Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-23 / 178. szám, péntek

1954. július 24 m UJSZO A béke erőinek győzelmével ért véget a genfi értekezlet Az értekezlet július 21-i záróülése Szerdán, július 21-én 17 óra 25 perckor véget ért a külügyminisz­terek genfi értekezlete. Az érte­kezlet a békeerők nagy győzelmé­vel végződött. 75 napi szorgal­ma^ munka után a genfi értekez­let teljesítette feladatát — az in­dokínai béke helyreállítását Röviddel 15 óra előtt az érte­kezlet valamennyi részvevője összegyűlt a genfi Nemzetek Pa­lotájában. Molotov, Csou En-laj, Fam Van Dong, Mendes-France és Eden minisztereket a bejárat­nál nagyszámú újságíró és az ENSz európai központjának funk­cionáriusai üdvözölték. Közvetle­nül 15 óra után a tanácsteremben A. Eden brit külügyminiszter el­nöklete alatt megnyitották a gen­fi értekezlet utolsó ülését. A. Eden megnyitó beszédében ismertette azokat az egyezménye­ket, amelyeket a genfi értekezlet részvevői elértek. Egyben bejelen­tette, hogy az Egyesült Államok kormánya nem csatlakozott a gen­fi értekezlet zárónyilatkozatához és hogy külön nyilatkozatot fog tenni. A. Eden javaslatára táviratokat küldtek India, Kanada és Lengyel­ország kormányainak, azzal a fel­hívással, hogy foglalják el funk­ciójukat mint a fegyverszüneti el­lenőrző bizottság tagjai. Ezután az összes küldöttségek vezetői beszédeikben megelégedé­süket fejezték ki a háborús ak­cióknak, a három indokínai ál­lamban — Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában — való beszün­tetéséről szóló egyezmény elérése felett. Egyúttal köszönetüket fejezték ki az értekezlet mindkét elnökének, V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökhelyettesének és külügyminiszterének, valamint A. Eden brit külügyminiszternek az indokínai béke elérése érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseikért. Az értekezlet részvevői köszönetüket fejezték ki azért a konstruktív ál­lásfoglalásért, amelyet az indokí­nai kérdés megoldásánál Mendes­France, a francia küldöttség ve­zetője és Fam Van Dong, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője nyilvání­tott. V. M. Molotov. a Szovjetunió küldöttségének vezetője záróbeszé­dében többek között kijelentette, hogy a genfi értekezlet megmutat­ta, hogy nincs olyan kérdés, ame­lyet meg ne lehetne oldani tár­gyalások és megegyezések útján. V. M. Molotov bejelentette, hogy a szovjet küldöttség a genfi érte­kezlet egyezményeit pozitívan ér­tékeli és jóváhagyja. Csou En-laj. a Kínai Népköztársaság külügy­minisztere beszédében rámutatott arra, hogy a létrejött egyezmény­nek nagy pozitívuma abban rej­lik, hogy megoldja mind a kato­nai, mind a politikai kérdéseket Indokínában. Csou En-laj is be­leegyezését nyilvánított az elfoga­dott egyezményekkel kapcsolatban. Fam Van Dong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság küldöttsé­gének vezetője hangsúlyozta, hogy az indokínai háborús akció be­szüntetéséről szóló egyezmény a béke nagy győzelme, Indikína né­peinek és általában az ázsiai né­peknek győzelme. Hangsúlyozta, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság szigorúan be fogja tartani a genfi értekezlet összes egyezményeit. Franciaország és Nagy-Britannia küldöttségei is egyetértésüket nyil­vánították a genfi értekezleten el­ért egyezményekkel. Bedell-Smith amerikai küldött kijelentette, hogy nem hajlandó csatlakozni a genfi értekezlet zá­rónyilatkozatához, és kormánya nevében egyoldalú nyilatkozatot fett. Bedell-Smith igyekezett biz­tosítani az értekezlet részvevőit arról, hogy az USA nem alkal­maz erőszakot, sem erőszakkal va­ló fenyegetést az elért egyezmény meghiúsítására. Egyúttal azonban bejelentette, hogy az amerikai kormány elvi álláspontja Indokí­nával kapcsolatban változatlan. L. F. Iljicsev, a szovjet küldött­ség képviselője a záró sajtóértekez leten a genfi értekezlet sikereiről beszélve kijelentette: „A mesterséges akadályok ellené re, amelyeket a genfi értekezlet út­jába gördítettek, az egyoldalú ag­resszív akciók ellenére, amelyeket némelyik kormány a délkeletázsiai agresszív egyezmény létesítésével kapcsolatban fejtett ki, egy dolog világos: megmutatkozott, hogy szá molni kell az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmával. A világ népei, akik megbírálják majd a genfi értekezletet, felteszik a kérdést: ha lehetséges volt tár­gyalások és megegyezések útján po­zitív eredményt elérni az indokínai kérdés megoldásánál, miért nem le­het ugyanilyen módszereket alkal­mazni más, eddig megoldatlan kér­dések megoldásánál? Ha ma még szükség van valamilyen bizonyíték­ra, hogy a tárgyalás módszere a kölcsönösen elfogadható egyezmény elérése érdekében hatásosabb, mint az erőpolitika, akkor erre a genfi értekezlet adta a legjobb bizonyí­tékot." A sajtóértekezlet végén L. F. Il­jicsev a következő szavakat intézte a világsajtó képviselőihez: „Éppen úgy, mint a berlini értekezleten, most sem akarok önöktől búcsúzni, hanem örülök, hogy újból látni fogjuk egymást." A genfi értekezlet zárónyilatkozata Zárónyilatkozat az indokínai bé­ke helyreállításáról szóló 1954. jú­nius 21-i genfi értekezletről, ame­lyen részt vettek Kambodzsa, Viet­nam állam, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Laosz, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Királyság és a Szovjet­unió képviselői; 1. Az értekezlet tudomásul veszi azokat az egyezményeket, amelyek­kel véget érnek a háborús akciók Kambodzsában, Laoszban é6 Viet­namban, és amelyek megszervezik ezen egyezmények megvalósításá­nak nemzetközi ellenőrzését és fel­ügyeletét. 2. Az értekezlet megelégedését fejezi ki, hogy befejezték a háborús akciókat Kambodzsában, Laoszban és Vietnamban, és meggyőződésé­nek ad kifejezést, hogy ebben a nyilatkozatban, valamint a háborús akciók megszüntetéséről szóló egvezményekben foglalt intézkedé­sek lehetővé teszik Kambodzsának, Laosznak és Vietnamnak, hogy most teljes függetlenségben és szu­verenitásban elfoglalják helyüket a békeszerető nemzetek családjában. 3. Az értekezlet tudomásul veszi, Kambodzsa és Laosz kormányainak nyilatkozatát, amely szerint olyan intézkedéseket akarnak tenni, ame­lyek lehetővé teszik minden pol­gárnak, hogy elfoglalják helyüket a nemzeti társadalomban, főleg a jö­vő általános választásokban való részvételükkel. Ezeket a választáso­kat ezen órszágok alkotmányainak alapján az 1955-ös év folyamán fogják megtartani titkos szavazás­sal és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával. 4. Az'értekezlet tudomásul veszi, a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény intézkedéseit Viet­namban, amely megtiltja idegen ka­tonai személyek, valamint minden­nemű fegyverek és hadianyag Viet­namba való szállítását. Az értekezlet egyúttal tudomásul veszi Kambodzsa és Laosz kormá­nyainak nyilatkozatát, amely szerint elhatározták, hogy ne: n kérnek kül­földi segítséget hadianyag, személy­zet vagy oktatók formájában, más célra, mint területük hathatós vé­delmének céljára, és ami Laoszi illeti, a laoszi háborús akciók meg­szüntetéséről szóló egyezmény által megállapított időközökben. 5. Az értekezlet tudomásul veszi a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény intézkedéseit Vi­etnamban, amelyek szerint a két fél átcsoportosítási körzeteiben nem szabad semilyen külföldi államnak háborús támaszpontot létesítenie. Mindkét fél köteles felügyelni ar­ra, hogy a számukra meghatározott körzetben ne váljanak semilyen katonai szövetség részévé és ne használják fel őket a háborús ak­ciók felújítására vagy agresszív po­litika céljaira. Az értekezlet továb­bá tudomásul veszi Kambodzsa és Laosz kormányainak azt a nyilat­kozatát, hogy nem csatlakoznak semilyen más államokkal kötött egyezményekhez, ha ez az egyez­mény olyan katonai szövetségben való részvételre kötelez, amely nem felel meg a laoszi háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény elveinek, vagy amennyiben nem fo­rog veszélyben biztonságuk, nem fognak katonai támaszpontokat építeni idegen hatalom katonai erői számára Kambodzsa vagy Laosz te­rületén. 6. Az értekezlet megállapítja, hogy a Vietnamról szóló egyezmény fő célja a katonai kérdések megol­dása a háborús akció megszünteté­sének szempontjából és hogy a ka­tonai demarkációs vonal ideiglenes vonal, és egyáltalán nem lehet po­litikai vagy területi elhatárolásnak minősiteni. Az értekezlet meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy ebben a nyilatkozatban, valamint a hábo­rús akciók megszüntetéséről szóló egyezményben foglalt intézkedések megvalósítása megteremti a szük­séges előfeltételeket ahhoz, hogy Vietnamtan Dolitikai rendezést ér­jenek el a közeljövőben. 7. Az értekezlet kijelenti, hogy ami Vietnamot illeti, a politikai problémáknak a függetlenség, egy­és és területi érinthetetlenség el­veinek tiszteletbentartásr alapj.-n való megoldása a vietnami nép szá­mára lehetővé teszi a demokratikus intézmények által biztosított alap­vető szabadságjogok gyakorlását. Ezeket a demokratikus intézmé­nyeket az általános, szabad, titkos szavazással tartott választásokkal valósítják meg. Hogy a béke helyreállítása; meg­felelően előrehaladjon és hogy min­den szükséges előfeltételt meg­teremtsenek a nép akaratának sza­bad kifejezésére, az általános vá­lasztásokat 1956. júliusában tartják meg a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság tagállamaiból álló nemzetközi bizottság ellenőrzése alatt, amelynek megalakítását a há­borús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény állapítja meg. Ebből az alkalomból tanácskozásokat folytat­nak a két körzet illetékes képvise­leti hivatalai 1955. július 20-tól kezdve. 8. A háborús akciók beszünteté­séről szóló egyezménynek a 'sze­mélyek és a vagyon védelmére irá­nyuló intézkedéseit a lehető legszi­gorúbban érvényesíteni keli és el­sősorban lehetővé kell tenni Viet­nam minden egyes lakosa számára, hogy szabadon döntsön arról, mely területen akar élni. 9. Vietnam déli és északi körze- j tei illetékes képviseleti hivatalai­nak, valamint Laosz és Kambodzsa hivatalainak nem szabad megen­gedniök semilyen egyéni vagy kol­lektív megtorló intézkedést azon személyek ellen, akik a háború folyamán együtt do'goztak a felek valamelyikével, sem pedig család­tagjaik ellen. 10. Az értekezlet tudomásul ve­szi a francia kormány nyilatkoza­tát. amely szerint kész visszahív­ni csapatait Kambodzsa, Laosz és Vietnam területeiről az illetékes kormányok kérésére, a felek közöt­ti megegyezés által meghatározott időpontokban, lüvéve azt az esetet, ha a két fél megyezése alapján- a francia csapatok bizonyos állomá­nyát bizonyos időre meghatározott helyeken hagyhatják. 11. Az értekezlet tudomásul veszi a francia koonánynak azt a kije­lentését, hogy a kambodzsai, laoszi és vietnami béke helyreállítását és megszilárdítását érintő valamennyi probléma megoldásánál Kambodzsa, Laosz és Vietnam függetlensége és szuverenitása, egysége, és területi érintetlensége tiszteletbentartásából fog kiindulni. 12. Kambodzsa, Laosz és Vietnam iránti kapcsolataiban a genfi ér­tekezlet valamennyi részvevője kö­telezi magát, hogy tiszteletben tart­ja ezen államok szuverenitását, függetlenségét, egységét és területi érintetlenségét, és tartózkodni fog­a belügyeikbe való bármilyen be­avatkozástól. 13. Az értekezlet részvevői meg­egyeztek, hogy valamennyi kérdés­ről, amelyet a nemzetközi ellen­őrző és felügyelői bizottság terjeszt eléjük, tanácskozni fognak, hogy megtárgyalják azokat az intézke­déseket, amelyek szükségesnek mu­tatkozhatnak a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmé­nyek betartásának biztosítására Kambodzsában, Laoszban és Viet­namban. V. M. Molotov beszéde a genfi értekezlet 1954. július 21-i záróülésén Elnök úr, Miniszter urak! A külügyminiszterek genfi érte­kezlete, amelyet a berlini értekez­let határozata alapján hívtak egy­be a koreai és indokínai kérdés megtárgyalására, csaknem három hónapig tartó munkáját befejezte. Hála az értekezlet részvevői erő­feszítéseinek, a genfi értekezlet elérte fő célját: sikeresen megol­dotta az indokínai béke helyreál­lításának feladatát. Az értekezle­ten megkötött egyezményeket, amelyek az indokínai népek nem­zeti jogainak elismerésén alapul­nak és tekintetbe veszik Fran­ciaország érdekeit, nem lehet más­ként értékelni, mint a béke erőinek nagy győzelmeként, jelentős lépés­ként a nejnzetközi feszültség eny­hítéséhez vezető úton. Egyezményeket írtak alá a há­borús akciók megszüntetéséről Viet­namban, Laoszban és Kambodzsá­ban. Ezek az egyezmények a 8 éven át folyó vérontás végét jelentik, és az indokínai népek nemzeti felsza­badító harcának jelentős sikerét. Most e népek előtt a gazdasági és kulturális fejlődés békés körülmé­nyek között való új lehetőségei nyílnak meg. Ezek az egyezmények alapul szolgálnak a Francia Köz­társaság és az indokínai államok közötti baráti kapcsolatok kifej­lesztésére. Ez értekezlet részve­vői teljes joggal megelégedésüket fejezhetik ki az elért egyezmények felett. Meg kell állapítanunk, hogy a vietnami béke helyreállításáról szóló egyezmény rendkívüli fon­tosságú. Ezzel az egyezménnyel a nemzeti felszabadító harc, e harc­nak nagy áldozatai és hősiessége ^ nemzetközi elismeréshez jutott. Ez az egyezmény azonban ideiglenes demarkációs vonalat állapit meg Vietnam északi és déli része kö­zött, és ezáltal új, nagyon fontos feladatot tűz ki: a nemzeti egyesí­tés lehető leggyorsabb megvalósí­tását békés feltételek mellett az e rí ész vietnami nép nemzeti érde­keivel összhangban. A má aláírt egyezményeknek nagy fontosságuk van Ázsia nemze­teire nézve, ahol egy további há­borús tűzfészket oltottak ki. Ezen­kívül újabb nagy lépést jelentenek a béke megszilárdítása és a nem­zetközi együttműködés fejlesztése felé vezető úton. A genfi értekezlet csaknem há­rom hónapig tartott. Ma tudjuk, mit ért el, és minek az elérésére nem volt képes. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a ko­reai kérdés még mepoHésra vár Korea nemzeti egyesítenének érde­kében. Maga az indokínai kérdés meg­tárgyalása ezen az értekezleten két időszakot mutat — mindenki em­lékezik azokra a nehézségekre, amelyekbe az első időszakban ütkö­zött. Ezeket a nehézségeket azon­ban legyőztük. Nem lehet eléggé értékelni azt a hozzájárulást, ame­lyet e nehézségek legyőzése szem­pontjából az értekezlet folyamán a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság küldöttsége és Franciaország küldöttsége mutattak. Nagy fon­tossággal bír maga az a tény, hogy a tárgyalások lehetővé tették a kölcsönös jobb megértés elérését, és hogy mindkét illetékes fél jóaka­ratot mutatott. Az értekezlet folyamán a részve­vőknek lehetőségük nyílott * arra, hogy egymáshoz közelhozzák állás­pontjaikat, egymásnak engedménye­ket tegyenek, és így eredményessé tegyék a tárgyalást. Hogy az Egye­sült Államok küldöttsége ennek el­lenére az egész nehéz munka folya­mán nem csatlakózott az értekezlet többi részvevőihez, és kivételes ál­láspontot foglalt el, ez mindenki előtt ismeretes. Másrészt a genf: ér­tekezlet megmutatta a Kínai Nép­köztársaság részvételének pozitív jelentőségét az akut nemzetköz, problémák megoldásában. E konfe. rencia lefolyása megmutatta; hogy a némelyik állam agresszív körei ál­tal támasztott mesterséges akadá­lyokat, amelyekkel Kína részvételét igyekeznek akadályozni, a nemzet­közi problémák megoldásánál maga az élet küszöböli ki. A genfi értekezlet megmutatta, hogy az illetékes államok közötti tárgyalások útján bizonyos felté­telek mellett olyan eredményeket lehet elérni, amelyek megfelelnek a népek érdekeinek, a világbéke megszilárdítása érdekeinek. A genfi értekezlet eredményei megerősítették a Szovjetunió egész külpolitikája által védelmezett elv­nek helyességét, hogy nincs olyan vitás kérdés a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amelyet meg ne lehetne oldani a béke megszilárdítására irá­nyuló tárgyalások és egyezmények alapján. Ma az egész világot bejárja a genfi értekezleten elért egyezmé­nyek híre. A genfi értekezlet sike­re megfelel az összes békeszerető nemzetek érdekeinek, a népek bé­kéje és szabadsága érdekeinek. Engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy ezek az egyezmények és a genfi értekezlet munkájának fontos eredményei megszilárdítják a né­peknek a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésére, a béke további megszilárdítására irányuló akaratát és törekvését." V. M. Molotov végezetül köszö­netét fejezte ki a svájci kormány­nak, a vezető személyiségeknek és a genfi hatóságnak azért a meleg vendégszeretetért, amelyben a gen­fi értekezlet részvevőit részesítet­ték, és rokonszenvét' fejezte ki a svájci nép iránt. Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének a genfi konferencián 1954. július 21-én tett nyilatkozata Elnök úr, Küldött urak! 75-napig tartó munka után a gen­fi konferencián kilenc küldöttség végül legyőzte az utolsó akadályo­kat, és elérte az indokínai béke megújításáról szóló egyezmények létrehozását. Szilárdan hiszek abban, hogy azok az egyezmények, ame­lyeket elértünk, nemcsak az indo­kínai 8 évig tartó háborúnak vet­nek véget és elhozzák a békét In. dokina és Franciaország nemzetei­i nek, hanem előidézik Ázsiában ét " az egész világon a feszültség továb­bi enyhülését. Nincs kétség afelől, hogy konferenciánk sikere óriási. Konferenciánk, hogy megteremt­hesse az indokínai szilárd és tartós béke előfeltételeit, újból és újból arra törekedett, hogy megoldódjék Indokínában a fegyverszünet kér­dése és a politikai kérdés is. Azok az egyezmények, amelyeket elér­tünk, az indokínai háború beftýezé­l

Next

/
Thumbnails
Contents