Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

1954. június 15. m sío 439 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának zott. Az áramfogyasztást korlátozni, szabá­lyozni kellett. Az építkezés lemaradása ellenére az utóbbi időben a készenléti teljesítmények fokozásá­ra irányuló rendszeres erőfeszítésekkel, va­lamennyi áramfejlesztő forrás mozgósításával és az üzemzavarok ellen folytatott?harccal bi. zonyos eredményeket értünk el. Ahhoz azon­ban, hogy a népgazdaság és a háztartások szükségleteit 1955-ben biztosítsuk, feltétlenül szükséges intézkedésekét kell végrehajtani: Rendszeres harcot kell folytatnunk az üzemzavarok ellen. Bővebben ki kell használni azoknak a javítóműhelyeknek a tapasztalatait, amelyek a szovjet mód­szerek alkalmazásával csökkentik a javítá­sok és ellenőrzések időtartamát és lehetővé teszik, hogy a termelésben is jobb technoló­giai folyamat mellett jelentős sikereket ér­jünk el, aminek következtében a tüzelőanyag és energetikaügyi minisztérium hatáskörébe tartozó villanytelepeken a kalórikus fogyasz­tás egy termelt kilowattórára átszámítva 1953-ban 4.ft| százalékkal csökkent 1951-hez képest. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy csökkentsük az áramelosztó berende­zések üzemzavarait, hisz a karbantartásra fordított gondos munkával 1953-ban az üzem­zavarok számát az előző évhez képest 34 százalékkal csökkentettük. Az üzemzava­rok csökkentésére irányuló további tö­rekvéseinkkel még jelentős tartalékokat moz­gósíthatunk a készenléti teljesítmények fo­kozására, mert csak a tüzelőanyag- és ener­getikaügyi minisztérium víllanytelepein az el­múlt év folyamán az üzemzavarok az áram. fejlesztők teljesítményének 16.5 százalékát bénították meg. Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a diszparitások kiküszöbölésére, amelyek a tü­zelőanyag- ,és energetikaügyi minisztérium villanytelepein a kapacitás 9 százalékát, az üzemi villanytelepeken pedig a teljesítmény 22 százalékát jelentik. A diszparitások kikü­szöbölésében egyelőre csak jelentéktelen eredményeket értünk el. Ideje, hogy e feladat teljesítésére konkrét tervet dolgozzunk ki és biztosítsuk valóraváltásának előfeltételeit. Egy másik szakasz, amelyen hathatósan moegósithatjuk a készenléti teljesítményt, az üzemi villanymüvek, amelyek az összes fel­szerelt áramfejlesztők kapacitásának 41 szá­zalékát jelentik. Mozgósításuk nem maradhat csupán az energetikusok ügye, hanem vala­mennyi minisztérium dolgozóinak kötelessége, hogy e fontos áramforrást bekapcsolják ener. getikai helyzetünk gyors megjavítása érdeké­ben és biztosítsák az ehhez szükséges felté­teleket. Népgazdaságunkat és a háztartáso­kat csak úgy láthatjuk el megfelelően vil-/ lanyárammal, ha jól dolgozik a munkairányí­tás, amely nemcsak a fogyasztást hivatott szabályozni, hanem gondoskodnia kell a vil­lanymüvek teljesítőképességének megfelelő kihasználásáról, beleértve ebbe az üzemi vil. lanytelepeket is. A villanyáramellátás helyzetének megjaví­tásában fontos szerepet játszik, hogy bizto­sítsuk a további villanyenergiamegtakarí­tást. Az áramfogyasztást az egyes miniszté­riumok mindmáig nem a haladó és megindo­kolt fogyasztási normák alapján állapítják meg. El kell érnünk, hogy a legrövidebb időn belül valamennyi üzem, elsősorban a nagy­fogyasztók számára megállapítsák a haladó fogyasztói normákat és biztosítsák szigorú betartásukat Az 1955. évi terv javaslata a villanyáram termelés 11 százalékos növekedésével számol; a villanymüvek teljesítőképességét 9 száza, lékkai kell emelni. Biztosíthatjuk a népgaz. daság és a háztartások zavartalan ellátását villanyárammal, ha hathatósabban harcolunk az üzemzavarok ellen, a fogyasztás egyenle­tesebb elosztásáért, a fogyasztói normále le­szállításáért és betartásáért és ha a munka­irányítás operatívabban dolgozik majd. Az energetika dolgozóitól és a szocializmus min­den öntudatos építőjétől elvárjuk, hogy hoz­zájárulnak e fontos feladat teljesítéséhez. A kulcsiparágak lemaradásában jelentős része van a gépipari minisztérium és a gép. gyárak, valamint a kohászat elégtelen mun­kájának. Ahhoz, hogy kiküszöböljük az ener­getikai üzemek, szén. és ércbányák, ércfeldol­gozó üzemek építésében fellépő hiányokat, félté'lenül és pontosan be kell tartani és teljesíteni a gépi berendezések szállítását, mégpedig a megállapított mennyiségben, faj­tákban, minőségben és határidőre. Nyiltan meg kell mondani, nem tűrhetjük tovább, hogy rendszeresen nem teljesítik a kulcsipar­ágak építéséhez szükséges gépi berendezés szállítását és a leszállított gépek is rossz mi. nőségüek. Gép. és kohőipari dolgozóink be­csületének, egyben azonban felelősségtudatá­nak kérdése, hogy mielőbb kiküszöböljék a szerkesztési előkészítésben, a munka meg­szervezésében, az anyag megrendelésében és szállításiban, a minőség ellenőrzésében, a szerelés megszervezésében tapasztalható ko­moly fogyatékosságokat és kitartóan arra tö­rekedjenek, hogy a gép. és kohóipari üzemek mindig becsülettel és megbízhatóan teljesít­sék kötelezettségeiket. Üzemeinkben nagysze­rű technikus, művezető és munkáskáderek vannak és minden feltételünk megvan ahhoz, hogy céltudatos munkával, szívós igyekezet­tel rövid időn belül helyrehozzuk a hibákat. A gazdasági építőmunkában magunk elé tűzött feladatok szempontjából feltétlenül emelni kell a vasúti közlekedés színvonalát. A teherforgalom és utasszállítás teljesítmé­nyei a vasútakon és a gépkocsiközlekedésben évről-évre egyaránt nőnek. Közlekedésünkben tagadhatatlanul figyelemreméltó eredménye­ket értünk el. Látnunk kell azonban azt is, hogy a közlekedés, mégpedig mind a vasúti, mind gépkocsi közlekedés népgazdaságunk szük keresztmetszete lett. Nem egyszer előfordul, különösen csúcs­forgalom idején, hogy a vasutak nem képe­sek idejében a szükséges számú vagont az üzemek rendelkezésére bocsátani és ezzel akadályozzák a terv teljesítését. A téli fa­gyok teljesen felkészületlenül találták vas­útainkat, ami komoly nehézségeket okozott. Gyakori, sőt rendszeres jelenség, hogy késnek a teher- és személyvonatok. Mindez sok kárt okoz népgazdaságunknak. Még komolyabb bírálatot érdemel az a tény, hogy vasútvona­laink biztonsága távolról sem kielégítő és ezeket a hibákat nagyon is elégtelenül orvo­solják. Tegyük még hozzá, az utasok joggal panaszkodnak amiatt, hogy a vasúti kocsik­ban és az állomásokon sok a piszok. A gépkocsiközlekedés komoly fogyatékos­sága, hogy sok a javításban lévő jármű és nem eléggé operatív a munka irányítása, ami arra vezet, hogy ä tervezett feladatok össz­teljesítésében nem elégítik ki mindig a köz­lekedéssel szemben támasztott fontos igénye­ket. A közlekedésügyi minisztérium, noha sa­ját üzemei vannak, nem gondoskodott még megfelelően a pótalkatrészek gyártásáról és zavartalan szállításáról, ezért gyakran ha­lasztást szenved az autók javítása, ami jelen­tős mértékben csökkenti a nagy gépkocsipark teljesítőképességét. Ezer és tízezerszámra dolgoznak a vasúti és gépkocsiközlekedésben a derék és önfelál­dozó emberek, akik lelkiismeretesen gondos­kodnak róla, hogy közlekedésügyünk teljesit­se feladatait. Ha mégis érezzük e fogyaté. kosságokat, úgy ennek az az oka, hogy a közlekedésügyi minisztériumban és a hozzá­tartozó hivatalokban különösen mélyen gyö­kereznek a bürokratikus irodai munkamód­szerek és hogy ebben a minisztériumban a papírosháború nagyobb méreteket ölt, mint másutt. Nem harcolnak eléggé a munkafe­gyelem megszilárdításáért és komoly hibák tapasztalhatók a bér. és prémiumpolitika terén is. A párt Központi Bizottsága és a kormány nemrég foglalkozott közlekedésünk helyzeté­vel és nyilvánosságra hozták a párt és a kormány határozatát a közlekedés feladatai­ról. A pártszervek, nevezetesen a közlekedés­ügyben dolgozó kommunisták fontos feladata lesz, hogy biztosítsák az említett határozat­ban foglalt intézkedések következetes végre, hajtását és gondoskodjanak közlekedésünk munkájának gyökeres megjavításáról. Ez be­csületbeli feladata minden vasútasnak és a gépkocsiközlekedés minden egyes dolgozójá­nak. Igaz, közlekedésügyünk jó munkája nem­csak a közlekedési dolgozóktól függ. Komoly nehézségeket okoz az is, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok késedelmesen üritik és rakják meg a vagonokat. A közlekedés munkáját jelentős mértékben megnehezíti az a tény is, hogy a közlekedésüggyel szemben támasztott igényeket gyakran rendszertele­nül állapítják meg, nem tervezik be megfe. lelő időpontra és megfelelő méretben, úgy­hogy a közlekedési vállalatok nem készül­hetnek fel rá idejében. Az ipar és a keres­kedelem dolgozóitól azt kívánjuk, hogy tett­rekészebben dolgozzanak, tartsák szemelött, hogy ők is felelősek a közlekedés zavartalan munkájáért. Semmiképpen sem helyes, ha azt képzeljük, hogy a késedelemért kirótt bánat, pénz megfizetésével a dolog el van intézve. Emelnünk kell az üzemek szállítási terveinek színvonalát és operatívabbá kell tennünk a közlekedési vállalatokkal való együttműkö­désüket. Végül hathatósabb rendszabályokat kell foganatosítani azok ellen, akik megfe­ledkeznek politikai felelősségükről és a vas­úti kocsik vagy tehergépkocsik veszteglésének okozói. • Az a tényy hogy a pénzreform után jelen­tősen megjavult a dolgozók ellátása iparcik. kekkel és élelmiszerekkel, kétségtelenül bi­zonyítja, mekkora sikereket értünk el szocia­lista országépítésünkben. A jegyrendszer megszüntetése után a szocialista kereskede­lem széleskörű fejlődésnek indult. Jel­lemző, hogy a közszükségleti cdkkek mellett különösen a legutóbbi árleszállítás óta je. lentősen fokozódik a kereslet motorkerékpá­rok, gépkocsik, rádiókészülékek, jégszekré­nyek, mosógépek és más hasonló gyártmá­nyok iránt. Társadalmunkban, ahol a termeléssel és a munka termelékeny­ségével arányosan növekedik a dolgo­zók jövedelme is és ennek következté­ben jelentősen kibővült a fogyasztók köre. A szocialista kereskedelem hivatott kiszol­gálni a dolgozók széles tömegeit, akiknek igé. nyeik és követelményeik az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan szüntelenül nő­nek és sokrétűbbekké válnak. A dolgozók joggal követelik, hogy jóminőségü, ízléses árut kapjanak. A közszükségleti cikkeket termelő ipar és a szocialista kereskedelem fontos feladata, hogy biztosítsa ezeknek az igényeknek a kielégítését. Közel egyévesek azok a tapasztalatok, amelyeket a szabad kereskedelemmel kapcso­latban szereztünk. Ez év leforgása alatt, kü­lönösen pedig a legutóbbi hónapok során megmutatkozott, hogy termelővállalataink és kereskedelmünk munkájában még jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók. A legfontosabb a minőség kérdése. Válla­lataink még nem törekednek eléggé arra, hogy megjavítsák a gyártmányok minőségét, betartsák az előírt átlagokat, tovább javít­sák az áruk minőségét és harcoljanak az üzem nevének becsületéért. Gyárainkban sok dolgozó még nem érti meg, hogy nem a gyár­tott áru mennyisége a legfontosabb, sőt sok esetben egyáltalában nem a termelt áru mennyisége, hanem minősége a döntő. Csupán április folyamán a kereskedelmi vállalatok 11 millió korona értékű árut küldtek vissza a gyäräkba. Emellet ez az összeg távolról sem fejezi ki a selejtes áruk értékét, aipely tovább jut a kereskedelmi hálózatba, mert mindezideig a kereskedelmi dolgozók kevés gondot fordítanak a fogyasztók érdekeinek védelmére. A minőség problémája elsősorban a mü_ szaki színvonal és a technológiai fegyelem kérdése. Szorosan összefügg továbbá a meg­előző, gyártásközi és befejező ellenőrzéssel. A minőség megjavítására irányuló törekvé­seknek teljes mértékben kifejezésre kell jut­niok a bérezés és a külön jutalmak rendsze­rében, hogy a szocialista munkaversehy egyre jobb eredmények elérésére összpontosulhas­son és hogy a minőség megjavítására mozgó­sítsák a munkások, művezetők és műszaki dolgozók széleskörű alkotó kezdeményezését. Kutatóintézeteink dolgozóitói megköveteljük, hogy felhasználják a nyersanyagok minden meglévő tulajdonságát, amelyek hozzájárul, nak a kész áru minőségének megjavításához. Az élelmiszeriparban nagy • jelentősége van az adagolás, valamint valamennyi egészség­ügyi előírás pontos betartásának. A kereskedelmi vállalatoknak biztosítaniok kell az áru átvételénél a minőségi ellenőrzést, nagyobb igényekkel kell fellépniök és az ed. diginél nagyobb gondot kell forditaniok a valóban szakképzett árúszakértők nevelésére. Gondoskodni kell arról is, hogy a piacot bő­ségesen ellássák minden árufajtával, mégpe­dik a kívánt választékban és a kívánt mére­tekben. Kereskedelmi vállalataink még ke­vés tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy jól ismerjék a dolgozók szükségleteit és he­lyesen becsülhessék fel a keresletet. Ezért meg kell javítani a fogyasztói kereslet kuta­tását és gyorsabban, cselekvőképesebben kell kifejleszteni a kereskedelem munkájának e fontos ágazatát, hogy idejében juttassák el a rendeléseket a termelő vállalathoz, a ke. reskedelmi hálózat pedig mindazon árufaj­tákkal rendelkezzék, amelyeket iparunk elő­állíthat és fogyasztóink igényelnek. Továbbra is hiányos a lakosság ellátása apró fémárúval, a falusi lakosság sem kap elegendő mennyiségű gazdasági szerszámot. Az ezen a téren kitűzött feladatokat nem teljesítették és a szeptember 15-i kormány­nyilatkozat 6ta az ellátás ezekkel az áru. cikkekkel csak kevéssé javult meg. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a termelő vállalatok lebecsülik az efféle áru gyártásá­nak feladatait és emellett nem kielégítő a kereskedelem és a termelés "együttműködése. Pártunk joggal kívánhatja a gépipari, a ko­hóipari és ércbányaügyi, a helyi gazdálkodási minisztériumok dolgozóitól, valamint az erdő­gazdálkodási és faipari dolgozóktól, hogy a legrövidebb időn belül megszüntessék az apró fémárukban, valamint a mezőgazdasági szer­számokban tapasztalható hiányt. Az láruforgalom rohamos emelkedése mel­lett komolyan akadályozza a szállítások és a fogyasztás zavartalanságát az, hogy az áruszállítási szerződések tervezését és megkö­tését túlságosan központosítottuk. Meg kell találnunk az utat, amely biztosítja, hogy ezen a téren rugalmasabban, kezdeményezőb­ben dolgozhassunk. Ezért az árualapok ter­vezésének, az áruszállítási szerződések meg. kötésének, a kereskedelmi és ipari vállalatok kölcsönös kapcsolatainak kérdését rugalma­sabban, a helyi viszonyok alapos ismerete alapján kell intézni. Az üzemi étkezdék jelentik a további fon­tos szakaszt, amelyen a legrövidebb időn be. lül lényeges javulást kell elérnünk. VA felszol­gált ételek minősége gyatra, a választék nem kielégítő és a dolgozók jogosan panaszkod. nak. Az üzemi étkezdék dolgozóinak! felada­ta, hogy lényegesen megjavítsák a felszolgált ételek minőségét és ízletességét, amivel jelen­tősen hozzájárulnak a dolgozók életszínvona­lának emeléséhez és mentesítik az asszo­nyokat a házimunkáktól. A helyi gazdálkodás szakaszán a legna­gyobb fogyatékosságok a javítómunkák terén tapasztalhatók. Itt egyáltalán nem teljesítik az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat kitűzte feladatokat. A dolgozók továbbra is jogosan panaszkodnak a végzett munka és a szolgáltatások rossz minősége, a magas árak és a végetnemérő huzavonák miatt. Sok já­rási építövíilalat munkájának alacsony a színvonala, bár fontos feladatot kellene telje­siteniök a házak tatarozásával és karbantar. tásával. Jelentős fogyatékosságok tapasztal­hatók a helyi gazdálkodás egyéb ágaiban is. Ezen a téren hálás feladatok nyílnak az újon­nan megválasztott nemzeti bizottságok előtt. A dolgozók joggal követelik választott kép. viselőiktől, hogy gondoskodjanak valamennyi helyi gazdálkodási vállalat jó és lelkiismere­tes munkájáról. A dolgozók életszínvonalának egyik legko. molyabb kérdése a lakásépítés. A rohamosan növekvő igényeket mindez ideig még nem va­gyunk képesek teljesen kielégíteni. Ez még csak növeli a lakásépítés jelentőségét. A párt és a kormány a többi intézkedés mellett már tavaly elhatározta, hogy lényegesen fokozza a lakásépítést és ezt a feladatot továbbra is a legjelentősebbek egyikének tekinti. Ezért építőiparunk kötelességévé tettük, hogy aí állami építkezések keretében 1953-ban 30 ezer lakást, az idén 40 ezer lakást fejezzen be, jövő évre pedig az irányelvek javaslata 48 ezer lakás építésével számol. Emellett az állam kiadós támogatásával egyéni lakásépí­tő-akciók is folynak. Meg akarjuk teremteni minden előfeltételét annak, hogy tovább fo­kozhassuk a lakásépítés iramát. E fontos fel­adat teljesítésében azonban egyelőre még komoly fogyatékosságok tapasztalhatók. Nem kielégítők az anyagi alapok, különö­sen téglában, tetöcserépben, valamint épület­fában. Ezt a hiányt nem küszöbölhetjük ki osupán ezeknek az anyagoknak fokozott ter­melésével, hanem kitartóbban és rendszere, sebben kell gondoskodnunk az épületalkatré. szek, formatéglák és egyéb pótanyagok alkal­mazásáról. A lakásépítés fejlesztése érdeké­ben ezért a téglagyártás lehető legnagyobb mértékben való fokozása mellett — bele­értve az egyszerű felszereléssel dolgozó he­lyi téglaégetők termelését is — gondoskod­nunk kell az előgyártott elemei!:, forma­téglák és egyéb teljesértékű pótanyagok szélesebbkörű felhasználásáról. A lakásépítés további akadálya az építőipar elégtelen műszaki és szervezési színvonala. Nem akalmazzák eléggé széles méretekben a folyamatos munkamódszert, a lakásépítés túlságosan költséges. Az építőiparnak ezért az a kötelessége, hogy messzemenően bizto­sítsa az új, haladó munkamódszerek, neveze­tesen a folyamatos munkamódszer alkalma­zását és csökkentse a lakásépítés önköltsé­geit. Nem lehetünk elégedettek a lakásépítés keresztülvitelének módjával és minőségével sem. Népi demokratikus köztársaságunkban a lakáskultúra sokat fejlődött. Az ötéves tervben felépített új lakóházakat gyakorlati, lag mind felszereltük villanyárammal, vízve­zetékkel, csatornázással, fürdőszobákkal, több mint kétharmad részüket központi fűtéssel is, az új lakások átlagos mérete megfelel egy kétszoba-konyhás lakás méretének. Sok azon­ban a panasz a lakásépítés minőségire, kü. lönösen az iparosmunkákra. Ez az építőipari szerelövá Halatok munkájának alacsony szín­vonaláról tanúskodik. A tervező és építőipari szerelővállalatoktól meg kell követelnünk, hogy javítsák meg a lakásépítés minőségét, nevezetesen a befejezömunkák minőségét és folyamatosságát. A népgazdaság további fejlődésének bizto­sításában továbbra is fontos szerepet ját­szanak a beruházási építkezések. Ezzel kap­csolatban legalább két új fontos körülmény, re kell felhívnunk a figyelmet, amelyek a be­ruházási építkezések terén tapasztalhatók. Elsősorban a beruházások irányzatának megváltozásáról van szó, amely különösen ab. ban jut kifejezésre, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági beruházásokat és hogy to­vábbfokozzuk a lakásépítést. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy a beruházási építkezések általá. nos keretét ne szélesítsük ki, hogy a beru­\

Next

/
Thumbnails
Contents