Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

WISZ0 1954. "június Ž4­m Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának lelő anyagi érdekük a termelés fokozásá­hoz, nevezetesen olyan termények eseté­ben, amelyek a legfontosabbak. Komoly hibákat követtek el a begyűjtési szervek is, amelyek adminisztratív módszereikkel elégedtek meg és nem szerveztek meg a begyűjtést a termelési kérdéseknek megfe­lelően. A javasolt irányelvek szerint most arról van szó, hogy 1957-ig a hektáťhozamokat búzánál legalább 12 százalékkal, rozsnál 10 százalékkal, burgonyánál 15 százalókkal, cu­korrépánál 18 százalékkal, repcénél 30 szá­zalékkal, lennél 29 százalékkal és komlónál 34 százalékkal emeljük. A hústermelést 1953-hoz képest 26 százalékkal kell emel­ni, ebből a sertéshúsét és zsírét 51 száza­lékkal, a tejtermelést pedig 31 százalékkal. Az utat és a módszereket, amelyek ré­vén a legközelebbi két-három évben lé­nyegesen fokozni akarjuk mezőgazdasági termelésünket, megmutatják az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottságának elnöksége széleskörű megvitatásra terjesz­tett elő. A kitűzött feladatok teljesítése semmiesetre sem lesz könnyű. Megköveteli, hogy nemcsak a mezőgazdasági dolgozók összpontosítsák igyekezetüket és javítsák meg lényegesen munkájukat, hanem föl­tételezi az egész párt, valamennyi nemzet­gazdasági ág, az egész dolgozó nép segítsé­gét is. Szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak az említett termelési feladatok megoldásáról van szó, hanem arról is, hogy megteremtsük a mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapodásának szilárd és meg­bízható előfeltételeit, népgazdaságunk fej­lődése és a dolgozók jóléte szükségleteinek megfelelően Ma kedvező feltételek mel­lett látunk hozzá a feladat megoldásához, mert az ötéves terv sikeres teljesítésével megteremtettük a mezőgazdasági termelés fellendülésének szükséges anyagi feltételeit. Ezenfelül elegendő tapasztalatot szereztünk, hogy rendszeresen és sikeresen oldhassuk meg a mezőgazdaság bonyolult kérdéseit. Most arról lesz szó, hogy erélyesen, hat­hatósan és következetesen harcoljunk a me­zőgazdaságunkban tapasztalható fogyatékos­ságok és nehézségek ellen. Arról lesz szó. hogy e harcnak megnyerjük a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok legszélesebb tömegéit és elérjük azt, hogy ők is tevé­kenyen küzdjenek a nagy hektárhozamok­ért, az állatállomány nagyfokú hasznossá­gáért. Engedjék meg, hogy részletesebbein fog­lalkozzam mezőgazdasági termelésünk né­hány problémájával. A mezőgazdasági termelés gyarapítása ér­dekében lényegesen fokoznunk kell a hektár, hozamokat azáltal, hogy a legmesszebme­nöen alkalmazzuk a haladó agrotechnikát, jobban kihasználjuk az istállótrágyát és több műtrágyát juttatunk mezőgazdaságunknak. A parasztok és szövetkezeti tagok széles tö­megei, különösen a gabonatermesztésnél már meggyőződtek róla, mekkora jelentősége van a haladó agrotechnika felhasználásának. Há­la a keresztsoros és sürüsoros vetés széles­körű alkalmazásának, valamint a földnek traktorok által való jobb megművelésének, hála annak a törekvésnek, hogy igyekeztek betartani az agrotechnikai határidőket, a gabonanemüek hektárhozamai — amint már említettem — a háború előtti helyzethez ké­pest emelkedtek. Emellett a gabonanemüek. nél sem alkalmazzák még távolról sem a mindenütt bevált és kipróbált módszereket, sőt néha kezdetleges hibákat követnek el. Sokkal rosszabb azonban a helyzet az agro­technika szempontjából a burgonya, cukorré­pa. tengeri, len és más növények termeszté. sénél. Szégyenünkre be kell ismernünk, hogy ezekben a terményekben a háború előttinél kisebb hektárhozamokat értünk el. Mentsé­günkre semmiképpen sem akarunk hivatkoz­ni a munkaerőhiányra, vagy más „objektív" okokra. Egy olyan fontos terménynél, amilyen a cukorrépa, a prosenicei mozgalom keretében 600 —700 mázsás hozamokat értünk el hek­táronként. A hiba abban rejlik, hogy a pro. senicei mozgalom csak igen szűk körben ér­vényesült és mindez ideig igen kevés történt lényeges elterjesztésére, noha kétségtelen, hogy alkalmazásának, felhasználásinak felté­telei mindenütt adva vannak, ahol cukorré. pát termesztenek. Igen elhanyagoltuk a bur­gonyatermesztést, noha ennek az értékes nö­vénynek óriási a jelentősége nemcsak dolgo­zóink élelmezésében, hanem értékes takar­mányként és ipari nyersanyagként is. Bur­gonyánál csakúgy, mint kukoricánál csu­pán jelentéktelen mértékben alkalmazzák a négyzetes fészkesvetés módszerét, noha segít­ségével lényegesen fokozhatjuk a növény­ápolás munkák gépesítését és a hektárhoza­rnokat. Már az idén biztositanunk kell, hogy mind­ezeknél a terményeknél jövőre teljes mérték, ben érvényesüljenek az agrotechnikai rend­szabályok. Cukorrépa, len és más ipari nö­vények alá már az idén ősszel gondosan elö kell készíteni a talajt, ki kell választani a megfelelő földeket és megtenni minden szer­vezési intézkedést a tervbevett hozamok el­érésére. ­Sok terménynél a hektárhozamok növelé­sének komoly akadálya, hogy nem biztosítot­ták a jó minőségű vetőmagot és nogy a ve. í£ maggal való gazdálkodásban súlyos szer­vezési hiányok tapasztalhatók NAz egyes ke­rületek számára nem termesztették ki a leg­alkalmasabb fajtákat. Ezen a téren a kuta­tómunka komolyan hátramaradt, A legsú­lyosabb fogyatékosságok a rétitakarmányok és ipari növények szakaszán tapasztalhatók. A földművelésügyi minisztériumtól elvárjuk, hogy már a legrövidebb időn belül minden növényfajtában gondoskodik a megfelelő jó minőségű és hazai termesztésű vetőmagokról. A mezőgazdasági termelés tov'ábbi gyarapo­dása érdekében meg kell javítanunk a talajt, fokoznunk kell termőképességét. Ezt a célt szolgálja az istállótrágya, valamint a tőzeg­ből, különböző ipari hulladékokból, stb. elö. állított komposzt és humusztrágyák. Külö­nösen hangsúlyozni kell a mésztartalmú anya­gok jelentőségét, elsősorban a rétek és le­gelők talajának megjavításában. Az istálló­trágya és a trágyáié helyes gondozásának nagy nemzetgazdasági jelentősége nyilvánva ló abból, hogy hozzávetőleges Becslések sze rint félmillió tonna tiszta nitrogén állítható elő belőle. Ha az istállótrágya jobb gondozá­sával a nitrogénveszteséget legalább 20 szá­zalékkal csökkentjük, úgy ez kb. 100 ezer tonna tiszta nitrogént jelent, vagyis közel kétszerannyit,' amennyi nitrogént az 1953­ban kiutalt műtrágyák tartalmaztak. Ezért az istállótrágya jobb gondozása, valamint komposzt-telepek létesítése mezőgazdaságunk komoly és fontos feladata. Ez elsősorban az állami gazdaságokra és az EFSz-ekre vonat­kozik. Ha nem fordítunk nagyobb gondot a talajra, nem javítjuk meg összetételét, úgy nem vehetjük megfelelő hasznát a műtrá­gyáknak és az agrotechnikai intézkedések, nek sem. A talaj termőképességének és egyben a takarmánytermesztés fokozásának szem. pontjából igen fontos, hogy helyesen alkal­mazzuk és viszonyaikra alkalmazzuk a fü­ves vetésforgó rendszerét, a szovjet agro. technika legújabb eredményei alapján. Továbbá sokkal nagyobb gondot kell for­dítanunk a műtrágyák helyes- adagolására, tekintetbe véve a talaj összetételét, az előző terményeket, valamint a csapadék mennyisé­gét. Ebből a szempontból a földmüvelésügyi minisztériumnak és a mezőgazdasági kuta­tóintézeteknek sokkal hathatósabb segítsé. get kell nyujtaniok parasztjainknak, szövet­kezeteinknek és állami gazdaságainknak. Az állattenyésztésben nem gondolunk a szarvasmarhaállomány nagyobbmérvü gya­rapítására. Arról van szó azonban, hogy ki­bövítsük a takarmányalapot és a kibővített takarmányalapon lényegesen megjavítsuk az állattenyésztés minőségét és' ezzel fokozzuk az állatállomány hasznosságát. A takarmányalap kibővítésével a takar­mánygabona és takarmánynövények hektár­hozamainak fokozása mellett nagy lehetősé­gek rejlenek a rétek és legelök jobb gondo­zásában, hisz ezek hozama mindez ideig tűr­hetetlenül alacsony, továbbá a széna, a szal­ma gondos betakarításában, a másodnövé­nyek és silótakarmányok termesztésében, a takarmányveszteségek ellen folytatott hat­hatósabb harcban. Ezen a téren a mezőgaz­dasági szervektől már az idén hatásos és erélyes intézkedéseket várunk. Az állattenyésztés színvonalának emelésé­ben döntő szerepet játszik majd az, hogyan fogunk gazdálkodni a takarmányokkal. A takarmányhiány és a rossz takarmánygaz. dálkodás következtében sokhelyütt nem al­kalmazhatták a haladó takarmányozási mód­szert. A takarmányok rendszertelen szállí­tása következtében az etetőket nem tehettük teljes mértékben érdekeltekké a hasznosság magas mutatószámának elérésében, a takar­mányokat nem használhattuk ki észszerűen és túlságosan nagy volt a fogyasztás. Külö­nösen súlyos hibákat tapasztalhatunk ezen a téren a szocialista szektorban, az állami gazdaságokban és az egységes földműves­szövetkezetekben. Arra kell törekednünk, hogy az állami gazdaságok és egységes földmüvesszövetkezetek gondoskodjanak sa­ját takarmányalapjukról, megfelelő tartalé. kokkal és hogy a hizlalás különleges felada­taira központi alapokból juttassanak takar­mányokat, mégpedig zavartalanul, megfelelő összetételben. így kell biztosítanunk, hogy a közös tenyészetekben és hizlaldákban ér. vényesítsék az etetés haladó módszereit és hogy az etetőket, fejőket és állatgondozókat teljes mértékben érdekeltekké tegyük az elért eredményekben. Állattenyésztésünk további komoly fogya­tékossága, mégpedig elsősorban a szocialista szektorban, a fiatal állatok elhullása. A bor­jak és malacok elhullásának nagy arányszá­ma különösen Szlovákiában komolyan gátolja az állattenyésztés fellendülését. A mezőgaz­dasági szervek, az állami gazdaságok dolgo­zói és a szövetkezeti tagok tekintsék egyik legkomolyabb feladatuknak, hogy végetvesse­nek ennek az állapotnak és minden állatfaj­tában biztosítsák a tervbevett szaporulatot. Nagy jelentőséget kell tulajdonitanunk an­nak a feladatnak, hogy megszervezzük a sertéshizlalók, fejők és marhagondozók ok­tatását és öntudatos harcosokká neveljük őket az állattállomány nagy hasznosságá­nak biztosításáért. "A felszabadulás óta jelentősen csökkent a termőföld nagysága. Ez azt bizonyítja, hogy nem fordítottunk elég gondot a földre, amely a mezőgazdasági termelés alapvető termelő­eszköze. Könnyelműen tűrték, hogy parla­gon hagyják, nem müvelik meg a termőföl­det és ennek az az eredménye, hogy évről, évre csökkent a szántók és termőföldek ter­jedelme és nagy területek ugaron maradtak. Ezért alapvetően meg kell változnia maga­tartásunknak a termőföldet illetően. A nép élelmezésének biztosítása megköveteli, hogy minden hektár földet megműveljünk, ugyan, akkor azonban be kell tartanunk a kormány határozatát a mezőgazdasá­gi termelésről és begyűjtésről különösen a beadási kedvezmények tekintetében. Az a fel. adat, hogy 1957-ig a megművelt földterüle­tet legalább 200 ezer hektárral nagyobbít­suk. Lényegesen meg kell javítanunk a ré­tek és legelők kihasználását azáltal, hogy rendesen gondozzuk őket és állandóan gon­dot fordítunk hozamaik növelésére. Az a feladat, hogy ily nagy területet ter­mővé tegyünk, csak akkor teljesíthető si­kerrel, ha a nemzeti bizottságok gondosan osztályozzák a földet, ha biztosítják a trak­i torral való megművelést és gondoskodnak a föld gazdájáról is. Már a tavaszi, munkák idején megállapíthattuk az első sikereket, amelyek az eddig megmüveletlen, parlagon heverő föld termővétételében mutatkoztak, különösen a pilzeni kerületben. De ezek a szórványos eredmények távolról sem elégít­hetnek ki bennünket. Ez évben még tíz és tízezer hektárt kell előkészíteni a vetés alá. A legrövidebb időn belül példát rendet kell teremtenünk a nyilvántartásban, hogy a jö­vőben ne következhessék be a termőterület indokolatlan összezsugorodása. Ne legyen olyan helyi nemzeti bizottság, amelynek ne volna pontos áttekintése a szántó, és termő­földekről, valamint az egyes növények vetés­területéről. A eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a talajjavító munkálatokra, vala. mint a föld újból termövétételére. Ezért biz­tosítani kell a talajjavító munkálatok rendes és ésszerű megszervezését, mégpedig mind az állami terv, mind az EFSz-ek feladatai­nak keretében, hogy e munkálatokat minél célszerűbben, kis költséggel és a legnagyobb eredménnyel hajthassanak végre. A szántók kiszélesítésére irányuló igyeke. zet nem kisebbítheti a megművelt földre for­dított gondot. Közismert tény, hogy a föld terület egy része, amelyet megműveltként tartanak nyilván, de amelynek nics állandó gazdája, a gondatlan munka következtében csak jelentéktelen termést hoz. Meg kell ol. dánunk mind a két feladatot: maximálisan fokozni a megművelt földek hektárhozamait és ugyanakkor biztositani az ugaron heverő földek minél gondosabb megművelését. 1954—1957-ben a mezőgazdaság részére 320.000 munkaerőt kell szerezni, elsősorban az ifjúság soraiból. Meg kell teremteni e fel­adat teljesítésének minden előfeltételét. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ifjúság azért hagyta el a falut, mert egyrészt ipari mun­kára toborozták, másrészt azonban a fiata­lok önként is elköltöztek a falvakból, mert ifjúságunk jelentékeny része tévesen és hely­telenül a mezőgazdasági munkát kisebb ér­tékűnek tekintette, és a rossz munkaterme, lékenység következtében a rosszul gazdálko­dó EFSz-ekben a jövedelmek is alacsonyak voltak. Ha munkaerőket akarunk biztosítani mezőgazdaságunk számára és a fiatalokat meg akarjuk tartani a falun, úgy egyben gondoskodnunk kell arról is, hogy a mező­gazdaságban a munka vonzó legyen, hogy különösén az állami gazdaságokban és a gépállomásokon megfelelő szociális feltétele­ket teremtsünk és biztosítsuk a gazdag kul. turális élet előfeltételeit. A kapitalizmus idején egyre jobban elmé­lyült az ellentét a vteros és falu között. A szocialista rend egyik jellemző vonása, hogy fokozatosan megszünteti a város és a falu közötti lényeges különbséget. Ideje már, hogy végetvessünk a falusi életről és a me­zőgazdasági munkáról táplált helytelen elképzeléseknek. Ez nemcsak agitáció kér­dése, ez gyakorlati kérdés is. Arról van szó, hogy ifjúságunk saját tapasztalatai alapján meggyőződjék arról, hogy a mezőgazdaság­ban is megtalálja a jómód és a kultúrált élet minden feltételét. Kívánatos, hogy a mezőgazdasági terme­lésbe, az EFSz-ekbe, különösen az olyan szövetkézetekbe, ahol ma érezhető a mun­kaerőhiány, visszatérjenek azok a dolgozók, akik az üzemekben vállaltak munkát, külö­nösen akkor, ha még mindig falun laknak. Mezőgazdasági termelésünk szempontjából fontos tartalékot jelentenek az asszonyok, akik sok EFSz-ben igen aktívan dolgoznak és sikeresen segítenek a termelés fokozá­sában és gazdaságosabbá tételében. Az asz­szonyok helyzetében falun is nagy fordulat áll bé annak következtében, hogy a mező­gazdaság fejlődése a szövetkezeti formák felé az egyidejű gépesítéssel együtt meg­szabadítja őket az eddigi robottól és meg­könnyíti nehéz munkájukat. EFSz-eink és egész népgazdaságunk szempontjából azon­ban nagy kár lenne, ha asszonyaink nem kapcsolódnának be teljes mértékben a szö­vetkezetek munkájába. Különösen fontos, hogy biztosítsuk a ha­tárvidékek betelepítéséhez és az egész ot­tani föld megműveléséhez szükséges mun­kaerőket. Egyes elvtársak a határvidéken ezzel szemben azzal érvelnek, hogy'a mun­kaerőhiány következtében nem lesznek ké­pesek eredményesen megművelni minden parlagon heverő földet. Ezért bizonyos fenntartással fogadják e feladatot. Bizonyos, hogy munkaerők nélkül nem biztosítható az egész termőterület intenzív megművelé­se, sőt a termőterület kibővítése. Éppen ezért most arról van sžó, hogy a határvi­déki telepítés számára olyan dolgozókat nyerjünk meg, akik lelkesen és szeretettel művelik majd a földet, tekintet nélkül a kezdeti nehézségekre. A határvidéken mű­ködő elvtársaktól függ majd, hogy a párt és a kormány segítségével megteremtsék e dolgozók megnyerésének és megtartásá­nak minden szervezési, anyagi, valamint társadalmi és kulturális előföltételét. Első­rendű hazafias feladat ez. Ha mindnyájan megértjük a határvidék betelepítéséhek gazdasági^ és politikai jelentőségét és fon­tosságát, ha széleskörű hazafias mozgalmat indítunk e feladat teljesítése érdekében, úgy nem lehet kétség afelől, hogy határvidé­künket sikeresen betelepitjük és e terüle­teken is biztosítjuk a gazdasági és kultu­rális élet nagyszerű fellendülését. A mun­kásosztály öntudatos tagjaihoz, a kis- és középparasztokhoz, öntudatos és derék fia­talságunkhoz fordulunk és elsősorban a kommunistákat hivjuk fel, kapcsolódjanak be ebbe a nagyfontosságú akcióba. Sürgősen orvosolni kell a hibákat és a jelenlegi áldatlan viszonyokat a szakkép­zett káderek tekintetében is. Nagyon is érezzük az agronómusok, zootechnikusok és állatorvosok hiányát. A legkevesebb be­lőlük ott van, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: a falusi munkában, az EFSz­ekben és az állami gazdaságokban. Még kedvezőtlenebb a helyzet a főiskolai kép­zettségű káderek tekintetében. A földmű­velésügyi minisztérium nem folytatott rend­szeres, átgondolt káderpolitikát és nem biz­tosította a szakképzett káderek nevelését. Emellett mindnyájunknak világosan kell látnunk, hogy e káderek nélkül nem old­hatjuk meg a mezőgazdaságban előttünk álló feladatokat, amelyek szorosan össze­függnek a haladó agrotechnikai és zootech­nikai elvek széleskörű alkalmazásával. Nem várhatunk addig, amíg a szak- és főiskolák felnevelik a szükséges számú szakembere­ket. Ezért messzemenő akciót kell indíta­nunk, hogy a szakembereket a népgazda­ság más ágazataiból a mezőgazdaságba he­lyezzük át. Elvárjuk, hogy a párt felhívása teljesen helyeslésre talál mindazoknál, "akik szaktudásukkal ma hozzájárulhatnak a leg­fontosabb feladat teljesítéséhez, a mezőgaz­dasági termelés fellendítéséhez. A szakemberek áthelyezésének gyors és eredményes lebonyolítása nagy követelmé­nyeket támaszt a földművelésügyi miniszté­rium és a nemzeti bizottságok szervező munkájával szemben. Nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy a jövő évi termés­eredményekről az idén ősszel kell már dön­tenünk. Ezért e feladatot minél gyorsab­ban és cselekvőképesen kell megoldani.

Next

/
Thumbnails
Contents