Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-03 / 161. szám, szombat

4 IIJSZÖ 1954 július 3. A CsKP X. kongresszusa határozatai telfesitésének biztosítása gett átadhatnák az EPSz-eknek, amely kijelölne kis munkacsoportokat, amelyek kötelezettséget vállalnának, hogyhalakat juttatnak kereskedelmünknek és ilymódon jelentősen növelhetnék jövedelmüket. Az állami halgazdaságnak a Duna egyes mellékágaiban, vagy magán a Dunán nyomban meg kellene kezdenie a nagyobbméretü szervezett halászatot és még az idén kb. ezer mázsa halat kellene beadnia, a piacra. . Az 1955—1956—1957. években oly módon kell megszervezni a halászatot és hal tenyésztést, hogy 1957 végén legalább 3.000 mázsa hal kerüljön piacra. Azt hiszem, a Dunán szintén meg kell kezdeni a kormoránok lényeges részének kiirtását, melyekből ördög tudja hány ezer él itt és amelyek mindegyike naponta két-három küó halat fogyaszt el. Tovább szilárdítsuk és fejlesszük az EFSz-eket Az elmúlt öt év alatt a szlovákiai falvakon is leraktuk a szocializmus építésének szilárd alapjait. Tavaly már bebizonyították, hogy a föld kollektív megművelésének ügye egyre jobban szívügyévé válik a parasztoknak, hogy a paraszt kész az EFSz-ekben biztosított jövőjéért küzdeni is. Mit jelent elvtársak az EFSz-ek szilárdítása és további fejlesztése? Az EFSz-ek szilárdításának előfeltétele a pártszervezet jó munkája. A pártszervezet a legfontosabb eszköz az EFSz-tagok állandó meggyőzésére ég politikai öntudatosítására és ezzel a munkások és parasztok szövetségének szilárdítására. Az EPSz-ek szilárdításának további feltétele a jó gazdálkodás alapjainak megteremtése, a szövetkezeti dolgozók számára törvényt jelentő mintaszabályzat betartása. A mintaszabályzat magában foglalja a munkacsoportok munkája rendes megszervezésének kérdéseit, a végzett munkáért járó igazságos jutalmazás kérdését, ami jobb életet biztosít a parasztnak, mint a kapitalizmus. Mindez érdeklődést kelt a parasztban a szövetkezetben végzett munka iránt és érdekeltté teszi őt a szövetkezet jó gazdasági eredményeiben, arra serkenti, hogy ne spekuláljon, hanem ügy dolgozzon, hogy fő jövedelme a munkaegységekért járó díjazás legyen. Az EPSz-ek megszilárdításának további feltétele a szövetkezet vezetőségének jó káderekkel való ellátása. Sajnos még sok szövetkezetben nincsenek meg a jó gazdálkodás eléőfeltételei. Gyakran hiányoznak a jó növénytermelési eredmények és a megfelelő állatállomány. Nem érjük el sem a tervezett állatállományt, sem a tervezett tejhozamot. A sertések súlygyarapodása sem felel meg a tervezettnek. Egyes EFSz-ek tapasztalatai azt mutatják, hogy nagy hozamokat érhetünk el a növénytermelésben és nagyfokú hasznosságot az állattenyésztési termelésben. A zavarig nagyborsai EFSz-ek például több mint 9 liter tejet értek el egy-egy istállóban tartott tehéntől. A nagysárói EFSz 8 liter tejet, a szászai EPSz 8 liter tejet és hozzájuk hasonlóan más szövetkezeti dolgozók is ma. gas tejhozamot értek el, mert kellő mennyiségű takarmányt biztosítottak a téli időre. A szovjet tapasztalatok alkalmazásával, nevezetesen Surikova módszerével jó eredményeket értek el a sertéshízlalásban is. A hadovcei EFSz-ben pl. állatonként és naponként 80 dkg, a losonci EPSz-ben 120 dekáig menő súlygyarapodást értek el. Az EFSz_ek megszilárdulásának előfeltétele a föld agrotechnikai megművelése összes alapelveinek betartása, a legnagyobb hozamokat adó termények termesztése, megfelelő mennyiségű takarmány beszerzése, a marhaállomány kiegészítése, .esetleg a szövetkezeti tagoktól vett üszők nevelésével. Tekintettel arra, hogy a marhák elhullása még elég gyakori, rendkívül nagy szakmai, állatorvosi és zootechnikai segítséget kell nyújtani az EFSzeknek. A szövetkezeteknek az állam részéről való igazgatásában véget kell vetni a szövetkezetekhez való bürokratikus viszonynak, amely ezen a szakaszon sokkal ártalmasabb, mint munkánk bármely más szakaszán. Megértem, hogy a minisztériumnak vagy a megbízotti hivatalnak alapvető irányelveket kell adnia, amelyek biztosítanák az egységes eljárást az egész Csehszlovák Köztársaság területén létesítendő EPSz-ek területén. Azt hiszem azon. ban, hogy a földmüvelésügyi minisztérium és megbízotti hivatal sokkal több irányelvet, körlevelet és utasítást ad ki, mint amennyi feltétlenül szükséges. A megbízotti hivatalban dolgozó elvtársak gyakran bedűlnek annak a téves nézetnek, hogy Szlovákia 1.400 EFSz-e egyetlen központból papír segítségével irányitható. Ez nagy tévedés. Ugyanilyen irányelveket küldenek a somorjai járásra, ahol a gazdaságok 96 százaléka az EFSzekbe tömörült és a myjavai járásba is, ahol csak nyolc szövetkezetünk van. Ugyanazokat az irányelveket küldik Árvába, mint a Csal. lóközbe. Rábížíhatjulk a kerületekre és járásokra, hogy az alapvető irányelvek kitűzése után a kerület szükséglete és jellege szerint irányitäák az ügyeket. Hasonlóképpen a kerületekben is biztosítani kell az előadók személyes kapcsolatát a járásokkal. Itt még sokkal kevesebb irányelvet adhat ki a kerület és az irányelvekben megoldandó számos kérdést személyesen oldhatnak ftieg. Egyenesen bűntett, ha a járási nemzeti bizottság a leiratok tömkelegével akarja irányítani a szövetkezeteket. Az a járási nemzeti bizottság és a mezőgazdasági előadó, aki a járásról körlevelek segítségével szeretné irányítani a szövetkezetet, — rossz dolgozó. Nem ismeri járása problémáit és ezért gépiesen és bürokratikusán fog hozzá a kérdések megoldásához. Az államapparátusnak elegendő dolgozója van a járásban, hogy az EPSz minden fontos kérdését megtárgyalják, hogy tökéletesen ismerjék az összes EFSz.eket, politikai, gazdasági és káderproblémáikat, hogy az egyes helyek viszonyainak ismereteiből kiindulva konkréten segíthessenek a problémák megoldásában. Hasonlóképpen úgy vélem; a pártban is szükséges, hogy minden járási párttitkár ismerje járása mezőgazdasági problémáit, hogy az alapszervezetek útján biztosítsa a pártutasítások teljesítését a városokon és a falvakon, hogy tökéletesen ismerjen minden szövetkezetet. A járási pártbizottság irodájának hetenként rendszeresen foglalkoznia kellene valamelyik fontos szövetkezettél és az EPSz felelős pártfunkcionáriusainak jelenlétében konkrét tanácsokat kellene adnia az elvtársaknak. Most, a párt X. kongresszusa után a járások minden párt. munkására vonatkozik: elméletileg sajátítsák el a falu szocialista építésének problématiká. ját, tanuljanak saját munkájuk hiányosságaiból, tanuljanak a jó és a rossz EPSz-ekben is növeljék szaktudásuk és nyújtsanak személyesen hathatós segítséget a'falu szociális, ta építésében. Az EFSz-ek szilárdítása tagsági alapjuk kibővítését is jelenti. Kitartó, meggyőző munkával fokozatosan minden kisés középparasztot meg kell nyerni az EFSzekbe való belépésre, agitációs és propagációs munkával szüntelenül küzdeni kell az EFSzekbe befurakodni igyekvő kulák elemek ellen, akik igyekszenek a szövetkezeteket fel. bomlasztani. A helyi viszonyok tökéletes ismerete és a helybeli párttagok véleményének meghallgatása után kezdjük meg az EPSz alapítását, akár a falusi pártszervezet tagjai, akár falvakon lakó üzemi munkások útján, akik tüzetesen ismerik a falvak viszonyait. Tekintetbe kell venni az újonnan alapított szövetkezet összes gazdasági lehetőségeit, jelentést kell tenni a járási pártbizottság irodájának és ennek döntése után kell megalapítani a szövetkezetet. A szövetkezet megalapítása után az első naptól kezdve állandóan figyelni kell viszonyait, politikailag és szakmailag segítséget nyújtani neki. Ismerni kell a szövetkezet új tagjai közötti ingadozás fokát és segíteni kell ennek az ingadozásnak kiküszöbölésében jó politikai munkával. Segítsük a mezőgazdaságot minden tekintetben A meglévő szövetkezetek szilárdításában és további fejlesztésében jelentős feladat hárul a gép- és traktorállomásokra. A gép- és traktorállomások jó munkája a mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeinek egyik legmeggyőzőbb érve és egyúttal a munkásosztály, a kis. és középparasztok szövetsége megszilárdításának egyik leg. hatékonyabb eszköze. A gép. és traktorállomások dolgozóinak tudatosítaniok kell, hogy az EFSz-eknek nyújtott fokozott segítség mellett az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok nagyobbméretü megsegítésére is fel kell használniok az egyre növekvő gépparkot. Ez a fokozott segítségük különösen az aratás jelenlegi időszakában megmutatja ezeknek a parasztoknak, hogy a pártnak é3 a kormánynak a fárasztó munkák gépesítése formájában nyújtott nagy segítségét csak a hatalmas összesítc | földeken, azaz az EFSz-ek közös gazdaságiiban használhatják rel teljesen. Az EFSz-ek irányításánál az olyan alapvető dolgokat is meg kell fontolni, mint amilyen a különböző típusú traktorok alkalmazása a mezőgazdasági termelésben. A minisztériumnak és a megbízotti hivatalnak egy típust, a legmegfelelőbbet kellene kijelölnie a föld- megművelésére és ezt kellene a legnagyobb mértékben alkalmazni. A következő években egészen 1957-ig, a tervezésben számolunk a gépesítés óriási növelésével. Azt hiszem, cél-zeni lenne, ha kezdeményezéssel lépnének fel más gépek, a kukorica keresztsoros vetését végző gép, kukorica kultiváló és betakarítógép beszerzése terén. A gépek számának ilyen hatalmas növekedése mellett fontos, hogy a gép- és traktorállomásokon alkalmazottaik számát is különféle szakemberekkel: agronómusokkal, állatorvosokkal, főiskolai képzettségű zootechnikusokkal, gépészmérnökökkel egészítsék ki, hogy biztosítsák új kombájnosok, új traktorosok tanítását és tapasztalt géplakatosokat nyerjenek meg az üzemekből. E munkások toborzására természetesen biztosítani kell pártmunkásaink széleskörű segítségét. A gép. és traktorállomásoknak a beruházások gazdaságos felhasználására is ügyelniök kell. Be kell tartaniok a normális é

a tervezett karbantartást, javításokat, a traktorosokat arra kell serkenteniük, hogy a gépeket rendesen tisztítsák, kenjék és hogy hanyagságukkal vagy felületességükkel ne okozzanak gyakori gépzavart. Fontos küldetésük van a gép- és traktorállomások vezetői politikai helyetteseinek is. A traktorosok kimentek a falvakba az aratásra. Egyes brigádközpontokban szállásolták el őket, ahol különféle nehézségeik vannak az elhelyezéssel, az étkezéssel vagy más problé. mákkal. A gép- és traktorállomás igazgatóján és vezető dolgozóin kívül a politikai dolgo. zónák is el kell járnia e brigádközpontokba. Újságot hoz a traktorosoknak, megbeszéli velük a legújabb eseményeket, biztosítja, hogy pihenő idejükben rádiót is hallgassanak és hogy kulturált ember módján töltsék szabadidejüket a párt szervei és szervezetei irányításával. Ez irányban nagy szerepet játszanak az ifjúsági szervezetek, különösen a parasztifjúság körében tevékenykedő dolgozók, akiknek nem a járási titkárságokon kell ülniök, hanem nap mint nap, legalább délután és este az egyes falvakon, brigádközpontokban kell tartózkodniok. Ott énekeljenek együtt a fiatal traktorosokkal, nevessenek velük együtt, tanítsák őket. Hisz a traktorosok nagy része fiatal ember és állandóan nevelni kell őket. Fontos, hogy a kulturális ügyek megbízotti hivatala, a rádió, a film és más kultúrintézmények is az aratás idején falvaink és traktorosaink szükségleteinek megfelelő műsort állítsanak össze. Az ifjú embereknek traktorosaink körében végzett jó politikai nevelése jó embereken kívül jó munkát is biztosíthat az EFSz-ben, biztosíthatja a gépek jó karbantartását. A gép- és traktorállomások jó munkája az egyénileg gazdálkodó parasztoknál jelentősen elősegítheti parasztjaink meggyőzését az EFSz-ek építésének célszerűségéről. Az állami gazdaságok is jelentős segítséget nyújtanak a falu szocialista építésében. Sokan szidják az állami gazdaságokat. Szemükre vetik hiányosságaikat, rossz gazdálkodásukat st'o. Azt hiszem elvtársak, hogy itt sem szabad általánosítanunk. Ma már olyan dolgozók vannak az állami gazdaságokban, akik jobban dolgoznak, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok és EFSz-ek, akik az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok előtt példaként álló mintagazdaságot irányítanak. Az állami gazdaságok 1953-ban átlagosan 27 mázsa búzát, több mint 25 mázsa árpát és több mint 20 mázsa zabot termeltek, ami jóval felülmúlja e terményekből más szektorokban elért átlaghozamokat. Vannak olyan birtokaink, mint pl. a nagyszombati, amelyet a X. kongresszuson Novotný elvtárs említett beszámolójában, vagy a nyárasdi, ahol 1953-ban 72 mázsa kukoricát, 504 mázsa cukorrépát és 600 mázsa szilázskukoricát termeltek egy hektáron. Vannak azonban olyan állami gazdaságok is, amelyeknek gazdálkodásával nem elégedhetünk meg, melyek nem mutatnak példát és gyakran elmaradnak az EFSz-ek, sőt az egyénileg gazdálkodó parasztok mögött is. Nagyon gyakori eset, hogy az állami gazdaságokban hullanak az állatok. Az állatok elhullása nagy károkat okoz. Fontos, hogy az állami gazdaságok vezetősége törekedjen a veszteségek fokozatos csökkentésére, úgy gazdálkodjon, hogy semilyen tekintetben ne lépjék túl a költségvetést és törekedjen az állami gazdaság jövedelmezőségére. A mezőgazdasági termelésnek folyósított kölcsönöket, valamint a mezőgazdasági termelésben eszközölt beruházásokat úgy kell megadni és úgy kell velük bánni, hogy kizáróan a termelés növelését szolgálják, hogy az így kiadott értékek ismét az állam javára forduljanak. A kölcsönök és a beruházások kell, hogy a termelést szolgálják, önöknek, a Központi Bizottság tagjainak, mint jól gazdálkodóknak, ügyelniök kell arra, hogy ezek az eszközök megjavítsák a parasztok helyzetét úgy, hogy a paraszt jobban éljen, de ebből az államnak is haszna legyen. Az utolsó problematika, amellyel még a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban beszélni szeretnék, a tervezés kérdése. Már a jövő évi terv előkészítésében lényegesen javítani kell a tervezést. A gazdasági évnek október elsejével kell kezdődnie és minden egyes parasztnak október elsején már tudnia kell, milyen termelést követelnek tőle a következő éviben. Természetesen, itt sem lehet bürokratikusán tervezni. Noha a terv alapelvei az idén nem változnak, mégis csak tekintetbe kell venni a parasztok ellenvetéseit és kezdeményezését. Azokat a célokat kell szem előtt tartanunk, amelyeket el akarunk érni és úgy kell tervezni a termelést, hogy'biztosítsuk az állami beadásokat, hogy megjavítsuk népünk ellátását. összsfGtgfalom elvtársak. A párt és az állami apparátus dolgozóinak kötelessége, hogy ismerjék a viszonyokat, hogy operatívan tudják megoldani a kérdéseket, hogy a párt X. kongresszusának határozatait teljesítve küzdelmet indítsanak minden egyes paraszt lelkéért, a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdításáért, hogy lássuk a fő problémákat: a termelés növelését, és megadjuk a nemzetnek azt, amit népünk életszínvonalának emelkedése megkövetel. Iparunk, közlekedésünk és építészetünk sürgős feladatai A mezőgazdaság problémái mellett pártunk X. kongresszusa a legnagyobb súlyt a szénfejtésre és az energetika fejlesztésére helyezte. Az elvtársak általában tudják, hogy a Csehszlovák Köztársaság a szénfejtésben elmarad más ipari ágak, különösen a gépipar fejlődése mögött és hogy ez a hiányosság jelentős zavarokat okoz ipari termelésünkben. Ezért nekünk, szlovákiai kommunistáknak fontos, hogy a párt és a kormány határozata alapján állandóan figyeljük a szénfejtés fejlődését és naponta ellenőrizzük teljesítését. Noha a szénfejtés tervének teljesítésében az első hónapokban sikereket értünk el, a terv teljesítése a legutóbbi időben, különösen júniusban kell, hogy mégis nyugtalanítson bennünket. Handlován 1954. június 30-ig 88.8 százalékra, az év eleje óta 98.5 százalékra teljesítették a tervet. Nováky júniusban 91.3 százalékra, az év eleje óta 97.4 százalékra teljesítette a tervet. Kékkő júniusban 91.2 százalékra, az év eleje óta 104.1 százalékra teljesítette a tervet. A szlovákiai szénbányák júniusbán 89.9 százalékra, az év eleje óta 99 százalékra teljesítették a tervet. A tervnek a legutóbbi hónapban történt nemteljesítését csak részben okozták műszaki zavarok. A fő okot máshol kell keresnünk. A fő ok az, hogy a hónap elején nem teljesítik a tervet, csupán a hónap végén rohammunkával és brigádok bevetésével pótolják. Továbbá tárnáikban nagy a munkamulasztások száma, ami eléri a 18 százalékot. Ezenkívül állandó munkaerőhiánnyal küzdenek. A szlovákiai szénbányákban 1954. június 1-én a tervezett állománynak 18 százaléka hiányzott. Ez a munkaerőhiány a mulasztással együtt azt jelenti, hogy bányáinkban a munkaerők napi tervezett állománya csak 64 százalék körül mozog. Az is hiba, hogy l a handlovai szénbányákba gyakran olyan embereket küldenek dolgozni, akik már többször változtatták munkahelyüket, egyik üzemből a másikba, egyik tárnából a másik tárnába vándorolnak, és olyan helyet keresnek, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni, viszont annál többet kereshessenek. Ezek az emberek megérkezésük után néhány napot ledolgoznak és gyakran munkaviszonyuk felbontása nélkül kereket oldanak. A munkaerőügyi megbízotti hivatal természetesen állandó munkára, vagy hosszú ideig tartó brigádmunkára beosztottakként tartja őket nyilván. Ki kell küszöbölnünk a bányák számára kifejtett munkaerőtoborzás kérdésével szemben az egyes nemzeti bizottságokon tanúsított bürokratikus és felelőtlen magatartást is. Felelőtlenség az, midőn a kékkői járási nemzeti bizottság bányászok elbocsátását kéri a mezőgazdaság számára, mivel azelőtt mezőgazdaságban dolgoztak, sőt toborzást végez az alkalmazásban lévő bányászok között a határvidék benépesítésére. Végül meg kell említenünk, hogy a handlovai és a novákyi szénbányák nem teljesítik a január 11-i kormányhatározatot, amely állandó munkaerőknek a szervezett brigádok egyéves kötelezettségvállalásukat teljesített tagjai soraiból való szerzése kérdésére vonatkozik. A szénipari vállalatoknak az előirányzat szerint az ilyen dolgozók 55 százalékát meg kell nyerniök. Handlová azonban csak 33 százalékukat, Nováky pedig csak 30 százalékukat szerezte meg. Ezt részben a lakásépítés tervének nemteljesítése okozta, ezt pedig munkaerőhiány miatt nem teljesítik. Fontos, hogy 140 kőművest és 200 segédmunkaerőt szerezzenek (az építkezésben való lemaradás behozásához kb. ezer munkaerőre van szükség). Szégyen ez, elvtársak, hogy Szlovákiában, ahol aránylag kevéssé fejlett szén-