Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljete

kl SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Br^islava, 1654. június 14, hétfő 30 fillér VII. évfolyam, 144. szám. A mai számban: Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának tanácskozásai (111. oldat) Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa A népgazdaság fejlesztésének 1955. évi tervéről és a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésének rövidlejáratú tervéről v Viliam Široký elvtárs beszámolója Elvtársak, inai X. kongresszusunk elé javaslatot terjesztettek a Csehszlovák Köztársaság népgazdaságának fejlesztését szolgáló 1955. évi állami terv összeállításának irányelveiről, valamint egy másik javaslatot azokról az irányelvekről, amelyek célja a mezőgazdasági termelés lényeges növelése a legközelebbi két-három évben. Mindkét tervezet célja a dolgozó nép életszínvonalának további emelése, a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően. A javaslatok népgazdaságunk jelenlegi helyzetét veszik alapul és azokat az eredményeket, amelyeket az első gottwaldi ötéves terv teljesítésével értünk eL Noha Csehszlovákia a kapitalizmus idején is az iparilag fejlett országok közé tartozott, termelésének színvonala túlságosan alacsony volt ahhoz, semhogy a munkásosztály a hatalom megszerzése után az örökbekapott gazdasági-műszaki alapokon biztosíthatta volna a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának tartós, lényeges emelkedését. Ezért az első ötéves tervben alapvető feladatul a csehszlovákiai népgazdaság szocialista alapon történő kiépítését és átépítését kellett kihangsúlyoznunk, mégpedig elsősorban azáltal, hogy rohamosan fejlesztettük a nehézipar ágazatait. Ezt a feladatot sikeresen teljesítettük. Egyszers* mindenkorra végetvetettünk a csehszlovákai ipar tesipedésének és visszafejlődésének csakúgy, mint közvetlenül 1945 után azáltal, hogy a munkásosztály megszerezte a hatalmat és társadalmi tulajdonba vette a legfontosabb termelőeszközöket. Az iparban véglegesen leszámoltunk a munkanélküliséggel, amely a kapitalista korszakban jellemezte Csehszlovákia gazdasági életét. Uj korszak kezdődött, az ipar eddig soha nem látott iramú szüntelen fejlődésének korszaka. A szocialista országépítés útján a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nagy példája nyomán indultunk el. A szovjet nép a Szovjetunió KorujHuaista Pártjának vezetésével elsőnek építette fel hazájában — a teljes kapitalista körülzárás ellenére — a szocializmust. A Szovjetunió, B kommunizmust építő szocialista állam létezése és önzetlen segítsége a szocializmus építésének egyik alapvető és döntő tényezője lett hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országban. Megindulva a szocializmushoz vezető úton, nem kellett már „töretlen ösvényeken" haladnunk, nyugodtan támaszkodhattunk a hős szovjet népnek, a világ haladása úttörőjének bevált tapasztalataira. A Szovjetuniótól átvehettük és át is vettük a népgazdaság tervezésének és irányításának, a népgazdaság egyes ágazatai megszervezésének leghaladóbb formáit és módszereit. A Szovjetunió vezetésével a demokratikus táborban a gazdasági együttműködés új formái alakultak ki, amelyek a kapitalista államok között ismeretlenek és elképzelhetetlenek: az őszinte kölcsönös segélynyújtás formái. A Szovjetunió nagymenynyiségű nyersanyagot, élelmiszert és gépi berendezést szállít nekünk, ami óriási mértékben hozzájárul gazdasági életünk fejlődéséhez. Nagyjelentőségűek számunkra a szovjet rendelések is. A szovjet megrendelésekkel kapcsolatos munkák, legyen szó akár hajókról, akár kazánokról, bonyolult elektrotechnikai berendezésekről, vagy számos más gyártmányról, emelik üzemeink műszaki színvonalát. A gazdasági alap fejlődése és a dolgozók életfeltételeinek lényeges javulása megszilárdította népi demokratikus államunkat és megszilárdította államrendünk politikai alapját — a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét is. A szocializmus építésében végzett együttes munkában Csehszlovákia egész dolgozó népe, munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség, törhetetlen egységben még szorosabbra zárta soralt a kommunista párt, valamint a Nemzeti Arcvonal kormánya körül. Az ötéves terv során jelentősen megnőtt államunk gazdasági ereje és nemzetközi jelentősége. Mégis a munkánkban fellépő hiányosságok, nevezetesen a kulcsiparágak fejlődési lemaradása, ,a mezőgazdasági termelés jelentős lemaradása és egyebek komoly akadályává lettek további sikeres előrehaladásunknak. Ezekre a hiányosságokra irányította pártunk minden dolgozó figyelmét, különösen az 1952 decemberében megtartott országos pártkonferencia óta. Mindenekelőtt meg kellett szüntetni az élelmiszerekre és iparcikkekre vonatkozó jegyrendszert és ezzel kapcsolatban végrehajtani a pénzreformot. Köztársaságunk népgazdaságának fejlődéséJren fontos határkövet jelent a mult év szeptember 15-i kormánynyilatkozat, amely a Központi Bizottság m. é. szeptember 4-i határozatai alapján kitűzte legközelebbi feladatainkat. A kormányhatározat teljesítésével jelentős javulást értünk el a dolgozók ellátásában iparcikkekkel és élelmiszerekkel. A kiskereskedelmi árak háromszori leszállításával a pénzreform óta a reálbérek és fizetések kb. egyötödükkel emelkedtek és a dolgozók bevásárlásaik során, több, mint 10 milliárd koronát takarítanak meg. Az egyes termelési ágak lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak a gyártmányok minőségére és választékuk kiszélesítésére. Sok áru, amely még a közelmúltban nem állt rendelkezésünkre elegendő mennyiségben, ma bőségesen kapható, mint pl. rizs, kávé, cukor, bútor, különböző textiláruk, köztük ágynemű, stb. Falvainkon eredményesen fejlődik a szövetkezeti kereskedelem, noha sok fogyatékossága mindmáig nem szűnt meg. A Központi Bizottság m. é. szeptember 4-iki ülésén kitűzött irányvonalát követve, még sokkal szívósabban kell törekednünk a népgazdaság arányos fejlődésének biztosítására, amely életszínvonalunk emelkedésének előfeltétele, a lakosság szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségletei mavimális kielégítésének biztosítására és fejlődő gazdaságunk növekvő nyersanyagés anyagszükségleteinek egyenletes fedezésére. Ezért sürgősen meg kell oldani a következő alapvető feladatokat: 1. A legrövidebb időn belül elérni a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapodását, hogy elegendő élelmiszert, elsősorban húst biztosítsunk a lakosság növekvő siíikségleteinek fedezésére és elegendő nyersanyagot élelmiszer- és könnyűiparunk számára; 2. hathatósan és sürgősen kiszélesíteni szén-, energetikai és ércalapunkat, hogy biztosíthassuk az iparnak és a népgazdaság többi ágazatának fejlődését, valamint megjavíthassuk a lakosság ellátását; 3. fokozni és jobb minőségűvé tenni a közszükségleti cikkek gyártását; 4. lényegesen emelni a vasúti és gépkocsiközlekedés munkájának színvonalát; 5. egész gazdasági életünkben megszilárdítani a gazdaságossák rendszerét, ami elkerülhetetlen előfeltétele annak, hogy tovább folytathassuk az árak leszállításának és az életszínvonal emelésének politikáját. Az első gottwaldi ötéves terv sikeres befejezése után az előtt a feladat előtt állunk, hogy kidolgozzuk népgazdaságunk fejlesztésének új távlati tervét. A demokratikus tábor országai közötti együttműködés elmélyítése érdekében azonban szükségesnek mutatkozik, hogy idejében egybehangoljuk a gazdasági terveket. Ezért az új távlati terv kidolgozása előtt most hozzáfogtunk a legsürgetőbb feladatok kidolgozásához, azoknak az irányelveknek a kidolgozásához, amelyek alapján a legköze lebbi két-három évben lényegesen gyarapítjuk mezőgazdasági termelésünket és amelyek alapján összeállitjuk a népgazda ság fejlesztésének 1955. évi állami tervét. Elvtársak, már maga az a tény, hogy a mezógaz dasági termelés kérdését oly messzemenően kitűztük, nagy történelmi jelentőségű és hatású esemény. Nem hajthatjuk végre sikerrel a szocializmus építését, ha nem fejlesztjük lényegesen a termelőerőket nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaság termelő erőinek megfelelő fejlesztése nélkül — amint azt a mi tapasztalatunk is bizonyítja, — nem biztosíthatjuk a szocialista országépítés alapvető célkitűzését: a dolgozók szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. Ezért a szocialista országépités egész további fejlődésének szempontjából szerfölött fontos az a tény, hogy a legidőszerűbb és legsürgetőbb feladatunkul a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását tűzzük ki magunk elé, hogy biztosítsuk a termelőerők legnagyobb mérvű fejlesztését a mezőgazdaság szakaszán :s. Mezőgazdasági termelésünk mai helyzetét röviden a következő adatokkal jellemezhetjük: az 1934—1938 háború előtti évek átlagához képest a hektárhozamok a következőképpen emelkedtek: búza 18.7 százalék, rozs 13.1 százalék, árpa 17.1 százalék, zab 3.7 százalék. Ezzel szemben nem értük el a háború előtti hektárhozamokat burgonyában, cukorrépában, lenben, komlóban és néhány más termékben. A rétek hozama is csökken. A sertésállomány 32.8 százalékkal, a birkaállomány több, mint kétszeresére emelkedett, viszont a szarvasmarhaés tehénállomány jelentéktelenül csökkent annak következtében, hogy a határvidéken kisebbek az állományok. A kimérésre szánt hús termelése 1937-hez képest a Vágósertéseket tekintve 20 százalékkal emelkedett, csökkent azonban a tejtermelés. Röviden ezek a legfontosabb adatok, amelyekből nyilvánvaló, hogy mezőgazdasági termelésünk intenzitása nagyjában a háború előtti színvonalon mozog. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a vetésterület a háború előtti viszonyokhoz képest több, mint 500 ezer hektárral csökkent. Annak sürgető szükségét, hogy mielőbb megoldjuk a mezőgazdasági termelés lényeges növelésének feladatát, nemcsak a fogyasztás abszolút emelkedése idézte elő, hanem az a nyilvánvaló törekvés is, hogy értékesebb élelmiszerek, különösen hús fogyasztására térünk át. A mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelményekről tanúskodik a hús termelésének és fogyasztásának növekvése, 1937hez képest a marhahús termelése élősúlyban számítva 15 százalékkal, a sertéshús termelése 20 százalékkal gyarapodott. Amint látható, noha a hús termelése megnőtt, és a lakosság száma jelentősen csökkent és lényegesen fokoztuk behozatalunkat, mégis éppen húsban érezhetők bizonyos hiányok. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a hús termelésének ezt a távolról sem elégséges gyarapítását csak kis részben értük el saját takarmányalapunk kiterjesztésével és kénytelenek vagyunk állandóan egyre nagyobb mennyiségű takarmányt behozni A mezőgazdasági termelés lényeges fokozását hangoztató követelménnyel szemben nem egyszer emlegették azt az érvet, hogy a meačfcazdaságban mások a feltételek, mint az iparban, hogy még az egyéni kistermelésről a szövetkezeti nagytermelésre való áttérés bonyolult kérdései sem teszik lehetővé a mezőgazdasági termelés növelésének gyorsabb iramát Igaz, a mezőgazdaságban a bővített újratermelés folyamata más körülmények között megy végbe, mint az iparban. Igaz az is, hogy mezőgazdaságunkban túlsúlyban van az egyéni kistermelés és a falun most tartunk a szocialista szövetkezeti nagytermelés felépítésének időszakában. Az említett tényekből következik, hogy nagy és nehéz feladat előtt állunk, de nem következik az, hogy ne volna lehetséges gyorsabb iramban fejleszteni a mezőgazdasági termelést, hanem ellenkezőleg, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben valóban fokozni akarjuk a mezőgazdasági termelést, megfelelően figyelembe kell vennünk azokat a fontos kérdéseket, amelyek öszszefüggnek a mezőgazdasági termelés jellegével és feltételeivel, a szocialista nagytermelésre való áttérés időszakában. Amennyiben eddig nem használtuk ki a mezőgazdasági termelés gyarapításának minden lehetőségét, úgy ennek fő okát munkánk hiányosságaiban kell keresnünk. A mezőgazdaság kedvezőtlen fejlődésére elsősorban a mezőgazdasági irányítószervek munkájában fellépő komoly hiányosságok hatottak, a járásoktól kezdve egészen a földművelésügyi minisztériumig. A földművelésügyi minisztérium nem tudta biztosítani, hogy megfelelő mértékben alkalmazzák a haladó agrotechnikai módszereket, ami különösen kedvezőtlen módon nyilvánult . meg a kapás- és ipari növények termesztésében. Különösen súlyos hibákat tapasztalhattunk az állatenyésztésben, mégpedig mind a takarmányalap biztosítását, mind pedig az állatok helyes gondozását és takarmányozását tekintve. Mezőgazdasági termelésünk fejlődésére igen kedvezőtlen hatása volt annak is, hogy a munkaerők jelentős része elkerült faluról, egyrészt az ipar számára folytatott munkaerőtoborzások, másrészt pedig önkéntes elköltözés következtében. A munkaerő veszteséget nem egyenlítette ki elégségesen a mezőgazdaság gépesítésének fejlődése. Nem biztosították kielégítően a megfelelő számú szakmunkások nevelését. A nagy munkaerőhiány és a gépesítés elégtelensége lehetetlenné tették a vetemények rendes gondozását, különösen az olyan veteményekét, amelyekhez emberi kéz munkája kell. így aztán parlagon maradtak a termőföldek. A mezőgazdaság gépesítésében komoly hiány volt az, hogy egyes mezőgazdasági munkák céljaira nem szállítottak megfelelő gépeket, hogy az állattenyésztést csak jelentéktelen mértékben gépesítették és hasonlóképpen nem gépesítették még a mezei munkákat a kapásnövények, a cukorrépa és a len termesztésénél. A gép- és traktorállomások a vezetés alacsony szak- / és politikai színvonala következtében nem tudták biztosítani a gépek teljes kihasználását és a végzett munkák jó minőségét. Jelentősen elmaradtak a beruházási építkezések is, egyrészt azért, mert még a közelmúltban a mezögasdaság céljaira nem biztosítottak megfelelő beruházási eszközöket, másrészt pedig azért, mert a beruházási eszközöket nem használták ki megfelelően és az építkezéseket sok esetben gyatrán hajtották végre. A mezőgazdasági termelés gyarapításának nem jelentéktelen akadálya volt az a körülmény is, hogy a parasztoknak és a szövetkezeti tagoknak nem fűződött megfe-