Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-25 / 180. szám, vasárnap

1954. július 25 III %?0 7 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ÖRE Katonák a s;?£ciaiista építkezés élére Nemsokára befejeződik az aratás, hűvösebb szél kerekedik, megkez­dődik az iskola .— és rövid idő múl­va visszatérnek a katonák is a pol­gári életbe. Ideje, hogy az elmúlt két éven gondolkodjanak, amely idő­re még a katonai szolgálat nehézsé­gei ellenére is az életben sokszor szívesen visszaemlékeznek. Igyekez­niük kell, hogy a polgári életbe vá­jó visszatértük után a társadalom hasznos tagjaivá legyenek. A polgári életbe való visszatérés előtt az a kérdés foglalkoztatja őket: mit fognak dolgozni. Ez a gond nem hasonlitható össze apáin ötéves terv folyamán fekete szén- i az emberi természet is magával bői csak 13.8 százalékkal, barna- | hozza, hogy a jobbat választja. Mi­szénből csak 45 százalékkal növe. i vei nálunk a szocialista elv szerint kedett. A szénfejtés lemaradása j az elvégzett munka után jár a ju­akadályozza a mezőgazdasági terme- talmazás, természetes, hogy a párt lés fejlődését, de az egész nemzet- j és a kormány a legértékesebb mun­gazdaságét is. A szénhiány nemcsak i kaszakaszon dolgozókat részesíti az üzemeket érinti, hanem a háztar­tásokat és a kisfogyasztókat is. Hogy ne ismétlődjék meg a mult télen beállott helyzet, bányászaink nagy harcot indítottak feladataik teljesítéséért, hogy az év folyamán elegendő mennyiségű széntartalékot tárolhassanak a télre. A szénbányák a terven felül 852.000 tonna szenet kéval, akiknek nagy nehézséget i fejtettek, de ezzel még i oldot­okozott a polgári életbe való visz­szatérés- A fiatal emberek, akik letöltötték a két évet a katonaság­nál és ez idő alatt sok mindent meg­tanultak, az élettel is közelebbről megismerkedtek, most már tényleg mint férfiak lépnek az életbe, amely többféle lehetőséget nyújt ne­kik. Vannak olyan foglalkozások, amelyekre a nemzetgazdaságnak igen nagy szüksége van, mint pl. a bányászat és a földmüvelés. Ez a két foglalkozás a legfonto­sabb. A kettő közüli választás a párt és a kormány a legfontosabb nemzetgazdasági ágazatok betöltésé­ről szóló határozatának teljesítése, s a szocializmus építése szempontjá­ból élenjáró feladat. Tudjuk, hogy éppen mezőgazdasági termelésünk­től és a szénbányászat növelésétől függ a nemzetgazdaság további fej­lődése. Éppen ezért az idei és az el­ták meg a szénfejtés problémáját. A bányaipar sokéves nehézségei felett még nem győztek. A tüzelőanyagszükséglet és a készlet közötti különbség megszün­tetése elsőrendű feladatunk. De ugyanúgy meg kell szüntetnünk az legnagyobb jutalomban. A bányá­szat é s a mezőgazdaság nyújt első­sorban ilyen lehetőségeket. Ezek­ben a gazdasági ágakban dolgozók, ról különösképpen gondoskodik. A politikai dolgozók, parancsno­kok, párt- és ifjúsági funkcionáriu­sok feladata, hogy mindezekről be­Katonáink a gátakon A Duna zavaros, szürke vize höm­pölyög, rohan az ár, mint a meg­vadult paripa és száguldva letipor mindent, ami útjába kerül. Csallóköz emberemlékezet óta nem látott olyan árvízveszélyt, mint a mult napokban. Bárhol is jár az ember, mindenütt rettegő arcokat és a gyermekes anyák könnyes, ri­adt tekintetét látja. A veszély lát­tán otthonukért és gyermekeikért aggódnak mindnyájan. Jómagam is aggódom, és érzem, hogy kisfiamat életveszély fenyegeti. Vigasztalni igyekszem az embereket azzal, hogy bízzanak, népi demokratikus kormá­szélhessenek a katonákkal, hogy nyunk gondoskodni fog rólunk. Meg. megismertessék őket a szénfejtés, a könnyebbülten felsóhajt egyik-másik, mezőgazdasági termelés jelentősé- j sőt felvidulnak az arcok is. gével és azokkal az előnyökkel, ame­lyeket • ezekben az ágazatokban ta­lálnak. A toborzási dolgozók felada­ta az is, hogy a katonákat e fontos ágak számára megnyerjék. Az idén már nem találkozunk olyan esetek­ipar és a mezőgazdaság között fenn- ; kel, amikor a szénbányák, a nem­álló különbséget is. Ez fiatal mun- z eti vállalatok képviselői a kato­kaeröket igényel és itt elsősorban a ; náknak csak felületes Ígéreteket tet­katonákra — a második évfolyam tagjaira lesz szükség. Ebből a szemszögből kell a ka­tonáknak a polgári életben rájuk vá­ró munkát nézniök. A népi demo­kratikus köztársaság szükségletei I szerint. Az elvtársak ezt mérlegeini is fogják, hisz nyitott szemmel jár­nak a világban. A mai ember, a köztársaság jó polgára, nemcsak a saját szükségletei kielégítésére gon­dol, hanem a kollektívra is. Csak a kapitalista államokban érvényes még tek az állással kapcsolatban, ami azután sokszor elégedetlenséget és Valóban megérkezett pártunk és kormányunk segítsége. 16-án, pén­teken a hajnali órákban, amikor az árvízveszély elérte tetőpontját, a távoli városokból, Trencsénböl és környékéről autókaraván érkezett Kolozsnémára, hogy az anyákat és a gyermekeket, öregeket és bete. geket biztos helyre szállítsák. Meg­érkeztek néphadseregünk tagjai is és munkához láttak. Ahol az ár át­szakította a töltést, mindenütt ott következő évek legfontosabb fel. az elv, hogy „mindenki saját magá­adata e két nemzetgazdasági ág i nak és az isten mindenkinek." fellendítése. ' Ez ugyan nem jelenti azt, hogy A földmüvelés nagyon lemaradt ! nem kell törődnie a saját érdekei, az ipar mögött. A földmüvelés az vei és jólétével. Nálunk az egyén és ötéves terv folyamán csak egy har­madával növekedett, úgyhogy elér­te kb. a háború előtti szinvonalat, míg az ipari termelés az említett idő alatt megkétszereződött. Ez a kü­lönbség nagy nehézségeket okoz a közellátásban, s emiatt nem tudtuk csökkenteni a mezőgazdasági termé­kek árát. Az ipar fejlődése mögött nagyon lemaradt a széntermelés is, amely az a társadalom érdekei azonosak. A mi célunk, minden ember boldogsá. ga. Nálunk senki sem idegen, sen­kinek sem közömbös közös mun­kánk eredménye, senki sem akar munka nélkül élni. Még egy más szemszögből nézve is meg kell győzni a katonákat jö­vendő hivatásukról. Természetes, hogy az ajánlott vagy kilátásba he­lyezett előnyökre is gondolnak. Már csalódást okozott. Senkinek sincs voltak, hordták a követ, trágyát, szüksége ilyen alaptalan ígéretekre, j földet és ahol már rést ütött a víz, Ez nem javit sem a bányászat, I emberfeletti erővel, _ homokzsákok­sem a mezőgazdaság helyzetén, de kai tömték a gátat, sőt saját tes­elkeseríti a polgári életbe visszaté­rő katonákat is. A bányász- és me­zőgazdasági munka előnyben része­sítéséről szóló intézkedések mellett, nincs szükségünk továbbiakra. A bér. és iskolázási feltételek, az egészségügyi gondoskodás, a lakás­kérdésben, a kultúr- és sportéletben, a nemzetbiztosításban nyújtott elő­nyök, a szabadság, a jutalmazás kérdése és egyéb előnyök —- eléggé mutatják, hogy az új dolgozók nem. zetgazdaságunk e fontos ágazatában jó munkafeltételeket és biztos meg­élhetést találnak. Az alakulatoknál sokat beszélnek ezekről a problémákról s már nem egy elvtárs döntött jövendő mun­kahelyéről. Arra kell törekednünk, hogy mennél többet meggyőzzünk közülük, hogy a polgári életbe való visszatértekor nemzetgazdaságunk említett legfontosabb ágazataiban helyezkedjék el. A nyári kiképzőtáborban tűkkel feküdtek rá addig, amíg se­gítség érkezett. így védték a roha­nó viz elöl családjainkat, otthonun­kat, egész évi termésünket, mind­annyiunk kenyerét. Katonáink éjjel-nappal talpon vol­tak, dolgoztak és ott voltak min. denütt, ahol a legnagyobb veszély volt. Bonalik és Kvala tiszt elvtár. sak lelkesítették katonáinkat, míg végre győzött az emberi erő a ter­mészet felett. Most ismerték meg mindnyájan igazán hazánk néphad­seregének hősies és önfeláldozó bá­torságát, hazaszeretetét és segítő­készségét. Ebben a veszélyes hely­zetben megmutatták, hogyha kell, legyőzik a természetet is. Kolozsnéma dolgozó népe szívébe zárta ezeket a hős katonákat, akik Bobalik és Kaval parancsnok elv. társakkal az élen ott dolgoztak éjjel-nappal, fáradságot nem ismer­ve. Az alakulat minden tagja, de különösen Forró Dezső altiszt, Par­iik, Stecho, Krasnica és Pulik köz­katonák külön dicséretet érdemel­nek. Velük együtt harcoltak a község polgárai is, valamint Inczédi Dénes, tapasztalt gátőr, aki a polgári la­kosságot szakszerűen és biztos kéz­zel irányította a védelmi munkála­toknál. A helyi nemzeti bizottság tagjai hasonlóan kivették részüket az ár­víz elleni harcból. Fáradságos, meg. győző munkával elérték, hogy az anyákat, gyermekeket, a veszélyben lévő községből biztosabb helyre szál­lították. Pénteken 11 órára a tren. cséni teherautó és a betegszállító kocsi ''elszállította Nagymegyerre é3 Tanyra az asszonyokat, gyerekeket és a betegeket. Elképzelhető, hogy mindnyájan nehéz szívvel váltak meg családi tűzhelyüktől. A veszély elől menekülőket Nagy­megyer és Tany község polgárai szeretettel fogadták, minden téren gondoskodtak róluk. A kolozsnémai lakosság tudatában van annak, hogy milyen gondoskodásban része­síti őket pártunk és kormányunk. Jól ellátják őket élelemmel és egész­ségügyi dolgozóink gyakran meglá­togatják őket. Ez a gondoskodás csak népi demokratikus államban lé­tezik, ahol az ember a legfőbb ér­ték. Vasárnap, amikor a veszély még nem mult el, csak enyhült, Kolozs­néma otthonmaradt lakossága mun­kába fogott. Megindultak a cséplő­gépek, teltek a zsákok, hordták a gabonát a segítségre jött teherau­tók. Nagy szorgalommal dolgoztak a trencséni elvtársak is. Itt újból találkoztunk néphadseregünk tagjai- / val. Ott dolgoztak a cséplőgépek körül, hordták a telt zsákokat a teherautókra. Vidáman dolgoztak, érezvén népünk határtalan szerete­tét. Belie János, Kolozsnéma Térzene Somorján Kötelességemnek tartom ismertet­ni a tábori életet azokkal, akik még nem vettek benne részt idáig. Akik pedig résztvettek, azoknak emléke­zetébe idézem a tábori élet érdekes­ségeit és szépségeit. Ügy hiszem, hogy akiknek már volt részük a tábori életben, egész" életükre em­lékezetükbe vésték azt és jó érzés­sel gondolnak vissza azokra a na­pokra, meíyeket a tavaszi és nyári hónapok alatt a vadvirágos szabad­ban eltöltöttek. Én bajtársaimmal együtt kíván­csian vártam az indulás napját. A nap, melyet annyira vártunk, elér­kezett. Megérkeztünk a rendeltetési helyre s rövid idő múlva már állt is a sátortábor. Igen érdekes volt számunkra az äddig ismeretlen sátortábor. Ezelőtt ssak könyvekben láttunk sátrakat, firdekes élményekkel gazdagodtunk, mindjárt az flsö napokban. Bajtársaim a táborban töltött el­3ő ébresztő után arról beszéltek, hogy nem is gondolták volna, mi­lyen jóizün lehet pihenni és aludni a. napi fáradalmak után. Egy hé­ten belül már ott állott kultúrter­münk is, mely egységünknél nélkü­lözhetetlen, mivel a szombati és va­sárnapi napokat teljes mértékben ki­használjuk tudásunk politikai és kulturális színvonalának fejlesztésé­re. Szombat és vasárnap, ha végig­megyünk táborunk utcáin, látjuk, hogy az egyik helyen futballjáték folyik, másutt röplabdázás, ping­pong stb. Ha a kultúrtermünkbe lépnük, ott szenvedélyes sakkozókat látunk, a levélírással és olvasással foglalkozó bajtársak mellett. Közben táborunk hangszórója szó­rakoztató zenét, szlovák és magyar népdalokat ad. Ének- és zeneegyüttesünk a szóm­bati és vasárnapi napokra mindig új műsorral készül fel. Közben a bratislavai falu járó színtársulat is meglátogatta egységünket értéke^ műsorral. Hetenként két este pedig vetítőgépünkkel érdekes filmeket ve­títünk. Szabad időmben meglátogat­tam a táborunkhoz tartozó tartalé­kos bajtársaink táborát. Közülük több magyar bajtárssa' beszélget­tem, akik a kővetkezőket mondot­ták: ,,Mi, akik a mult rendszer alatt szolgáltuk tényleges katonai időn­ket,-szintén voltunk táborban, de az akkori tábori életet a maival össze sem hasonlíthatjuk. Nagy a különb­ség a kettő között." Abban az időben nem volt olyan szórakozási lehetőség a katona ré­szére, mint most. Az erös gyakor­latok megvoltak és azzal be is fe­jeződtek a napok. Senki sem törő­dött a gyakorlat után az emberrel, sem azzal, hogy megadják-e neki a lehetőséget a tanulásra. El lehet gondolni, hogy nem volt olyan víg élet a táborban, mint ma. Tartalékos bajtársainkon, kik csak rövid időre jöttek gyakorlatra, lát­ni lehetett, milyen jól érezték ma­gukat a táborban. Szórakozási le­hetőségeiket ők is teljes mértékben kihasználták. Táborunkban tehát vígan ébred­tünk, mikor vadvirágoktól illatos le­vegő áramlik be sátrunkba, amely­be belevegyül a madarak kellemes­hangú éneke. Vígan végezzük naipi munkán­kat s vígan tértink nyugovóra is. Ének. és zeneegyüttesünk újból ösz­szejön és újabb énekszámokat tanu­lunk be. így táborunk minden este hangos az énektől, zenétől. Ezt a ze­nét küldjük minden bajtársunknak és, családunknak az enyhe nyári szellő lenge szárnyain. Pölhös' Miklós közkatona (L. A.) Kellemes meglepetésben volt részük szerdán este Somorja dolgozóinak. A mentési munkálatokra kivezé­nyelt katonai alakulat zenekara tér­zenét adott a Fő-téren, melyet a la­kosság örömmel — de egyben meg­hatódással is, hallgatott. Ezzel is szépen nyilvánult meg a katonáink és a nép közötti szoros kapcsolatok kimélyitése, — dolgo­zóink szeretettel és hálával gondol­nak néphadseregünk tagjaira, akik nemcsak a nehéz mentési munká­latokban vettek részt — de még ar­ra is gondolnak, hogy örömöt, sző. rakozást szerezzenek a dolgozóknak. Az „Autópark-szakasz" felajánlásá Az egység „Autópark-, gépkocsi- nap, tanítják a tanfolyam hallga­vezető-, oktató szakasza" értékes fel­ajánlást tett. Segít a gépkocsi­tanfolyam azon diákjainak, akik még nem sajátították el kellőkép, pen a vezetést, vagy pedig hiányos­ságaik vannak a műszaki ismere­tekben. " A szakasz áldozatkészen teljesí­tette felajánlását. Heti tervet dol­gozott ki, mely szerint az oktatók szabad idejükben, többnyire vasár­tőit. Az első júliusi vasárnapon már próbautat tettek. Menet közben ügyeltek a hibák kiküszöbölésére és a gyorsaság szabályozására. Egyes oktatók a műszaki ismere­tek ismétléséről gondoskodtak. Így kezdték meg az „Autópark-szakasz" tagjai felajánlásuk teljesítését, ame­lyet sikerrel folytatnak. Kotík Ottó őrvezető Jól működik CsISz-szervezetünk CsISz-szervezetünk taggyűléseit minden hónapban rendszeresen meg­tartja. Minden taggyűlés jól elő volt ké­szítve. Az eredmény nem is maradt hárman hiányoznak. A gyűlésen nyíltan rámutattak hibáikra, helye­sen értékelték munkájukat. Agitá­toraink politikai meggyőző munká­val igyekeznek a még nem eléggé el. Bajtársaink aktivan részt vet- öntudatos elvtársakat nevelni, tek a vitában. Eddigi gyűléseinknek I E gyülés me gtartása óta csak egy hónap telt el. Nevezett elvtár­Jó segítseg Szép júliusi vasárnap volt. A tisz­ti tanulóotthon tagjai, a hétfői, de legfőképp az évzáró vizsgákra ké­szültek. A legszorgalmasabb tanu­lás közben belépett az ügyeletes tiszt és egy közeli üzem kéré­sét tolmácsolta a jelenlevőknek, hogy segítsenek néhány vagon kö­vet kirakni. Bár sok feladat várt még a hall­gatókra, mégis huszonketten hatá­rozták el, hogy segítenek. Gyorsan gyári munkások meg voltak elé­gedve munkájukkal. A munka be. fejezése után megmutatták a kato­- Er­náknak a gyárat, majd meghívták és keményen dolgoztak. Két óra ö ket a délutáni mulatságra, alatt hat vagon követ raktak ki. A • Kolúfik Zdenek, tiszt az volt a hibája, hogy a felszólalók nem kritizáltak és nem gyakoroltak önkritikát. Pedig ez a legjobb mód a hiányosságok kiküszöbölésére. Csak a legutóbbi gyűlésünkön érvé­nyesült legjobban a kritika és ön­kritika gyakorlása. Jauša, Rabov ­sky és Marek elvtársak, akik min­den percüket arr a áldozzák, hogy egységünk életét szebbé tegyék, ve­zették rá a tagságot a kritika he­lyes alkalmazására. A felszólalók helyesen kritizálták Szkapál, Siba és Cufolik elvtársakat, akik kivonták magukat a feladatok teljesítéséből. Úgy gondolták, hogy senki nem veszi észre, ha ketten­sakon máris meglátszik a változás. Megértették, mit jelent az össze­tartás és a szoros együttműködés. Az elvtársak, pár nappal a gyűlés után kötelezettséget vállaltak, hogy a hibákat helyrehozzák. A jövőben minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a lehető legjobban teljesítsék feladataikat. Marek elvtárs, egysé­günk legjobb és politikailag legfej­lettebb agitátora, megígérte az elv­társaknak, hogy igyekezetükben se­gítségükre legz. Segíti őket, hogy a legjobb eredményeket érjék el. Pandi József közkatona / I

Next

/
Thumbnails
Contents