Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

4 m szo 1954. iuniug Wí Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának rát és új szövetkezeteket alakítsunk mindé nütt, ahol megvannak a szükséges előfeltételek és ahol meggyőztük a kis- és középparasz-tokat hog^ a szövetkezetben jobban gazdálkodhatnak. Az EFSz-ek további sikeres fejlődésének szempontjából különösen a következő kérdések megoldására kell ügyelni: 1. Meg kell javítani a szövetkezetek munkájának irányítását és szervezését, hogy minden szövetkezetben állandó munkacsoportok alakuljanak, kiutalt földdel és munkaeszközökkel, hogy a munkát helyesen és igazságosan normázzák, hogy a munkaegységeket pontosan feljegyezzék és hogy a tervbevett feladatok túlteljesítéséért prémiummal jutalmazzák. 2. Külön figyelmet kell fordítani az állattenyésztés megszervezésére, fel kell kelteni a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a növendékállatok eredményes nevelésében, teheneknél a tervbevett tejhozam elérésében és túlteljesítésében, a sertéseknél pedig a napi súlygyarapodás elérésében normális takarmányadagok mellett. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a mezőgazdasági termelésnek, tehát az állattenyésztésnek is a növénytermesztés az alapja. 3. Biztosítani kell, hogy valamennyi szövetkezetben a tagok jövedelmi fő forrását a közös gazdálkodásban lássák és a háztáji gazdaság csak mellékjövedelmül, a szövetkezeti tag jövedelmének kiegészítésére szolgál, jon. 4. Biztosítani kell a szövetkezeti funkcionáriusok szaktudásának és szervezőképességének rendszeres növelését. Ez elsősorban az elnökökre, munkacsoportvezetőkre, gazdasági intézőkre és könyvelökre vonatkozik, 5. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági szervek és a kutatóintézetek alapos és rend. szeres szakszerű támogatásban részesítsék a szövetkezeteket. 6. Állandó figyelmet kell fordítani a szövetkezetek helyes pénzügyi gazdálkodására és a szövetkezeti vagyon állandó gyarapítására és megóvására. 7. Támogatni kell a szövetkezeti tagok kezdeményezését, ki kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt a hektárhozamok növelésére és az állatállomány hasznosságának fokozására. A mezőgazdasági termelés tervezésében tapasztalható komoly fogyatékosságok oka elsősorban a túlságos központosítás, amely megakadályozta, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az egyes kerületek és járások különleges viszonyait. Az állami terv túlságosan sok mutatószámot írt elő, így aztán a dolgozók alulról jövő kezdeményezésére béklyókat raktak. A sok mutatószám kényszerűen a mezőgazdasági termelés irányításának és a tervteljesítés ellenőrzésének elbürokratizálására is vezetett. A mezőgazdasági termelés tervezését tehát következetesen kell decentralizálni, csökken, teni a mutatószámokat és biztosítani, hogy a tervjavaslatok kidolgozásánál gondosan tanulmányozzák a járási és kerületi mezőgazdasági szervek javaslatait, amelyeket azok az EFSz-ekkel és a helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve dolgoztak ki. Feltételezzük, hogy minden kerület, "minden járás, minden község, minden EFSz és minden állami gazdaság kidolgozza a maga részletes tervét a mezőgazdasági termelés gyarapítására, alapul véve a helyi viszonyokat, a termelés eddig elért színvonalát és a rejtett tartalékokat, tiszteletben tartva az állam szükségleteit és érdekeit. A járási és kerületi mezőgazdasági szervek dolgozóinak, valamint a szövetkezeti tagok, kis- ős középparasztok kezdeményezésétől elvárjuk, hogy hozzásegítenek a termelés fokozása további lehetőségeinek feltárásához a helyi viszonyok alaposabb és átgondoltabb kihasználásával. Továbbá határozottan le kell számolnunk a vezetés bürokratikus papirosmódszereivel. A mezőgazdasági termelés szempontjából különösen nagy jelentősége van a nemzeti bizottságok új szervezetének. A mezőgazdasági osztályok, mint a járási és kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szervei, rendkívül felelős és komoly feladatra hivatottak. Helyénvaló lesz, ha okulnak a megszüntetett mezőgazdasági ügyosztályok fogyatékosságaiból és hibáiból. A mezőgazdasági szervek cselekvőképes munkájától függ majd jelentős mértékben, milyen eredménnyel leszünk képesek megszervezni a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó parasztok százezreinek munkáját közvetlenül a földeken, hogyan vezetjük rá őket, hogy szüntelenül a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának fokozására törekedjenek, hogyan látjuk el őket zavartalanul vetőmaggal, ültetménnyel és műtrágyával, valamint más szükséges anyagokkal, hogyan nyujtunk nekik szakszerű tanácsokat és segítséget. Elvtársak, törekvésünk, amelynek célja a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítása, teljes összhangban van mind a szövetkezeti tagok, mind pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekeivel. Csak tőlünk függ, elsősorban a párt jó és lelkiismeretes munkájától, hogy megnyerjük e feladat teljesíté. sének a kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok százezres tömegeinek aktív, kezdeményező munkáját. A munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségének további megerősítésére irányuló törekvésünk ezért elválaszthatatlanul egy azzal a feladattal, hogy biztosítsuk a mezőgazdasági terme, lés lényeges gyarapodását. El kell érnünk, hogy lényégesen megjavítsuk pürtunk munkáját a falvakon. Nem mondhatjuk, hogy pártszerveink, külö. nősen a kerületi és járási pártbizottságok ez ideig keveset foglalkoztak volna a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Ellenkezőleg. Ha nem értük el a kívánt eredményeket, úgy a hiba nem abban áll, hogy a párt szervei keveset foglalkoztak a mezőgazdasági termelés problémáival, hanem abban, hogy nem mindig foglakoztak velük helyesen, nem mindig alkalmaztak helyes módszereket. A járási és kerületi pártbizottságokban az elvtársak gyakran nem ismerik konkrétan a mezőgazdaság problémáit. Amikor Sztálin elvtárs a kolhozmozgalommal kapcsolatban a párt feladatairól beszélt, hangsúlyozta, hogy „a párt most már nem szorítkozhatik egyes beavatkozásokra a mezőgazdaság fejlődési folyamatában. A pártnak most a maga kezébe kell vennie a kolhozok vezetését, vállalnia kell a felelősséget a kolhozparasztok munkájáért és a nekik nyújtott támogatásért, hogy a kolhozok tagjai gazdaságukat a tudomány és a technika vívmányait felhasználva gyarapítsák". Be kell vallanunk, hogy mínlezideig járási pártbizottságaink javarészének munkája csak többé-kevésbbé sikerült „beavatkozásokra" szorítkozik a mezőgazdaság fejlődésében, de nem éreznek igazi felelősséget a járásukban működő szö. vetkezetek munkájáért, sikeres fejlődéséért. Ezt a követelményt természetesen senki sem magyarázhatja úgy, hogy a pártszervek lépjenek a mezőgazdasági szervek helyére, hanem ellenkezőleg, az az értelme, hogy a mezőgazdaság szakaszán a politikai vezetésnek konkrétnak kell lennie, a járásban működő minden egyes szövetkezet helyzetének pontos ismeretén kell alapulnia. A járási pártbizottság jó munkája mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogyan képes irányítani a kommunisták munkáját a falvakon és a szövetkezetekben. Nem szabad elfelejteni, hogy a X. kongresszus irányéi veinek teljesítésénél döntő szerepet játszik a falusi pártszervezeteknek, valamint az állami gazdaságoknak és a gépállomásokon működő alapszervezeteknek munkája. El kell érnünk, hogy a falu minden kommunistája harcoljon azoknak az irányelveknek a válóraváltásáért, amelyeket a párt a mezőgazdasági termelés fejlesztését illetőleg tűzött ki, hogy maradéktalanul megértse ezeket az irányelveket, hogy meggyőződjék helyességükről, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala emelésének élharcosa legyen és így megnyerje a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok legszélesebb tömegeit a kitűzött feladatok lelkes és kezdeményezőképes teljesítésének. Falvainknak kiadós és hathatós segítséget kell kapniok az egész párttól, minden pártszervezettől. Fontos feladat hárul az üzemi pártszervezetekre. Ki kell bővíteni és el kell mélyíteni a patronátusok rendszerét, amelyek ott, ahol őket komoly pártfeladatnak tekintették és nem formalista módon kezelték, igen jól beváltak. Kétségtelen, hogy falvaink történelmi fel adatuk teljesítésében minden segítséget megkapnak a szocialista ipartól és hogy a párt vezetésével mezőgazdaságainkat rövid idő alatt sokkal magasabb színvonalra emeljük és ezzel megteremtjük további sikeres előrehaladásunk egyik legfontosabb feltételét a szocializmushoz vezető utunkon. II. A népgazdaság fejlesztése 1955. évi állami tervének kidolgozásáról szóló irányelvek előtérbe helyezik a kulcsiparágakban elöt. tünk álló feladatokat*- A kulcsiparágak lemaradása és az ennek következtében előállott aránytalanságok már hosszabb ideje gazdaságpolitikánk egyik központi problémáját jelentik, amelyre az egész párt figyelme összpontosul. Kezdettől fogva világos volt számunkra, hogy ezek a kérdések nem oldhatók meg rövid idő alatt, hogy hosszúlejáratú problémáról van szó. De mégis fel kell tennünk a kérdést, vájjon eleget tettünk.e és elég gyors ütemben számoljuk-e fel ezt a lemaradást, amely komolyan fékezi fejlődésünket. E kérdésre azzal kell válaszolnunk, hogy a problémák megoldásának irama ezekben az iparágakban nem elégíthet ki bennünket, hogy illetékes szerveink munkájában e szakaszokon még komoly hibák és hiányosságok tapasztalhatók, és hogy a kongresszus joggal tűzi majd ki a feladatot, hogy ezeknek az iparágaknak a munkáját lényegesen megjavítsák. A szénbányászat, beleértve a lignit termelését is, 1953-ban kereken egyharmadával emelkedett 1948-hoz képest, ebből a feketeszén bányászata 15 százalékkal, a barnaszéné 45 százalékkal és a lignité 57 százalékkal. Ugyanazon idő alatt a koksz termelése 1948-hoz képest 52 százalékkal nőtt. A szénbányászat növekedése azonban jelentősen elmaradt az ipari termelés gyarapodása mögött, különösen nagy a feketeszén bányászatának lemaradása. Ismeretes, hogy az ötéves terv során rendszeresen nem teljesítették a feketeszén fejtésének tervét. Az idén bányászaink igyekezetétől, valamint a párt és a kormány gondjából jelentős javulást értünk el. A fejtési tervet kőszénben és barnaszénben egyaránt teljesitik, noha a tervteljesítés még távolról sem egyenletes. A szénproblémát mégsem tekinthetjük megoldottnak. Mindenekelőtt nem alkalmazzák eléggé a termelés és a munka megszervezésének fejletteb formáit és nem foganatosítanak megfelelő intézkedéseket a meglévő kapacitások fokozott kihasználására. Ezzel kapcsolatban szénbányászatunk előtt az a feladat áll, hogy szilárd fejtési alap megteremtésével, az előkészítő és feltáró munkák tervének túlteljesítésével, a barnaszénbányákban pedig a tervszerű előhajtás biztosításával gondoskodjék a fejtési eredmények állandó emelkedéséről. Ebből a szempontból döntő fontosságú, hogy kihasználjuk azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyeket az utóbbi időben egyes bányákban szereztek a gyorsfejtés alkalmazásánál és a gyorsfejtési módszereket a szükséges előfeltételek megterem, tésével egyidejűleg minden munkahelyen bevezessük. A munkatermelékenység emelkedésének és ezzel a fejtési eredmények állandó növekvésének biztosítása érdekében lényegesen meg kell javítani a munka gépesítését. A gépesítés elégtelen fejlődése annál komolyabban veendő, mivel a gépeket nem használják ki eléggé. Különösen elégtelenül használják ki a bányakombájnokat. A párt és a kormány 1954. január 13.i határozata értelmében végül biztosítani kell, hogy céltudatosan áttérjenek az új fejtési módszerekre azokban a hártyákban, ahol az eddigi elavult munkamódszerek nagy káro. kat okoznak a szénkészletekben, mint pl. a mosti és kladnói bányavidéken. A rosicei bányászok tapasztalatai, ahol a falfejtést csak az ötéyes terv folyamán kezdték el és ahol ez évben már a szénj. négyötödét falakból fejtik, azt mutatják, hogy az új munkamódszerek bevezetése jelentősen fokozza a munka termelékenységét és gazdaságosságát. Az említett határozat teljesítésénél nagyobb következetességet és kitartást kell követelnünk más téren is, különösen az állán, dó munkaerők megnyerésében, a munkamulasztás és munkaerőhullámzás elleni harcban, a bérekről és prémiumokról szóló előírások következetes érvényesítésében. Arról van szó továbbá,/hogy a szénbányászat jelenlegi színvonala nem felel meg népgazdaságunk szükségleteinek, és a szénellátás helyzete rendkívül feszült. 1955-ben a kőszén bányászatát legalább 5 százalékkal, a barnaszénét 7 százalékkal, s a lignitét 21 százalékkal kell növelni. Meg kell azt is mondanunk, hogy még ez a javasolt fejlesztés sem elegendő és itt rá kell mutatnunk szénbányászatunk legkomolyabb fogyatékosságágára, amely abban áll, hogy mindezideig nem teremtettük meg a fejtési alap kibővítésének -kellő előfeltételeit. A fejtési alap kibővítése a földtani kutatómunkák eredményétől, a tervek kidolgozásától és az új bányaüzemek felépítésének ütemétől függ. E szakaszok egyikén sem teremtettük meg a szükséges előfeltételeket, hogy a munkát a kívánt méretekben sikeresen elvégezhessük. Még mindig szabály, hogy az e szakaszokon kitűzött feledatokat csak igen elkésve teljesitik. Ezért nem sikerült a földtani kutatómunkákkal a szükséges módon megelőznünk a tervezést,, a tervezéssel az építést és az építéssel a fejtési tervet. Ez az oka annak is, hogy a meglévő bányákban sem sikerült megfelelő időnyereségre szert tennünk a feltáró és előkészítő munkálatok során. Igaz, mindenütt érezzük a tapasztalt szakkáderek komoly hiányát. De igaz az is, hogy mindezideig- igen kevés történik annak érdekében, hogy a szükséges kádereket megnyerjük és felneveljük és arra sem fordítunk I elég gondot, hogy a káderek helyes elosztásával maximális eredményt érjünk el. Biztosítani kell továbbá a tervező intéz, mények szükséges felszerelését és figyelmünket arra kell összpontosítani, hogy a tervek kidolgozásának időtartamát a berendezések messzemenő tipizálásának alapján lényegesen megrövidítsük. Legfőbb ideje már, hogy a kulcsiparágakban végetvessünk annak az állapotnak, hogy az építkezés megkezdésekor nem dolgoznak ki részletesen minden szükséges tervrajzot és meg kell tennünk min. dent, hogy az előkészítő, tervező munkákban megfelelő időnyereségre tegyünk szert és ezzel elérjük az építkezés minél nagyobb mértékű gazdaságosságát és célszerűségét, idő. tartamának lényeges megrövidítését. Külön figyelmet érdemelnek a szlovákiai szénbányák. Szlovákiában a szük szénfejtési alapnak az a következménye, hogy a fejlő, dő ipar számára évről évre egyre nagyobb szénmennyiségeket kell behozni, mégpedig nagyobbána távolfekvő barnaszénbányákból. Jobban és hatásosabban kell kihasználni azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket Szlo. vákiában a megállapított nagy szénkészletek biztosítanak. Nagy jelentősége lesz a keletszlovákiai szénbányavidék kiépítésének. A szénfejtés fokozására és a fejtési alap kiszélesítésére irányuló törekvések mellett népgazdaságunk .minden szakaszától megkívánjuk, hogy lényegesen nagyobb gondot fordítsanak a tüzelőanyag megtakarítására és a kisebb értékű tüzelőanyagok felhasználására, hogy így biztosítsuk a rendelkezésünkre álld különféle tüzelőanyagok minél célszerűbb kihasználását. Az eredmények, amelyeket ez évben elértünk, nem elégíthetnek ki bennünket. Kívánatos, hogy kutatóintézeteink, újítóink és feltalálóink alaposabban foglalkoz. zanak ezzel a kérdéssel és hogy az elért eredményeket mielőbb gyakorlatilag is megvalósítsák, mert csak így oldhatjuk meg a tiizelőanyagellátás kérdését és biztosíthatjuk a szükséges tartalékokat. Helyes arányt kell teremteni az egyes tüzelőanyagfajták ára között, hogy megfelelően elősegítsük a kevésbbé értékes tüzelőanyagok használatát. Az ipar, a közlekedés és a többi ágazat valamennyi dolgozójától azt kívánjuk, hogy sokkal hathatósabban törekedjenek a haladó fogyasztási normák bevezetésére és szigorú betartására. Ez év első hónapjaiban a népgazdaság több ágazatában rendszeresen túllépték a szénfogyasztási normákat Nagyok a veszteségek a szén helytelen és gondatlan tárolása következtében. Engesztelhetetlen harcot kell folytatnunk a szén pocsékolása ellen és mindnyájunk együttes igyekezetével " el kell érnünk, hogy a tüzelőanyagok ne jelentsenek többé szük keresztmetszetet népgazdaságunkban. 1955-ben kötelező irányelvet kell kiadnunk arra, hogy a villamosenergia és tüzelőanyagok fogyasztásában legalább 10 százalékos megtakarítást kell elérni. Ennek az irányelvnek következetes valóraváltása pártunk és valamennyi gazdasági szerv komoly feladata lesz a jövő esztendőben. A legnagyobb a lemaradás a kohóipar nyersanyagalapjának szakaszán. A vasércbányászat a h'áború előtti színvonalhoz képest nem egész 10 százalékkal emelkedett és még nem teremtettük meg az eredmények lénye, ges megjavításának előfeltételeit. Aránylag , jó eredményeket értünk el a pirit- és mangánércek bányászatában, noha még ezek az eredmények sem elégítik ki népgazdaságunk szükségleteit. Az ércalap szempontjából a földtani kutatómunka lemaradása még komolyabb. Ezért felül kell vizsgálnunk a földtani kutatások kibővítésének lehetőségeit elsősorban az alapvető kutatómunkát tekintve, és az alapvető kutatómunka céljaira megfelelő számú geológusról, fúróberendezésről és egyéb anyagi felszerelésről kell gondoskod. nunk. Az ércbányák építésének fejlődése és országunk ásványi kincseinek fokozottabb kihasználásának lehetősége attól is függ, hogy fokozott figyelemmel és merészen oldjuk meg az ércfeldolgozás terén előttünk álló feladatokat. Ezért ki kell szélesíteni az ércfeldolgozási kutatásokat és sürgősen megfelelő kutatóintézeteket kell létesíteni. Az ércfejtésben, a tervezésben és az új üzemek építésében hasonlóak a problémák, mint a szénbányászatban és elvárjuk az ércbányászat állapotáért felelős dolgozóktól, hogy rövid időn belül biztosítsák azokat a feltéte. leket amelyek szükségesek, hogy ez a népgazdaságunk szempontjából oly fontos iparág teljes fejlődésnek induljon. Jelentős előrehaladást értünk el az energetika fejlesztésében. 1937-hez képest a villanyáram termelése 1953-ban megháromszorozó, dott. De még ez a gyarapodás sem volt képes fedezni népgazdaságunk és« a kisfogyasztók szükségleteit. Az energetika legkomolyabb problémája az erőmütelepek építésének jelentős elmaradása. Amint ismeretes, a villanyáram hiánya komoly nehézségeket