Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-18 / 174. szám, vasárnap

, 1954 július 18 Rosaura Revueltas és filmje: UISZO „A föld sója" börgő taps az elvtársnőnek, a nehéz művészi feltételek közt küzdő haladó eszméket valló és azokért harcosan kiálló művésznőnek szólt. Tegnap éjtszaka „A föld sója" bemutatásával megszületett az idei fesztivál első nagy szenzációja, kimagasló eseménye s eddigi legnagyobb sikere. Bizonyára eddig is kerültek bemutatásra olyan filmek, amelyeknek technikai kivitelezésük tökéletesebb, magasabb színvonalú, meséjüknek és eszmei mondanivalójuknak művészibb kidolgozása meghaladja ezt a haladó amerikai filmet, de az vitathatatlan, hogy „A föld sója" a legmagasabbra értékelhető politikai tett, amely lenyűgöző művészi formában hatalmas tiltakozás Új Mexikó dolgozóinak jogfosztottsága és embertelen kizsákmányolása ellen. Michael Wilson, a film írója, a hollywoodi filmakadémia díjának nyertese, és Herbert Bibermann, a film rendezője az első művészek közt holtak, akiket haladó állásfoglalásuk miatt Hollywood üldözőbe vett és akiket kiutasítottak a filmek paradicsomából. Közös filmjük, amely a haladó szakszervezetek anyagi segítségéhei és egy műkedvelő színjátszó társaság közreműködésével készült, az 1951-ben indult és másfél évig elhúzódó sztrájknak a története, amely a bányászkalapácsot és fúrót letevő cinkbányászok győzelmével végződött. Rosaura Revueltas ebben a filmben egy súlyos életkörülmények közt dolgozó elnyomott munkásasszonyt alakít, aki a sztrájk folyamán sok társnőjével együtt öntudatos, harcos emberré érik. A legegyszerűbb, a legnemesebb művészi eszközökkel mutatja meg ennek a páriának emberré válását — sokmillió asszonynak, a mi multunk elnyomott munkásasszonyainak és anyáinak sorsát is példázva 'alakításával. Nagy művészi és politikai tett „A föld sója" és hogy azzá lehetett, ez jórészben ennek a törékeny termetű egyszerű kreol nőnek, egy igazi nagy művésznőnek köszönhető. Egri Viktor Jelentés a dunai heSyzefről A Duna egész folyásán egészen Bősig szombaton, július 17-én is mérsékelten apadt a víz szintje. Reggel 5 órakor Bratislavában 945 cm, Bősön 708 cm magasságot mértek. 14 órakor Bratislavában 935 cm-re, Bősön 699 cm-re csökkent a Duna vízszintje. Komáromban már tegnap az est; órákban 754 cm-en állandósult a vízszint. Csupán Párkányból jelentenek mérsékelt emel. kedést. A Felső-Ausztriából jelentett esők nem befolyásolják a Duna vízszántjét. A belügyi megbízotti hivatal mellett működő központi árvízbizottság e hó 16-án megtartott ülésén újabb intézkedéseket rendelt el a gátak megerősítésére és a szükséges anyag folyamatos biztosítására. A csehszlovákiai autószállítóvállalat a bratislavai kerületben 706 teherautót, a nyitrai kerületben 670 te. herkocsit bocsátott rendelkezésre. További autók készenlétben állnak. A bizottság elismerően értékelte azoknak a brigádosoknak az áldozatkészségét, akik a kiskeszi gáterősítési munkálatokban részt vettek. A veszélyeztett területekről tervszerűen folytatódik a lakosság elszállítása. A Duna folyása mentén folynak a gáterösítési munkálatok, ahol átszivárog a víz. A Duna vízszintjének apadó irányzata ellenére még nem szűnt meg az árvíz veszélye. A gátak még állandóan ki vannak téve az ár erős sodrának. Az erődítési munkálatokban áldozatkészen dolgoznak hadseregünk tag-'-i (' a brigádosok. Bratislavában nem fenyeget a gátszakadás közvetlen veszélye. A legnagyobb károkat most az emelkedő talajvíz okozhatja, mely a Duna szintjének apadásával emelkedik. Ligetfalun például egyes helyeken a 10—60 cm. magasságot is eléri. Az emelkedő talajvíz néhány helyen a közúti forgalmat is megszakította. A vasúti forgalomban fennakadás sehol sem állott be. Ezek szerint elsőrendű kötelességünk folytatni a termés minél gyorsabb begyűjtését az emelkedő talajvíztől fenyegetett területeken. Az elmúlt napokban a víz alul üríteni Ligetfalu egyes utcáit is. tislavai villamosok példás vezetőj is Ligetfalu, Park melleti utcájáb Jesenský-utcában lévő IV. számú A kiköltöztetett. árvízkárosultakról kéntes szolgálatot teljesítő nővérei vá, a Vöröskereszt önkéntes ápol családjának körébe, hogy meggyő ról jövő nyomása miatt ki kellett Kénytelen volt elköltözni a braének, Rudolf Simandlnak családja ól. A hattagú család a bratislavai iskolában talált ideiglesen otthonra, a Csehszlovák Vöröskereszt öngondoskodnak. Jolana Hartmanoónője ellátogatott Rudolf Simandi ződjék a család jó elszállásolásáról. A világ minden tájáról, a Szovjetunióból, a népi demokráciák országaiból, Kínából, Vietnamból, Brazíliából, Indoňéziából, Finnés Svédországból, Dániából, Hollandiából és Argentínából idesereglett vendégek és a sok szép és fiatal művésznő között mindjárt az első napon feltűnt a fesztiválon Rosaura Revueltas mexikói művésznő. De talán rosszul mondom, hogy feltűnt, mert inkább egyszerűségével és azzal a természetességével hat, amely csak a legnagyobb művészek sa-~ játossága. Kreol nő és barna arcáról az a különös szépség sugárzik, amit a szellem művel lassú, ernyedetlen munkával az arcra, a csontok és izomrostok hálójában. Lelkes, nagy sötét szeme beszédes, az orra körüli apró szeplők pedig — amelyek bőre barnasága ellenére is kedvesen, kislányosan kiütköznek — még vonzóbbá teszik arcát. A fesztiváli nagyszálló éttermében ott ül a magyar küldöttség asztala közelében vörös népihímzéssel díszített egyszerű fehér ruhájában, amelr! vonzóan kiemeli törékeny teste'arányait. Sötét haja a vállát verdesi, és egy szép aranybross fogja össze. A ruha kivágását is hasonló népművészeti remek díszíti, más ékszert nem hord. Spanyol beszéde behízelgő j dallamossággal cseng. Aki ezt a hangot hallja, az első pillanatban megérzi, hogy nem valami egyszeri megbámidásra való exotikus szépséget lát, hanem a szellem emberét, a művészi világ kivételes tehetségű munkás képviselőjét. Mert Rosaura Revueltas az: kivételes tehetségű nagy művésznő. Családjában nem ő az egyedüli művész, mindhárom fivére — akik közül kettő fiatalon halt meg — a mexikói művészéletben jelentékeny szerepet töltöttek be. Művészi pályáját az ő ösztönzésükre kezdte mint színésznő és mindjárt pályája kezdetén filmszerepeket is kapott. Ezekben a filmekben többnyire a csábító külsejű szép indián nőket játszotta. Három esztendővel ezelőtt elnyerte a mexikói államdíjat az eszlelök. Nem is beszélve az olyan, ma már szinte hihetetlennek látszó esetekről, hogy három-négyhektáros kisparasztoknak a termelési szerződésben 18—2C-féle növény termesztését írták elő, a napraforgótól kezdve a ricinusig mindent és mindenből 8—10 árt, úgyhogy egy ilyen paraszti gazdaság inkább nézett ki mezőgazdasági kísérleti telepnek. Persze, a sok apró-cseprő veteményes táblácskák közül a tervezés kifelejtette a lényeget: a kenyérnek valót, meg a takarmányt. Nevetséges, szatírába illő eset ez így leírva, pedig nagyon komoly dolgok ezek. Számos ilyen esetről szóló panaszlevelet vizsgált ki szerkesztőségünk is és jól tudjuk, milyen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat volt a helyi vagy a járási nemzeti bizottságokat meggyőzni arról, hogy nem lehet így értelmezni a tervet és a termelési szerződést. Az ilyen módszerek nem a mezőgazdasági termelés fellendítését szolgálták, legfeljebb a parasztok elkedvetlenedését növelték. * Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése elítélte a mezőgazdasági tervezésnek, a termelési feladatok megállapításának ezeket a bürokratikus módszereit, elítélte és harcot indított az olyan irányzatok ellen, amelyek figyelmen kívül hagyják a parasztok észrevételeit és'jogos kívánságait. Pártunk szószerint veszi, hogy a parasztokkal meg kell betendő legkimagaslóbb színészi teljesítményéért. Rosaura Ravueltas legutolsó nagy szerepe „A föld sója" című amerikai film Esperanzája. A művésznő elmondja, hogy régóta vágyott egy filmben játszani, amely költői formában a mexikói dolgozók családi életét festené le. Ez a vágya teljesült, amikor megkérték, hogy vállalja „A föld sója" főszerepét. Ezúttal nem a démonikus szép indián nőről volt szó, hanem egy háromgyermekes, emberi jogaiért bátran kiálló és gyermekei boldogságáért k&zdő családanyáról. Barátai, ismerősei eltanácsolták a szerep vállalásától; hiszen tárgyalás folyt ekkor arról, hogy nagy művészi képességei és nyelvtudása alapján igen előnyös szerződést köthet Hollywood uraival, ha pedig beáll az amerikai haladó szakszervezetek művészeinek sorába, elveszti Hollywood kegyét, elesik a nagy dollárkeresettől, a nagy filmatelierek kapui bezárulnak előtte, ahogy bezárultak Charlie Chaplin és sok más haladó gondolkodású filmszínész előtt. Rosaura Revueltas választott. Vállalta „A föld sója" munkásasszonyának szerepét és ezzel együtt a hivatalok mindennapi üldözését a film forgatása idején, majd a börtönt és végül idegen állampolgár létére a kiutasítást az Egyesült Államok területéről. Mivel tette' magát ilyen gyűlöletessé Hollywood urai, a hivatalok és Amerika hatalmasságai előtt? Azzal, hogy olyan művészetet adqtt, amely egyszerűen úgy jellemezhető, hogy mélyen emberi és szocialista. Amikor tegnap éjtszaka filmje, „A föld sója" vetítése előtt a pódiumra lépett — ezúttal mélyen kivágott hófehér habos estélyi ruhában, amely még jobban kiemelte nemes szépségét, szoborszerű vállait — és beszélni kezdett, a fesztivál ünnepi közönsége közt mindjárt elvtársiassá vált a hangulat. Onnan a színpadról el is hangzott az elvtárs-megszólítás és a film vetítése közben önkéntelenül felhangzó, majd lepergetése után manifesztálóan feldüszélni a termelési feladatokat. Ez természetes és igen fontos követelmény, mert ha figyelmen kívül hagyjuk a parasztok észrevételeit és kívánságait, az annyit jelent, hogy figyelmen kivül hagytuk magát a termelőt, másrészt csakis kölcsönös megállapodás alapján lehetséges az állami érdekek összehangolása az egyén érdekeivel, harmadszor pedig hogyan volna lehetséges a mezőgazdasági termelést úgy fellenditeni, ha az illetékes szervek egyszerűen csak megszabnák a parasztnak, hogy ezt kell termelni, nem törődve azzal, hogy a földműves, szövetkezet, vagy a község földjein ez a vetemény jó termést ad-e, vagy nem. Igen természetes dolog, hogy mindenütt azt termeljünk, ami éppen a legjobban megterem, Nagyon természetes és magától értetődő, hogy pl. Csallóközben, a dunamenti falvakban, ahol sok a lapályos, vizenyős terület, ne erőszakoljuk az árpa termesztését, mert hiszen minden parasztember tudja, hogy vége van annak az árpának, amely bár a legkevesebb „lábvizet" is kapja. Ellenben termeljenek ezen a vidéken takarmányt és kukoricát, amelyek éppen a talaj lapos fekvésénél fogva buján fejlődnek és bő termést hoznak. Vagy miért erőszakolnánk Farkasd és Negyed környékén a gabona- és takarmányfélék termesztését, — bár ezek is megteremnek — amikor ez a vidék kivájván alkalmas a kertészkedésre és a parasztok is mesterei a kertészkedés minden ágának. Nem világos-e, ho gy a mezőgazdasági termelés csak akkor lendülhet fel, ha minden vidéken, minden darab földön azt fogunk termelni, ami ott a legjobban megterem és hogy ez a parasztok termelési kedvét — szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztokét egyaránt — kezdeményezésüket s egyben jövedelmüket is igen jelentős mértékben növelni fogja. Persze, ha azt az elvet hangsúlyozzuk, hogy a mezőgazdasági ter. melésben alkalmazkodjunk az egyes vidékek adottságaihoz, akkor szükségszerűen felvetődik az a kérdés, hogy ez vájjon nem borítja-e fel az állami tervezést, amit természetesen be kell tartani. E vkérdés tisztázásához, megértéséhez fel kell tenni egy másik kérdést: az állami terv betartása vájjon azt jelenti-e s megköveteli-e, hogy minden kerületben, járásban, faluban és szövetkezetben és minden egyénileg gazdálkodó paraszt földjén mindazt termeljék, amit az állami terv előír? Ha így fognók fel az állami tervet, az előbb említett esetekhez lyukadnánk ki, ahhoz, amikor mindenből írtak elő termelésre egy-egy parasztnak, vagy gazdaságnak. Tehát nyilvánvaló, hogy helytelen volna így felfogni az állami terv szétírását. Magától értetődő, hogy a terv szétírását nem így kell értelmezni és alkalmazni. Ellenkezőleg! Nagy földterület egy kerület yagy egy járás területe, sokféle minőségű és tulajdonságú föld adódik elő benne, az egyik talajban ez, a másikban pedig az terem meg a legjobban. A dunaszerdahelyi járásnak például van lapályos, vizenyős területe a dunamenti községekben, és vannak égvényes területei a járás felső részében. Egy járás területén tehát minden fennakadás nélkül megvalósítható az, hogy alkalmazkodjunk a helyi adottságokhoz a terv szétírásában anélkül, hogy ez az állarhi terv legkisebb megsértését is jelentené. Megvalósítható ez, csak ismerni kell a helyi viszonyokat, meg kell hallgatni az egyes községek vezetőit és gazdálkodóit és tanácsaikat, észrevételeiket hasznosítani kell. Nagyobb figyelmet a kacsa-, liba- és a haltenyésztésnek. Feltétlenül a helyi adottság kihasználásáról van szó, amikor a Központi Bizottság felhívja a figyelmet a hústermelés szempontjából olyan fontos, az utóbbi időben annyira elhanyagolt kacsa-, liba- és haltenyésztésre. A ba-" romfi, de különösen a víziszárnya, sok tenyésztése állattenyésztésünk egyik legelhanyagoltabb része, pedig nem megvetendő sem a húsellátás, sem pedig a parasztok jövedelme szempontjából. E téren nemcsak, hogy a lehetőségek nincsenek kihasználva, hanem a múlthoz viszonyítva határozott visszaesés tapasztalható. Ez a visszaesés főleg azzal magyarázható, hogy a szövetkezeti tagok csak saját szükségleteikre tenyésztenek libát és kacsát, a szövetkezetek pedig úgyszólván egyáltalán nem foglalkoznak a víziszárnyasok tenyésztésével. Különös jelentőséggel vetődik fel a víziszárnyasok tenyésztése azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol erre a helyi adottságok megvannak, ahol van víz. Vonatkozik ez főleg Szlovákia déli járásaira, a Duna és Ipoly mentére, ahol minimális költséggel, kevés takarmánnyal, ezer és tízezer számra lehetne kacsát és libát tenyészteni. Mekkora segítség' vonla a húsellátás szempontjából egy virágzó víziszárnyas tenyésztés és milyen jövedelmet biztosítana a szövetkezeteknek, a szövetkezeti parasztoknak. Olyan dolog ez, a pártnak olyan tanácsa ez, amelyet minden gazdaságnak és minden földművelőnek magáévá kell tennie, meg kell valósítania. Nem kevésbbé fontos kérdés a haltenyésztés, a halászat sem. Bacílek elvtárs a Központi Bizottságban tartott beszámolójában hangsúlyozta, milyen nagy lehetőségeket rejt magában a haltenyésztés .mind a húsellátás, mind a parasztok jövedelmének fokozása szempontjából. A haltenyésztésről szólva, Bacílek elvtárs nem is annyira a. mesterséges halastavak létesítésére hívta fel a figyelmet, hanem inkább arra, hogy a folyók, ban, a Duna mellékágaiban, a különböző tavakban kell halat t§-\