjetunióval kötött szerződések alapján kötelezettséget vállaltak, hogy elhárítják az újabb német agressziót. Már maga ez a tény is elég meggyőzően tanúskodik arról, hogy az Északatlanti Szerződés Szervezete egyáltalán nem követi azt a célt, hogy elhárítsa a német militarizmus újjáéledésének a mai körülmények közepette nagyon reális veszélyét és ezzel a német agressziónak az európai* nemzeteket újabb, még súlyosabb gyötrelmekkel fenyegető megismétlődését. Ezzel kapcsolat ban nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a Hitler-elleni koalíciót képező nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió részvételét zár ták ki e szervezetből. Ez a tény nem értékelhető másként, mint az Északatlanti Szerződés Szervezete Szovjetunió elíenes agresszív jellegének szemmellátható tanújeleként. A francia kormány május 7-i jegyzéke, amely elutasítja a Szovjetuniónak az Északatlanti Szerződés Szervezetében való, a szovjet kormány által felvetett részvétele lehetőségének megtárgyalását, telje sen igazolja e szervezet agresszív jellegét. A május 7-i francia jegyzék úgy állítja be a helyzetet, hogy a Szovjetunió, ha csatlakozna az Északatlanti Szerződés Szervezetéhez, tagsági jogát arra használhatná fel. hogy „vétót emelne minden határozata ellen" és ezzel „tönkretenné" ezt a szervezetet; Az ilyen és hasonló érvek mesterkéltsége és tarthatatlansága nyilvánvaló, mert a Szovjetunió sohasem formált igényt bármilyen rendkívüli pozícióra a szerződés többi részvevőivel szemben. A szovjet kormány kényíelen ismét hangsúlyozni azt a rendkívüli'' veszélyt, amelyet az „európai védelmi közösség' elnevezésű újabb katonai csoportosulás megteremtésének jelenlegi előkészítése magában rejt. A csoportosulás programmja és tervei az egész Európának, különösen Nyugat-Németország szomszédállamainak, biztonságát veszélyeztető német militarizmus feltámasztására irányulnak. A francia kormány május 7-i jegyzékének az az állítása, hogy az „európai védelmi közösség" olyan szervezet, amely „már jellegével mégakadályozná, hogy Németország bármilyen egyoldalú fegyveres akcióba kezdjen", teljesen alaptalan. Ha arra támaszkodnak, hogy a párizsi és bonni szerződés segítségével sikerül bizonyos korlátok között tartani a német militarizmust, ez azt jelenti, hogy nem veszik tekinSzervezete. A szovjet kormány máií 1 tetbe a történelmi tényeket, melyek azt bizonyítják, hogy amikor Németország sorsát a militaristák, revansiszták vették kezükbe, Németország mindig elkerülhetetlenül az agresszió útjára lépett, a biztonsággal kapcsolatban kötött egyezményeit és adott kötelezettségeit rongy papírdaraboknak tekintette. Az „európai védelmi közösség" megalakítására szőtt tervek megvalósítása ezért kell, hogy elkerülhetetlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezessen.Nyugat-Németország legközelebbi szomszédai áldozatul esnének ennek az új háborúnak. Nem az „európai védelmi közösség" jellegű szervezet, amely zárt katonai csoportosulás, hanem minden európai államra kötelező nemzetközi szervezetek biztosíthatják Európa békéjét és biztonságát. A Szovjetunió mindig a különböző társadalmi rendszerű államok együttélése lehetőségének elismeréséből, a nemzetközi biztonság és béke biztosításában érdekelt európai államok kollektív törekvésé-i re támaszkodó nemzetközi együttműködés szükségéből indult ki és a jövőben is ebből fog kiindulni. A szovjet kormány ezt az alapelvet tartva szem előtt, Franciaország, Anglia, az USA és a Szovjetunió külügyminisztereinek berlini értekezletén megtárgyalás végett javaslatot terjesztett elő „Az európai biztonság biztosításáról" és ezzel kapcsolatban javaslatot terjesztett elő „Az európai kollektív biztonságról szóló általános európai szerződés'

1 alapelveiről. A Szovjetunió által javasolt általános európai szerződés legfontosabb vonása és előnye elsősorban az a körülmény, hogy társadalmi rendszerére való tekintet nélkül minden európai állam részt vehet a szerződésben. A szerződésben mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a Német Szövetségi Köztársaság, majd Németország egyesítése után az egységes német állam is részt vehetne. Az általános európai szerződés alapja a szerződésben részt vevő tagállamok közös akcióinak elve, mely akciók a szerződésben részt vevő bármelyik állam ellen Európában indított fegyveres támadás veszélyének elhárításárá irányulnának. Emellett a szerződés minden egyes részvevője kötelezettséget vállal, hogy a szerződésben részt vevő bármely más állam ellen indított támadás esetén a megtámadott államnak vagy államoknak minden rendelkezésére álló eszközzel, beleértve fegyveres erők alkalmazását is, segítséget nyújt a nem(Folytatás a 4. oldalon.)