Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-20 / 175. szám, kedd

ÚJ 520 1954 július 20 G. M. Puskin a Szovjetunió nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Georgij Makszimovics Puskint a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki a Német Demokratikus Köztársaságba. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Vlagyimir Szemjonovot felmentette a Szovjetunió berlini rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tisztsége alól, mert más megbízást kap. A Szovjetunió Minisztertanácsa G. M. Puskint a Szovjetunió németországi főbiztosává nevezte kiA Szovjetunió Minisztertanácsa V. Sz. Szemjonovot felmentette a németországi főbiztosának tiszte alól Grotewohl miniszterelnök köszönete a németországi szovjet fegyveres erők segítségéért Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke levelet intézett A. I. Mirosnyicsenko ügyvivőhöz, a Szovjetunió németországi főbiztosának helyetteséhez. A levélben Oito Grotewohl miniszterelnök köszönetet mondott azért a hősies segítségért, amelyet a szovjet fegyveres erők egységei nyújtottak az árvízkatasztrófa elleni küzdelemben a Német Demokratikus Köztársaság déli részében. • A Német Demokratikus Köztársaság árvízsujtotta területein legtöbb helyen a viz apadása figyelhető meg; a központi árvízvédelmi bizottság jelentése szerint a víz óráról órára apad. Már több helyen visszatértek medrükbe a folyók. Drezda környékén a víz több mint 8000 hektár termőterületet és legelőt öntött el. Az Elba áradása következtében az árvíz Dessaut és Magdeburgot fenyegeti. Az árvíz elleni harcban megmutatkozott a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának egysége. Rövid idő alatt az árvízvédelmi bizottság több, mint 1300 levelet kapott Berlin lakóitól, akik azt kérik, hogy / részt vehessenek az árvízsújtotta vidékek mentési munkálataiban. A köztársaságban gyűjtés indult meg az árvízkárosultak megsegítésére. A sajtó jelentése szerint a Jena városában levő ,,Zeiss-Werke" optikai gyárban eddig több. mint 100.000 márkát gyűjtöttek. A Wilhelm Pieck nevét viselő gyár munkásai az árvízkárosultak megsegítésére eddig több, mint 50 000 márkát adtak. Ausztria lakosságának köszönete Mint már jelentettük, a szovjet csapatok komoly segítséget nyújtottak az árvízsujtotta alsóausztriai lakosság megmentéséhez. Százával mentették meg az embereket és részt vettek az anyagi javak és az állatállomány megmentésében is. Az árvíz által elzárt területekre nagymennyiségű élelmet és ivóvizet szállítottak. A szovjet utászok jelentős munkát végeztek Bécs számos körzete és Alsó-Ausztria védőgátjainak megerősítésén. Az alsóausztriai árvízsujtotta területek lakossága meleg köszönetet mondott a Szovjet Hadsereg katonáinak és tisztjeinek önfeláldozó segítségükért. Alsó-Ausztria tartományi kormánya levelet intézett a Szovjetunió főbiztosának alsóausztriai képviselőjéhez, amelyben elismerését és mély háláját fejezi ki a szovjet csapatok által nyújtott segítségért. • Az ausztriai szovjet tájékoztató szolgálat a következő közleményt adta ki: A Szovjetunió ausztriai-főbiztosának tisztségét betöltő J. Z. Kraszkevies vezérőrnagy július 15-én meglátogatta Raab kancellárt, és a szovjet kormány nevében részvétét fejezte ki az Ausztriát és az osztrák népet sújtó elemi csapás miatt. Raab kancellárnak tudomására hozta, hogy a Szovjetunió ausztriai főbiztosa 300.000 schilling segélyt utalt ki az árvízkárosult osztrák lakosságnak. Dulles beismerése az amerikai diplomácia vereségéről Az AFP jelenti, hogy Dulles amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának zárt ülésen beszámolt Mendes-France francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és Eden brit külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásairól. Az ülés befejezése után Alexander Wiley szenátor ismertette az újságírókkal Dulles beszámolóját. Wiley szavaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere igyekezett „megnyugtatni" a külügyi bizottság tagjait, hogy párizsi látogatása után is hű marad eddigi politikájához. Wiley a többi között elmondta: „Dulles hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok megtette a lehető legjobb intézkedéseket arra, hogy ne kényszerüljön elismerni a kommunisták győzelmét". Dulles beszámolójában beismerte: az a döntés, hogy előző kijelentései ellenére Bedell-Smith mégis résztvesz a genfi tárgyalásokon, az amerikai diplomácia veresége. Mint Dulles szavaiból kitűnt, az amerikai kormány azért kényszerült erre a lépésre, hogy csökkentse ellentéteit angol és francia szöyetségeseivel. ,.Ha az Egyesült Államok nem vette volna tudomásul azt a francia kérést, hogy elküldje Bedell-Smith-t Genfbe — mondotta Dulles — akkor ennek az amerikaiak európai pozíciója vallotta volna kárát. Az Egyesült Államok részéről történő ilyen elutasítás akadályozta voln^ az európai védelmi közösségi szerződés ratifikálásának kilátásait és gyengítette volna az Atlanti Szövetség struktúráját. A francia közvéleményben az az érzés keletkezhetett volna, hogy az Egyesült Államok magára hagyja Franciaországot." Az amerikai külügyminiszternek a szenátus külügyi bizottsága előtt elmondott szavai azt is világosan megmutatják, hogy Dulles Párizsban a nyomás és a zsarolás eszközeit is igénybevette, hogy Franciaországot az „európai védelmi közösség'M szerződés mielőbbi ratifikálására bírja. Dulles ugyanis kijelentette: Párizsban hangsúlyozta Európa fontosságát és kiemelte, hogy a „szabad világ más részei problémáinak megoldása könnyebbé válhat, ha megtörténik Európa egyesítése, mégpedig az európai védelmi közösség életbeléptetése ú

+ján.'ä Pakisztán miniszterelnöke a Kínai Népköztársaság ENSz-tagsága mellett /Q felkelés és a lázadás filmjei Karacsiban július 16-án Mohammed Ali miniszterelnök sajtókonferencián kijelentette, hogy Pakisztán támogatni fogja a Kínai Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és hozzáfűzte: „Mi mindig ebben az irányban tevékenykedtünk." | A seregszemle harmadik és negyedik napján annyi érdekesség zsúfolódott össze, hogy nehéz elsőbbségről beszélni. De nem is az elsőbbség kérdésén van a hangsúly, noha a seregszemle négy nagydíjért és egy tucatnál több kisebb díjért folyó vetélkedést és versenyt jelent. A lényeg az — és ezt Örvendetes megállapítani — hogy a filmek valóban mind a fesztivál jelszavának szellemében készültek, a nemzetek leghaladóbb filmmunkásainak legszebb és legnemesebb törekvéseit tükröztetik. A „SZEPTEMBERI HŐSÖK" a bolgárok filmje, az 1923-ban lejátszódott antifasiszta forradalmi megmozdulásról ad a film sajátos nyelvén érdekes és tanulságos beszámolót. A rendező, a Dimitrovdíjas Zachari Zsandov megkísérli a bolgár kommunista párt történetének harcokkal teli fejezetét megeleveníteni, megmutatni azokat az erőket, amelyek az orosz forradalom hatására összefogtak, hogy megdöntsék a bolgár monarchiát, majd 1923-ban Dimitrov és Kollárov vezetésével fegyvert ragadtak a fasizmus ellen. Zachari Zsandov ennek a tanulságos és nagy agitatív erejű filmnek központjába két frontról viszszatérő katonát, a bányász štefant és a földműves Petert állítja. Štefan hamar megtalálja az útat a kommunista pártba. Mindjárt leszerelése után a munkanélküliség, majd a szörnyű kizsákmányolás felnyitja szemét és ösztönösen, elemi erővel toborozza munkatársai mellé. A film megmutatja, hogy Dimitrov és a párt tanítása nyomán, hogyan válik egyre öntudatosabbá és kemény harcossá. Péter útja már nehezebb, előbb az ellenséges táborban áll és csak a harcok folyamán döbben rá arra, hogy voltaképpen testvérei ellen emel fegyvert és ez a felismerés viszi aztán az igazságért, a szabadságért, a bolgár nép jobb jövőjéért folyó harc •oldalára. A szeptemberi felkelés nem végződött a szabadságharcosok győzelmével, hanem vereségével. A partizánok Dimitrov szavaitól fellelkesítve visszavonulnak a hegyekbe és a láng, a forradalmi harc lángja olthatatlanul tovább ég a harcosok szívében, hogy majdan évek multán újból máglyaként fellobogjon és megvilágítsa a végső küzdelem és győzelem útját. Egy lázadás hiteles történetét hozza a néző elé a „TENGERI HALÁSZOK" című japán film, mely a fesztiválon osztatlanul nagy sikert aratott. Érdekes összehasonlítani a bolgár és a japán filmet eszmei tekintetben. Amíg a bolgár film a felkelés tényében nem ösztönszerű lázadást, hanem vezetőktől irányított fórra dalmi megmozdulást láttat, a japán film nem jut tovább az elemi erővel kitörő lázadásnál. A Hakko Marú nevű hajón 1926-ban fellázadó legénység a japán nép alja. A nyomor és szegénység viszi valamenynyit az északi vizeken rettentő veszélyek közt tengeri rákokat halászó hajóra. Szörnyű itt a munka, a bánásmód embertelen és a kizsákmányolás a legborzalmasabban sújtja a halászzsákmányt a hajótestében feldolgozó fiatalokat. A hajó korlátlan ura. Aszakava nemcsak ezt a minden emberi eszmény nélkül élő munkáshadat és a gyerekeket terrorizálja, hogy tőkés gazdái parancsára a legtöbbet sajtolja ki belőlük, de még a hajó tisztjeit és emberséges orvosát is meghajlásra, embertelen parancsai végrehajtására kényszeríti. Az erőszaknak végül is ellenállást kell szülnie, csakhogy ez az ellenállás szervezetlen, a durvaság hatására elemi erővel tör ki és vezető híján véresen és reménytelenül össze kell omlania. A megjelenő hadihajó matrózai a halászhajón tisztjeik parancsára fegyverrel hamar „rendet" teremtenek, a fedélzetet elborítják a lázadók tetemei és nincs tovább. De a reménytelenség ellenére is nagy az agitatív ereje ennek a japán filmnek és hatásában ezért pozitívan cseng ki. Meggyőzi a nézőt arról, hogy szervezés és vezetés nélkül nincs ellenállás és nincs eredményes harc, hogy el kell buknia minden kísérletnek, amely az erőszak, a kizsákmányolás megdöntésére törekszik, ha nincs összefogó erő és az ellenállásban eszmei tartalom. A japán film, ha a szemünkben feleslegesnek tűnő túlzott naturalisztikus jeleneteitől eltekintünk, művészileg is figyelemreméltó, nagyszerű alkotás. Technikai tekintetben példátmutatóan tökéletes a japán rendező és operatőr munkája. Képei lenyűgöznek realitásukkal, dinamikusak, életteljesek és magas fokon művésziek. Ugyanez az elismerés illeti a színészek játékát, mely mindvégig magasszínvonalú, noha úgyszólván egyéni arcél nélküli tömegről van Szó, és európai szem nehezebben is különbözteti meg az idegen fejeket. Elég azonban, ha egy jelenetre utalok, amelyben a tiszti kabinokba betörő lázadó tömeg a revolverét kihúzó Aszakava elé lép követeléseivel. A feltétel pontjait az egyik munkás olvassa fel roppant izgalomtól elfúló, cérnaszálként elvékonyodó gyerekhangon, amely az átélésnek maximumát jelenti. Noha a ^szavak japán nyelven hangzanak el, az az érzésünk, hogy mindent értünk, annyira az elgyötört lélek legmélyéről sikolt fel az emberi bánásmódot, csöpp könyörületet esdeklő hang, amely éppen ezzel a könyörgő, védtelen alaptónusával válik félelmetesen fenyegetővé. És sok ilyen nagyjelenete, megrendítő művészi képe, emberi megnyilvánulása van ennek a japán filmnek, amely naturalista túlzásai és reménytelen kicsengése ellenére is a haladó gondolat, a szabadság, az emberiség nemes törekvéseiért folyó harc szolgálatában áll. „HAJLÉKTALANOK" Két esztendővel ezelőtt, a VII. Nemzetközi filmfesztiválon, Sepp Schwab, a népi demokratikus német filmgyártás akkori igazgatója és a német filmküldöttség vezetője, a sajtóértekezleten bejelentette, hogy megfilmesítik a mult század haladó szellemű íróinak regényeit. Ennek a gyártási tervnek első fecskéje a Fritz Reuter „Hajléktalanok" című, 1857-ben az író saját kiadásában megjelent regényének megfilmesítése. A választás szerencsésnek bizonyult, mert Fritz Reuter a mult század derekán éles kritikai szemmel jól látta a német nagybirtokokon nyomorgó zsellérnép jogfosztottságát, a feudális urak embertelenségét, és regényében romantizáló hajlama ellenére reális képet festett erről a 48-as forradalom előtti német világról. A regény és a regényből készült film története egyszerű, mint maga a mindennapi élet volt a feudális korban. Két dolgos fiatal egymásé akar lenni, de ehhez az kellene, hogy hajlékot kapjanak a földesúrtól. A báró. a falu mindenható ura megadná a kért hajlékot Johannak, egyik lovászának, mert erős és munkabíró, tehát haszna van belőle, de jegyesétől megtagadja ezt a földesúri kegyet. Egyszerűen azért tagadja meg, mert Mariken nem volt hajlandó vágyainak engedni. Hiába könyörög a két fiatal, az sem segít, hogy a lány jóhiszeműen felkeresi a bárónőt. Be kell vallania, hogy a segélykérés sürgős, Johann gyermekét hordja a szíve alatt, A bárónő és a kérést meghallgató lelkész kikergetik a lányt és megátkozzák a „bűnben fogant" gyermeket. Az ellentét a földesúri világ és a zsellérek közt egyre élesebben ütközik ki, amikor Mariken édesapja megbetegszik. A báró megtagadja, hogy kocsi menjen az orvosért, de ugyanakkor éjnek idején az állatorvost hivatja, mert egy kedvenc ménje megbetegedett. Az állat nagyobb érték a szemében, mint az ember, a mént megmentik, Mariken apja meghal. Az embertelenség újabb tényei: a báró a répaszedés idején nem engedi meg, hogy a falu népe elkísérje utolsó útjára a halottat. A temetésről hazatérő Johann haragjában a báró szemébe meri vágni embertelenségét és amikor az lovaglóostorával az arcába s vág, betelt a pohár, Johann a szénahányó villával leszúrja, megöli a bárót. Menekülnie kell, Mariken megszüli gyermekét és karácsony napján el kell hagynia a szülői hajlékot, hogy a bárónő parancsára egy szomszédos birtokon cselédeskedjék. A gyerekét is el akarják venni tőle, ahogy ezt az urak rendje és törvénye megkívánja. Hiába könyörög, a bárónő hajthatatlan. A téli hóviharban Mariken gyermekével a karján, űzötten bolyong, halálos kimerültségében a hóra omlik és megfagy. Másnap reggel az emberséges öreg Dániel találja meg őket, a gyerek még él, az anya testével megvédte a megfagyástól. Johann tíz évet tölt idegenben és ez a tíz esztendő nem volt meddő. Járt az emberek közt és beszélt/ velük arról, hogy ennek az embertelen világnak meg kell szűnnie. Az 1848-as forradalom után titokban hazatér és magával viszi tízesztendős fiát. Elmegy újra, hogy folytassa a megkezdett munkát az emberek közt és felnevelje fiát, akiről hiszi, hogy megéli a szabadság felvirradását. Arthur Pohl, a film nemzeti díjas rendezője megkísérli az epikusán áradó történetet a film nyelvén tolmácsolni és ez a törekvése jó részben sikerül is. A történet maga az érzelemhez apellál és nem mentes bizonyos szentimentalizmustól, a mult századbeli német regényírás érzelgősségétől. A hatás mégis vitathatatlannul erős, élményszerű és ez részben a kitűnő színészi teljesítményéknek, elsősorban Eva Kotthausnak, Mariken alakítója mélyen átélt játékának köszönhető. De kitűnő a Johant alakító Rudolf H. Krieg is és a nemzeti díjas Rudolf H. Kleinau az öreg Dániel szerepében. Johann haragjában gyilkossá válik, lázadásának emberhalál, jogos emberhalál a kimenetele. Sem számára, sem népe számára nem jelentett ez megoldást, de Fritz Reuter ezzel száz esztendővel ezelőtt jelezte, hogy ebben az úri világban valami nincsen rendben, hogy változásnak kell beállnia, amelyben a hajlékot keresők igazsághoz és joghoz jutnak. A regényéből készült film agitatív és nevelő ereje vitathatatlan és mind művészi megformálásával, mind eszmei mondanivalójával mozgósítóan szól a mi dolgozóinkhoz is.Becsületes szándékaival azt is tanúsítja, hogy a népi demokratikus Németország filmművészete az egységes és békeszerető Németországért küzd és velünk egy táborban állva harcol az emberiség legnemesebb eszményeinek valóraváltásáért. Egri Viktor A leghíresebb francia karikaturista Csehszlovákiában Tudja-e azt az olvasó, hogy a nevetés fűszerezi az életet? És tudja-e azt, hogy a vüághumor egyik mestere, az ismert francia karikaturista, Jean Effel a napokban Karlovy Varyba érkezett? Lehet, hogy ismeri az olvasó finom szatírával fűszerezett kedves karikatúráit, melyek Franciaországban — bár első tekintetre szerény — de mégis a békeharcnak igen hathatós fegyverei. Jean Effel szatírájának éle főleg az amerikaiaknak tisztán a francia ügyekbe és Franciaország bel- és külpolitikájába való beavatkozása ellen irányul. Jean Effel két rajzsorozatát nemrégen adták ki nálunk is. Jean Effel elmondta, hogy már megint tö'tíb, mint 600 rajza van. Ezzel el is erkeztünk csehszlovákai látogatásának céljához. Miután Franciaországban haladószellemű karikaturistának nincs lehetősége érvényesülni és hivatalos elismerésben részesülni, nálunk akar dolgozni és együttműködni képző- és filmművészeti dolgozóinkkal. Filmstúdiónkban „A világ teremtése" (,,La création d-u monde") című rajzfilm forgatására készül. A fesztivál befejezése után Jean Effel nyomban Prágába utazik, hogy filmje előkészítésén dolgozzon, mert — mint mondta — ehhez még néhány hónapra van szüksége. l