Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-23 / 178. szám, péntek

2 HISZ o 1954. .július 25 Tanulnak, hogy taníthassanak Már három hete, hogy a Brati- [ tárgyalják. Az első beszámolót slavai Pedagógiai Főiskolán befeje- j Csizmár Ilona, a nagykaposi nyolc ződtek a vizsgák, s a hallgatók ha- j éves középiskola egyik tanítónője zamentek nyári szünetre. A magyar tartja. „A hét krajcár", a „Csitttagozatról az idén ment ki az első csatt", és a „Tragédia" című elbehuszohöt végzett hallgató oklevéllel a kezében, hogy szeptemberben megkezdje hivatását. Az iskola termei és az internátusok azonban mégsem csendesek, tovább zajlik bennük az élet. Váltás volt. Az állandó hallgatók helyét a szélések alapján jellemzi az akkori társadalmi helyzetet, a falusi szegénység nyomorát s a szegényparaszt jellemét. Kőműves Zoltán, a vajáni nyolcéves középiskola tanitója, az „Ebéd" és „A nihilista" című elbeszéléseket ismerteti. Ez elbeszélétávhallgatók foglalták el: tanítóink I seken keresztül rámuta

t jöttek be, akik munkájuk mellett továbbképzik magukat, végzik a főiskolát. Két, három, sőt négyhetes nyári tanfolyamon vesznek részt, hogy így a szünetben hallgassák a hiányzó előadásokat és elvégezzék az előírt gyakorlatokat. Megfeszített munka folyik most a főiskolán. Mind az előadók, mind I pedig a hallgatók igyekeznek, hogy pótolják azt, amit évközben nem volt lehetőségük elvégezni. Az előadások és gyakorlatok már reggel félhétkor kezdődnek, s az ebéd ide- j jét kivéve, este hatig tartanak. Fo- j kozott ütemben kell haladniuk, hogy becsülettel helytálljanak a i vizsgákon. Öregek és fiatalok, húszéves tanítónők és ötvenéves tanítók, egyaránt tudják értékelni azt a nagy áldozatot, amit államunk hoz értük. Élnek a lehetőséggel és szívesen tanulnak, hogy minél magasabb szakképzettséggel rendelkező tanerők lehessenek. — Már maga ez a lehetőség is felbecsülhetetlen értékű számunkra, hogy a tanítás mellett elvégezhetjük a főiskolát is — mondja mély meggyőződéssel Strausz János, negyvenévkörüli középiskolai tanító. — Ez a tanfolyam pedig igazán sok segítséget jelent tanulmányaink végzésében. Évközben is jártunk ugyan előadásokra, de mégis- más ez, ha közben nem kell mással is foglalkoznunk, hanem csak a tanulásnak szentelhetjük időnket. ' A másodéveseknek eppen irodalmi szemináriumot vezet Rákos tanár elvtárs. Móricz Zsigmond, a nagy magyar író öt elbeszélését arra, mennyire nem vették a földesurak emberszámba a rájuk dolgozó szegényembert, s beszél azokról a visszásságokról, amelyek az akkori társadami helyzetet jellemezték. Kőműves elvtárs már annyira a — Mi itt ezt az utolsó beszámolót kedélyesen végigmosolyogtuk. Pedig Móricz Zsigmond, bármenynyire mosolytkeltően ír is, a mosoly mögött, a mondanivalója mé-r lyén, ott vannak a könnyek is. Én valahányszor Móricz müveit olvasom, mindig könnyes a szemem — fejezi be mondanivalóját, mert hangja megcsuklik s szemében valóban ott csillognak a könnyek. A vegytani laboratóriumban szintén lelkes munka folyik. Liptai és Varga tanársegéd elvtársak vezetésével kísérleteznek a vegytanszakosok. A biológiai előadóteremben figyelmesen hajolnak a hallgatók a mikroszkópok lencséi fölé, s vizsgálják a vér összetételét. Fiatalok, A biológiaszakosok munka közben. jelenben él, hogy régi jegyzői hi- I idősebbek, egyaránt nagy gonddal vatal helyett egyre a helyi nemzeti ' jegyezgetnek füzeteikbe. Este, vacsora után, egyéni tanulás következik. Az internátusok folyosói csendesek. Bent a szobákban többszáz öreg és fiatal diák mélyed bele könyveibe és jegyzeteibe. Tanulnak, hogy taníthassanak. J. I. bizottságot emlegeti. Persze, ezen mosolyognak a többiek. A hozzászólásoknál Kanala Józsefné, a rozsnyói pedagógiai iskola tanítónője jellemzi talán legtalálóbban Móricz elbeszélő művészetét, amikor ezt mondja: Az indokínai fegyverszünet a béke erőinek nagy győzelme (Folytatás az 1. oldalról.) kérdésének megtárgyalását és hogy az amerikai agresszív körök által gyakorolt minden intrika ellenére aláírták az egyezményt, legjobb bizonyítéka az Egyesült Államok gyarmati és háborús politikája csődjének. Az amerikai agresszív körök nem is igen igyekeztek leplezni arra irányuló tervüket, hogy az indokínai kérdés zsákutcába kerüljön, mint ahogy azt Korea egyesítése kérdésével tették. Bebizonyult azon. ban, hogy az „erő politikája" az indokínai kérdés megtárgyalásánál hatástalan politika volt. A háborús akciók befejezéséről szóló egyezmény megkötése megmutatta, hogy örökre elmúlt az az idő, amikor kíméletlenül sárba lehetett tiporni a nemzetek jogait, szabadságát és függetlenségét s arra való jogát, hogy szabadon döntsön politikai és gazdasági rendszeréről a nép kívánsága szerint. Nem lehet folytatni a végtelenségig

1' egyik államnak a másik által való gaz. dasági és politikai leigázását. Megmutatkozott, hogy ez különösen ott vált lehetetlenné, ahol a dolgozó nép már megízlelte ezeket a szabadságjogokat, értékelni tudja őket, és hősiesen védelmükre kel. A Genfben megkötött egyezmény rendkívül fontos dokumentuma annak, hogy nem létezik oly vitás kérdés, amelyet ne lehetne tárgyalások és egyezmények útján békés úton megoldani. Ez az egyezmény újra elítéli a háborút, mint a nem. zetek közti vitás kérdések „megoldásának" eszközét, és egyben annak az elvnek helyességét bizonyítja, amelyet a Szovjetunió és a béke táborának többi országa követ, hogy a háborút, mint barbár és halálthozó módszert az egyezmények és a tárgyalások békés módszerével lehet és kell helyettesíteni. Ez a bizonyíték, hogy tudniillik mindkét fél jóakarata és készsége mellett a megegyezés lehetséges, arra kötelezi a világ népeinek leg. szélesebb tömegeit, hogy még szívósabban harcoljanak a nemzetközi feszültség további enyhítéséért, még energikusabban küzdjenek a háború ellen. A genfi tárgyalások konkrét sikere erősíti a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcot. Az egész világ békeszerető emberei ma már joggal tekinthetik a tárgyalások útját a nemzetközi kapcsolatokban még fennálló valamenynyi vitás kérdés megoldása helyes é

s hatékony módszerének. Ha egyezmény volt elérhető ilyen nehéz kérdésben, mint a több mint 8 évig tartó háború megszüntetésében, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet további égető kérdéseit is meg lehet oldani tárgyalások útján. És tényleg, miért ne vezethetne sikerre a Németország, valamint Korea egységesítésére irányuló tárgyalás, miért ne lehetne elérni egyezményt az atom- és tömegpusztítótfegyverek megtiltásával, a fegyverkezés folyamatos csökkentésével és a lefegyverzéssel kapcsolatos kérdésekben? El lehet ezt is érni. Ah. hoz, hogy ez megvalósuljon, el kell nyomni a halál erőit, amelyek további véres milliárdokat akarnának kisajtolni az emberiség borzalmas szenvedéseiből. Erősíteni kell tehát azokat az erőket,/amelyek a békét kívánják, a békéért harcolnák. A nemzetközi feszültség további enyhítéséért folyó harc továbbra sem lesz könnyű. Nem tételezhető fel az, hogy a még mindig nagy befolyással rendelkező támadó erők lemondanának agresszív és népellenes politikájukról. Az amerikai imperialisták és monopolisták már elég gyakran adták bizonyítékát annak, hogy érdekeik szöges ellentétben állnak az emberiség érdekeivel. Ott, ahol a dollár és a világuralmi vágy a legfőbb cél lett, nem várhatjuk, hogy tekintetbe veszik a néptömegek érdekeit és kívánságait. Csehszlovákia népe csatlakozik azoknak az egész világot átölelő széles arcvonalához, akik őszintén örülnek a békeharcban elért új sikereknek, akik szívük mélyéből kívánják, hogy Vietnam, Patet Lao és Chmer népe ünnepelhesse a szabadságáért és nemzeti függetlensé. géért folytatott harc győzelmét. Népünk megátkozza az- amerikai zslodban álló árulókat, akik júdáspénzért fiatal cseheket és szlovákokat adtak el az újkori rabtartóknak, zsoldoscsapatokba hajszolták őket, hogy részt vegyenek a vietnami nép ellen irányuló piszkos háborúban. Csehszlovákia egész népe a Szovjetunió által vezetett békeerök győzelmét saját győzelmének is tartja, és még szilárdabban járja a békéért folytatott harc útját, s további eredményeket ér el szabad hazájának békés fejlesztésében. Az állandó bizottságok munkájáról Az állandó bizőttságok viszonya a nemzeti bizottságokhoz A nemzeti bizottságokról szóló törvény kimondja, hogy az állandó bizottságok egyesegyedül az NB szervei és így működésükért csakis az őket megválasztó NB-ne£ felelősek. Ebből következik azonban az is, hogy az allandó bizottságok csak a saját nemzeti bizottságuknak vannak alárendelve és nem a tanácsnak, ügyosztályoknak, intézőségeknek, vagy a felsőbb fokú nemzeti bizottságoknak, végrehajtó szerveiknek, vagy állandó bizottságaiknak. Az állandó bizottság esetében tehát nem ér\enyes a kettős alárendeltség elve. Az állandó bizottságokat nemzeti bizottságuk irányítja. Az állandó bizottság nem válhat egyszerű végrehajtó szervvé, mivel sf. NB ellenőrző és kezdeményező szerve. Természetesen a másik szélsőségtől is óvakodni kell, éspedig attól, hogy az állandó bizottságok ne válr janak olyan szervekké, melyek önhatalmúlag rendelkeznek. Az állandó bizottságokat az NB ellenőrzi és félévenként legaalább egyszer beszámoltatja őket működésükről. Az ellenőrzést az NB elnöke hajtja végre. A számadásra sz egyes állandó bizottsági elnökök kötelezettek. Felmerül a kérdés,'hogy az állandó bizottságok határozatai kötelezik-e a nemzeti bizottságot? — Az állandó bizottságok határozatai az NB-re kötelező erővel nem bírnak. Az NB figyelembe veszi az állandó bizottságok határozatait és javaslatait, ha azok helyesek és indokoltak, de elfogadásuk, érvényesítésük nem kötelező. Az állandó bizottságok határozatai csak két esetben kötelező erejűek: Akkor, ha a határozat 6a1át szervezésükre, saját működésükre vonatkoziií, pl. a közlekedési allandó bizottság szakembereket hív meg üléseire, vagy pl. ha az állandó bizottság felszólitja a nemzeti bizottságot, hogy adja át ülésének határozati javaslatait áttanulmányozás és észrevételek megtétele céljából. A másik eset az, ha az állandó bizottságok felszólítják az NB-nek alárendelt végrehajtó szerveket, vállalatokat, intézményeket, hogy adjanak jelentést arról, miért nem teljesítették az NB határozatait. Például a helyi gazdálkodási állandó bizottság felelősségre vonhatja a közületi fodrászüzemeket, hogy miért nem teljesítették az NB által kitűzött feladatot. A nemzeti bizottság határozatai kötelező erővel bírnak az állandó bizottságokkal szemben. Az állandó bizottságoknak segíteniök kell az NB-t általános feladatinak teljesítésében, mint például a nemzetgazdasági terv teljesítésében, a lakosság gazdasági, szociális- és kulturális színvonalának emelésében, a szociális verseny megszervezésében, mozgósítják a tömegeket az NB határozatainak teljesítéséért stb. — Azonkívül az állandó bizottságoknak közre kell müködniök az NB határozatainak előkészítésében, a határozati javaslatok előzetes véleményezésében, ellenőrzik az NB határozatainak teljesítését, indítványokat terjesztenek elő az NB ülésén, az NB jelentéseihez hozzászólnak és azt kiegészíthetik, vagy javasolhatják a határozati javaslatok megváltoztatását. A lengyel államünnep ünnepségei A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága szerdán, július 21én Lengyelországnak a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának előestéjén a prágai Reprezentációs Ház Sznietana-termében ünnepi estet rendezett. A Lengyel Népköztársaság történetének ezen jelentős eseménye ünnepségén részt veitek Václav Kopeeký, a miniszterelnök helyettese, közművelődésügyi miniszter, a miniszterek és közéletünk más jelentős képviselői. Az ünnepi esten jelen volt Adam Cuber, a Lengyel Népköztársaság prágai nagykövete és a prágai diplomáciai testület további tagjai is. Karel Poláček gépiparügyi miniszter beszédében a lengyel nép hatalmas építő törekvésérői,, beszélt, amely nép a Szovjetunió önzetlen segítségével a felszabadulás utáni 10 év alatt nagy sikereket ért el hazája építésében és a világbéke megőrzéséért folytatott igyekezetében. Adam Cuber, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli meghatalmazott nagykövete a Szovjet Hadseregnek Lengyelország felszabadításával szerzett érdemeiről beszelt és rámutatott arra, hogy a Szovjetunió segítségével és a népi demokratikus országokkal együttmű-* ködve, hogyan halad a lengyel nép a szocializmus felé. A Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága szerdán, július 21-én a bratis'ávai Népművelés Házában ünnepi estet rendezett. Az esten részt vettek Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai, Pavol Dávid, Szlovákia Kommunista Pártja KB titkara, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, a Megbízottak Testületének tagjai, Jozef Való, a Nemzetgyűlés alelnöke, a bratislavai konzuli testület tagiai és a tömegszervezetek képviselői. Ünnepi beszédet Pavol Majlíng pénzügyi megbízott, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagja mondott. j^tána lelkes taps közepette emelkedett szólásra Leon Wojtechowski, a Lengyel Népköztársaság bratislavai főkonzula. Töltsük a hétvéget saját nyaralóházunkban A bratislavai Fučík utcán, a tízes szám előtt, ahol az utca kiSsiny térré szélesedik, kíváncsi embergyűrű vett körül valami érdekes látnivalót. Amint a jelzett utcarésznek közelébe értünk, kedves kis nyaralóház körvonala bontakozott ki szemünk előtt. A komoly, kis családiháznak is beillő építmény 4X2 méteres nyitott verandáján át kíváncsian léptünk be a nyaralóház belsejébe. Tágas, világos, 5,X 5 méteres szobában találtuk magunkat. A szoba, a belőle nyíló 3X2 méteres konyha s a valamivel kisebb fürdőszoba teljesen azt a benyomást keltette a szemlélőben, mintha valamely ismerősének vidéki kis családiházát látogatta volna meg. A szoba falai vüágosszínűre vannak festve, a földet deszkapadló borítja s a helyiségeket fehérre lakkozfttt ablakok világítják meg. Az egész ház, az egész „lakás'S annyira otthonias, hogy amikor az ember belép a takaros kis konyhába, szinte önkénytelenül a fehérkötényes sürgölődő-forgolódó fiatal háziasszonyt keresi tekintetével. A nyaralóházzal majdnem szemben, a Fučík utca tízes számú házban keressük fel a házat gyártó Drevona nemzeti vállalatot, ahol részletes felvilágosítást kap a kíváncsi érdeklődő. A Drevonában Gombos elvtárs, az építési osztály vezetője fogad, aki kérdezősködésünkre elmondja, hogy kormányunk a dolgozók kellemesebb üdülésének elősegítése • céljából igen előnyös fizetési feltételeket biztosít azoknak a dolgozóknak, akik saját nyaralóházukban kívánják eltölteni megérdemelt pihenőidejüket. — A vállalat kétféle változatban hozza forgalomba az üdülőházakat — mondja Gombos elvtárs. — az utcán látható 7X4 méteres nagyságban és egy kisebb kivitelben, amely egy szobából és egy nyitott verandából áll. A nagyobbik ház 12.670.— koronába, a kisebbik pedig 5.330.— koronába kerül. A házak úgy vannak megtervezve, hogy azokat bárki könnyen összeállíthatja és szét is szedheti s az épületrészek bárhova is könnyen szállíthatók. A falrészeket könnyű és jól szigetelő anyag tölti ki, így aztán a házban akár télen is lehet tartózkodni. Természetesen az ablakok üvegezése, a szállitási költség s a ház terpapírfedelének esetleg palával való kicserélése nincs benne a vételárban. — És mennyi idő alatt s milyen fizetési feltételek mellett szállítják önök ezeket a nyaralóházakat? — tesszük fel a kérdést. — Az üzem teljesen fel van készülve a nagyobb arányú megrendelésekre is, — feleli az épitőosztály vezetője. Amint az alakiságok el vannak intézve, mi mindjárt szállítjuk a megrendelt házat. A dolgozóknak a ház vétele iránti kérését munkahelyük üzemi bizottságánál kell előadni, ahonnan aztán továbbítják a kérést a megfelelő kerületi Szakszervezeti Tanácshoz. A kerületi Szakszervezeti Tanács véleményezi aztán a kérelmet és továbbítja azt az állami Takarékpénztárhoz. A takarékpénztár megvizsgálja a kérelmező törlesztési lehetőségét és dönt a h.tel folyósítása felől. Igenlő esetben aztán a kérelmező megkapja azt az állami kölcsönt, mellyel megveheti a nyaralóházát, amelyet három év alatt kell visszatörleszteni. Neuman János.