Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-23 / 178. szám, péntek

ÜISZ0 1954. július 25 sének konkrét határozatait tartal­mazzák és alapelveket tűznek ki Indokína politikai kérdéseinek meg- j oldására. Ezen alapelvek szerint a Francia Köztársaság kötelezi ma­gát, hogy tisztel-tben tartja a három indokínai állam függetlenségét, fel­ségjogát, egységét és területi érin­tetlenségét, és a három indokínai állam megvalósítja az országos sza­bad választásokat az erre megsza­bott határidőkben, hogy országaik­ban a demokrácia és a nép egysé­ge kerüljön hatalomra. Megállapít­juk, hogy a fegyverszünet megkö­tése után a három indokínai állam nem csatlakozik semmiféle katonai szövetséghez és hogy nem engedi meg egyetlen idegen országnak sem, hogy országa területén katonai tá­maszpontokat építsen. Ezek az egyezmények lehetővé teszik a há­rom indokínai államnak, hogy bé­kében építhessék országaikat. A te­rületi sérthetetlenség és felségjog kölcsönös tiszteletbentartása alap­ján ez a három állam fejleszteni fogja az egymás közötti és Fran­ciaországgal való kölcsönös baráti kapcsolatokat. Ezek az egyezmé­nyek lehetővé teszik, hogy ez a há­rom állam baráti kapcsolatokat te­remtsen az összes szomszédos or­szágokkal. A Kínai Népköztársaság | küldöttsége teljes mértékben he­lyesli és támogatja ezeket az egyez­ményeket, és kifejezésre juttatja azon készségét, hogy az illetékes államokkal együtt biztosítja ezen egyezmények következetes betartá­sát. # Az indokínai béke megújításának és a három indokinai állam egysé­gének és függetlenségének biztosí­tása nemcsak Indokína és Francia, ország nemzeteinek forró vágya, hanem Ázsia és ^z egész világ bé­keszerető nemzeteinek közös kíván­sága. Szilárdan hisszük, hogy azo­kat az egyezményeket, amelyeket a genfi konferencián elértünk, két­ségtelenül támogatni fogják p. világ összes nemzetei, főleg a kolumbiai hatalmak, amelyek nagy érdeklő­dést mutattak az indokínai fegy­verszünet iránt. Az indokínai fegyverszünet to­vábbi bizonyítéka annak, hogy a béke erői legyőzhetetlenek. A vilá­gon egyre több nemzet óhajtja a békés együttélést. A nép nem támo­gathat semmiféle politikai erőt, amely ellentétek kihívására és sa­ját maga ellen fordított katonai csoportok megteremtésére irányul. Ázsia nemzetei határozottan nem kívánják az ellentéteket és az an­tagonizmust, hanem békét és együtt­működést kívánnak. Az ázsiai kollektív béke biztosí­tásának érdekében nézetünk szerint az ázsiai nemzeteknek kölcsönösen tanácskozniok kellene és kölcsönö­sen kellene együttmüködniök a te­rületi sérthetetlenség és felségjog, a megnemtámadás, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egység és kölcsönös érdek és a békés együttélés kölcsönös tiszte­letbentartásának elvei alapján. Ezenkívül hajlandók vagyunk az Ázsián kívül élő többi nemzetekkel együtt, akiknek velünk egyforma céljaik vannak, biztosítani Ázsiában és az egész világon a békét és a biztonságot. A nemrégen tett kínai­indiai és kínai-burmai közös nyilat­kozat, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének Ho Sí Minh-nek azon közös nyilatkozato­kat támogató kijelentése, valamint az ezen közös nyilatkozatokat Ázsiá­ban és az egész világon támogató közvélemény világos bizonyítéka an­nak, hogy az ázsiai béke megszilár­dítására jó kilátásaink vannak. A genfi konferencia két nagy problémát tárgyalt meg: a koreai kérdés békés megoldását és az in­dokínai béke megújítását. Bár a koreai kérdés megoldása terén nem értünk el egyezményt, mégsem tö­röltük ezt a kérdést a programmról. Most, amikor a konferencia az in­dokínai béke megújításának kérdé­sében nemcsak a katonai akciók be­szüntetésére vonatkozó egyezményt érte el, hanem megvalósította a po­litikai kérdések megoldására vonat­kozó alapelvekről szóló egyezményt is, újabb remény van a koreai kér­dés megoldására. Végül szeretném felhívni a figyel­met arra, hogy az összes nemzetkö­zi vitás kérdéseket meg lehet olda­ni tárgyalások útján olyan feltéte­lek mellett, ha a részvevő orszá­gok őszintén óhajtják a békét. Ezen a konferencián Fam Van Dong úr, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság küldöttségének vezetője és Pierre Mendes-Franoe úr, a francia küldöttség vezetője dicséretre mél­tó engedékenységről tettek bizony­ságot. Konferenciánk mindkét elnö­kének, V. M. Molotov úrnak, a szovjet küldöttség vezetőjének és Anihony Eden úrnak, a brit küldött­ség vezetőjének igyekezete, amely mindkét fél megsegítésére és arra irányult, hogy konferenciánk meg­valósíthassa az egyezményt, dicsé­retre méltó. Elnök úr! Az indokínai katonai akciók bÄ^iintetése megvalósítás előtt áll. A béke Indokínában, ame­lyet olyan nehezen vártak az egész világon, helyreáll. A béke ismét győzedelmeskedett a háború felett, ugyanúgy, mint Koreában. Szilár­dítsuk meg bizalmunkat, és foly­tassuk a világbéke megszilárdítá­sára és biztosítására irányuló tö­rekvéseinket. Fam Van Dong-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének beszéde a genfi értekezlet záróülésén Elnök úr! Miniszter urak! A genfi értekezlet olyan egyez­mények aláírásával ért véget, amelyek a háborús akció meg­szüntetését jelentik Indokínában. Ez a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az indokínai or­szágok, a francia nép, az ázsiai nemzetek nagy győzelme, az ösz­szes békeszerető nemzetek és pol­gárok nagy győzelme. Ez az egyezmény a béke nagy győzelme. Az Indokínáról szóló genfi érte­kezlet sikeres befejezése újabb bi­zonyítéka annak, hogy az összes nemzetközi ellentéteket, a legko­molyabbakat is, meg lehet oldani tárgyalások útján. Az indokínai béke megkötése az indokínai nem­zetek nemzeti jogainak elismerése alapján, az elnyomott nemzetek győzelme, amelyek magasra emel­ték a nemzeti függetlenségérj és a demokratikus szabadságjogokért folytatott harc zászlaját. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság népének és kormányának nevében a Vietnami Demokratikus Köztársaság a legnagyobb elismeré­sét fejezi ki mindazoknak a hatal­maknak, amelyek részt vettek ezen az értekezleten, az összes békeszere­tő nemzeteknek és kormányoknak, amelyek közvetlenül vagy közvet­ve hozzájárultak a béke eléréséhez, amelyért népünk nyolc éven át hő­siesen harcolt. Ez az egyezmény nagy lépést je­lent előre. További lépést kell ten­ni. Indokínában ki kell építeni a szilárd és tartós békét a politikai problémák megoldásával, amelyek között első helyen népünk nemzeti egységének a választások alapján, vagyis a béke és demokrácia útján [ való megvalósítása áll. Ezenkívül újjá kell építenünk a hosszú háború által feldúlt orszá­gunkat, továbbra is még erélye­sebben érvényesítenünk kell a de­mokratikus szabadságjogokat, ame­lyek közé tartozik a vallásszabad­ság és a vallásos szertartások sza­badsága, főleg a Bui-Hu és Phat Dien püspökségekben, a gazdaság, kultúra és mindazon dolgok fej­lesztése, amelyek népünk anyagi és kulturális színvonala emelésé­hez szükségesek. E feladatok elvégzéséhez, ame­lyek előttünk állanak, szükségünk lesz barátaink rokonszenvére, tá­mozgatására és segítségére, Délke­let-Ázsia és egész Ázsia nemzetei­nek együttműködésére, a szuvere­nitás, a területi függetlenség, a megnemtámadás, a más országok belügyeibe való be nam avatkozás, az egyenlőség és a békés együtt­élés kölcsönös előnyei tiszteletben­tartása alapján. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság forrón óhajtja a bizalmon és barátságon alapuló kapcsolatok felvételét, amelyek nélkülözhetet­lenül szükségesek az indokínai bé­ke helyreállításához és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldásá­hoz, főleg Franciaországgal, amely nagy szabadságszerető hagyomá­nyairól ismert. Szeretnénk Fran­ciaországgal felvenni a gazdasági és kulturális kapcsolatokat az egyenlőség és a kölcsönös érdekek alapján. Szükségünk van a békére, hogy egyesíthessük országunkat és fel­építésén dolgozhassunk. Becsülete­sen és pontosan betartjuk az egyezményeknek minden pontját, amelyeket aláírtunk. Reméljük, hogy a többi érdekelt felek is így fognak cselekedni Mindnyájunk­nak szükségünk van arra, hogy az elért békét megtartsuk és megszi­lárdítsuk. Megindulással emlékezünk meg most országunk népéről, amely el van telve szeretettel hazája iránt, el van telve bátorsággal a harcban és amely most épp oly hazaszere­tettel és bátorsággal lesz teli a bé­ke időszakában is, amely megnyí­lik előtte. Az értekezlet megállapította egyesülésünk időpontját. Ezt az egyesülést elérjük, kivívjuk az egységet, mint ahogy kivívtuk a békét. A világnak semilyen ereje­sem belső, sem külső, nem térít el bennünket a békés és demokrati­kus alapon való egység útjáról. Ez fogja nemzeti függetlenségünk betetőzését jelenteni. Vietnami polgárok! Délen lakó polgártársaink! Miénk a győzelem! Hazánk függetlensége és egysége a mi kezünkben van. A béke és az igazságosság hívei az egész világon teljes szívükkel mellettünk álla­nak. Emlékezzünk Ho Si Minh el­nök szavaira: a küzdelem nehéz, de a végén győzünk. Éljen a béke! Éljen hazánk egysége! Az USA képviselőjének nyilatkozata a genfi értekezlet július 21-i ülésén Amint már-július 18-án kijelen­tettem, kormányom nem hajlandó csatlakozni az értekezlet nyilatko­zatához. Az Egyesült Államok azonban álláspontjáról a követke­ző egyoldalú nyilatkozatot adja: Nyilatkozat: Az Egyesült Államok kormánya, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek elvei és céljai alapján minden erőfeszítést meg akarva tenni a béke megszilárdítására, tudomásul veszi az 1954. július 2C-án és 21­én Genfben megkötött egyezmé­nyeket a) a francia laoszi parancs­nokság és a vietnami néphadsereg parancsnoksága között; b) a khme­ri királyi hadsereg parancsnoksá­ga és a vietnami néphadsereg pa­rancsnoksága között; c), a francia­vietnami parancsnokság és a viet­nami néphadsereg parancsnoksága között és a genfi értekezlet elé 1954, július 21-én benyújtott nyilatko­zat 1—12. szakaszait és az említett i egyezményekkel, valamint szaka­szokkal kapcsolatban kijelenti, hogy 1. tartózkodik az erőszak bármely alkalmazásától vagy az erőszakkal való bármely fenyege­téstől, amivel ezeket az egyezmé­nyeket megsértené, még pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 2/4 cikkelye alapján, amely a tagok feladatává teszi, hogy nemzetközi kapcsola­i taikban tartózkodjanak az erőszak­kal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától és 2. az agresszió­nak az említett egyezményekkel ellentétben való bármilyen felújí­tását olyan nagyon súlyos cselek­ménynek fogja tekinteni, amely komolyan veszélyezteti a nemzet­közi békét és biztonságot. A vietnami szabad választásokról szóló nyilatkozatban tartalmazott kijelentéssel kapcsolatban kormá­nyunk szeretné megvilágítani állás­pontját, amelyet az 1954. évi június 29-i washingtoni nyilatkozatban a következőképpen fejezett ki: „Abban az esetben, ha a nemze­tek akaratuk ellenére ketté van­nak osztva, továbbra is törekedni fogunk az egység elérésére, az Egyesült Nemzetek Szervezetének ellenőrzése alatt tartott szabad vá­lasztások segítségével, hogy bizto­sítva legyen a választások tisztes­séges megvalósítása." A vietnami állam képviselőjének előadott nyilatkozattal kapcsolatban az Egyesült Államok megerősíti hagyományos álláspontját, amely szerint a nemzeteknek joguk van dönteni saját jövőjükről és az Egye­sült Államok nem vesz részt sem­mi olyan egyezményben, amely ezt megakadályozná. Ebben a nyilat­kozatban semmi elhajlás nincs et­től a hagyományos állásfoglalástól: sem pedig üyen eltérést nem jelent. Osztozunk abban a remén ybe n, hogy az egyezmények lehetővé te­szik Kambodzsának, Laosznak és Vietnamnak, hogy teljes függet­lenségben és szuverenitásban elfog­lalhassák helyüket a nemzetek bé­keszerető családjában és hogy e körzetben élő nemzeteknek lehető­vé teszik, hogy döntsenek saját jö­vőjükről. A Francia Köztársaság kormányának nyilatkozata a zárónyilatkozat 10. pontjához A Francia Köztársaság kormánya kijelenti, hogy kész visszavonni csapatait Kambodzsa, Laosz és Vietnam területéről az illetéke.; kormányok kívánságára, azokban az időpontokban, amelyeket az il­letékes felek közötti megegyezes fog meghatározni, kivéve azt az esetet, ha a két fél megegyezése alapján bizonyos számú francia csa­patokat meghagynak' bizonyos hé­yeken, bizonyos időre. A Francia Köztársaság kormányának nyilatkozata a zárónyilatkozat 11. pontjához A kambodzsai, laoszi és vietnami lenségének és szuverenitásának. béke helyreállítását és megszilárdí­tását érintő összes problémák meg­oldásában a francia kormány Kam­bodzsa, Laosz és Vietnam függet­gységének és területi érinthetet­lenségének riszteietbentartásából fog kiindulni. t Laosz királyi kormányának nyilatkozata a zárónyilatkozat 3. pontjához Laosz királyi kormánya attól az óhajtól vezettetve, hogy biztosítsa a királyság nemzetei közötti össz­hangot és megegyezést, kijelenti, hogy kész megtenni azokat a szük­séges intézkedéseket, amelyek le­hetővé teszik valamennyi polgár számára, hogy elfoglalják helyüket a nemzeti társadalomban és hogy így biztosítva legyenek számukra mindazok a jogok és szabadságok, amelyeket a királyság alkotmánya biztosít. A kormány elismeri, hogy az ösz­szes laoszi polgárok szabadon részt­vehetnek mint választók vagy je­löltek a titkos szavazás alapján tartott általános választásokban. Továbbá kijelenti, hogy intézke­déseket tesz, hogy Phang Saly és Sam Neua tartományok királyi igaz­gatásában az ellenséges akciók be­szüntetése és az általános válasz­tások közötti időszakban biztosít­sák azon laoszi állampolgárok ér­dekeinek külön képviseletét, akik nem támogatták a királyi csapato­kat a háborús akciók idejében. Kambodzsa királyi kormányának nyilatkozata a zárónyilatkozat 3. pontjához Kambodzsa királyi kormánya at­tól az óhajtól vezetve, hogy bizto­sítsa a királyság nemzetei közötti összhangot és megegyezést, kije­lenti, hogy kész megtenni a szük­séges intézkedéseket, amelyek va­lamennyi polgár számára lehetővé teszik, hogy elfoglalják helyüket a nemzeti társadalomban és hogy biztosítva legyenek számukra azok jogok és szabadságok, amelyeket a királyság alkotmánya állapit meg. A kormány elismeri, hogy vala­mennyi kambodzsai pólgár szaba­don részt vehet mint választó vagy mint jelölt a titkos szavazás alap­ján tartott általános választáso­kon. Laosz királyi kormányának nyilatkozata a záróközlemény 4. és 5. pontjához Laos? királyi kormánya el van határozva, hogy soha sem fog agressziós politikát folytatni és so­ha sem engedi meg, hogy Laosz területét az ilyen politika szolgá­latába állítsák. Laosz királyi kormánya soha sem csatlakozik semilyen más államok­kal kötött egyezményhez, ha ez az egyezmény a laoszi királyi kor­mányra azt a kötelezettséget róná, hogy részt vegyen olyan katonai szövetségben, amely nem felel meg az Egyesült Nemzetek alapokmá­nya elveinek vagy a háborús akció megszüntetéséről szóló egyezmény elveinek és — amennyiben bizton­sága nem forog veszélyben — azt a kötelezettséget tartalmazza, hogy támaszpontokat hatalom katonai Laosz területén építsen idegen erői számára. Laosz királyi kormánya elhatá­rozta, hogy nemzetközi vitás kérdé­seit békés eszközökkel oldja meg, úgy, hogy ne legyen veszélyeztetve a világbéke, a biztonság és az igaz­ságosság. A vietnami háborús ak­ciók megszüntetésének napja és ezen ország politikai problémáinak végső megoldása közötti időszakban Laosz királyi kormánya nem fog kérni külföldi segítséget sem hadi­anyag, sem személyzet vagy okta­tók formájában más célokra, mint területének hatásos védelmére, mégpedig az ellenséges akció meg­szüntetéséről szóló egyezmény által meghatározott terjedelemben. Kambodzsa királyi kormányának nyilatkozata a zárónyilatkozat 4. és 5. pontjához Kambodzsa királyi kormánya kész arra, hogy soha sem vesz részt agresszív politikában és soha sem engedi meg. hogy Kambodzsa terü­letét az ilyen politika szolgálatába állítsák. Kambodzsa királyi kormánya nem csatlakozik semilyen más ál­lamokkal kötött egyezményhez, ha ez az egyezmény Kambodzsára azt a kötelezettséget rója, hogy részt ve­gyen olyan katonai szövetségben, amely nem felel meg az Egyesült Nemzetek alapokmánya elveinek, vagy a háborús akciók beszünteté­séről szóló egyezmény elveinek, vagy pedig — amennyiben nem fo­rog veszélyben saját biztonsága — azzal a kötelezettséggel járna, hogy Kambodzsa területén támaszponto­kat építsen idegen hatalom kato­nai erői számára. Kambodzsa királyi kormánya kész nemzetközi ellentéteit békés eszközökkel megoldani, úgy, hogy ne forogjon veszélyben a világbé­ke, a nemzetközi biztonság és igaz­ságosság. A vietnami háborús akciók be­szüntetése és az ország politikai problémáinak végső megoldása kö­zötti időszakban Kambodzsa királyi kormánya nem fog kérni külföldi segítséget sem hadianyag, személy­zet vagy oktatók formájában más célokra, mint területének hatásos védelmére. V. M. Molotov fogadta Krisna Menont V. M. Molotov, külügyminisztere a Szovjetunió I gadta Krisna Menőn indiai közéleti július 21-én fo- tényezőt. V. M. Molotov megbeszélése A. Edennel Július 21-én a genfi értekezlet be- l vei, A megbeszélésen részt vett V, fejezése után V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere meg­beszélést. folytatott A. Edennel, Nagy-Britannia külügyminiszteré­V. Kuznyecov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterhelyettese és A. Cac. cia, Nagy-Britannia külügyminiszter­helyettese.

Next

/
Thumbnails
Contents