Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-18 / 174. szám, vasárnap

nyészteni és e vizeket halászni kell. Fel kell újítani a valamikor oly virágzó és nemcsak egyénéknek és családoknak, hanem egész községeknek megélhetést biztosító dunai halászatot. Ilyen törekvés a dunamenti falvak lakosságának legnagyobb helyeslésével fog találkozni, sőt többéves sérelmük nyer elintézést azzal, hogy újra csónakba ülhetnek és „meríthetik a vizet".Sem a víziszárnyasok' tenyésztése, sem a hal tenyésztés, a halászat a földművesek részéről nem igényel számottevő _ befektetést, csupán a helyi adottságok észszerű, leggazdaságosabb kihasználását, ellenben jelentőségük mind a közellátás, mind a parasztok, a szövetkezetek jövedelmének növelése szempontjából annál nagyobb jelentőségű.- Megvalósításukhoz csupán az szükséges, hogy a helyi és a járási szervek, nevezetesen a nemzeti bizottságok ne becsüljék le ezek jelentőségét, ne akadályozzák a parasztoknak erre irányuló kezdeményezését, hanem ellenkezőleg, segítsék, támogassák és biztassák őket s az eredmény nem fog elmaradni. Egyszerűen arról a roppant természetes és magától értetődő dologról van szó, hogy pl. Csallóközben a Duna-mentén a vízben bővelkedő vidéken ne erőltessük az olyan növények termesztését, amelyeknek ez a vidék nem felel meg, hanem virágoztassuk fel itt a haltenyésztést, a halászatot, ezer és tízezer számra tenyésszük a kacsát, meg a libát, nyujtsunk igen hathatós segítséget a rizstermelés elterjesztéséhez s a takarmány termesztés növelésével lendítsük fel az állattenyésztést Ennek felelnek meg a vidék adottságai, ezt kívánja az ország érdeke és ezt látják észszerűnek, jövedelmezőnek maguk a vidék parasztjai is, tehát kedvvel, lelkesedéssel és eredményesen fognak azok megvalósításához. Legfontosabb növényeink: a kukorica, a krumpli és a cukorrépa. A harmadik, de legjelentősebb útmutatása a Központi Bizottság ülésének, hogy a kongresszus irányelveinek határozatát teljesítve olyan növények fokozottabb termelésére hívja fel a figyelmet, amelyek nálunk a legjobb termést adják. Ezek: a kukorica, a krumpli és a cukorrépa. Valóbari, ezek a növények mind az éghajlati, mind a talajviszonyokat tekintve azok, amelyek nálunk a leginkább megteremnek, a legnagyobb termést adják, tehát a legjövedelmezőbbek és egyben gazdasági jelentőségük is nagy. Vegyük csak a kukoricát. A kukorica olyan vetemény, hogy a parasztember általában csak akkor beszél jó termésről, ha jó termése volt kukoricából. Hiába terem meg jól a gabona, ha kukoricából silány a termés, akkor bizony a gazda nem beszél jó termésről. Az előbb arról írtunk, hogy minél több kacsát, meg libát kell tenyészteni. Erről csak úgy lehet beszélni, ha ezzel párhuzamosan arról is beszélünk, hogy minél több kukoricát kell termelni. Ha az állattenyésztésünk, a hús- és zsírellátás elégtelensége kerül szóba, ennek megoldását is azzal kell kezdeni, van-e elég kukorica, mennyi a kukorica. Ahhoz, hogy a húskérdést megoldjuk, ezt megelőzőleg meg kell oldani a takarmány, a kukorica kérdését. Ha elég kukoricánk lesz, ha olyan kukoricaterméseink lesznek, hogy a parasztembernek az okoz majd gondot, hogy a padlás tele van már, az eresz alja is tele van, hova tegyen még kukoricát, akkor lesz elég disznó és hús a piacokon. S a kukorica termelését nem kell „erőltetni", azt minden gazdaság, minden parasztember szívesen vet és örömmel munkálja meg földjét, mert a kukorica értékesítése akár közvetlenül, akár közvetve igen jövedelmer ző, termelése tehát kifizetődik. A kukoricáéhoz hasonló a helyzet a krumplinál is. Ami a krumpli felhasználhatóságát illeti, a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy a krumpü mire használható fel, hanem inkább úgy, hogy mire nem használható. A krumpli egyszerűen nélkülözhetetlen termény. Nélkülözhetetlen a közellátásban s azonkívül igen fontos ipari és takarmánynövény is. A mi vidékünk általában kedvező a krumpli termesztésére. Nagy súlyt kell tehát helyeznünk a krumpli termesztésére, vetésterületeinek lehetőségeinkhez mért kibővítésére, de méginkább arra, hogy az eddigiekhez mérten lényegesen növeljük a krumpli hektátíhozamát. Ami a cukorrépát illeti, arról nálunk , mindeddig csak mint' ipari növényről esett szó. E téren a Központi Bizottság ülése határozatának jelentősége éppen abban van, hogy a cukorrépát takarmányozási célokra is ajánlja. Persze, nem arról van szó, hogy most már minden cukorrépát etessünk fel az állatokkal, hanem egyelőre arról, hogy ami a beadási kötelezettség teljesítésén túl fennmarad, azt használják fel takarmányként, a jövőre nézve pedig a takarmányrépa helyett szorgalmazni kell a cukorrépa vetését és termesztését. Miért? Azért, mert a cukorrépa tápértéke sokkal, de sokkal nagyobb, mint a takarmányrépáé és még akkor is kifizetődik takarmányozási célokra termelni, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a cukorrépának jóval kisebb a hektárhozama, mint a takarmányrépáé. Kisebb ugyan a hektárhozama, de a kisebb hektárljozamnak többszörös a tápértéke, mint a nagy hektárhozamú takarmányrépáé. Éppen ezért a nemzeti bizottságoknak a jövő évi termelési feladatok megállapításánál különös gondot kell fordítaniok arra, hogy a szövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodókat meggyőzzék a cukorrépa termesztésének szükségességéről és célszerűségéről, a takarmányrépa vetésterületének csökkentésével bővítsék annak vetésterületét és a cukorrépatermesztés haladó módszereinek ismertetésével, .alkalmazásával az ezek alkalmazásához szükséges előfeltételek megteremtésével segítsék elő a cukorrépa hektárhozamának lényeges növelését. Miért szükséges éppen most, az aratás kellős közepén ezekről a látszólag jövőre vonatkozó feladatokról beszélni? Hiszen cikkünk elején éppen azt mondottuk: a X. kongresszus^ irányelveinek végrehajtása most elsősorban is a gyors, veszteség nélküli aratást jelenti. Ez igaz és helyes. De igaz az is, hogy amint a földekről lekerül a gabona, utána rögtön megindul a munka a jövő évi termésért. Kezdődik a tarlószántás, a másodnövények vetése és már most kell beszélni arról, hogy jövőre — illetve már most, ősszel — melyik földbe mi kerül. Ezért kell, ezért szükséges már most számot vetni az SzlKP Központi Bizottságának a X. kongresszus irányelveinek végrehajtásáról szóló útmutatásaival. Mi az eddig elmondottak lényege? Az, hogy a mezőgazdasági termelés tervezéséből kiküszöbölve a bürokratikus eljárásokat, az indokolatlan merevséget, támaszkodva a dolgozó parasztok kezdeményezésére, megszívlelve azok észrevételeit, javaslatait, a X. kongresszus irányelveit a mezőgazdasági termelés fellendítéséről a dolgozó parasztok és az egész! ország lakosságának javára és boldogulására valósággá változtathassuk. Bátky Lászlét fifJSI

Q 1954 július 18 A kiállítás egyik fő útvonala a d éli építészeti stílus gyönyörű pavilonjaival övezve. A szovjet mezőgazdaság gépesítésének és villamosításának pavilonja. A kiállítás központi részében a 16 szovjet köztársaság és azonkívül a területek pavilonjai, mint pld. „Ural", „Szibéria" stb. vannak elhelyezve. A látogató, ha a főkapu hatalmas ívei alatt belép a kiállítás területére, óriási oszlopos épületet pillant meg, a kiállítás központi pavilonját. A központi pavilon 3000 m--en terül el óriási s mégis kecses, karcsú vonalaival és tüalakban végződő tornyával, amelyet kalásszal körülvett csillag díszít. Maga a torony 35 méter magas. Az épület márványfehéren világít, melegebbé a napsugárra emlékeztető aranydíszítés teszi. nagyhatalom", a harmadikban és negyedikben „A kolhozrendszer győzelme" anyaga van kiállítva. Az ötödik teremben a Szovjetunió alkotmányára vonatkozó anyagot, a hatodik, a hetedik és nyolcadik teremben a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a nép jólétéről való gondoskodása számtalan bizonyítékát állították ki, míg a kilencedik terem a szovjet nép békeharcát mutatja be. ~"A központi pavilon termeiben összpontosított értékes anyag azt a történelmet mutatja be, amely az emberiség felszabadulásának kezdetét, a Szovjetunió születésének és fejlődésének történetét jelenti. „Ismeretieri tettesek" revolveres támadást intéztek dr. Mami, a tuniszi bej háziorvosa ellen. Lapjelentések szerint Mami rokonszenvez a tuniszi' nép ellenállási mozgalmával és egyes lapok úgy vélik, hogy a támadás bosszú műve volt bizonyos francia gyarmatosító körök részéről. • Áz indonéz kormány bejelentette, hogy a Hágában folyó holland-indonéz tárgyalásokon megállapodásra jutottak a Holland-Indonéz Unió felszámolása megvitatásának napirendje kérdésében.Az olasz képviselőház pénzügyi bizottsága 26 szavazattal 16 ellenében (15-en tartózkodtak a szavazástól) jóváhagyta az „európai védelmi közösség"-et ratifikáló törvényjavaslatot. /Q moszkvai mezőgazdasági kiállítás előli Már rövidesen — augusztus 1-én megnyílik Moszkvában az állandó jellegű ÖSSz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás. A kiállítás nagyszerű áttekintést nyújt majd azokról az eredményekről, melyeket a Szovjetunió köztársaságai a szocialista pavilont és egyéb kiállítási épületet emeltek. A pavilonokban egyrészt az egyes szovjet köztársaságok állítanak ki, másrészt a mezőgazdasági termelés ágait külön-külön mutatják be. A kiállítás a maga nemében egyedülálló nemcsak szakA kiállítás főkapuja. A háttérbe n a kiállítás központi pavilonja látható. mezőgazdaságban elértek és tanulságul szolgálhat a mezőgazdasági dolgozók milliói számára s Szovjetunió mezőgazdaságának további fellendítése szempontjából. A kétszáz hektárnyi területen elhelyezett kiállításon több, mint háromszáz mai, hanem művészi szempontból is. Visszatükrözi a szovjet nemietek képzőművészetének gazdagságát. Micsoda szépség! Az építőművészetnek micsoda mesebeli, varázs, latos gazdagsága! Ennyi művészi szépség láttára szinte elfelejtjük, hogy a kiállítás nem művészi, hanem kizárólag mezőgazdasági szakjellegű. Azonban a szovjet emberek számára az ilyen kifejezetten szakkiállítás is alkalmul szolgál arra, hogy pezsgő művészi érzéküket, gazdag tehetségüket a Szovjetunió nemzetei különféle művészetének széles skálájában kifejezésre jutassák. De fordítsuk figyelmünket a kiállítás szakcélja felé. A kiállítás fő feladata a következő „a legszélesebb mértékben propagálni a szo. cialista' mezőgazdaság eredményeit, hogy a lehető legrövidebb időn belül és a legnagyobb mértékben felhasználják ezeket az eredményeket az összes kolhozban, szovhozban, gép. és traktorállomáson, mezőgazdasági kutatóintézetben stb. A kiállítás tehát elsősorban hathatós eszköz a szovjet mezőgazdaság további fejlesztése érdekében. Ez a központi pavilon valóban a központja — a szive a kiállításnak, mert a szovjet élet lényegét, fejlődésének feltételeit és dicsőségét tükrözi vissza. A kiállított anyag a szovjet népnek a párt és a kormány vezetése alatt kiharcolt vL lágraszóló történelmi győzelmét, a szocializmus építésének egyea szakaszait, a proletárdiktatúra alapvető elvét, a munkásosztály és parasztság megbonthatatlan szövetségét tárja elénk. Megmutatja a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusi határozatainak jelentőségét, amelynek mindegyike a I gazdaság szüntelen fejlesztésére és a dolgozók magasabb jólétének elérésére vonatkozó irányelveket tartalmazza. A pavilonnak 9 része van. Az el. sőben a Nagy Októberi Forradalom, a másodikban „Szovjetunió — ipari KÜLFÖLDI HIREK Ralf Törngren finn miniszterel-i nök, Urho Kekkonen külügyminiszter és Ake Gartz, Finnország moszkvai követe meglátogatta az „Ordzsonikidze" cirkálót. Elléptek a fedélzeten felsorakozott legénység előtt. Eljátszották a Finn Köztár-, saság és a Szovjetunió állami himnuszát és tüzérségi díszsortűz dördült el. • G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta dr. Szajfudin Kicslut, az Indiai Országos Béketanács elnökét, aki a Szovjet Bizottság meghívására tartózkodik Moszkvában. Genfben befejezte munkáját a XVII. nemzetközi népoktatási értekezlet, amelyet a nemzetközi nevelésügyi iroda és az UNESCO hívott össze. Az értekezleten 75 ország közoktatásügyi minisztériumának képviselői vettek részt. Az értekezlet munkájában először vett részt a Szovjetunió, Ukrajna és Bjelorusszia küldöttsége. Az-értekezleten meghallgatták valamennyi ország képviselőinek beszámolóit az 1953—1954-es tanév népoktatási helyzetéről. • Manüai jelentés szerint a fülöpszigeti népi felszabadító hadsereg az északluzoni Bugney város közelében levő Arago hegységben megtámadta a Magsaysay-kormány hadseregének egy szakaszát és veszteségeket okozott a kormány erőinek. Ugyanakkor a felszabadító hadsereg harcba bocsátkozott a kormány csapataival a Manilától 80 kilométerrel északra lévő Arayathegy nyugati lejtőjén. /